Név: Cornuta da Corni
Nem: férfi
Születési hely, idő: Poggio Corni, Italia, 1920. június 9.
Kor: 88 év
Kaszt: Adjuchas szintű arrancar
Rang: Espada Novena (9.)
Kinézet: mediterrán temperamentumához szokatlan megjelenés társul, hiszen magas és vékony, valamint a hajszíne szőke, de napbarnított bőre talán még jelzi, honnan is származik. Csontmaszkjából egy bal oldali darab látható, ami tulajdonképp a szemüreg csontkeretéből, egy homloktájról kinövő szarvból, meg egy halántéktájról eredő másik, inkább tülökszerű nyúlványból áll. Ezeknek funkciójuk is van, a Pesquisa „vevőegységének” felelnek meg, ezáltal Cornuta képes folyamatosan és megállás vagy bárminemű meditáció nélkül detektálni a másokból kiáramló szellemi energiát, s meglehetős pontossággal lokalizálni is a forrást. A Resurrección során megjelenő, immár összesen négy szarv együtt négyzetesen növelik a képességét, ami már a legérzékenyebb kapitányok szintjével egyenlő. A többi fizikális tulajdonsága viszont meglehetősen átlagosnak mondható, így Pesquisa-specialistaként elsősorban felderítőként és távolharcászati egységként szolgál az Espadaban.
Zanpakuto neve: Segador („Kaszás”)
Zanpakuto típusa: térmanipuláció
Zanpakuto formája: egy kasza, aminek a külső éle is élezett. Ha Cornuta úgy akarja, akkor a penge kiegyenesedik, így egyfajta alabárdféleképpen is lehet használni.
Zanpakuto parancsszava: Cosechar, Segador! („Arass, Kaszás!”)
Resurrección: Az átváltozás során Cornuta csontsisakja kiegészül, azaz négyszarvúvá válik, s maga a kasza is duplázódik, azaz egy kétpengéjű kaszává alakul, aminek hegyei ellentétes irányba néznek. Az öltözéke is megváltozik, egy fekete lebernyeg borítja be az eredeti ruháját, s csuklya rejti el arcát, amiből csak a szarvai kandikálnak elő.
Különleges képességek:
Enjambre de Hojas („Pengék Rajzása”) – Cornuta a kaszája segítségével képes átlépni a dimenziók közti határt, a tér korlátait, valahogy úgy, mint ahogy a Menos Grande-k teszik, amikor a Gargantana végén „bekukucskálnak” majd belépnek az emberek világába. Természetesen a különbségek szembetűnőek a két metódus között, leginkább sebességben és precizitásban, no meg abban, hogy Cornuta elsősorban egyazon dimenzió két pontja között hoz létra átjárót magának illetve a fegyverének. Tulajdonképp arról van szó, hogy a kasza pengéje mintegy „felhasítja” a teret, látszólag eltűnik a keletkezett hasadékban, s egyazon pillanatban feltűnik az ellenfél előtt, egy másik hasítékból kinyúlva, ugyanolyan pályát leírva, mint ahogy a kaszáját mozgatja az arrancar eredeti pozíciójában. Mivel harc közben a mozdulatok rendkívül gyorsak, csak a másodperc töredékéig vannak ezek a térkapcsolati hasadékok nyitva, épp csak átsiklanak rajtuk a pengék, majd ismét visszasüppednek eredeti helyzetükbe, de összességében olyan hatást keltenek, mintha ezernyi repkedő penge rajzana a célpont körül. A technika gyakorlottságot, rendkívüli sebességet és precizitást igényel, hiszen nagy pontossággal kell eltalálni, hova nyíljanak meg a hasadékok, el kell képzelni a körpályák középpontját egy távoli pontba kivetítve, hiszen csak így lehet tökéletesen imitálni a közelharcot.
Puerta („Ajtó”) – Az előző használati módhoz hasonlóan, Cornuta képes felhasítani egy nagyobb darabot is átjárónak, amin már ő is átfér, s amely éppen annyi ideig van nyitva, hogy átérjen rajta, utána pedig bezárul ez a térkapu. Mivel még nagyobb körültekintést igényel a használata, leginkább csak szorult helyzetben használja, ha ellenfele túl közel került hozzá, vagy ha helyszínt akar váltani harc közben. A hatótávolsága egyazon dimenzióban meglehetősen nagy is lehet, de a távolsággal arányos a használatához szükséges reiatsu mennyisége, így elsősorban taktikai helyváltoztatásoknál alkalmazza. Gargantana megnyitására is alkalmas.
