Unalmas napok, amiket az irodámba töltök, és a papírmunkával bíbelődök. Egyik papír a másik után, aláírás, átolvasás, csak a szokásos. Nem történik semmi, amikor egy oda nem illó papírt találok a kupacban. Ezért is tartok éppen a 12. osztag felé, hogy azt az egy iratot odaadjam a kapitánynak vagy a hadnagynak, mivel hozzájuk tartozik, de valamiért hozzánk került. Tudom, hogy küldhettem volna valaki mást magam helyett, de olykor-olykor jól esik egy frissítő séta, így nem is használtam shunpot, csak egyszerűen sétáltam. Élveztem a szellőt, meg a napfényt, ami olyan szépen sütött. A madarak csicseregtek, más zaj nem is hallatszott, béke volt.
A felüdítő séta után megérkeztem a 12. osztag épületéhez és gyorsan le is tudtam az irat átadását jogos tulajdonosának. Kifelé menet viszont néhány jajveszékelő tiszt hangjára lettem figyelmes, ezért közelebb mentem a hang forrásához. Kihallgattam, hogy mire van ez a nagy fejetlenség és megtudtam, hogy egy csapat óriás hollow jelent meg az Emberek Világában. Ekkor léptem be a helységbe, hogy megnyugtassam a pánikoló tiszteket, amit úgy értem el, hogy magamra vállaltam a feladatot. Ez gyorsabb, mintha keresnének valaki mást, akit kiküldenek és nekem sincs ellenvetésem ellene.
Gyorsan leegyeztettünk mindent, amit kellett, előkészíttették a senkaimont és még engedélyt is adtak, hogy feloldhassam a korlátozást. Bár nem gondoltam, hogy szükségem lesz rá, hiszen csak lídércekről van szó, még ha óriásiak is. Nem jelenthetnek nagyobb gondot, bár a biztonság kedvéért elfogadtam a feloldást, mert ki tudja, mi történik a terepen.
A Dangaion is minden probléma nélkül átértem és nem messze a lídércektől lyukadtam ki, így nem kellett sokat mennem. Könnyeden odasétáltam az óriás hollowk közelébe, arra várva, hogy észrevegyenek. Ez viszont nem tartott olyan sokáig, hiszen pár másodperc után fel is figyeltek rám. Eleinte csak nézegettek, de az egyik mást is akart. Támadásra emelte is felém hatalmas kezét, így nem volt más választásom, mit kivégezni őket. Nem mintha, egyébként nem ezt tettem volna, de jó indokot találni mindenhez.
Először csak egyszerűen megvágtam a kezét a tokjából előhúzott kardommal, majd számukra követhetetlen sebességre kapcsoltam és pár jól irányzott vágással hasítottam ketté a maszkjaikat. Ők viszont ebből csak akkor vettem észre valamit, amikor visszaérkeztem eredeti helyemre, mert eddigi teljes valójuk, ekkor szétesett és lélekszemcsékké bomlottak. Végül pedig kardomat vissza is toltam tokjába, mivel itt már végeztem is. Nem voltak ellenfelek számomra, majd Soul Societybe kerülve újra próbálkozhatnak, ha akarnak, de így nem érdemes beszélni se róluk. Már nincs is itt más dolgom, mint visszatérni Soul Societybe és folytatni a mindennapi teendőimet.

Egyáltalán nem okoztak problémát ezek az óriás lídércek, nekem teljesen olyannak tűntek, mintha egyszerű hollowok lennének, csak egy kicsit nagyra nőttek. Ezt persze úgy értem el, hogy mielőtt észbe kaptak volna, ketté vágtam a maszkjukat és már végük is volt. Lehet, hogy egy kicsit erősebbek voltak a normál lídérceknél, de ebből én nem érzékeltem semmi, mert végeztem velük, mielőtt valami értelmeset tettek volna.
Ilyenek ezek a lídércek. Legtöbbjük csak egyszerű ösztönlény, akit csak a kaja érdekelt és esztelenül rátámadnak arra, aki eléjük kerül. Nem is tudok ezeknek a lényeknek jobb sorsot elképzelni, minthogy levágjam őket a kardommal és Soul Societybe küldjem őket. Ott legalább rendesen néznek ki és nem egy szörnyetegnek.
