Kazuo Sachiaru
Shinigami
 
Hozzászólások száma : 80
Age : 41
Tartózkodási hely : Las Noches ~ Szobám ~ Játszóházam // Karakura town
Registration date : 2008. Sep. 09.
Hírnév : 1
Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
    (5000/15000)
 |  Tárgy: Kazuo Sachiaru Hétf. Jún. 16, 2014 10:47 pm | |
| Engedélyek: Mindenre megvan 
Jelszó: BARNA!
~ Adatlap
Név: Kazuo Sachiaru
Nem: férfi
Kaszt: shinigami
Szül. ideje: június 23.
Kor: Összesen: ~260
- Emberként: 18
- Lélekként: ~242
~ Zanpakuto
Neve: Kijutsushi no tetsudaite (Bűvész segédje)
Fajtája: illúzió
Zanpakuto kinézete: >>KATT<<
Shikai parancsa: Miba! (Fellépés!)
Shikai kinézete: >>KATT<<
Támadások:
- Satsujin Ka~do (Gyilkos kártyák)
A parancsszó elhangzása után rengeteg kártyalap jelenik meg Kazuo körül. Ezekkel veszi célba ellenfelét. A lapok képesek olyan erővel, és pontossággal az ellen felé repülni, hogy akár súlyos sérüléseket is tud vele okozni. (Gondolok itt arra, hogy pl bele tud állni az ember fejébe, ha nem tér ki időben előle. ._.) A lapok útját nem képes irányítani, csupán az irányt tudja számukra megadni.
- Oshihakare! (Találgass!)
Három-négy doboz jelenik meg, melyeken különböző, morbid minták láthatóak. A dobozok egyike üres, azonban többiben csapdák vannak, melyek képesek testi, de akár lelki sérüléseket is okozni az ellenfélnek, amennyiben Kazuo rossz dobozt nyit ki. Előfordulhat, hogy az áldozat csak pár karcolást szerez, azonban az is előfordulhat, hogy azonnal belehal sérüléseibe. A elmét érő sérülések esélye ennél természetesen jóval csekélyebb. Maradandó sérülést szinte egyáltalán nem tud okozni.
A dobozok tartalma folyamatosan cserélődik, mely lényegében attól függ, hogy a zanpakuto lelkének épp milyen kedve van. Még maga Kazuo se tudja, hogy miket rejthet, vagy épp mely doboz üres. Hátul ütője, hogy bíznia kell zanpakutoja lelkében, máskülönben ő is sérülést szenvedhet egy-egy támadás során, hiszen az bármikor elszabadulhat.
A képességet a küzdelem során legfeljebb kétszer használhatja. Ezek száma minden 4. pont után eggyel növekszik.
//A karakter jelenleg teljesen képtelen zanpakutoját használni!//
~ Előtörténet
Sűrű, hangos patadobogás zaja verte fel az eddig néma erdő csendjét. Senki és semmi sem állhatta útját a vadul vágtató fiúnak, aki - úgy látszott - szinte teljesen egybe olvad gyönyörű, hófehér lovával. Kezében könny áztatta levelet szorongatott, mely nagy valószínűséggel siettségének okát tartalmazhatta. A levélben kapkodva papírra vetett girbe-gurba írás, mely nem sok jót sejtetett. Búcsú levélnek szánhatták. Egy elkeseredett apa utolsó levele legidősebb fiának, melyben elmondja, mi vezette odáig, hogy véget vessen családja életének…
...
Kazuo, a Sachiaru főház elsőszülött gyermekeként jött világra, akinek azonban mindenki sajnálatára problémák voltak szívével, s így kellett élnie életét. Anyja méhében valami folytán szíve nem a megfelelő módon fejlődött ki teljesen, így az sokkal gyengébb volt, mint később született testvéreié. Az évek során egyre inkább úgy érezte, apja selejtként tekint rá, akinek nem érdemes harcművészetet, kardforgatást oktatni, hiszen betegsége miatt belőle nem válhatott szamuráj, nem szolgálhatta urát úgy, ahogy azt ő elvárta volna. Ebbe nem tudott belenyugodni, így minden alkalommal elrejtőzve, titokban figyelte apját és öccsét edzések közben, s próbálta ő is az általuk végzett feladatokat másolni.
