Raizetzu Koroida 5. Osztag
Hozzászólások száma : 36 Age : 31 Tartózkodási hely : Ahova a szükség hívja ^^ Registration date : 2009. Jan. 21. Hírnév : 0
Karakterinformáció Rang: 5. osztag tisztje Hovatartozás: Lélekenergia: (6500/10000)
| Tárgy: Raizetzu Koroida Csüt. Jan. 22, 2009 8:27 am | |
|
Link: http://kepfeltoltes.hu/090122/RaizetzuKoroida_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Név: Reizetzu Koroida Kaszt: Shinigami ~ 5. osztag ~ Közel a Tiszti ranghoz Nem: Férfi Kor: 21 éves (valójában 132) Felszerelés: Zanpakuto és egy Harci kés (kötélvágás, stb...) Születési dátum: 09.16 Kinézet: 183 cm magas, éjfekete hajú és szemű, izmos testalkatú fiú vagyok. Ruházatom a Koroida klán régi népviselete, mely a pirosból és a fehéres krémszínből áll. Jobb kezemet egy vörös oldalpalást borítja, ami alatt egy páncél helyezkedik el, ezzel is növelve az esélyét, hogy kevesebb sebet kapjak, míg a bal kezemen egy közönséges kesztyű helyezkedik el. Fekete nadrágot hordok és a kardomat egy nagyobb tokban tárolom, a hátamon hordva.
Zanpakuto neve: Rankuroi (Jelentése: Fekete Orchidea)
Zanpakuto fajtája: Villám (fekete színű) Parancs szava: Katsu! (Aktiválás!) A parancsszó kimondása után a használó testén kisebb fekete villámok kezdenek cikázni, ami érintésre megrázza az ellenfelet, függetlenül attól, hogy az ellenfél ért a használóhoz vagy a használó ütötte meg az ellenfelet. Puszta kezes támadások leperegnek róla. Zanpakuto shikaia: A penge elkezd szikrázni, majd egy fél méter növekedés után teljesen beborítják a fekete villámok, melyek a talajjal érintkezve vágásokat okoznak azon. Zanpakuto támadásai:
Rai Kuroi: Guntou Arashi // Fekete Villám: Vihar Szablya A használó lélekenergiáját a kardba vezeti, majd azt fekete villámokká alakítja, végül egy vízszintesen vagy egy függőleges kardcsapással elindítja az elektromos szablyát, amely akár 30 méterig is végigpusztíthat. A szablya csak azon a vonalon halad, amerre a kard nézet, mikor suhintottak vele, és ha nem ütközik 30 méteren belül valakivel vagy valamivel, semmivé foszlik.
Rai Kuroi: Sekiryoku // Fekete Villám: Taszítás Ez egy igen ügyes technika. Ismét a kardba kell vezetni a lélekenergiát, majd a penge lapjával suhintani, amitől a közelben lévő tárgyak arrébb repülnek, így dobófegyverek kivédésére alkalmas. A sugár max. 10 méter lehet. Ha két kard összecsap, akkor is lehet használni, hogy az ellenfelet a földre kényszerítsük a taszítás hatására.
Előtörténet: Egy meleg, nyári estén születtem Soul Society egyik kórházában. Pontosan a 3. emeleten csak egy rövid, barna hajú alak járkált idegesen, miközben alsó ajkába harapdált. Néhány perc elteltével egy gyereksírás töltötte be az emeletet, amin az apa nagyot sóhajtva leült. Ez voltam én, Raizetzu, a Koroida klán első és utolsó szülöttje. Eléggé furcsa páros voltak az én szüleim, hisz anyám (Rui Minako) egy Shinigami Tiszt, míg apám (Kibusha Koroida) Soul Society-ben egy dojo-t vezetett. Találkozásukról annyit, hogy egy harc során apám megmentette anyám életét, és abban a pillanatban egymásba szerettek. Édesanyám Halál Isten ereje az én ereimben is folyik, így kezdődött el életem legnagyobb kalandja. Apám inkább a harcművészetek felé akart terelni, míg anyám a Halál Istenséghez. Őszintén szólva inkább anyám útját akartam követni, ahogy minden este a gonosz Hollow-okról és ellenfeleiről beszélt, miként győzte le őket. Hamarosan elkezdődött a kiképzésem, ami egyáltalán nem ígérkezett piskótának. Egy nap elindultunk a Lélektovábbképző Akadémiába, ahol a tanárokat és a diákokat némi ijedtséggel térképeztem fel. Mindenkinek olyan komoly és megfeszült arca volt, mintha csak szobrok lennének. Hamarosan elértük a recepciót, ahol beírattak, persze apám egy kicsit duzzogott miatta. Miután kitöltötték a szükséges papírokat, egyből mehettem az osztályomba. Amint a vékony fal oldalra suhant, döbbenten vettem észre, hogy az osztály nagy része mosolyogva fogadott, míg a másik része egymással beszélgetett vagy viccelődött. Anyámtól elköszöntem, majd egy hátsó padban helyet foglalva kipakoltam az első órára. Először egy magas férfi lépet be, sok sebhellyel az arcán. Mint kiderült ő Noboru Daisuke, a Hollowismeretek tantárgy tanára. Ezután következett Ashihei Cahan Shinigami történettel, Murayama Makoto fegyveres harccal, Okuma Kentarou démonmágia elméleti részével és végül Tsubasa Kaori pusztakezes harccal. Az egész napomat mégsem görcsösen telt el, hanem örömmel, nevetéssel és új barátokkal. Amint hazaértem, egész napomat elmeséltem anyámnak, aki mosolyogva hallgatta, egészen lefekvésig. Észre sem vettem, de az évek csak úgy teltek és teltek, míg nem sikerült elvégeznem a 4.-et is és csak otthon vártam a bizonyítványomat. Idegesen lépkedtem a házunk előtt, várva mikor jelenik meg a postás. Egy fél óra elteltével már kezdtem pánikba esni, mikor hirtelen egy teljesen kékbe öltözött férfi jelent meg, nagy válltáskával. Mosolyogva lépet be a kapun és izgatottan vártam a fejleményeket. Néhány percnyi kotorászás után egy fehér borítékot vett elő, amin az én nevem állt. Óvatosan a kezembe adta, majd intett nekem, és már indult is tovább. Biztosan csomó levelet kell elküldenie. Izgatottságomban még a szám is kiszáradt, ahogy a levelet kibontottam, majd gyorsan végigfutottam a sorokat.
