Matsushita Hoshiko

Tárgy: Matsushita Hoshiko Hétf. Feb. 16, 2009 7:08 am

NÉV: Matsushita Hoshiko
KOR: 18év
NEM: nő
KASZT: ember
FOGLALKOZÁS: Hayashi Yuuta asszisztense
KÉPESSÉG: látja a szellemeket, képes a kezében energiagömbbé gyűjteni a lélekenergiáját, amit a shingami kidoukhoz hasonlóan tud használni. (de erről Yuu-channak egyenlőre nem kell tudnia Wink

)

Történet:
Átlagos lányként élem az életem. Lehetnék egy shoujo manga főszereplője is, de sajnos a szőke hercegem még mindig várat magára. *sóhajt* Lehetne például olyan mint a Chocolate cosmos senseie, ó egek hogy őt mennyire imádom, mondtam már hogy az a kedvencem? Ja meg például a sok helyes vámpírbishounen akiket Hino alkotott, ölni tudnék azokért a kötetekért..Tényleg épp holnap jelenik meg az új fejezet, még nem is mondtam. Erre várok már hetek óta. Azt szeretem a legjobban ha valaminek boldog vége van és a két szerelmes egymásratalál, annyira romantikus hogy néha el is pityeredem. Na jó volt hogy masszívan bőgni kezdtem. De nem bírok száraz szemmel nézni egy boldog egymásratalálást.
-Köhm
Elnézést talán kicsit elkalandoztam. Hol is tartottam?
-Még el sem kezdted...
Ja igen, szóval 18 éve születtem. Szüleim kicsi szeme fénye voltam. Olyan boldogam emlékszem vissza gyermeki éveimre. Na tessék már megint elérzékenyültem.
*elővesz egy zsepit és kifújja az orrát*
Elnézést, igyekszem haladni, tehát kedves aranyos kislányként cseperedtem. Szerettem babázni és meséket olvasni. Ahogy egyre idősebb lettem és megtanultam olvasni már is hatalmába kerített a mangák világa. Hihetetlen hogy a szüleim hogy bírták anyagilag a hatalmas könyvtáramat. Nagyon hálás vagyok nekik hogy finanszírozták ezt az egy idő után szinte csillagászati mértékeket öltő szenvedélyemet.
Ám mint az ahogy az minden mahou shoujo mangában meg van írva 16 évesen nekem is megváltozott az életem. Sőt talán ez már előbb is elkezdődött bár akkor még nem tudtam mire vélni a dolgot. Voltam annyira érett hozzá hogy ne fecsegjem ki egyből hogy lánccal a mellkasukon lebegő emberkéket látok lépten nyomon. Ez még nem is zavart volna, de néha néha láttam amint ezeket a szegény emberkéket valami hatalmas rusnya dögök üldözik. Sajnos sosem tudtam meg vajon megmenekültek-e mert ahogy megláttam egy ilyen szörnyet egyből a legrövidebb úton igyekeztem hazafelé.
Nem vagyok én Tokyo mew mew hogy szörnyekkel hadakozzak. Majd talán ha rendes macskafüleket növesztek magmnak.
Azonban egyik délután nem voltam ilyen szerencsés. Az egyik ilyen dög kiszúrt magának és nem sikerült időben lelépnem. Elkezdett üldözni. Én eszeveszetten rohangáltam az utcán, az emberekből nem kis megdöbbenést kiváltva, bár akkor épp nem a saját környékünkön lófráltam szóval még jó hogy egy ismerősöm sem látott...Mi lett volna ha találkozozk valakivel? totál idiótának néz. Ebbe nem is gondoltam bele. De hát mondjuk az embernek kicsit máson jár az esze ha épp az életéért rohan...
Tehát ennek a dögnek sikerült egy sikátorba űznie, ami miért is ne egy zsákutca volt. Bezzeg ebben előjönnek a manga sablonok....Már épp készült volna a képembe lihegni mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve képen vágtam a kezemben cipelt táskámmal. sokat nem értem el vele, esetleg annyit hogy kiborult az összes féltve őrzött kincsem. Én mikor ezt észrevettem naná hogy levetődtem a földre összeszedni őket. Majd pont hagyom hogy koszosak legyenek, mikor még csak ötször olvastam mindegyiket...
