Hollownolás, azaz spontán hollowvadászat //Lezárva//

Este 8 óra. Néma csend az emberek világában.
Történetünk színhelyén, egy karakurai parkban szintén csend van. Ha nem is sokáig.
Ugyanis a következő pillanatban a park közepén kinyílik egy senkai kapu és kirepül rajta egy ordító Zel Syneza Kaabel. Eléggé érdekes példány volt a maga nemében, de ebbe most ne menjünk bele.
Rögtön a fiú után Naoki is kilép a kapun.
- Ezt meg miért kaptam Naoki?! - orditja a a másik felé Zel vöröslő fejjel, majd megpróbál feltápászkodni.
Miután sikerült, megtapogatja a hátán lévő lábnyomot.
- Most néz meg mit csináltál! - hátat fordít Naokinak, hogy ő is láthassa a művet. - Ez egész életemben rajtam lesz! Miért kellett ilyen erősen hátbarúgni?!
- Ne izgasd fel magad - intette le Naoki, majd legugolt és megvizsgálta a "nyomot"
Elvigyorodott. - Egészen pofás kis tetkó lett. - mondta kajánul, majd ügyesen átugrotta Zel felé lendülő lábát.
- Na mi az? - kérdezte sírásra görbült szájjal. - Hát nem tetszik?
Szerencsére helyén voltak a reflexei, ezért még idejében el tudott hajolni Zel felülről jövő támadása elől, ami jó méteres lyukat ütött a földbe.
- Egyszer még megöllek Naoki! - ordította a maszkos férfi és megpróbálta kiráncigálni a földbe ágyazódott lábát, több-kevesebb sikerrel.
Ekkor érkezett meg a 3. személy, aki után a kapu egyből el is tűnt.
Egy gyors pillantással felmérte a helyzetet, majd felsóhajtott.
- Na, ne bomoljatok már! Talán elfelejtettétek, hogy miért jöttünk ide?
- Na ja. A küldetés... - morogta Zel és nagy nehezen álló helyzetbe hozta magát.
Hogy is felejthették volna el a főkapitány egy órán át tartó szentbeszédét a küldetés fontosságáról. Amikor a pokollepke átadta nekik az üzenetet, hogy küldetésre kell menniük még boldogok is voltak, hogy végre kimozdulhatnak seitrei-ből.
Annál nagyobb csalódás volt, amikor meghallották, hogy ugyan hollow vadászatra mennek, de nem ez lesz az elsődleges célja a küldetésnek, hanem az osztagok közti együttműködés fejlesztése.
Naoki már bent volt a főkapitány irodájában egy Yakatoi Hamanoto nevű tiszttel a 8. osztagból. Naoki ismerte a 8. osztagbeli tiszteket, de Hamanoto nevűre nem emlékezett.
*Biztosan újonc* gondolta és a szeme sarkából tetőtől talpig végigmérte leendő társát.
Szeme se rebbent, amikor látta a szivárvány minden színében pompázó ruhakollekciót, de amikor a férfi tűzvörös hajához ért a tekintete, nem tudta megállni, hogy össze ne ráncolja a szemöldökét.
*Hát ez van* sóhajtott fel *Mindig kifogom a legnagyobb barmokat. Múltkor is az a hosszú nyelvű... Zel, vagy hogy is hívták.*
Az elmélkedését az ajtó csapódása szakította félbe. Megfordult és szembetalálta magát a vigyorgó Zel Syneza Kaabel-el.
- Hát te meg a mi a rákot keresel itt?! - kérdezte kedvesen tőle Naoki, miután leküzdötte a megjelenését követő röpke 5 perces sokkhatást.
- Hát így üdvözöljük a régi ismerőst? - kérdezett vissza az ex-espada. Majd mintha mi sem történt volna besétált a szobába, bevágta magát a egyik ott található fotelba és lazán feltette a lábát az asztalra.
Miután a főkapitány törésközeli állapotba hozta Zel lábait és lesöpörte őket az asztalról el mondta azt a bizonyos szentbeszédet, amit az álomkóros halgatóság kedvéért kicenzúrázunk, hiszen ha a Resident Evil 215-ön bealudtak, nem tudom mi lenne, ha ezt végighallgatnák. A lényeg az, hogy karakura egyik parkjában átlagon felüli hollow aktivitást észleltek és ezt kéne felteríteniük, és ha a helyzet megkívánja, megsemmisíteniük a "szerencsés" kiválasztottaknak.
A 3 férfi miután túlestek a bemutatkozáson (a főkapitány ragaszkodott hozzá, hogy Zel és Naoki is fogjon kezet és mutatkozzon be rendesen, aminek következtében Zel keze tele lett kék-zöld foltokkal, Naoki mutatóujjáról pedig levállt egy porc) kiléptek a kapun és egy előre előkészített senkai kapuhoz vonultak.
- Na, mielőtt elindulnánk el kéne dönteni, hogy ki fogja vezetni a csapatot. - szólalt meg az eddig hallgatásba burkolódzó Hamanoto. - Nem lenne szerencsés, ha mind a 3-an egyéni akciókba kezdenénk.
Kinyílt a kapu, Zel már be is lépett és onnan szólt vissza.
- Ugyanmár, ez nem lehet kérdés. Ki lehetne más a vezető, mint a csapat legerősebb tagja - világosította fel Hamanoto-t és jelentősségteljesen magára mutatott. Szerencsétlenségére nem érdekelte, hogy Naoki mit gondol a dolog felől, ugyanis akkor látta volna azt a gyönyörő ívet, amit a férfi lába bejárt mielőtt Zel hátának csapódott volna, aminek következtében az ex-espada fejjel a kapuba zuhant.
*Méghogy ő a vezető* mormogta maga elé bosszúsan Naoki, majd követte társát a kapuba.
Hamanoto nem igazán értette a dolgokat, ezért megvakarta a fejét és követte őket.
És innentől már ismerjük a történetet...

