Hadnagyi pályázat

Egy szép, napos délelőtt történt az egész… Mitsuko épp sétálni indult, mikor összefutott a folyosón kapitányával, Akanéval. Akane eléggé sietősnek tűnt, mivel csak úgy, elviharzott a lány mellett. Köszönésképp bólintott egyet, Mitsuko is nyögött egy „Üdv”-öt, de Akane már valószínűleg nem hallotta.
~ Hát ezt meg mi lelte? Nem találja a WC-t?
Kicsit illetődve figyelte kapitányát, amint kirohan az épületből. Innentől nem foglalkozott vele, és tovább sétálgatott. Néhány méter után, közeledett felé egy másik shinigami, akinek ezúttal már nem hagyta, hogy elsiessen mellette, így kigáncsolta. A shinigami hatalmasat esett, és végig szánkázott a folyosón, mígnem találkozott az egyik szemben levő fallal. Mitsuko felráncigálta a földről és megpróbálta kiszedni belőle, hogy mi is folyik az 5. osztag épületében.
- Na mondd csak el szépen, mi a fene folyik itt?
- Nem is tudja? – nézett rá csodálkozva a shinigami.
- Persze hogy nem… De mit is? – vágott még mindig értetlen fejet Mitsuko.
- Hát azt, hogy egy Hollow behatolt Soul Societybe, és elkezdte felfalni a lelkeket. De hogyhogy te még nem tudod? – ezúttal a shinigami vágott értetlen fejet
- Mi van? Miért csak én nem tudom? Miért nem mondtad már előbb, te szerencsétlen?! – mérgelődött.
Hirtelen elengedte a shinigamit, aki elvesztette az egyensúlyát és visszaesett a földre. Mitsuko gyorsan kirohant az épületből, és máris elindult abba az irányba, amerre kapitánya lélekenergiáját érzékelte.
~ De jó, hogy ez se képes szólni…
Mihelyst odaért, máris ordította kardja parancsszavát.
- Nagareru!
Amint kimondta Zanpakutoja parancsszavát, máris több ezer apró tollá vált a kard. A lány azonnal a Hollow felé irányította a tolláradatot, amit sajnos a rondaságnak sikerült kikerülnie. Akane meglepetten nézett Mitsukora.
- Hát te meg mit keresel itt?
- Akkor én most a kérdésére, kérdéssel válaszolok. Miért nem szólt, hogy Hollowot támadta meg Soul Society-t? – fakadt ki felháborodva.
- Azért, mert ennyit én is el tudok intézni, béna még nem vagyok. – morgott Akane.
- Béna nem, de hülye igen. – vágott vissza Mitsuko.
Akane, úgy tett, mintha nem hallotta volna a megjegyzést, és tovább üldözte a Hollow-ot. Úgy gondolták, hogy minden bizonnyal ez is Aizen egyik kísérlete, ezért is olyan nehéz elbánni vele. Mitsuko tovább hadonászott a levegőben, ezzel irányítva a rengeteg tollat, ami folyamatosan támadta a Hollow-ot. Már néhányszor sikerült megsebeznie, de a maszkját még mindig nem tudta megsérteni. Néhány óra elteltével, már látszott, hogy Mitsuko és a Hollow is kezd fáradni. A Hollow egy pillanatra nem figyelt, és Mitsuko máris megtámadta. A tollak összetörték a maszkot, és a szörnyeteg azonnal szertefoszlott. A lány köszönés nélkül hagyta ott kapitányát. Még mindig mérges volt, hogy nem szólt neki erről a dologról. Néhány hét elteltével, Yamamoto főkapitány hívatta az irodájába, minden indok nélkül. Mitsuko belépett a kapun, és hirtelen megtorpant. A Gotei 13 összes kapitánya jelen volt az irodában.
