Kaszás Balhé

Tárgy: Kaszás Balhé Hétf. Jún. 02, 2014 4:46 am

Engedély: Ayasegawa Yumichika
Felügyelő: Neliel Tu Oderschvank
Mesélő: Zel Syneza Ka'abel

A Küldetés háttere: Vex és Zel teljesen véletlenszerűen találkozik Hueco Mundo sivatagában, mondhatni mindketten teljesen "random" futnak össze. A két figura azonban nem támad egymásra fura mód, hisz ellenségek, ám ehelyett kölcsönös "tiszteletet" mutatva a másik iránt inkább úgy döntenek valami mással tesztelik le egymás képességeit.

A két kaszás ficsúr kora hajnal indul útnak a végtelen homokozóba, s valahol a semmi közepén találkoznak.

Tárgy: Re: Kaszás Balhé Hétf. Jún. 02, 2014 5:23 am

Szinte el sem hiszem, hogy ekkora baromarcú vagyok, hogy kikeltem ilyenkor. MÉG CSAK HAJNALI NÉGY ÓRA VAN! Technika malőr van a rendszeremben, vagy mi a pinavirág? Nem ez az első, hogy csak így spontán kelek, de már faszkivan ezzel. No mindegy cigi szájba, fire on és már röppenek is ki a romkupacból, hiszen mi a kankós faszomat műveljek ott egymagamba? Nincs semmi dolgom napok óta. A lelkek nem sipákolnak kardok után, se fordítva már vagy egy hete szóval tényleg nem tudok magammal mit kezdeni. Azért biztonság kedvéért felkaptam magamra a motyóm, nehogy már útközben fussak össze valami ficsúrra, akit kiválasztana esetleg valamelyik elem, sosem lehet biztosan tudni. Elsőnek bementem gyorsan a szitibe, köszönhetően a fogyó cikknek, melyen pöfékelek és már így is utolsó dekkeken éldegéltem, így elkerülhetetlen volt immár egy kis vásárlás. Vásárlás... Hiszen kurvára nincs is semmi értelme költeni a casht, ha úgysem lát lónak a fasza se. Elveszem oszt kívánok!
-Nos ez pipa... Irány valami unalomterelő! - nyitom is gargantanám egyenest a KIKA... Hueco Mundo felé. Hova máshova? Rég nem mutogattam már pofázmányomat a kis ganéfészek, homokos tengertelen part hatalmas dűnéi közt, szóval illett már ráskubiznom, mi folyik Gyöngyösön.
Kilépve hát mit is mondjak... MÉG MINDIG KURVÁRA UGYANAZ VAN, MINT MIKOR UTOLJÁRA VOLTAM! Most komolyan valami redesign ráférne erre a koszfalvára. Senki nincs, akinek feltűnt, hogy egy kibaszott út, vagy növényzet sincs közel se kurva messze? Semmi, egy büdös fűszál se. De kuuuuhuuuurva unalmas bámulni a pusztába. Nem is töketlenkedtem egy helyben sokat, mert még a végén ördögszekérnek néznek. Persze pont most nem tudott volna valami baszott nagy lidérc, adjucas, arrancar akármicsoda pöcsöm tudja mi a pék jönni az utamba... Pech. Szóval maradt a cigaretta újfent és a battyogás.
-Nem leszünk így jóba... - piszmogok orrom alatt, jelezvén, hogy bekaphatja Dr. Hueco Mundo a méteres zsiráf dákót. Egy óráig is beletelt mire az első érdektelen fa után... egy másik érdektelen fába botlottam. Ilyen a világon, de még ezen sincs. Ekkor azonban már az agygörcs oly mértékű szintjén álltam, hogy eszembe jutott a lehető legjobb ötlet, hogy végre kicsit érdekesebbé tehessem a dolgokat számomra és megmozgathassam elnyűtt csontjaimat a hosszú pihenés után. Hatalmas levegővételt követően sikeresen belekiabáltam az egész telibabaszott faszom sivatagba, hátha meghallja valaki. Nem nehéz, ezt a sikolyt meghallani bivalybasznád legeldugottabb spotjáról is, szóval ha a közelbe lehetett valaki könnyű szerrel csalogathattam magam felé. Ameddig pedig várnom kellett megmentőmre az únhaláltól, levetettem magam egy kisebb sziklára, hogy a holdozzak egy kicsit. Nap alig látott már így is, hát még a Hold. Ez idő közben volt időm elgondolkodni, hogy miként is kéne majd a jövőben megkérnem az én kis Mayácskám kezét, s mivel nem lehet hétköznapi... bár Vaizard és Arrancar között fellépő házasság már önmagában nem az... így valami nagyon frappánssal kellett, hogy előrukkoljak. Éreztem is, hogy izzadok, mint a low.
Remélem hamarosan ideér most már aztán valami helyi basszájba, mert a tököm kivan az egésszel... és nem is álltam messzire, hogy kirakván a brét futkározni kezdjek a placcon... arra legalább felfigyelne valaki!

Tárgy: Re: Kaszás Balhé Hétf. Jún. 02, 2014 6:42 am

Le kell szoknia arról, hogy ha begyógyszerezi magát, akkor arra iszik is. Igaz, hogy úgy lebeg tőle, mint gólyafos a levegőben, és hamar eléri a nyáladzó szakaszt, de attól még marhára nem fasza az ébredés. Főleg nem akkor kéne ezt csinálnia, amikor a sivatagot járja, és keresi a megfelelő hollowokat a Muroba. De hát, ha egyszer annyira csábító tud lenni ez a szabadtéri szórakozás, főleg amikor egy szál faszba lovagol egy hollowon, miközben az egyik kezében egy doboz sör van, a másikban meg Orgo. Még jó, hogy nem látta senkise, vagy legalábbis reméli, hogy nem látta senki. Főleg amikor ledobta magáról az a dög, és még jól meg is taposta. Az meg megint csak rejtély a számára, hogy a ruháját hogyan találta meg, és öltözött fel. Bár az lehet annyira nem fontos, inkább az számít, hogy ki a pöcs üvöltözik éjszaka? Habár kint mindig este van, de ez nem fontos. Hanem az, hogy valaki felverte a nyáladzós álmából Vexet, és kénytelen kimászni a finom, meleg homok alól.
- Ki a mocskos, ventilátoros túros fasz az!? Pfej… homok van a számban, és még a seggemben is… többet soha kint bogyók és pia.- miközben elindul a hang irányába rázza a haját, majd köpköd egy sort. Nyálas, nedves homok a fogak közt marhára nem jó ám.
- Bah… ennyi elmenne a Tatuinra díszletnek. Faszomat már.- érzi, hogy valami van a zsebében, valami nehezebb. Belenyúl, és hálát ad az égnek, egy doboz sör. Fel is bontja hamar és nyeli az isteni nedűt, de köpnie is kell ki belőle.
- Bakker, hab, utálom a habot. Meg húgymeleg is, nem baj, férfi vagyok, ezt lenyelem.- issza is, szenved is egy kicsit az izétől, na meg mert az a rohadt homok is lemegy a torkán, karcolja rendesen, de volt ennél szarabb is már. Amikor olyan rohadt beteg volt, hogy egy cigit is legalább húsz percig szívott, és minden szava után jobban sziszeget, mint Vader. De így jár az, aki részegen parádézik, jégben, fagyban ruha nélkül. De mentségére szóljon, hogy gyászolta Theát, és hát kicsit elszabadultak a gyászindulatok.
- Huh… na lemenet ez a szar… nem hányhatom ki, nem hányhatom ki.- hiába szuggerálja magát, ez bizony kiszaladt. Megtámaszkodik egy sziklán, miközben vízesés helyet hányásesés tört elő a szájából, úgy nyögött mellé, mint akit éppen seggbeerőszakol egy vagon néger, akik most jöttek az éves nagyfarkúak találkozójáról. Ilyen jó érzés volt ez most neki, és mikor végre sikerült abbahagynia, sűrűn köpködni kezdett.
- Basszus, ez a szopás, nem a faláb… homok, hányás, másnaposság. Mintha egy rakat majom verné a vasfazekakat a fejemben. Huh… haver, nincs egy zsebkendőd, vagy valami, amibe a pofámat megtörölhetem?- kérdezte a sziklán heverésző tagot. Elsőnek még nem is jut el Vex tudatáig, hogy bizony megérkezett ahhoz, aki kiabált.
- Héhéhéhéh… te kiabáltál a jó előbb!? Hát a faszt a füledbe, nem vagy tekintettel azokra, akik éppen nagyban döglődnek a homok alatt!?- inkább halkít a hangján, mert ez kifejezetten fájdalmas volt a számára.
- Na most ezért elverem a segged.- nyúlt volna Orgoért, amikor megpillantja a másik arrancar fegyverét. Már nem is zavarja annyira az a kiabálás, meg úgy általbán a verésről is letett.
- Faaaasza szerszámod van. Nida, nekem is van.- le is kapta a hátáról Orgot, és büszkén mutogatta. Bár nem rendelkezik akkora pengékkel, mint ez a másik tagé, de azért nem lehet panasza neki se, három penge több, mint az egy, még ha méretben le is maradt. Eggyel betalál, a többivel mélyít, és darabkákat is kitép.
- Ja, a nevem Vex. Karasu Vex és a 4. espada vagyok, meg a Muro alapítója és vezetője. Te pedig ki vagy pöcsömöccse?- attól még, hogy elég egyforma fegyvereik vannak, még pipa, amiért a pihenésében megzavarták, és valahogy elégtételt is kéne vennie.
- Nah, köszönd a kaszádnak, de nem darállak be. Íme az ajánlat. Holnap, a Menos Erdőben, rendezünk valami versenyt. A nyertes meg… öööö… kap egy láda sört, meg a legfrissebb pornó magazint. Oké?- ez még mindig jobb opció a másik számára, mintha bunyózniuk kéne. Bár Vex nem tudja, hogy mennyire is erős lehet ez a fickó, de amióta megvan az a fránya 4-es a karján, azóta egy kicsit elbizakodott lett, és beképzeltebb. Nem nagyon van senki, akitől tartana is. S’ még valami válaszra vár, hamar rágyújt egyre, hátha az segít valamicskét.

