Név: Hiraikotsu Omote
Kaszt: Shinigami
Nem: Férfi
Felszerelések: a kardja, Renkudan
Kinézet:179cm,75kg.Hosszú, fekete haja van, amit mindig összefogva visel.
Kor: húszas évek eleje
Zanpakuto:
neve: Renkudan
Parancsszó: Kazaana
fajtája: Levegő
kinézet: Úgy néz ki mint egy egyszerű katana. Süvítő hangja van.
shikai formában:
http://thecynicalgamer.files.wordpress.com/2007/10/soul_edge.jpgtechnikái:
-Tsuuga: Ezzel a képességgel egy kisebb tornádót lehet létrehozni, ami hatalmas vágási sérüéseket okoz mindenene amit eltalál. Körbe kell fordulni egyszer a karddal, majd ezután elindul a képesség.
-Kazeshi: Lényege hogy a használó egyfolytában pörög, miközben a kardot kifelé tartja. A technika egy tornádót hoz létre, de az nem befelé szívja a tárgyakat, hanem ellöki.
-Kamaitachi: Erõs szélrohamot támaszt mely képes vágást ejteni az ellenfélen és így igen erõteljesen hátráltatja azt. Ha nagyon közel van a célpont akkor akár fel is szeletelheti.
-Daitoppa: Ez az erő képes arra, hogy megadott távolságon belül mindent elfújjon, ami elõtte áll. Védekező technika.
-Fuuton: hatalmas erejű széllövedék, ami ha valakit eltalál kegyetlenül összezúzza (kezdéskor még nem tudja használni)
a kard szelleme:https://2img.net/h/i165.photobucket.com/albums/u49/theshivies/Cervantes_de_Leon.jpg (fegyver nélkül)
Előtörténet:
Hiraikotsu Omote... ez a név sokaknak ismeretlen és ez így jó. A húszas éveim elején jártam amikor utolért a halál. Életemben bérgyilkosként dolgoztam. Nagyon fiatalon kerültem el a szüleimtől, egy Karmok névre hallgató bűnbandához. Az életemről semmilyen feljegyzés nincs, mindent eltüntettem és eltüntettek.
Egy repülőgép balesetben vesztettem el az életem. Éppen bevetésen voltam amikor meghibásodott a repülőgépem hajtóműve és lezuhant. Valószínűleg nem véletlenül történt az esett. Nem találtam a gépen ejtőernyőt, így arra a következtetésre jutottam hogy ez szándékos gyilkosság volt. A repülő hatalmas robajjal ért földet és zúzódott szét. Nem sokkal később azt vettem észre hogy még mindig élek. Amikor körül néztem nem láttam a gép roncsait, csak egy falu féleséget. Úgy tűnt, mintha a középkorba csöppentem volna. Néhány ember mászkált körülöttem, de nem foglalkoztak velem.
- Hol vagyok? - kérdeztem meg az egyik embertől, majd felálltam.
- Ez itt Soul Society. - válaszolt egy középkorú férfi. - Már vártunk, gyere utánnam!
- Ugyan miért mennék veled? - kérdeztem ingerülten. - Mi ez a hely?
- Meghaltál és ide került a lelked. Ez itt a Rukongai 29. kerülete. A nevem Yamamoto Musachi. A shinigami-k mondták hogy jönni fogsz hamarosan, de azt nem gondoltam volna hogy ennyire hamar. Gyere a házamba, majd ott mindent elmesélek.
- Jól van. - mondtam.
A ház pár saroknyira volt a helytől ahol én felkeltem. A férfi elmesélt mindent amit tudnom kellett, majd elővett egy kardot.
- Ez itt a tiéd, ha csatlakozol a shinigamikhoz. - mondta, majd átnyújtotta a fegyvert.
A markolat hideg volt akár a jég. Amikor megfogtam már akkor éreztem hogy ez egy tökéletes darab és hatalmas erővel bír.
- Sajnálom de nem csatlakozok hozzátok. Akiknek eddig dolgoztam megöltek. Mostantól nem dolgozok SENKINEK! - mondtam komor hangon, majd az ajtóhoz léptem.
A férfi megpróbált megállítani, de fenyegetőn kitartottam a fegyvert, amitől az megállt.
- Hagyd! Nem áll még készen. - hallottam egy hangot.
Körülnéztem, de csak ketten voltunk a házban. Pár másodpercig némán álltam, majd elszaladtam. Órákig bolyongtam a "faluban", de nagy nehezen sikerült kijutnom onnan. Egy sivatagba kerültem ahol szintén csak kóvájogtam. Láttam néhány embert akik valamilyen fekete egyenruha féleséget viseltek.
Az öreg mesélt nekem valamilyen szörnyekről. Az egyikkel sikerült összefutnom. A bestia majdnem megölt, de szerencsémre a harcosok -akiket láttam - megmentettek.
A történtek után úgy döntöttem hogy vissza térek Soul Society-be.
Lényegében hajléktalanként kóboroltam az utcákon. Hetekig tartott ez az állapotom. Az egyik reggel amikor felkeltem egy férfi állt mellettem és ételt adott nekem.
- Üdvözöllek, a nevem Renkudan! - olyan érzésem volt, mintha hallottam volna már ezt a hangot. - Menj vissza az öreghez aki a házába fogadott!
- Ugyan minek menjek vissza? - kérdeztem, közben teletömtem a számat az étellel amit hozott.
- Éhes vagy. Az éhség azt jelenti különleges vagy. -mondta - Létezik egy hely, Lélektovábbképző Akadémiának hívják. Ott sok hozzád hasonló lélek van, akik arra teszi fel különleges erejüket hogy megvédjék az ártatlan lelkeket. Szeretném ha te is csatlakoznál hozzájuk.
- És ha nem csatlakozok?
- Akkor itt fogsz meghalni. ÚJRA! - mondta a férfi majd eltűnt.
Megettem a maradék étel, majd újult erővel felálltam a földről és elindultam. Pár óra múlva megtaláltam a házat ahol Yamamoto már várt. Pár nap múlva meg is kezdtem tanulmányaimat az akadémián. Sikeresen elsajátítottam a kardforgatás mesterségét. Kitűnő eredménnyel vizsgáztam. Pár nap múlva megérkezett a behívóm a 6. osztagba.
Jelenleg ismerkedem az osztag többi tagjával és várom a küldetéseket.