Egyik alkalommal apja véletlenül észre vette a bújkáló Kazuo-t és hatalmas erővel, ellent mondást nem tűrően szabta ki rá büntetését. Nem tudta elviselni, és megérteni, hogy miért olyan nagy baj, ha ő is szeretne megfelelni apjának. Túl fiatal volt hozzá, hogy fel tudja fogni apja féltő törődését, így végső elkeseredésében elszökött otthonról. Mint később kiderült, apja csalódottságában kitagadta a családból, s többé a nevét se akarta hallani egyik családtagtól se.
Napokig bolyongott éhesen, fáradtan, mikor hirtelen összeesett egy távoli erdő közepén. Egy nagyanyó akadt rá, aki magához vette és gondozta a fiút, amíg fel nem épült, s újult erővel útnak nem indulhatott. Az ifjú azonban nem tudta viszonzatlanul hagyni azt, amit az anyó tett érte, így nála maradt, s ápolta, gondoskodott róla, amíg tehette.
Pár év múlva, mikor az idős hölgy végleg eltávozott, Kazuo-ra maradt a ház, azonban úgy érezte, nem tud tovább ott maradni, túl sok emlék fűzi a házhoz, mely nem hagyná nyugodni, így ismét útra kelt. Már egy éve is barangolhatott az országban, mikor egy küldönc levéllel a kezében érkezett meg hozzá, s remegő kézzel nyújtotta át szállítmányát. Üzenet otthonról. Átvétel után mohón bontogatni kezdte, hiszen rég nem járt otthon, rég nem hallott felőlük semmit sem. Habár még mindig érzett némi haragot apja iránt, de ez enyhült az évek során. Egyre idősödő fejjel rájött, hogy apja csak óvni akarta a sérelmektől, a fájdalomtól, mely ezzel az élettel párosul.
Megdermedve olvasta a sorokat, melyben apja egyszer, s mindenkorra elköszön tőle, s elmondja: mennyire fájt első szülött fiának hirtelen távozása, mekkora sebet ütött ezzel atyai szívén, ám ettől függetlenül még mindig szereti, s mindig is óvta utazásai során…
A levélhez egy másik papír lap is kapcsolódott, melyben a család egyik tagja meséli el, hogyan is égett porrá a Sachiaru ház.
...
Akiégett házhoz érve azonnal lepattant a lóról, s térdre rogyott a romok előtt. A levél még mindig markában pihent, melyet most a földre leterítve próbált kisimítani, s ismét, immár sokadjára elolvasni azt. Még mindig nem tudta felfogni, sőt elfogadni, hogy ez valóban megtörténhetett. Családja elvesztése hatalmas csapás volt számára, úgy érezte egyedül maradt. Habár elszökött otthonról, testvéreit, apját ugyan úgy szerette, s nyugodt volt, tudván biztonságban vannak. A történtek után elbujdosott, sose tért haza. Pár hónap múlva éjszaka, álmában lépett át a szellemi létbe. Beteg szíve egyszer csak a sok megpróbáltatás és fájdalom következtében megállt, nem bírta tovább a terhelést.
...
Lélekként nem sokat tengődött az emberi világban. “Ébredése”utáni egyetlen emléke egy fekete, nagy sebességgel elsuhanó valami, és egy hangos üvöltés, majd egy koppanás a homlokán. Ezután már csak a kellemes melegre emlékezett, mely szétáradt a lelkében, s némi fényre, mely körbe vette testét.
...