Tárgy: Re: Kaszás Balhé Kedd Jún. 10, 2014 8:51 am

Mesélő post

A kisebb méregetések után a két különösen trágár és igencsak magának való figura, bár kíváncsiak egymás erejére, azonban mindkettejük fejében más ötlet fogant meg, s tapasztalat szerzésre inkább egy versenyt választanak, mellyel eldönthetik ki is a nagyobb "zord kaszás". A Menosok erdeje ideális célpont erre a feladatra, hisz ott a kisebb lidércekig hatalmas dögök is megfordulnak, a tárház szinte végtelen.
Habár ez a kis hepaj nem azt feltételezheti, hogy kettejük párbaja elkerülhetetlen lenne, a feszültség érződik majd a verseny közben is, s nem tudni, hogy egyikőjüknek mikor pattan el valami fejében. BÁRMI MEGTÖRTÉNHET!

Tárgy: Re: Kaszás Balhé Szer. Jún. 11, 2014 1:18 am

Valahogy csak elérkezett a reggel, vagy inkább hajnal? Tudja a fasz, ha nem lenne órája, akkor tényleg elvesztené az időérzékét. Hiába na, ahol a napfényt is csak egy baszott nagy égő adja, ott nehéz kitalálni mennyit is ütött el a mutató. Bár az se segített az ébredésben, hogy olyan betyárosan szarul érezte magát tegnap, hogy az ébredése is egy csodának lehetne betudni. De minek gyógyszerezik, és iszik az, aki nem bírja? Meg is marad inkább az alkoholnál Karasu, a többit meg otthagyja a drogosoknak. Lőjék vagy szívják, mindegy, csak Vext hagyják vele békén… bár a dzsoja az jöhet, az nem drog. Az alkohol inkább az. A piások közt több az agresszív, verekedős, még ha valaki betép, az szépen ellazul, nézegeti az eget, és talán fél a felhőktől, és a tücsköktől, az meg még belefér. Nah, de mielőtt elindul a versenyre, előtte benéz a Muro központjába, hogy mi is megy ott. Majd utána indul.
Megérkezve vidáman veszi tudomásul, hogy minden okés, végre mehet is, és még gyalogol kifele az egyik hollowal társalog.
- Na, lépjünk akkor, ma még versenyezni kell egyet. Már, ha nem fosta össze magát a tag, és inkább a lelépett a francba. De remélem hamar lezavarjuk, mert Seth is most találta ki, hogy dumálhatnékja van. Komolyan, néha úgy érzem, hogy egy pár éves takony kölyök a boss. De nincs mese, aki bika, az parancsol, ez van. Inkább a jó végén leszek a fasznak.- vigyorogva nézte a mellette sétáló hollowott, akinek a jelek szerint nem sok fogalma volt arról, mit is magyarázott Karasu.- Na, te aztán tökéletes dumapartner vagy. Egyetértesz velem, nem szólsz közbe, és még utána is hallgatsz. Na, szevasz!- biccentett a serege tagjának, majd sonidozva indult el az erdő felé. Reméli nem lesz nehéz megtalálnia a pasit, bár elég lesz rákeresni a lélekerejére, és csá.
- Itt is vagyok…- a levegőből érkezett, közben előkapta a cigit, és mire leérkezett már égett is a kis hamis. Felkavarta a homokot a talajfogása, lassan egyenesedett ki, és kurvára büszke volt arra, hogy ilyen faszán tudott megérkezni. A talpa is alig fájt ettől az egésztől. Szerencse, hogy a homok elnyelte egy részét az érkezésnek. Menő volt, és kész.
- Keressük akkor.- tarkója mögött összekulcsolta az ujjait, koncentrált egy keveset, és amint megvan az, akit keresett, már indul is. Kényelmes, nyugodt tempóban, nem hajtja a tatár, és hát cigizni se a legjobb sonidozva. Még kikapná az ajkai közül a kis katonát, ki arra áldozza létét, hogy lassan tönkretegye az ellenséget, mint kígyó a bokor alá, úgy kúszik be a tüdőbe, és mint pöcegödör, úgy illatozzon az ellenség szája. De attól még kurvajó érzés füstölögni, mint az urasági ganés domb. Csak sajnos néha megmarad utána a keserű íz. Pont mint a nőknél. Az elején izgalmas, lángol, izzik az egész, de ahogy egyre közelebb érnek, csak a rossz íz marad meg a férfiakban. De sose tanulnak a hibáikból, újra, és újra akarják érezni azt a csodás érzést, ami az elején kíséri el őket.
- Haj, kár, hogy az én kis vörös „cigimet” végül nem is tudtam kipróbálni.- bánatosan sóhajtott egyet, majd elpöckölte a csikket, és szomorkásan elmosolyodott. Lassan megérkezik oda, ahol elméletileg a versenytársa van. Persze csak akkor, ha nem gondolta meg magát, és inkább visszabujt a homok alá, ahonnan előmászott. Bár jó lenne kicsit jobban megismerni, mert hát annak ellenére, hogy mi a rangja Karasunak. Elég kevés valakit ismer, vagy éppen nevezhet barátnak. Ott van Natali, és… talán Yozora, bár nála nem tudni semmit se biztosra. Diego meg… hát Ő amolyan kapja be a faszt, de azért szükség is van rá, főleg, ha Vexnek egy kis testmozgás kéne. Ki is van még…? A jelek szerint már senki más. Eeeez már hatalmas szopás, a nyelescici csak úgy ki-be jár ilyenkor az arrancar szájában. De legalább ez a mostani érdekesnek tűnik, főleg, mert kaszája van. Kevés az olyan arrancar, akinek nem kardja van. Sőt, ritka, mint a szűz kurva. Most meg már van két egyedi arrancar is, akik kaszálgatnak. Nem olyan klisék, mint a kardszerű vackokkal hadakozóak.
- Na, végre megvagy. Jó hülye voltam, hogy ilyen koránra akartam ezt az egészet, na de mindegy már. Mivel kezdjünk? Kell egy szál?- kérdezte vidáman mosolyogva, miközben cigit nyújtott az arrancar felé, na de persze közben végig rajta tartotta a szemét, nem lenne jó semmi kellemetlen meglepetés.

