7. osztag

Tárgy: 7. osztag Hétf. Feb. 16, 2009 8:36 am

A hetedik osztag teljes területe.
(Vigyázat, a hetedik osztag kapitánya, Masaki Sachi nem éppen a felebaráti szeretetéről híres!)

Tárgy: Re: 7. osztag Hétf. Május 11, 2009 11:27 pm

Kurvára nem volt kedvem visszahúzni a belemet, abba a koszos csehóba. Főleg nem látni azt a rusnya irodát, meg zöldövezetet, meg táblákat, meg főként az udvari bohóc stílusban nyomuló alteregómat. Ennyire stagnáljon valakinek a szaros agyhelye! Ennél nyomorékabbul ki sem nézhettem volna. Én lefogom csapni azt a pattogó lúzert! Tutira olyan köcsög leszek, hogy kibaszott levegőt se engedek venni magamnak. Ebben az időben totálisan zakkant idegsokkos voltam. Az üldözési mániám sem ismert faszom határokat. Még a cseszett kavicsokat is letámadtam volna, ha megmoccannak! Belevágom egy rohadt 'muszájkabátba', aztán őrjöngjön a zizzent fonott kalácsa a melómhoz meg toszhatok egy ku*va nagy pipát! Ráadásnak ezek a csuhák is közröhej tárgyát képezték. Há mi frász van már itt? Megyünk gyűlést rendezni a tutkerály istenünknek, aki egy elkúrt varangyos béka?!
Haladva a vesztőhelyhez a többi szektatag szépen fogyatkozott, nekem meg lövésem se volt ebben a Csorbacsík fejére törekvő feketeségben merre a rákba kéne menni. Szorgosan meresztettem a szemeimet Csicskára, de a vörös génkezelt paradicsom le se szart. Bevetettem egy 'less-ide-baszd-ki' torokköszörülést, amire végre felfigyelt. Há rögtön úgy éreztem magam mint, aki Olimpiát nyert ebben a retkes minutumban. Szépen eldadogta a GPS-t megszégyenítő szöveget "Egyenesen, aztán valamikor balra...". Helyben kiirtottam volna valami dögerős vegyszerrel, de egy kibaszott gödörben majd nem orra buktam.
-A ku*va ISTEN BASSZA MEG EZT A LEROBBANT PORFÉSZKET A LESBŐL TÁMADÓ CSAPDÁIVAL EGYÜTT!-természetesen pincsikém azonnal vetődött amerikai focista sztájlban, hogy betömje a hatalmas pofámat. Igaz, ami igaz, kissé feltekertem a hifi hangerejét.
A sikeres szájzár osztás után erőltetett menetre váltottunk. Loholhattam a törpe után, aki túl sok red bull-t nyakalt be indulás előtt. Mi más tudathatta volna jobban, hogy megjöttünk mit az, hogy lefejeltem egy rohadt táblát -"Gyors elhalálozási zóna!"-. A földön kiterülve morogtam és gondolatban már szétkaptam azt a szart. Felkanalazva a seggemet elindultam valamerre, mert gecire nem vágtam merre ehet a penész. Lassan az egész kecót bebarangoltam már, de nyoma se volt az idióta kapitánykának...
-Kiszámíthatatlan seggfej...-dünnyögtem szorgosan a fülemet piszkálva, amikor végre rátaláltam az udvaron racsító polipfejre. Túláradó rajongással robbant be a képbe Csicska fullra bebunkerezve a papírokkal. A seggfeje, meg azzal fogadta, hogy lazán lecsapta. Utána meg leosztotta, hogy húzzon vissza az irodába. A vöröske még hisztizett egyet könnyes szemekkel. Idegsokkos rosszul viselve ezt a műsort seggbe küldte a törpét, aki szó szerint beesett az épületbe. Aztán fogta magát és elvánszorgott a picsába, de nem sétával mán mér is! Shunpo-val szívódott fel a szemétládája. "Oh, hogy kapnád be, te számító tetűláda! Nem elég, hogy ide kellett vonszolnom a virgácsaimat még üldözhetem is a baszott fejedet!"
Nagy mázlim volt, hogy gyorsabb lettem, így lazán magam elé tudtam kerülni. Ha meg már ott voltam muszáj voltam méltóan fogadtatni. Beizzítottam a kopottas kidou tudásomat és levadásztam a vadamat.
-Bakudou 61: Rukujyoukourou!-vigyorodtam utánozhatatlan egoval, miután kiterült a földön.
-Mi a franc folyik itt? Milyen mókamester van ilyen piszkosul veszett kedvében?!-
-Kussolj el nyomorék! Most én pofázok, te meg skuzibol!-
-Fenéket! Tojok a parancsolgatásodra!-
-Azt mondtam szájzár te elbaszott köcsög!-nyomtam bele a rusnya képét a homokba és guggoltam le hozzá. -Nah, szarházikám! Az az oltári nagy szitu, hogy visszarúgták a szottyadt segged a kibaszott jövőből! Szóval te szépen fogod magad és elkotródsz egy elhagyatott raktárba! Én meg átveszem a szánalmas helyedet!-erre már a nyomoréka is elkezdett vergődni a mancsom alatt. Biztos nem ízlett neki a tervem. Részemről viszont kurvára elintézett volt az ügy, szóval nemes egyszerűséggel kupán vágtam. Miután kinyúlt akár egy béka, szépen vonszolni kezdtem magam után. Emeli fel a halál... Ha meg kell a raktárban is csapkodom. Rajtam aztán ne múljon...
-Azt a szájba kúrt pávián seggű szentségit, de rohadt súlyos vagy! Fogyózzá, baszd ki! A végén még tonnadonnaként végzem!-vonszoltam tovább abszolúte 'feltünés mentesen', hiszen ki venne észre egy csuhás őrültet, aki épp egy fehér köpenyes muksót rángat maga után?!