Mivel végül nem sikerült megegyezni abban, hogy ki legyen a vezető, abban állapodtak meg, hogy együtt döntenek mindenről.
Felugrottak a fák közé és keresni kezdték a szellemi energia forrását, amit miután megérkeztek, folymatosan észleltek.
- Szerintem külön kéne vállnunk - szólt Naoki a többiekhez - Úgy nagyobb területet tudnánk egyszerre átfésülni.

Tárgy: Hollownolás, azaz spontán hollowvadászat Kedd Márc. 10, 2009 5:19 am

Mikor megkaptam a levelet a pokollepkétől, hogy küldetés annyira örültem, hogy kedvem volt kiugrani a bőrömből. Végre valami jó amin, nem fogom szét unni magam, végre egy küldetés...bár a kapitány dumájára nem voltam kíváncsi. Elmentünk a kapitányhoz, hogy végig hallgassuk mi is lesz a feladatunk. Naokival együtt érkeztünk meg. A beszélgetés alatt szinte végig engem bámult és egy kicsi fura arcot vágott, de nem akartam hozzászólni, hogy mivan mit bámulsz, mert még a végén megsértődött volna. Biztosan nagyon elmélkedett valamin.Erre csak kicsapódik az ajtó. Naoki erre megfordul és meglátja, hogy Zel az. Erre kedvesen megkérdezi tölle:
-Hát te meg mi a rákot keresel itt?!
Zel csak nyugodtan ennyit kérdezett:
- Hát így üdvözöljük a régi ismerőst?
Ezt követően(kicsit bunkó módon) Zel ledobta magát a az egyik fotelba és a lábát pedig a kapitány asztalára tette. A kapitány ezt nem nézte jó szemmel és gondolom a kutyagumis lábát se akarta nagyon szagolgatni, így majd kitörve ezt levágta a földre. Kíváncsi lettem volna hogy mit szólt volna akkor, ha ezt nem a kapitány, hanem egy másik fickó csinálta volna...na de mindegy, most nem ezen kell elmélkedni.
Végig hallgattuk az egy órás hablatyolást és elindultunk. Az ajtón kívül már rögtön ott várt minket egy senkai kapu. Aztán gondoltam nemlenne az túl jó ha csak úgy szétszórtan szaladgálnánk így hát megszólaltam végre valahára és a többiek megdöbbenésére.
- Na, mielőtt elindulnánk el kéne dönteni, hogy ki fogja vezetni a csapatot.
Először Zel szólalt meg:
- Ugyanmár, ez nem lehet kérdés. Ki lehetne más a vezető, mint a csapat legerősebb tagja-aztán magára mutatott. Aztán elindult. Ránéztem Naokire, hogy talán mondani akar-e valamit, de csak annyit láttam, hogy egy kicsit mérgelődő arccal egy szép íves rúgást akar mérni Zel hátára és a rúgástól Zel csak úgy átszánkázott a kapun, és Naoki pedig ment utána. Én csak szépen nyugodtan és kényelmesen átmentem a kapun, és csak örültem, hogy nem én kaptam azt a hatalmas rúgást. Mikor átmentem láttam, hogy Zel vörös fejjel üvöltözik Naokival, de bevallom most valahogy nem voltam rá kíváncsi, mert engem inkább a küldetés érdekelt most. Aztán csak annyit mondtam hogy lenyugodjon a társaság:
- Na, ne bomoljatok már! Talán elfelejtettétek, hogy miért jöttünk ide?-és reménykedtem, hogy nem felejtették el ilyen gyorsan a küldit. Közben felfigyeltem a hatalmas lyukra ami mellett Zel állt és porolgatta magát, miközben motyogott valamit, amit nem nagyon értettem. Naokinak támadt egy jó ötlete, méghozzá az, hogy mi lenne akkor ha különválnánk és átfésülnénk ezt a területet. Felugrottunk egy-egy fára és elkezdtünk körbenézni. Viszonylag gyorsan mentem körbe és semmit sem láttam, hogy bármi is készülődne itt, bár lehet hogy most én voltam figyelmetlen, de mégis éreztem ezt a szellemi energiát. *Kiváncsi vagyok, hogy az a két szerencsétlen találtak-e valamit, mert az zsír lenne* gondoltam magamban. Aztán mentem még egy kört, de akkor már lassaban mentem, hátha mostmár észre veszek valamit.

