[Szolgálatra jelentkezés! – Csillámhadmami akció *w*]

Kicsikét lefagyva pislákoltam értelem szikrája után, mitől is zárlatolt be az egész rendszer, mikor is rájöttem, hogy Dodó-chan meglepett kérdése akasztotta fel a lemezemet. :oHát én igazán mindig is azt hittem, hogy olyan igazán nagyon jó reklámot csináltam a Gyárnak, senki sem mehet el mellette, és mindenki tudja, hogy van, és mindenki tudja, hogy ott csupa szerelem, és nyuszi, és csillám az egész világ! *w*És közben meg mégsem. (OoO)
- Ez valami szörnyűséges, hogy eddig nem is hallott egyáltalán semmit sem a Szerelemgyárról, Dodó-san, pedig én igyekeztem, tényleg, hogy mindenki tudjon róla. Én alapítottam a Gyárat, hogy mindenki boldog lehessen, és a segítségemmel megtalálhassa a párját. Képzelje, egyszer még Amaya-chan és Maki-chan is eljöttek, és akkor még csilláminasom is volt. Yuko-chan csinálta nekem, mikor még hadmami volt a tizenkettedik osztagban, és olyan klassz volt, és aztán amikor meg tűz volt, akkor így baammm, lerepült a feje, és csillámvulkánt csinált, és az is tetszett volna, ha nem égett volna a Gyár. T-T – magyaráztam nagyon körültekintően, nehogy Dodó-chan bármiről is lemaradjon, ami a Gyárat érinti, elvégre lehet, hogy valamikor még szüksége lesz rá. – De amikor még megvolt a Gyár, és nagyon tevékeny voltam, akkor Hana-chan is bejött, hogy társasozni szeretne valakivel, de a kritériumainak csak Keo-chan felelt meg, aki bajba sodorta Hana-chant, és majdnem lezuhanyzott egy nagy szikláról, vagy mi is volt, szóval nem akartam őket összeborigatni, és akkor helyette Hana inkább beállt, és még állnevet is kapott, így lett Kupida. Aztán meg egyszer, mikor Karakurában voltam, akkor meg Aoi-channal találkoztam, aki egy nagyon aranyos kislány, és egy igazi szuperhős is, meg van neki Miyavi-nyanja is, és szóval ő is szeretett volna szerelemhős lenni, és akkor így ő is tiszteletbeli alkalmazott lett, és most ő a kihelyezett szerelemfelügyeletes.
Egészen kifulladtam a mesélésben annyira igyekeztem mindent megválaszolni, nehogy szegény Dodó-chan kimaradjon az egész szerelmetes gyár dologból, hogy mentem betámadtam a nyuszisbögre arzenálomat egy kis teáért. Ahogy ott locsoltam a teját ide is, oda is, nem pazaroltam, eszembe jutott, hogy hát mennyire, de nagyon is nem jól végzem én a hadmami kötelezettségeimet, és egyből mindent elhajítva vetődtem Dodó-chan elé minden hibámat helyrehozzam.
- Én annyira nagyon sajnálom, Dodó-san, hogy ilyen rosszul nevelt vagyok, pedig már igazán megszokhattam volna, csak hát elfelejtettem, de kér valamit inni? És enni? Van sütim, és cukorkám is, meg nyalókám, meg ilyen sósperecem, mert Nobu-chan nem szereti az édes dolgokat, és hát már nem nagyon látogatósdizunk, de azért csak nem hagyhatom éhen veszni, ha jön, csak most éppen magával csináltam, és én tényleg sajnálom, Dodó-san! T.T
Meg sem vártam a válaszát, mit kér, mit nem, már pakoltam is elő mindenféle vésztartalékos helyről, zeg-zugból, meg fiókokból édességek, nem édesek választékát, teát töltöttem, a hűtő félig megevett, úgy vadásztam süteményt, hogy szegényt Dodó-chant kárpótolhassam azért, amit vele tettem, pontosabban nem tettem. Kicsi szőrgombóc nyuszipajtását egy pillantással rendre intettem, nehogy véletlenül pont akkor kezdjen ugróiskolázni, meleg teát Dodó-san kezébe adtam, mert biztosan játszhatnak majd még eleget később, míg Dodó-san itt tartózkodik az osztagban, és nagyon szerettem volna, ha örökre itt marad, mert máris nagyon megkedveltem, és nem akartam, hogy a bénaságom miatt megharagudjon rám, és itt hagyjon mindent, mégis hogy magyaráznám meg a nyuszikáknak is.
