- Úúúgy utálom ezt a sivatagot!
- Nem túl rég bezzeg te is ugyanúgy kiszöktél, hogy megszabadulj tőlem...
*Hallatszik már messziről a siránkozás, amelyet egy nyugodt hang próbál csitítani - sikertelenül. Aztán ahogy egyre hangosabbá válik a vitával keveredő panaszáradat, már lassan fel is lehet ismerni az érkező párost. Bár a gyakorlottabbak már az első mondatnál ráismernek az ikrek megszokott stílusára.*
- Igen, de akkor magamtól jöttem ide, most meg parancsot adtak rá...
- Eh, neked se jó semmi...
*Vakarja meg fejét Lala unottan, amire természetesen Lily reflexből válaszol.*
- Ahogy te is mindig panaszkodsz valamire... Remélem, nem felejtetted el, húgom, hogy még mindig halljuk egymás gondolatait is...
- Én meg még mindig a nővéred vagyok...
- Ezt senki se hiszi el rajtad kívül...
*A lilásrózsaszín hajú lány csak sóhajt egyet erre az újabb sértésre, és egy darabig abbahagyja a veszekedést, legalábbis úgy tűnik. A harc azonban gondolati téren folytatódik tovább - aminek hatására a hallgatóság számára nagyon is kellemes csend következik be. Időnként a visszafojtott indulattól szikrázó pillantásokat lövellnek egymás felé, miközben megállás nélkül baktatnak egyenesen előre. Aztán hirtelen megtorpannak, amikor észreveszik a néhány méterre lévő másik arrancart. Szinte alig látható fejbiccentés után, mely valószínűleg valamiféle üdvözlés akarna lenni, gyanakodva - és meglepően szótlanul - mérik végig Akkit.*

//Engedelmetekkel írok, max megkértek, hogy távozzak//

A sivatag sosem volt a kedvenc helyem Hueco Mundo-ban. Üres, egyhangú, nincs benne semmi szépség, hacsak azt nem vesszük, hogy bármikor okozhat meglepetést egy-egy elszórt futóhomok révén.

Önszántamból az előbbi ellenszenvem miatt nem is szoktam kijönni, most azonban parancs teljesítése céljából merészkedtem ki. Ahogy sétálok a puha homokban, már messziről hozza a szél a két idegesítő fraccion beszélgetését. Egy sóhajjal könyvelem el, hogy fárasztó lesz az utam a részvétüknek köszönhetően.

Egy pillanatra megállok és csukott szemekkel kémlelem körbe a tájat füleimmel. A két testvér még nem ért célt, hiszen hallani lehet a homok sírását a lábaik alatt. Egy fa körül túl nagy ívben változtat irányt a szél, vagyis ott ülhet valaki. A fa felé nehéz léptekkel lassan közeledett valaki. "Megjöhetett a kísérő..." nyitom ki lassan szemeimet és folytatom újra utamat.

-Üdvözlöm a jelenlévőket!-köszöntök azonnal mindenkit fagyos hangon és állok meg mindenkitől biztos távolságra.-Remélem a küldetés alatt legalább csendben lesztek. Nem szeretnék miattatok bajba kerülni.-válaszolom a Holdat figyelve, a két fraccionra se figyelve.-A késésemért pedig elnézést!-pillantok az ősz alakra.