Tárgy: Re: Kaszás Balhé Vas. Jún. 15, 2014 4:03 am

Mikor is adatott meg velem utoljára, hogy versenghessek valakivel, csak úgy a magam szórakozására, minden nemű gond nélkül? Talán megvan már 5- vagy 6 éve is már, hogy rivalizációba kezdtem volna azzal a majommal, bár még nem tettünk pontot az ügy végére jól lehet. Feltehetően most már jóval erősebb jelenlegi testemnél, s aligha tudnék neki fejfájást okozni, mintsem, hogy legyőzzem, de ki a faszt izgat ez?! Előbb utóbb az ő segge is szét lesz rugdalva egy 61-es mérettel rendelkező jobb lábfejjel, az idő előttem áll még, mintegy örökkévalóságig, hacsak addig meg nem purcan valamelyikőnk, de ezt nem számítom bele, mert esélytelen. No de most itt van ez a szintén kaszás arrancar fószer, a maga érdekes stílusával és be kell, hogy valljam ugyan azt éreztem a vele való találkozáskor, mint akkor... Új riválisom akadt, s megérzésem azt súgta ő is egy fényhosszal járhat előttem, de cseppet sem izgat a dolog. Tapasztaltságom még kompenzálhat a dolgokon, de persze ne szaladjunk annyira előre, hisz még meg kellett várnom a Menos Erdő szélén, hogy elkezdhessük kis versenyünket.

5 perccel ezelőtt

Amint a figurát bámultam, meglehetősen kifakadtam örömömben, ahogy beslattyogott a képbe. Nem tudtam, hogy komolyan kéne-e vennem, vagy ne is vessek rá pillantást, de azt hiszem igencsak érdekesnek találtam auráját. Bár erejét nem tudtam abban a pillanatban felmérni, nem szándékoztam vele harcolni. Nem azért, mert a 3. ként mutatkozott be, s jól lehet a száma alattam állt, azért lássuk be 4 év alatt sok minden változott. Ám amiért a konfliktust el kívántam kerülni, az most más jellegű volt. A hátamon lévő fegyvertárból hallottam a rezgéseket, amint a fickó közelebb lépett. Tudtam ez mit jelenthet.
-Karasu Vex... - kezdek bele nagy vigyorral, majd hátradobtam ezüstös hajfürtjeim, hogy ne baszkurálja szememet. Előreléptem, s fölé tornyosodva sikerült teljes árnyékot vetnem a férfire.
-Az én nevem Zel... Jól lehet vénségem miatt nem ismerhetsz... de hamarosan bemutatkozom részletesebben is a számodra! Azonban most nem kívánok veled harcolni! - száznyolcvan fokos fordulatot követően néhány lépéssel eltávolodtam tőle, majd félszemmel visszatekintettem rá.
-Az ajánlatom...egy verseny! Találkozzunk a Menos Erdő déli részén és majd ott felmérhetjük egy könnyed vadászattal ki is a jobb! - azzal egy szemvillanás alatt eltűntem, hogy az imént elhangzott spotra érkezzek.

Megérkezett hát, nem is kellett több csupán 5 perc és ott is termett a fura figura. Reméltem is, hogy nem kell több időt fatámasztással töltenem. Odalépve, az érkező kérdés közepette, már éreztem magamon azt a bizonyos "Nem Különösebben Bízok Benned" tekintetet, de erre csak egy könnyed mosoly, s a gesztust nem visszautasítva elfogadtam a szál cigarettát, cserébe én pedig előkaptam szépen mintázott öngyújtómat, s tüzet kínáltam a férfinak. Egy-két slukk, amint a nagy rengetegbe pillantok, miközben hallani a távolból a közelségünket megérző alantas lidércek üvöltözését. A bűzük kiterjedt az egész erdőre, s úgy tűnt igencsak sokan gyűltek a környéken össze, szóval lesz miből gazdálkodnunk.
-Nos... A játék neve: Big Game Hunter! A cél, hogy 1 óra alatt minél több dögöt kell szétbaszni! Értelemszerűen a több ölésszámmal rendelkező fél győz! Megfelel? - fordulok a kérdezett felé, amint egy finom mozdulattal ledobtam magamról málhámat és a kabátomat, majd fegyveremért nyúltam, amit már azonban visszaváltoztattam nagitana állapotába, méghozzá szándékosan! Kétszer jól megkocogtattam vállamon a tompa felével, majd előreléptem, s visszapillantottam ismét, ekkorra már óriási háromsoros pengefogsoromat villantva felé, egy széles, s ördögi mosoly keretében.
-Én készen állok... Vex!