Tárgy: Hollownolás, azaz spontán hollowvadászat Kedd Márc. 10, 2009 8:41 am

Fölugrottam az egyik fára és elkezdtem kémlelni a területet. Mivel nem láttam semmit ezért körbe pásztáztam, hogy hátha érzek-e valami lélekenergiát, de egyenlőre semmit nem éreztem. Csak azt a rúgást, amit Naoki mért a hátamnak.
-Naoki te szemét! Ezért még megfizetsz-morogtam halkan, miközben Shonidoztam körbe a megfigyelt területet.
Egy idegig még folytattam a körözgetést, majd amikor meguntam fölugrottam az egyik villany póznára, hogy onnan gyönyörködjek a teliholdban.
-Gyönyörű ez a telihold...Pont olyan, mint azon az estén...-gondoltam vissza pár emlékre, mikor még ember voltam. De nem tudtam sokáig gondolkodni, mivel egyszerre megéreztem, hogy rengeteg Hollow közeledik...és valami erősebb is.
-*heh* Itt jönnek fiúk!-szóltam hátra két társamnak.

Ahogy megbeszélték, Naoki is a többiektől külön kereste a hollowokat. Pontosan nem tudta, hogy merre lehetnek, de érezte, hogy elég számban megtalálhatóak errefelé.
És érzett még valamit. Valami mást, erősebbet. Nem tudta meghatározni, hogy mi lehet, de a szellemi energia nagyon hasonlított a hollowékhoz azt leszámítva, hogy sokkal erősebb volt.
*Na, nem is lesz ez olyan unalmas. Legalább kicsit megmozgathatom a tagjaimat. Már unom az otthoni edzéseket.*
Naoki ágról ágra szökkent, amikor meghallotta Zel kiáltását.
- Itt jönnek, fiúk!
*Mintha nem tudnánk...* felsóhajtott. *Ehh, miért pont őt kaptam társamul. Az a szövege az érzelmekről... Végülis nem kéne ezt felrónom neki. Hiszen csak úgy gondolkozik, mint a többi ember. Ez pedig nem bűn.*
Naoki egyre közelebb ért a szellemi energia forrásához, míg végül meg is látott egy hollowot. A lidérc, amint meglátta a shinigamit, egyből felé vetette magát.
*Na, kezdődik a mészárlás*
Naoki odashunpozott a hollow elé és mielőtt még az felocsúdott volna, összeszedett egy kis reietsut és átütötte a lidérc maszkját.
A hollow szép lassan eltűnt, de már jöttek is az újabbak. Naoki nem jött zavarba szépen shunpozott egyiktől a másikig. Egyiket egy rúgással, másikat egy ütéssel némította el. Végül a 10. leölt hollow után egy sziklára szökkent és megállt.
*Na, azt hiszem kellően bemelegítettem. Ideje váltani.* Lassan kihúzta a kardját és támadóállásba helyezkedett. A hollowok megtorpantak, mikor meglátták Gentu akarit.
- Na miaz? - szólalt meg az eddig némán harcoló Naoki. - Talán féltek?
Az egyik hollow válaszul felüvöltött és rávetette magát. A férfi kivárt. Megvárta, amíg a hollow teljesen előtte lesz, aztán eltűnt egy shunpoval, megjelent a lidérc mögött és a hátába szúrta a zanpakutoját.
Erre aztán a többi hollow is aktivizálódott. Naoki levágott 1-et és 2 jött a helyébe. Hiába cikázott ide-oda a lidércek között, csak nem akartak elfogyni.
Ha ez így megy tovább nem biztos, hogy sokáig bírja.

