név: Elmira Guerrero(hercegnő, harcos)
kaszt:arrancar/privaron espada
rang:101
nem: nő
felszerelés: egy retikül, két katana
születési dátum: 1878. Július 13.
magasság: 153cm
kinézet:
1. külső:hosszú szőke haj, zöld szemek, az egyetlen különleges kiegészítője a nyakában található "gallérszerű" nyaklánc -ez segíti kontrollálni az erejét, mivel a megszokottól eltérően neki két zanpakuto-ba fért csak el az ereje.-, az arrancarokra jellemző lyuk a jobb csuklója felett található meg, számozása a baloldali lapockán van, alatta pedig egy heg,ami az eredeti rangját jelzi (3. espada), maszkja báli álarcként öleli körbe az arcát. Mindkét oldalon legyezőszerűen hajlik kifelé, a felfelé nyúló rész pedig pávatollként hat,ha oldalról látjuk Elmira fejét
2. belső tulajdonságok: gyerekes -szeret hisztizni, beceneveket kitalálni, bosszantani a többieket, játszani-; az emberekben egyedül a divat iránti érzéket szereti-divatmániás, néha át szokott osonni az emberek világába vásárló körutakra-; imád beszélni; szereti megjátszani, hogy buta; ha megsértik a bosszúja sem marad el

zanpakuto: beso del samurai (Szamuráj csókja)
kinézetük:(teljesen egyformák méretileg,külsőleg)
https://2img.net/r/ihimizer/img249/3135/daishokatanagp9.jpg !nincs wakazashi!
parancs: Sangrar! (Vérezz!)
A teljes alakra váltással Elmira kellemes megjelenése gyökeresen megváltozik. A törékeny nő helyett egy szamuráj páncélzatra emlékeztető kő kemény bőrréteggel megáldott monstrum tűnik fel. Egy robot juthat azoknak az eszébe, akik először pillantják meg Elmira resureccion-ját.

A bőrét felsérteni ebben az állapotban szinte képtelenség. A mozgása a "túlsúly" ellenére sem lassul. Támadási fegyvere egy legyező, amiből apró fényből álló dobókések repülnek ellenfelére.

Ha célt érnek áramütéshez hasonló apró fájdalmat érez áldozata. A tulajdonoson kívül senki sem látja vagy érzékeli, hogy egy daru rajzolódik ki a beérkezési területen.
Elmira csak úgy tudja "kivégezni" áldozatát,ha mind a négy végtagra kerül egy-egy daru. Amint ezt sikerül elérnie nincs más dolga mint összecsapni a legyezőjét. A daruk a szó szoros értelmében letépik a szenvedő alany végtagjait illetve azokat a pontokat is roncsolják,ahol még érte a testet. Viszont, ha nincs meg a négy fő pontos találat, a daru módszer nem működik.

Képességek:
Nincs különösebb képessége, csak az, hogy a resureccion-ját nem használja(igyekszik kikerülni ezt a lehetőséget), mert a két zanpakuto révén szert tett egy első fokú harci képességre, ami a shinigami-k shikai alakjával egyezik meg. Ha viszont ezt a formáját több mint egy órán át használja nem lesz képes felvenni a teljes alakját.
Ala del samurai-nak (Szamuráj szárnya) nevezi ezt a képességét. Aminek az a lényege, hogy ha kimondja ezt a szót a két zanpakuto egy kisebb és egy nagyobb pisztollyá változik. A nagyobb fegyver megtartja a pengét is magán, így kettős funkciót ad a használójának, illetve a hosszabb körülbelül kilencvenhárom centiméter. A töltények vége hegyes,anyaguk acél. A biztos sérülés okozását a töltényeket körbevevő lélekenergia segíti (elenyésző a nagysága).