Miután megnyugodott a lelkem, Dodó-san mégsem viharzott ki a szobámból bevágva az ajtót dübörgősre, és még sikerült a teát is rátukmálnom, és majd ha már elkényelmesedett az osztagban, meg jól érzi magát, és lesznek barátai, és nem utálja meg a nyuszikákat, akkor még majd ajándékozok neki egy, vagy több bögrét is, csak addig még gyűjtenem kell egy kicsit a pénzemet is, hogy mindenféle színt, és holmit megvehessek, amivel szépen festhetek ilyen nyuszis csodákat. *o*
- Örülök a lelkesedésének! – mosolyogtam Dodó-chanra, hogy ilyen bátran vállalkozik az osztag felfedezésére, és méghozzá velem, mert, hogy nem baj, meg örülök is, mert ez azt jelenti, hogy biztosan nem mérges már rám, és a nyuszikák is tetszenek neki, és szeretni fog az osztagban, és szóval… huh. :oNagy kavics gördült a le a szívemről, bár azért gondoltam, egy két jó tanáccsal még ellátom Dodó-chant, mielőtt útnak indulnánk. ^.^ - Hát, a helyzet az, Dodó-san, hogy nem én vagyok a legeslegjobb idegenvezető az osztagban, és még az is lehet, hogy el is fogunk tévedni, mert néha még most is szoktam, de azért majd igyekszem nem elveszejteni mindkettőnket, hanem odafigyelni, és semmi gond, mert viszem a térképemet is, amit én rajzoltam, hogy az ilyen összezavarós részeknél el tudjunk majd tájolódni, és van még belőle több is, mert csak úgy a biztonságért, szóval ha szeretne Dodó-chan, adhatok egyet magának is.
Meg sem vártam a válaszát, újra a fiók mélyén búvárkodtam, hogy a vésztartalék tartalékából előhalászhassak egy térképet Dodó-sannak is. Igaz ugyan, hogy nem mindig olyan, mint az osztag, meg némelyik vonal kicsit hullámosabb, mint a falak az épületben, de azért igenis nagyon próbáltam jól megcsinálni, hogy például ilyen hadmamis esetekben is én is tudjam használni, meg, ha valaki szeretne, akkor igenis adhassak neki.
Dodó-chan olyan aranyos volt, előre engedett az ajtóban, úgy tűnt, megbízik annyira bennem, hogy kivezessem az irodámból, szóval talán tényleg sikerül majd a többi helyiséget is rendesen megmutatnom neki. El is indultunk az egyik irányba, a térképem szerint az étkező felé, én meg úgy gondoltam, hogy nem, de azért úgy tettem, mintha tudnám az irányokat, és aztán mikor megláttam a lila csillámos nyuszikásnyomdás papírlapot a falon, akkor már tudtam, is, hogy tényleg igaza van a térképemnek.
- Dodó-san, most épp az kajálda felé tartunk, és ez most biztos, mert, hogy még régebben csináltam ilyen nyuszisnyomdás papírókat, amik mind másszínűvel vannak összenyomva, és ilyen útfelzők, amiket ráírtam a térképre is, hogy biztosan ne vesszek el. Szóval ott a sarkon bekanyarodunk, és aztán megint, és aztán ott is vagyunk! – izgatottam reppentem be az ajtón, hogy lássam, tényleg mennyire igazam van, és majd együtt örülhessen velem Dodó-chan is, hogy mennyire, de tudjuk az utat.
Micsoda boldogság volt, hogy tényleg oda lyukadtunk ki, amit előre megmondtam Dodó-sannak, egyből indultam is tovább, hogy újabb sikerélménnyel gazdagodhassak idegenvezetői pályafutamomban. Szegény Dodó-chant is lehagytam, annyira örültem magamnak, már csak az ajtóban megtorpanva fordultam vissza hozzá.
- Bo-bo-bbocsánat, Dodó-san! Nem akartam ám itt hagyni, csak annyira megörültem, hogy így megy ez a vezetőség, hogy máris indítottam tovább a túracsoportot, meg se vártam minden kirándulót. O_o Tiszta szörnyű rossz idegenfőnök vagyok. T-T – teljesen magamba zuttyanva fordultam a sarok felé, bevonulja kicsi, de annál sötétebb dípfelhőim alá dárkcsillámlani, mikor is megembereltem magam, hogy hát mégsem önzőzhetek most megint, mert akkor csak megint nem segítenék Dodó-channak, összekapartam hát maradványaimat, és lassan de biztosan az ajtóhoz csoszogtam, átvezethessem legújabb tisztünket a bulihelyre.
- Úúú, Dodó-san, a következő helyiség nagyon jó hely, bár én nem szoktam mindig itt lenni, de képzelje, már játszottunk itt nyuszis memóriásat is, meg kártyázni is szoktunk, meg kavicskázni, és mindenki nagyon vicces, és kedves, meg lehet szomszédokat is hozni másik osztagokból, de azért szoktak szólni, csak hogy jön még valaki, és aztán akkor vele is játszunk. – újságoltam miféle klassz dolgokat lehet itt az osztagban csinálni. Reméltem, hogy majd még jobban megszereti Dodó-chan az osztagot, ha meghallja, micsoda jó dolgokat szoktunk csinálni, sőt! – Lenne kedve játszani egy nyuszis memórát, Dodó-san? *w*
Reméltem, hogy nem zavarja majd egy kis pihenő, elvégre még nagyon sok időnk volt körbenézni az osztagot, és minden helyet megkukkantani, és egy kis memóriázás még senkinek sem ártott, sőt, igazából nagyon is jó játék, mert nincsenek bonyolult szabályai, meg bárki nyerhet végül is, szóval igazi jó kis móka meg csapatépítő, meg ilyesmik. ^.^