Tárgy: Hollownolás, azaz spontán hollowvadászat Vas. Márc. 15, 2009 4:48 am

A semmiből tűntek elő a hollowok. Több ezren is lehettek, de mindegyik gyenge volt.
-A rohadt anyátokat! Most aztán kihoztatok a sodromból....-kiabáltam a hollowoknak, miközben előhúztam a Zanpakutomat.-Megfizettek amiért megzavartátok az emlékezésemet!-majd leugrottam a póznáról egyenest egy hollow fejére, majd egyetlen csapással vagy hat lidércet is szétvágtam.
-*Cöh* Szánalmas...-tettem hozzá, miközben sétálva vagdostam le a hollowokat, utat vágva Naokihoz.
-Hé Naoki! Te tudod, honnan jöttek ezek ilyen hirtelen?-választ nem kaptam mivel nem figyelt rám.-Mindegy...-majd megfordultam és letöröltem magamról a lidércek mocskos vérét. Teljesen váratlanul az egyik hollow, ami Naokival küzdött hirtelen hátba támadt. Mivel még csak az erőm egy százalékával küzdöttem, a Hierom se védett meg attól, hogy a hollow beleharapjon a vállamba. Mikor éreztem, hogy valami van a vállamon ridegen ránéztem a hollowra, majd elhajítottam magamtól.
Pár métert esett, mikor pedig fölkelt így szóltam hozzá:
-Te mocsok...most tönkre tetted a ruhámat!-közöltem vele gúnyosan.
-Te kis!!!-üvöltötte a lidérc, miközben újra felém ugrott.
Egy mosoly hagyta el a számat, mikor láttam, hogy a barom újra megpróbál megtámadni. Alig öt méterre lehetett már csak tőlem, mikor kicsaptam a nyelvemet, körbefogtam vele a testét, majd vissza húztam és lenyeltem egészben, mindezt egyetlen szempillantás alatt. Megint hollowok rohantak felém, mire én csak álltam.
-Gyertek csak férgek! Erre kell jönni, ha megakartok halni!-majd egy gyors Sonidozással levágtam mindegyiket.
-Naoki! Hamanoto! Ti is érzitek? Egy erősebb ellenfél is közelít felénk. Szerintem egy Arrancar...azoknak van ilyen reiatsuja.-ekkor újabba szörnyek jöttek, körbe vettek és várták mit teszek.
-Egek...Hát ti sose adjátok föl?-majd Sonidoval a velem szembe lévő féreg előtt tűntem föl, betörtem a maszkját, de már a mellettem levő hollow is támadt volna. Mivel a jobb kezem még a hollow fejébe szorulva volt, arra a kezemre és a hollowra támaszkodva elrúgtam egy másiknak. Ezt követően sikerült kihúznom a kezemet a lidérc fejéből, majd a két utolsó hollow is felém vetette magát a hátam mögül. Egy laza mozdulattal a baloldali hollow maszkját a bal könyökömmel betörtem, majd ugyanazzal a kezemmel megragadtam, szintén a maszkjánál, a jobb felől érkezőt és beleharaptam a fejébe.
~Igazi féreg vagyok*hehehe*~mondtam röhögve magamban, mikor egyszer csak érzem, hogy egy erős lélekenergiájú személy közelít.
~Na végre elődugta a képét ez a nyomorult.
-Csak, hogy végre kijöttél a rejtekedből...nem tudom minek kellett ez a sok hollow, de azt hiszem étvágy csillapításra jól jöttek.-jegyeztem meg gúnyosan, majd lenyaltam a számszéléről a lidérc vért.
-Végre megtaláltalak....Zel Syneza Kaabel-mondta az árnyékból kilépve egy férfi Arrancar.
-Ó, megtisztelsz, hogy tudod a nevemet.-hajoltam meg előtte, ezzel is jelezve gúnyolódásomat.
-Már, hogyne tudnám kivagy?...Te vagy az az Arrancar, aki elárulta Aizen nagyurat!
-Jaj, tényleg a jó öreg Aizen. Mi van vele? Még mindig gyűjti a hozzád hasonló talpnyalókat?*hehe*És benned kit tisztelhetek?
-Arrancar 86. Tramura Ginzo, te mocskos féreg!
-A féreg rám nézve még bók*hehehehe*-szórakoztam az Arrancarral egy kicsit, mivel gyűlöletet érzek minden egyes személyt, akinek köze van Aizenhoz. Majd előrántotta a Zanpakutoját és támadó helyzetbe állt.
-Jaj, ne aggódj. Nem velem kell megküzdened....NAOKI!!

Naoki egy ideig még kaszabolgatta a hollowokat, de azok csak nem akartak elfogyni.
*Na ebből elég... Ideje kidout használni.*
- Hadou 58: Tenran! - kiáltásának következtében a zanpakutoja szélsebesen pörögni kezdett.
- Nos - mosolyodott el a férfi. - kezdődjék a móka!
Naoki beugrott a legnagyobb tömegve és körbeforgatta a kardját. Pillanatok alatt 10-15 hollowot mészárolt le.
Mikor egy kicsit megtisztította a terepet vette észre, hogy Zel nem harcol, hanem egy férfival beszélget. Alaposabban szemügyre vette és ekkor látta, hogy ez egy arrancar.
Éppen mikor erre rájött kiáltotta el magát Zel.
- ...NAOKI!!
*Ejj, csak nem azt akarja, hogy én harcoljak vele? Talán nem szeret a saját fajtája ellen harcolni?... Na de rendben van. Ő legalább méltó ellenfél lesz.*
Egy shunpoval Zel mellett termett és felé fordult.
- Innentől átveszem. Te menj és foglalkozz a hollowokkal. Csak vigyázz, le ne becsüld őket! gyengék ugyan, de sokan vannak. - figyelmeztette társát, majd az arrancarra nézett.
- Nos, amint gondolom kitaláltad én leszek az ellenfeled. Naokinak hívnak. Nem szeretek sokat beszélni, ezért azt javaslom kezdjük is el. - a gyors bemutatkozás után Naoki nekilendült. Szemből támadott és egy fentről indított csapással próbálta megsebezni az ellenfelét.
Az arrancar elmosolyodott.
- Ejnye. Pedig már kezdtem remélni, hogy végre egy komoly ellenfél ellen harcolhatok. Erre egy nyamvadt shinigami támad rám.Rosszallóan megcsóválja a fejét. - Na de mindegy. Gyorsan végzek veled, aztán foglalkozom a barátoddal is.
Lezán, fél kézzel felemeli kardját, hogy hárítsa Naoki csapását. Azonban elszámította magát.
A vágást ugyan kivédte, de a shinigami lendülete továbbvitte. 3 métert tolta maga előtt, de aztán összeszedte magát, szilárdan kitámasztott, és lihegve megállt.
- Ehh - mondta légszomjjal küzdve. - Nem is vagy rossz. Lehet, hogy mégiscsak érdekes küzdelem lesz.
- Mivel látom, hogy erős vagy, ezért abban a megtiszteltetésben foglak részesíteni, hogy teljes erővel harcolok ellened. Maga a csata nem fog sokáig tartani, de legalább szép halálban lesz részed.Az arrancar monológja befejezése után felemelte a kardját és elkiáltotta magát.
- Dantaru, Tobotaria!
A resurractionja következtében a kardot fekete szellemi energia vette körbe. Egy ideig kavargott a kard körül, majd hirtelen beleszállt és feketére színezte azt.
Az arrancar hierroja is feketévé változott. Ha az ég sötét lenne, most teljesen láthatatlan lenne.
- Nos Naoki... támadj!

