Név: Katai Siraseru (becenevén: Siru)
Kaszt: Vaizard/Shinigami - Még nem hajtotta igába belső hollowját, sőt a létezéséről sem tud igazán...
Nem: Férfi
Kor: 169 éves
Osztag: 8. osztag - Hadnagy
Felszerelések:

• Zanpakuto
  Neve: Sora inazuma (magyarul: égi villám)
  Típus: Levegő
  Alap állapot: Egy fekete bot fehérre sárkány díszítéssel
  A bot széthúzva két pengét rejt magában.
  
  Shikai: Konseki sitahe tengoku, Sora inazuma. (magyarul: Csapj le a mennyekből, égi villám)
  A két pengét egymás mellé helyezve a kard átalakul egy ikerpengés katanává. Shikai formában a kard pengéi, keresztvasa és markolata is fekete. A markolatot fekete-vörös selyemfonat díszíti.
  A két penge a pozitív (sekkyokutekina – jobb oldali kard) vagy offenzív és negatív (nega – bal oldali kard) másképpen deffenzív erőket testesíti meg.
  
  Technikák:
  
  • Nomikomu soyokaze (magyarul: elnyelő szellő): Nega egy fehéren fénylő pajzzsá alakul, mely elnyeli a kiduo támadásokat és véd a kard csapásoktól.
  
  
  • Ucusu kaze (magyarul: tükröző szél): Nega tükörsima pajzzsá alakul, mely visszaveri a kiduo és egyéb támadásokat.
    *Jelenleg még csak kyoko (pánik) technika. Nem képes irányítani és tudatosan használni. *
  
  
  • Rakurai (magyarul: villámcsapás): Sekkyokutekina villámokat szór az ellenfélre.
  
  
  • Raikama (magyarul: villámsarló): Sekkyokutekina és Nega egy sarló alakú villámot képes kiengedni, hasonló a Getsuga Tensho-hoz. Hátránya, hogy ennél a technikánál nem tud védekező pajzsokat használni. Ez Katai jelenlegi legerősebb technikája.

• Nyaklánc
  Egy különleges nyaklánc, melyet egy ismeretlentől kapott még amikor élt. Érdekessége, hogy a viselőjének a szivárgó szellemi energiáját elnyeli. Ezzel tulajdonképpen egy nyugalmi állapotban lévő shinigami elrejtheti a jelenlétét.

Születési dátum: március 14.
Külső megjelenése:
Első ránézésre magas, kidolgozott izomzatú, vékony férfi. Feltűnően hosszú, derekán is túlérő sötét haja van. Sötét barna szemeiben valami furcsa, ám kellenes nyugalom tükröződik. Ruházata egy derékig érő kabát, alatta trikóval, sötét vászon nadrág és egy fehér övvel megkötött derék lepel. Nem a shinigamiktól megszokott szokásos öltözet visel.
Jelleme:
Rendszerető, a szabályokat tiszteli és végletekig betartja. Meglehetősen makacs és kitartó. Önmagával szemben mindig a maximumot várja el és ezt a magas követelmény szintet gyakran másokra is kivetíti. Legkiemelkedőbb tulajdonsága az intellektusa, amivel némileg kiemelkedik az átlagból.
A különféle harcművészeti rendszerek megszállottja.
Negatív tulajdonságai közé tartozik, hogy könnyen ítélkezik másokról, mivel erős előítéletek élnek benne. Csak a kreativitást kívánó, produktív feladatok kötik le, ami nem ilyen, annak nagyon nehezen kezd neki. Mélyen gyűlöli a hollowokat.


