Név: Kuroda Ryoji
Nem: férfi
Kor: 21
születésnap: Április 14
Kaszt: Shinigami
Felszerelések: zanpakotou
Hajszín: Barna
Szemszín: zöld
Magasság: 177 cm
Súly: 70 kg.
Jellem: Általában mosolygós, és vidám. Kedves az emberekkel, és kész segíteni mindenkinek, legyen a kérés bármennyire egyszerű. Békés ember, az erőszakot nem szereti, csak akkor harcol ha elkerülhetetlen, vagy parancsba kapja. Számára nem számít a rang, minden embert ugyan úgy tisztel.
Fegyver: Hagyományos Katana (markolata fehér színű)
Zanpaktou szelleme:
Zanpakzou neve: Sirokiri (fehér köd)
Előhívás: akiraka no seishin! (tisztítsd meg az elmét!)(Sirokiri-t vízszintesen maga elé tartja majd kimondja az előhívő szavakat)
Shi-kai: az előhívás után a kard nem változik semmit külsőre, viszont a pengéből halvány köd kúszik elő, mely behatol az ellenség elméjébe. Innentől kezdve Ryoji irányítja az ellenség tudatát, és így, azok azt teszik amit Ryoji akar. Ha úgy akarja öngyilkosságra is utasíthatja az ellenfelet, vagy ha nem akar vérontást egyszerűen csak megkéri, hogy tegye le a fegyvert és távozzon.
Ban-kai: edz, hogy legyen
Előtörténet:
Ember: Ryoji egy Tokyo-tól 70 km-re található kis településen született, átlagos családban. Apja a helyi mezőgazdasági cég alkalmazottjaként és anyja varrónőként kereste a mindennapi kenyérre valót. Mikor Ryoji 5 éves volt, nagy változás állt be az életébe...családjával elköltöztek Tokyo-ba. Ryoji megérkezésekor azonnal beleszeretett a városba, mivel még sosem látott azelőtt ilyen csillogást és ekkora épületeket. Mikor iskolába került mindig ő volt az osztályeslő. Csodálkoztak is a tanárok, hogy egy parasztfiúhoz képest van esze. Több tanulmányi versenyt is nyert, majd középiskolás lett. Itt folytatta a jó szereplést, és mindig osztály-iskola első volt. Majd sikeres érettségi után felvételizett az Tokyo-i Műszaki Egyetemre. Természetesen kiváló eredményei miatt gond nélkül fel is vették. Jól érezte magát, meg volt elégedve az életével. Sikeres volt a tanulásban, nagy szerencséjére egy diákokból álló kutatócsoport vezetőjévé is kinevezték. Jól lehet sokan hitték róla azt, hogy stréber, de aki ismerte tudta róla, hogy pont olyan mint a többi fiatal. Ezt bizonyította az is, hogy volt egy gyönyörű barátnője, rendszeresen járt Judo edzésekre, és persze az éjszakai életbe is jó párszor belevetette magát. Minden simán ment, mígnem egy éjszaka mikor beült az autójába és hazafelé tartott a barátnőjétől, egy kamionnal frontálisan ütközött. Így ért véget élete, és így kezdődött el egy másik...
Lélek: Mikor magához tért, a balesete helyszínén volt. Sok ember sürgött forgott a helyszínen. rendőrök, helyszínelők, tűzoltók, mentők, és egy halottas kocsi. Próbált szólni az emberekhez, de nem hallották őt. Megpróbálta megrázni az egyik rendőrt, hátha akkor majd figyel rá, de mikor megérintette volna, egyszer csak átnyúlt a vállán. Hatalmas sokk volt ez neki, és nem értette mi történik körülötte. Csak ez után vette észre hogy egy lánc lóg ki a mellkasából. Ettől még rémísztőbbé vált az egész. A tűzoltók kiszabadították a kamionsofőrt az összeroncsolódott járműből. Csak felszíni sérülés érte, meg egy törés a karjában...ennyivel megúszta. Az is kiderült, hogy a sofőr elaludt a volánnál. Ryoji dühös volt. Majd egy vörös hajú nő jelent meg furcsa fekete ruhában és hozzá beszeélt. Nem tudta felfogni...hogy hogy ő látja a többi ember meg nem? A nő felvilágosította, hogy ő egy halálisten, és Ryoji pedig az imént halt meg autóbalesetben, és hogy a halálistenek dolga, hogy az ilyen szerencsétlenül járt lelkeket elküldje oda, ahová azok valójában tartoznak. Ryoji, miután valamelyest megnyugodott, megkérte a nőt, hogy had búcsúzzon el pár embertől mielőtt még végleg elhagyná az eddig ismert világát. A nő beleegyezett. Ryoji elment a házukhoz, és még egy utolsó pillantást vetett családjára. Mivel késő este volt, ezért a szülei már aludtak. Örült, hogy úgy láthatja szüleit utoljára, hogy azok még nem hallottak az ő halálhíréről. Gondolta, így őrizi meg őket az emlékeiben. Barátokat, ismerősöket látogatott meg még utoljára, s végül a kedvesét. Párja épp lefeküdni készült, és miután bebújt az ágyába, egy fényképet vett a kezébe és adott rá egy puszit, majd lehunyta a szemét és elaludt. Ryoji megnézte a képet. A képen ő volt. Mosolygott egyet, de ezzel a mosolyal együtt egy könnycsepp is kicsordult a szeméből, majd a halálistenhez fordult és azt mondta:
-Mehetünk...