Egy zöldellő tisztás és egy hatalmas erdő között tért magához. Felült, s ijedten nézett körbe. Frusztrálta a tény, hogy nem tudja, merre is van. Remegő lábakkal tápászkodott fel a kellemes illatú fűből, majd megindult a rengeteg felé. Néhány óra séta után érkezett meg a legközelebbi faluba, ahol szemmel láthatóan rossz körülmények között éltek az emberek. Próbált kérdezősködni, megtudni, hol is van, de választ senkitől se kapott. Mindannyian furcsán néztek rá, s mint kiderült, nem igazán kedvelik a falucska lakói az idegeneket. Hirtelen aprócska kezek szorítását érezte meg a karján. Mikor lepillantott, egy szőke angyalka pislogott fel rá széles mosollyal az arcán. Látszólag mutatni szeretett volna valamit. Húzta maga után a fiút, aki nem tehetett mást, minthogy követte.
Pár percnyi séta után végül megérkeztek egy romos kis viskóhoz. Egy fiatal lány ült a ház mellett, és a közeli patakba hajolva mosta a ruhákat. Haja hosszú, ébenfekete, szeme kékszínű örömtől sugárzó. Látszott rajta, hogy boldog, s talán még sose volt ennél boldogabb, habár ő se él nagyobb gazdagságban, mint a többi lakó.
A kislány erőszakosan rángatta az éppen mosó lány felé. Kazuo zavarban, kissé elpirultan, esetlenül állt az ismeretlen szépség előtt. Mint később kiderült, a szépséget Mia-nak, a pici szőkeséget pedig Bell-nek hívták. Kazuo-t rögtön befogadták, és bátyukként szerették.
Egyik nap a fiú szörnyű gyomorkorgásra ébredt, s azt hitte menten belepusztul az éhségbe. Már napok óta érezte, hogy valami furcsa történik vele. Folyamatosan úgy érezte, ennie kell, s éhsége csak nem akart múlni. Lévén a lelkek nem éhezsek, Mia aggódva figyelte a fiút, hiszen mivel ő is nem régen került a erre a furcsa helyre, nem tudta, mitévő legyen. Némi tanakodás után végül úgy döntött, elküldi Kazuo-t a régió legbölcsebbjéhez. Nem lakott messze, csupán pár rozoga házzal arrébb, így gyorsan odaért, könnyen megtalálta. A házban egy idős nénike éldegélt, aki minden kérdésére készséggel választ adott. Megtudta, hogy éhsége nem véletlen. Magas lélekenergiára utal, ami azt jelenti: halálistenné válhat. Beszélgetésük során azt is megtudta, hogy egy ilyen shinigami juttatta erre a helyre, amit Soul Society-nek, vagyis Tiszta Lelkek Városának neveznek. Elmesélte, hogy egy lélekből miként válhat valóban halálistenné, és hogy hogyan juthat be az Akadémiára. Kazuo kapott is az alkalmon, és jelentkezett a Lélektovábbképző Akadémiára, amit - hála hatalmas tudásvágyának és szorgalmának - 4 év alatt sikeresen el is végzett. Szeretett másoknak segíteni, így szívesen állt be ő is a shinigamik közé, akik az egyensúly, és a lelkek őrei voltak. Évei során sok mindent hallott, így azt is megtudta, hogy öccse is koptatta egy ideig az iskolapadot, s most a Gotei 13 kötelékében szolgál. A híresztelések szerint mit sem változott, hiszen ugyan olyan nagyszájú, makacs és heves volt, mint egykor. Elhatározta hát, hogy öccsét annak tudta nélkül szemmel tarthassa, más névvel jelentkezik jövendőbeli osztagához. Persze így is rejtőzködnie kellett előle, hiszen ha találkoznak, minden bizonnyal azonnal felismeri bátyát. Zanpakutojával még az osztagához kerülése előtt megismerkedett. Zanpakutoja képességét kicsit esetlennek, gagyinak tekintette, hiszen mindig is furcsán tekintett az olyanokra, aki illúziókkal próbálják megtéveszteni az embereket, azonban mégis muszáj volt vele megbékélnie. Zanpakutojával egy idő után már akár órákon keresztül is el tudott beszélgetni nagyjából bármiről, s szinte legjobb barátjává, társává vált. Szolgálatát a 3. osztagnál kezdte meg. Betegségére a 12. osztag egyik fejlesztése volt gyógyír, mely lényegében egy a szívéhez beépített eszköz, mely segíti és kiegészíti szívének működését.
