A túlméretezett ellenfél //Lezárva//

Tárgy: A túlméretezett ellenfél //Lezárva// Vas. Feb. 15, 2009 5:14 am

Karakura egyik parkjában, néhány átjáró nyílik, amin keresztül hollowok özönlenek be. Mindegyik egy sima, ronda lidércre hasonlít, azonban van egy köztük, amelyiknek már nem sok kell, hogy Menos Grandévé válhasson.
A feladat szerintem egyszerű... elpusztítani a hollowokat, és megakadályozni, hogy a leendő Menosunk átváltozzon, aki elég feltűnő jelenség, mivel folyamatosan "szegény" sorstársait próbálja megenni. Smile

Az idő szeretett Karakura városában csodálatos. A nap már a hegyek csúcsait súrolja, jelezve pihenőre tér hamarosan. Az utcán csak néhány autó közlekedik, s azon kívűl néhány gyerek, de azok is már hazafele tartanak. Ám hirtelen egy sötét átjáró nyílik ki, amiből csak úgy árad a sok csúf lídérc, de egy közülük teljesen megvadult. Saját társait kezdi zabálni, s hamarosan el is fogja érni a Gillian-ok szintjét.
Jó magam csak ekkor érkeztem a park meletti utcáról. Jobb kezemet a vállamra helyeztem, amiben egy fehér szatyor díszelget. Unottan sétáltam az utcákon és a felhős eget bámultam, mikor mocorgást éreztem a hátizsákomban, és egy fehér szárnyas róka plüss dugdta ki a fejét.
-Deisori-ku~~~~n...Otthon vagyunk már?- kérdezi nyafogva és a vállaimra könyököl.
-Ne nyafogj, és húzás vissza a hátizsákomba! Még a végén meglátják, hogy a egy plüssel beszélgetek...- morgolódok.
-Oké-oké...De már tényleg nagyon unom...és te is lehetnél kedvesebb velem, "Mr. Én vagyok a legerősebb harcos és nem foglalkozom senkivel" uraság! - boszant tovább.
-Az első fele igaz...- igazítom meg a szemüvegemet, majd jót vigyorgok.
-Nah...ráadásul még egoista is...- püffögi.
-Visszamászol a hátizsákomba, vagy nem kapsz cukrot egy hétig!- emelem meg a hangomat.
-Én meg kidobom az ablakon az összes alsóneműdet! Bleeee!- nyújtja ki a nyelvét.
Érzem, hogy az agyvizem kezd felforni ettől a perverz Módoított Lélektől, de próbálok valami nyugodt dologra gondolni. Ám ahogy bekanyarodva megérezem meg a szellemi energiákat és a Hollow-ok vérfagyasztó üvöltését. A szatyrot rögtön elejtem, majd ahogy bírja lábam, rohanok a park közepe felé. Bal kezemet előreemelem, amiben a Quincy kereszt van, majd az íjamat megidézve rögtön egy nyilat hozok létre. Gyorsan egy bokor fedezékébe bújnék, majd onnan kezdeném el lőni a lidérceket, miközben néhányat a legnagyobbra lövök, hátha sikerülne megállítanom társai felfalásával.

Épp jól megérdemelt ebédemet ettem, késő délután, mikor valami furcsát éreztem, és pár pillanat múlva a mobilom is megcsörrent. A telefonom szerint, jó néhány hollow tűnt fel Karakura egyik parkjában, ami természetesen elég messze van a kedvenc vaizardjaim lakhelyétől, ahol jelenleg én is rontom a levegőt.
- Nem akaroooooom!!!!!!!!
Visítottam fel, és hátravágódtam a széken úgy, hogy majdnem elzúgtam, de szerencsére idejében sikerült elkapnom az asztal sarkát.
~ Ne nyafogj már, te szerencsétlen. Inkább örülnél, hogy nem kell az idiótákkal összezárva lenned pár órácskára.~
Korholt le a drágalátos nővérkém. Természetesen nem is ő lett volna, ha nem kezd el veszekedni, amiért nyafizok a munka miatt. De végül is mit tehetek, ha egyszer shinigami vagyok… Szóval felszaladtam a szobámba, és magamhoz vettem a zanpakutomat egy jó meleg kabáttal egyetemben, mivel egyszerűen rühellem a hideget. Gyorsan írtam egy levelet, hogy ne várjanak, mert valószínűleg későn fogok visszaérni, miután végeztem, egy shunpoval el is tűntem. Vígan ugrándoztam a háztetőkön, miközben a helyszín felé igyekeztem, azonban mikor megérkeztem, furcsa dolgokat vettem észre. Először is, egy rondaság a saját fajtársait kezdte el őrülten zabálni, a másik pedig egy quincy volt.
~ Egy quincy? Azt hittem, hogy rég kihaltak…~
Gondolkoztam el egy pillanatra, el is felejtve, hogy Toshi minden szavamat hallja, még akkor is, ha az nem hagyja el a számat.
~ Ezek szerint tévedtél, mint általában mindenben, zsenibogyó…~
Jött is azonnal a csipkelődés.
~ Gonosz vagy, tudd meg…~
~ Vigyázz, mert épp most támad meg minket egy…~
Figyelmeztetett, a nővérkém. Szerencsére épp idejében ugrottam el a támadás elől, így az nem talált el. Egy kisebb vita után, végül helyet cseréltem Toshival, így nem nekem kellett elintéznem azt a rondaságot.
~ Toshi-chaaan vigyázz a csini rucimra…~
- Jajj, fogd már be az isten szerelmére… Leszarom a nyüves göncöd…
Ordított fel hangosan Toshi, ami valószínűleg mind a hollowokat, mind pedig a quincyt is meglepte…