Tárgy: Re: Kaszás Balhé Hétf. Jún. 16, 2014 2:59 am

Zel, Zel. Tényleg nem volt ismerős ez a név Vex számára. A régiek közül elég kevés valakinek tudta a nevét. Lehet nem is volt olyan nagymenő Zel, hogy emlékezni kelljen rá, bár ha csak ebből indul ki, akkor Vexre se sokan fognak majd emlékezni. Bár a Muro miatt talán, már ha megmarad az egész azután is, hogy valaki lecsapja végleg Karasut. De szerencsére erre még nem sok esélyt lát. Nah, jó az, ha valaki már elég bika ahhoz, hogy pár támadás után röhögve felálljon, és csak a port kell lesepernie magáról, nem a beleit visszatenni, vagy vinnyogni a nyílttörések miatt. Meg hát ha még így is járna, van egy fasza orvos is, akivel kifejezetten utálják egymást, de azért csak rendbe rakná Vexet… na jó, ezt mégse gondolta komolyan, tuti, hogy Spenót vinné be az utolsó vágást. Marhára orvosi, mit ne mondjon.
- Hajrá.- s ment is a megbeszélt hely felé.
Megérkezés után,(ahogy az előző posztban pedig megtudta mi is van. Ball szemével hunyorgott, jobb szemöldökét pedig felvonta a játék neve, és magyarázata miatt. Nem pont ilyet képzelt el, bár az is igaz, hogy a kártya se nagyon szóba jöhető opció volt. De hogy szétcsesszenek egy rakás hollowot, hát azért annyira az se a szíve vágya. Főleg, mert akadhat itt pár Muroba való alkat is, de ha már játék, hát akkor játék, veszíteni nem sok kedve van, még ha ez azzal is jár, hogy bedarálja a népesség egy nagyobb részét. Majd nyugtatja magát azzal, hogy ezeknek még nem nagyon fejlődött ki az ész. Habáááár… ezt néhányan Vexre is mondják. De ha ez így lenne, akkor nem tudná a megfelelő sorrendet; sliccet le, farkat ki, pisálni, farkat el, sliccet fel. Márpedig tudja, tehát valamennyi esze csak van.
- Rakjuk is őket egy rakásba? Vagy ahogy szakadnak úgy maradnak? Jah, még valami. Csak vagdalkozás, vagy más is? Nem dicsekvésként… faszt nem, imádok dicsekedni!- szélesen elvigyorodott, majd lepöckölte a hamut a cigi végéről.- Mert akár 10 perc alatt olyan gyilkolást végigvisszek itt pár ütős ceroval és társaival.- valami szabályt csak le kell fektetni, a végén túl nagy előnyben lenne Karasu, és hát úgy még a játék se túl izgalmas. Könnyen nyerni gáz, nehezen, de megérdemelten, na az már fasza! Kivéve a csajoknál, a könnyű numera mindig jól jön, csak ne legyen utána pöcsláza. Szívás lenne elmenni Spenóthoz, hogy adjon már valami kenőcsöt, és az milyen szar lenne, hogy Thea híján magának kéne kenegetnie. Talán ha ráülne a kezére, és elzsibbasztaná, akkor olyan lenne, mintha valaki más csinálná. Ha be is csukja a szemeit, vagy benyom valami női énekest, akkor lazán odaképzelheti a csajt is. Max csak kicsit fura lenne, hogy nagy a tenyere.
Megint csak felvont szemöldökkel nézi Zel fogsorát. Fel-felhúzódnak az ajkai, szívja a fogait, majd végig is nyalja őket. Meg kell hagyni, nem egy szopósfogsor.
- Ha nem gond, a fogászod számát nem kérem el. Jó nekem ez a harminckettő vagy mennyi, lehet kicsit sárgák, de azért még okésak. Hogy lehet azokkal csöcsöket szopni? Vagy éppen bimbót rágni? Vagy ősök közt van egy cápa is?- bár a fajtájuknál van ennél cifrább megjelenés is, csak éppen még ilyennel nem találkozott. Vajon ha egyet kiütne a helyéről, akkor a helyébe egy másik nőne? Olyan hamar, mint a cápáknál? Ki kéne próbálni, talán majd később, a verseny után, akkor meg főleg, ha Vex kikap, és még ezért nagyzolni is kezd Zel, akkor kijár majd egy fogverés, és legalább akkor duplán fog nyerni Karasi. Megtorlás a gúnyolás miatt, és megtudja, hogy akkor azok a fogak tényleg cápások, vagy csak egy kis szájfeljavítás. De már nagyon eltért a tárgytól, ideje abbahagyni a fogak nézését.
- Akkor hajrá, adjunk az érzésnek.- mondta vigyorogva, majd hátranyúlt és elővette Orgot. Szerinte ezzel is elég sikeres lesz a darabolásban, bár attól még kicsit sajnálja a hollowokat, de ha meg kell baszodni, akkor biza meg kell, nincs választása senkinek. De talán boldogok lesznek, mert az egyik legerősebb espada fogja levágni őket, és ez nagy dolog.
~ Jah, kurvára az… biztos engem is boldogítana a tudat, hogy két marha játéka miatt megölnek…- egyből kicsit unottabb lett az arca, hamar egy újabb szál cigire kellett gyújtania, miközben megy a menet.

Tárgy: Re: Kaszás Balhé Csüt. Jún. 19, 2014 5:41 am

Mesélő post

1. kör: Megölni minél több Hollowot (lehetőleg minél részletesebb leírásban!)

A két delikvens végre megkezdhette féktelen mészárlásukat. Jól lehet Vex jelentős előnyre tett szert már Zel előtt erejének mértékével, ám nem szabad őt sem alábecsülni,, hisz ő a vadászat mestere, s kellő tapasztalattal rendelkezik már az ilyesféle megmérettetésekben. A szabály egyszerű: 1 óra alatt, aki több lidércet küld hullámsírba, az lesz a nyertes. Vex kérdésére a válasz, miszerint, gyűjtsék e halmokba a megölt tetemeket, Zel szerint mindegy, ő úgyis a saját tényleges eredményét fogja bediktálni az elszámolásnál, s nem szeretne időt fecsérelni még az összehordásukkal is.
Látszólag egyszerű is lesz a feladat, a sok dög máris felsorakozott az erős "prédákat" látva, s közös lendülettel szálnak szembe veletek. Nem kell ezeket felszólítani a játékban való részvételre, pont elég retardáltak ahhoz, hogy maguktól sétáljanak a mészárszékre. Nos...

LET THE GAME BEGIN!

