|
|
| Szerző | Üzenet |
---|
Yamasaki Shizuka 3. Osztag
Hozzászólások száma : 187 Age : 29 Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén Registration date : 2011. Feb. 06. Hírnév : 36
Karakterinformáció Rang: Hadnagy Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (30900/45000)
| Tárgy: Re: Nyilvános Társalgó Vas. Jan. 29, 2012 5:56 am | |
| Csilli-villi csicsás cs… cs… csupa csokii ~_~ A papírmunka.. Miért létezik egyáltalán? Fogadjunk, hogy még a főkapitányt sem érdekli, teljesen lehetetlen, hogy ilyen nagy mennyiségű napi könyvelést, jelentést, kiadást ő számon tud tartani. Értem én, hogy okos meg bölcs, de szerintem nem létezik olyan agy és gyorsolvasási képesség, amellyel erre képes lehet. Nem lenne elég, csak a problémás dolgokat feljegyezni. Egy olyan eseménytelen és unalmas napot, mint a tegnapi, még említésre sem kéne méltatni. Ehelyett mit csinálok? Reggelbe nyúlóan dolgozok. Na jó, az igazság az, hogy valamikor délután elaludtam és fél órája keltem. Ez volt életem legpokolibb estéje, azóta fáj az képem. Munkám végeztével kinyújtózkodom, és a mosdóba sétálok, hogy megmoshassam az arcom. Megállok a mosdócsésze előtt és belenézek a tükörbe. Ekkor veszek észre, egy instant leveses zacskót az arcomra ragadva. Mi a fene? Már megint alva ettem? Remélem, nem por formában ettem meg, mert akkor megint fájni fog a hasam. Kisétálok a mosdóból, közben pedig megpróbálom kinyalogatni a maradék port a zacskóból. Ám leginkább homok ízű ami benne van. Elkezdem törölgetni a nyelvemet, köpködve, s a kezemen csillámpor marad. Mi a fene? Valaki meg akar viccelni? Na szépen vagyunk! Belenyúlok és egy nyáltól tocsogó kis papírkát szedek ki belőle.. Szép csillogós színes kis papírka, csillámporral díszített színes ki… pacák? A szentségit! Hát a nyáltól teljesen összefolyt! A székemen ülve próbálom megfejteni az üzenetet, de csak nem sikerül. Igazán bonyolult munka kisilabizálni, hogy mégis miről akar szólni a levél. Csillogó cuki-muki, husi-musi, édi-bédi, habos-babos bolyhos bozontos csillámnyuszikák és hadnagyok meg valami Keóbárósama… Két embert ismerek, akik ilyen lehetetlen módon tudnak írni.. - ha magamat beleszámolom három. - Az egyik az emberek világában van, de ő nem nyuszikról szokott vizionálni, szóval bizonyos hogy Nyuszimichi küldte nekem. Azt hiszem jó lenne meglátogatni és megérdeklődni tőle, mégis mit próbált írni. A nap fele eltelt, és én még nem vagyok Michinél hogy, megkérdezzem miféle levelet küldött nekem. Biztos valami fontos dologról lehet benne szó, de mit tehetnék, ha egyszer Nihaochan nem enged el, míg ki nem javítom az összes helyesírási hibámat. Délutánra sikerül végeznem az egésszel, és még akkor sem tökéletesen hibátlan, ám kölyökkutyanézésemmel még vaskalapos tisztem sem vitatkozhat. Ezért, csak fél óra könyörgésbe kerül, hogy elindulhassak a hetedik osztaghoz. Végre valahára odaérek, és egyenesen a hadnagyi iroda felé veszem az irányt. Nagy buli lehet, hiszen mindenféle kedélyes nevetés és zene szűrődik ki a társalgóból. Lehet, hogy rosszkor jöttem? Talán valami osztagos dologról lehet szó. Mindegy, csak jövök és megyek. A hadnagyi iroda előtt állok, már egy ideje kopogtatok, ám semmi válasz. Biztosan Michi is a bulin van. Akkor inkább hagyjuk. Sóhajtok egyet, majd elindulok a kijárat fele, ám mikor elhaladok a társalgó ajtaja előtt, valami igen kellemes édeskés illat csapja meg az orromat. Becsukom a szememet és a szag után megyek, átgázolva a társalgó ajtaján. Odaérek az asztalhoz, aki előttem van, kikerül ha jót akar. Csak akkor kapok észbe, mikor már az asztal előtt állok és kinyitom a szemem. Jaj ne! Most rondítottam bele egy privát buliba, ahová meg sem hívtak. - Heh, szi.. sziasztok! – Intek egyet zavartan, még mindig tányérral a kezemben. Mikor észreveszem Csillámmichit. Oda is reppenek hozzá, hogy gyorsan lerendezzem vele a kérdéses üzenet tartalmát. Meghatódottan nézek rá, mikor kiderül, hogy erre a bulira valójában én is hivatalos vagyok. A nyakába ugrok boldogan. Nagyon megörülök neki, hogy őszinte legyek ez a legeslegelső bulim... Ám mikor tudatosul kicsi buksimban, hogy ez egy karácsonyi party, elszégyellem magam, hiszen nem készültem semmiféle