Halk kopogtatás hallatszik az iroda ajtaján.
- Tessék!Szól ki hangosan Yuuta. Éppen újságot olvasott, a szokottnál jobban elterpeszkedve fotelében, amikor jött az idegen. Gyorsan összekapja magát – miközben székének kerekei miatt majdnem hanyatt vágódik -, az asztal alá dobja a magazint, és igyekszik olyan pózt felvenni, melyről lerí, hogy ő a bajba jutottak legmegfelelőbb embere – feltéve, ha megfizetik...
- A fenébe, pedig már nemsokára lejárt volna a munkaidőm...Morogja orra alatt, majd folytatja:
- Jó napot...Köszönti kelletlenül az érkezőt, de modora csak addig marad ilyen, amíg meg nem látja az idegent... Huszonéves lány, igaz, hogy nem valami bombázóalkat, aranyosnak tűnik... Belépésekor kicsit meghajol üdvözlésként.
- Üdv! Matsushita Hoshiko vagyok.- Hayashi Yuuta, de ezt már tudja, gondolom.Mutatkoznak be egymásnak, majd egy kézfogást követően mindketten leülnek egy-egy székre. Magánnyomozónk hozzáállása gyökeresen megváltozott Hoshiko megpillantásától kezdve...
- Kér valamit inni esetleg?- Nem, köszönöm. Ami azt illeti, ez érdekelne...Egy újságot tesz le az asztalra – Yuuta eddig észre se vette, hogy az is van nála -, majd az egyik rövid hirdetésre mutat.
~ "Asszisztenst keresek irodámba, lehetőség szerint fiatal, kedves nőt. Tapasztalat előny." De hiszen ezt én adtam fel múlt héten! ~
Csodálkozik el, majd rágyújt, és ismét szemügyre veszi a lányt, ezúttal alaposabban...
- Szeretnék jelentkezni az állásra^.^ De természetesen tárgytalan, ha már valaki azóta betöltötte a posztot...Mondja pimasz mosollyal. Yuuta köpni-nyelni nem tud meglepetésében – nem hitte volna, hogy fognak jelentkezni a hirdetésre, ráadásul pont egy ilyen helyes lány. Na nem mintha önbizalomhiánya lett volna, számított saját vonzerejére és ellenállhatatlan természetére, de egy hét után már el is felejtette, hogy segédet akart felvenni magához...
- Beszélne egy keveset magáról, hölgyem? Egyelőre még csak a nevét tudom...- Ó, természetesen! Matsushita Hoshiko vagyok, ahogy előbb is említettem, és 23 éves, tősgyökeres karakurai lakos. Titkári végzettségem van, és már dolgoztam ezelőtt három kisebb cégnél, de túl nagy volt a nyüzsgés mindenütt...Nagy figyelemmel kíséri a lány szavait, majd komoly hangon megszólal:
- Nos, kedves Hoshiko, sajnos nagyon sokan jelentkeztek az állásra... - az elkomorodó arcot látva azonban gyorsan hozzáteszi:
- De Önt veszem fel asszisztensemnek!A lány először elcsodálkozik ezen a kijelentésen, néhány pillanat múlva azonban egy örömkiáltás közepette Yuuta nyakába veti magát az asztalon keresztül. A nagy lendülettől mindketten felborulnak a székkel együtt, a nyomozó pedig be is veri fejét a közeli falba...
- Au... Leszállna rólam, kisasszony?- Elnézést^.^”- Szóval akkor holnap várom az irodában délelőtt 10 órára... A munkaidő 18-ig tart, fizetése a befejezett megbízások egy részéből fog állni, a többit meg majd úgyis meglátja.Mondja, miközben feltápászkodik, és fejét ellenőrzi, nem nőtt-e rajta púp...
- Rendben, Yuu-chan! Viszlát holnap!- Minek neveztél?! Állj csa...Be sem fejezi a mondatot, mivel a lány már régen elviharzott addigra az irodából. Csak lemondóan legyint - megint egy elhamarkodott döntést hozott meg... Legközelebb ilyen esetben csak próbaidőre vesz fel majd a jelentkezőket...
//Hoshiko adatlapja:
NÉV: Matsushita Hoshiko
KOR: 23 év
NEM: nő
KASZT: ember
KÉPESSÉG: nincs (egyelőre?)
KINÉZET, JELLEM:
http://fc33.deviantart.com/fs12/i/2006/296/2/1/Girl_to_Anime_by_Erokon.jpg 165 cm magas, vékony testalkatú. Haja barna, vállig érő, szeme pedig fekete. Szája sarkában mindig pimasz mosoly bujkál. Fekete ujjatlan pólót és sötétkék farmert visel sportcipővel. Rendkívül szórakozott, és egyik pillanatról a másikra képes gyökeresen megváltoztatni viselkedését – egyszer karót nyelt, hivatalos stílusban beszél, míg egy másodperccel utána már Yuuta nyakába ugrik visítva egy kis pók miatt… Általában becézi beszélgetőpartnereit, kivéve, ha munkáról van szó. Rajong az animékért és mangákért, gyakran még bent az irodában is kedvenc shoujo- vagy josei-történeteit olvassa, ezzel őrületbe kergetve főnökét, aki azóta többször is megbánta, amiért felvette őt.//