Pár pillanattal azután, hogy végeztem a hollowokkal, egy nagy lélekenergia megjelenését érzékeltem, ami egyenesen felém közeledett. Nem sokára meg is jelent előttem, vagyis pontosabban ott, ahol korábban az óriás lídércek voltak. Egy kicsit meglepődtem, hogy térdelve érkezett meg, de siránkozása közben már unott képet vágtam.
- Hát, tényleg nem tudom megérteni. Vagy háziállatok voltak? Nem volt rajtuk nyakörv. - úgy tettem, mintha érdekelt volna a lídércek sorsa, bár nem nagyon erőltettem meg magamat, inkább viccnek fogtam fel az egészet. Közben az arrancar eddigi föld közeli állapotából felállt és most már szemtől-szembe voltunk egymással.
- Nara Shiratori, 9. osztag kapitánya. - mutatkoztam be, bár láttam, hogy ellenfelem nem nagyobb repesett tőle, hogy elmondhatja nekem a nevét. - És mi akart lenni az a blablabla? Van más rangod is az espada mellett? - tettem fel még kérdésemet, ami megfogalmazódott bennem az espada bemutatkozásával kapcsolatban. Nem vagyok vele tisztában, hogy az arrancaroknál hogyan mennek a dolgok. Elvégre nem találkoztam még olyan sokkal, és ha találkoztam is, akkor nem arról beszélgettünk, hogy mi van náluk, hanem harcoltunk.
- A kasza nem a shinigamik fegyverének kellene lennie? - mutattam rá az arrancar fegyverére, amint készült vele rám támadni. Hallottam, hogy az emberek, akik nem képesek a lélekenergia érzékelésére, a shinigamikat egy fekete ruhás, kaszát forgató alaknak képzelik el. Bár nem tudom, hogy az arrancarok tudnak-e erről, de Eliananak és most ennek az espadának is kaszája van. Ezért is nem jegyeztem meg Eliananak, mert akkor még nem volt furcsa, de másodszor látva már az. Vagy az is lehet, hogy akkor ez nem jutott eszembe.
Amikor az espada elkezdett közeledni hozzám és a kaszájával rám akart támadni, elugrálgattam hátrafelé a zanpakutouja elől, és ha szükség volt rá, akkor a kardommal is próbáltam eltaszítani magamtól a kaszáját. Még szerencse, hogy Eliana elleni harcomban már egy kicsit hozzászoktam a kasza elleni harcban, hiszen ott nagyon is fontos volt, hogy elkerüljem a találatot. Fontosabb, mint normál körülmények között, hiszen megfagyott volna a sebem.
Mikor viszont meguntam az elkerüléseket, kivárva a megfelelő pillanatot, a kardommal megállítottam a kaszát, úgy hogy nekitámasztottam a kardom pengéjét a kasza nyelének. Egyik kezemmel a markolatot, másikkal a pengém él nélküli oldalát fogtam. Közben azért figyeltem, hogy a kasza pengéje ne szúródjon bele semmimbe.
- Gentei Kaijo! - szabadítottam fel nagy mennyiségű lélekenergiát a pecsétem feloldásával, elvégre egy espadával állok szemben, nem szabad lebecsülnöm. - Hyouga Seiran! - pengén lévő kezemből indítottam útjára egy jéghullámot az espada felé, majd el is ugrottam onnan, ha ő nem tette meg előttem.
- Bakudou 63, Sajou Sabaku! - amíg a jéggel volt elfoglalva egy bakudout is útjára indítottam, hogy meglepetésszerűen megkötözzem. A kötő mágia után pár pillanattal én is akcióba lendültem, remélve, hogy nem szabadult ki egyből és meglephetem a kardommal. A jobb oldalába próbáltam belevágni a kardomat, vigyázva rá, hogyha meg lett kötözve, akkor a saját kidoumat ne vágjam át.