Tárgy: Hollownolás, azaz spontán hollowvadászat Kedd Márc. 17, 2009 9:22 am

Miután Naoki feltűnt mellettem én egyedül hagytam őt az Arrancarral, így nem láttam mit művelnek. De nem féltettem Naokit, tudtam, hogy egyszerűen elfog bánni az Arrancarral. Arrébb Sonidoztam, majd kerestem pár hollowot. Pillanatokon belül fel is tűnt vagy tíz, újra előhúztam Kuro Hebit, és elkezdtem mészárolni. Amint végeztem azzal a tízzel rögtön mentem is tovább.
-Csak ennyi telik tőletek férgek?!-kiáltottam miközben szétütöttem egy újabb lidérc fejét.-Nem is értem minek kellett eljönnöm nekem is...Naoki egyedül fölszámolna titeket.-de ekkor egy újabb hollowok tűntek fel a semmiből és mindegyik belém mélyesztette a fogát. Pár másodpercig ledöbbentem, majd ránéztem az egyikre majd kitoltam a nyelvem, köré fontam, kiakasztottam az állkapcsomat és azt is lenyeltem. Ezután elkezdtem sebesen pörögni, így az elém kerülő néhány hollowot is megöltem és a rajtam lévők közül is lelöktem magamról kettőt. A maradék kettőt, ami rajtam lógott kézzel leszedtem, az egyikbe beleharaptam, a másikat meg elhajítottam a levegőbe és fölrúgtam rá egy követ, ami puska golyóként hatolt át rajta.
-*hehehehe*-nevettem hangosan, mivel igen élveztem a mészárlást.-Gyertek még...még...még!*háháháhá*-csak akkor állt el a szavam mikor megláttam közeledni három Menos Grandet, de az sem tartott sokáig ugyanis újra nevetni kezdtem-Nah, végre csak, hogy valami erősebb ellenfél is jön.-ekkor viszont mindhárom Menos kilőtt egy Cerot. Kénytelen voltam elugrani, ugyanis még mindig nem használtam megfelelő mennyiségű lélekenergiát.
-*Cöh*....-majd egyetlen Sonidot használva fölmentem az egyik Menos fejéhez, hogy megpróbáljam elrúgni, azonban a mögötte lévő azonnal megpróbált bekapni. Nem volt mit tennem kifeszítettem a támadó Menos száját, nehogy egészben lenyeljen. Addig feszítettem míg kiakasztottam az állkapcsát. Majd ráugrottam a mellette lévőre és szanaszét vertem a fejét. A harmadik egy újabb Cerot lőtt ki, de ezúttal, mielőtt még kilőhette volna a feje felé ugrottam és berúgtam a maszkját.
-*Heh-Heh*-lihegtem, mert egy kicsit kifulladtam a küzdelemben, majd mikor kifújtam magam egy hang szólított meg, ami eléggé ismerős volt számomra:
-Látom még mindig csak egy brutális és erőszakos személy vagy?...Nemde...Zel?-majd mikor kilépett az árnyékból a hang tulajdonosa egyszerűen ledöbbentem.

-Látom még mindig csak egy brutális és erőszakos személy vagy?...Nemde...Zel?-mondtam miközben kiléptem a fák árnyékai közül.-Régen láttuk egymást.-majd mosolyogva néztem Zelre és vártam a reakcióját.
-T-te...?! Nem lehet!-mutatott felém az ujjával eléggé meglepődötten.
-De mégis én vagyok az.
-Azt hittem fölfalt az a hollow és meghaltál.
-Meg is haltam...pont úgy ahogyan te is. De hollowként újjászülettem.
-És hol voltál ez idő alatt?
-Aizen nagyúr szolgálatában.
-Aizen...te szemét! Hát már téged sem kímélt meg?-erre összeráncolta a homlokát.
-Azért vagyunk itt, mert Aizen nagyúr azt parancsolta gyűjtsünk be neki egy árulú Arrancart, akit úgy hívnak...Zel Syneza Kaabel.-majd rámutattam Zelre.
-*heh*Tehát emlékszik még rám?
-Igen.. és most ha nem haragszol elviszlek elé.-majd előhúztam a két Zanlakutomat.
-Nocsak...még mindig magadnál hordod ezeket?-értette ezt a két kardomra, amit még tőle kaptam annak idején. De nem feleltem inkább azonnal támadtam. Felé Sonidoztam és megpróbáltam minkét fegyveremmel lecsapni rá.