Tárgy: Re: Kaszás Balhé Csüt. Jún. 19, 2014 11:17 pm

A legkevésbé sem éreztem szükségét a hullahegy építéshez. Egy ilyen versenyhez fölösleges azt a sok szarkupacot még cipelni is, csak elvenné az időt még több vérontástól. Személy szerint én a tényleges kill streaket fogom közölni, van bennem annyi gerinc, no meg sport szellem, hogy így tegyek, no meg mit nyernék én hazudozással? Lónak a faszát se. No és itt jön újra...
-Engem kurvára nem érdekel, hogy mi a fasszal baszod el az idődet - tekintek az erdőre fürkésző pillantásokkal, keresve egy ígéretes célpont tömeget, ám ekkor már újfent az élvezet, a gyilkolási ösztön beszélt belőlem, s jobb szemem írisze bíbor színbe borult. Fura, hogy egyes érzésektől nem szabadul meg az "ember". Ahogy vad pillantásokat vetettem a sok kis szarrágó lidércre, hirtelen megindultak, hogy együtt támadhassanak. Na de kérem... MI A FASZT KÉPZELNEK MÉGIS EZEK!?!? Kardomat már elkezdtem felhevíteni, ahogy jobbomban magam mellett pörgettem, kisebb léghullámokat gerjesztve ezzel, készen álltam, hogy átalakítsam kasza formájába, ám ezt a folyamatot ezúttal megspékelem!
-Ami engem illet... ÉN SZÉTBASZOK MINDENT, AMI MOZOG!!! - hajítom előre óriási sebességgel fegyverem, ám ekkor már materializálódni kezdett körülötte az őt felépítő és formáló elemek. Így azonban sikeresen belerepítettem egy nyitott szájjal közlekedő hollow testébe, aki a meginduló tömeg elején helyezkedett el. Van egy szaros mondás, miszerint légy repül a szádba, ha kibaszott tátott szájjal közlekedsz. CSAKHOGY A LÉGY NEM ROBBAN KI BELŐLED! A lidérc benyelte a csalit, ám fél pillanat múlva meg hőkölt, ahogy érezte, valami nem stimmel. Őrült vigyor terítette be ismét arcomat, s jobb karomat kinyújtva a hollow felé emeletem. Jajveszékelés itt már nem segített. VADÁSZ IDÉNY VAN! Hirtelen óriási véres húscafatok formájában robbant fel a hollow, s a feltörekvő erő testéből magával vitte a vagy húsz másik férget is körülötte, ahogy zanpakutom felvette testén belül igazi formáját, s ahogy visszatért hozzám szétrobbantotta az erő, mely ilyenkor keletkezik, majd pörögve egyenesen kezembe érkezett. Ahogy elkaptam vállamra emeltem a fej részét.
-Ezzel 21... - intézem Vex felé a számeredményt, ám nem kívántam hosszabb unalmas bájcsevejre most már. Itt most verseny folyik, ahol nekem kell nyernem!
Sonidoval a levegőbe rugaszkodva pásztáztam, merre is kéne folytatnom a mészárlást, s a tárház igencsak szélesnek bizonyult, ahogy beláttam a fák közé bőven jönnek még. Erőteljes becsapódással egy új tömeget céloztam meg. Kaszám fejét használva egy kis görcs fejét átszeltem, majd a földnek érkezve szétröppentek, s mivel azt könnyű szerrel túlélték biztosra mentem, hogy beledögöljön mind, egy laza, s nem is igen látható tengelyem körüli 180°-os fordulattal, a vállamhoz visszatámasztott fegyverrel, mint egy puska sebességével, s hangerejével megegyező vágást intéztem testükre, melytől cafatokra szabdalódtak. Érzékeim éreztem a berozsdásodás ellenére tökéletesen működtek, s ösztönösen kinyújtottam méteres villám nyelvemet, hogy jobban érezhessem friss vérnek számomra édes illatát. Visszahúzása előtt, egy kis kóstoló munkám gyümölcséből. Hmm... Hueco Mundoi vörös, 1930. Jó évjárat! De elég is lesz az élvezkedésből, itt komoly munka folyik! Ahogy közelembe újabb és újabb lidércek értek, s megpróbálták rám vetni magukat, csak megvetően nevettem. Bal vállam felől egy jókora méretekkel megáldott szerencsecsomag tartott felém a levegőből, azonban nem igen tetszhetett már az neki, mikor fekete körmeimmel a szájpadlásán át áttörtem a koponyáját, majd végig hántottam belül, megkapaszkodva fogai mögött pedig jól odakurtam pár másik társához, had örüljenek.
-Éxtasis! - kiáltom, s az amúgy is állati érzékekkel finomított szervezetem, még inkább átvette egy gyilkológép jellegét. Minden rám háruló támadást érzékeltem könnyű szerrel, így a sok szarfaszúnak esélye sem volt. Persze miért is volna? A lidércek egykori urával szemben nem igen szállhatnak szembe, bár ami azt illeti ezeknek a korcsoknak a többsége már nem is az én fennhatóságom közé tartoztak egykoron. A két mocskos trónbitorló már befertőzte az egész királyságot, hogy baszódna meg mindkettő! Na de most van más gondom is. A dögöket számos módszerrel pusztítottam. Volt amelyik sort egy közepesen langyos Ceroval cirógattam meg, mire azok meg elégtek, még szerencse, hogy megjegyeztem a számukat. Akadt olyan balfasz, aki a hátamba kísérelt fogakat mélyeszteni. Hát ez nem túl okos gondolat... Nyakamat kiakasztva helyéről megmutattam neki milyen érzés, ha én csinálom meg ezt, s még mielőtt ő végrehajthatta volna a nyammogást rajtam, már fogak sokasága állt bele a pofájába. Ezt is letudva egy szonikus bombaként törtem előre, kaszabolni az erdőbe, a fákat és lidérceket egyszerre szétkaszabolva. Teljes letarolás várt az utamba kerülő akárminek! A roham végén feltorlódott pár fejét vesztett, menekülőre fogó kis gecigörcs is, de ezek is a játék részei, szóval nincs futás előlünk! Vízszintesen kezdtem a levegő pörögni feléjük, majd egy C formájú vágást intéztem csak igencsak észrevehetetlen sebességgel, s ahogy vártam az eredményt, hogy maguktól szétessenek, rá kellett, hogy jöjjek tüdőm is követeli a jussát, ahogy itt elégedetten öldököltem a sok fostalicskát. Gyorsan meg is etettem, nehogy itt kiakadjon, hogy nem vagyok hálás gazdája, előkaptam egy saját készítésű, különleges levelekből készült cigarettát. Az összetevőket még az elementálok szigetéről búrtam be. Papír helyett is szárított levelet használtam, így amolyan szivarka, mintsem cigaretta volt. Igencsak édes ízesítése volt. Erős! De ugyanakkor igencsak könnyed egyaránt. Kis utóíze is volt, amolyan cseresznyésnek ható. Az első mély slukkot követően elővettem zsebemből egy másik szálat, s érzékeimnek köszönhetően tudtam merre kaszabol Vex, pontosan bemértem, majd felé pöcköltem, mintha csak egy pisztolygolyót lőnék felé, úgy hasított. Ajánlom, hogy elkapja! Nem szívesen pazarlok ilyen cuccokat!
Elkezdtem visszafelé sétálni az úton, mert ameddig elkeveredtem már csak kevés példányszámú lidérc fordult meg. Persze az utamba akadó menekülőket, vagy támadókat szintén kivontam a forgalomból, milyen vadász lennék, ha nem így tennék. Még csak olyan 10-15 perc telhetett el a versenyből, s nem voltam megelégedve a pillanatnyi eredményemmel, mely még csak a 200 at épphogy áthaladta. Ennél én sokkal jobb voltam régen. Ujjaimat gyorsan kiroppantottam, majd egy jól bevált módszerhez készültem, amivel kicsit kibővítem mind a számértéket, mind a környező játéktér simaságát, mivel faszom már épp hogy nem volt ki a sok szürke fával, mely csak meggátolta a nyílt terepes harctól. Kaszámat magam mellett kezdtem el forgatni, egyre gyorsabban és gyorsabban, s közben váltogattam a két oldalon, hogy nagyobb lendületet kaphasson. A végén egészen szép kis hullámokat gerjesztett, de még hátra volt hogy én is nekilendüljek. Mivel ilyenkor nem emelhettem karfesztávba, először fejem fölé emeltem, s a légcsavar így már jóval erősebbnek bizonyult, majd egy gyors átvétellel én is felvettem a mozgását, s mivel így már nem volt szükség a fegyver forgatására, már vállmagasságba emeltem, s együtt pörögtem vele, ám ekkor már mint egy tornádó haladtam. A környező növényzetet fogpiszkálóvá aprítottam, persze azt nem fogom elszámolásnál bediktálni, s ha jól számoltam, csak az erdőből kihaladva 450 újabb mocsokkal végeztem, kiérve pedig még 500, ugyanis az eddigi nyílt terepen már szép számmal hemzsegtek. Ezzel már kicsit megbékélt a lelkem is. 20 percél járhattunk, s harci kedvem még koránt sem lankadt, miután abbamaradt a ciklon szerű takarítás. Ahogy egy hollow belével fojtottam, s törtem ki három másik nyakát, volt időm, hogy Vexre vessek egy pillantást, vajon ő hogy is halad, s szép számmal gyülekeztek körülötte is a véres testek. Ezt már szeretem! Jó ha van, aki ösztönözzön! Időt nem vesztegetve tovább folytattam ahol abbahagytam, s takarítottam a mocskot magam körül, ám egyszerre valami olyan kiáltást hallottam, mely berengette az egész területet. Az erdő még megmaradt részei felől érkeztek, s észrevehetően, noha feltehetően fajtársuk hangja lehetett, mégsem voltak oda a kiáltásért a lidércek, s jobban megrémültek, mint kettőnktől együttesen. Mégis mi a pudvás balherének a rákja lehetett ez?!