Ez volt a szerencséje, annyian vannak a shinigamik, és erre pont egy kapitánnyal találkozik. Mintha csak társasozna, és folyamatosan a; Most szopsz mezőre lépne. De ha már így történt, és itt voltak, vagdalkozhatnak is, főleg, mert néhány hollowját is kivégezték, minimum harcolni kell, a becsületért, a bosszúért és a pónikért.
- Jó, nyakörv az nem, de volt rajtuk egy szalag. Gondolhattad, hogy nem maguktól kerültek fel. Erre, erre meg csak levágtad szerencsétleneket. Olyan pipa vagyok, hogy mindjárt a csízmámba harapok.- közölte a véleményét, mérges, és számonkérő hangon. Felháborítónak tartja ezt a hanyagságot, amivel a shinigamik léteznek, kurvára zavarónak, és idegesítőnek. Csinálná itt a saját kis seregét, erre feldarabolják a tagjait, hát hogy csináljon így bármi jót? Aztán odahaza meg le van parasztozni, mert szerintük egésznap a lábát mereszti, és sörözik, meg a PS3-at nyúzza.
- Peeeersze, most meg már barátkozni akarsz? Kérdezgetsz itt a rangomról, meg lószarról és egyebekről. De oké, van bizony egy másik rangom is. Tudod, fejlődni kell nekünk is, vannak orvosaink, tudósaink meg ilyenek, reformok öregem, reformok.- büszkén számolt be a fejleményekről, még ha csak tömören is, de büszkén. Bár így egyre inkább a shinigamikra kezdenek hasonlítani, de ezt rá lehet fogni arra, hogy még mindig érzik Aizen hatását. Habár a ruhatár szempontjából valami eredetibbet is kitalálhattak volna, ez a kapitányi stílus majmolása nagyon nem fasza. Hiába mondogatta Vex, hogy kéne már egy kis egyéniség, de mindig leugatták, na de majd ha olyan erőse lesz, hogy azzal tud érvényt szerezni a szavainak, akkor majd lesz itt szabad öltözködés, lesz ám.
- Már miért lenne?- kérdezte meglepetten.- Mert beképzelten annak hívjátok magatokat? A végén még le fogsz cseszni, amiért kaszám van. Kikérem magamnak, jó ha tudod, eddig egy olyan shinigamival volt dolgom, akinek valami kaszaféléje volt, vagy nem is az volt? Áh, mindegy…- legyintett.- rég volt már. Talán neked kaszád van Nara? Nanana? Nem látom, innen csak egy sima kardnak látszik, naná, hogy nem kaszád van.- a kezdeti haragja már nem nagyon volt észrevehető, most már inkább átment lazábba a stílusa, de attól még marhára mérges volt. Muszáj volt már támadnia, és szerencsére, vagy balszerencsére, de a shinigami is értett valamicskét annak a forgatásához, amit az oldalán viselt. Sőt, sikerült meg is akasztania a támadását.
- Nem rossz.- elismerésnek szánta a szavait, de attól még rátenyerelt Orgora, a pengéi mögött, és folyamatosan próbálta nyomni előrefelé, hátha a fizikai ereje nagyobb volt, mint Naranak. De sajnos annyira ezzel volt elfoglalva, hogy benézte a fagyasztást.
- Komolyan? Pedig még nincs itt a szezonja.- a kaszájával kezdte kiszabadítani magát a jég fogságából, de persze, hogy ez nem volt elég Naranak, kapott még egy kis láncot is.
- Öregem, ha tudom, hogy ilyen hajlamaid vannak, inkább békén hagylak. Remélem nem kerül elő a bőrszíjon a kis vörös golyó.- az ilyen játékokhoz nem nagy humora volt, sőőőőt, ha lehet elkerüli. Lehet most egy perverz kapitányt fogott ki, aki át akarja radiátorozni a heteroság fogalmát. Na de azt már nem Karasuval fogja.
- Tudod mit? Na pont azt.- kicsit várt, majd amikor úgy gondolta, hogy elég közel ért Nara, akkor lendül ellentámadásba.
- Otokifuku.- remélhetőleg elég ideig lekötötte Narat, és így Karasunak van esélye megtörni a béklyót, és ha ez sikerült, akkor pár méterrel hátrébb sonidozik, majd rátámaszkodik Orgora, és csóválni kezdi a fejét.