Előtörténet:
da Corni hadnagy
Talán hihetetlen történet, amit most elmondok, de pontosan így történt minden. Logikus kérdés, hogy ugyan hogyan keveredett egy olasz épp a nagy világégés közepette Japánba, de a választ ezzel el is árultam, hiszen épp a háború alakulása hozta így. Cornuta da Corni hadnagy, a Marcello-osztályú Cappellini tengeralattjáró szonártisztjeként hajózott ki hazájából, ahová már sohasem térhetett vissza, bár ezt akkor még nem tudta. Kalandos útjuk során számos ütközetben vettek részt, hajókat süllyesztettek el, s bizony még nevet és tulajdonost is gyakran váltottak. 1943-ban, amikor Olaszország megadta magát a szövetségeseknek, a japánok elfogták a hajót, s így a háború végéig hol német, hol pedig japán zászló alatt harcoltak tovább, vegyes legénységgel. Egészen addig, mígnem az amerikaiak birtokba nem vették ezt a darabkát is, Japán mellett szuvenírként… Ami viszont a témánkat illeti, da Corni hadnagy így keveredett Japánba, pontosabban egy ott létesített amerikai hadifogolytáborba, ahol szintén nem töltött sok időt, mivel járvány ütötte fel fejét a rabok között, s ő is megkapta a ragályt. A legyengült szervezete nem bírta a megpróbáltatásokat és mindenfajta kezelés ellenére, végül 1945. augusztus 20-án elhunyt. Hősi halottként, nevét még hirdeti szülővárosában egy emlékmű, de rá már senki sem emlékszik…
Bolygó hollandi a szárazföldön
Később sokszor elgondolkodott azon, lelke miért is nem nyerhetett örök békét. Talán a kollektíve elkövetett vétkek súlya nyomta vissza egy reménytelen valóságba, talán csak a fiatalon elvesztett élet lehetőségeibe kapaszkodott görcsösen; ki tudja… Mindenesetre azokban az időkben számos sivító, éhes lélek bolyongott a földön, a shinigamik alig bírtak velük, de épp ez a káosz kedvezett Cornutának. Először csak a bajtársak körül ódalgott, bár arra rá kellett jönnie, hogy már semmi nem köti az emberek világához. Szűnni nem akaró éhség gyötörte, amit végül sorstársai lelkeinek elfogyasztásával tudott csak enyhíteni, ami csak fokozta a zavartságát és bűntudatát. De ezek a részletek már mind a múlt homályába vesznek, arra már nem is emlékszik, miféle Menos Grande nyomában osonva jutott át Hueco Mundo-ba, ahol étvágyát immár hasonlóan ocsmány teremtményekkel elégíthette ki, mint amivé maga is vált…
A végtelen pusztaság vadásza
Egy árny suhan végig a kihalt tájon. Szemeiben megcsillan a felismerés: megfelelő prédára talált. Bár még nincs is előtte, s így nem is láthatja, milyen eltorzult lélek szörnyetege lesz az aznapi betevője, de kiélesült érzékei mindig pontosan jelzik számára, merre találhatóak hozzá hasonló, ámde prédájának való, megfelelő erejű lidércek. A nálánál erősebbeket mindig nagy ívben elkerülte, talán ezért is maradhatott ez idáig életben, bár adjuchas értelmével már nehezen tudja életnek magyarázni létformáját. Cornuta azt hitte, a háborúnál már nem tapasztalhat rosszabbat, de csalódnia kellett. Néha már föladná, s legszívesebben odanyújtaná a torkát valami másik tátogó szájnak, de az életösztön mindig felülkerekedik benne. Meg a dac, ha egyszer még egy esélyt kapott valami életféléhez, akkor ő bizony nem hódol be többet másoknak, s talpon fog maradni, mindenáron. De szerencsére többnyire nincs idő merengenie, ebben a világban gyorsan váltják egymást a vad és vadász szerepkörei, így folyamatosan ébernek kell lennie, ha nem akar a tápláléklánc aljára kerülni. Már előtte van az ormótlan, hatlábú lény, akinek reiatsuját érzékelte, s szerencsére őt még nem vette észre. Cornuta lassan közelíti meg, s hátulról, tökéletesen tudja, mi az a biztos távolság, ahonnan már el tudja érni prédáját. Hirtelen megtorpan, majd mintha íjból lőtték volna ki, villámgyors vágtába kezd, s nemsokára vége is a vadászatnak. Mint egy mantis, szorítja magához az élettelenné vált áldozat nyakát, s sietve enni kezd. Gyorsan elemészti utolsó falatját, mert a távolból szempárok figyelik, akiknek tervük van vele. Bár még nem tudja, Aizen-sama már egy ideje vizsgálgatja a képességeit, hogy méltó-e a Hōgyoku ajándékára, hogy valami erősebbé váljon, s szolgálhassa Hueco Mundo új urát…