Tárgy: Re: 7. osztag Csüt. Május 14, 2009 6:24 am

Miután megérkeztünk, már nem sokáig kellett várni, hogy végre elindulhassunk rábeszélni az akkori énünket, hogy cseréljünk helyet. Kicsit még mindig furán éreztem magam az egyenruhában, de inkább megpróbáltam nem foglalkozni vele. Gyorsan magamra kaptam a lélekenergiát elrejtő kabátot, és elindultunk Masakival a 7. osztag területére.
Egyre közelebb érkeztünk a kapitányi irodához, de én csak a csillagokat lestem. Eszembe jutott, hogy folyton kilógtam éjszaka, hogy nézegethessem az eget. Valószínűleg ezen az éjszakán is így tettem, így ha minden igaz, majd valamelyik épület tetején meg is találhatom magam. Kicsit el is kalandoztam, és gondolkodtam, hogy vajon melyik tetőn lehetek ezen az éjszakán, de ekkor egy halk krákogás visszarángatott.
- Öhm… Bocsi…
Néztem kicsit ijedten Masakira, majd gyorsan elregéltem neki, hogy milyen irányba kell tovább menni. Nem csak csillagokat nézni szerettem abban az időben, amikor itt éltem, hanem sétálni is. Órákig el tudtam bolyongani a kis, kacskaringós, és leginkább labirintushoz hasonlító utcácskákon, és természetesen nem azért, mert folyton eltévedtem…
- A ku*va ISTEN BASSZA MEG EZT A LEROBBANT PORFÉSZKET A LESBŐL TÁMADÓ CSAPDÁIVAL EGYÜTT!
Hallatszott Masaki ordítása, és én azonnal ugrottam is, hogy befogjam a száját. Kicsit meg is ijedtem, hogy nem hallották-e meg. Gyorsan körül néztem, de nem láttam, hogy bárki is jönne, hogy megnézze mi történt.
- Kiszámíthatatlan seggfej...
Morogta Masaki, mikor végre megtaláltuk az akkori Masakit.
- Ugye tudod, hogy most saját magad szidod?
Kérdeztem kicsit félve, amire csak egy egyszerű morgás volt a válasz. Valószínűleg engem szidott, vagy még mindig magára mérges, amiért ennyire kiszámíthatatlan. Nem sokkal később az akkori énem is megjelent egy nagy papíralommal a kezében.
~ Nem is voltam ilyen… Vagy talán mégis?
Csodálkoztam, miután lezavartam egy kis hisztit, amiért Masaki elzavart. Ráadásul az is meghökkentett, hogy Masaki ebben az időben sokkal durvább volt személyem irányába, mint most… Ha a mostanihoz kéne hasonlítanom, valahogy nagyon az idegesítő szemétláda felé hajlana a mérce… Mivel Masaki elment maga után, így én ott maradtam, és leültem a földre. Úgy gondoltam, hogy várok egy kicsit, és majd egy nyugodtabb környéken meglepem magam. Nem kellett sokat várnom, mivel Yasu hadnagy gyorsan kisétált az épületből, és elindult keresni egy helyet, ahol lesheti a csillagokat. Néhány percnyi keresgélés után meg is találta a megfelelő helyet, hiszen letette a popsiját az egyik épület tetejére. Egy shunpoval felugrottam mögé, és megszólaltam:
- Rég nem láttam ilyen szép tiszta eget…
- Igen, én sem…
Válaszolt, majd mivel valószínűleg feltűnt neki, hogy a másik hang nagyon ismerős, hátra fordult, és hát igen… Szembe találta magát a 100 évvel későbbi önmagával. Amint feleszmélt a sokkból, hangosan felsikított, de én csak egyszerűen a kezem a szájára tapasztottam.
- Öhm… Nem lehetne egy kicsit halkabban? Ha meg ígéred, hogy nem sikítasz, visítasz, kapálózol, vagy menekülsz el, akkor elengedlek.
Mondtam neki kissé zavartam, amire a válasz csak egy bátortalan bólintás volt. Ahogy ismerem magam, nagy valószínűséggel vagy sikítani fogok, vagy pedig elhalmozom saját magam kérdésekkel. Ám szerencsére az utóbbi történt…
- Te… kivagy? Ez valamilyen kidou? Vagy valaki zanpakutojának a hatása alatt vagyok?
Kérdezte Yasu hadnagy, amire én csak nemet intettem a fejemmel, majd szépen lassan elmeséltem neki mindent. Természetesen bele tettem azt is, hogy ha nem segít, többet nem láthatja Masakit, így szinte sejtettem, hogy bele fog egyezni a segítségnyújtásba.
- Rendben… Segítek. De csak mert Masaki és én vagyunk bajban… De Sachi kapitányt nehéz lesz meggyőzni, hogy segítsen…
Mondta, majd fel álltunk, és elindultunk.
- Ne aggódj, majd Masaki elintézi. Bár abban biztosak lehetünk, hogy nem épp barátságosan…

Tárgy: Re: 7. osztag Pént. Május 15, 2009 8:11 am

Yasu:

Közös szeretetetek Masaki iránt segít együttműködni a cél érdekében. De vajon hogy fogjátok viselni hogy imádatotok tárgyából egyszerre kettő is van? Mindenesetre nem ártana, ha nem robbantanátok ki emiatt belháborút, és a küldetést helyeznétek előtérbe. Ahogy ti is elindultok meghalljátok Masakiék szóváltását a kertből, ami aztán gyanúsan hamar félbeszakad. De nem foglalkoztok vele különösebben, rábízzátok a dolgokat vaizard Masakira, és siette hogy találkozzatok a többiekkel.
A következő postot az elhagyott épületbe írd. A sorrend újraalakul, nem kell betartani a régit.

Masaki:

Az évek alatt csiszolódott és meglehetősen ütősre bővült szókincseddel szó szerint lealáztad régi önmagad. Azonban ez a meggyőzéshez nem volt elég, így maradt a jól bevált pusztakezes módszer. Miután ártalmatlanítottad magad igyekezned kell az eltűnéssel, mert majdnem az egész hálókörletet felveted a csendesnek nem mondható üdvözléseddel. De szerencsére nem kell félteni és idejében eltűnsz a helyszínről, hogy csatlakozz a többiekhez a raktárban.
A következő postot az elhagyott épületbe írd. A sorrend újraalakul, nem kell betartani a régit.