- Nem jó ez így. Te kapitány vagy, és egy espada az ellenfeled. Oké, aláírom, hogy vagdaljuk itt egymást egy darabig, de sokat nem érünk el vele. Legalábbis abból a szempontból semmit, hogy még belőled rendesen fog folyni a vér, addig én csak nyomok egy resurrecciónt, és kész is, volt sérülés, nincs sérülés. Itt az ajánlatom, használd a zanpakutodat, old fel, akár menj fel bankaiba, és én is használom a sajátomat. Így nem leszek előnyben. Áll az alku? Ja, és ne gondold, hogy csak úgy elmehetsz, ha így tennél, nos… akkor a város fogja megszívni, olyan vérfürdőt rendezek, amihez képest Aizen kis támadása ellenetek semmi se volt. Okés?- vidám mosollyal az arcán kérdezte, miközben a szavaiból komolyság csengett, tényleg megteszi, ha kell. Mit számít az a pár ember… pár száz ember. Sokáig még nem is kell vacakolnia, ismer olyan támadást, amivel olyan krátert robbant, hogy még tíz év múlva se lesz betemetve.

Csak figyeltem érzelemmentes arccal az arrancar dühöngését, hogy levágtam a házi kedvenceit, nem különösebben hatott meg, hogy mi volt rajtuk, hiszen abban se voltam biztos, hogy nem volt rajtuk nyakörv. Nem azt néztem, hogy néztek, hanem azt, hogy útban vannak, ezért el kellett őket takarítani őket. Ez a feladatom, nem fogok leállni veszekedni egy arrancarral, úgy sem értenénk egyet. A felesleges szócséplést pedig nem szeretem, persze tudnék neki mit mondani, de nem tűnik az intelligens fajtának.
- Barátkozni? Én ilyet egy szóval sem mondtam, de akkor nem érdekel, hogy milyen ragja van Espada-san. Amúgy én ezt nem reformnak nevezném, hanem koppintásnak. Valamilyen véletlen folytán nálunk már rég vannak ilyenek. - nem nagyon tudtam elképzelni, hogy függ össze az, hogy megkérdezem, milyen rangja van azzal, hogy barátkozni akarok vele, csak némi információt akartam megtudni az ellenségről, ettől még nem leszünk puszipajtások. Attól, hogy tudom, ki is ő, ugyanúgy le tudom győzni, mintha nem tudnák róla semmit.
A kaszás válaszánál sem szólaltam mag ismét feleslegesnek tartottam vitákba bonyolódni, amiknél úgy sem jutnánk dűlőre, csak a véleményemet mondtam el, bár tény hogy ez volt a célom vele, hogy kikérje magának, de már megbántam döntésemet. Az elején se tűnt valami okosnak, ahogy a lídérceit siratta, de most már biztos, hogy egy idióta.
- Egy arrancar dicsérete nem tesz boldogabbá. - mivel már harcoltam kasza ellen, így nem volt nagy úgy, hogy tudjam, hogy is kell egy kaszát megállítani. Még ha ezt egy espada is mondja, olyan mintha azért dicsérnének meg, hogy levegőt veszek. Tudni kell néha érzelemmentesnek lenni és valahogy olyan érzésem van, hogy ez alatt a harc alatt ezt meg tudom tenni.
- Fogalmam sincs, miről beszél. - nem értettem, miről beszél az espada, ezért nem is foglalkoztam vele és későbbi értelmetlen megszólalásaira is csak érzelemmentes arcot vágtam. - Enkousen. - léptem hátrébb, hogy tudjam hárítani a felém érkező támadást, amiről lerítt, hogy csak elterelésre való, mert gyenge volt.
- Szerintem nem szolgáltam rá, hogy egy arrancar aggódjon miattam, különben sem érzem magam hátrányban. Ha megöllek mielőtt ressurecciónba léphetnél, nincs több gondom. - látszott a szavaiból, hogy nyeregben érzi magát és lenézően kezel, ezért hasonló hangvételű választ kapott tőlem. Nem mintha zavart volna, csak ha ő is így kezel, akkor én is így teszek vele.
