Sukkecu Eiji

Tárgy: Sukkecu Eiji Csüt. Feb. 26, 2009 9:47 pm

Név: Nagekihiro (fájdalom hercege); Kapott neve: Sukkecu Eiji
Kaszt: démon/pokollakó
Rang: 12. osztag, 4. tiszt...jelenleg nincs osztagomT.T
Nem: férfi
Kor: 789 (17-nek néz ki)
Születési dátum: 1220. 04. 29.
Magasság: 185 cm
Felszerelés: ál képességű zanpakutou;egy köpeny, ha megadná magát a „teste”; ruha alól kilógó végtagjai és nyaka körbe van tekerve kék szalaggal

Kinézet: kifejlesztettek neki egy emberi lélektestet, még nem tökéletes, de legalább nem rémiszti halálra a környezetét (pl: hirtelen mozdulatoktól elkezd szétszakadni, előfordul, hogy nem tudja mozgatni a végtagjait vagy csak nehezen); egy lakatként szolgáló tetoválás mellkasán, ami leköti erejét és a póttestében tartja (még a gyártási hely és címer is rajta van); tulajdonságait tekintve türelmes, nyugodt személyiség, bár hevesen reagál, ha piszkálják, szeret segíteni másokon;
Tetoválása:
https://2img.net/r/ihimizer/img100/7053/eiji4.jpg
- emberi kinézete:
Világoskék, hosszú haj, amit általában felkötve hord; napsárga szemek; szörnyen vékony testalkat, ki se nézik belőle, hogy bármire is képes lenne, viszont pokoli gyors és mozgékony;
- démoni kinézete:
https://2img.net/r/ihimizer/img210/7231/eiji2.jpg
Zanpakutou: Denkjuukaji (Égő Isten)
Fajta: tűz
Parancs: Niou! (Lángolj!)
- - - Shikai - - -
Kinézet:
https://2img.net/r/ihimizer/img210/6946/eiji3.jpg

I. Zaiakude Denkjuukaji (Bűnben Égő Isten)
A pengét egy hőhullám hagyja el, ami végigsöpör az ellenségén. Pár pillanat múlva a tűz lassan körbeveszi áldozatát, aki előtt megnyílik a pokol kapuja. Sajnos Eiji képességeinek összessége pokolra juttatja ellenségeit, ezért általában nem kezd be ezzel a támadásával.

II. Osierude Denkjuukaji (Tudatban Égő Isten)
Az áldozat kezein és lábain tűzbilincsek jelennek meg, amik a penge felé húzzák az áldozatot. A katana magába szippantja a fogva tartottját. Legalábbis a támadást elszenvedő így éli meg a dolgokat.
Egy teljesen sötét helyen találja majd magát vagyis eszméletlen, hiszen Eiji a fejében kotorászik az emlékei között. Hogy ne unatkozzon démoni alakban megjelenik előtte és a megszerzett információkkal bűntudatot próbál kelteni ellenfelében. Ha ez nem sikerül örömmel küldi a pokolra.

- - - Démon - - -
Képességei:
1. Tűz megidézése (maximum 3x, kijött már a gyakorlatból)
2. Egy hosszú lánc (szemek kapcsolódási pontjainál tüskék vannak), aminek a végén egy éles penge van.
3. Pokol kapujának nyitása (csak a vele megegyező vagy alacsonyabb lélekenergiájú lényeknél működik)