Előtörténet:
-"Az Edo-kor lezárulta után nem sokkal láttam meg a "modern" Japánt. Egy nemzetiséget tekintve vegyes családban nőttem fel, ami természetesen elvetendő volt az emberek szemében, még akkor is ha az ország a nyugati kultúra felé nyitottá vált. Túl korai volt még, hogy elfogadjanak minket az emberek.
Édesanyám, egy egyszerű kereskedőcsalád sarja volt és vagyongyarapítás céljából szerették volna beházasítani, ami neki természetesen cseppet sem tetszett. Kiút után kezdett kutatni, hogy ne kelljen kényszerházasságban leélni az életét,de ezzel csak újabb gödörbe juttatta magát.
Tokiót azonnal elözönlötték a külföldi befektetők. Közöttük a leendő apámmal, aki egy spanyol üzletember volt és igen nagy érdeklődést mutatott a japán kultúra iránt. A város szívében elterülő gyógynövényes bodegánál találkoztak először. Édesanyám végső elkeseredésében követte a férfit szállásáig, ahol feltette neki a nagy kérdést. Egy év múlva összeházasodtak, szerelem és boldogság nélkül. Hamarosan én is megérkeztem az "állcsaládba".
A várostól távolabb egy birtokon nőttem fel. Barátok, emberi kapcsolatok nélkül. Az ellenséges viszonyok miatt a szüleim jobbnak látták, ha magántanuló leszek és csak végső esetben mehetek a városba, akkor is kíséret társaságában. Naiv voltam és tudatlan, emiatt kellett meghalnom alig tizenhárom évesen.
~Légyszíves, Najima!~könyörögtem a dadámnak, hogy kimehessek az udvarra játszani.
~Ne nézzen ilyen kérlelő szemekkel...jaj, istenem! Rendben! Kimehet!~
~Köszönöm!~ugrottam azonnal az idős hölgy ölébe.
~Elég. Elég lesz már!~simította végig az arcomat.~De maradjon a közelben!~
~Igen is!~
Boldogan rohantam ki a napsütötte délutáni pompájában ragyogó zöld mezőre. Egy ideig közel futkároztam a három kutyával az épülethez, de egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy elmenjek a birtok szélén lévő folyóhoz. Körbenéztem, hogy figyel e valaki és amint meggyőződtem róla, hogy szabad vagyok boldogan rohantam be a fák közé."-
-Nem lehetne rajta rövidíteni?-filmszakadás következett be nálam azonnal, hiszen nagyon beleéltem magam és rosszul esett, hogy így lehurrogtak.
-Mégis miért Cielo-chan???-T.T
-Ezért még ne sírj! De nincs időm, hogy itt töltsem el az egész napomat.-
-Mégis mi dolgod van, hogy nem érsz rá hűséges szolgád hányattatott életének történetére???-
-Elég sok.-
-Például!-
-Folytasd, vagy elmegyek!-
-Csak azt neeeee!-nagy levegőt vesz.-Szóval kimentem a folyóhoz és azzal játszottam, hogy kavicsokat dobáltam bele. De a birtok nem volt kerítéssel elkerítve, mert akkor ez nem volt divatban, úgyhogy bárki bejuthatott hozzánk. Volt ott egy fiú banda. A környék "nagymenői", akik szerettek belekötni mindenki.-látja, hogy szemrehányóan néz az espada.-Megtaláltak és belefojtottak a vízbe! Aztán lélek lettem. Ott kísértettem a birtokon, talán...harminc évig zavartalanul, de egy arra járó hollow megtalált és felfalt. A lidérc pályafutásom így kezdődött!-
-Ezt ne részletezd különösebben! Inkább azt meséld, hogyan lettél espada és miért fosztottak meg a rangodtól.-
-Muszáj?!-
-Igen.-
-Na jóóó...ha már ilyen szépen kéred. Te emlékszel még Melody-ra?-
-Nem mondhatnám.-
-Mindegy. Neki voltam a fraccionja! Egy undok espada vérig sértett az egyik alkalommal és addig nem nyugodtam, amíg bosszút nem álltam rajta. Sokat gyakoroltam és végül kihívtam egy harcra. Akkor derült ki, hogy ő volt a harmadik számú espada, úgyhogy szívtam mint a torkos borz,de nem adtam fel!-
-Nyertél?-
-Csitt már!Ez az én sztorim! Még szép, hogy igen! Két napig tartott a harcunk! Akkor először és utoljára sikerült úgy felvennem a teljes alakomat, hogy előtte majd öt órán keresztül használtam az én csinos pisztolyaimat! Végül csak kiszenvedtem a négy darut és apró cafatokra szedtem szét azt az ocsmány dögöt!-torokköszörülés Cielo részéről.-Szóval így lettem espada! Ezt a rangomat egészen Aizen sama érkezéséig megtartottam. A régi díszes espada társaság, akik a volt shinigami ellen voltak megtévesztettek és elérték, hogy Aizen sama életére törjek. Majdnem belehaltam a dologba...úgy sikerült mentenem az irhámat, hogy én magam öltem meg az ellenálló top tízes résztvevőit.-
-Értem. És most ez így jó neked?-
-Mégis mi?-vágtam bamba képet.
-Átfogalmazom. Nem hiányzik a régi rangod?-
-Az csak szó és így mindig melletted tudok lenni, Cielo-chan!-ráveti magát és elkezdi ölelgetni.

ELFOGADOM az előtörténetet ^^
Ez megint egy új és érdekes fajta párbeszédes előtörit még nem is írt senki ^^

Készítsd el az adatlapod:
Lélekenergia: 7500
Kezdőtőke: 400ryou

Jó játékot és sok sikert az espadád életének boldogításához... XD Nem egy egyszerű esetet választottál