Akki a kényelmesnek nem mondható homok sokadalom tetején ült, furcsa hangokat hallott. bal kezével kijjebb húzta hüvelyéből Akujin Konran Heijin - A Gonosz Isten Káosz Pengéjét felkészülve minden eshetőségre. Fejét továbbra is a Hold felé tartotta, de szemeivel a furcsa hangok irányába fordította. Fekete szemeit el se mozdította a tőle jobbról halasztódó hangok felől és még pislogást is abba hagyta. A szél egyre erősebben fújt ami meglengette vörös haját s elő-elő villantotta fekete fejpántját, amit alig lehet látni a sűrű haja miatt. A hangok egyre közelebbről és közelebbről hallatszottak. * Még a végén tényleg nem fokok unatkozni és valami betolakodó merészkedett erre... ha várok még egy kicsit akkor minden ki fog derülni. Nem kapkodjunk el semmit. * - Gondolta Enzeru miközben minden porcikája remegett az izgalomtól, hogy harcolhat s alig tudta visszafogni magát, hogy ne induljon el a hangok felé amiket a hol erősödő, hol gyengülő fuvallat hozott magával ; még a homok érdes simogatását is figyelmen kívül hagyta. Amint a hangok tulajdonosai közelebb értek, tisztán lehetett hallani, hogy vitatkozás és sértegetés játszódik le legalább két fél között. Mikor közelebb értek Enzeu két Arrancar-t pillant meg akik Enzeru-t meglátván elcsendesedtek. A beszélgetés részleteiből sikerült kivennie, hogy testvérek és nők azok akik nem messze tőle jobbra álltak meg.
A bal oldalinak lilásrózsaszín a haja ami a válláig ér, sötétes mondhatni Kreol bőr, bal szeme alatt furcsa valami van. A maszkja bal szeme fölött volt látható. A másik Arrancar-nak sötétkék haja van amíg válláig ér, a bőre fehérebb mint a tőle jobbra állónak. Neki mind két szeme felett volt valami sötét maszkír. Maszkja a feje tetején látható. Olyan 19-20 éveseknek tűnnek első ránézésre. A ruhájuk mint egész Noches-ben minden fehér. Semmi változatosság. * Ők meg kik lehetnek? A ruhájuk igen egyhangú tuti Las Noches-ből valók. Várok még egy kicsit majd bólintok egyet a köszönés jeleként. * - Gondolta Enzeru aki még mindig nem pislogott, de a fejét is a jövevények felé fordította nem csak a fekete szemeit. Mikor meggyőződött róla, hogy nem áll szándékukban rá támadni kicsit keservesen, mély lélegzettel teljesen vissza tolta katanáját a hüvelybe. A tekintetük továbbra is találkozott, de nem bírta tovább így Enzeru elkezdett pislogni. Arra lett figyelmes, hogy a többiek is hasonlóan tesznek és szinte egyszerre pislogtak. Így ment ez kis ideig míg valami furcsa nem történt. A szél egyre hevesebben fújt és az eddig tisztán látható Arrancar Hölgyek alakja egyre homályosabb lett. Enzeru kénytelen volt bal kezével kissé eltakarni a szemét, hogy a por ne jusson be szemébe. * Fene bele. A rohadt homok befúrta magát a maszkom alá, miért kell pont így...UTÁLOM A HOMOKOT!!!, de nem olyan szokványos ez a szél. * - Gondolta Enzeru miközben kíváncsian várta , hogy mi fog kisülni ebből. Nem kellet sokat várni a szél lejjebb csendesült és Enzeru szemei egy alakot láttak meg a jövevények és maga között. Egy Srác volt az kinek őszes fehér haja és szakálla volt. Szakálla miatt valami nomád istent juttatott Enzeru eszébe, hisz kecskefazonra volt vágva. Egy lyuk a bal mellkasán volt és egy félbetört őzkoponya volt a maszkja. Hirtelen megszólalt nyugodt és magabiztos hangon.
"- Üdvözletem Thorestonio Toshuka vagyok! Az idegen vezetőtök. Egyenesen Aizen - sama küldött értetek, gyertek velem egy küldetése lenne számotokra!"
Amint elmondta a nem éppen tágra szabott mondandóját elindult Las Nochess-el ellentétes irányban. * Huh...sokkal nem lettem okosabb. Nha mennyek legalább itt hagyhatom ezt a unalmas és nem éppen otthonos környezetet és kitudja, lehet valami harc is lesz...remélem ez az Aizen nem megint valami takarítást akar rám sózni, mert akkor bek@phatja. * -Gondolta Enzeru miközben feltápászkodott a kis fa árnyéból és lerázta magáról a homok szemeket miket nem éppen jó vágású vezetője rászórt. Zanpaktou-ját visszacsatolta bal oldalára. Majd magabiztos léptekkel elindul az idegen után. Meglátszott a helye annak, hogy ott kuporgott a kis fa tövénél. Mikor az Ikrek mellé ér megáll majd fejét odafordítja hozzájuk és megszólal.
- Ti nem akartok jönni? Nekem mindegy itt is maradhattok ha tetszik nektek ez a homok tenger. Végül is a homok minden helyre bejut és biztos tetszik is néhány itt élőnek. - Mondta kisebb piszkálódós, de tiszteletet adó hangon. Ezután elfordította fejét tőlük majd ismét elindult Thorestonio idegen vezető után. Léptei alatt a homok szemek érdes, csikorgó hangja Enzeru idegeire megy emellett csak a hátán a szőrt borzolja... Az idegen vezető bal oldalán megy 2 lépésre lemaradva tőle. Bal kezével a vörös hajóból próbálta kirázni a homokot ami az iménti mutatvánnyal belekerült. Jobb kezét csípőjére tette, fejét kör körösen mozgatta. * De el gémberedtem. Sokáig néztem a holdat s beállít a nyakam, emellett minden ízületem sajog biztos mert sokáig ültem szinte mozdulatlanul. Vajon hova vihet ez az Arrancar?* -Gondolta Enzeru miközben tovább forgatta a fejét kör körösen az aramutató járásával megegyezve. Lépteik alatt a Homok szemek felvágódnak kisebb folyamot szimulálva majd gyorsan le is ülepednek eredeti helyüktől kicsit távolabb. A sötétben Enzeru ruhája teljesen látszott , hiába ez a sötét nem igazi. A holdfény megvilágítja Enzteru-t. Haja vörös tincsein meg-meg csillan a Hold fénye. A trikója hiába fekete, valahogy szebben mutatott ebbe na sötétségben. Néha a Hold megvilágította a hátát és egy szám részletét fedte fel. Óvatosan hátra pillantott, hogy jönnek-e az ismeretlen "útitársak".

