Hálószobák

Tárgy: Re: Hálószobák Pént. Júl. 03, 2009 5:44 am

Kikerekedett szemekkel néztem a kiszemelt áldozatot. Alig akartam elhinni, hogy komolyan gondolta ezt a "szerezzük meg a kincset" dolgot. Nekileselkedett a feladatnak a hős Nobu, -mert ehhez tényleg hősi elszántság kellett- de egy cserép félbeszakította a tökéletes mutatványt. Aggódó szemekkel meneteltem a tető széle felé, de biztató választ kaptam az ideiglenes lakótársam testi épségét illetően. Kúszása meglepően balesetmentes volt, majd én is mellé osontam és megszereztük a zsákmányt.
A folyosóig futottunk, majd ott szuszogva ácsorogtunk egymás mellett, miközben vigyorogtunk a sikerünkön. A kezemben szorongattam a dobozt, miközben bűntársam rágyújtott.
-És mégis hogy akarod visszajuttatni?
-Ezen még nem gondolkoztam, de megoldom! -kacsintott, majd elkezdett matatni a zsebében. Elővette a kulcsot és a zárba illesztette.
Beléptünk a helyiségbe, ahol már meglehetősen sötét volt, a Hold halvány fénye épp csak megvilágított egy kis területet a földön. Pár lépést kellett csak botladoznom, mert a házigazda felkapcsolta a villanyt, így még egy hasra esés előtt sikerült elérnem a kis asztalt.
-Ezt itt tegyem le, vagy a konyhába vigyem?
-Hagyd csak, jó lesz itt, legalább kényelmesen mellé tudunk ülni! -nyomta el a cigijét a hamutálba, majd leült a kanapéra.
Lepakoltam a tálat elé, és vele szembe leültem. Kicsit furcsán nézett, talán azt várta, hogy mellé fogok letelepedni. Ez sajnos nem igazán volt reális, hiszen szokásosan szétdobta magát, így esélyem se lett volna melléférkőzni. Kisvártatva elvettem egy darabot. Nagyon ízlett a csokipudinggal megtöltött kis fánkszerű sütemény, de nem csak az volt a tálban; az alján rejtőzött az igazi kincs: keksztekercs szeletek. Nem sokáig kellett várni, hogy ez kiderüljön, hiszen Nobu kétszer, ha nem háromszor olyan gyorsan pusztította a töltött finomságot. Neki is felcsillantak a szemei a kis csigáktól, majd azok pusztításába is belekezdtünk.
-Nah én dugig vagyok! -simogatta a hasát, mint egy jóllakott ovis.
-Én sem tudnék többet enni. -mosolyogtam, majd felálltam a fotelből.- Azt hiszem, ideje lenne nyugovóra térnünk.
-Igazad van elég későre jár... -vakargatta meg a fejét.
-Gyorsan lezuhanyzom, persze csak akkor, ha nem akarsz te menni előbb.
-Menj csak nyugodtan, én még ücsörgök itt egy kicsit! -mosolygott, majd kivett egy újabb szál cigit és rágyújtott.
-Oké, sietek! -kaptam elő egy pólót és egy kényelmesebb nadrágot, hiszen csak kényelmesebb abban aludni.
Besétáltam a fürdőbe, gyorsan levettem a ruhámat, és beálltam az éppen csak langyos víz alá. Állíthattam volna melegebbre is, de most ez kellett. Még mindig a tetőn történt dolgokon járt az agyam. Próbáltam összerakni a kirakós kockáit, és valami olyan magyarázatot keresni mindenre, ami reális és elfogadható.
Mielőtt túlságosan belemerültem volna az elemzésbe, elzártam a csapot, megtörölköztem, felvettem a ruhákat, és kiléptem a fürdőből. Nobu már kényelembe helyezte magát a kanapén, fejét az egyik oldalsó támlára tette és bámulta a plafont.
Kicsit közelebb léptem, mire felkapta a fejét és kérdően nézett rám.
-Valami baj van?
-Nincs, semmi. Csak nem tudom, hogy akkor hol is leszek elszállásolva. -gyűrögettem a ruhámat, ami a kezemben volt, miközben a csomagjaim felé haladtam, hogy lepakoljak.
-Természetesen a hálószobámban. -mosolygott.- Ott szemben. Ha valami kell, csak nyugodtan szólj! -kelt fel, de gyorsan leintettem.
-Maradj csak, odatalálok! Szép jó éjszakát! -sétáltam az ajtó felé, mielőtt meggondolnám magam az esti hol tartózkodásomat illetően.
-Neked is Hinode! -válaszolta, de valamiért olyan üresnek tűnt a hangja.
Mielőtt bezártam volna magam mögött az ajtót, egy gyors pillantást vetettem a már lehunyt szemekkel fekvő shinigamira.