Démonmágia-Gyakorlati rész: Megfelelt Fegyveres harc: Megfelelt Pusztakezes harc: Megfelelt Shinigami történelem: Megfelelt Hollowismeretek: Megfelelt
Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megláttam a jó eredményeket és hatalmas vigyorral az arcomon rohantam be a házba megmutatni szüleimnek. Anyám erősen magához ölelt, sőt még apám is mosolygott rám, majd indult is Dojo-jába. Leírhatatlan örömmel indultam szobámba, de odamenet hirtelen annyira elálmosodtam. Egyszer-kétszer megtörölgettem szemeimet, majd egy ásítással az igazak álmát kezdtem aludni. Órák teltek el, s mikör felébredtem, már jóval sötét volt, ám kint valami világított. Furcsálkodva sétáltam ki a szobámból, de sehol senki. Még a villany sem volt felkapcsolva. Halkan kiosontam az utcára, ahol csak néhány embert láttam, azok is egy irányba siettek, ahol a fény áradt. Gyorsan felkaptam a kardomat és a cipőmet, majd sietősen az emberek után rohantam. Az elején nem is sejtettem, hogy mi történhet, mikor a házak kezdtek ismerőssé válni, és fejembe nyilalt, hogy ez az út vezet apám Dojo-jához. Rémülte rohanni kezdtem, nem törődve, kik vannak előttem. Ahogy sűrűsödött a tömeg, egyre nehezebb volt az emberek közt cikázni, így a tetőket választottam. Magamban könyörögtem, hogy ne igazolódjon be rémképem, de hiába. A Dojo lángokban éget, s én csak a narancssárga lángokat láttam, melyek vad táncba kezdtek. Szemeim lassan könnybe lábadtak, amint két férfit láttam meg, akik anyámat kimentették az égő épületből, de amint az összedőlt, édesanyám fájdalmas sikításba kezdett. Tudtam és éreztem, hogy apám bent maradt. Abban a percben úgy hittem, életem végéig nem fogom tudni ezt a tragédiát feldolgozni. Másnap kábultan ébredtem fel saját ágyamban, vizes párnámmal és eléggé összekócolt hajammal. Még élt bennem egy apró remény, hogy ez az egész szörnyűség csak egy tragédia volt, de amint anyám szomorú arcát láttam, rá kellett jönnöm, hogy ez valóság volt. Csak úgy teltek az évek, amelyeket én gyakorlással töltöttem és anyám ápolásával. Hogy mi történt vele? Miután apám eltávozott közülünk, egyre hallgatabb lett és szinte csak velem beszélt. Egy küldetés során ráadásul egy mérges növény megmarta, aminek a mérgét csak hosszútávon lehet gyógyítani, így évekbe is beletelhet a gyógyulás. Egyik nap az edzőterepen gyakoroltam, és úgy éreztem, életem romokba hevert. De Sors jelet adott. Egy olyan jelet, ami arra buzdított, hogy ne adjam fel. Egy fekete ruházatú és hajú nő jelent meg a semmiből, egy szalmakalappal eltakarva az arcát. Lassan sétált el hozzám, mire arcom megkomolyodott. -Mit akar?- kérdem egy kis indulattal. -Nem kell felkapni a vizet...Beszélni jöttem...- mondja nyugtatóan. -Nem érdekel...Hagyjon békén!- motyogom. -Még ha apádról is van szó?...- kérdezi, s a bábura mért csapásom mellé ment. Teljesen elöntött a düh, ahogy ennek a nő jelenlétében voltam. Mintha direkt provokálni akarna, végül elszakadt az a bizonyos cérnaszál. Vadul támadtam a kardommal rám, mire egy ügyes mozdulattal kitért a csapás elől, majd a markolattal gerincen kapott, és sziszegve rogytam össze. -Az apád nem balesetben halt meg...Egy Hollow volt az...- mondja, és kardját visszahelyezi. -De a Hollow-ok nem olyan ostobák, hogy ide jöjjenek megöletni önmagukat!- válaszolom. -Ki mondta, hogy önszántából jött ide?...- mondja egy vigyorral, majd lassan távolodni kezdett. -Azt állítod…Hogy valaki egy Hollow-ot hozott be a városba? De miért? És mért pont az apámat?