ajándékkal. Most mi tévő legyek? Ismerjem be? Vagy mondjam azt, hogy „otthon felejtettem” és fussak el érte? Végül a legkézenfekvőbb válasz mellett döntök. - Boldog Karácsonyt! – Mondom, s lelkesen nyúlok a zsebembe remélve, hogy találok is valamit. Egyre mélyebbre nyúlok, hiszen csak csokipapírt, rajzszögeket és műcsontot találok, ám mikor nagyon mélyre nyúlok valami ismeretlenre bukkanok. Hírtelen rántom elő, így elrepül a többi zsebemben lévő dolog. Egy zacskó üveggolyót. – Ezt neked hoztam…- Nyújtom át zavartan mosolyogva. – Remélem tetszik… - Mondom miközben legszívesebben beásnám magam egy sírba… Ha ezek után nem dobnak ki páros lábbal, elég zavartan kezdek el bulizni.. Pár órának kell eltelnie, míg megtörik a jég, és a remegő hangom határozottá válik – remegő kezeimmel és lábaimmal egyetemben -. A sakét inkább kihagyom, ám a sütemények elpusztításában tevékenyen részt veszek. Az ünneplés előrehaladtával, mindenki feloldódik és a hangulat a tetőfokára hág. Igazán jó társaság, ám egy visszafogott kedves kinézetű lányra leszek figyelmes. Nem vagyok jó a beszélgetéskezdeményezésben, ezért csak odaoldalazok hozzá, és zavartan rámosolygok. Intek neki, de nem sikerül semmi értelmeset kinyögnöm. Csupa idióta kérdés jut eszembe. - Szóval te is hadnagy vagy… - Zseniális vagyok.. tényleg elképesztően jól tudok következtetni. Miről jöhettem rá? A hadnagyoknak szervezett ünnepélyből, a karszalagról? Ki tudja… - Milyen a negyedik osztagban? Milyen a kapitányod? – Végül nagy nehezen sikerül megtörnöm a jeget és jót beszélgetni vele. Legalábbis remélem, én mindenesetre az est hátralévő idejében remekül érzem magam. - Spoiler:
Bocsi a rettenetes postért... T_T
|
| | | Ayumu Michiyo 7. Osztag
Hozzászólások száma : 144 Age : 31 Tartózkodási hely : itt is, ott is :D 7. osztag, 10. osztag és még Karakurát is megszálltam... muhahaaa >.< Registration date : 2011. Apr. 24. Hírnév : 38
Karakterinformáció Rang: Hadnagy Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (21100/30000)
| Tárgy: Re: Nyilvános Társalgó Kedd Márc. 13, 2012 8:10 am | |
| [Csillámnyuszis csodaparti hadmamikkal és hadpapikkal *.*]
Boldogan szárnyaló nyuszikaként egyeztem bele a játékba, tiszta olyan lehettem, mint azok a kiskutyák az autók ablakában, vagyis hát, hogy ott hátul, meg elől, amiket feltesznek, és mindig csak bólogatnak, hogy „yeeah!”, közben meg partitájmolnak a többi játékkal. *O* Olyan kis cukiiiik, nekem, ha lesz egyszer kocsim – ami soha sem lesz, csak játékból, mert olyan félelmetesek az autó o_O –, azt biztosan csupa nyuszikásra fogom berendezni, és mindenhol édi kis tapsifülesek rázzák majd a fejüket a kedvenc zenémre. Na de éppen ott tartottam, nagyban vetődtem, hogy játééék, és alig tettem le a fenekem, máris elkezdődött a nagyon hatalmas megdöbbenéseses pont-pont-pont boldog játéka a fejem felett, ahogy csak pislogni tudtam, mi a szösz is van most Suki bácsival meg Keo-báró-samával, mert hát annyira nem tudtam hova tenni a helyzetet. De ami ennél is ijesztőbb volt, hogy hatalmas ajándékozási roham indult meg az egész teremben, én meg csak továbbra is pislogtam, még addig sem jutottam, megköszönjem az ajándékot, annyira nem tudtam, hogy ez most egy karácsonyi parti lesz. o.O” Kicsi chibiÉnem újra előbukkant rettenetes mélyéből és egyetlen sárga kisautókájával elkezdte kupacokba rendezgetni, mi folyik a merre-meddigben, szóval végül nagyon is felvilágosultan borítottam el mindent csillámos fénnyel a fejem felett előbukkanó nyuszilámpával, hogy mi is alakult ki hirtelenjében. Akkorát csattant a túltöltődött körtém, hogy pár pillanatig csak meredt tekintettel gyászoltam csodálatos megvilágosulásomat elősegítő kicsi nyuszikááát T~T, aztán egy fejrázással visszaestem a képbe, hogy végül is megértsem, mit akar azzal a hatalmas cucca Suki bácsi. - Kö-köszönöm, de… Mi ez? \(o*O*o)/ - hirtelen abban is nagyon okos lettem, hogy ez egy ajándék nekem, szóval a kíváncsiságom minden mást legyőzött, még azt is, hogy én nem tudtam róla, jelenleg ünneplünk azon kívül, hogy mind hadnagyik vagyunk, meg van egy-két hadpapi is, de nem ez a fontos, hanem hogy hááát juuuuj, ajándékot kaptam! *O* Hatalmas meglepetésemben úgy bontom fel a micsoda csomagolást, hogy nagyon, aztán meg csodás lassított felvételben bucskázok le kicsi székemről, hogy jojózó szemekkel nyújtsam az ég felé remegő kezem. Akartam szólni, hogy kérem Bubu-chant újraéleszteni, vagy mivel Yukii-chaaan *.