Paloma Blanco
Arrancar
Hozzászólások száma : 12
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2014. Jul. 27.
Hírnév : 1
Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
    (5000/15000)
 |  Tárgy: Paloma Blanco Kedd Júl. 29, 2014 9:30 am | |
| Jelszó: Fehér
~ Adatlap
Név: Paloma Blanco
Nem: Nő
Kaszt: Arrancar, 35-ös
Szül. ideje:~ 1-2000 éve
Kor: ~1-2000. Húsz körülinek néz ki.
~ Előtörténet
Az örökké sötét éjszakában, a végtelen csendet három állat veszekedése törte meg. Harcra készültek, csupán nem tudták, hogy ki támad előbb és, hogy kit. Hogy mennyi időbe telt, mire egymás nyakának ugrottak? Senki sem tudja, de hosszú és véres küzdelem volt és csak egy maradt életben, aki falatozás után egyszerűen lepihent, mint aki jól végezte dolgát.
Az ébredése viszont már nem volt ilyen kellemes. Ez nem is meglepő, hisz nem lehet nagy öröm arra ébredni, hogy egy méretes hernyó már a hasadnál jár táplálkozás közben. Próbált menekülni, de még mennyire, hogy próbált, de teljesen felesleges volt. Olyan nyugisan és élvezettel fogyasztottam el, amennyire csak lehetett. Mi értelme lett volna annak, hogy elsiessem a dolgokat? Több száz éves vadászat után végre elértem az utolsó áldozatomat. Úgy illik, hogy kiélvezd ezt az ünnepélyes dolgot.
A falatozás sajnos nem tartott túl sok ideig. A hollow egy gyorsan fogyó táplálék és nagyon ritka az olyan, aminek jó is az íze. Munkám elvégzése után egy csendes barlang felkutatása lett az új célom. Nem volt olyan nehéz feladat, csupán az éhes társaimat kellett elkerülnöm akik, ha lehetőségük lett volna rá, biztosan elfogyasztottak volna.
Végül megtaláltam a barlangomat és egy hosszú alvással egybekötve léphettem át a második státuszba különösebb rettegés nélkül. És bár aludtam, azt tudtam, hogy az eddig felfalt társaimnak köszönhetően, az általam felállított védelem mögött, a testem új alakot fog felvenni.
Nem sokra emlékszem azelőttről, hogy meghaltam volna. Azt tudom, hogy gyerek voltam és hirtelen jött az egész. Mindazonáltal nem a legjobb, ha valaki kisgyerekként hal meg, mert hamar rájön, hogy is néznek ki a szörnyek az ágya alatt. Így lettem lidérc, csak rám nézett egy, bumm és hamm, aztán úgy tértem magamhoz, mintha soha egyetlen falatot sem ettem volna és előttem volt a terülj-terülj asztalka.
Az emberi világban eltöltött időm rövid volt. Csak addig maradtam ott, amíg a kellő erőt megszereztem ahhoz, hogy nagyobb és táplálóbb prédák után indulhassak az örök éjszaka világába. Nem igaz az, hogy minden csatámat megnyertem. Közel sem. Azt, hogy nem vesztem el, csupán annak köszönhetem, hogy tudatban valamiért erősebb voltam azoknál, akiket felfaltam, vagy akik engem felfaltak.
Aztán átváltoztam, más lett az alakom és más volt a prioritásom. Már nem érdekelt, hogy legyőzzek másokat, csupán az, hogy ezt a szintet megtartsam. Pár száz évet biztos eltölthettem így, egy hurkaként a többi között, aki csak azért eszi, hogy az maradjon ami, és azon túl csak járkál és járkál.
Egészen addig tartott ez a felhőtlenül semmis állapot, míg egyszer csak valami be nem kattant a fejemben. Van az a pillanat, amikor az ember arra ébred, hogy nyakon öntötték egy dézsa jéghideg vízzel. Na, velem pont ez történt. Hirtelen nem csak hasonmások és egy erdő volt körülöttem, hanem prédák és veszély. Hogy mi lehetett ez? Feltehetőleg az életösztön. Már ha lehetséges ennek nevezni. Akkor viszont nem érdekelt. Támadtam, és akik elestek felfaltam őket. Ez alkalommal viszont sokkal kevesebb idő kellett ahhoz, hogy alakot váltsak és hamarosan, már, mint egy méretes hernyó róttam a végtelen sivatagot és faltam fel mindent és mindenkit, aki az utamba került. Erős voltam, de az eszem is a helyén volt, így tudtam, hogy melyik pillanat az, amikor támadni kell és melyik az, amikor jobb, ha meghúzom magam. Bölcs voltam, nem vakmerő.