Délutáni öngyilkosságomat félbeszakítva felfigyeltem valamire.
~Hollowok… -morogtam majd miután gyorsan kikászálódtam a kötél szorításából leültem az ágyra és pár perces gondolkozásba estem.
~Elintézem a hollowokat és utána még belefér egy gyors artéria felvágás. –vigyorogtam kitalálva a tökéletes napi rendet. Már éppen az ajtót nyitottam mikor előttem termet Koushou.
>Itt hagy… –nem volt ideje befejezni, mert reflexből akkora gyomrost adtam, hogy Las Nochesig repült. >Ez meg mi a faszra vo… -erre se volt ideje, mert még egyet kapott.
~Kuss legyen, vagy elintézem, hogy a villamos szablya rád a ruhát!- basztam le azt a rohadtul vak szellemet.
>Miért kell ennyire felkapni a vizet? –sértődött meg.
~Nem bírom, ha két éles szempár van rám tapadva. –mondtam
>Csináljunk viccet vak szellemből, mondhatom ku*va kedves. –mérgelődött tovább, de miután kapott még egy jobb horgot jó kis lány lett. Ráérősen visszasétáltam a kardért majd az ablakon át távoztam. Zsebre baszott kézzel sétáltam a háztetőkön, amit az emberek nem hagytak szó nélkül…
Pár perc múlva a helyszínre érkeztem és megláttam egy quincyt és Ayat...
~Nem úgy volt, hogy abból a fajból már egy példány sincs?! –dühöngtem miközben megjelent ismét Koushou és megveregette a vállam.
-Te meg mi a faszt csinálsz?! –rángatózott a szemöldököm majd ismét elküldtem melegebb éghajlatra.
~Szerintem már sportot űz ebből, vagy csak így spórolja meg a repülő jegyet, -gondolkoztam majd mikor elég közel értem leültem az egyik háztetőre és onnan néztem a harcot. ~ Na, én is segítek. –álltam fel miközben egy kidout alkalmaztam.
-Hadou 50: Rei no kuron. –morogtam miközben megjelent mellettem a hasonmásom. –Na takarodj kaszabolni! –adtam ki a parancsot.

Tárgy: Re: A túlméretezett ellenfél //Lezárva// Kedd Feb. 17, 2009 6:25 am

Ismét felhúztam a lélekszemcsékből összeálló nyilamat, s sorra lőttem át a Hollow-okat, melyek csak egy utolsó, fájdalmas üvöltésre voltak képesek. Már csak néhány darab volt, ámn azokat is a hatalmas lidérc akarta felfalni. Már be is céloztam a majdnem Gillian szintű szörnyet, mikor hirtelen megdermedtem és két erős lélekenergiát éreztem meg. Szemeim rögtön a két személy felé fordult, akik egymástól különböző helyen tartózkodtak, majd véletlenül elengedtem a nyílamat, ami átlyukasztott a hatalmas fenevad karját. Szemeimet dühödten összeszorítom, s egy kis sziszegés hagya el ajkaimat.
-Deisori-kun!...- kezdtet volna bele mondandójába Onyzomy-chan, miközben kikászálódik a hátizsákomból.
-Tudom...Shinigami-k...- motyogom dühödten.
-El kéne futni...Nem volna jó, ha ránk támadnának.- motyogja kislányosan.
Újra elgondolkozom. Néhány pillanat múlva, szemeimet újra felnyitom, majd fordulok egyet, megcélzom az utolsó két Hollow-ot és egy határozott mozdulattal lelövöm. Amint tudtam, újra felhúztam egy következő nyilat, ám ezúttal az óriás lidércre céloztam, aki furcsálkodva nézte, hogy minden "eledele" eltűnt, melyek közül azért 1-2 a zűrzavart kihasználva megpróbál meglépni. Remélhetőleg a Shinigami-k nem hagyák megszökni őket.
A nyilamba anyi lélekenergiát vittem, hogy mindkét lábát átlyukasza. Így biztos nem fog meghalni, de nem is tud támadni, még ha egyetlen egy épp keze maradt. Legalább marad valami a kíváncsi Shinigami-knak. Gyorsan felkapom a plüsst, s próbálok a park szélére rohanni, majd a közeli sikátorba elbújni. Nem mintha félnék tőlük, de ők még is csak ketten vannak, ráadásul nem nagyon kedvelem a fajtájukat.