* is itt van, legalább ő mentsen meg, mert hát én ezt a nem is tudom mi ezt fel nem veszem sohaaa, de sohaaaa, de SOOHHAAA! De azért megköszöntem, mert nagyooon aranyos volt, hogy ennyire gondoltak rám, és húúú, jaaaj nekem, annyira szép, csak hát akkor sem veszem fel SOHA!, de attól még aranyosak, és éppen ezért Suki bácsit nagyon meg is szeretgettem, Keokának meg csak messziről csápoltam, mert hiába volt szőkeszirén, én akkor sem barátkoztam vele, mert hát majdnem eltette láb alól drága Hana-chanomat meg Mitsu volttájcsómat, és hááát jaaaj, annyi aranyos mindenki volt, hogy alig tudtam mindenkinek megköszönni a sok dolgot. Tisztára becentrifugázódtam a sok-sok történésbe, és már ott tartottam, hirtelen szaké-támadás áldozata is voltam, meg Namie fukutaichout szuttyongattam, meg Yuki-chancsit támadtam lefelé, és Hana-chancsi ajándékától süllyedtem el az asztal alá újabb életmentésért nyöszörögve. Valójában nem is igazán láttam, mi az ajándék, de mivel egyszer-egyszer már igazán megszóltak, hogy hát mi az, hogy meg sem nézeeem az ajándékom, hát most aztán nem kellett volna, és mégis megtettem. ~.~ Szegény Nobu-chan ha megtudja, miféle ajándékokat adtak, a végén elájul, hogy micsoda szentségtörést követtek el a többiek, meg mikre akarnak engem rávenni, mikor nyuszifülikén kívül nem hordok semmi ilyen izét… ^^” Miközben nekiültünk játszani, mert hát csak azt kell, szóval közben Kotomi-chan ajándékát is kibazárkodtam, meg hát egyébként is nagyon örültem neki, nem akart megenni uzsonnára, amiért sikerült jól nekitámadnom, szóval nem kellett ablakon lógnom, meg életem ért könyörögni, és minden, és még édiii nyuszikááát is kaptam, amitől olyan szépségesen megvilágosodtam hatalmas marcangoló bűntudatomban, hogy még a sütimajszolásról is teljesen elfeledkeztem. O____o Olyan gyorsan támadott le a megváltó nyusziötlet, amitől mindenki csodacsillámos karácsonyi partija lehet, hogy csak naaaa, aztán muszáj volt kerítenem valakit magam helyett, aki beszáll játszani, mert nekem sürgős ajándékot kellett szereznem, hogy senki se mondhassa, én nem adok semmit, ha már mindenkitől olyan kedves ajándékot kaptam. Shizuka-chan csilli-villi üveggolyóival fogok játszani Bubu-chancsival, hátha akkor majd nem szunnyad be, de ha igen, az sem baj, mert attól én még dolgozhatok, ha a kicsi bogyókák nem vonják el a figyelmem, vagy Toppanccsal is passzolgathatjuk a Gyárban, ha nem lesz kedvem rajzolni. *3* De ott tartottam, lóhalálában loholtam, hogy minél előbb beessek a nagyon agyon nem használt irodámba, és elhasalva lessek, merre kóricálnak az édi plüssnyuszókák, amiket nagyon nagy feladattal, mókával, meg minden egyébbel gyártottam, pontosabban olyan céltudatosan készítettem hogy legyen kikkel körbepakolni Nobu-chant, ha esetleg veszélyben lenne, lepottyan az asztaláról, mert hát nem akarom megüsse magát, de még nem csináltam eleget, és hát ha már itt vannak, olyan árván nézik egymást a cukorka gülü szemecskéikkel, hogy nem hagyhatom, továbbra is itt raboskodjanak, mikor most valakiknek szüksége van rájuk. Előkerítettem egyik fiókom mélyéről egy nagyon rózsaszín, és vékonyka kis szalagot, azt kötöztem mindegyik Nyuszmók fülikéjére, hogy ha majd átadom őket, legalább ez legyen ünnepi benne, mert mégiscsak KARÁCSONY van, ha már a többiek kitalálták. Szépen felnyaláboltam a nyúzni való kis puhaságokat, és olyan lendülettel, hogy az ajtó is majdnem kiborult a helyéből, elrohantam szélvészként, mindenki minél előbb megkapja a szuttyongatni való nyusziságát, mert hát tudom, hogy igazából mindenki kaphatott volna élő nyuszikááát is, mert az mennyivel csillámosabb, meg minden, ha ott nyuffog reggelente, és rágcsálja a répácskáját, és-és-és, odafészkel az arcukra és kiterülve szunyókál, de nem tudom, hogy ki szeretne élő nyuszikával játszani naphosszat, meg hát a nyuszicsaládot se akarom szétszedni, mert olyan édesen elbunyózgatnak, és szeretik egymást a kistesók a Gyárban, hogy egyesével szétválasztani