Mozgolódásra lettem figyelmes a barlangban. Tisztában voltam vele, hogy még nem érkezett el az idő, hogy magamtól kelljen, felkeljek, meg ébresztőórát nem rendeltem. A vendégeim pedig nem is voltak szokványosak. Az egyik shinigami volt, ezt tisztán éreztem. A vele érkezett másik személy, bár hollow volt, nem tudtam volna megmondani, hogy pontosan melyik szinthez tartozik.
- Mit akartok? – kíváncsiságom erősebb volt, mint gondoltam. Aztán meg úgysem tudtam volna elrejteni magam egy ilyen kis barlangban. A korábban hagyott kés kis lyukon néztem vendégeimet a biztonságot nyújtó fal mögül. Testem közel sem állt készen sem harcra, sem pedig menekülésre. Leginkább egy bábhoz hasonlítottam, amiből idővel pillangó születik. Vagy valami hasonló.
- Túlélést biztosítani? Hiszen tökéletesen védve vagyok, amíg elérkezik a megfelelő idő. – lehet, hogy egy kissé arrogáns hangot ütöttem meg, hisz kifejezetten kecsegtető ajánlatot nyújtottak felém, de ugyanakkor tudtam, hogy hacsak nem valami hatalmas erővel ellátott lény akar felfalni, akkor a védelmemet nem tudja áttörni. Tévedtem. A shinigami bebizonyította, hisz dallamos hangján csupán egyszerű parancsot kellett adjon a társának és a fal szemeim láttára hullott darabokra. Nem volt más választásom, nem akartam a halálba rohanni és így már az ajánlat is jobb volt. Különben is, akaratom ellenére is el tudtak volna cipelni ebben az állapotban, így meg úgy vittek el, hogy beleegyeztem. Azért ez egy árnyalattal jobb.
Nem éppen a legszebbek az első emlékeim az új lakhelyemmel kapcsolatban. Leginkább úgy éreztem magam, mint egy kísérleti patkány. Persze megnyugtattak, hogy nem én vagyok az első, aki átmegy ezen a procedúrán, de akkor sem így képzeltem el a dolgot, mikor önkéntesen jelentkeztem a dologra. Egy hollownak a maszk a mindene. Főleg, ha tetőtől talpig, már ha egy hernyónak van talpa, be van borítva vele. Így természetes, hogy cseppet sem örül annak, ha ilyen-olyan módszerrel letépik azt róla. Legalábbis nagyon ez az érzésem volt az egész alatt, ami mintha egyetlen pillanat műve lett volna, hisz mire felfoghattam volna mi is történik pontosan, már vége is lett.
A fájdalom elmúlt, én pedig egy teljesen új test birtokosa lettem. Más volt, mint az azelőtti bármelyik. Talán ahhoz a kislányéhoz hasonlított leginkább, aki valaha voltam, de mégis más volt. Nem volt olyan kicsi és gyenge, de kisebb és kecsesebb volt, mint amilyen bábként voltam. Egyszóval, jó volt.
- A nevem? – a felkérést hallva elgondolkodtam. Nem is tűnt akkora hülyeségnek. Eddig egyszer sem fordult meg a fejemben ez a dolog, arról nem is beszélve, hogy ha bárki ezzel jött volna szemberöhögtem volna. Most pedig bárki lehetek. Olyan nevet választhatok magamnak, amilyet csak akarok. Akár egy fehér galamb is lehetek… - Paloma Blanco, Aizen-sama. – a nevét még korábban hallottam a shinigaminak amint valamelyik társa említette azt rövid szóváltásuk közben. A meghajlás pedig, amit az illető felé intéztem még engem is meglepett kissé. Úgy tűnik, hogy az emberi alakkal új, emberi szokások is megjelentek a repertoáromban. Érdekes. Roppant érdekes.
A Las Nochesnek nevezett kastély falain belül egy új élet várt rám. Nem volt bennem félelem sem a velem egyenlő erőben, sem az erősebbekkel szemben. Csak a vadak és gyengék támadnak ok nélkül. Az ilyeneket pedig könnyedén le lehet győzni puszta gondolkodással és taktikával. Fizikai erőre nincs szükség.