*Leplezetlenül mérik végig a másik arrancart. El is csodálkoznak rendesen: még nem találkoztak vele Las Nochesben...*
- Nehogy már ránk támadj!
*Horkan fel idegesen Lily a másik arrancar kardjának láttán, testvére pedig megszokott hidegvérével fűzi hozzá:*
- Nem akarunk semmit, csak ide rendeltek ki minket...
*Ekkor érkezik Tadeo.*
~ Ne mááár... ~
~ Még ez is jön? Remek... ~
- Mi is üdvözöljük Tadeo-samát...
*Szólalnak meg gúnyos hangnemben - és természetesen teljesen egyszerre. Sosem rajongtak az espadáért, túlságosan karót nyeltnek tartják...*
- Rohadt homok...!
- Jobb lenne, ha abbahagynád a nyígást... Még a végén le is nyelsz belőle egy adagot...
*Takarják el szinte egyszerre arcukat a hirtelen fellépő homokvihar elől, és inkább gondolatban folytatják a csatározást.*
~ Örülnél neki, mi? ~
~ Legalább csendben maradnál tőle... ~
*Rövid idő után szerencsére megszűnik a szél, az ikrek pedig néhány pislogás után kinyitják szemeiket. Csodálkozva mérik végig a hirtelen megjelenő - és szintén ismeretlen - arrancart. Figyelmesen és meglepően szótlanul hallgatják az öreg szavait. Amikor elindul, ők is elkezdik követni vezetőjüket.*
- Úgy nézünk ki, mint akinek tetszik ez az egész rohadt homoktenger?!
*Szór ismét szikrákat Lily tekintete, mialatt Lala beletörődve baktat mellette, és inkább Tadeónak vág vissza testvére csitítása helyett:*
- Ismerhetnél már minket annyira, hogy tudd, hülyeségeket beszélsz. Tisztában vagy a képességeinkkel...
*Mutat fejére egy vigyor kíséretében. A mozdulattal arra céloz, hogy ők - a többiekkel ellentétben - könnyedén olvasnak egymás gondolataiban...*

A rövid beszédéből semmi érdemleges sem derült ki a számunkra, láthatóan nagyon vigyázott, hogy mit mond el nekünk. Kisvártatva el is indultunk, bár a másik vörös hajú arrancar-t nem ismertem, de a csípős megjegyzésének köszönhetően, azonnal belopta magát a szívembe.

A sor végén haladtam, hogy minél távolabb legyek tőlük. Nem szerettem a társaságot, főleg ha Hueco Mundo lakosai voltak. Náluk kétszínűbb lényeket még az emberek világában sem lehet találni, ezért jobban szerettem óvatos lenni, még azokkal is, akiket viszonylag ismertem. Azért a kettős sem hagyta szó nélkül a megjegyzésemet és rövidesen érkezett is a visszavágás.
- Ismerhetnél már minket annyira, hogy tudd, hülyeségeket beszélsz. Tisztában vagy a képességeinkkel...- ez a kijelentés még az én arcomra is egy halvány mosolyt csalt, hiszen elég hangosra sikeredett a gondolatolvasásuk.
-Elnézést!-válaszoltam kisvártatva és folytattam tovább az utamat, mintha mi sem történt volna.