nagyon hatalmas bűntudatot ébresztene bennem, meglehet, agyon is nyomna. o___O Azt meg nem hagyhatom, mert akkor ki menne titkos Nyusziküldetésezni Hana-channal meg Aoi-channal, és ki pingálná ki Nyuci-chan osztagát csodás Rómeó és Júlia nyuszikákkal, akik mancs a mancsban ugrándoznának a naplementébe. Végül szépen visszaevickéltem, és minden jelenlévő kezébe adtam ezt a nagyon is kisnyuszikáás nyuszikát, hogy hát karikázzannak, és minden, ami csak eszükbe jut, aztán visszareppentem játszani a váltójátékostársam helyére, nehogy ám kimaradjak valami fergeteges mókából, még azért útközben, akit csak megtaláltam, azt hatszor megkarácsonyinyuszikaöleléseztem. Olyan aranyos volt mindenki, hogy eljött, hogy nem tudtam boldogságomban hova lenni, muszáj volt innom mindenki egészségére, mert hát az úgy volt. Szóval a végén nem is egyet ittam, hanem rögtön kettőt, aztán úgy prüszköltem a szakétól, hogy csak na, de hát ha egyszer annyi megrázkódtatáson mentem keresztül, hogy láttam egy nyusziruhát, amit soha, de soha nem veszek fel, mert senki nem imádkozza rám, és egy nem is tudom, mi volt az, de Hana-chan nagyon habos-babos nemakaromtudnimicsodáját is túl kellett élni, és aztán ár nagyon is ment a túlélés. Olyan nyuszikásan mégcsillámosabb lett nemsokára minden, hogy nem egy kis nyuszmusziból láttam egyszerre duplán ugrándozó csimotát, és a kicsi bábú is lassan egyszerre majdnem több pályát ugrott át, ahogy halad előre a móka, bár én akkor is nevettem, mikor nem kellett volna. - Ugye, hogy ugye, hogy mindenki jól érzi magát? \\(o*O*o)// - pattantam fel majdnem elrepítve fél játékunkat a helyéről, de végül is csak miniföldrengést csináltam a bábúbébiknek, és az nem lehetett akkora hatalmas gond, mert nagyon-nagyoon sokat hajladozva kértem is játékostársaim szíves bocsánatát az akciizélésemért, csak közben azért folyamat csápoltam a hátam mögé, hogy jó a parti, jó-jó! Ahogy elnéztem, már ameddig elláttam, hogy nem is álltam olyan jól, szóval az én helyzetemen nem sokat segített a nagy galiba, mert nem lettem tőle csillámnyiszukupa-nyertes, hiába is szerettem volna, de sebaj, majd legközelebb megszerzem a kupakot, vagy milyen kis pakkot, mert Hana-chan mintha emelgette volna a témát, hogy ő is szeretne majd játszani az egyik bizbazzal, amit elfelejtettem, mi is az, meg lehet, hogy akkor sem tudtam, de egyébként finom volt a szaké, és nagyon remélem, Nobu-chancsi nem az asztalán alszik, mert ha Tomo-chan ott van vele, merre is van… Annyi sok kérdésem lett hirtelen, hogy hát nem értem rá nyomozgatni, mert eszembe jutott, micsoda játékunk van nekünk, amit kölcsönbe kaptam megint, és hát szinte mindent, de pssszt, mert ez titokzatos nagyon, olyan hétnyuszikás csillámtitok, hogy hát lehet karaj okézni, mert van ilyen mikrobigyuszunk, meg zene is van, és hát megvan a szöveg is, bár nem a vetítésben megy, hanem csak a lapos képernyőn, amit Maki-chancsitól kunyiztam, amiért olyan nemisakartákszéprandit szerveztem nekik. – Van még valami! – pattogtam, hogy felkeltsem a mindenki figyelmét, aztán meg a nagy nyuszihoppban jól elvágódtam olyan művészien, ahogy azt szokták csinálni, csak így bumm, összedőlt a kártyavár, de sokat karattyolok ám. – Kaptam karajokét is, és ki akar lenni az első karajzsokéééé? - Spoiler:
Először is! Ne haragudjatok a kései posztért! Nagyon sok gomen mindenkinek, főleg, aki miatta sietett a posztjával, nem számítottam rá, hogy én leszek, aki keresztbe tesz a határidőnek. Bocsánat! Viszont van egy jó hírem, hagyom a fenébe a határidőt, névlegesen megnevezem a két hónapot, de mindenki akkor ír, mikor kedve van. Nem akarom, hogy kimaradjatok a játék, és örülnék, ha szívesen írnátok, nem azért, mert muszáj. (^ω^) A következő, amit meg kell jegyezni… Michi a poszt egy részében már részeg. Pontosabban egyelőre csak spicces. ^^” Nem tudom, ki olvasta a hadnagyi pályázatomat, nem mintha bárkit is szeretnék erre ösztönözni, de asszem, valami ahhoz hasonlót sikerült összehoznom. Előre is bocsánat! ^^” A lényeg a lényegben, hogy karaoki lehetőséget ajánlok fel, mint újabb szórakozási lehetőséget. Minden résztvevőt, aki szeretné megcsillogtatni létező vagy nem létező énektudását, legyen szíves jelentkezni nálam egy pü-ben, mivel szeretne sájnolni nyócnyusziföldes körzetben, amit majd ide a posztom végére is szépen beillesztek, hogyha valaki már szeretne belekalandozni az előadások tengerébe, ejthessen pár szót. Remélem, le tudjátok reagálni a posztom, vagyis írtam annyi mindent, mert meglehet, nem, nem tértem ki mindenkire, mert igazából nem mesélek, meg éppen nagyon kinevetős játékot játszok a csilláminastulajdonos Yuko-channal és Hanával, és Yuki-chancsival. Aki kevesli a rá irányított figyelmet, nyugodtan jelezzen nekem akárhogy, szívesen megyek mindenkivel inni. >.