// Zanpakuto gyakorlótér //



-Bár minden kívánságomi ilyen szépen teljesülne...Sanada kapitány...-Mondtam majd, a katanám hirtelene égni kezdett, majd ismét izzani.
-Sanada kapitány most lenyűgözött...a természetből hatalmas energiára tett szert...ha jól következtetek, akkor hasonló a Zanpakuto képességünk, hisz nem a lélekenergiánkat emészti, hanem a temészet energiáit.
-Úgy gondoltam, jobb ha ezt titokban tartom, de most látom, hogy a kapitány úrnak is hasonló a képessége.
Egyszerűen lenyűgöző...-Álmélkodtam, miközben a kapitányúr katanáját figyeltem, ahogy szikrázik a penge.
-Akkor gondolom támadok...-Mondtam, majd a katanámba még több tüzet erőltettem bele, így a penge nem izzodt, hanem szinte égett.
Ezután a shunpo segítségével Sanada kapitány mögé kerültem és próbáltam megütni. Ezt a támadást könnyen védte, majd heves kardozásba kezdtünk, amire körülöttünk a levegőbe egy pillanatra kék lángcsóvák jelentek meg.

Majd tennem kelett valamit így használtam az egyik kidout.
-Hadou 01: Shou(döfés)!!!...-Mondtam, mire Sanada kapitány hátraszállt és én ezt kihasználva felé teleportáltam magam. A kardom szinte már csak egy lángcsóvából állt és vártam, hogy sikerül-e lesújtanom...

//Kidou gyakorlótér//

*Nagyot sóhajtok.*
Ki a franc mondta annak az idiótának, hogy nyugodtan kornyikálhat azon a borzalmas hangján korán reggel söprögetés közben. Ráadásul pont a szobám ablaka alatt. El kellett számolnom tízig, hogy ne üssem le azt az idiótát. Utálok ennyire korán kelni. De nincs mit tenni. Ha már fenn vagyok, legalább korábban megtarthatom az edzésem, és délután több időm lesz a szolgálat után beugorni valahova enni vagy inni.
*Meglátok egy követ az út szélén, és mérgemben belerúgok.*
- Ittaaaai! A lábujjam! Francba a kövekkel is!
*Kiáltok fel fájdalmamban, miközben megállok a lehajolok megtekinteni az említett testrész állapotát. Miután alaposan megtapogattam, és meggyőződtem róla, hogy nincs semmi baja azon kívül, hogy fáj, folytattam az utam. Nyugodt tempóban sétáltam, hiszen nem siettem sehova. A gyakorlótérhez érkezve egyből a kidou gyakorlótér felé vettem az irányt. Útközben elsétálok a dojo előtt is. Sose vonzott a hely, ráadásul úgy érzékelem, vannak bent legalább négyen. Eszem ágában sincs megalázni magam előttük a gyenge hakudámmal. Meglepetésemre a kidou gyakorlótér töküres volt. Legtöbbször azért mindig találok itt egyvalakit, akivel együtt gyakorolhatom a kombinált technikáimat. A falakon itt-ott égésnyomok tanúskodtak arról, hogy azért nemrégen járt már itt valaki. Valaki olyan, aki béna volt. Mindössze egy cél volt lerombolva, az is csak félig. A tér túloldalára sétáltam, és lepakoltam a motyómat. Egy edzőkardot, egy dobozt, benne a reggelimmel és a zanpakutomat. A biztonság kedvéért a zsebeimet is kiürítettem, nehogy úgy járjak, mint legutóbb, amikor kilyukadt a ruhaujjamban lévő rejtett zseb és a lábamra esett egy shuriken. Miután végeztem, a célok felé fordultam és néhány mély lélegzetvételt követően kinyújtottam a bal kezem, tenyeremmel a kiszemelt célra irányítottam és motyogni kezdtem a szokásos szavakat.*
Ó, Nagyúr a hús és csont burka,
minden teremtmény, szárnyak suhogása,
Te, ki az Ember nevét hordozod,
Pokol és Zűrzavar
Tenger hullámzó akadálya,
Indul dél felé.
Hadou #31, Shakkahou!
*Kezemből egy vörös tűzlabda csapódott ki hatalmas sebességgel, és telibe találta a célt, amiből így semmi sem maradt. Ezzel azonban nem fejeztem be, rögtön a hadou nevének kimondása után vándorútra indult a kezem, és minden egyes mozdulatot követően felkiáltottam.*
- Shakkahou! Shakkahou! Shakkahou! Hadou #33, Soukatsui!
*Újabb négy cél vált semmivé, azonban én mégis értetlenül bámultam rá a füstölgő tenyeremre.*
Ez mégis mi volt? A Soukatsui jó, ha a valódi ereje ötödét elérte...
*Megráztam a fejem, és körbenéztem, hogy meggyőződjek arról, senki olyan nem láthatta az esetet, aki észre is venne egy ilyen bakit, majd a következő cél felé irányítottam a tenyerem, és folytattam az edzést...*

