Sachiko

Tárgy: Sachiko Szomb. Jan. 17, 2009 6:39 am

Név: Sachiko
Nem: Nő
Év: 150
Kaszt: Vaizard

Jellem: Nyugodt, kedves természetű, ahhoz képest, hogy Vaizard. Naiv, könnyen irányítható személyiség. Szereti maga körül a rendet és a tisztaságot. Mindig a békés utat választja. Utál harcolni. Segítőkész, szégyenlős, és szerény; egy angyali teremtés.

Kinézet: Hosszú, barna haj. Bíbor szemek. Általában élénk színeket visel. Kedvenc színe a rózsaszín.
Lapockáján egy pillangótetoválás található:

Sachiko Butterfly_Tattoo_Design_by_FarFallaLoduca

Zanpakuto:
Neve: アゲハ - Ageha
Shikai: Kodo ato Ageha – Kimondása után a kard pengéje sötétrózsaszínen kezd izzani, s egy ugyan olyan színű aura kezd körvonalazódni Sachiko körül is. E közben, pedig pillangókból álló tornádót indít az ellenfele felé. Ezen kívül még számtalan technikája van, de mivel ritkán folyamodik a harchoz, ezek ismeretlenek.
Sachiko Pink_purple_katana_sword_540

Maszk: A maszk tulajdonképpen egy rókafejre hasonlít, rózsaszín festésekkel díszítve.
Sachiko Kitsunemaskbymakuxwc6

Kardlélek:
Sachiko GothicFairy

Neve: Ageha

Neme: Nő

Jelleme: Eléggé zárkózott, szinte sosem beszél. Mindig visszahúzódik a társaság elől, s legtöbbször szomorú arccal ücsörög valahol. olyan, mintha valamin mindig tanakodna. Eddig sosem mosolygott. Igyekszik Sachikonak segíteni, amiben csak tud. Ha beszél is csak röviden vagy tőmondatokban. Szereti a fülledt, nyári estéken a tetőn ülve a Holdat nézni.

Kinézete: Lila haj, vörös szemek, lila színű balerina öltözék, s csodálatos lila szárnyak, sötétlila mintázattal.

Előtöri:

Egyszer volt hol nem volt....

Mesélő: Élt egyszer egy kislány, akit Sachikonak hívtak. Ez a Sachiko leányzó igen átlagos életet élt. Rendesen járt iskolába, rendes családban élt meg satöbbi... Aztán ez a kiscsajszit elrabolták a gonosz fiúk és...*kupán vágják*
Sachiko: Oké, inkább én folytatnám... Beszélsz itt butaságokat! *megköszörüli a torkát* Szóval... addig igaz, hogy normális életet éltem. Tartott ez vagy 18-19 évig. Aztán szerencsémre egy hosszú betegség után, kiderült, hogy leukémiás vagyok. Bő 3 év után elért a halál hatalmas keze, s magával rántott a mélybe. Annyira szomorú voltam életem utolsó éveiben, hogy nem tudtam örök békével távozni. Így szellemként, kínok közt voltam a Nagyvilágban. Vagy 100 év is eltelt, a lélekláncom is kezdte magát felemészteni. Azt hittem nem bírom ki a fájdalmakat, de egy nap a sikoltásomra felfigyelő shinigamik segítségével átkerültem a Lelkek Világába.

...Volt egyszer egy Shinigami...

A Lelkek Világában sokáig csak úgy voltam a semmibe. Aztán egy váratlan fordulatot vett az életem, és beálltam shinigaminak. Az akadémián, gyengén teljesítettem, a legnagyobb igyekezetem ellenére is. Aztán elérkezett a várva várt első küldetésem. Egy hatalmas lidérc ellen indultunk csatába. Féltem tőle. Csak 5en indultunk neki. Ahogy elértünk hozzá, a lidérc pár csapással leterítette a többieket. Annyira be voltam rezelve, hogy ijedtemben eldobtam a kardomat és futásnak eredtem. Sírva és sikítozva futottam. A lidérc gyors volt. Nagyon gyors. Valahogy elém lépett és egy hosszú üvöltésbe kezdett. Egyszerre csak hangosan dobogni kezdett a szívem. A lelkemben éreztem egy megmagyarázhatatlan dolgot, ami olyan volt, mintha fel akarna emészteni. Ismét felülkerekedett bennem a hollow énem.

...Aki rossz útra tért...

Újból előtört belőlem a hollow énem. Őrült vérengzésbe kezdtem. A lidércet is kivégeztem, de azzal sem voltam megelégedve. A bajtársaimat sem kíméltem. Nem bírtam magammal. Nem bírtam irányítani saját énemet, csak mentem előre és öltem. A maszkom, mintha beleforrt volna az arcomba. Ahogy kiértem az erdőből egy nagy tavat láttam magam előtt, s egy magasból leömlő vízesést. Egy régi emlék ugrott be, ami szerintem megzavarhatta a hollow énemet, és így nehezen, de sikerült leverni magamról a maszkot. Elájultam annyira meg voltam ijedve. Aztán mikor magamhoz tértem, emlékeztem arra, hogy mit tettem. Hogy ez újből elő ne forduljon szükségem volt a segítségre!

...De segítséggel korlátozta erejét...

Azt hallottam, hogy él egy ember az Emberek Világában, aki talán tudna nekem segíteni. Ez az ember nem más volt, mint Urahara Kisuke. Hallottam már róla, de nem sokat. Fel is kerestem, és elmontam neki a nemrég történteket. Nagyon kedves volt velem, nem is tudom miért. Egy olyan helyre vitt engem, ahol szabadon tudtam gyakorolni és edzeni. Az ő segítségével sikerült visszaszorítanom a hollow énemet. A későbbiekben még azt is megtanította, hogyan használhatom előnyömre ezt a képességet. Bár én úgy éreztem, nem fogom ezt többet használni. Egy nyári délutánon, viszont a férfi elhatározta magát, hogy engem átnavigál a Vaizardok közé, hogy ők megtanítsanak arra amit Urahara nem tudott.

...És azóta boldogan él, míg meg nem...

Amióta elkerültem a férfitól, lassacskán megtanultam, hogy nem kell ettől az adottságomtól félnem. Mostanában sem szeretem használni a maszkom erejét, inkább csak a háttérben figyelek, s ha nagyon nagyon fontos, csak akkor lépek akcióba. Elég furák az itteni vaizardok, van még bennem egy kis para, hogy talán sosem fogadnak majd be maguk közé. Mindenki olyan mogorva, vagy csak én vagyok túl galamb lelkű?

//Az elötörit engedélyezte Yoruichi ^^ //

Tárgy: Re: Sachiko Szomb. Jan. 17, 2009 6:58 am

Szép előtörténet, és a címek is nagyon ötletesek. Az engedélyt is megadtam, tehát ezzel sincs probléma. Nem mondhatok rá mást, minthogy ELFOGADOM.

Lélekenergia: 10,000
Ryou: 4000
Szint: 1.

Jó játékot! Very Happy