Tárgy: Re: Kaszás Balhé Pént. Jún. 20, 2014 10:13 pm

Hm, tényleg elég mocskos volt Zel pofája, egy szappan lehet nem ártana bele. S’ még Vex hitte azt, hogy szaron kívül más nem ömlik a szájából, de ha ez így volt, akkor Zelnek baba fos tört elő az ajkai közül. De ez van, legalább talált valakit, akivel hatalmas szellemi magasságokba törhet, és hasonlóan mély mondanivalókat közölhet a másikkal.
- Leginkább egy csajjal basznám el az időmet, vagy éppen a csajt, de hát most ezt osztotta a gép.- de az nincs most, csak egy-két alkalmi arrancar bige, akik azt hiszik, így magasabbra juthatnak, hát nem, max a csúcsra fel, és ennyi.
Hümmögve nézte az egyre inkább gyülekező hollowokat. Még sajnálta is kicsit őket, tudva, hogy mi is vár rájuk. A bárányok maguktól jöttek a vágóhídra, ez a szopás, nem a faláb.Zel meg már kapott is az alkalmon, és eldobta a zanpuját, bele egy hollow szájába, és bum. Már is beterített mindent a vér, és végtagok. Karasu az arca elé emelte a karját, nem akarta, hogy néhány apró belsőség beterítse az arcát. Még nem. Ezzel ráér addig, még nem kezd bele a mészárlásba.
- Na, akkor lehet nem kéne majd mozognom, nincs kedvem köcsögnek lenni.- mondta vigyorogva, , majd hátrasimította a haját, és zsebre dugta a kezeit, utána pedig sóhajtott egy nagyot, és létrehozta a Lluviát. Majd a megjelent 50 kis gömböt egy-egy hollowra küldte. Sorban robbantak fel a kis apróságok. Legalább ezzel is kiderített valamit. Ezek túl gyengék lennének a Muroba. Ha még egy ilyen támadást se tudtak túlélni, még ágyútölteléknek se jók.
- Nekem meg 50.- foghegyről vette oda Zelnek, aki már megint bedobta magát. Vex hanyagul megvonta a vállát, majd lassan elindult az új hullám felé. Nem foglalkozva azzal, hogy Zel mit is csinál. Séta közben leemelte a hátáról Orgot, majd beleengedte a sarkát a talajba, és egyre gyorsított a sétán, ami már szaladás lett. Orgo pengéje hasította a talajt, majd Karasu megtorpant, és lendületet véve kitépte a földből a kaszáját, megspékelve egy kis Chigirivel. A hollowok felé száguldó törmelékek nem egynek széttörte a maszkját, vagy tépte le a végtagjait, esetleg még egy lyukat ütött beléjük. Sonidoval haladt tovább, keresve az újabb vadakat, és amint talált is, felemelte Orgot, vízszintesen tartotta az arca előtt, és reiatsut kezdett bele áramoltatni. Majd a hollowok csoportja felé csapott, létrehozva ezzel a Bara Bombardeot. Néhány hollowot eltalált, de a barak nagyja mellé ment, de így is halált okozott a becsapódáskor keletkezett robbanás. Már százon felül volt a gyilkolásban, és még sajnálja beismerni, de élvezte is, piszkosul élvezte.
- Nah, akkor adunk még egy ilyesmit nekik, és jöhet a vagdalkozás.- fellépdelt a levegőbe, és végignézett a szép számmal összegyűlt hollowokon. Felemelte balját, majd rájuk mutatott. Az ujja végén megjelent az apró, cero formájú gömb, ami egyre csak nagyobb és nagyobb lett. Végül kész lett, és ellőtte, a társaság közepébe, és a ceroval ellentétben, ez egy hatalmas robbanással érkezett meg. No, hát ilyen ez a Colossal Bang Cero. Ezzel jóval megugrott az ölései száma. Leereszkedik a földre, és sonidoval indult beljebb, keresve új prédákat.
- Technikák el, vagdalkozás elő.- nem tudta, mennyi idő telhetett el, de nem is érdekelte, az időkorlát még nem járt le, és ismét belefutott egy kisebb csapat hollowba. A banda Karasu felé kezdett rohanni, Vex pedig feléjük, oldalra kitartott kaszával, baljával pedig feléjük csapott, és a tenyeréből előtört a kunai végű lánca, ami belefúródott egy hollow nyakába, majd a következőbe, és a következőbbe. Karasu megállt, majd rántott egyet a karján, és egy hullám ment végig a láncon, amitől az átszúrt hollowok a levegőbe emelkedtek, majd Karasu megpördült a tengelye körül, és a karja mozgásával is rásegített egy kicsit. Így bizony a többi hollowot is leverte a lábáról. A láncot megszüntette, majd egy ugrással ott is volt az éppen felálló hollowok közt. Csapott jobbra-balra, és egymás után múltak ki a vadak. Ám már álltak a hollowok, és egyszerre vetették magukat Karasura, ki a feje felé emelte Orgot és csípőből kezdett forogni, mintha csak egy helikopter rotorja lett volna, és elhózta a véresőt, felhőnek meg megtették az ostoba hollowok, akik rátámadtak. Bár ezzel azt is elérte, hogy csupa vér lett, de annyi baj legyen, anyu perwollal mos.
- EZAZ!!! MÉG!!- vidáman kiabált, és csak kérnie kellett, jöttek még, egyre többen, és többen. Megfeszültek a lábai, elrugaszkodott a talajtól, Orgot a mellkasának szorította, a levegőben előrefelé pörögve, hollowot vágott ketté hollow után. Ahol elhaladt, ott kettényílt testek maradtak utána, és miután földet ért, nem is maradt egyhelyben. Még mit nem, a végén veszítene. Folytatta a mészárlást. A feje felett forgatta Orgot, mintha csak egy ostorral akarna cserdíteni egyet, ezt a mozdulatot ismételte újra, és újra, miközben egyre több, és több hollow vesztette az életét. Majd ismét megtorpant, és lentről indított egy vágást, kettészelve egy újabbat, utána fordult egyet, Orgoval csapott, és újabbak nyakából tört elő a véres szökőkút. Egy helyben állt, és így osztotta a halált, a láncát is előhívta újra. Orgoval vágott, a lánccal csapott, rántott, és egyre csak gyűltek a testek, amikben még régen élet volt, mára már semmi egyéb, csak majd egy szerencsésnek a vacsora. Nyolcasokat leírva pörgette maga előtt a láncát, ahogy haladt a hollowok felé, még csak hozzá se tudtak érni, hiába akarták, nem volt elég eszük ahhoz, hogy ne szemből. Mintha egy ventilátorba esnének, fel lettek darabolva. Ahogy számolta, már legalább ezer közelében járhat, vagy csak éppen egy kis vérgőz jutott az agyába, és elszámolta magát, de mindegy, mert valami megzavarta. Nem Zel, akivel megint megtalálták egymást. Hanem egy üvöltés, aminek a hatására, a kis hollowok inkább reszkető kiskutyák lettek, mint megveszett fenevadak. Leengedte a karját, eltűntette a láncát, majd rágyújtott egy szál cigire, és kérdően nézet Zelre.
- Hé! Ha ez nagy lesz, mindegy ki vágja le, attól még egynek számít!- mondta véres arccal, és vigyorogva, tuti bizalomgerjesztő lehet az ábrázata, bár Zel se fest éppen jobban. Mindketten úgy nézhettek ki, mint akik leturmixoltak egy macskát, csak éppen nem rakták rá a fedőt, és most mindent vörösre festettek, de hát ezzel jár az ilyen játék. Inkább a hang felé néz, kíváncsi, hogy mi a fene is lehet az. Talán jó lesz a Muroba.