Az út vége felé tarthattunk, mert a vezetőnk lassítani kezdett és egy sötét hegy vonalai kezdtek kirajzolódni. Mielőtt még bementünk volna az öreg arrancar közölte, hogy tisztelettel viselkedjünk odabent, aztán szó nélkül eltűnt előlünk. Sejtettem, hogy a testvérpár nem tetszését azonnal ki fogja nyilvánítani, ezért előre mentem és közelebbről is szemügyre vettem a barlang bejáratát. "Valami nem tetszik benne, de Aizen sama tudja mit csinál."

Elhatározva magamat léptem be a sötét és hűvös helységbe. Érdeklődve kerestem valami fényforrást, de ekkor egy hatalmas lélekenergiától szó szerint földbe gyökerezett a lábam. "Ki lehet itt, hogy ekkora erővel bír?" szorítottam össze a fogaimat, hogy tovább tudjak menni. Az kicsit sem érdekelt, hogy a többiek hol járnak. Az öreg bukkant fel újra előttem és testét temérdek tetoválás borította.
- Figyelem most kontaktusba fogtok lépni egy éppen Soul Society-ben lévő emberrel, neki fogunk segíteni, előre megszervezi a bejutást akár a tiszta lelkek városába is. - a segíteni szón enyhén megütköztem, hiszen nem szokásunk segédkezet nyújtani bárkinek is. A karjaimat összefonva mellkasomon vártam a folytatást továbbra is rideg arccal, de legalább az érdeklődésemet sikerült felkelteniük.