Nem érdekelt az ajánlata, vagyis se shikait, se bankait nem használtam, kardomat normál alakjában terveztem használni. Szemből közelítettem az arrancarhoz, eleinte két kézzel markoltam a kardomat, de ha kaszájával próbálná hárítani támadásomat, egyik kezemmel elengedem a kardot és egy Sekivel próbálom eltaszítani az útban lévő fegyvert. Ha szabad az út, akkor egy egykezes suhintással próbálok vágást mérni az espada mellkasára, vagy ha elég nagy ívűre sikeredik, akkor még az arcát is érheti. Persze gondolom, hogy nem fog ott egy helyben állni és várni, hogy eltaláljam, ezért használom a Kensei technikát, hogy úgy is eltaláljam, ha próbál elhajolni előle.

Úúúúgy tudta, hogy egy beképzeltet kapott megint. Tuti, hogy a ruha miatt ilyenek. Felveszik, és már faszok is lesznek, még szerencse, hogy Aizentől kapott ruháik nem ilyenek. Bár ami igaz, az igaz, hogy Karasu nem szereti, szerinte vörösben jobban állna neki. A shinigami szavai miatt pedig megjátszott sértődést erőltet az arcára.
- Reform az, azok meg néha másoláson alapszanak. De ami nekünk van, az jobb mint a tiétek. Tuti az egyik ok volt, amiért Aizen fogta a batyut és lelépett.- na jó, tuti nem azért volt, sőt, biztos, hogy semmi köze se volt hozzá, de valamit mondani akart. Még ha nem sokat ér el az egésszel. Ezzel a shinigamival se lesznek közös nevezőn, az már tuti. Olyan egy savanyú képe van, mint aki egésznap csak citromot nyalogat, és akkor van egy kis öröme, amikor pinát kell, de persze az is szar, mert arra is locsolnak egy keveset.
- Oh, mily rémes, és szörnyű ez.- lehunyt szemekkel emeli az arcát az ég felé, és az alkarjával takarja a szemeit.- Hogy aludjak nyugodtan ezek után? Na mindegy, majd csak túl leszek rajta valahogy.- ismét vidám mosollyal az ajkán nézet a shinigamira. Az, hogy ez a tag egy savanyú szőlő, az nem jelenti azt, hogy Vex nem lehet egy vidám barack. Elmúltak már azok az idők, amikor tartania kell egy kapitánytól. A véleménye szerint mindegyikkel partiban van már, oké, a nagylegényt kivéve, de hát nem ok nélkül lehet a főfejes.
- Lelked rajta, ha így gondolod. Márpedig abban vagy. Ha csak a sima fogpiszkálóval akarsz vagdalni, akkor az kevés lesz, simán átmegyek ressuba.- közölte nagyjából ilyen arccal; Lehet Karasu is beképzelt, de ez a tag most messze túltesz rajta. De nem baj! Majd beleépíti a talajba, na meg a városba is be fog nézni miatta, talán lesz rá egy százalék esély, hogy ez használni is fog.
Mindkét kezével ráfog Orgora, és várja, hogy megérkezzen, és megkezdje a támadást. De egy vicces ötlet jutott Karasu eszébe. Három Claro de lunat idézett meg a shinigami mögött, és amikor lépett, akkor küldte rá az elsőt a férfi lábára, majd a másodikat a karjaira, a harmadikat pedig szintén a lábára. Így ha sikeres volt, akkor a lábak összefogva, és a lépés miatt előredőlhet, a karjai is összefogva, és így elég esélye, hogy nem tudja elkerülni azt, amit eltervezett Karasu. Mégpedig, hogy Fukuzeivel eltűnik, le a föld alá, majd a shinigami alatt (még dőlés közben) jelenjen meg, Orgot függőlegesen tartva, és bevigyen egy jó kis gyomrost ennek a pojácának. Utána pedig lendületből kísérli meg azt, hogy a földbe csapja a shinigamit.