Előtörténet

Fájó búcsú


-Ébresztő, Hétalvó! Hasadra süt a nap... - hallatszott egy kedves hang.
~Mirza, igen ő az... - gondolta magában a fiú, de nem tudott erőt venni magán, hogy felkeljen, így inkább a másik oldalra fordult.
A lány már jó ismerte ezt a mozdulatot és nem is hagyta annyiban. Kedvesen, ám annál határozottabban kezdte ébresztgetni barátját.
-Hétvége van, megígérted, hogy kimozdulunk valamerre.
-Öhm... valóban... - hangzott el a válasz a fiú szájából, bár gondolatai még mindig inkább az alvás körül forogtak.
Némi forgolódás és nyújtózkodás után sikerült kimásznia az ágyból és reggeli üdvözlésként megölelni a lányt. Rajta kívül nem volt igazán senkije, hiszen szüleit elég korán elveszítette és már fiatal korától nevelőintézetben élt. Felnőtté válása után költöztek össze. Imádta a lányt, mindenkinél és mindennél jobban. Ő volt egyedül, aki a kissé különc, zárkózott, zseni lelkét meg tudta érinteni.

A közös hétvége csodálatosan telt és a napot már semmi nem ronthatta. Este kimentek a városhoz közeli hegyre és kifeküdtek az augusztusi éjszakába. Néhány hullócsillag szelte át az eget, mikor Sirunak valami rossz érzése támadt. Nem tudta megmagyarázni, hogy miért is, de felpattant, megragadta a lányt és sietőt léptekkel indult vissza a város felé...
-Na, Siru! Mi történt? Sosem szoktál ilyen lenni.
-Mondj valamit! Nagyon megijesztesz!
-Nem tudom miért, de itt nem biztonságos... - válaszolt némi nyugodtságot sugallva a lánynak, ám érződött hangjában a feszültség.
Így hát nem is tettek más, csak rohantak a város felé...
Már csak méterek hiányoztak, mikor valami hihetetlen erő taszította földre Katai-t. Tudta, hogy baj van és rögtön Mirzáért kezdett aggódni. A lányt egy ismeretlen erő elemelte a földről. Nem látszott tisztán, csak egy homályos derengésnek hatott az ott lévő valami. Mérhetetlen düh és harag öntötte el a fiút. Ebben a pillanatban már nem érezte az a hatalmas erőt, ami még pillanatokkal azelőtt a földre rogyasztotta.
A lány a földre zuhant és a derengés elkezdett Siru felé közeledni.
~Elengedte! - gondolta magában és már kezdett is futni vissza a hegy felé.
-MENEKÜLJ MIRZA! - üvöltötte.
-Nem hagyhatlak itt. - rebegte a lány!
-FUSS! Kérlek mentsd magad... - de ezek a szavak már a torkát nem hagyták el.
-Ő már nem érdekel... - hallatszott egy rémisztő hang az üldözője felől.
És a derengő szörnyetek, most Siru-t ragadta meg.
-A te lelked sokkal ízletesebbnek tűnik, mint az övé.
-SIRUUUUUUUUUUUUUUUUU!!! - kiáltotta zokogva Mirza.
A következő pillanatban hihetetlen fájdalom járta át a fiú testét, a földre zuhant és egy újabb szörnyű érzés kezdte hatalmába keríteni. Mintha elveszíteni az irányítást a teste felett. A szeme előtt fehér örvény jelent meg, a látása tompult és a gondolatai is kezdtek egyre sötétebbé válni. Tudta, hogy valami szörnyű dolog történt vele...
Egyszer csak a földre zuhant, a lidérc már nem foglalkozik vele, hanem Mirza felé indult. A fehér örvénylő anyag kezdett megkeményedni az arcán, de a düh, amit a szörnyeteggel szemben érzett, - hogy bánthatja a kedvesét - elég erőt adott neki, hogy letépje.
Egy maszk volt a kezében, nem tudta, hogy miért is került ez az arcára, de nem is ez érdekelte. Meg kellett mentenie a szerelmét. Futásnak eredt és néhány pillanattal később, már meg is ragadta a szörnyeteget. Csak ekkor tudatosodott benne, hogy már tökéletesen látja támadójukat és, hogy mi is az... Egy hollow. Hallott már róluk, de amikor az öregek mesélték, csak a kis gyerekeket rémisztgető történetekneknek hitte. De most ott volt előtte és az életükre tört.
-Micsoda, te még életben vagy? - döbbent meg a lidérc. - Téged már megöltelek!?
-Megöllek, hogy mertél kezet emelni Mirzára! - Siru szemeiből a mérhetetlen düh sugárzott.
Puszta erejét használva ütlegelni kezdte a hollowt, aki szinte tehetetlennek bizonyult a fiú haragjából eredő erejével szemben. Ám ismét fordult a kocka, a hollow másolatokat készített magáról és ekkora túlerővel szemben már Katai sem tudott mit tenni.
A reménytelennek tűnő helyzetben egy fehér ruhás lány lépett színre. Hosszú fekete haja és gyönyörű vörös szemei voltak. A lány erőrántotta katanáját...
Tsume AkaTora! - hangozott el a lány szájából és a katana ketté vált majd virágszirmok kezdtek hullani mindenfelé.
Pillanatokon belül a hollow holtan zuhant össze, de mielőtt földet ért volna, már el is párolgott... A lány elrakta kardját és Siru felé fordult.
Kaname Kiochi - mutatkozott be a lány és Katai felé nyújtotta kezét.
-Ka...Katai Sira...seru. - Dadogott és köhögött a fiú, de próbált talpon maradni.
Igazán ne haragudj, hogy késtem. De látom hősiesen helyt álltál.
-Iiii-gen, de mégis mi volt ez??? És mi vagy Te? - és még vagy ezer kérdése lett volna, de a lány közbevágott...