...
Shinigami évei szürkén és egyhangúan teltek. Néha egy-egy lidérc bemerészkedett Soul Society valamely területére, vagy épp neki kellett valakit helyettesíteni az őrjáraton, mert az épp betegeskedett, vagy valami miatt nem tudta teljesíteni a szolgálatot. Az, hogy öccsét kinevezték kapitánnyá, hatalmas büszkeséggel töltötte el, s úgy érezte, apjuk is hasonlóan érezné, hiszen Masaki sose volt az a szabálykövető fiú, s most egy teljes osztagot kell vezetnie. Tény, hogy Kazuo sajnálta is szerencsétlen flótásokat, hogy ilyen vezetőjük akadt, azonban úgy látta, hogy az öccse mellé szegődött fiúcska talán jó benyomással lehet a kissé heves természetű testvére.
Azon a végzetes estén, mikor Masakiból és társaiból kitört a hollow, Kazuo otthon aludt, s próbálta kipihenni magát egy hosszú nap után. Nem is sejtette, hogy öccsével mi történik, s hogy később menekülnie kell majd Soul Society-ből. Az eset után furcsálta, hogy csak úgy eltűnt, s aggódni kezdett. Nem tudta elhinni, hogy csak úgy több kapitány és hadnagy semmivé foszlott, így minden áron megpróbált utána nézni a dolgoknak. Kíváncsiságát sehogy se tudta csillapítani, és zanpakutoja is ellenezte a dolgot, hiszen igencsak szabálykövetőnek mondható. Kazuo egyik nap, mikor már végképp nem tudta visszafogni magát, az őröket kijátszva próbált belopózott az épületbe, ahol a titkosított adatokat őrzték. Nem jutott messzire, hiszen minden sarkon őrök és megfigyelő kamerák sorakoztak, biztosítva a védelmet. A shinigamik, valamint a többi őr pillanatok alatt odaértek, s üldözőbe vették a fiút, aki kétségbe esetten próbált meglógni az egyre gyarapodó csapat elől. Végül egy ismerős, szőke alak sietett a megmentésére. Urahara sietve nyitotta meg a rejtek átjárót, melyen keresztül szabadon átsuhanhattak az Emberek világába. A shinigamik - mivel ezt az átjárót nem tudták ellenőrizni - szem elől tévesztették, és körözést adtak ki Kazuo ellen, és örökre kitiltották Soul Society-ből.
...
Kazuo érkezése után mindent megtudott Uraharától, amire szüksége volt. Csalódott a shinigamikban. Azokban, akikről azt hitte, hogy az emberekre, és a világokat összetartó egyensúlyra ügyelnek, ám ehelyett életeket tesznek tönkre. Testvéréhez, és a többi vaizardhoz hasonlóan ő is kapott egy gigai-t, melynek segítségével láthatóvá vált az egyszerű emberek számára. Arra az elhatározásra jutott, hogy körbe járja a világot, hiszen úgy gondolta, Masaki jó kezekben van Uraharánál.
