NÉV: Azura Yadra Diaz
NEM: Nő
FAJ: Arrancar (28.)
RANG: Fracción
KOR: kb. 340 év

KINÉZET: 165 cm magas; vörös, félhosszú haj, ami eltakarja kék szemeit. A jobb szeme körül egy nagy égésnyom található. Mindig széles vigyor ül az arcán. A lyuk a nyakán, a maszkja maradványai a bal szeme fölött helyezkednek el.

SZEMÉLYISÉG: Aljas, kétszínű alak. Senkiben sem bízik meg, viszont benne sem bízhat meg senki. A legtöbb Espada-val tiszteletlen. Aizent nem hűségből, vagy hálából szolgálja, hanem mert máskülönben unatkozna. Egyáltalán nem vágy a hatalomra. Gyakran bizalmaskodik, sőt, együtt érzően viselkedik másokkal, hogy később hátba támadhassa őket. Harc közben minél több vérszagot érez, annál őrültebb lesz, de végül sokszor a legkisebb előjel nélkül megfutamodik. Fontosabb neki a testi épsége és az „élete”, mint a becsülete. Csak a legritkább esetekben alakul át a teljes alakjára. Szereti elhúzni a küzdelmeket és teljesen kiismerni a másik küzdőfelet, mielőtt végez vele (vagy elmenekül).

ZANPAKUTO:
- neve: Títere (marionett)
- parancsszava: Baile (táncolj)

Ressurrecctión: A parancsszó elmondása után Azura bőre fehér lesz lila mirigyekkel, hangja „háromszólamúvá” válik, végtagjai helyére pedig csápok nőnek. A támadás során a csápjain lévő tapadókorongokból hirtelen nagy mennyiségű lila mérget ereszt a levegőbe, amely légzés által, vagy bőrön keresztül jut a szervezetbe (az első esetben egy, a másodikban három perc a hatóidő). A méreg hatására az áldozat nem képes megmozdulni, később fokozatosan veszíti el tudatát. Második lépésként a tapadókorongokból piócák másznak elő, melyek a megmérgezett személyre akaszkodnak. Ezekkel képes a testét irányítani, illetve olvasni az emlékeiben. Ha nem használja a piócákat, a méreg húsz perc alatt végez áldozatával. Ebben a formában könnyen sebezhető, mivel nehezebben tud védekezni (ezért alakul át ritkán)

KÉPESSÉGEI:
- Kilométerekről megérzi a vérszagot és képes követni azt
- Az ujjain lévő apró tapadókorongokkal képes bármilyen falon megkapaszkodni




ELŐTÖRTÉNET:

Ember:
Az emberi élete során jóformán semmi említésre méltó nem történt vele, így nem csoda hát, hogy egyetlen emléke sem maradt azokból az időkből. Az 1600-as évek második felében született egy poros kis faluban. Szülei egy kis hentesüzletet tartottak fönn, amelyben már fiatal kora óta gyakran segédkezett. Mindig ki akart törni ebből a jelentéktelen létből és végre valami érdekeset tenni, kipróbálni új dolgokat, viszont hamarosan be kellett látnia: semmit sem tehet az ügy érdekében. Az évenkénti fesztiválokon kívül semmi örömöt nem lelt. Az egyszerű életéhez egyszerű halál dukált: 18 évesen halt meg a pincéjükben, ahol nem tudni hogyan, de ráborult az egyik szekrény és agyonnyomta a lányt. Lelke még sokáig bolyongott a házuk környékén, várva, hogy valaki észrevegye. Sajnos az első, aki felfigyelt rá egy lidérc volt, amely rögtön felfalta a lelkét.

Hollow:
Ezután Hueco Mundo-ban ébredt föl, immár hollowként. Először eléggé meglepődött meglátva az új testét, amely egyáltalán nem volt szépnek neveztető, de kis idővel később már megbarátkozott vele. A kezdetekben gyakran járt át az emberek világába lelkekre vadászni, azonban az egyre gyakrabban megjelenő halálistenek visszaszorították az eredeti helyére. Itt rájött, hogy ésszerűbb áttérni a „kannibalizmusra”, mert egyrészt nem kell annyit kergetőznie egy-egy áldozatért, másrészt sokkal több energiát lehet elnyerni. Az elkövetkezendő több évtizedben folytatta ezt a nagyszerű hagyományt, viszont az unalom arra ösztökélte, hogy visszatérjen az emberekhez. Gyakran ruccant át ide, ahol már nem csak az ócska kis lelkeket, hanem a náluk sokkal laktatóbb shinigami-kat is levadászta. Habár ezekkel többet kellett vesződnie mire végzett velük, de viszont sokkal nagyobb erőre tett szert. Miután elérte a Gillian-szintet újra a társait falta föl. Ekkorra már csak egy dolog hajtotta: levenni azt az átkozott maszkot, amely már hosszú idők óta idegesíti…

Arrancar:
Ez a nap is ugyanúgy kezdődött számára, mint az összes többi az elmúlt párszáz évben: elindult a szokásos zsákmányszerző-körútjára. Meglepődve vett észre pár fura fazont, akik valószínűleg őt figyelték. Eléggé irritálta a jelenlétük, úgyhogy gyorsan, egy Cero-val akart végezni velük. Mire támadott volna, már a háta mögé kerültek. Az egyik (valószínű a vezetőjük) felé tartotta tenyerét és Azura már csak arra emlékszik, hogy a következő pillanatban már egy új testben állt előttük. Azonnal végigmérte magát, és egy hangos füttyszóval nyugtázta tetszését.
- Meg vagy elégedve?- mosolygott rá a „főnök”
- Hö? Téged meg honnan szalajtottak?- förmedt rá.
- Hogy merészelsz így beszélni Aizen-sama-val?- háborodott fel az egyik társa ~szóval Aizen a neve…~
- Aláírást ne kérjek?- kérdezte vissza Azura vicsorogva.
- Ne légy tiszteletlen! Hálával tartozol neki, amiért segített megszabadulni az eddigi nyomorult létedtől!
- Hát legyen… De csak a te kedvedért!- sóhajtott egyet, amit aztán egy parádés meghajlás követett- Azura Yadra Diaz, szolgálatára, Nagyuram!- ezután fölegyenesedett és értetlen fejet vágott- Jah, és amíg el nem felejtem: Mi folyik itt O.o???
- Kövess, később mindent elmagyarázok- felelte nyájasan Aizen, majd elindult
- Te tudod… -.-” - válaszolta halkan és követte őket ~ Érzem, hogy ebből még egy hatalmas baráti viszony fog kialakulni~
Miután megérkeztek Las Noches-be végre megtudott minden lényeges és rá tartozó információt. Ráadásul, hogy még véletlenül se érezze magát a ranglétra alsó felén, kapott még egy Espadat is, akinek akkor csicskázhat, amikor csak kedve tartja. Ennek ellenére úgy döntött, még marad Aizen „legénylakásán” egy ideig (legalább addig sem unatkozik). Azóta már átélt pár komoly harcot: ennek tanújele a forradás, amelyet egy shinigamitól kidou-jától szerzett még annak idején.