~ Vajon mit akarhat tőlem? Nem csináltam semmi rosszat…
Oda sétált a főkapitányhoz, és megszólalt.
- Hivatott, főkapitány úr?
- Igen. Egy nagyon fontos kérdést szeretnék megbeszélni veled. – kezdett bele a mondókájába Yamamoto.
- És mi lenne az? – érdeklődött egyre nagyobb kíváncsisággal.
- Már egy ideje gondolkozunk rajta, hogy ki lehetne a 9. Osztag új kapitánya. És már meg is találtuk az ideális embert…
- És ezért kellett ide jönnöm? Úgy gondolom, hogy nekem nincs beleszólásom abba, hogy ki legyen a 9. Osztag kapitánya, mivel én csak egy 3. tiszt vagyok. – értetlenkedett Mitsuko.
- De… Nagyon is sok közöd van hozzá… Mivel ez az ember, nem más, mint te. – Yamamoto ezeket a szavakat nagy gonddal ejtette ki, és várta a hatást, amit kifejt.
- Ugye ez most vicc? Én? Mint kapitány? – csodálkozva nézett a főkapitányra.
- Igen, te. – mondta nyugodtan Yamamoto.
Csend borult a szobára. Mindenki feszülten figyelt, hogy mit fog válaszolni Mitsuko. Mindenki úgy gondolta, hogy bizonyára elfogadja a felkérést, hiszen minden shinigaminak az az álma, hogy egyszer kapitány lehessen. Nos, Mitsukoé nem ez volt.
- Ha lehetne, előbb szeretnék gondolkozni rajta, aztán majd elmondom, hogy miként döntöttem. – szólalt meg végül.
- Rendben. Kapsz 1 hetet, nem többet. Várom a válaszod. Most pedig elmehetsz.
Mitsuko sietve lépett ki a szobából. Alig akarta elhinni, hogy felkérték, hogy legyen egyike a Gotei 13 kapitányainak. Minden nap ezen járt a esze. Aludni is alig tudott. Végre eltelt az egy hét. Sietve lépett be az 1. Osztag kapitányi irodájába. Mindenki meglepődve nézett, mikor meghallották, hogy mit választott Mitsuko.
- Sajnálom, de vissza kell utasítanom az ajánlatot. Úgy érzem, még nem vagyok elég felkészült. Ráadásul, ha én kapitány leszek, akkor ki fogja minden nap idegesíteni Akane kapitányt? Ha lehetséges, akkor inkább a hadnagya szeretnék lenni, mivel Hinamori hadnagy nincs abban az állapotban, hogy eltudja ezt a feladatot végezni.
- Ahogy gondolod. Akkor ha nincs ellene kifogásod, Akane, lecserélem a hadnagyod. – fordult Akanéhoz.
A nő válaszképp csak bólintott egyet, aztán hirtelen elmosolyodott.
- Akkor ezt megbeszéltük. Ninomiya Mitsuko… ezentúl te vagy az 5. Osztag hadnagya. – fejezte be a mondókáját.
Ezek után, Mitsuko elvonult, és felvette a jelvényét a Hadnagyok gyűléstermében. Örült, hogy nem kell kapitánynak lennie. Azóta is boldogan teljesíti a kötelezettségeit, és bosszantja szeretett kapitányát.