Amint Elindult a kis csapat Enzeru arra lett figyelmes, hogy nem csak a tesók hanem egy másik Arrancar is csatlakozott hozzájuk. Látván kinézetét arra a következtetésre jutott, hogy Espada tag és láthatólag ismerik egymást a másik két idegennel. * Vigyáznom kell mit mondok, mert valószínűleg Aizen párti és semmi kedvem miatta Aizen elé járulnom. * - Gondolta Enzeru miközben tovább menetelt az ismeretlen idegen vezető után. A Sötétség majdhogynem elkeseríttette Enzeru-t, de a Hold fénye kis örömöt okozott neki. A homok érdes hangja, ahogy tovább ropog lépteik nyomán majdhogynem az őrületbe kergeti Enzeru-t. Ahogy haladnak tovább Akki néha hátrafordítja fejét alig észrevehetően, hogy a füle jobban kivegye az eddig csak kiérthetetlen piszmogásokat. Néhány szófoslányt sikerül kivennie a beszélgetésből, a homok csikorgása miatt.
"- Ismerhetnél...hogy tudd, .... beszélsz. Tisztában .... képességeinkkel..."
Az utolsó szó hallatára Enzeru óvatosan hátra veti tekinteté és látja, hogy egyikőjük a hölgyek közül a fején lévő maszkra mutat. ezután visszafordul mintha mi sem történt volna, de kezeit amit eddig maga mellett hordott most elől összekulcsolta és bal kezével megfogta az állát. * Mit akarhatott evvel mondani?* - Szalad végén eme gondolat a fejében amit nem tudott kiverni onnan. Egy kis ideig gondolkodott rajta, közben lábaival hol kisebbet, hol nagyobbat lépett, mert még érezte a hosszú és mozdulatlan ülés hátrányait, elmacskásodott mind a két lába. Egyszer hirtelen úgy vélte, hogy meglelte a megoldást az iménti gondlatra. * Valószínű, hogy olvasnak egymás gondolatában, de ez nem biztos. remélem majd még elhangzik egy hasonló eszmecsere és összetettebb képet kapok erről. * - Gondolta és egy halvány mosolyt engedett meg magának. Utána hirtelen egy felismerés ütötte fel magát ismét, * Ha jól emlékszem egymással lenézően beszélgettek és ha a sejtésem helyes és a közel 190 cm-es vörös hajú Arrancar Espada és így beszélgetnek egymással lehet, hogy a másik két ismeretlen is Espada. Akkor jóval elővigyázatosabbnak kell lennem a kijelentéseimmel és a tetteimmel. Ezentúl nem szólalok meg csak ha kérdeznek míg fény nem derül ezekre a dolgokra. * - Gondolta Enzeru amikor hirtelen megszólal az előtte haladó Arrancar.
"- Mielőtt odaérnénk, elszeretném mondani, hogy az épületben mély tiszteletet mutassatok, nem egy egyszerű barlang ez. A feladatotokat ott megtudjátok." Ezen baljós mondat elmondása után úgy ment el, ahogy jött...gyorsan és hirtelen. Amint köddé vált helyén a homok szemek elkezdtek kavarogni. Enzeru ha nem itt "élne" még csodálatosnak is találta volna a homokszemek lebegő játékát. Enzeru óvatosan hátra pillantott s látta, hogy mindenki előre nézz...gyors visszafordult és meglátta azt amit a többiek néztek. Enzeru-t egy barlangra emlékeztette így hirtelenjében, de a félhomálytól nem tudta volna megmondani, hogy pontosan mit is lát. Ekkor hirtelen az eddig leghátul haladó vörös hajú, cingár Arrancar elszelelt mellette és a helyiség bejárata felé vette az irányt. Amint elhaladt Enzeru mellett, megremegett. Megérezte ha csak egy pillanatra is Az imént el gyalogoló Arrancar szellemi energiájának kicsi szeletét. Ez majdhogynem örömmel töltötte el és bánta, hogy nem figyelt rá jobban rá és őt nem üdvözölte. Ekkor félre állt az útból, kezeit vissza eresztette maga mellé és megvárta míg a két Hölgy elmegy előtte. Ezt az udvariasság jelnének szánta. Amikor elhaladtak mellette Ezeru ismét csatlakozott a bolyhoz most már leghátul. Amint belépett kisebb szorongás ragadta magával. A Sötét, hűvös és nyirkos hely ahova semmi fény nem jutott be nem volt valami bizalom gerjesztő, de nem ettől érezte magát furcsán. Nem sokára egy hatalmas Reitsu csapta meg Enzeru-t. A lélegzés nehezebben ment, de emellett a hatalmas Reitsu mennyiség beindította Enzeru-ban amit eddig sikeresen vissza tudott tartani, de most nem teljesen sikerült. Lelkesedő moly tört arcára és ez érzés hatására nem foglalkozott avval, hogy szinte nem kap levegőt. Csak folytatta útját a többiek után. Hirtelen ismét felbukkant Tosheko. Enzeru kissé csalódva meghúzza magát hátul remélve leplezni tudja csalódottságát. Az ismerős most félmeztelenül állt előttük. A Reitsuja megvilágította testét és a környezetét. A testén Enzeru számára értelmetlen írások voltak. Óvatosan végi pásztázta a többiek reakcióit, hátha valami fontosat jelentenek az írások és megtudd erről bizonyosodni. Sajnálatosan senki reakciójából nem tudott leszűrni semmit se. Úgy döntött nem foglalkozik vele és tekintetét a kissé fénylő testre szegezte. Egyszer csak megszólal a hihetetlen Reitsu birtokosa.
"- Figyelem most kontaktusba fogtok lépni egy éppen Soul Society-ben lévő emberrel, neki fogunk segíteni, előre megszervezi a bejutást akár a tiszta lelkek városába is." Ekkor furcsa dolog történt vele. A szem teljesen elfehéredett , a földtől nem olyan magasan lebegett s olyan testtartásban volt, mintha valami fájdalom járta volna át a hátát.
*Nha szóval ilyet is tud, miért is nem lepődtem meg jobban? De miért segítenénk egy embernek? Valami nem tetszik nekem. Aizen lehet a halálba akar küldeni itt mindenkit, de várjuk meg míg mindenre fény derül. * - Gondolta miközben nézte a lebegő , fénylő testet. Ekkor egy hologram jelent meg. Egy kék hajú idősödő úr volt. Szokványos ruhába Arcán borosták voltak fellehetők. Egy kendő takarta szemét mely végig futott homlokán és a túloldali fülén. Ahogy megjelent rögtön el is kezdte a felvilágosítást adni.
" - Köszöntöm önöket! Látom elég silány csapatot sikerült összeszedni. De nem baj remélem nem vagytok olyan mihasznák mint az eddigi embereim. A 34-es körzettel elhitettem hogy a Shinigami-k miatt vannak mostanában házgyújtogatások rablások éhezések. Akik erre fellázadtak, és ez már átterjedt a szomszédos körzetekre is, hamarosan akár meg is támadhatjuk a A tiszta lelkek városát ám ehhez kellenének normálisabb harcosok is felfedőzknek és miegymásnak, ha vállaljátok, egy hetetek van ideérni, és diadalt aratni ebben a világban is."
* Nha ez egyre jobban bűzlik. Mindegy legalább elhagyhatom ezt az egyhangú helyett. De sok mindent nem árult el...nem szeretem az ilyen küldetéseket...de ha ez kell, hogy elérjem és megvalósítsam a céljaimat akkor nem lesz gond.* - Gondolta Enzeru miközben a Hologram eltűnt és az öreg úr vissza ereszkedett a földre. Enzeru Még egyszer próbálta kifürkészni a jelenlévők reakcióit, de hamar felhagyott evvel. Tovább álldogált hátul és várta, hogy az események értelmüket nyerjék, vagy valami számára is érthető reakciót váltson ki. A test visszaereszkedésével a fény is halványult, de a rideg, nyirkos érzés továbbra is megmaradt a nyílás belsejében.