Tárgy: Re: A túlméretezett ellenfél //Lezárva// Kedd Feb. 17, 2009 9:23 am

Toshi, egyre inkább hisztizett, szokásához híven, közben pedig össze-vissza ütögette a csúnya, rossz hollowokat, közben pedig fél szemmel figyeltem a quincyt is. Alig pár pillanat múlva feltűnt egy újabb valaki, akinek valahonnan ismerős volt a lélekenergiája, de hirtelen nem tudtam beazonosítani, majd mikor odanéztem, észre vettem, hogy Tedeko az.
~ Nézd, Toshi-chaaaan itt van a cuki depis sráááác!
- Igen… és? Csodálkozom, hogy most nem épp az ereit vagdossa fel…
Morgott tovább egyetlen szem nővérkém, miközben képen törölte a következő hollowot. Toshi hirtelen elugrott egy újabb támadás elől, majd hátra fordul, és a másik shinigami irányába üvöltött, aki pont akkor csinált egy klónt.
- Told ide a rusnya valagadat, te senkiházi idióta, különben véletlenül az egyik folyó fenekén találod magad egy csinos kis betoncipőben!
~ Toshi-chaaan átmentél maffiózóba? Én is akaroooooom…
- Édes istenem… valaki mentsen már meg…
A hollowok egyre kezdtek fogyni, én pedig egyre jobban kezdtem élvezni Toshi-chan dühkitöréseit, és hangos megnyilvánulásait. Már szinte mindegyik hollow megsemmisült, kivéve azt, amelyik épp most próbál átalakulni Menos Grandévé. Kellemetlen lett volna, ha pont előttünk alakul át, ezért minél előbb végezni kéne vele, hogy még csak véletlenül se változzon át, miközben mi társalgunk.
~ Nem gondolod, hogy el kéne intéznünk azt a nagyon ronda izé-bigyót?
- De… én is úgy gondolom… Egyébként meg mi a franc az az izé-bigyó? Na mindegy… A magyarázatodat úgyis hallgathatnám holnapig. Vameku, Ranshinshahyou !
Mondta, és már meg is lódult az átalakulni készülő hollow felé, hogy aztán egy erős csapással megrepessze a maszkját, ami remélhetőleg sikerül is neki. Miután úgy gondolta, hogy a maszk megrepedt, egy shunpoval hátrébb került, majd pedig a quincy után ment, hogy megállítsa.
- Hova, hova, barátocskám? Csak nem ránk akarod hagyni a meló nehezebb részét?
Kérdezte szokásos morgós hangnemében, amitől kicsit nevethetnékem támadt. Hirtelen egy hangos üvöltés hallatszott, majd a megrepedt maszkú hollow eltűnt, és egy másik, kicsit távolabbi helyen tűnt fel. Nagyon úgy látszott, hogy lassan befejeződik az átalakulása, és Menos lesz belőle…

Tárgy: Re: A túlméretezett ellenfél //Lezárva// Szer. Feb. 18, 2009 7:03 am

Mondhatom kurvára élvezetes előadást tartott Robin Hood és a vaizardok ovónénije. Volt olyan alkalom, amikor kiesett a kezemből a popcorn, és volt, amikor nem találtam a számat.
~Reménykedtem, hogy pár rühes espada is ide méltóztatja tenni a gombás lábát… Tévedtem. –olyan ideges voltam, hogy eljött volna az armageddon ha kimutattam volna érzéseimet.
~Ez a rohad quincy mit képzel magáról? –dühöngtem tovább. ~Legszívesebben most valakit nagyon megvernék. –gondolkozásom hamar véget ért, mivel eszembe jutott valami.
-Koushou hol vagy?- pillantottam a jobb oldalamra mivel ott észleltem utoljára. Szerencsére a szellem mellettem állt, de mikor meglátta a nézésemet azonnal eltűnt.
~Na ezt a rühes vonatot is lekéstem a ku*va életbe! -sóhajtottam. A gondolatmenet után újra a harctérre szegeződött a figyelmem, de már csak Aya volt ott.
-Robin Hood beszart a lélekenergiánktól és elhúzott. Mondhatom ku*va bátor. –motyogtam, de ekkor pár hollowot láttam meg, akik a társaikat pusztították. ~Tehát nem sokára lesz pár gillianunk, legalább nem fogok unatkozni. –gondolkoztam. Figyelmem a klónra szegeződött, aki még mindig harcolt a hollowok ellen.
~Legalább ő nem unatkozik. –sóhajtottam. Eközben elkezdett ordibálni nekem majd a quincy után ment.
-Nekem ugatsz multiplex?! –ordítottam a kétszeresen idegesítő lakótársamnak.
~Igaz, az eredeti az csak a fangirlségével nyomaszt, de ez a harcias liba feelingű csaj nem jön be… Bár nekem ki színpatikus egyáltalán? –elemeztem ki Ayát. Ekkor két hollow jelent meg mögöttem.
<Most véged! –mondta az egyik még a másik kilőtte rám a karmait.
-Bakudou 39: Enkosen. –védekeztem majd a másik kezemet előre tartottam. - Hadou 33: Soukatsui. –lőttem el a kék gömböt, ami mindkét hollowot hamuvá égette. Miután kinyírtam a két hollowot visszaültem, elővettem egy cigit és rágyújtottam.