Előtörténet:
Fogalmam sem volt arról, milyen lehet élni. Megízlelni azt az érzést, amihez annyira ragaszkodnak a lelkek és miután elveszítik könnyekkel küszködve borulnak le a lábaim elé. Könyörögnek, hogy engedjem őket vissza, ígérgetnek fűt fát, ha adok nekik még egy esélyt, hogy megváltozhassanak. Bárcsak tehetném, de az elkövetett bűneiket nem törölhetem el. Fizetniük kell a tetteikért, ezért kerültek a Pokolra…
Nagekihiro vagyok. A pokol kapujának egykori őrzője. És, hogy miként kerültem Seiretei-be? Egyáltalán mi közöm van a shinigami-khoz? Arról nem is beszélve, hogy minek játszom jó fiút? Nos, az egy igen érdekes történet.
A feladatom nem éppen a leghálásabb munka volt. Beengedtem a béklyózott lelkeket, útját álltam az engedély nélküli behatolóknak és hallgattam a fájdalmas kiáltásokat, amiket az újak hallattak miután megérezték a szívük terhét. Mégsem panaszkodtam, tettem, amit kellett.
Körülbelül kétszáz éve hagytam el kényszerűen az „otthonomat”. Minden előjel nélkül a semmiből megragadott két kar. A fény, ami körbevett számomra ismeretlen volt. Szemet gyönyörködtetően ragyogott és úgy éreztem megtisztulok az érintésétől. Egy pillanattal később már egy márványpadlón térdeltem. Legalább húsz fényes energiakötél szorított, hogy képtelen legyek bármilyen mozdulatra.
- Légy üdvözölve! A király vagyok! -
A szemeim elkerekted a döbbenettől. A király? Az egek ura? A személy, aki minden világ felett áll és kormányozza minket? A szám egyetlen hang nélkül járt, meg se bírtam szólalni. Meg akartam kérdezni mi a szándéka velem, de még mielőtt bármit mondtam volna beavatott.
- Elégedetlen voltál az eddigi életeddel, nem igaz? Adok neked egy lehetőséget! Mint tudod mindent látok és hallok…A lelkek világában egy shinigami olyan kísérletre készül, aminek köszönhetően csak egy apró beavatkozással le tudlak téged juttatni. Viszont az, hogy miként nyered el a bizalmát, már csak rajtad múlik. Most pedig mond meg nekem, elfogadod az ajándékom? -
- De…de mivel érdemeltem meg ezt? -
- Ismerlek, Nagekihiro. Elátkoztak más bűnéért. Pokolra jutottál az ikertestvéred helyett. Átvállaltad az ő terhét. Nem lett volna szabad ezt engedni. -tartott egy kis szünetet, hogy visszanyerje az önuralmát. - Sajnálom, hogy eddig nem tettem semmit és azt is, hogy nem tudlak újra emberré változtatni, de így talán valamit visszaadhatok neked. -
Annyira nehézkesen ment akármit is mondani a szavai után. Elvesztettem minden reményem, hogy valaha is kijuthatok onnan, pontosan akkor, amikor beléptem azon az ijesztő csontvázas kapun és megcsapott az orrfacsaró bűz és mérhetetlen forróság. Tisztában voltam vele, örökké fog tartani. Most mégis lenne lehetőségem szabadulni? El akartam fogadni ezt az ajándékot és szerencsére meg is tettem.
- Ez meg mi a retkes fene???- kiáltozott mellettem egy vékonyka hang, aki mellesleg a fejemet piszkálta a lábával. – Már megint mi a francot csináltál te flúgos kísérletmániás?! -
- Magam sem tudom. - hajolt fölém egy szőke hajú férfi. –Úgy tűnik, ébren van.-
- Annyira agyalágyult vagy, hogy már nekem fáj! – A szőke lány is odafordul hozzám. - Na csá, álomszuszék! Bökd ki, de villámgyorsan ki a fene vagy, vagy kicsipkézem a pofádat! -
- Nyugalom, Hiyori! -
- Te csak ne csitítgassáá! - rúgta orrba a láthatóan idősebb, de nyuszibb természetű férfit, aztán kirohant a látóteremből.
- Elnézést, kissé heves a természete. Én Urahara Kisuke vagyok és borzasztóan sajnálom, hogy elrángattam az eddigi tartózkodási helyéről. Tényleg! Honnan is jött? -
- Pokol. - szegény léleknek még az álla is leesett arról már nem is beszélve, hogy vészesen elsápadt. - Nem akarlak bántani. –