Jó pályázat, nagyokat röhögtem rajta

Természetesen ELFOGADOM. Ezennel te vagy az 5. osztag hadnagya.

Nagyon szépen köszönöm Aizen-samaaaaaaaaa *nyakába ugrik* :lol!:

Kapitányi pályázat

Részlet a Shinigami Show adásából
Ninomiya Mitsuko szemszögéből
Csak saját felelősségre!

- Üdvözlöm, a kedves nézőket. A nevem Ayame, és Önök a mai Shinigami Show műsorát látják. – hadarta el szövegét egy magas, szőke nő, szinte alig érthetően.
Valószínűleg már eléggé begyakorolhatta, hiszen nem hogy hadart, de néhol hangsúlyozni is elfelejtett, ennek köszönhetően csoda volt, ha bárki is felfogta, hogy miről is beszél.
Unatkozva kuksoltam a váróteremben, és hallgattam, hogy mikor szólítanak be, azonban még csak a műsor első néhány szokványos mondatát mondta el a műsorvezető.
- Mai témánk, Ninomiya Mitsuko hadnagy, kapitánnyá választása. Ha minden igaz, akkor a kapitányokat választó tanács is éppen ezt a műsort nézi, és épp azon gondolkozik, hogy Mitsuko alkalmas lenne-e kapitánynak. Nos, ez mindjárt kiderül. – lassította le beszédét rendezői intésre.
- Akkor hát kezdjük is... Első vendégünk Ninomiya Mitsuko, az ötödik osztag hadnagya. – mondta Ayame, majd szép lassan, besétáltam a stúdióba vezető ajtón.
Egy az ajtótól távolra lévő fotelt választottam, majd szépen, nyugodtan lehuppantam, és kissé morcosan a kedves műsorvezetőre pillantottam. Na igen, sikerült ma reggel kicsit bal lábbal felkelnem... Ráadásul az idióta sminkesek, és fodrászok is feltornázták az agyvizemet a hülye és debil ötleteikkel...
- Nos, kedves Mitsu...
- Neked Ninomiya hadnagy... – morogtam csúnyán nézve a vigyorgó nőre, aki nagyot nyelve javította ki magát.
- Öhm... Elnézést... Akkor kedves Ninomiya hadnagy. Elmondaná nekünk, hogy miért szeretne kapitány lenni? Vagy esetleg nem önszántából szeretne az lenni? – tette fel kérdéseit, amik őszintén szólva cseppet sem leptek meg, hiszen számítottam rá, hogy ilyen hülyeségeket fog kérdezni... Némi helyezkedés és sóhaj után végül belekezdtem mondókámba:
- Ami azt illeti, már régebben felajánlották nekem a kapitányi helyet, viszont akkor nem akartam elfogadni, és inkább lettem az 5. osztag hadnagya. Most viszont ismét lehetőséget kaptam, hogy kapitány lehessek, így azt gondoltam, hogy nem utasíthatom el az ajánlatot.
- Értem... Nos, akkor ezek szerint sokan vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy tökéletes lenne kapitánynak.
Igazából kétlem, hogy bárki tökéletesnek tartana a kapitányi rangra, de hát ha egyszer felajánlották, akkor valószínűleg biztos van valaki, aki így gondolja... Így hát nem is hazudhattam a „kedves” Ayamének.
- Igazából szerintem elég kevesen vannak, akik ezt így gondolják... – válaszoltam, majd elereztettem egy nagy sóhajt, jelezve, hogy már kezdem unni egy kicsit a dolgot.
Ez fel tűnhetett a szőke bohócnak is, hiszen úgy tűnt, hogy mindjárt hívja a következő „pácienst”.
- Rendben, akkor úgy gondolom, hogy el is kezdhetnénk kideríteni, hogy az általunk meghívott vendégek mit is gondolnak a hadnagyról. – mondta, majd kezével az ajtó felé mutatott. - Akkor ezennel szólítom Akiyama Akanét, az 5. osztag kapitányát, aki egyben Ninomiya hadnagy közvetlen felettese is.
Amint ez elhangzott, egy tőlem nagyjából egy-fél fejjel alacsonyabb, haoris, kék sálas mogorva ábrázattal ellátott szerencsétlenség jelent meg... Igen, ő a kapitányom...
- Már csak ez hiányzott... – kezdtem el süllyedni a székemben.
Erősen reméltem, hogy nem vett észre, de mivel ez egy rólam szóló műsor, így lehetséges, hogy ittlétemről is tud. Mindenesetre megpróbáltam bújócskát játszani a hárpiával, aki szerencsére jóval távolabb tette le méretes fenekét.
- Üdvözlöm, kapitány. Nos, az első kérdésem nem hiszem, hogy meglepné, hiszen pont Ninomiya hadnaggyal kapcsolatos. Ön mit gondol róla? Alkalmas lenne kapitánynak? – tette fel első kérdését, és én már most tudtam, hogy a válasz, amit kapni fog, egyáltalán nem lesz ígyemre.
- Mitsuko egy lusta, semmirekellő, szerencsétlen, aki naphosszat idegesít a hülyeségeivel, holott volna jobb dolgom is. És nem... egyáltalán nem tartom alkalmasnak, hogy kapitány legyen belőle. Túl felelőtlen hozzá. – mondta a tőle megszokott nyers, és lényegre törő hangnemben.
- Mégis ki a lusta, a semmirekellő és a szerencsétlen, kapitány? Nem is tudom, hogy ki szokott az asztalnál ülve tanácstalanul bambulni az egyre több papír felett... – emelkedtem ki egy kicsit a székből.
Azt hittem, hogy felpattanok, és betámadom a kapitányt! Miért kell még ilyenkor is ilyen hülyeségeket összehordania rólam... Megint lejárat...
- Nem ülök tanácstalanul a papírok felett, csak épp várom, hogy összegyűljön a kellő mennyiség. Egyébként meg neked szokásod bambulni, nem pedig nekem.
Na jó... kezdett Akane is felhúzni, és már egyre inkább úgy voltam, hogy nem fogok tudni lenyugodni. Próbáltam mindenféle hülyeséget, amivel talán kicsit lehűthettem volna az agyvizemet, de nem igazán sikerült.
- Öhm... Elnézést, hogy közbevágok, de azt hiszem, hogy végre behívhatnánk a következő vendégünket. Illetve nem... mert most reklám következik. Ne menjenek túl messzire, hamarosan folytatjuk.
Már kezdett rohadtul irritálni a nő folyamatos nyálas hadarása... Már lassan azt hittem, hogy összegyűlik alatta egy kész tenger...