<” Köszönöm, hogy játszotok velem! :3 Várom a pü-ket, aztán csapjunk egy olyan partit, hogy még Nobu-chan is büszke legyen ránk! *o*
|
| | | Yoshida Yuko 12. Osztag
Hozzászólások száma : 103 Age : 28 Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben Registration date : 2011. Feb. 12. Hírnév : 17
Karakterinformáció Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (12900/15000)
| Tárgy: Re: Nyilvános Társalgó Szomb. Márc. 24, 2012 8:54 am | |
| Csillámparti a hetedik osztagnál Villanó tekintettel tűröm a roppantul zavaró testi kapcsolatteremtését a 10. osztag hímegyed hadnagyától. Csupán Sakai-san szavai miatt nem követek el semmi balgaságot, melyet később rendkívül megbánhatnék. Ijesztő, túl sokat tud a két osztag közötti ellentétről, bár nem is vártam mást a 2. osztag tehetséges hadnagyától. - Ne aggódjon kedves Sakai-san, természetesen szem előtt tartom a Szeretet ünnepének lényegét. Különben is, szigorúan ügyeltem arra, hogy karácsonyi gömbdíszt alkalmazzak a bomba külalakjához, hogy ez által is illjen a mai naphoz! ^ v ^ - kisebb vigyor bukkant fel arcomon, pedig aztán semmi szándékom nincs bomba, avagy a cyborg sereg bevetésére, amíg nem ad rá ez a férfiegyed alaposabb okot. Fölöslegesen nem pazaroljuk a muníciót! A sapkás esetet látva meg kell állapítanom, hogy igencsak találó párt alkotnak: Santa-san és Krampusza, de inkább nem kockáztatok és mellőzöm eme meglátás hangos kijelentését. Se szó, se beszéd nélkül inkább odébb állok, melynek meg is lesz a maga eredménye, hiszen ismerős arcot fedezhetek fel ez által, evvel együtt jó pár igazán emlékezetes esemény is felüti fejét elmémben, melyen jókat mosolygok. Sashaval kivitelezett akció a Férfiegylet ellen mélyen belém ivódott, s örömmel látom a lelki szemeim elé evickélő régmúlt történéseit. Most is olyan jót szórakozok rajta, mint akkor, mikor helyszínen kiviteleztük mindezt. - Természetesen, Akamoto-san! ^ v ^ - fogadom nagy örömmel a meghívását, mellyel szívesen élni fogok a jövőben, hiszen még nekünk, hadnagyoknak is jár olykor – olykor egy kis kikapcsolódás. – Amúgy, Sasha örül a szívem, hogy ezt felhoztad! Majd a hetek során, amikor beugrok hozzád, akkor feltárom az új cyborger prototípus terveit, mely a Nőegylet számára készül. ^v^ – igyekszem halkabbra venni a figurát, hiszen hímegyedek is vannak a hallási zónában és nem lenne túl jó, hogyha megtudná a Nőegylet titkosabbnál is titkosabb terveit, avagy felszereléseit. Kohaku-donot is szeretném meglepni egy kifejezetten számára készített segítőerőkkel, hogyha híján van az erős kezek terén. Csupán a legtökéletesebb példányokat kívánom létrehozni számára, hiszen ő egyletünk alapítója, s így csak is a legjobb jár neki, mivel a Nőegylet nélküle nem lenne most ott, ahol! - Köszönöm az ajándékot… Hayakawa-san. ^ v ^ - szemkötőm által tett villámkutatásnak köszönhetően hamar sikerül megtudnom a hadnagyhölgy nevét, ki egy ajándékkal traktál. A csomagolást felbontva, megtekintve tartalmát agytekervényeim már fürgén kattognak azon, hogy minek is használhatnám. Az irodámban úgy is elkél valami egyedi, mely eme kézzel gyártott remekmű igazán tökéletes lesz, szóval elhelyezése már fix, csupán felhasználása lesz kétséges. Nem szoktam növényeket tartani, mivel általában kutatásaimhoz alkalmazom őket, mintsem díszítésre. Na, majd kiderül, inkább nem a partin merengek ezen, kissé érdekes képet nyújthatok amúgy is a kívülállóknak… ebben a pár pillanatban úgy állhattam itt, mint egy cövek. ^ v ^”- Amúgy kedves Hayakawa-san, szerintem meggondolandó lehetne, hogy a sapka, melyet felvett önhöz illik e… inkább figyelmébe ajánlok