Hrafn Zuniga

Tárgy: Hrafn Zuniga Szer. Jan. 14, 2009 4:54 am

Név: Hrafn Zuñiga
Kor: 433
Nem: Nő
Kaszt: Arrancar
Rang: 66. Arrancar, Tadeo Dellomuertre fracciónja
Tulajdonságok:
Külső: Vállig érő, barna haja és ugyan ilyen színű szeme is van. Felsője egy egyszerű mellényből áll, mely elől össze van tűzve. Száma a jobb lábán van, ott is a vádliján, amit a hosszú fehér nadrág jól eltakar. A léleklánc elszakadását jelző lyuk a gyomránál található. Maszkja maradványa tarkójától, a két füléig tart. Haját mindig úgy rendezi, hogy eltakarja azt.
Belső: Könnyen fel lehet húzni, de a leginkább az idegesíti, ha valaki megjegyzi, hogy neve eredetileg férfinév. Büszke arra, hogy nőként is ilyen sokáig kibírta. Eléggé harcias típus, és imád másokba bele kötni. Legjobb elfoglaltsága mások letámadása zanpakutojával. Kevésszer (soha) van olyan, hogy bárkit is megsajnálna, vagy megkegyelmezne ellenfelének. Mindig keresi azt, aki tőle erősebb, hogy végre valaki legyőzhesse.

Zanpakuto:
Zanpakutoja két katar, melynek nyele fekete, és ugyan ilyen színűek a pengéi is.
Név: Ocelote (Ocelot)
Parancsszó: Arañar (Karmolj)
Kinézet:
Hrafn Zuniga 1231877569_katar

(annyi különbség van, hogy a pengék feketék)

Ressurrecctión:
Kinézet:
Hrafn Zuniga 1231878430_cheetaur_girl_by_dolphy

(na, Hrafn ennél azért rosszabb…)

Miközben a parancsszót mondja karjait keresztbe teszi, és a katarjaival megvágja a karját.

Képességek:
Conmoción (Földrengés): Mellső két lábával dobbant, amitől az ellenfél úgy érzi, megmozdult alatta a talaj.
Acero garfa (Acél karom): Átalakulás hegyes karmai nőnek a tappancsaira, és a kezére egyaránt. Ezt a támadást a kezén lévő karmokkal tudja véghezvinni. Viszonylag súlyos sebeket képes vele okozni.
Postremo cero (Végső cero): Ezt a cerot, a farkával, és a karjaival közösen tudja megcsinálni.

Előtörténet:

Az ember
Fogalmam sincs, hogy mikor, vagy hogy milyen körülmények között születtem, különösebben nem is izgat, hiszen utálok a múltban vájkálni, jobban érdekel a jelen… A legelső emlékem az, hogy egy rakás idióta kalóz felpakol a hajójukra. Ez után megint ki esik több, mint egy hónap. Rabságom negyedét az egyik hajókabinban töltöttem bezárva, mivel végül is valamiféle túsz lettem volna, vagy mi fene. Amikor a kapitány végre megbízott bennem (vagy jobbnak látta, ha inkább szemmel tart?) kiengedett abból a bizonyos kabinból, és bevett a csapatba. Őszintén szólva (mert már miért is ne lennék őszinte… csak őszinte tudok lenni, más nem…) utáltam az egész bagázst. Nem tudtak egy napot úgy eltölteni, hogy ne itták volna le magukat a sárga földig, vagy hogy nem hoztak fel nőket a fedélzetre. Néhány hónap telt el, de az emlékeim még mindig nem tértek vissza, még a saját nevemet sem tudtam. (jesszus, milyen szánalmas idióta kölyök voltam…) Mivel még a nevemet se tudtam, a kapitánytól kaptam egyet. Nagyon nem tetszett, sőt, utáltam! Mégis milyen embernek adnak ilyen nevet…
Már néhány éve ezzel a sok balfékkel voltam együtt, és raboltuk ki egyik hajót a másik után. A második évben már kezdtem én is élvezni, hiszen más választásom nem volt. Vagy megszokok, vagy megszökök… Hogy miért nem szöktem meg inkább? Ez jó kérdés… Valószínűleg azért, mert kaptam kaját, ruhát és ráadásul még pénzt is. Ki lenne olyan hülye, hogy otthagyja a jó életet? Bár lehet, hogy jobban tettem volna, ha inkább elhúztam volna a csíkot, mert a hajón kitört a pestis. Hármat lehet találni, hogy hogy haraptam fűbe… Eegen… bele haltam a pestisbe...

A hollow és arrancar
Valami miatt nem tudtam elszakadni a hajótól, így hozzá láncolódtam. Hosszú évekig szenvedtem, de senki sem akart megszabadítani (így utólag már nem is bánom). Mikor végre elszakadt a lélekláncom, azonnal átváltoztam hollowvá, és átmentem Hueco Mundoba. A hollow létem első néhány órája azzal telt, hogy ettem, és ettem, és ettem a nálam gyengébb fajtársaimat. Nem tudtam betelni ezzel az élvezettel, és rájöttem, hogy minél többet eszek, annál erősebbé válok. Sokáig bolyongtam a hatalmas sivatagban, és egyre nagyobb, és erősebb lettem, míg egy nap nem változtam Gillianná. Amíg Gillian voltam sem tudtam másra gondolni csak arra, hogy minél többet és többet egyek. Pár évnyi gillianoskodás után, végre átváltoztam, és egy ocelot alakját kaptam meg. (Rühellem a nyávogó dögöket.) Már kezdtem kicsit unni ezt az alakot, így természetesen megpróbáltam jó sokat enni, hogy minél hamarabb megszabaduljak tőle, és lám sikerült, bár nem úgy, ahogy szerettem volna. Egyik utam során találkoztam, egy barna, hátranyalt hajú pasival, és még két idiótával. Azt mondták, hogy ők meg tudnak szabadítani ettől a macska alaktól, és segítenek nagyobb erőhöz jutni. Kaptam az alkalmon, és velük mentem, így váltam arrancarrá. Néhány évig egyedül vittem az arrancar bizniszt, de később kaptam egy „főnököt”. Nem repestem az ötlettől, hogy Aizen-en kívül mástól is függjek, de elvállaltam. Már csak azért is, mert nem szeretném magam egy áruló shinigamival megöletni. Inkább maradnék egy hagyományos SS hívő shinigaminál…

Tárgy: Re: Hrafn Zuniga Szer. Jan. 14, 2009 5:01 am

Érdekes előtörténet és karakter, természetesen ELFOGADOM.

Lélekenergiád 5000, kezdőtőkéd 4000 ryou. Elkészítheted az adatlapodat.

Üdv az oldalon, jó játékot! Very Happy