- támadom le egyből. -A városban sok uzsorás él, valahol meglapulva és egy jól működő Dojo felépítése, na meg fenntartása nem épp olcsó dolog...- -Apám sohasem tett ilyet!- háborodok föl. -Dehogynem...Hisz engem kért fel, hogy segítsek neki.- A mondat hallatán földbe gyökérzett a lábam, s mintha levegőt se tudtam volna venni. Nem tudtam elhinni, hogy apám ilyen dologra vetemedne. A nő újra közeledett hozzám, majd fehér kezeit arcomhoz emeli. -Te erős Shinigami vagy...Csak nem tudod tökéletesen használni az erődet. Jöjj velem, és mindenre megtanítalak.- mondja és a kalap takarásában egy apró mosolyt véltem felfedezni. -És anyámmal...- kezdek bele. -Nyugalom...Őt már átvittük a kórházba és a legjobb orvosok gondoskodnak róla.- válaszolja. Egy nagy levegőt veszek, majd nyögdécselve kiegyenesedek és a nő elé lépek, aki mintha még mindig mosolyogna. -Miért segítesz nekem?- kérdezem gyanakvóan. -Mert így illik...- fejezte be mondatát és elkezdett rohanni. Ennél többet sohasem sikerült kihúznom belől, de azért követem őt egy majdnem 1 napos úton. Az út végén egy erőd volt, mellette pedig egy faház. Ez volt az elmúlt évek során a lakásom és az erdőben edzettem a ”mesteremmel”, aki elég szigorúan bánt velem. De nem csak edzésből telt el a sok idő, hanem küldetéseket is végeztem és bekerültem az 5. osztag fennhatósága alá. Egész pontosan 10 év telt el, mióta eljöttem a városból és ez a titokzatos személy edzett engem. Az egyik küldetés elég balul sült el, ugyanis egy csapat Hollow-val találkoztunk, ami nem volt könnyű esett. A harc kezdett eldőlni a mi részünkre, mikor hirtelen egy ... bukkant föl a semmiből, amivel már jóval nehezebben tudtunk megküzdeni. A mesterem egy ügyes ugrással a szörny felet jelent meg, és kardjával ketté akarta szelni, mikor a ... eltűnt, és mögötte megjelenve le akarta döfni éles karmaival, ám néhány centire a nő mellkasától megállt, végül semmivé foszlott. Azzal, hogy követtem a szörny pályáját sikerült a kardommal kettévágni és mesteremet megmenten. A küldetés után mindketten fáradtan sétáltunk haza és egy furcsa téma jött fel. -Nem akarnál Shinigami Tiszt lenni?- teszi fel a kérdést, -Hogy én?- döbbenek meg. -Ne szórakozz! Ha te nem lettél volna, én már rég alulról szagolnám az ibolyát. El tudom intézni, hogy 3 napon belül az legyél!- mondta gúnyosan. -Köszönöm sensei, de inkább a tanács döntse el, hogy mikor állok készen rá...- mondom mosolyogva. -Végre egy bölcs mondat!- nevet egy jót, amin én percekig duzzogok. Végül a mesterem jelentést tett tanácsnak, és visszaköltöztem a régi házamba, sőt még anyámat is meglátogattam a kórházban, aki már sokkal jobban nézet ki. A Sors ismét segített rajtam és csak ő tudja, mi vár még rám ebben a zűrös és veszélyes világban. |
|
Abarai Renji Globális moderátor
Hozzászólások száma : 394 Age : 41 Tartózkodási hely : Pont ott! Registration date : 2008. Sep. 06. Hírnév : 40
| Tárgy: Re: Raizetzu Koroida Csüt. Jan. 22, 2009 8:47 am | |
| Nem spóroltál a hellyel az már biztos...de pofás kis sztori lett így egy szót sem szólhatok. Örömmel jelenthetem ki, hogy az előtörténetet ELFOGADOM!
Érdekes lépés volt, hogy már eleve lélekként születtél és két szálra fogtad a családodat. Szép munka és ötletes! Csak egyetlen dolgot jegyeznék meg. Az avatar-t saját magadnak is be tudod állítani a profile menü alatt.
Kezdő tőkéd 4000 ryou, lélekenergiád 5000, illetve választhatsz öt kidou-t azok közül, amelyek az anime/manga szériában szerepeltek.
Köszöntelek köreinkben és jó játékot! |
|