Persze az a lehetőség is játszik, hogy kivédi a Clarokat, akkor pedig marad a közeli kardoskodás. Terv; B
Hárítana, csak éppen valahogy sikerült Orgonak eltolódnia. Most szabad a terep, csak éppen Karasu se hagyja magát. Otokifukut használ, mielőtt Tony Montana lesz belőle. Még ha csak egy kis időre is, de ha sikerül megbénítania a shinigamit, akkor van lehetősége az ellentámadásra.
- HA!- még szerencse, hogy Orgo is kéznél van, a tag is közel, jöhet egy jobbról indított, íves, mellkas tájéki vágás, és még közelebb is lép, hogy mindhárom penge megkóstolja.

Ez a beszélgetés tisztára egy ostobább gyerek szintjével egyezik meg lassan, persze nem az én oldalamról, hanem beszélgető partnereméről. Nem, mert az enyém jobb típusú válaszával, csak arra tudok gondolni, hogy még ha felnőttnek is néz ki, az agya egy csecsemőjével vetekszik. Már teljesen biztos vagyok, hogy mindegyik világnak jobb lesz, ha én most levágom a zanpakutoummal.
- Aha, persze. - mivel nem akartam lealacsonyodni az ő szintjére ezért ráhagytam az egészet, hagy higgye azt, hogy neki van igaza, még ha nincs is. Legalább lesz ennyi öröme a hátralévő kis életében, nem vagyok én annyira szőrösszívű, hogy elvegyem ezt a kicsit is tőle.
- El kéne mennie egy optikushoz, nem valami jó a szeme, ugyanis ez egy kard. De felőlem gondolhatja, hogy egy fogpiszkálóval lesz levágva, ha jobban tetszik. - túl kedves is voltam hozzá, hiszen már nem lesz ideje elmenni szemüveget venni, elvégre végezni fogok vele. Majd megtanulja, hogy rossz szemmel ne kezdjen ki egy kapitánnyal, bár már nem lesz újabb esélye, csak ha újjászületik.
Amikor támadni készültem, észrevettem, hogy készül valamire és mivel nem vagyok eltelve annyira magamtól, hogy csak úgy hagyjam, hogy eltaláljon, inkább megnézném, hogy mit akar kezdeni velem. Az Utsusemivel hátrahagytam egy utóképet, ami bekapta a bénítást, én pedig egy kicsit távolabbról figyeltem az eseményeket. A földből jelenik meg, majd fegyverét használva támadja meg az utóképemet és a földbe döngöli. A támadás elég gyorsan lejátszódott, de figyelemmel tudtam követni és persze az utóképemből csak pár papírdarab maradt hátra, amiket magamnál hordok, ha fel kellene írnom valamit.
- Szépen elintézte azt a pár papírt. - miután neki is feltűnt, hogy az nem én vagyok, egy kis tapssal jeleztem merre is voltam igazából és bár próbáltam komoly lenni, egy kis kacagás azért kicsúszott a számom, amire oda is tettem az egyik kezemet, hogy eltakarjam. Olyannak tűnik, aki könnyen felkapja a vizet, ezért nem akartam sokáig egy helyben állni, a végén még rám támad.
Ez a megfigyelés igazából csak arra volt jó, hogy felmérjem az erejét és megnézhessem, mire lehet képes. Bár ebből az egy támadásból nem sikerült olyan sok mindent megtudnom, de azért több volt, mint a semmi, biztos, hogy nem volt felesleges. Most viszont nekem kell akcióba lépnem, hogy ne adjak neki esélyt, hogy támadhasson tovább.
Mutató és középső ujjammal felé mutattam, hogy rá irányítsam a Raigeki nevezetű kidoumat és egy kicsit megbénítsam, bár nem vártam ettől többet, mint pár másodpercnyi időt, de az is elég volt, hogy előkészítsem a következő technikát. Bár még ez sem igazán az erősebb fajtából való, inkább ez is csak időnyerésre lesz, de ez már egy kicsit sebez is a ha jól sikerül.