~ Kinézet
170 centiméteres magasságához hófehér haj és falfehér bőr társul. A nem túl színes összeállítást segítendően a ruházatában is mindössze két szín dominál, a fekete és a fehér. Fekete ujj és vállrész nélküli felső, rövid fekete rakott szoknya, combközépig érő fekete zokni és térdig érő csizma. Valamint a hajában elől, néhány tincset összekötő fekete szalag. Ugyanakkor általában egy fehér kapisonyos fölsőt is szokott viselni, aminek a szegélyei fekete színűek, és természetesen nem maradhat el a zanpakutouja sem, ami egy fekete pengével és markolattal rendelkező, keresztvas nélküli zanbato, aminek a végéből fekete szalag lóg ki és egy fehér színű hüvelyben van tárolva.
Egyedül a szemei, amik némi színt hoznak a megjelenésébe, hiszen azok világoskék színűek. A maszkjának maradványa egy övként pihen a csípőjénél, a hollow lyuk pedig kicsivel a köldöke alatt található. Szemfogai élesebbek kicsivel az átlagoshoz képest.
~ Jellem
Talán ami leginkább elmondható róla, az, hogy mindennek a határát szereti maga kitapasztalni és tapasztalataiból tanulni. Ez azt jelenti, hogy semmiféle társadalmi norma, vagy perszonális tér nem tartja vissza, és ha egy út működés képtelennek bizonyul akkor egy újat keres annak érdekében, hogy az oldalát furdaló kíváncsiságot kielégíthesse. Sajnos ennek következtében elég nagy esély van rá, hogy, amúgy elkerülhető, sérüléseket szenvedjen el, hisz nem épp egészséges dolog első kézből kitapasztalni egy fegyver élességét vagy egy személy fizikai erejét csupán puszta kíváncsiságból eredően.
Az intelligencia, amivel rendelkezik, leginkább filozofikus gondolatok során mutatkozik meg, és nagyon sokat merít megfigyeléseiből és tapasztalataiból. Valamin azt is érdemes figyelemben tartani, hogy aki beszélgetésbe mélyed vele számítania kell csípős megjegyzésekre is.
~ Képesség(ek)
Choque (Sokk) – Az Apagón technika gyengébb változata. A harapás csupán zsibbadást és bizsergést okoz. (passzív képesség)
~ Zanpakuto
Neve: Envuelto (Báb)
Parancsa: Despertase/Mezameru/Ébredj fel!
Resurrección: Humanoid alakját megtartja, bőre teljesen fehér lesz és hosszú repedések tarkítják amiből piros lüktető fény árad, mindkét alkarjára egy-egy hosszúkás félgömb alakú kis páncél kerül, amin vörös színű villámok cikáznak és a kézfeje elé nyúlik kissé. Homlokából egy fekete színű szarv nő ki két vízszintes csíkkal és ezen is villámok cikáznak. Szemei előbb teljesen kifehérednek, majd íriszei vörös színt vesznek fel. Szemfogai hosszabbak és élesebbek lesznek.
Támadások:
Sacudida (Rázás) – A képesség lényege, hogy elegendő töltség megszerzése után, esések és támadások mellékterméke, csupán hozzá kell érni az ellenfélhez. Az érintést követően először nagyfeszültségű áram halad át a támadó és az áldozat testén, majd a feszültségnek köszönhetően mindkét test egymástól ellentétes irányba ellökődik.
A sebzés és az ellökődés mértéke attól függ, hogy hány körön keresztül tart a feltöltődés. Értelem szerűen minél tovább tart, annál nagyobb erő szabadul fel.
Apagón (Áramszünet) – Ahhoz, hogy a támadás, működésbe lépjen a használó meg kell harapnia, vagy szarvával érintse az ellenfelet. A harapás/szúrás helyén elektromos áram hatol be a szervezetbe bénulást okozva az adott testrészben. Ahogy a korábbi képességnél itt is befolyásoló tényező a töltöttség, hisz minél nagyobb a töltés a bénulás időtartama annál hosszabb.
Ha a harapás/szúrás a nyakat éri az egész test lebénulhat.
*Az áramütés a használóra nem ártalmas.
~ Szeret-nem szeret
+ Kíváncsiskodni;
+ Harapdálni;
+ Új dolgokat;
+ Egy-egy mélyre menő beszélgetést;
+ Csak úgy lazulni;
- Víz;
- Nagy tömeg;
- Rossz ízű bőr;
- Madarak;
- Korai ébresztés;
A hozzászólást Paloma Blanco összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 29, 2014 9:21 pm-kor. |
|