Tárgy: Re: A túlméretezett ellenfél //Lezárva// Szer. Feb. 18, 2009 7:51 am

Komolyan arckifejezéssel rohantam a park fái között, majd kiérve az útra a közeli sikátor felé rohantam. Amint úgy éreztem, hogy kellő távolság van köztem és a Shinigami-k közt, hátamat a téglás falnak támasztottam és nagyokat lihegtem. Hirtelen újabb morocgást hallottam, s ismét előbukkant Onyzomy.
-Ez közel volt...- motyogja.
-Igen...De tovább kell mennünk...- motyogom, majd lehajtott fejemet felemelem és nyújtózkodom egyet. -Induljunk...- mondom.
-Hova, hova, barátocskám? Csak nem ránk akarod hagyni a meló nehezebb részét?- halottam meg hirtelen a lány hangját mögülem.
Dühödten kaptam a fejemet a hang irányába, s néztem farkasszemet az illetővel.
-Munka nagy része?...Egy sérült Óriás Hollow nektek...Shinigami-knak...munka?- igazítottam meg a szemövegemet, miközben erősen kiemeltem a "Shinigami" szót és újra a dühödt szemekkel bombáztam a lányt. A plüss kérdően nézett rám, s néhány pillanatig álltam a pillantást.
-Most!- mondom hirtelen.
Ebben a pillanatban használva a Hirenkyaku-t, a lány mögér kerülnék, majd a kezemmel egy erősebb ütést mérnék a nyakára, amitől bizonyosan megbénulna. Ám tudom, hogy a Halál Istenek szívósak, így Onyzomy erejével a falhoz taszítja, s még Zanpakuto-ját sem lenne képes használni. A sikátor falai között felfelé cikázok, majd mikor a levegőbe érek, megjelenítem az íjamat. Szemeimet lehunyom, s a körülöttem lévő lélekszemcséket egyenesen a kezembe gyűjtöm. Néhány másodpercig eltart, miközben egy furcsa hang árad ki belőle, majd a húrt kihúzom, és bemérve a már majdnem Gillian szintű Hollow felé lövöm. A nyíl szinte hangtalanul szeli át a levegőt, és a lidérc fejét átlyukasztva a talajba fúródik, amely nem csak hatalmas porral, de még egy kisebb rengés is bekövetkezik. Amint tudok, visszamegyek Onyzomy-hoz, aki szorgosan használva az erejét a falnak tapasztja a lányt. Hirtelen megjelenek előtte, s a vállánal megszorítom a megfelelő idegi pontokat, mire remélhetőleg a lány elájul. Muszáj kiderítenem, hogy miért jött utánam. Nem akarom felfedni a létezésemet Seiretei-nek, mert lehet, hogy engem, az utolsó Quincy-t is megölnének. Ha minden sikerül, akkor a lányt egy lerobbant üzemi gyárba vinném, ahol nehezen lehet bemérni a lélekenergi kisugárzását. Persze megkötözném és Zanpakuto-ját is elvenném tőle. A Sorsa attól függ, miért jött utánam...

Ahogy láttam, Tedeko jól el van a műsort nézve, ami engem és pici nővérkémet idegesített is valamennyire.
- Ex-shinigamik… Ha nem vetted volna észre, nincs rajtunk hivatalos shinigami ruha, zsenikém…
Jegyezte meg morgósan Toshi, majd megint Tedeko felé fordultunk.
- Süket vagy, basszus? Mondok egy tippet… A fürdőszobában tartjuk a szappant, meg a csapból folyik a víz. Csodákra képes a fültisztítás terén… Majd bemutatlak neki, csak tudod az a baj, hogy nem biztos, hogy túléled azt a napot! Szóval még egyszer mondom… TOLD LE IDE AZT A ROHADT NAGY SEGGED, KÜLÖNBEN ADDIG FOGOM RÚGDOSNI, AMIG SZILÁNKOSRA NEM TÖRÖM!
Kezdett el hangosabban üvölteni. Mielőtt még bármit is tehettem volna a hollowval, a kis quincy barátunk elintézte. Meglepődve pislogtam felé, aki pár pillanat múlva eltűnt a szemem elől, hogy aztán a hátam mögött jelenjen meg ismét.
- Mi a…
Fordulok hirtelen hátra, hogy kivédhessem az ütést, de ekkor egy ismeretlen erő a falhoz taszít, és nem engedi, hogy megmozduljak, de ettől még erőteljesen próbálgatok kiszabadulni, kevés sikerrel. A quincy hirtelen eltűnik, majd pár pillanat múlva a hollow lélekenergiája is szertefoszlik, ami azt jelenti, hogy az ismeretlen, íj tulajdonos barátunk végzett vele. Egy kevés idő után vissza is tér, és valahogy sikerül el ájulnom. Mikor felébredtem, egy üres, és romos raktárban voltam.
- Hát ez…? Hol vagyok?
Pislogok körbe, hátha találok egy nyitott ajtót, ahol távozhatok.
~ Az a quincy hozott minket ide, gondolom…
~ De mit akar tőlünk?
Kérdeztem Toshitól kicsit meglepődve, de sejtettem a választ. Valószínűleg tudni akarja, hogy miért mentem utána, vagy valami. De majd úgyis kiderül…

