Név: Tomoyuki Shiratori
Kor: 525 éves ( 25 évesnek tűnök)
Kaszt: bounto
Nem: férfi
Felszerelések: báb
Születési dátum: Június 28
Kinézet: 173 cm magas vagyok, és közepes testalkatú. Rövid barna hajam van és barna szemem. A ruhám egy öltönyből egy fekete nadrágból és egy fekete kabátból áll.
Báb neve: sihaitekina ( németül:der herrscher)
Fajtája: Szél
Parancsszava: ziege dich der herrscher
Kinézete: A bábom a karomra csatlakozva, egy kardot formál. A kardból egy éjfekete penge nyúlik ki.
Előtörténet:
525 évvel ezelőtt születtem egy kastélyban, mely az apám birtokán volt található. Abban az időben még a bountok rendkívül nagy létszámban voltak megtalálhatók a föld nagy részén. Londonban éltem a családi birtokomon az apámmal együtt aki szintúgy bounto volt. Normális életet éltem 12 éves koromig, majd megtuttam, hogy én is egy vagyok a sok bounto közül. Először nem bírtam efogadni a tényt, de később rájöttem, hogy milyen nagyszerű érzés egy feljebb való lénynek lenni és megbarátkoztam a gondolattal.
Ezután az emberekre, úgy néztem, mint holmi halandó szánalmas népre, de ez a késöbbi több mint 500 évben sem változott. 20 éves koromban, mivel apám eddig távol maradt, megtanultam a bábom használatát.
Az erőm abban rejlett, hogy nem csupán egy közönséges báb volt, hanem a kezemre felszerelhető kard.
Amikor kimondtam a parancsszót ziege dich der herrscher(Jelenj meg uralkodó) ekkor a páncélból egy éjfekete penge csúszott ki. A név abból adódott, hogy uralt egy úgynevezett, dimenziót amit a kardommal bírtam megnyitni, úgy, hogy belecsap a levegőbe ezáltal nyílt meg a dimenzió és ez elnyelt mindent. Amikor apám hazatért egyszerűen nem bírta elfogadni a tényt, hogy megtanultam, hisz rendes embert akart nevelni belőlem, de látta, hogy képes vagyok fenntartani a bountok tiszteletét és a harci erejét. Apámmal sokat eddzettem a kinti kertben, de ő sose hívta elő a bábját, csupán én harcoltam a bábommal. Az apámat 100 évvel a bábom megtanulása után egy Shinigami megölte, és én is megakartam küzdeni a shinigamival, de már elmenekült az osztagával együtt. Ekkor 120 éves voltam, de örök hűséget fogadtam apám holteste melett, hogy megfizetek a shinigaminak. 200 évet csendben visszahúzódva egy föld alatti bunkerben gyakoroltam a bábom és a dimenziós kapu irányítását. 320 évesen rájöttem, hogy a testem megállt a fejlődésben mivel egy emberi évben 25 évesnek nézek ki. Rájöttem még arra, is hogyan bírok elrejtőzni a dimenziós kapuban, úgy, hogy ne sérüljek meg. Ekkor találkoztam, egy segítőkész bountóval, aki tovább segített a bábom fejlesztésével és mindennap egy föld alatti teremben eddzettünk, de a titokzatos bounto 100 év múlva eltűnt, olyan volt mint akit a föld nyelt volna el. Nem bírtam belenyugodni mivel az apám is elhagyott nem engedtem, hogy az egy kedves bounto akit ismerek elhagyon.
Így hát utánna indultam, 80 évig követtem a nyomát földrészeken keresztül, de nem leltem a nyomára.
Már 400 éves voltam és felhagytam a keresésével. Hazafelétartottam, és egy tucatnyi emberbe botlottam, ekkor megjelent a titokzatos bounto, és az embereket a bábjával elijesztette, de még csak én is most láttam először. A bábja egy hatalmas szörnyet ábrázolt ami inkább egy bikához hasonlított és a szemei tűzben égtek. A titokzatos idegen elmesélte, hogy a szülőházamban dolgozott mint alkalmazott, és titokban, ő vigyázott a testi egészségemre. Elmesélte, hogy távoznia kell, hisz eljött az ő ideje, mivel akadt egy két dolga hueco mundo-ba. Megigértem neki, hogy ha elég erős leszek elmegyek hozzá és segítek az elintézetlen ügyében. Ezután elmentem Karakura városban, ahol szinte teljesen emberi módon éltem, több mint 100 évet ekkor már 500 éves voltam. Ezalatt a száz év alatt, egyszerse használtam a bábomat, de a következő 25 év a bábom újboli kitanulásáról és a bounto élet újboli megismeréséről szólt. Most éppen Karakura városban élek mint átlagos embernek álcázva...