REKLÁM

- Üdvözklöm önöket ismét. Akkor hát folytassuk is a műsorunkat. Következő vendégünk egy igen kedves személy Ninomiya hadnagy számára. Természetesen Watanabe Yuusukéről, a 10. osztag kapitányáról van szó. – mutatott ismét az ajtóra, amin épp szívszerelmem tette be lábait.
Menten azt hittem, hogy ott helyben letámadom, de próbáltam magam emberelni, hiszen mégiscsak benne vagyunk a tévében, így csak integettem neki csillogó szemmel. Látszólag észre vette az integetést, hiszen azonnal letelepedett mellém, és a bal lábbal kelés jelei azonnal eltűntek.
- Elnézést, hogy megzavarom a turbékolást, de szeretnék feltenni önnek egy-két kérdést a hadnaggyal kapcsolatban. – törte meg az a szuka az idilli állapotunkat. Nos, Watanabe kapitány. Ön mit gondol az Ön mellett ülő Ninomiya hadnagyról? Érdemesnek érzi a kapitányi posztra? – tette fel a kérdést úgy, mint hogy ha nem lenne teljesen egyértelmű a válasz.
- Mitsu egy gyönyörű, és hibátlan teremtés, akivel az egész életemet le tudnám élni... Természetesen érdemesnek érzem arra, hogy kapitány legyen belőle. – válaszolt olyan szépen a kérdésre, hogy már kezdtem szét olvadni a saját székemben.
- Öhm... Kapitány... Nem gondolja, hogy ez egy kissé elfogult válasz volt?
- Ha nem vagy kíváncsi a véleményére, akkor minek hívtad, szerencsétlen! – ugrottam fel a székből, és már azon voltam, hogy neki megyek, de aztán visszahuppantam - Mondjuk nem mintha nagy probléma lenne, hogy itt van...
Mondtam, és egy csókkal nyomatékosítottam is mondandómat.
-Khm... Elnézést... – köhintett, és nézett ránk kissé szúrós szemmel. Akkor szerintem lehet hívni a következő vendégünket, Oshiro Ito Mamorut.
Amint szólította, máris belépett az 5. osztag új... fiúja. Igazából még nem nagyon volt róla véleményem, de annyi biztos, hogy eddig nem kedveltem... Mondjuk igaz, hogy nálam csak egy-két ember van, akit kedvelek, de akkor is... Amint leült, őt is el kezdték faggatni. Mondjuk sajnáltam szegényt, hiszen eddig nem tűnt olyannak, mint aki szívesen csinálna ilyeneket, de valószínűleg Akane kényszerítette rá.
- Üdv, Mamoru. Nos, akkor fel is tenném az első kérdést. Mit gondolsz Ninomiya kapitányról? – tette fel ismét ugyan azt a kérdést.
Már kezdett idegesíteni a nő, ráadásul mindenkinek ugyan azokat a kérdéseket teszi fel... Tőlem bezzeg nem kérdezte, hogy mit gondolok magamról.
- Igazából még nem tudok elég kimerítő véleménnyel szolgálni a hadnagyról, ugyanis csak nem rég váltam tagjává az 5. osztagnak. Ettől függetlenül viszont tisztelem munkájáért. – válaszolt a szokásos kimértséggel.
- Értem... Nos, akkor azt hiszem nyugodtan állíthatjuk, hogy Ninomiya hadnagy elég nagy népszerűségnek örvend. Szerintem a Gotei 13 büszke lesz, ha a kapitányai közé fogadhatja Ninomiya Mitsukot. – vigyorgott, mint a tejbe tök, amitől kezdtem megint morcos lenni.
- Most egy kis szünet következik, de a reklám után visszatérünk. Ne menjenek túl messzire, max. a vécére. – kacsintott a szőke idióta a kamera felé.