- Bakudou 4, Hainawa! - a kinyújtott kezem körül kezd el tekeregni a vékony sárga kidou kötél, amit egy kicsit megerősítettem a közepébe helyezett Shakkahouból font csíkkal. Pár másodperc után már célpontom felé is küldtem a kötelet, ami nem olyan szorosan tekeredik rá, mint a Sajou Sabaku, de sokkal jobban nyúlik annál. Ezért is inkább arra való, hogy megnehezítse az ellenfél mozgását, mint sem megakadályozza azt. Ezért is lesz jó, ha sikerül elszakítania a kidou kötelemet, mert a szakadás helyén berobban a belé helyezett Shakkahou.
- Hadou 45, Kohaku Koutetsu! - időközben, amíg a másik technikákat lövöldöztem már elkezdtem a másik kezembe gyűjteni a lélekenergiát ehhez a technikához, így már pár pillanat után már kész is volt a használatra. Több száz lélekpenge repült az espada felé, aki ha nem tesz semmit, egy kaktuszként fogja végezni, amit én pár vágással össze is tudok aprítani. Egyelőre csak figyelem hogyan reagál a támadásomra, de kezembe veszem ismét a kardomat, hogyha védekeznem kell, ne érjen meglepetésként. Ha már egy ideje harcolnánk, és nagyjából tudnám, mit várhatok tőle, akkor utolsó kidoum után biztos én is közelebb mentem volna, hogy megadjam neki a kegyelemdöfést, de még nem láttam eleget, hogy ezt megtehessem.

Remek, megint egy beképzelttel hozta össze a sors. Nincs mit tenni, egy kis alázatot kell majd vernie ebbe a tagba. De azon ne múljon, megteszi, amit meg kell, bár lehet inkább megöli. Egy kapitánnyal több, vagy kevesebb, az nem számít.
- Áh, kardnak az gyenge, maradjunk a fogpiszkálónál. Egyébként meg, könnyű azt mondani. Nem hiszem én azt, hogy olyan egyszerűen le fogsz vágni.- simán letegezte. Nem olyan volt, akivel tisztelettel beszélne, ahhoz tisztelni kéne, vagy félni tőle, és hát jelenleg egyik lehetőség se volt adott. Ahogy sajnos a támadása se volt éppen célravezető, sőt, sikerült magából hülyét csinálnia. Bár igaz, a nevetés nem nagyon esett jól neki, de annyira nem lesz marha, hogy csak úgy rátámad erre a kapitányra. Többel kötné be. Inkább vigyorogva felemelte a hüvelykujját, és a shinigami felé mutatta.
- Szerintem is, és köszi a tapsot. Hogy törne le a kezed.- lerakta a saját karját, majd figyelte mit is csinált az a szemét shingami. Amikor akkor, amikor felemelte a karját, már akkor belekezdett egy technikába. Gemelos Sonído, ami tökéletes volt arra, hogy elkerülje azt a kidout, amivel feltehetőleg meg akarta bénítani. Miből gondolja ezt? Abból, hogy nem sokkal utána jött a következő. Vexnek aztán mindegy volt, tudott még Gemelost használni, már ha kell. Mert az az egy is elég volt ahhoz, hogy az első kidout kivédje, és elterelésnek se annyira rossz. Mivel csak hátrált egy kicsit Vex, így a klón takarásában volt. Nem is volt rest, egy nem is olyan rég használt technikához folyamodott. Le a föld alá, és távolodás. Nem támadás, most csak távolodás. Valamennyivel balra, és talajból fel.
- Nah, akkor adjunk a szájának.- feltehetőleg a másolatának már vége lett a kidouk által, amit a shinigami küldött rá. Annyi baj legyen, majd iszik egy sört az egészségére, vagy kettőt… esetleg jól be is fog majd baszni. Majd eldönti, miután megölte ezt a huszárt. Amihez kezdetben a Chigiri erre tökéletes lesz. Beleszúrta a talajba Orgot, és szaladni kezdett a shinigami felé, majd amikor olyan öt-hat méterre volt tőle, kirántotta a kaszáját, és közben aktiválta a technikát.
- Szálljatok csak darabkák. Kerüljön közelebb az anyatermészethez.- de nem állt itt meg. Belemarkolt a saját hajába, és jó pár szállat kitépett, majd leszórta a talajra. Kertészkedni se árt egy kicsit. A Pokolrózsa(Infernal Rosa) kellemes látvány a szemnek. S’ remélhetőleg a törmelékek kikerülése/kivédése elég időt elvett ahhoz, hogy a kertészkedést nyugiban végbemenjen. De még mindig nem hagyja abba. Nincs ellenére a távolsági harc se.