Tárgy: Re: Sukkecu Eiji Csüt. Feb. 26, 2009 9:49 pm

- Me-me-me…mertem…remélni! – nem sokkal később óriási titkolózás közepette levitt valami helyre, ahol sok hollow volt elzárva. Azt hiszem kissé megrémítettem őket, mert nagy ívben kerültek. Egy elrejtett cellába zárt, mert nem bízott bennem, bár ő azt mondta csak azért, mert kivégeznének azon nyomban, ha megtalálnának.
Minden nap lejött hozzám és beszélgetett velem. Nagy volt az érdeklődése és mindenbe belekérdezett, na meg csak csomó pontos adatott fogadott el tőlem. Nem volt idegesítő, inkább túlzottan lelkes, de nem tudott zavarni. Sajnos a látogatásai rövid időn belül megszűntek, aztán hosszú ideig senki sem jött felém. Teljesen egyedül maradtam a börtönömben. Egészen addig, amíg egy kicsi lányka be nem mászott mellém.
Cseppet sem rémült meg a kinézetemtől, csak mosolyogva elkezdett mesélni. Valami babáról meg fürdetésről szólt a történet, de annyit ugrált közben, hogy inkább az kötötte le a figyelmem nehogy összetörje magát. Végül is szükség volt rám, mert ha nem kapom el nagyot esett volna. A sikítására ott termett egy fehér köpenyes, oroszlánsörényre hasonlító hajjal rendelkező valaki. Katana-ját a nyakamhoz szegezve követelte, tegyem le a kislányt.
- Nem is bántott makku, Tatsu-chan!- „Makku?! Miért vagyok én esőkabát?!” ordítottam egyet magamban és vette körbe fejemet sötét köd kellemes, hullámos vonalkákkal.
- Igazán? Te meg mégis ki vagy? És miért rejtegettek itt? –
Töviről hegyire elmeséltem mindent. Természetes reakciónak vettem, hogy nem akart nekem hinni, viszont a vele lévő kislánynak nagyon tetszhettem, mert addig raplizott, amíg azt nem mondta neki a férfi, hogy felvisznek az osztag területére. Ezután végeláthatatlan vita kezdődött.
A shinigami-k két táborra szakadtak. Voltak, akik azon nyomban megöltek volna és voltak, akik amellett voksoltak, hogy továbbra is őrizet alatt tartsanak, de engedjenek szabadon. Hosszú idő után a megtalálóm felajánlotta az ötletet, hogy bevesz az osztagába. Így szem előtt lennék és még hasznomat is vennék. Nekem fogalmam se volt mihez tudnék kezdeni magammal, hiszen elég rémisztő volt a külsőm. Valószínűleg mindenki halálra rémült volna tőlem, úgyhogy részemről elfogadott volt az ajánlat. Az együttműködésemmel nekilátott egy lélektest kidolgozásához. Miután működőképes volt a dolog a negyvenhatok tanácsa elé állítottak. Sikerült őket meggyőzni, de…

„A tanács elrendelteti a démon, Nagekihiro felügyeletének megszűntetését és a Tizenhárom őrosztag, Tizenkettedik osztagába való felvételét a következő feltételek betarttatása mellett.
I. Igazi nevét soha többet nem használhatja, említheti. A tanács által megadott nevével kell ettől a naptól fogva élnie.
II. Kötelező lesz mindent megtennie annak érdekében, hogy igazi kilétére a negyvenhatok tanácsán és a tizenhárom kapitányon kívül senki se vegyen tudomást. (egyenruha hordása, ha szükséges teljesen elfedni a testét)
III. Egy katana beszerzése és hordása adott körülmények között. Ennek megfelelően elsajátítani egy shikai szintű támadást, ami minél tökéletesebben közelítse meg az eredeti első szintű zanpakutou formát. A fejlődésről folyamatos tájékoztatást kell tennie a tanács előtt.
IV. A lélektestre kötelezően elhelyezendő egy pecsét, amely arra hivatott, hogy korlátozza a használója erejét és teljesen elzárja a démoni lélekenergia érezhetőségét. Az igénybe vétele állandó!
V. A démoni erejét és külsejét szigorúan tilos felvennie és használnia! Csak is akkor szegheti meg a negyedik pontot, ha erre a tanácstól vagy személyesen a főkapitánytól kap engedélyt! Más különben azonnal végrehajtandó halálbüntetés jár a parancsszegésért!
VI. Amennyiben az előbbi öt pont közül bármelyiket megszegné, azonnal őrizet alá kerül. Ha elismeri hibáját és együttműködést tanúsít a várható büntetést enyhíteni fogják! „

Miután végigfutottam a szöveget kedvem lett volna az arcukba vágni és bemutatni nekik, de igazuk volt. Démon vagyok, óvatosnak kell lenniük. Emiatt elfogadtam a feltételeket és másnap már szolgálatba is állhattam.
Azóta is shinigami-ként ténykedem, de küldetésre csak ritkán mehetek, akkor is csak a kapitányom kíséretében. Jelenleg osztagot keresek magamnak, akik befogadnának. Kapitányok, ki venne magához? (írjon,aki szívesen látna^^)
Néha azért úgy érzem, még mindig börtönben vagyok és árgus szemek figyelnek már-már arra kényszerítve, hogy hibázzak és ezzel elbukjak. Jól érzem magam, sok barátom van, bár attól félek, ha tudnák ki is vagyok valójában, azonnal elfordulnának tőlem. Tényleg ennyire megbélyegez a tény, hogy démon vagyok?

Tárgy: Re: Sukkecu Eiji Pént. Feb. 27, 2009 7:32 am

Szép, ötletes előtörténet, és már az engedélyt is megkaptad rá pmben, tehát nem mondhatok mást, minthogy elfogadom.

Lélekenergiád: 7000
Ryou: 4000
Szint: 1.

Jó játékot! ^^