A harcias ku*va még ordibált egy sort nekem, de nagyvonalúan elengedtem a fülem melett. Miután elszónokolta a frappáns monológot Robi Hood után ment.
A hollowok csak fogytak, de a ringyóról és Robin Hoodról semmi hír… Egyre idegesebb lettem emiatt és mikor úgy éreztem, hogy Aya lélekenergiája is túlságosan lecsökkent majd felrobbantam.
~Bazdmeg! Ha nem ismerném magamat azt hinném aggódok érte. De komolyan… Mit tett vele az a rohadt quincy? Ez szánalmas, miért érdekel ez ennyire?! A ku*va életbe, valaki üssön le!- dühödtem fel mire jött a klónom egy jól irányzott ütéssel. A találat után egy hatalmas adag vért okádtam.
-Minek adtam én ennyi energiát neked, bazdmeg?!- lihegtem. –Na jól van! Neked kell az összes maszkos gecit feltartanod, ha kell, használd a zanpakuto-t is, de azért ne egyből! Én elmegyek, és utána járok a dolognak.- adtam a parancsot. Miután a klón felfogta a parancsot a shunpot használva a nyomukba eredtem.
~Ha csak a Hirenkyaku-t tudod használni megszívtad, mert mint a legtöbb normális kapitánynak nekem is a shunpo olyan, mint a lélegzés.- úgy éreztem megálltak egyhelyben és nem mozdulnak. Tudtam ez vagy azt jelent, hogy Aya ellenállt és harcra került a sor, vagy azt, hogy a rohadék talált egy búvóhelyet. ~Remélem örülsz Koushou, mert ha nem is kell akkor is megtanítom ezzel a quincyvel, hogy ne kockázzon olyanokkal, akiket ismerek…- mondtam a szellememnek. Látszólag majd kiugrott a bőréből úgy örült, hogy végre megmutathatja erejét másoknak.
>Természetesen melletted állok, de azért nem értelek. Te mindig azt mondtad, hogy nem használod a shikai-t, mert ilyen nagy erejű.- nézett rám kérdő szemekkel a vak szellem.
~Ez még most is így van, de nem bírom, ha nőket bántanak. Még ha a nő olyan is, mint Toshi.- nyeltem egy nagyot. –Tehát itt vannak.- álltam meg miközben a lélekenergiámat teljesen elrejtettem. Miután ezzel megvoltam bementem a gyárba.
-Hééé, Robin Hood! Cipeld ide a seggedet, hogy kinyírhassalak!- ordítottam, miközben előhúztam Képzeletet. ~Készülj, mindjárt kezdődik.- mondtam neki gondolatban, amire ő bólintott.

Az elhagyatott raktár teljesen tökéletes volt. Tiszta sötétség uralkodott benn, és csak egy két ablakon sütött be a napsugár. Unatkozóan dőltem neki a falnak, s néztem a plafont, várva mikor ébred fel a kisasszony. Hamarosan egy nyöszörgést hallottam, s érdeklődve fordult a hang irányána. A Shinigami lány ébredezni kezdett. Halk léptekkel elindultam felé, mintha egy vad lenne a sötétségben, és csak ő rá vadászana. Komoly tekintettel leguggolta elé, majd kezemet selymes álára helyeztem. Mélyen a szemébe akartam nézni, hogy nem hazudik-e.
-Miért jöttél utánam?- tölti meg a hangom a körülöttünk lévő teret.
Szemeimet mélyen a lányéba fúrtam, s vártam a választ. Már ajkai résnyire kinyíltak, és vállaszra méltattak volna, mikor egy apró szellemi energiát éreztem meg. Alig néhány perc, s máris egy dühödt férfi hangja hallatszódott.
-Hééé, Robin Hood! Cipeld ide a seggedet, hogy kinyírhassalak!- ordította.
Újabb perc csend következet. Szerencsére én vagyok előnybe a hazai pálya véget, de ki tudja, milyen ereje van ennek a srácnak. Fejemet a plüss felé fordítottam.
-Onyzomy-chan...Kérlek, kapd el...- motyogom neki.
-Yupp! Végre egy kis móka! Arigatou, Deisori-ku~~~n!- ugrándozik örömében, majd egy szempillantás alatt eltűnik.
Arcomra egy apró mosoly került, majd a lány felé fordultam.
-Tehát...Mit akarsz tőlem?- kérdezem.
Eközben a fickó még mindig valahol a sötétségben tapogatózott merre lehetünk. Hirtelen apró léptekre lehet figyelmes, s bizonyára arra felé fogja tartani Zanpakuto-ját. A homályból egy aranyos, kicsi, szárnyas, fehér róka jelenik meg. Karját édesen felemeli, s integet az idegennek.
-Konichi wa!- mondja kedveskedve.
A férfi apró zavarodotságát kihasználva, Onyzomy ereje kivonzza a fickó kezéből a Zanpakuto-t, majd a plafonba beszúrja, míg a másik kezével nagy erejű taszítást hajt végre, amitől a falnak csapódik. Ennek hatásra nem képes mozogni, s a Shunpo-t se fogja tudni alkalmazni.
-Tűnj innen, Shinigami...A lánytól csak kérdezni akarok valamit...s ha válaszolt, elmehet...- hallatszik mindenfelől a hangom.

- Miért jöttél utánam?
Nézett bele az épp mélykék szemeimbe.
- Ő… Ezt inkább Toshi-chantól kérdezd. De nem bánom, hogy utánad mentünk. Mondták már hogy milyen cuki vagy?
Kezdtem el mondani a hülyeségeimet, és pislogtam értetlenül a velem szemben álló quincyre. Hirtelen ismerős lélekenergiát éreztem meg, és rögtön társult is hozzá egy hang.
- Hééé, Robin Hood! Cipeld ide a seggedet, hogy kinyírhassalak!
Kicsit meglepett a dolog, hogy utánam jött, hiszen nem gondoltam volna, hogy eljönne megmenteni. Folyton csak lustálkodik, meg minden, el sem hittem, hogy magán kívül más is érdekli.
- Jujj, de édi kis izé-bigyó!
Visítottam, mikor megláttam a kis fehér szárnyas cukiságot. Kedvem lett volna megnyomorgatni, de mással voltam elfoglalva.
~ Mondd meg neki, hogy azért mentél utána, mert meg akartad tudni, hogy rajta kívül még mennyi quincy maradt életben.
- Ja, igen… Őszintén szólva azért mentem utánad, mert kíváncsi voltam, hogy rajtad kívül még hány ilyen kis drágaság van, mint te
Mondtam vigyorogva.