egy séf tökfedőt, mintsem egy Mikulássapka utánzatot. Amúgy is már van egy Santánk a bal sarokban. – bökök ezzel a jelenlévő egyetlen férfiegyedre, miközben elbaktatok a fogashoz és elhozom neki a szobakerülő fejdíszt, melyet úgy el tudok képzelni rajta. Igazán érdekelne, hogy állna Hayakawa-sanon, így remélem, hogy nem utasítja el a cserét. Akár fél pillanatra is elég lenne, hiszen én ugyan nem kötelezzem rá, hogy ez legyen rajta egész éjjel. - Ugyan, csalni vagy nem csalni, lényegtelen. A fő, hogy szórakoztató legyen, nem? ^ v ^ - sejtelmes vigyor bukkan fel arcomon Akamoto-sanhoz intézett feleletem során. A cinkelt kocka nekem is megfordult a fejemben, de az nem lenne túl sportszerű, főleg nem rendőr „ jellmezben”, így az ötletet azon nyomban elvetettem, ha már a játékigényemre ilyen lelkesen beleegyeztek. Kíváncsian várom a bátor negyedik résztvevőt, ki esetleg csatlakozni kíván a játékos körbe. Addig mindenesetre elkezdem felállítani a társast, hogy minél hamarabb belecsaphassunk a szórakozásba. A játék belekezdése előtti kijelentésem miatt viszont cseppet sem számítottam arra, hogy ilyen keservesen dobom meg azt a számot, mely a bábu kihozásához szükséges. Ostobaság volt elvetni a cinkelt kocka ötletét, most igenis jó lenne a vele járó pozitív tulajdonság, csalás ide vagy oda! ^ v ^ˇMár készültem enyhe idegességgel felfogni az ügyet, amikor végre valahára sikerült megdobnom a nekem kellő számot, s a lelkes öröm, mely eluralkodhatott volna rajtam teljes egészében elillant, amint a 10. osztag hímegyede váratlanul felbukkant körünkben. Szúrós pillantásokat vetek rá, amiért dobásom elúszott váratlan ijedelmem miatt, amiért sikerült a kockát ezzel egy időben levernem az asztalról. Viszont, amivel a férfiegyed fogad minket még ennél is megdöbbentőbb volt. Hirtelen nem is tudom hová tenni a karácsonyi csomagolásba bújtatott édességet, mint ajándék. Fogalmam sincs, hogy mennyire bízhatok ennek tartalmában, hiszen mégis a rivális osztag egyik fejesétől van, ki tudja, mit rejteget. De mi van akkor, hogyha teljesen ártalmatlan? Ez képtelenség! Egyszerűen még elképzelni is lehetetlen! >v>” Rendben, feltárása csak is a laborban jöhet szóba, tartalmának elfogyasztása pedig szigorúan gondos vizsgálatok után. Ki tudja, az is lehet, hogy nem is csokoládé van benne, ez a 10. osztag kreatív a maga módján, bármit kinézek belőlük! >v>- Kö-köszönöm. ^ v ^ - préselem ki magamból a hálát kifejező szót semlegesen, amint Akamoto-san ajándéka is kezembe kerül. Az eddigiek mellé sorakoztatom a kettőt. A játék most, jelen esetben jobban lefoglal, mintsem ajándékokat tárogassak fel, az unalmas pillanatokban legalább szórakoztató lesz kinyitni őket – bár amelyiket. ._. Meglepetten veszem tudomásul – , persze cseppet sem probléma – házigazdánk váratlanul felötlő feladatát, s gyors helyettesítőjének keresett személyt, kit már egy jó ideje nem volt sikerem látni. - Á’, kedves Yamasaki-san! ^ v ^ Remélem szerencsés kezű! Ön jön és veszélyben van az egyik bábuja. – osztom meg vele, gonoszkás vigyorral a játék ráirányuló fontosabb csomópontját, s mutatok azon bábukra, melyekre utalok röpke figyelmeztetésem során. Igazán kíváncsi vagyok, hogy a sütemények evése mellett, hogyan sikerül koncentrálnia a játékra. Bár ha már édesség, jómagam is betámadok valami fogamra valót közben, hátha sikerül kiötölnöm valamit Akamoto-sannal kapcsolatban, ugyanis van miért félnem tőle, túl jó játékos. ._. Bár szeretett egyletünk vezetőjétől nem is vártam mást. ^ v ^Ayumu-san visszatérése a tapsifüles figurákkal igazán aranyos volt, s jobban szemügyre véve ezt az ajándékozós morált lassan nekem is meg kellene mutatnom, amit számukra készítettem, mielőtt teljes egészében betemetnének a karácsonyi ajándékaikkal. De akárhogy is nézem még egyáltalán nincs itt az ideje annak, hogy felhozzam, azt az apró meglepetést, amit terveztem. Még várok vele egy kicsit inkább… Különben is, felkeltette érdeklődésemet ez a karaoke szerkezet, volt szerencsém hallani róla, de egyéni tapasztalataim még nincsenek. - Mégis, hogyan kell ezt használni? – teszem fel a költői kérdést az éppen körülöttem lévőknek, miközben egy – két süteményt falatozok közben. Hátha megértem ennek a lényegét is, nyitott vagyok az új dolgokra. |