- Nos Naoki... támadj!

A shinigaminak nem kellett a bíztatás, egy gyors shunpoval az arrancar mellett termett, majd vágások sorozatát zúdította rá. Megsebezni azonban nem tudta, ellenfele védekezése tökéletes volt.
*Értem... tehát nem fogok vele könnyen végezni. Ideje kipróbálni valami mást.*
Hátrább szökkent az arrancartól, és elkezdte koncentrálni a reietsuját. Körülötte a levegő lassan kavarogni kezdett.
Az arrancar gúnyosan felvonta szemöldökét Naoki akcióját látván.
- Na mi az, csak ennyire vagy képes? Akkor most én jövök!
Felemelte a kardját, majd hirtelen Naokira szegezte. A fegyverből fekete füst kezdett el áramolni kifele, és villámgyorsan haladt a shinigami felé.
*Ez meg mi lehet?* Naoki értetlenül állt az események előtt. *Biztos, ami biztos, megpróbálom elkerülni.*
Egy shunpoval eltűnt az előbbi tartózkodási helyéről és az arrancar másik oldalán jelent meg újra.
Nagy meglepetésére, azonban a füst oda is követte és már szinte teljesen körül is vette.
Szép lassan ellepte Naokit. A férfit köhögési roham rázta meg, ahogy érezte, hogy a füst a tüdejébe hatol.
*A fancba! Ez valami méreg!* A shinigami érezte, hogy feje elnehezül, végtagjai nehezebben mozdulnak.
*Sürgősen ki kell találnom valamit. Ez itt füst... Hol találkoztam már füsttel?*
Ekkor eszébe villant a legutóbbi ahrca Zellel.
*Hát persze!* Időközben térdrerogyott, ezért most midnen erejét összeszedve felkelt, majd kis reietsut gyűjtött össze.
- Hadou 58: Tenran! A kidou hatására a kardja eszeveszett pörgésbe kezdett, és ventillátorként működve lassan szétoszlatta a füstöt.
Kis idő múlva ismét tiszta volt körülötte a levegő. Naoki deaktiválta a kidout, majd térdre rogyott. Kapkodva szedte a levegőt, ráadásul az erőfeszítéstől nagyon ki is merült.
Az arrancar gúnyosan figyelte ahogy lassan a földre rogy.
- Úgy látszik ennyi voltál. Meg kell, hogy vallajam, csalódást okoztál nekem.
Az arrancar felugrott a levegőbe, felemelte a kardját és felkészült, az utolsó csapásra.

Tárgy: Hollownolás, azaz spontán hollowvadászat Kedd Márc. 31, 2009 5:32 am

Az Arrancar lassan kisétált és megpillantottam a régnemlátott h
-T-te...?! Nem lehet!-mondtam, miközben az ujjammal mutattam felé, eléggé zavartan.
-De mégis én vagyok az.-válaszolta mosolyogva.
-Azt hittem fölfalt az a hollow és meghaltál.
-Meg is haltam...pont úgy ahogyan te is. De hollowként újjászülettem.
-És hol voltál ez idő alatt?
-Aizen nagyúr szolgálatában.-ez a mondat földúlta az agyamat és idegesen folytattam a mondani valómat.
-Aizen...te szemét! Hát már téged sem kímélt meg?-erre összeráncoltam a homlokomat, és vfeljöttek az emlékek arról a mocsokról.
-Azért vagyunk itt, mert Aizen nagyúr azt parancsolta gyűjtsünk be neki egy árulú Arrancart, akit úgy hívnak...Zel Syneza Kaabel.-majd rám mutatott.
-*heh*Tehát emlékszik még rám?
-Igen.. és most ha nem haragszol elviszlek elé.-majd előhúzta a két Zanlakutoját.
-Nocsak...még mindig magadnál hordod ezeket?-kérdeztem tőle, értve ezzel a két kardra amit még tőlem kapott. De a kérdésemre már nem felelt, csak gyorsan elkezdett felém sonidozni és megpróbált fölülről rám csapni mindkét kardjával.
A támadás igen erőteljes volt, de elég volt a kardom hüvelyével védekeznem.
-*Cöh* Látom használod, de azt sem tudod, hogyan kéne jól kijátszani az erejét...-jegyeztem meg gúnyosan, miközben eltaszítottam magamtól Hiszamét.-Az erőd lehet megnövekedett...de a kettőnk közötti különbség még így is látszik.-majd szép lassan kihúztam a Zanpakutomat a hüvelyéből és mikor teljesen kihúztam a nyelvemmel körbe öleltem az élét. A másik kezemet pedig Hiszame felé nyújtottam és rámutattam. Kilőttem felé húsz Barat, ami nem azért volt, hogy azzal sebesítsem meg, kizárólag figyelem elterelésnek szántam. Majd én mögé sonisoztam és a feje felé nyúltam, hogy elhajíthassam.