//Kidou gyakorlótér//

~Mit csináljak? Mit csináljak?~töprengtem magamban az ágyon fekve.Már minden dolgot megcsináltam: kitakarítottam a lakást, ettem, ittam, aludtam, gyúrtam ,hogy szép izmos legyek, hiszen ez jön be a csajoknak egy izmos kemény legény. Szépen lassan felültem, próbáltam magamhoz térni, kicsit felpofoztam a szép pofimat segítség gyanánt.
-Ááá, fene, megyek sétálni egyet, hátha felfrissülök, és kitalálok magamnak valami elfoglaltságot.-beszéltem magamban szokásomhoz híven. Kiugrottam az ágyból, felkaptam a zanpaktum, és elindultam kifele. Az utcán nem túl sokan voltak, mondjuk, talán mert kb. hajnali kettő lehetett.
~Lehet, hogy ilyenkor kéne aludnom, és nem nap közben.~állapítottam meg magamban. Miközben nyugodtan sétáltam tovább az utcán, elhaladtam egy gyakorlótér mellett. Azonnal felfigyeltem rá, hisz nem túl sok háznak van, lyukak az oldalában. Lassan megközelítettem az ajtót, mert nem akartam megzavarni, ha egy edzést van bent. Kicsit bekukucskáltam, hogy megnézem ki van odabenn, de meglepetésemre, nem találtam senkit.
-Milyen hihetetlen, hogy nincs itt senki. Hát te hülye vagy, miért lenne itt bárki, hajnali kettőkor-szidtam magam halk hangon.
-Na jó, ha nincs itt senki akkor egy kicsit én is bontom ezt a szegény helyet.-beszélgetem tovább magamban. Elővettem pár bábut, be állítottam őket, majd elfoglaltam a pozíciót, és elkezdem a mormolást:
-Ó, Nagyúr a hús és csont burka,
minden teremtmény, szárnyak suhogása,
Te, ki az Ember nevét hordozod,
Pokol és Zűrzavar
Tenger hullámzó akadálya,
Indul dél felé.-majd kimondom a végszót-Hodou 31:Shakkahou. Vörösen izzó gömb jelent meg a tenyeremben, majd erőteljesen neki lőttem a labdát a bábunak. A cél azonnal megsemmisült, egy nagy robbanás kíséretével. De itt nem hagytam abba, tovább folytattam:
- Shakkahou, Shakkahou-ordítottam lassan már. Aztán elkaptam a kezem, mert nem akartam azonnal végezni mindegyik hülye bábuval, hanem inkább megpróbálom idézés nélkül, mire megyek?!
-Hodou 31:Shakkahou-kiáltom el magam. Aztán jött a nagy kabumm, csak az a baj, hogy nem a bábú semmisült meg, hanem majdnem én robbantottam szét magam. Kicsit letöröltem magamról a füstmaradványokat, és még egyszer megpróbáltam. De ez még nagyobb hiba volt, mert most már a bumm mellé, egy csattanó hang is járt, ami az én fejem találkozása volt a fallal. itt egy kicsit bedühödtem, fogtam magam és haza indultam.
~Majd máskor sikerülni fog~biztattam magam. Majd becsaptam a hátam mögött az ajtót, és kiléptem az utcára. Felemeltem a fejem a csillagokra, és egy kicsit megnyugodtam a látványtól, a szép csillogó pöttyöktől .
-Elfáradtam, pedig megint nem csináltam semmit.-állapítottam meg, és megint felnéztem a csillagokra. Majd szépen, lassan hazagyalogoltam.