Hirtelen apró léptekre lettem figyelmes. Zanapkutomat nem az ő irányába emeltem, hanem oldalra nyújtottam a karomat és a zanpakutot, mint karom folytatása úgy tartottam. A homályból egy gusztustalan, kicsi, hipót nyelt fehér róka jelent meg. Karját felemeli, s integet elkezdett integetni.
-Konichi wa!- mondja.
-Csá! Bocsi, de nem hagyhatom magam.- köszöntem vissza, majd mondtam neki az infókat. –Koushou nincs kedvem várni, csak az energiák irányába támadjunk.- mondtam, de ekkor elkezdett a tető húzni a zanpakutom, mintha egy mágnes vonzotta volna. -Bakudou 01: Sai… Bakudou 09: Geki.- intettem felé a szabad kezemmel mire felhagyott a vonzás. ~Hadou 50: Rei no kuron.- gondoltam mire megjelent egy klón. –Használj bénító kidoukat, mert kellemetlen teremtmény.- adtam ki a parancsot. A klón azonnal előhúzta a zanpakutoját és a plüss felé emelte a kezét bakudou-ra készen. Ha megmozdul a plüss a Bakudou 61-et fogja bevetni, hisz az majdnem mindenkit megállít.
>Mit is várhattam volna a kidouk mesterétől. Szerintem te nem is akarod használni a kardod, hisz nélküle is bármikor győzni tudsz.- mondta Koushou. Bár legszívesebben kioktattam volna, hogy nem így van tudtam, hogy most fontosabb dolgom van. Nyugodtan sétáltam a lélekenergia irányába, hisz éreztem a quincy energiáját. Mikor odaértem megvakartam a fülemet majd elkezdtem szokásos hangnememben a kérdezgetést.
-Aya! Te mi a faszért hagytad magad ide hozni?! És te mi a faszért hoztad ide?!- fújtattam, miközben felkészültem arra, hogyha támad a Bakudou 39-t használva kivédjem.

Érdeklődve fürkésztem kék szemeit, s valami furcsa érzés kapott el vele kapcsolatban. Ajkai válaszra nyíltak, s az első mondatán egy kicsit meglepődtem.
-Kicsoda?...Két személyiséged van?- húzom föl a szemöldökömet.
Ám a második részére egy vízcsepp jelent meg fejem fölött. Elvörösödve köhintettem egyet, majd szemüvegemet megigazítottam.
-Köhm...Arigatou...- mormogtam, mire egy ismerős hang hallatszódott mögülem.
-Aya! Te mi a faszért hagytad magad ide hozni?! És te mi a faszért hoztad ide?!- káromkodott már megint.
Eközben a fickó másolata és Onyzomy farkasszemet néztek. A kis plüss támadó állásba állt, s szemei csak úgy csillogtak.
-Jó vagy...De kár, hogy vége...- motyogja, s ismét eltűnik.
A következő pillanatban viszont a klón mögött jelenne meg, majd kis kezével az illető nyakához érintené, és használná erejét. Vagyis ha a csigolyák környékén megnyomok vagy elmozdítunk egy bizonyos pontot, a személy megbénul, vagy összeesik. Ebben az esetben csak elájul. Ha sikerül, rögtön az igazi ellenfél mögé kerülne, és mérgesen morogni kezdene. Remélhetőleg egy pillanatra elveszi a fickó figyelmét, míg én megidézhetem a íjamat, vele együtt a nyilat is. Szemeimből a nyugodtság árad, s próbálok uralkodni magamon, nehogy véletlenül ellöjem. Pedig nagyon csábító...
-Shinigami...A lány csak kíváncsi...Nem hiszem, hogy van jogod mások magánéletébe beletúrni...Vagyis hadd döntse el a kisasszony...- mondom neki teljes higgadtsággal, s megigazítom a szemüvegemet..
Arra kell rájönnöm, hogy amióta egyedül élek, hülyékkel vagyok körbevéve. Ott van Onyzomy, az idióta árús és most még ezek, és a korlátozott mentális képességű szerencsétlenség, aki előszeretettel használ nyomatékosító szavakat. Ergo hülye. Ha mégis úgy dönt, támadni akar, gyorsan eltűnnék onnan, majd a falról elugorva nyílakat lőnek felé, miközben Onyzomy az erejével lefogná. De csak akkor, ha megtámadna.