A megjelenésem nagy shockot okozott Zelnek. Nagyon nevetnem kellett volna, mikor megláttam az arcát. De szerencsére kibírtam és megőriztem a komolyságomat. Egy ilyen helyzetben nem volt szabad baromságokat művelnem. Zel kérdései is elég viccesek voltak, mivel azt hittem nyilván való volt számára, hogy ha vele megtörténtek hasonló dolgok, akkor mással is megeshetnek. Főleg ha a mi családunkba tartoznak.
Még mielőtt megkezdtem volna a bátyámmal való harcot, előtte megnéztem, hogy áll a társam, Tramura. Nem éppen a legfényesebben. A Ressurreccionját már föl is vette, az ellenfele pedig nem éppen egy könnyen átverhető fajta...esélytelennek tartottam, hogy ő nyerjen, így nekem kell mindkettőt elintéznem.
Majd megrohamoztam Zelt, mindkét kardommal fölülről csaptam egy óriásit. Viszont, csupán a kardja hüvelyét használva, kivédte a támadásomat. Eléggé megvoltam lepődve. A kardjaim energia lökete kisebb gödröt okozott Kaabel alá, viszont szinte semmilyen erőfeszítést nem tett.
-*Cöh* Látom használod, de azt sem tudod, hogyan kéne jól kijátszani az erejét...-tette hozzá gúnyosan Zel, majd eltaszított magától.-Az erőd lehet megnövekedett...de a kettőnk közötti különbség még így is látszik.-majd kihúzta kardját a hüvelyéből és a nyelvével körbefonta azt. Majd felém nyújtotta karját és kilőtt felém pár Barat. Ezeket könnyű szerrel kivédtem, viszont arra már nem számítottam, hogy Zel mögöttem tűnik fel és elhajít a levegőbe.
Szerencsére gyorsan korrigáltam a hibámat, a levegőben megfordultam és fejjel lefele elkezdtem lövöldözni a Gun-Swordokkal. Egy párat kitudott védeni, de rengeteg eltalálta és néhány fontosabb szervét is érhette golyó. Mikor leérkeztem a földre keresztbe raktam a két kardomat.
-Nos Zel...még mindig biztos vagy benne, hogy szeretnél velem harcolni?-majd ránéztem, hogy mikor tér észhez.

Miután Naoki a földre rogyott, az arrancar gúnyosan megszólalt.
- Úgy látszik ennyi voltál. Meg kell, hogy vallajam, csalódást okoztál nekem. - mondta, majd felugrott a levegőbe, hogy bevigye végső csapást.
A shinigami eddig lehorgasztott fejjel igyekezett kiűríteni tüdejéből a füstöt, de most, az arrancar hangjára felemelte a fejét.
*Elbízta magát... Ez még előnyömre válhat.* A méreg mostanra többé-kevésbé kiürült a testéből, de még nem egyenesedett fel. Továbbra is térdre rogyva maradt.
Látszólag csak az utolsó pillanatban tért ki az arrancar csapása elől - félrehengeredett, így ellenfele kardja a földbe csapódott. Az arrancar dühösen felhorkant. - Ejnye, de szívós vagy! kihúzta kardját a földből és minden erejét a következő támadásba adta. Mivel most már közvetlenül Naoki felett állt és a támadást bajosan lehetett volna elkerülni, biztos volt győzelmében, és leplezetlenül vigyorgott.
A shinigami már ellenfele 1. támadásánál elkezdte koncentrálni a reietsuját. Most, amikor az arrancar kardja felé tartott, ki is eresztette egy kidou kíséretében.
- Hadou 50: Rei no kuron! - a lélekklón azonnal meg is jelent mellette, kardját felemelte és könnyedén kivédte az arrancar csapását.
Naoki pillanatok alatt előhúzta saját kardját, egy shunpoval ellenfele mögött termett és egy villámgyors szúrást intézett annak válla felé.
Az arrancar a döbbenettől teljesen lebénult, előbb még egy teljesen félholt ember volt előtte, most pedig egy tőle szerzett seb tátong a vállán.
Kis időbe tellt míg feleszmélt, és egy sonidoval távolabb került Naokitól.
- Te nyavajás! - sziszegte a férfi felé, miközben kezével megpróbálta elállítani a vérzést.
- Ezért most meghalsz! - kiáltotta, majd még ép kezével felemelte kardját, vélhetően ismét a fekete füstöt akarta használni.
Naoki némán figyelte, arcán halvány mosoly tükröződött.
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ugyanaz a trükk 2-szer is bejön ellenem? - kérdezte csendesen, majd ugyanolyan halkan ellenfele elé villámtáncolt és elkapta a kardot tartó kezét. Zanpakutoja markolatával az arrancar sérült vállára ütött, mire az felüvöltött és elengedte a kardját.
Naoki ellökte magától az arrancar és aktivált egy kidout.
- Bakudou 01: Sai! - hatására az arrancart mintha láthatatlan kötelek kötötték volna gúzsba - nem tudott mozogni.
Naoki egykedvűen visszadugta zanpakutoját a hüvelyébe, majd megszólalt.
- Szeretnék tőled kérdezni valamit... Mit kerestetek ezen a helyen?