Tárgy: Re: Kaszás Balhé Pént. Júl. 25, 2014 2:35 am

Egy teremtmény, melynek ekkora hanggal rendelkezik meglehetős termettel bírhat, szóval már előre is örültem, végre nagyobb falat érkezik az étlapra. Arcomat már jócskán elfedte az alkalmatlan lidércek beszennyezett vére, ám nem válogatok étel terén. Villás nyelvemet kiöltve lenyaltam magamról a vért, mely oly édesnek tűnt ezúttal, hogy még többet kívántam meg. Meglehetősen nagy arányú hulla mennyiséget halmoztunk fel ketten, a reggeli készen állt. Az ízületeket leválasztva szétkapcsoltam állkapcsom, de csak oldalt, s érezhető volt, amint szél kerekedik, mely magával rántotta az összes holtan fekvő testet, s mint egy örvény, mely a mélybe húz, úgy nyelte el az összes hollowot egy pillanat alatt. Az étkezés után pedig visszaforrasztottam a helyére kiegészített állszerkezetem.
-Nekem édes mindegy mennyit ér... Végül úgyis az én étlapomon végzi majd! -hegyeztem fogaimat, s éreztem, amint teljes lázban ég testem a friss hús után, hisz az előétel édes kevés egy feneketlen gyomornak, mely lelkeket kebelez. Ujjaim, mint egy vadállaté, úgy feszültek készen, hogy prédáját szétkapják. Merev jobbommal hátradobtam ezüstös tincseimet, majd magam mellé emeltem fegyveremet, s megindultam a hang irányába.
-Ahogy eddig elnéztem egálban állunk kölyök. Szóval egy percig se gondold, hogy alábbhagysz, mert már ki is kaptál. - amint megközelítettük a vélhetőleg "nagy dögöt" nyelvemet a levegőbe öltögettem, hogy jobban bevehessem szagát, s egyúttal meghatározzam méretét, pontos helyét, s lehetséges mértékét erejének. Ekkora erejű közönséges lidérc talán még nem is mutatkozott Hueco Mundo területein. Utoljára csak akkor tapasztaltam ilyet mikor... Az nem lehet!
Már egészen bent voltunk az erdő mélyén, s éreztem végig a távolból szemlélgető alantas hollowok tekintetét magamon, ahogy kémlelnek tisztes távolságból, s vörös szempárjaik mindenütt feltűntek a fák közt, vélhetőleg a nagy szolgái lehettek, amolyan elismerő és rettegő követők. Ám nem érdekeltek engem. Most még a verseny iránti érdeklődésem is egy kicsit alább hagyott. Valami olyat éreztem, ami mondjuk úgy, nem természetes a körülményekhez mérten. Szemöldököm végig összevontan, s tekintetem, fagyossá változott egyre jobban és jobban, ahogy a cél felé értünk.
-Itt van...! - álltam meg hirtelen, amint egy tisztásra értünk, ám nem láttunk semmit, csak egy kopár síkot az erdőben. Az érzékeim azt súgták, hogy nem mindennapi lidérc lehet. Ez valami sokkal erősebb annál.
-Attól még, hogy elrejtőzöl a sötétségbe, pontosan érzem a bűzöd féreg! Told ide a bélsaras pofázmányod, hogy szétrúghassuk! -abban a pillanatban, mintha meg akart volna nyílni a föld alattunk, úgy remegett. Hatalmas alak bújt elő a sűrű erdőből, mintha több száz, sőt ezer épület olvasztottak volna eggyé, oly méretekkel rendelkezett. Bár azt elképzelni sem tudtam, hogyan bújhatott meg ilyen sokáig egy ekkora lény. Szemei vérvörösen csillogtak le ránk, szinte már világított, maszkja fokozatosan ráépült testére, mintha bőrt növesztet volna belőle végig a hasán, amely förtelmesen nézett ki. Mint valami hájas bálna lidérc lenne, jobb szó nem is igen akadt egy ilyen ocsmány monstrumra. Lábai ha voltak is neki, nem látszottak ki potroha alól, s csak mint a majmok úgy közlekedett óriási kezein, melyek ellenben igencsak izmosak voltak, ami nem csoda hiszen ekkora testet valahogy mozgatni is kell. A többi kis lidérc a távolból, az erdő mélyéről figyelt, ők sem mertek túl közel merészkedni a szörnyhöz.
-Ez meg mi a faszom...!? -tekintek a lényre megvető pillantással, mely harsányan és öblösen nevetett csak, melybe a fél völgy beleremegett.
-Nem hittem volna, hogy rám talál valaki! Elismerésem pondrók! -vigyorgott ki dupla szája alól az alsó fogazatával, majd észrevehetően méregette kik is a betolakodók, vagyis mi.
-Nézzenek oda! - hajolt lejjebb - Egy Espada maga! Karasu Vex tisztelt meg látogatásával! - kezdett el nyáladzani, s nyelvével felitta azt gyorsan, de testére már így is rácsordogált a lé. Furán tekintettem a mellettem álló Vexre, hogy esetleg ő ismeri ezt az... akármit, vagy csak jól informált. De ahogy ő is ugyan azzal a kérdő és kétségbeesetten tiltakozó tekintettel nézett felém, tudtam hogy ez csak valami más lehet.
-Bűzlesz... - fordulok el félfejjel a szájszag felhő elől. Nem a konkrét szagától undorodtam. A vére szagát, s a lelke romlottságának szaga csapta meg orromat.
-Ez meg mi..!? - fordult a dög felém, s tágra nyílt a pupillája. A felkiáltásból volt egy sejtésem, hogy engem is megismert, azonban ennek nem úgy örült, mint Vex látványának.
-Csak nem!? Nem az nem lehet! VAGY MÉGIS!? "Zel nagyúr" visszatért! - megvetően szólott, s cseppet sem tetszett, mert tudtam miért ezzel a névvel és jelzővel szólít meg. Azonban azt nem tudtam, hogy mégis mi lehet ez a förmedvény.
-Ismersz engem korcs? -fordultam haragos pillantással felé.
-Még szép, hogy ismerlek nagyuram! Bár nem sokan maradtunk... de minden őshollow emlékszik Las Noches megalkotójára, Hueco Mundo első uralkodójára, s a szégyenteljes bukásodra! - kacagott mondandóján, ám ez csak jobban felbőszített engem. Ha ilyen dolgokra emlékszik, valószínűleg igazat mondott, s tényleg egy ősi lidérc. Ám ez nem az én vérem már.
-Ha te egy vagy az ősökből... Akkor a vérem köteléke vagy. - köpök el egyet jobbra, ahogy belegondoltam.
-Már nem egészen nagyúr! Fejlődtem! Az tény, hogy a te véred szülötte vagyok, de más tett engem erőssé, ám ennek nyitját nem árulhatom el! - vigyorgott újfent a dagadt férgese, de még tűrtem a szurkálódását.
-Engem nem érdekel, mi tett ilyen förtelemmé... A büntetésed mindenképpen halál! - emeltem le vállamról fegyveremet, mely szinte lángra gyúlt a haragos reiatsumtól, s lilás fénye bevilágított az erdő mélyére.
-Megakartok ölni?! - hahotázott ismételten, mintha ott sem lennénk. -Hueco Mundo jövendőbeli királyával álltok szemben pondrók! - dobbantott egyet kezeivel, melytől még mélyebbre menekültek a hollowok az erdőben. A mondatra még jobban elöntött a harag. Trónbitorlók egész hadával találkoztam már, de ez a förtelem kihozott a sodromból! Reiatsum eltüntettem, s az éppen számban égő cigarettát nyelvemmel megforgattam a számba, s dühömben szétrágtam, majd lenyeltem. Igyekeztem lehiggadni, koncentrálni. Vex felé fordultam, immáron egy fokkal nyugodtabb tekintettel, majd vissza a féregre, mely előttünk tornyosult.
-Vex... Az az érzésem, hogy egyformán állhatunk. Döntsön ez a féreg kettőnk közül, melyikünk a győztes! -ám ezúttal nem fogom vissza magam! Mindent beleadok, hogy végre elégtételt vegyek a gúnyokért, amit kizárólag a béke és a népem megóvása érdekében tett cselekedeteimért kaptam. Még, hogy egy ilyen mocskos, gerinctelen, zsíros, féreg, fattyú, rákos, büdös, szaros, trágyadék, narkós, köcsög, buzeráns, apjageciétkiszopkodóskurvaanyjaszőrösszarossegglyukából tetves gennyhulladék seggfaszfejű lidérc foglalja el Hueco Mundot! AZT MÁR NEM!