- Cöh...
*Emeli fel kissé fejét Lily sértődötten Tadeo mosolyát látván. Folyton alábecsülik őket...*
- Meddig megyünk még?
*Kérdezi meg pár perc után Lala érdeklődve vezetőjüktől.*
~ Ritka beszédes társaságba keveredtünk... Kár a gőzért... ~
*Sóhajt fel testvére magában, amikor észreveszi, hogy az idegen arrancar nem szándékozik válaszolni nekik.*
~ Jól van, na... Próbálkozni csak lehet, nem?... ~
*Érkezik gondolatban a válasz szinte azonnal. A barlang feltűnésekor alig láthatóan elfintorodnak. Még hogy ide kelljen bemenniük...! Ráadásul még tiszteletet is kell mutatniuk... No, mindegy - megteszik a legtöbb tőlük telhetőt...*
- Ez meg hová tűnt?
*Kérdezi meg halkan Lily, választ sem várva, majd rövid tülekedés után végül egyszerre lépnek be a barlangba.*
~ Mi a fene...? ~
*Csodálkozik el Lala magában. A hirtelen megjelenő hatalmas mennyiségű lélekenergia nem ígér számukra sok jót... Mindenesetre igyekeznek csendben maradni, ami elég nagy dolog az ikrektől. Kicsit meg is ijednek, amikor vezetőjük olyan nyakatekert pózt vesz fel a hologram megjelenésekor.*
~ SILÁÁÁNY??? ~
*Szór villámokat Lily tekintete. Előtte hangosan próbálja felháborodását kifejezni, azonban hang nem jön ki a torkán...*
~ Ne ordíts... Elég nagy kínszenvedés, hogy folyton a fejemben vagy... ~
*Pillant lemondóan Lala a testvérére, majd a másik két arrancar reakcióira kezd figyelni, amikor ismét meghallja Lilyt.*
~ Te mit gondolsz erről az egészről? ~
~ Mi a fenét gondolnék? Parancsot kaptunk... ~
~ Nekem akkor is rohadtul gyanús ez az egész... Miért kéne segítenünk egy embernek? ~
~ Pontosan... De mégsem fordulhatunk vissza... Emlékszel, múltkor is mi volt a parancs megtagadása miatt... ~
*Húzza ki magát Lala, mialatt Lily alig láthatóan bólint. Ha akkor nem szöknek meg, talán most az espada tagjai közt lennének, nem pedig őket kéne szolgálniuk büntetésként...*

Az idős arrancar a levegőben lebegve vetített maga elé egy hologramot. A szemeim vékony vonallá szűkültek össze a látványtól. Nagyon nem volt ínyemre a kialakult szituáció.

Miután befejezte a mondókáját visszahuppant a földre és a reakciónk után kutatott. Továbbra se szándékoztam jelét mutatni az aggodalmamnak, de a szemem sarkából hátrasandítottam a másik két útitársamra. "Úgy fest az ikrek majd felrobbannak mérgükben. Legalább tudom, hogy nekik se tetszik ez a küldetés. Viszont a másik...feltűnően nyugodt."

