Reggel a kávémat iszogatva neki láttam a papírmunkának mikor riadt hangokat hallottam:
-BEHATOLÓK! BEHATOLÓK!- kiabálták a shinigamik. Miután oldalamra kötöttem a zanpakutomat kirohantam a többiekhez. Behatolókról szó sem volt, csapdába csaltak. A hadnagyom és 2 tiszt volt.
-Mit akartok tőlem?- kérdeztem rideg hangon.
-Az életedet.- válaszolták egyszerre miközben a hadnagy felém lőtt egy kék gömböt. (Hadou 33) Szerencsére meg időben shunpoztam el. Ezt követően a tisztek egy-egy fehér villámot lőttek nekem, az elsőz sikeresen kikerültem, de a második eltalálta a lábamat.
-Hát jó, ha ti támadtok én is azt teszem.- mondtam -Hadou 73: Souren Soukatsui.- mondtam mire mind két kezembe megjelent egy-egy Hadou 33. Feléjük lőttem, az egyik célba talált és egy tiszt meghalt, de a másikat sikeresen kikerülték.
~Mit csináljak? Majdnem minden tudásomat átadtam nekik. Most kéne használnom a Zanpakutomat?- gondolkoztam mire lassan előhúztam. ”Lassúságomat” kihasználva mindketten szabadon engedték kardjukat.
-Jinteki.- mondta az egyik mire a penge körül villámok lettel láthatóak.
-Nobiro.- szólította a másik a kardját amire a kard egy hatalmas bárddá változott.
-Úgy néz ki még is csak tanultatok valamit… Banshō to nase.- mondtam mire a kardom megnőtt. Sajnos tudták, hogyha közel jönnek hozzám azonnal hamuvá égnek, ezért a távolsági képességeket használták. A hadnagy, tehát akinek a villám alapú Zanpakutoja van megidézte kardja lelkét egy villám sárkányt aki megtámadott.
-Ryujin // Sárkánykirály!- mondtam mire megjelent az én sárkányom a tűz sárkány aki heves harcba keveredett a rokonával. Szerencsémre a másiknak közelharci zanpakutoja volt így ő neki muszáj volt közel jönni hozzám.
~Joukaku Enjou // Lángoló erőd.- gondoltam mire lézerszerűen lángok törtek elő a földből melyek hamuvá égették a tisztet. Már sikeres harcnak könyveltem el az egészet mikor a hadnagyom felkiáltott:
-BAN KAI!- félelmetes volt… Az ég beborult és villámlott. Eleinte nem értettem, de utána megértettem, hogy a shinigami irányítja a villámokat. Nem tudtam mit csináljak, hisz a bankaiom nem használ ellene mivel akkor a levegőből kéne támadnom és hát a villámok.
~Ryujin! Mit tegyek?- kérdeztem a sárkányt
>Sajnos a zanpakutod ez ellen haszontalan, védeni ki tudnád védeni, de legyőzni nem.- mondta
~Öröm volt melletted harcolni.- mondtam és már belenyugodtam a halálba mikor egy sötét alak jelent meg a fejemben.
~Majd én megmutatom, hogy kell legyőznöd az ilyen férgeket!- mondta és átvette az irányítást felettem. Egy maszk jelent meg az arcomon, olyasmi mint amilyet a fáreók hordtak. Őrületes erőre és gyorsaságra tettem szert, de nem az enyém volt. Ez a belső lény, úgy éreztem gonosz és nem segíteni akar, hanem a saját érdekeiért harcol, mégis úgy éreztem a lényem része. Ezzel az új erővel könnyen legyőztem hadnagyomat, de ez a lény nem engedet. Egy vulkánban találtam magamat ahol szemben álltam vele.
-Mit akarsz? Mi a célod?- kérdeztem
-A célom az, hogy elpusztulj!- mondta és felém rohant shikai formában lévő kardommal, kardjával.
-Ez csak egy rossz álom, nyugalom.- nyugtattam magam és próbáltam felébredni, de nem ment . Ekkor már előttem volt ő is és felém vágott ami a karomat találta el.
-Ez… ez fáj.- ébredtem rá, hogy a valóság. Azonnal kiengedtem a kardomat és készültem a támadásra. Ismét felém futott, de pár méterre tőlem shunpoval eltünt, de nem változtatott irányt, előttem jelent meg egy újabb csapással.
-Bakudou 39: Enkosen! Joukaku Enjou // Lángoló erőd!- mondtam ki gyorsan védelem majd a támadásom nevét. Furcsa módon nem ártottak neki a lángoszlopok.
-Hát igaz az elméletem. Te vagy a hollow énem… Hallottam már a vaizardokról, de azt álmomban sem hittem, hogy külső segítség nélkül elkezdődik a vaizard folyamat.- jegyeztem meg. –Hát sajnálom, de igába foglak hajtani!- kiáltottam felé futottam majd egy shunpoval felette jelentem meg és lefele vágtam. Ő Zanpakutojával hárította azt, én a kardjáról elrugaszkodva egy shunpoval mögött jelentem meg és ismét felé csaptam. Megint hárított, de ütésemet már nem tudta kivédeni.
-Ezt még meg bánod te pöcsfej!- ordította amire én csak egy vigyorral válaszoltam, de miután tovább sérteget kibújt a szög a zsákból…
-A hollow anyád a pöcsfej te homogén disznó!- ordítottam dühösen. –Fejezzük be: BAN KAI!- kiáltottam amire összeolvadtam Ryujinnel.
-Ranpu Ryujin.- mondtam ki a nevét. Szárnyam nőtt, ruhám teljesen megváltozott.
-Máris ezzel jössz? Lenne áram szünet amikor a szívedet műtik…- jegyezte meg egy vigyor kíséretében, de ekkor már sehol se látott.
-A villamos helyett most én szabom rád a cuki kis nacidat te idióta.- ordítottam mögötte, de mire hátra fordult már a kardom a szívébe hatolt. –Bye bye.- integettem majd még hasba rúgtam miközben kihúztam kardomat. Mikor megöltem Seireitei utcáján ébredtem a hadnagy és a két tiszt holtteste mellett. Számos shinigami állt már körülöttünk akik nem értették, hogy halt meg a 3 shinigami. Pár perc múlva a fő kapitány is megjelent akinek elmeséltem a történteket, de hollow erőmről nem beszéltem, mert tudtam, hogy a Shinigami szabályzatban benne van, hogy aki hollow erőhöz jut az ellenség, ezért lélek energiámat, legalább is a hollow energiát teljesen elrejtettem. Azóta többször is megfordult a fejemben, hogy lehet fel kéne keresnem a vaizardokat és ott laknom, de még nem éreztem késznek magamat, de majd egy napon elhagyom a Tiszta Lelkek Városát örökre…