Tárgy: Re: A túlméretezett ellenfél //Lezárva// Szer. Feb. 25, 2009 5:58 am

Még mindig kicsit meglepetten pislogok az előttem lévő quincyre.
- Kicsoda?...Két személyiséged van?
Nézett rám meglepetten, mikor megemlítettem neki Toshit. Nem csodáltam, hogy ennyire meglepődött, hiszen már megszoktam, hogy mindenki így reagál arra, hogy ketten birtokoljuk ezt az egy testet.
- Hát… mondhatjuk úgy is. De egyébként a nővéremmel osztozok ezen a testen, aki mellesleg születése után halt meg.
~ Azért nem kell elmondanod az egész életedet, szöszi… ~
Hordott le Toshi, amiért szerinte túl sokat beszéltem. Pedig nem is igaz… Nem szoktam olyan sokat beszélni. Főleg ha nincs miről… Hiszen ha nincs téma, arról nem lehet sokat beszélni, mert az egy idő után unalmas lesz.
- Aya! Te mi a faszért hagytad magad ide hozni?! És te mi a faszért hoztad ide?!
Hallottam Tedeko-kun hangját nem messze tőlünk.
- Nem ér, hogy mindenki engem hibáztat Toshi-chan tettei mia~t! Olyan gonosz vagy Tedeko-k~un!
Kezdek hisztizni, de azonnal abbahagyom, mikor a quincy harcra készen néz szembe Tedeko-kunnal, aki szintén kész van, hogy lecsaphasson.
- Hadjátok már abba… Muszáj folyton verekedni? Olyan unalmasak vagytok, komolyan… Ha nem fejezitek be, akkor Toshi-chan fog titeket lenyugtatni.
Vágom be megint a morcit, és nyújtom ki mindkettőjükre a nyelvem, várva, hogy milyen hatást keltett a fenyegetésem. Mivel quincy barátunk nem is tudja, hogy milyen Toshi-chan, ezért nem számítok arra, hogy esetleg abba hagyja, ezért megpróbálok kitalálni egy póttervet is.

Tárgy: Re: A túlméretezett ellenfél //Lezárva// Szer. Feb. 25, 2009 7:07 am

A plüss miután kivégezte a klónt, az igazi ellenfél mögé kerülne, és mérgesen morogni kezdett. Egy percre elvette a figyelmem, míg a quincy megidézte a íját, és vele együtt a nyilat is.
-Shinigami...A lány csak kíváncsi...Nem hiszem, hogy van jogod mások magánéletébe beletúrni...Vagyis hadd döntse el a kisasszony...- mondta nekem teljes higgadtsággal, s megigazítom a szemüvegét.
-Nicsak kibeszél… Megkérdezted Ayát, hogy elhozhatod-e ide, de idióta?- vigyorogtam miközben felemeltem a zanpakutomat. ~Az ilyeneket utálom a legjobban, muszáj lesz használnom.- gondoltam mikor Aya megszólalt.
-Hadjátok már abba… Muszáj folyton verekedni? Olyan unalmasak vagytok, komolyan… Ha nem fejezitek be, akkor Toshi-chan fog titeket lenyugtatni.- mondta a lány, amire én csak visszacsúsztattam a tokba a zanpakutomat.
-Hát akkor nekem jobb dolgom is van, mint itt harcolni a semmiért.- mondtam –Viszlát Quincy-kun, talán egyszer sort kerítünk a harcra.- mondtam majd egy shunpoval eltüntem a szemük elől.
~A rohadt életbe! Ezt a ku*va hosszú utat is fölöslegesen tettem meg, na többet nem ugrok senkiért sem.- gondolkoztam mialatt megérkeztem a legelső csata helyszínére ahol már két menos állt. ~Furcsálom, hogy egy rohadt shinigami sincs itt.- morogtam majd a klón mellé ugrottam.
-Kösz, hogy feltartottad ezeket a maszkos szarokat.- néztem oda majd feléjük tartottam a kezemet.
-Hadou 33.- mondtam mire egy hatalmas kék gömb indult el feléjük, de semmi sem történt mikor eltalálta őket.
~Hát igen ide már a shikai is kelleni fog, de előtte megpróbálom egyszerűen visszaűzni őket.- gondoltam miközben apránként elkezdtem a lélekenergiám töredékét elkezdtem szivárogtatni.

Higgadt, de mégis dühödt arccal néztem szembe a lehetséges ellenfelemmel. Éreztem a lélekenergiájából, hogy nem az az ellenség, melyet szabadna alábecsülni. Válaszomra egy gúnyos mosoly került föl arcára.
-Nicsak kibeszél… Megkérdezted Ayát, hogy elhozhatod-e ide, de idióta?- mire én is elvigyorodtam.
-Követett, és jobbnak láttam magammal vinni...te vásári majom...- igazítom meg szemüvegemet.
A Shinigami fújtat egyet, majd egy Shunpo-val el is tűnik, s folytatja a maradék Hollow eltakarítását. Lassan a korláthoz lépek, s felülről nézek rá, amint mond éppen valamit másolatának.
-Az ilyenek maradnak mindig a létra legalján...- motyogom.
Fejemet lassan Aya-chan felé fordítom, miközben marad a komoly kisugárzásom. Egy kicsit furcsa látni egy olyan lányt, aki Shinigami, két személyisége van, és ennyire visszafogja magát. Vagy csak ez az énje.
-Ha szeretnél még kérdéseket föltenni...kövess...- mondom neki.
A semmiből Onyzomy pattan ki, s egyenesen a vállamra ugrott. Édesen billegtette fejét, majd a lányra nézett.
-Kedves lánynak tűnik...- kezdi, majd sunyi vigyorral felé fordul. -Á, már értem...Le akarod teperni a kiscsajt! De rava~~~~sz!- húzódik vigyorra szája, mire elvörösödöm.
-Fogd már be, te perverz plüss! Nem tudom elképzelni, hogyan volt képes nagyapám elviselni téged!- ordítom le a fejét.
-Jól van naaaa! Nem kell felkapni a vizet...- motyogja.
Gyorsan összegyűjtök néhány szellemi részecskét, majd azokat meglovagolva a gyár egyik kilyukat fala előtt jelennék meg. Kezeimet lazán zsebre vágom, s a puha fűre lépek, remélve a lány követ. Ám, ami a legjobban aggaszt, hogy volt képes Onyzomy összekeverni egy perverz fazonnal! Ez egyszerűen felháborító!