A karjaimat leengedve indultam el a barlang kijárata felé, meg se várva, hogy valaki esetleg megszólaljon. Túlságosan lekötött a saját haragom, ezért nem állt szándékomban senkivel se beszélni, nehogy eláruljam a kétségeimet.

"Egy átkozott arrancar a shinigami-k között? Kinek akarja bemesélni, hogy nem vette őt észre egyetlen halálisten sem?! Képtelenség teljesen visszafogni a lélekenergiánkat. Elég,ha egy átkozott fekete kimono-s elsétál mellette, máris lebukott. Minden egyes porcikám átverést érez...." fékeztem be a barlangból kijutva, hiszen nem hazafelé kellett mennünk.

-Indulhatunk?-vetettem hátra a kérdést.-Vagy van valami ellenérv?-álltam még mindig háttal a többiek előtt, miközben egy átjárót kezdtem nyitni.

Mikor vége lett a hologramos hokus-pókusnak Enzereu továbbra is feszülten figyelte a "csapat" többi tagját, reakciókat figyelve mivel mást úgyse tudd tenni ezen és az álláson kívül. Kezét háta mögött összekulcsolta és merő higgadtság lett úrrá rajta valamint egy halovány mosolyt engedett meg magának remélve, hogy a sötétben senki nem veszi észre. A nyirkos, sötét és csöndes helységet csak az öregúr mozgolódása törte meg, amit kinyújtóztatta végtagjait az iménti lebegős karóba húzós mutatvány után. * Hát...nem tudom, de szerintem anélkül is megtudta volna csinálni, hogy ilyen pózt vett fel, mert ez nagyon cinkes volt...mellesleg ha védeni kell valakit akkor ott előbb utóbb harcolni is kell...ohh ez mennyire boldoggá tesz...nha mondja mikor induljunk és már itt se vagyok, de meg kell várni ki van előttem rangban és utána elindulni, mert nem akarok semmi problémát. De ez az ember védés mindig gyanús. * - Gondolta Enzeru miközben tápászkodott fel az öreg. Hirtelen arra lett figyelmes mintha mondani is akarna valamit és igaz is lett.
"- Figyelem, ez mind csak átverés a kékes hajú úr, egy arrancar volt csak az egyedi technikáját alkalmazva felvette egy ottani nagy úr alakját. Őt kell megkeresnetek és megvédenetek mert információink szerint egyes Shinigami alakulatok már rá is álltak az ügyre. Tehát a feladat röviden. Megkeresni , megvédeni, bejutni Soul Societybe, a többit a helyszínen. Most jussatok el hozzá minnél előbb és minnél kisebb feltünést keltsetek."