A támadásom sikeres volt, de váratlanul Amane a levegőben megpördült, majd a fegyvereit használva rám lőtt. Elég sok helyen eltalált, még a májamat és a gyomromat is sikerült eltalálnia.
-Nos Zel...még mindig biztos vagy benne, hogy szeretnél velem harcolni?-ekkor újra elkezdtem mosolyogni, fölnéztem a lányra, majd a kinyújtottam ismét a nyelvem.
-MÉG KÉRDED?! MÉG CSAK MOST KEZDTÜK EL!! NANÁ, HOGY AKAROK! *hehehe*-kiabáltam felé örömmel. A sebeim szépen elkezdtek regenerálódni, a golyók pedig kijöttek belőlem, így mintha semmi sem történt volna velem álltam ott.
-Ehh?! Mi a franc vagy te?
-Én? Csupán a bátyád...*hehe*-ekkor újra megrohantam Amanet és közben már készültem kiengedni a Zanpakutom erejét.-Fedd el...-már majdnem odaértem Hiszame elé, mikor mögé sonidoztam.-Kuro Hebi!-a füst minden fele szállt, nagyon gyorsan terjedt, így kifutni sem bírt belőle. Gyorsan félre ugrottam, majd eltűntem a fekete ködben. Nyelvemet pedig kiengedtem, hogy ,,lássam" merre van a lány. Nem telt bele sok idő és már éreztem is. A jobb oldalán voltam és amint ezt letudtam magamban neki is indultam, hogy megtámadjam. Egyetlen jól irányzott vágással készültem felé, ami viszont nem jött be ugyanis a két pengéjét használva kivédte. Ezután visszatértem a füstbe. Gyorsan megkerestem Naokit, majd odasiettem hozzá. Egész jól állt már, az ellenfele már a Ressurreccionját is bevetette, míg Naoki szinte sértetlen volt.
-Szeretnék tőled kérdezni valamit... Mit kerestetek ezen a helyen?-szólt Naoki az Arrancarhoz.
-*Hehe* Azért jöttünk, hogy visszavigyük őt!-mutatott felém az ujjával.
-Ja Naoki tudod hiányzom Aizennek.
-*Cöh*...
-Ő már a tiéd...én elintézem a húgomat.-tértem vissza a fekete füstbe. Majd ismét Amanet kezdtem el keresni. Valamiért nem találtam és ez rejtély volt számomra. Nem létezik, hogy ki nem szagolnám őt. Majd csak vártam mi fog történni, közben tovább kutattam utána.

Zel válasza nagyon meglepett. Életembe nem láttam még ilyen szörnyeteget, egy pillanat alatt begyógyultak a sebei és még mindig mosolygott.
-Ehh?! Mi a franc vagy te?
-Én? Csupán a bátyád...*hehe*-ekkor megpróbált letámadni, de meglepetésemre még nem támadt, csupán egyfajta cselt vetett be.-Fedd el...Kuro Hebi!-kiáltotta, miután mögém sonidozott. Ekkor minden tele lett fekete füsttel. Habár már Tramura által már megszoktam az ehhez hasonló füstöt, de ez más volt. Ez töményen fekete volt és nem mérgezett.
~A fenébe! Most mit tegyünk?
~Honnan a francból tudjam?!
~Ez így nem lesz jó!-vitáztam magamban a másik énemmel. Majd gondolkodni kezdtem mit is tudnék tenni a füst ellen. Ekkor eszembe jutott, hogy az én másik énemet ,,elővéve" sokkal nagyobb esélyem lehetne.
~Akkor hát?
~Kiengedlek...Csak aztán túlzásba ne vidd!
~*hehehe*-ekkor átvette a testem fölött az irányítást.
~Akkor most húzzunk el innen...Az egyetlen megoldás a Ressurreccion...
~Nem korai ez még?
~Ne akadékoskodj már! Tudom mit teszek!
~*Cöh*
A két Gun-Swordot visszahelyeztem az övemre, majd leszedtem a hátamról a rendes Zanpakutomat.-Vameku... Debiru!-kiáltottam, majd éreztem, amint megnő bennem az erő. A szárnyam kinőtt és a Ressurreccionom többi hatása is fölkerült rám. A füstből azonnal kirepültem, majd megkerestem Zelt. A társával beszélgetett éppen valamit. Én csak csendben vártam, hogy mikor megy vissza a füstbe. Fölülről kilehetett venni a füstben való mozgást, így most eléggé kiszúrtam Zelel. Majd mikor visszament vettem egy levegőt és szélsebesen megpróbáltam levágni.

A küldetést inaktivitás miatt lezárom. Mivel azonban már csak Zel az egyetlen aktívabb játékos a küldetésben, így csak ő kap jutalmat. Ajándéka 1000 lp és 1500 ryou.

További kellemes játékot.

A küldetés lezárva