A dögnek ez eléggé zokon esett ezért jól oldalbataszított. Nekivágódtam a sikátor falának és rendesen bevágtam a fejemet. Mondanom sem kell kicsit felkaptam a vizet, ezért felemeltem a kezem hogy hozzávágjak valamit, de sajnos épp semmi nem volt kéznél. Ám ekkor majdnem saját magamtól estem hanyatt. Ahogy a tenyerembe pillantottam egy kéken izzó energiagömb lebegett benne. Nem is kellett több, egyből elhajítottam és csak mázli volt ugyan de el is találtam a rusnya fejét.
Amint ott örömködtem a felfedezett különleges erőmön, hirtelen előtűnt a semmiből egy fekete kimonós lány, kezében egy katanával.
Ez egyre jobb..gondoltam, a végén még tényleg belecsöppenek az egyik mangámba.
Jobbnak láttam meghúzódni a háttérben míg a lány teszi a dolgát. Amilyen kombókat ott levágott, meg se kottyant neki az a szörnyeteg. Pár pillanat és már nyoma sem volt. Miután végzett meg is rohamoztam hogy ezeket hol tanulta. Kicsit meglepte hogy csillogó bociszemekkel bámulok rá, de aztán kiderült hogy egész kedves. mivel akkor épp nem volt már dolga elkísért hazafelé, és útközben mesélt nekem Soul Societyről és a Karakurában mostanában megszaporodó különleges erővel bíró emberekről.
Elhatároztam hogy minél jobb akarok lenni, hogy én egymagamban is el tudjak bánni azokkal a, most már nevén is tudom nevezni, hollowokkal. A shinigami lány néha néha eljött nekem segíteni gyakorolni.
De sajnos nem sokkal később a lányt kinevezték valami magasabb pozícióba Seireiteiben, így le kellett mondanunk a közös edzésünkről. De mivel úgy megkedveltük egymást, elvitt és bemutatott a környék rejtélyes boltosának. Komolyan nem néztem volna ki abból a kalapos fazonból meg a szedett vedett pereputtyából hogy ilyen fontos szerepe van a Soul Societyvel való kapcsolattartásban. De örülhet mert azóta nála tartom a napi bevásárlást. Igaz néha a falra mászom a rejtélyes és tenyérbemászó stílusától, de hát ha egyszer elvállalta hogy néha segít az erőm fejlesztésében. Nem tudom hogy háborúhoz toboroznak-e embereket, de nagyon komolyan vette a tanításomat, és én is oly annyira komolyan vettem ezt a gyakorlást hogy az iskola kezdett enyhén szólva is háttérbe szorulni, így nem csodálom ha nem vettek fel a kommunikációs főiskolára. Így kitanultam egy titkárnői tanfolyamot és most Yuu-chan asszisztenseként dolgozom. De azt a főiskolát még nem adtam fel, csak hát most meg már nincs szívem itthagyni azt a fafejet. Mi lenne vele nélkülem... Esetleg majd tanulok levelezőn, vagy majd meglátjuk. Arra kínosan ügyelek hogy ne fedezzen fel semmit a mahou-shoujo erőmből, mert a végén még agybajt kapna. Amilyen makacs még a végén berontana Seireiteibe hogy neki is kell egy lélekölő kard. Mekkora jelenet lenne már, elképzelem ahogy a shinigamik csak állnának és néznének rá mint egy sültbolondra. Még ugyan nem jártam Soul Societyben (egy ideig nem szándékozom alulról szagolni az ibolyát) de el tudom képzelni milyen fejet vágnának. Általában minden normális ember elkerülné az irodát ha én nem nyújtanék némi "igen ez egy magánnyomozói iroda és nem csak egy lökött exzsaru" benyomást az ügyfeleknek.
Szeretem Yuu-chant annak ellenére hogy egy nagy mamlasz.
Na tessék már megint elkaladoztam....

Tárgy: Re: Matsushita Hoshiko Hétf. Feb. 16, 2009 7:26 am

Nagyon tetszik, jól eltaláltad a stílusát^^ Az előtörténetet természetesen ELFOGADOM.

Lélekenergiád 3000, kezdőtőkéd 4000 ryou. Elkészítheted az adatlapodat.

Üdv az oldalon, jó játékot! Very Happy