| | | Keisuke Isami 10. Osztag
Hozzászólások száma : 143 Age : 78 Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress Registration date : 2010. Jul. 17. Hírnév : 57
Karakterinformáció Rang: Hadnagy Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (23400/30000)
| Tárgy: Re: Nyilvános Társalgó Kedd Május 22, 2012 11:48 pm | |
| Csillámmichi csillámpartyja
Első dolgom bezsebelni minden ajándékot, mert mi más lenne a legjobb ebben az ünnepben, mint adni és kapni? Főleg kapni, kapni mindenki szeret, aki meg nem, az csak álszent, vagy valami baj van a fejével. Bár NaoNao még mindig hisz a télapóban, nem véletlen, hogy még be is öltöztem a kedvéért, igaz, Ricchan kis híján le is buktatott, szerencsére még sikerült menteni a menthetőt. Most azonban csak a mikulás-sapeszt veszem fel, és nem tömöm ki a hasam tollpárnával, hogy kövér, pocakos öregembernek tűnjek, a szakáll, hát azt megkapom Kotomitól. Látszik rajta, hogy a tejszínhab testre fújásában már bőven van gyakorlata. Mondanám, hogy akkor szedje is le rólam, ehelyett viszont kihasználom az alkalmat és habzsolok be belőle valamennyit, elég hozzá az ajkaimat megnyalnom, legalább biztos nem fogok éhen maradni, hisz élő tejszín-mikulás vagyok, így most már egészen biztos, ez a kedvenc ünnepem, nem is kétséges! Ennek örömére törlök bele véletlenül az arcomba, mert bevallom, azért kicsit zavar, na meg néha viszket is az orrom, és Kotomi még meg fog fizetni ezért, de meg ám. Rácsapok egyet a fenekére, csak hogy piszkáljam kicsit, remélem, azért nem értik félre, éppen elég nekem az, ha ő félreérti, ja, és persze elfelejtettem megtörölni előtte a kicsit tejszínhabos kezem, de nem tehetek róla, kellett neki összekennie, persze, hogy így összemaszatolom magam! Talán nem akad ki annyira, ha szerencsém van, észre se veszi, inkább ölelgetem be alaposan, amikor hozzám vágja a bögrét, ami mostantól egészen biztosan a kedvenc bögrém lesz! Imádom az ilyeneket, nem is tudom, honnan tudta, de mindegy is, megkapja a fenékpofozás-mentes ölelést, persze jó alaposan hozzádörzsölve a hajához azt a sok-sok tejszínhabot, amit volt olyan kedves, hogy rám nyomjon. Na épp ilyen az, amikor a fagyi visszanyal, vagyis ez esetben a tejszínhab, s marad rajtam borostaként a maradék, csúnyán elkenődve, mintha megtépáztak volna. Csak-csak lecsöppen belőle az ünnepi kimonómra, nagy kár érte, pedig tényleg igyekeztem olyan nagyon ünnepiesnek tűnni, a legszebb, vagyis tulajdonképpen az egyetlen ünnepi öltözet, amit magamra tudok venni, mert csak ez van. Azért csak-csak leporolom, mármint elmaszatolom egy szalvétával, miután elengedem Kotomit, remélem, most elégedett mindennel. A körbeajándékozást letudván zsebelek be minden mást, mi szememnek nem mindig ingere, ám kétségtelenül emlékezetes. Mohón bontom is ki Hanamama csomagját, csak hogy konstatáljam azonnal, nem kellett volna. Kissé magasba emelem az alsógatyát, hogy egyáltalán megállapítsam, mi is ez, nyilvánvaló teljesen, nem veszem fel. Egyúttal magamra sem veszem, jó vicc marad és kész, nyomorgatom is be vöröslő fejjel mamácskát, amiért ilyen tökös csaj, hogy biztosan nem feledem ajándékát. Ezután suvasztom bele az ürülni látszó ajándékszatyorba, mert nem számít, mi van, meg se merem mutatni majd Ai-channak, félek, szerinte nem lesz ez olyan jó poén, mint szerintem. Bár lehet, talán nem lenne hülyeség viselni, legalább egyszer felpróbálni, egy ideje, legalábbis a múltkori fiaskó után úgyis megcsappant kissé a nemi életünk, ez pedig nem igazán jó, de ami nem megy, és amit nem akar, azt nem erőltethetem. Legalább úgy látom, a csajok is nagyon szexi ajándékot kaptak, kétségtelenül ízlésesebb, mint a miénk Keoval, csupán a miénk királyabb, mert nagyobb poén, lesz is mivel felvágni a következő férfiegylet gyűlésen. - Nincs mit, ellen-mikulás. – veregetem vállon Tasumit, a rivális mikulást, merészelt ugyanis ő is Télies sapkát, olyan vöröset felvenni, amilyet én is a fejembe kaptam és tulajdonítottam el privilégiumomnak. Persze amint sikerült az ő vállát is jól összekennem a maradék tejszínhabbal, amit még mindig a pofámról kenek szanaszét, azzal foglalkozok, hogy kibontsam