Soul Soceity: Soha nem hitte volna, hogy ilyen a túlvilág...sivár, és szegény. Az emberek is szegények, és az életszínvonal Tokyo-hoz képest, nos hát...szóval szegény. Elképzelése sem volt hogy mihez is kezdjen itt. 1 hétig csak sétálgatott a külső városban, míg nem egy kedves öreg néni, látván hogy már nagyon kimerült, elszállásolta magánál. Igazából nem akart sokat egy helyben maradni, de mivel fogalma sem volt hogy mihez kezdhetne, ott maradt az öregasszonnyal és férjével. Fél év ház körüli munka után egyszer csak felötlött neki egy emlék. A nő volt az, az a halálisten aki átsegítette Soul Soceity-be. Az idős házaspárt kérdezte a halálistenekről, és ők elmondtak neki mindent amit csak tudni lehet ezekről a "kimonós bohócokról", így hívta őket az öreg, aki nem igazán tisztelte a munkásságukat. Azt is elmondták neki, hogy lehet ő is halálisten, de mivel óvni szerették volna, ezért próbálták lebeszélni. Ryoji nagyon unta már ezt az életet. Valami másra vágyott, kicsit több izgalomra, de mindenekelőtt tanulni akart. Meg akarta ismerni az új világot ahol élt, meg akarta tanulni a történetét, és a benne élő embereket. Így határozta el hogy halálisten lesz. Felvételt nyert az akadémiára. Boldog volt, hisz végre tanulhat, arról nem is beszélve, hogy új emberekkel ismerkedett meg. Sok-sok célt, okot és ábrándot hallott társaitól, hogy ők miért is akarnak halálistenek lenni.
Az órákon nem unta magát halálra, mint régen, sőt nagyon is élvezte. A harcművészeti órán kissé bizonytalan volt, hisz még sosem forgatott kardot. De a kidou edzésen már fényes eredménnyel szerepelt, és a tanárai látták, hogy bizony van itt keresnivalója. Lassan belejött a kardforgatásba is, de ebből az egy tárgyból sajnos nem sikerült a legjobbnak lennie, bizony akadtak hibái jócskán. Viszont minden másból még itt is osztályelső lett. Olyan kidoukat is képes volt használni amiket társai nem, és csak a teljes értékű halálistenek képesek. Gyakorlatokon, mikor a való világba mentek, általában az ő bakudou-inak segítségével sikerült a csapatnak minél hamarabb és olykor rekord idő alatt elintézni egy hollow-t. Ám az egyik küldetésen valami más volt. Már a megérkezéskor is érezte, hogy valami furcsa reatsu lengi körbe a környéket. Ez egy városi terep volt, szóval gondolta, csak a környező emberek lélekenergiája kavarog a levegőben. Mikor végeztek a kijelölt hollow-al, mindenkiben megfagyott a vér, mikor megláttak egy az eddigieknél 5× nagyobb hollow-t. A szakaszvezető szétoszlatta a diákokat, és utasításba adta hogy meneküljenek. De akkor már késő volt. A hollow, hatalmas karmaival egyszerre 3 diákot nyársalt fel. Akkor már tudták hogy ezt nem ússzák meg élve, de úgy döntöttek hogy harc nélkül nem adják fel. Próbálkoztak mindennel, de túl kevesek voltak egy ekkora hollow-nak. Ryoji is bevetett mindent amit csak tanult. Bakudou-i hatástalanok voltak és hadou-i sem sebezték a hatalmas hollow-t. Úgy érezte itt az ideje hogy kipróbálja az egyik találmányát amit még igazándiból ki sem próbált, és lévén hogy a valódi világban műszaki egyetemre járt, valamilyen furcsa indíttatásból elkészített. Ez egy lélekenergia növelő karkötő volt, lényegében mint egy óra úgy fonta magát a csuklójára. Már majdnem bekapcsolta a szerkezetet mikor Egy hang szólt hozzá.
-Nincs erre szükséged...
Ryoji azt hitte, hogy a hollow-t hallja, de aztán megint hallotta a hangot, most már egyre tisztábban.
-Nincs erre szükséged...-mondta a hang.
-Mi ez? Ez a női hang...mégis ki vagy és honnan beszélsz hozzám?- Mondta hangosan Ryoji.
-Én? Hát meg sem ismersz? elszomorítasz Ryoji...- felelt a hang.
-Akárki is vagy, most nincs igazán időm veled csevegni, ugyanis ha nem látnád épp az életemért küzdök!!!-kiáltott Ryoji.
-Látom...és én leszek az aki megment téged!
Majd mindent köd borított be és egy ezüst hajú lány jelent meg Ryoji előtt.
-Ki vagy te? És mi ez a hely?
-Én vagyok a zanpaktou-d szelleme...
Ryoji nagyot nézett, hiszen már tudta hogy miről is van szó. Remegő ajkakkal kérdezte.
-Segítesz nekem?
A lány kezeit Ryoji felé nyújtva felelt.
-Együtt...mindenen túljutunk majd...csak mond ki...
Mikor Ryoji visszatért a gondolatok világából már tudta hogy mi is a teendője.
-Akiraka no seishin! Sirokiri!
A kardból előtörő köd a hollow-t támadta majd a maszkon át beszivárgott a fejébe. Ryoji ekkor már tudta hogy milyen erővel is áldotta meg az a lány a látomásában. Így szólt.
-Halj meg!
Majd a hollow saját karmát vágta a testébe, és így pusztult el. Ezután társai zseniként néztek rá, de ő ezt sosem akarta beismerni...mindig szerény volt. Mikor az akadémiát elvégezte bekerült a/az X. osztagba (úgy gondoltam majd a főnökök elolvasás után megmondják, hogy melyik osztagba kerülök
).