Évekig bolyongott a nagy világban, mikor úgy határozott, hazatér, hogy továbbra is szemmel tarthassa öccsét. Kalandozásai alatt egy apró lány, Suki is mellé szegődött, aki egy rejtélyes robbanás következtében maradt egyedül, család és fedél nélkül. Kazuo maga mellé fogadta, és együtt tértek vissza Karakura városába, ahol nem sokáig élhettek nyugodtan. Egyik este hangos üvöltés rázta meg a ház falait. A közelben egy hatalmas lidérc ólálkodott. Kazuo arra kérte Suki-t, hogy maradjon nyugton, feküdjön vissza az ágyba, és aludjon tovább. A lány azonban nem ezt tette. Ijedten szaladt az ablakhoz, és figyelte az eseményeket az ablakból. Semmit nem látott, csak azt, hogy fogadott bátyja karjából szinte patak módjára ömlik a vér, és csapkod össze-vissza kardjával. A lány sikítva rohant ki a ház ajtaján. A hollow, szinte azonnal lecsapott rá. Az egyik fa mögül egy ismeretlen férfi sétált ki, arcán kaján mosoly. Biccentett a lidérc felé, jelt adva arra, hogy nyugodt szívvel megeheti a lány lelkét. Kazuo nem akart hinni a szemének, hiszen milyen ember az, aki képes egy hollow-ot irányítani. Sőt mi több, milyen okkal ölet meg ártatlan lelkeket egy mocskos szörnyeteggel? A férfi Kazuo kérdéseire nem felelt, csupán szélesen mosolygott. Kazuo agya elborult, üvöltve támadt a férfire. Zanpakutoja nem nézte jó szemmel, hogy emberre próbál támadni, hiszen mégis csak arra esküdött fel, hogy megvédi a lelkeket, nem pedig öli őket, így kilépett shikai formájából, az egyszerű zanpakuto pedig a hirtelen elé ugró hollow-t hasította ketté. A férfi széles mosollyal oldalazott el, hiszen Kazuo zanpakutoja nélkül szinte semmit se ért volna ellene. Kazuo közelharci képességei betegségéből, valamint az eszköz gyengülésének következtében nem mondható épp jónak, így nem tudott semmit se tenni ellene. További életét arra szentelte hogy megkeresi ezt a férfit, bármi is legyen az ára, és megfizettet vele mindent, amit elkövetett. Zanpakutoja - mivel nem nézte jó szemmel, hogy gazdája, és társa rossz útra tért, megtagadta, Kazuo pedig árulónak tartotta, hiszen nem segítette őt akkor, amikor a leginkább szüksége lett volna rá.
~ Kinézet
Magas kb. 185 cm magas, és ehhez egy nagyjából 70-75 kg-os testsúly párosul. Haja első ránézésre inkább feketének mondható, mint barnának, azonban minden alkalommal kikéri magának, hogy ő bizony barna hajú.  Szemei vörös színűek. Tekintete hűvös, szinte jeges, mely ellenségeinek - sőt, talán barátainak sem kecsegtet sok jóval. Pillantása olyan érzetet kelt, mintha bele látna az emberbe. Ha éppen mosolyog, az se épp a boldogságtól történik, hanem sokkal inkább azért, mert élvezi helyzetét.
~ Jellem
Az egykori kedves, segítőkész és barátságos Kazuoból szinte semmi sem maradt. Hűvös, távolságtartó személyiséggé vált, aki szeret másokkal játszadozni, feszegetni a határaikat. Csípős megjegyzéseivel, folytonos gúnyolódásával nem mindenkinél nyeri el a “szimpatikus” jelzőt, így mondhatni nincs is barátja, közeli ismerőse, akivel mindenféle gondját-baját megoszthatná. Céljai elérése érdekében bármit képes megtenni, akár gátlástalannak görnyének is mondhatnánk. Egyedül talán öccsével szemben fogja vissza magát, akit némileg féltő gonddal próbál óvni, amit persze semmi pénzért se mutatna ki senki számára se. Még Masakinak se. Folyamatosan tanult, így elég műveltnek mondható, hiszen a tudás hatalom.
~ Szeret-nem szeret
[+]Mások idegeire menni
[+]Magány
[+]Öccsét, Masakit
[+]Ha más felett uralkodhat
[-]Shinigamikat
[-]Embereket
[-]Ha megmondják neki, mit csináljon
[-]Gyengeséget
[-]Gyávaságot
|
|