- Mára elég Esős időt mondott. Pedig olyan szép az ég, semmi felhő.- Lluvia volt a következő technikája. Létrehozta az apró gömböket, amik nem sokáig lebegtek a háta mögött, egyenesen a törmelékek után küldte a felét, még a másik felét készenlétben tartotta. Az egésszel csak annyit akart elérni, hogy a Rózsák megnőjenek, és akkor bizony cerozhatnak mindenfele, bár csak akkor, ha meglátja a shinigamit. Nem tudja, hogy mennyi is fog létrejönni, nem számolta, hogy mennyit tépett ki, de legalább húszat biztos.

Már tisztára kezdem megszokni, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjam az arrancar véleményét, már annyira tökélyre fejlesztettem ezt a képességemet, hogy egyik fülemen bemegy, a másokon pedig egyből ki is. Persze azért tudomást veszek róla, mit is mondd, hiszen különben nem tudnék rá reagálni. Nincs olyan agyi kapacitása, hogy valamit is számítana nekem a véleménye bármiről is.
- Ha annyira gyenge, akkor álljon egy helyben és megmutatom, mekkorát is szúr ez a "fogpiszkáló". - mondatom utolsó szavát hangsúlyosabban megnyomtam, hogy kiérződjön belőle az irónia. Gondolom azért ő sem annyira idióta, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, de ha nagyon akarja, szívesen demonstrálom rajta a kardomat. Még egy espada bőre sem lehet olyan kemény, hogy kibírjon tőlem egy erős vágást.
Nem érdekelt, mit is mutogat, vagy hogyan szidalmaz, inkább a támadásommal foglalkoztam, amit ráküldtem ezután. Túl könnyűnek tűnt, hogy minden úgy ment, ahogy akartam, ezért is csak egy pillanatig lepődtem meg rajta, hogy egy másik irányból megszólalt az arrancar. Valószínűleg valami hasonló technikát használt, mint az Utsusemi, ezért is láttam, hogy eltalálták a kidouim.
Nem különösebben találtam fenyegetésnek a felém repülő földdarabokat, mert én is tudtam ilyeneket ráküldeni. Én is a földbe csaptam fegyveremet, hogy feltépjem a földet és a felém közeledő darabokat a sajátjaimmal védjem ki. Amint ezzel megvoltam láttam a repülő darabkák között résekben, hogy valami készül az arrancar, ezért készültem felállítani védelmemet.
Amikor láttam, hogy a törmelék után jönnek kisebb lélekenergia gömbök, ezért felhúztam egy Nankant magam köré. Nem csak egyszerűen meg akartam védeni magamat, azonnal vissza is akartam támadni, amint a technikát kivédte a pajzsom. Azzal viszont nem akartam vesztegetni az időmet, hogy feloldjam, inkább áttöröm a saját technikámmal, mert ezzel időt is nyerek.
- Hadou 88, Hiryuu Gekizoku Shinten Raihou! - most talán nem sikerült teljes erejével kilőnöm lézeres kidoumat, inkább a gyorsaságra próbáltam koncentrálni, aminek elengedhetetlen feltétele az erő visszaesése. Valahogy úgy próbáltam célozni, hogy a kettőnk közé települt törmeléket is megsemmisítse és mondhatjuk, hogy inkább az arrancar lábát próbáltam eltalálni. Így ha el is kerüli, akkor a szétrobbanó földdarabkák fogják eldobálni, bár tény, hogy ez nem valami nagy sebzést jelent számára.
- Bakudou 26, Kyokkou! - a felfordulást kihasználva láthatatlanná teszem magamat. - Hadou 50, Rei no Kuron! - és hátrahagytam egy klónt, amiről azt hiheti, hogy én vagyok. Egy kicsit eltávolodok a klónomtól és a megfelelő pillanatra várok, hogy előjöhessek és hátba támadhassam az arrancart.