REKLÁM

- Üdvözlöm önöket ismét a Shinigami Showban. Remélem nem volt túl unalmas a reklámblokk. – vigyorgott, mint valami dilis, ami már kezdett az agyamra menni...
Viszont egy jó dolog volt eddig az egész műsorban. Az, hogy Sukét is elhívták. *-*
- A következő vendégünk egy olyan személy, aki majd egész nap Ninomiya hadnagy húgára vigyáz. Köszöntsük szeretettel Kawazoe Hanae kapitányt, aki a 13. osztagból jött el hozzánk.
Alighogy befejezte a mondatot, egy tőlem jóval alacsonyabb, fekete, hosszú hajú, haorit viselő shinigami lépett be. Na igen, ő volt Kawazoe kapitány. Amint leült, a szőke liba máris elkezdte a faggatózást.
- Nos, kedves Kawazoe kapitány, ugyan azt a kérdést fogom önnek is feltenni, mint az ön előtt érkezőknek. Mit gondol Ninomiya hadnagyról?
- Mitsuko egy igen kedves lány, legalábbis eddig annak ismertem. – válaszolt a kapitány az újabb hülye kérdésre, amit már nagyjából ötvenedjére tett fel az idióta műsorvezető.
- Köszönöm kapitány. Most pedig jöjjön következő vendégünk, Yasuji Chiyoko. – szólította a következő vendéget. - Chiyo, te mit gondolsz a hadnagyról?
- A... hadnagyról? Hát Mitsuko aranyos, tényleg... és szeret enni, ami pedig fontos... Nagyon fontos... – mondta Chiyo kicsit zavartan, ami mondjuk nem is volt meglepő...
- Aha... Értem... Köszönöm, Chiyoko.
- Mai utolsó vendégünk következik, Ueda Tomoko hadnagy.
Na jó... ő volt a második személy, akit úgy gondoltam, hogy feleslegesen jött ide. Nagyjából ugyan abba a kategóriában szerepelt, mint Akane, ha nem rosszabban... Túlságosan szabálybolond, és idegesít a szemüveg villogtatásával, ráadásul a hideg ráz tőle néha. Úgy, mint most...
- Ueda hadnagy... Önnek milyen tapasztalatai voltak Ninomiya hadnaggyal kapcsolatban. Mi a véleménye róla?
- Ninomiya hadnagyot túl éretlennek, és fegyelmezetlennek tartom. Nem méltó arra, hogy kapitányi székbe ülhessen. – villantotta meg sátánian szemüvegét, amitől azonnal elkezdett borsózni a hátam...
Ha nem lett volna mellettem Suke, talán azonnal megfojtottam volna néhány embert...
- Ennyi volt mára a Shinigami Show, örülök, hogy velünk tartottak. Jövőheti témánk: „Hogy csalhattál meg Gyuszi!?”. Reméljük ezután is nézni fognak minket. A legközelebbi viszont látásra. – integetett a szőke idióta a kamerának.

A reklám után pedig következik a Shinigamik közt 147896589578. része, majd pedig megtudhatjuk, hogy Jóska bácsi hányadik tehenét vesztette el a gaz hollowok miatt.