a kis dobozkát, amiben a zörgésmentes vázát találom. Mániákusan gyűjtöm az ilyeneket, meg a másmilyeneket is, tehát mindenféle kacatot, amit baráttól-barátnőtől-havertól-ismerőstől szerzek, nyilvánvaló, ez is a többi sorsára fog jutni. Valószínű, jövő héten már azt sem fogom tudni, hogy hol találom, csak hogy valahol tuti megvan, de hogy hol, az már marad a rejtélyek szigetén, főleg, ha valaki betoppan meglepetés-kitakarítani, hogy a kuplerájból rendet alkosson, én meg hirtelen ne találjak meg semmit. - Minden rendben van? Kicsit zavartnak tűnsz. – kérdezek rá Rosa-channál, bár ezelőtt még sosem beszélgettem vele igazán, tény, azonban tény a tényben, hogy kissé úgy néz ki, mintha rosszul érezné magát, vagy nem is tudom. Ha esetleg segíthetek neki bármiben, megteszem, de lehet, csak elnagyolom a helyzetet, és nincs is szükség se lovagra, se lovagiasságra, nem is tudom, miért volt az a benyomásom, hogy olyan elveszett és kicsit gyenge. Azért remélem, nem csak valami ostoba megérzés az egész, ha pedig valamire megkér, akkor segítek neki, persze miután neki is kiutalok egy tejszínhabtól nem mentes Mikulás-nyomorgatást, de nem tehetek róla, nem kivételezhetek, ha már mindenkinek juttattam egy kis tejszínhabot a vállára vagy a hátára. Kétségtelen azonban, hogy Kotomival voltam a legszemetebb, de ő provokált, megérdemli, kellett neki összekenni. Újabb büntetésem saját létezésem, meg az a szaké, amit próbálok belétömködni, mert bulizunk mégis, és nem úszhatja meg! Kap belőle Rosa-chan is, a megjelenő Keo is alkoholizál valamerre, meg szórakoztatja gondolom a csajokat, ebből meg én sem maradhatok ki. Nyilván kettőnk közül velem töltik szívesebben az idejüket, megmondtam neki, hogy gáz ez a hajfestés, egyszerűen úgy néz ki vele, mint egy homár, de csak nem hallgat rám, és próbál helyette meggyőzni, legalább próbáljam ki, és tetováltassak magamra mintát. - Már megoldottam, köszi. – válaszolok a Keos kérdésére, és vakargatom keservesen kínosan a tarkóm, amikor a játékról kérdez. Igaza van, nem alkoholizálhatok móka nélkül, rángatom hát a vállam nagyban, hogy ugyan, semmiség az egész. - Igen, hallottam róla… Remélem, minden rendbe jön. – válaszolok Kotominak, hallottam ugyanis azokat a szóbeszédeket, nekem legalábbis csak szóbeszédek, mert semmi közöm nincs ahhoz az eseményhez, ahogy az osztagnak sincs, így csak másodkézből tudom azt, amit mások is tudnak. Sajnos ennél többet nem tudok a lányért tenni, mintsem támogatásomról biztosítsam, remélem, azért érzi a szándékom, de tényleg. - No, és most irány énekelni. – tömök bele Kotomiba és Rosába további szakét, nem, Rosa-chan sem menekül, Kotomi aztán pláne, és azért ők ketten, mert ők vannak a legközelebb, na meg mert Kotomi most a krampuszom, muszáj velem énekelnie! A szakét fel-felváltja a sütemény, és tudom jól, teli szájjal nem beszélünk, meg nem is énekelünk, így csak megvárom, míg Yuko rendőrfőnök abbahagyja a vernyákolást, ha már elsőként megelőzött, és én pedig végighallgatom a dalát, bármit és bárkivel válasszon, hogy aztán majd felrángassam egy duettre, mert az mekkora lulz már! - Na tehát, egy remek, karácsonyi dal… Mindenki ismer egy ilyet? – rángatom fel magammal a két lányt a színpadra, bármit kapálóznak és tiltakoznak, legyen már egy kis humorérzékük, meg ilyenek. Bár Kotomit ismerve ebben nem kételkedem, laza csaj, én tényleg bírom, a legjobb havercsajom. Megengedem, hogy ő és Rosa-chan válasszanak dalt, és karolom át mindkettejüket a vállaiknál, hogy feltámogassam őket a színpadra. Bármit választanak, énekelek velük a fahangommal, bár annyira nincs is fahangom talán, de biztosan kitűnik az én mély tónusom az övéiktől. A dal végén meg csalogatom fel a színpadra vissza Yukkot, hiszen ősi ellenségem, ma pedig itt a szeretet ünnepe. Neheeeem, nem mész te sehová, ma meg kell szégyenítenem téged egy kellemes kis énekléssel. Remélem, ismered a dalt és tudod a szöveget, én felkészültem. - Spoiler:
Tudom, sokan vártak tőlem postra, végre sikerült megírnom, remélem, nem lett összecsapott. >< T.T
|
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Nyilvános Társalgó | |
| |
| | | |
1 / 1 oldal | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|