- Jaaaaaj, most meg megsértődött…
Nyavalyogtam, mikor Tedeko-kun elment, és egyedül hagyott Quincy-kunnal.
- Ha szeretnél még kérdéseket föltenni...kövess...
Mondta, majd elindult a kis fehér szárnyas drágasággal, én pedig utánuk mentem. Mosolyogva hallgattam a fehér plüss, és a fiú beszélgetését. Sokáig csendben mentünk egy darabig, csak a plüss, és a quincy beszélgettek.
- Megkérdezhetem, hogy hova megyünk? Ja, és még a nevedet sem tudom, pedig te már szinte mindent tudsz rólam… És mi az a fehér valami a válladon, ami folyton beszél, és azt mondja, hogy le akarsz engem teperni? Igaz ez? Tényleg, mi a horoszkópod? Szereted az állatokat? És ami a legfontosabb... van barátnőd?
Siettem utána, és tettem fel egymás után a kérdéseimet, majd vártam, hogy mit válaszol.
~ Már kezdem sajnálni szegény hülyét, amiért összeszedett minket…
Morgott Toshi, amire én csak egy mély sóhajjal válaszoltam, hiszen nővérkémnek valahol igaza van. Elég kevés olyan ember van, aki el tud minket viseli akár rövid, akár hosszú távon…

//Nah szerintem nekem innentől nekem nem kell írnom, hisz most ti vagytok a főszerepbe és az hülyeség, hogy mindenkörben töltelék szöveget írok. Majd ha kell újra írok Aya után...//

Zsebre tett kézzel sétáltam ki az elhagyott gyár átütött falán, amit még régen egy nagy tűz okzott. Még mindig emlékszem rá, ahogy a távolból is látni lehetet a mindent elhamvaztó lángokat. De ez a múlt.
Egy apró mosollyal hagyom, hogy a szél bátran összeborzolja fehéres hajamat a szélrózsa minden irányába. Alig telik néhány pillanatba, és máris megérzem a lány kisugárzását. Hirtelen mellémpattan, s milliónyi kérdésekkel kezd bombázni.
-Megkérdezhetem, hogy hova megyünk? Ja, és még a nevedet sem tudom, pedig te már szinte mindent tudsz rólam… És mi az a fehér valami a válladon, ami folyton beszél, és azt mondja, hogy le akarsz engem teperni? Igaz ez? Tényleg, mi a horoszkópod? Szereted az állatokat? És ami a legfontosabb... van barátnőd?- néz rám csillogó szemekkel.
Egy pillanatra megijedek, majd nagyot sóhajtva, ismét az utat kezdem nézni, miközben sorra jönnek a kanyarok. Fejemet egy kicsit az ég felé emelem, s a válaszokon töröm a fejem.
-Jelenleg a lakásomba tartunk...A nevem Deisori Ishida, s mint láttad, Quincy vagyok. Ez pedig a társam, Onyzomy, egy Módosított Lélek, és időnként eléggé perverz, ebből adódik, hogy csak ő találta ki azt, hogy le akarlak teperni...- mormogom, mire a plüss elkezd morogni.
-HAZUDIK! Nem is vagyok perverz! Csak te tartasz annak! És tudom, hogy le akarod teperni!- nyújtja ki a nyelvét, s folytatom a válaszokat.
-Öhm...Bika jegyű vagyok...Igen, kedvelem az állatokat, és...- s az utolsó válasznál megállok, s vörösödve hátrafordítom a fejem. -N-nem, nincs barátnőm...- nyögöm ki, s zavarodottan megigazítom a szemüvegemet.
Innentől kezdve az út alig néhány percbe telik. Hamarosan egy 4 emeletes, szépen kifestett kis bérházzal találjuk magunkat szembe. Kulcsomat könnyedén előveszem zsebemből, mire a zár kattan egyet, s mi már bent is vagyok. Lassan haladunk föl a 2. emeletre, ahol egy újabb ajtót nyitok ki. Kellemes virágillat csaphatja meg a lány orrát, hisz nem rég vettem egy orchideát, ami éppen most virágzik. Kulcsomat és a szatyromat lazán a szönyegre dobom, majd beljebb lépek. Az egész lakásban a padló be van borítva szönyeggel, csak egy kör alakban nem, ahol étkezni lehet. Ezen kívűl minden népies. Gyönyörű kilátás, szép bútorok és egy hatalmas hálószoba, puha, fekete ággyal. Lassan a konyhába sétálok, ami egybe van építve az étkezővel.
-Aya-chan! Kérsz valamit?- kérdezem kedvesen.
Hisz ha már meghívtam, illik azért megkínálni a vendéget. Amint kér valamit, nyugalmasan elkészítem, ám az ördög nem alszik. Onyzomy vigyorogva Aya vállára száll.
-Á, látom tetszik Deisori-k~~~un...Tudom, hol tartja a ruháit!- kerül egy ördögi vigyor a plüss arcára, s kacsint egyet.

A küldetést lezárom, ajándékotok 1000 lélekenergia pont, és 500 ryou! ^^