E mondatok hallatán Enzeru kicsit lesütötte a fejét kezeit az iménti állásból leengedte majd előre kulcsolta össze. Arcán egy kicsivel nagyobb mosoly futott végig mint az előbb. Majd körbe nézett.* Hehe...ennyire hülyének nézett minket? Láthatólag mindenki fellélegzett, ami azt jelenti senki nem hitte el azt, hogy embert kell megvédeni. Mellesleg nem teszik nekem ez se. Miért nem bukott még le? Nincs olyan ember, Shinigami vagy Espada aki teljesen eltudd vegyülni a másik Kaszt-ban. Emelet így izgalmasabb és jobb is, erősebb ellenfelekbe botolhatunk. - Szakítja félbe gondolatmenetét és nagyot nyel az izgalomtól. Szinte minden porcikája remeg...teljesen hidegen hagyja a barlang sötét és nyirkos környezete, az állott folyadék bőrére csöpögése, a többiek reakciója, a hatalmas Reitsu tömeg amit az öregemben sugározz és az is, hogy egyáltalán túl élheti-e ezt a küldetést. Ahogy befejezte a mondani valóját az öreg hirtelen eltűnt és magával vitte a különös és hihetetlen mennyiségű Reitsu-t is. Enzeru az iménti izgalmat a magabiztosság, a merő nyugalom és az ésszerűség váltotta fel. Körbe nézett s látta, hogy a vörös hajú Arrancar az imént összekulcsolt kezeit most leengedte és elindult a barlang kijárata felé. Kis idővel ezután a testvér pár is elindult utána. Enzeru cask ezután indult el, mivel nem volt tisztában a rangjukkal és jobbnak látta, ha csak sereghajtó lesz. Ahogy követte a 3 útitársát kezeit még mindig összekulcsolva tartotta, de a léptei lassabbak voltak mint eddig, a légzése teljesen kiegyensúlyozott. Nem zavarta, hogy a teljes sötétségtől semmit nem lát, szeme már teljesen hozzászokott. Gondolataiban elmerülve folytatta az utat a barlang kijáratához és ügyet se vetve a külvilágról. Ahogy közeledett a kijárat felé a sötétséget a félhomály váltotta fel. * Ugyan miért kell ezt csinálnunk? Ha olyan baromi fontos lenne ez a küldetés Aizen az Espádákat küldte volna s nem csatlakoztatott volna hozzá gyengébbeket például engem. Ugyan mi lehet ennek a küldetésnek az igazi célja? * - Gondolta miközben kicsit lemaradt a többiektől és Gondolat menetét a legelől haladó Arrancar szakította meg kérdés sorozataival.
"Indulhatunk? Vagy van valami ellenérv?"
Tette fel a kérdést mindenkinek a hátát mutatva és közben az átjárót nyitotta meg.
- Nekem semmi ellenvetésem nincs. Szerintem haladjunk é gyors járjunk a végére mi is folyik itt. És ha nem sértődtök meg a kérdésen akkor felteszem. Szerintetek evvel a küldetéssel minden rendben van? Nekem kicsit gyanúsak az információk részletei közül elég sok dolog. Elnézést ha akadékoskodok. - Monda Enzeru leengedett karral és tisztelet teljes hangnemben, miközben jött ki a barlangból utolsónak. Ahogy kiért megállt a többiektől 2 méteres távolságban és várta a kérdésének következményét ami lehetett jó is és rossz is. A kinti levegő száraz volt a barlangban lévő nyirkos levegőjével ellentétben. A homok érdes hangja ami a többiek lépte alatt hallatszódott és ezek a neszek Enzeru fülébe jutva borzongással töltötték el. A kinti sötétség még uralkodott s a hold fénye megvilágította a környéket. A szél lágyan fújt és a könnyebb homokszemeket szállította egyik helyről a másikra. Ahogy Enzeru végig nézett a tájon és érzékszervei felfogták e hely gusztustalan környezetét ismét megszólalt.
- Sajnálom, hogy megint akadékoskodok, de nemtetszésemet fejezném ki a tájjal kapcsolatban és szeretném ha minél hamarabb eltűnnénk innen. - Monda kicsit sürgető hangon, de a tiszteletet most se felejtette le a hangszínéből...

~ Bolond vénember... ~
*Dühöng magában Lily, amikor az arrancar "leleplezi" a jelenetet.*
~ Milyen színpadias volt... Látni lehetett, hogy csak megjátszották az egészet... ~
~ Pedig érdekes módon te is bedőltél neki, legalábbis nekem nagyon úgy tűnt... ~
*Folytatódik a szokásos veszekedés. Mindketten megkönnyebbülnek, amikor vezetőjük hirtelen eltűnik hatalmas reiatsu-jával egyetemben. Némán battyognak ki a barlangból Tadeo nyomában.*
~ Nem létezik, hogy még eddig nem bukott le... ~
~ Pontosan. Bárki rögtön észreveszi a shinigamiktól különböző lélekenergiáját... ~
*Vitatják meg a hallottakat. Gondolatmenetükből az espada kérdése zökkenti ki.*
- Még szép, hogy mehetünk...
- Bár ellenérv is lenne bőven...
- Mindenesetre zárjuk le gyorsan ezt a küldetést...
*Jelentik ki, majd az alatt az idő alatt, amíg az espada teljesen el nem készül az átjáróval, Enzeru felé fordulnak mindketten. Rövid ideig bámulnak a másikra, végül megszólalnak.*
- Még be sem mutatkoztunk neked...
- Tadeo-sama ugyan ismer minket, de a sima "arrancar" megnevezés túl lealacsonyító lenne szerintünk...
- Szóval... Mi vagyunk az 57. arrancar...
- Lala...
- És Lily...
- Alegra Alameda-sama fracciónjai!
*Az utolsó mondatot már egyszerre mondják ki. A második "sama" megnevezés azonban már tisztelettel teli, nem úgy, mint az, amit Tadeo neve után biggyesztettek - annál jól érezhető volt a gúnyos él...*