A lány részletesen mesélt a Gotei13-ról, Soul Society-ról, a hollowok és shinigamik harcáról. Siru hitte is, meg nem is Kaname történetét, de rá kellett jönnie, hogy van egy sokkal nagyobb gondja.
Siru ugyanis már nem tartozott az élők közé. Kiochi még Mirzát meg tudta gyógyítani, de a fiú léleklánca már elszakadt. Egy speciális eszköz segítségével - melyet Kaname magánál tartott - még Katai utoljára elmondhatta szerelmének, hogy mennyire szereti, de indulnia kellett.
Kaname elindította Sirut a Soul Society felé és ígéretet tett neki, hogy többet senki nem bánthatja a szerelmét...
Fájó pillanatok voltak, melyen örökre meghatározták további "életét"!

Rukongaitól Seireiteig


-Ébresztő, Hétalvó! - olyan de-javu érzésem van, gondolta a fiú és a másik oldalára fordult.
Ám ekkor egy hatalmas rúgást érzett a bordái között, aminek hatására biztos lehetett benne, hogy nem ez nem de-javu és a hang sem stimmelt. Ez túl mély, túl érces, hogy Ő lehessen.
-Úgy érzem Neked van itt a legtöbb szellemi energiád. Szóval pattanj és harcolj! - förmedt rá egy hatalmas ember.
-He??? Mégis mit képzelsz így ébreszteni valakit? Ki a franc vagy Te? - kérdezte zavarodottan az előtte álló férfit.
-Zaraki. Zaraki vagyok Kenpachiból. - felelt a nagydarab és Siru felé dobott egy botot.
-Fogd a Zanpakutod és harcolj vagy itt helyben leváglak.
-Zanpakuto??? - értetlenkedett Katai, miközben arcára volt írva, hogy semmit nem ért az egészből.
-Ne szórakozz velem ember! Ne mondd, hogy ilyen kis nyomorék vagy!
Ebben a pillanatban a magát Zarakinak nevező férfi előrántotta kardját és lecsapott Sirura. A fiú ijedtében a kard útjába állította a botot...
...a bot nem tört el, sőt egy kicsit szét is csúszott. Két penge búj elő a kis fadarabból.
Nézegette volna még az érdekes tárgyat, de Zaraki ismét támadni készült.
-Jó! Nagyon jó! Szóval mégis csak van kardod és még használni is tudod! Akkor kezdhetjük végre? - a férfi egyre izgatottabbá vált és vigyorra állt a szája.
Megragadta Siru nyakát és az ház falán keresztül kivágta az utcára...
Hosszasan harcoltak ám egyre inkább kiderült, hogy Siru nem nyerhet. Néhány órányi harc után, bár sok olyan dologra volt képes, amire még maga sem hitte volna egy óvatlan pillanatban súlyos sebet kapott és a földre rogyott... De a nagydarab nem ölte meg.
-Jól harcoltál, de legközelebbre válj erősebbé és akkor újra megküzdünk! Akkor már nem hagylak életben... - vágta oda a porban fekvő Sirunak.
Katai vissza szólt volna, de a vágás a tüdejét érte, így még a lélegzés is nehezen ment.