Mesélői rész: Az előttetek megjelenő lidérc egy a már kihalóban lévő ős lidércek közül, melyről Vexnek csak annyi bizonyos, hogy valamilyen kapcsolatban áll Zellel, ám látszólag ő nem tudja mégis mi a fenével van dolgotok. A lény kijelentette, hogy ő lesz Hueco Mundo tejhatalmú uralkodója, ami egyikőtöknek sem tetszik, hisz mind kettőtöknek érdeke, hogy ez ne így legyen. Még nem tudjátok mire is képes ez a valami, de ha ilyen bátran merte ezt kijelenteni, akkor fel kell kötnötök pár nadrágot! Első körben próbáljatok rajta sérüléseket ejteni, kitapasztalni miben merül ki az ereje!
Amíg csak ugráltok körülötte fegyverrel nem igen enged magához közel, mivel méretes karjaival, viszonylag könnyen tartja veletek a léptet, s megpróbál agyonzúzni, vagy elsöpörni titeket útjából. Bár nagy felület, de alkarjai olyan izmosak és erősnek bizonyulnak, hogy nem tudjátok átvágni sehogy, s tökéletesen megvédi magát minden támadástól, melyet testére irányítotok! Eközben a lidércek közelebb mertek jönni a csata ellenére is az erdőkből, mivel felkeltette érdeklődésüket, a harc mely parancsolójuk és egy az Espadaból valamint Hueco Mundo első uralkodója ellen zajlik, ám még így is tisztes távból figyelik az eseményeket. [/color]

Tárgy: Re: Kaszás Balhé Pént. Júl. 25, 2014 5:57 am

Orgo feje a talajon pihent, még Vex támaszkodott rajta, és vigyorogva nézelődött jobbra-balra. Fene se gondolta volna, hogy a kezdeti ellenkezése után, ennyire be fog jönni ez a kis mészárlás. Néha le kell dobni a láncot, ami a lelkükben lakó szörnyeteget köti meg, kell a tombolás, vagy a végén annyira fel fog gyülemleni, hogy a kiengedésénél mindent felemészt. Még kellemes, és hűsítő szél is támadt, csak tudná, hogy honnan jött? Körbenézett ismét, és látta Zelt. Mit ne mondjon, nem volt annyira szép látvány az a marhára eltátót száj. Nem egy pasit tudna egyszerre lecidázni, az tuti, de porszívó reklámarcnak se lenne rossz, csak az erőn kéne állítani, mert mindent felszipkáz. Biztos keveset cigizet az eddigi élete során, bár ilyen szívással lehet egy doboz se lenne elég… egyszerre.
- Egy darab, az egyet ér. Ahogy elnéztem a szádat, az tuti. Kardokat is nyelsz? Remélem károkat nem.- nevetni kezdett a saját viccén, majd kiegyenesedett, megforgatta Orgot, és a vállára tette, és indult Zel után.
- Nyugi… tata.- ha már kölyközik, akkor biztos vén szar Zel, így hát ehhez illően is szólt vissza. Persze szélesen vigyorgott továbbra is.- Nem kell fosni, ez még csak bemelegítés volt. Ahogy hallom, az igazi nagylegény most jön. Jah, a nyelveddel csak vigyáz. Fingottam egyet, azt be ne nyald.- mellékes tényként közölte, bár neki aztán mindegy volt, hogy egy kis nemesgázt is érezni fog Zel, vagy se. Inkább nézegette a vörös lámpák fényeit, amik többnyire hollowokhoz tartoztak. Érezhetnek valamit ők is, ez a három lélek már sok lehet a számukra. Az is csoda, hogy kettejükre rá mertek támadni. Hiába volt többségben az erő. Amikor a hangyák találkoznak a száguldó folyóval, mindegy hányna állnak elé, nem képesek ellenállni az erejének. Elsodródnak, és megfulladnak.
- Mi? Hogy? Jaaaa! Hogy itt vagyunk, értem.- beleszagolt a levegőbe, de számára minden a megszokott volt. Inkább koncentrált egy keveset, hogy megérezze a környékben lévő reiatsut. Rengeteg volt, ami pislákolt, de egy kiemelkedő is akadt. Ez lesz az a nagy falat. Vadállatis mosoly jelent meg az ajkán, érezte, ahogy a vére pezsegni kezdett. Elöntötte a testét az adrenalin, és a kíváncsiság. Tudni akarja, hogy mi is az, amivel találkozni fognak. S’ nem is kell olyan sokat várni.
- Hm… remeg a föld? Nem lehet egy apróság, de minél nagyobb, annál nagyobbat puk…kan…- elkerekedett szemekkel nézte az előttük megjelenő monstrumot.
- Baaaazmeg… de kuuuurva nagy… görcsbe áll a nyakam, ha sokáig nézem.- pedig nézte még egy darabig, egyszerre lenyűgözte, és el is borzasztotta a látvány. Hogy egy ilyen éljen itt? HOGY EGY ILYEN ÉLJEN ITT!!?? Hogy lehetséges, hogy még nem látta senki? Nem érzékelték, nem tudtak róla! Ez hihetetlen, és lenyűgöző.
- Baszki, és még beszél is.- valamennyire vigyorgott, de még mindig a méretbeli eltérések hatása alatt volt. Bár a méret nem minden, ekkora testnek kicsit nehezebb lesz a mozgás, ez gyengéje lehet, nagy gyengéje.
- Baszki… és még azt is tudja, ki vagyok.- kész, most már tényleg vigyorgott. Ez jó kihívás lesz, elnyerte a tetszését ez a hatalmas dög. S’ mikor Zel ránézett Vexre, akkor megvonta a vállát, és rázta a fejét.
- Passz, hogy ki ez.- tanácstalan volt a személyiségét illetően, ám a jelek szerint a dög ismerte Zelt is, sőt, olyan beszélgetés alakult ki, ami még érdekes is lehet. Immár felváltva nézett Zelre, és a gigászra. Kötelék, ős, vér, szakszervezet? Mi a fasz ez az egész? Akkor most bonusznak két vén fasszal hozta össze a sors? Nem mindennapi nap ez, sőt, ezt felírja majd a naptárjába, vagy a naplójába, csak szereznie kell egyet.
- Höh… könnyű azt mondani Zel, hogy megbünteted. Szerintem kuuuuuurvaaa nagy újság kell ahhoz, hogy elverd az orrát.- ám a hatalmas szavaitól kitört belőle a nevetés, jó, hogy nem feküdt el a földön, és fetrengett, mint valami játékos öleb.
- Haj, ez kurvajó. Ha annyi üveg piát lenyeltem volna, ahányszor ezt mondta valaki. Öregem! Ahhoz tenni is kéne valamit, az meg, hogy itt bujkálsz, szart se ér! Be se férsz a trónterembe.- nemes egyszerűséggel beintett az óriásnak. Bizony ez már nem csak verseny volt. Ez a pöcskerék fenyegeti Las Nochest, és mint a Muro vezetője, Vexnek el kell intéznie az ilyen fenyegetést.
- Nekem okés. Daráljuk be, aztán mehetek haza. Kéne egy zuhany, meg egy pofa hideg sör. Ha gondolod benézhetsz, akad elég sör.- ezután csak megérdemelnek mindketten egy kis piálást, a kemény munka utáni fáradtságot le kell vezetni valahogy. De most ideje táncolni.
Sonidoval indult meg az óriás felé. Remélte, hogy a nagy méret miatt lassú is. De nem így volt, sőt, a kezeit elég gyorsan tudta használni. Többször is el kellett kerülnie a csapásait, amik egy kisebb orkán erejével értek fel. Nem volt vicces. Úgy tervezte, hogy elkerüli a karját, és a potrohán, vagy mi a fenéje is volt, ott ejt egy sebet. Mégpedig úgy, hogy belebassza Orgot, és szaladás közben végigszántja a dögöt. Ez talán be fog jönni. Bár eredménytől függetlenül is távolabb sonidozik, nagyjából az ellenfelük jobb oldalára. Majd felemeli a balját, és gyűjteni kezdi a reiatsuját, ami egy kék cero formájában el is indult a dög törzsére. A fizikai sérülések ellen elég védett volt, legalábbis a karja tuti, talán egy cero a 4. espadától, aki ráadásul talán a három legerősebb arrancar egyike volt, talán az alap ceroja megteszi kóstolónak.