Napokkal később...
-Ébresztő, Hétalvó!
Valahogy ez a mondat vegyes érzelmeket vált ki Katai-ból.
Kipattanó szemmel azonnal felugrik az ágyból, kezével a kardja után nyúl. Ekkor veszi észre, hogy egy kislány áll előtte.
-Ohayo! Samiyachu vagyok! Már múltkor is köszöntem volna, de az a beképzelt Zaraki berontott és semmit se tehettem.
-De Te nagyon jól helyt álltál. Eddig még senki nem bírta eddig azzal a harcmániással szemben.
-Súlyosan megsérültél, de meggyógyítottunk!
-Olyan erős vagy! - néz csillogó szemekkel a kissé zavarban lévő Sirura.
-Egyébként hogy hívnak?
-Katai Siraseru - vágja rá, felülkerekedve a zavarodottságán.
-Miért fogadtatok be és gyógyítottatok meg? - érdeklődik kíváncsiskodva megszakítva a lány kissi monológikus stílusát.
Samiyachutól sikerült megtudni, hogy hová is került Katai és egyéb hasznos válaszokat kapott a Rukongai-i szokásokkal és az itteni élettel kapcsolatban...

Az évek teltek és Siru megtanulta használni kardját, erősebbé vált, mindeközben pedig próbált új családja hasznára lenni. A hosszú idő alatt nagyon közel került a kis Samihoz, mindig kishúgaként vigyázott rá.
Az évek múlásában egy nap Sirut nevelő apja komoly beszélgetésre hívta. Meggyőzte, hogy többre hivatott, minthogy Rukongaiban élje le az életét. Fájó szívvel, de meggyőzte és elindította a Seireitei felé, hogy Siruból is igazi Shinigami váljék.

Egy régi ismerős

-Ébresztő, Hétalvó!
*Gyűlölöm ezt a mondatot, gondolja magában, de az akadémiai évek kinevelték belőle az ellenkezést az ébresztéssel szemben.*
-Ohayo Albarn-kun! - kissé álmos hangon.
-Ma van a nagy nap. Megkapjuk a diplománk és besorolnak minket a Gotei13-ba. - lelkendezi a szobatárs Sirunak.
-Nyűg! Korán van! *ásít és nyújtózkodik*
-Hihetetlen vagy. Kitűnővel végeztél és még csak izgulni sem izgulsz. Mi több csak az alváson jár az eszed.
-Nyughass, felébredtem.
Gyors összekészülődés után már Siru várja társát...
-Na most jössz vagy maradsz? - türelmetlenkedik a Hétalvó!
-Hm... hirtelen milyen sürgős lett valakinek! - jegyzi meg flegmán Albarn.
-Tudhatnád, ha szerencsém van találkozom Kaname Kiochi taichoval. Jelöltettem magam a 8-dik osztagba és mivel van egy megüresedett hadnagyi posztjuk, remélem felvesznek ilyen rangba. És akkor leróhatom a tartozásom! Az életemért az életemet adom Neki!

-Tisztelt tanárok, diákok és mélyen tisztelt kapitányok!
Köszönjük, hogy ennyien megjelentek a végzős diákok diploma osztóján.
A mai nap rendkívül ...
És csak telnek a percek a hosszas beszéddel, de végre elérkezik a pillanat...
-És most a Gotei13-ba felvételt nyert hallgatók neve és rangja következik
Albarn Shibu felvételt nyert ... - a mondat másik felét nem hallani, mikor a fiú kitörő örömmel felüvölt!
-EZAZ! MEGCSINÁLTAM!
Katai Siraseru ...
Néma csend lesz a teremben. Az, hogy felveszik nem kétséges, de vajon megkapja-e áhított posztját?
Az izgalom egyre fokozódik és az ítélet: