Jelszó: Szőke
~ AdatlapNév: Shibata Chiharu
Nem: nő
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1800-as évek eleje
Kor: 131 év
Emberként: 1 év
Lélekként: 130 év
~ ElőtörténetAz 1800-as évek elején született, Japánban, egy kis faluban. Szülei szegény földművesek voltak, lányuk mellett még öt gyereket neveltek: két fiút –Shinju, Junichi; és három lányt: Katsuko, Nijimi és Miyako.
Chiharu születésének története: édesanyjának egy bába azt jósolta, fia lesz, ám mégse így lett. Azon az éjszakán szakadt az eső, így az idősebb gyermekeket beterelték a házba, ami inkább volt kunyhónak nevezhető. Furcsa módon még is lány lett az új családtag, méghozzá szőke hajjal. A nő ijedtében sikoltozott, és elájult, nem akart hinni a szemének. Ártó szellemnek tulajdonította az esetét, s abban a hitben élt, hogy elrabolták a fiát, kicserélve erre a világos hajú rusnyaságra.
A férj, mikor hazaért a piacról, először megrémült, majd haragra gerjedt. A gyermeket megfogta, s elzárta az egyik kamrába. Egészen egy éves koráig bírta a család türelemmel, a többi gyermekkel nem találkozhatott. Végül az édesapa úgy döntött, inkább megöli a gyermeket. Bár ne szőkének születtél volna… mindegy, lányom is már van elég. – gondolta az édesapa, mikor a folyóba dobta.
Innentől kezdődött az ő története igazán. Egy arra járőröző shinigami hallotta meg a csecsemő sírását, és megesett rajta a szíve.
- Semmi baj nem lesz, kincsem. Mi a neved? Hm?- kedvesen beszélt hozzá a nő. A kislány csak gagyogni tudott még, egy-két könnyebb szó kivételével. – Eszerint nem tudsz beszélni még. Sebaj, kicsim. Most elviszlek egy helyre, ahol gondoskodnak rólad. Előtte nevet is adok, jó?
A hölgynek a Chiharura esett a választása, mondván, úgy is nyárra esett a találkozásuk, és legyen mindig ilyen vidám a gyerkőc. Rukongaiban egy viszonylag nyugodt, de nem kimondottan gazdag környékre vitte, ahol egy kedves házaspár fogadta magához. Már Két éves korára beszélni tudott, négy évesen elkezdték tanítani írni, meg olvasni. A következő nyárra le tudta írni a nevét.
Chiharut elkezdték egy kevésbé módosaknak is elérhető iskolába járatni, ahol továbbfejleszthette írás- és olvasástudományát, a számtan alapjaira is megtanították. Rukongai történelme nem foglalkoztatta igazán, csak a shinigamik történeténél figyelt oda, ha érdekesnek talált egy-egy alakot. Ebben az „intézményben” találkozott legjobb barátjával, Akiyoshi Aratával.
- Harucchi, figyelj rám egy kicsit – kérte őt Arata, mikor már elég nagyok voltak. Chiharu körülbelül tíz évesnek tűnt addigra, Arata pedig már kamasz. Aznap is a közös találkozóhelyükön játszottak, egy közeli folyóparton. Chiharu előszeretettel kergette a pillangókat, gyűjtött színes köveket, játszott shinigamist Aratával.
- Mondd. Mi a baj? Egész nap olyan morci vagy – pillantott rá a lány. Szőke haját két oldalt felfogta, barna mandulaszemeivel kitartóan fürkészte barátját.
- Tudod, többet nem fogok jönni.
- Miért? – kérdezte döbbenten Chiharu.
- Mert elmegyek egy helyre, ahonnan nincs kijárás. Ez egy iskola.
- Iskola?
- Az – bólintott Chiharu. – Olyan, ahol shinigamikat képeznek.
- Mint a játékunkban? És harcolni is fogsz? – faggatózott Chiharu megrökönyödve. Erre azért nem számított.
- Igen. Remélem. Sajnálom, de többet nem találkozhatunk. Nem lehetünk már barátok. Nem láthatlak. Gomene, Harucc…
- Ne merj így hívni! Nem is vagy pillangó. Inkább egy undok béka. Igen. Béka! – fakadt sírva a lurkó. Arata tanácstalanul nézett körbe, pont ezt akarta elkerülni.
- Ne, ne… kérlek, csak ne bőgj… - fogta a fejét szerencsétlen srác. Később védekezni volt kénytelen, mert a kis pajtása ellene fordult a hobbijával, csakhogy a köveket ezúttal nem a vízbe hajigálta kacsázás címén, hanem Aratához.
- Oké, oké. Bocsi. Nem így akartam. Na, elégedett vagy? – morgott Arata.
- Hagyj békén. Utálatos – öltött rá nyelvet a lány, majd egyszerű, nyári kimonóját megemelve elszaladt.
Eztán soha többé nem is kerültek egymás szeme elé, ennek Chiharu örült a legjobban. Két kezével meg tudta volna fojtani egy kis kanál vízben.
Körülbelül negyven év múlva kezdett éhséget érezni, a nevelői furcsállták is.
- Nocsak. Azt hiszem, shinigami lesz ebből a lányból – jegyezte meg tréfálkozva a kedves apa.
- Ugyan, dehogy! Akkor találkoznom kéne azzal az áruló disznóval – grimaszolt Chiharu... Pedig csakugyan így lett. A 41-es körzetben látogatást tett egy shinigami kapitány. Ő figyelt fel rá Chiharura, aki elájult a tömegben a magas reiatsutól. Mint kiderült, azért éhes Chiharu, az átlagos lelkektől eltérően, mert van lélekenergiája.
- Célszerű lenne beiratkoznod az akadémiára.
- Miiii?! – kapta fel a vizet Chiharu. Egyből Arata jutott eszébe.
- Valami gond van, kisasszony?
- Inkább valaki a gond. Akiyoshi Arata – válaszolta.
- Nem rémlik a neve, de jobban tennéd, ha hallgatnál rám. Csakis a te érdeked.
- Egyelőre nem szeretnék menni, köszönöm szépen – utasította el élből a javaslatot. Végül lezárták a beszélgetést, ám két év múlva megint csak jelentkezett egy shinigami ugyanabból az osztagból. Akkor már inkább ment, miután a szülők rábeszélték.
Az felvételizés után a B-osztályba került, bár ő nem ez alapján ítélte meg a társait, mint a többiek. Konkrétan kiemelni senkit nem tudott a társaságból, mindenkivel hasonló arányban jött ki, csak akkor harapott, ha kölyöknek nevezték. Azt ki nem állhatta. A tréfái miatt néha összetűzésbe került egy-egy türelmetlenebb, lobbanékonyabb osztálytársával.
Jó volt démonmágiából és hollowismeretből. A pusztakezes harc alkata miatt gyengeségének számított. Vékonyságánál és alacsony termeténél fogva könnyen összecsomagolhatta jóformán bárki. Kardforgatásban viszont ki tudta használni a hátrányait, könnyebben hajolt el egy-egy vágás elől.
A kardjával igen érdekesen történt a találkozása. Egyik reggel arra ébredt, hogy körülötte minden csurom víz. Értetlenül nyitotta ki a szemét, egy víz alatti palotaszerűségben járt. Fogalma sem volt, hová került. Azt is furcsállta, hogy nem fulladt meg elsőre.
- Üdvözöllek, Chiharu – szólította egy kellemes férfihang. Meglepetten fordult az irányába, ahol észrevette a hang tulajdonosát. Más nem tartózkodott ott. Különös alak volt. Rideg, komor arc, hűvös, mélykék tekintet, öltözete a nemesekéhez hasonló. Mellette egy vízmadár lebegett, s leginkább ezt szúrta ki legelőször a shinigami-tanonc.
- Ki vagy te?
- A nevem… - mondott valamit, de Chiharu nem hallotta.
- Kölyök, kétszer is elmondtam e nevem, de eszerint még nem állsz készen, hogy használd az erőm.
- He? Milyen erőd?
- Hát ezt, körülötted. A víz köt minket össze, kicsi lány.
- Nem értem… én mindig is utáltam a vizet, brrr – borzongott meg Chiharu a gondolatra.
- Nem csoda, hisz belefulladtál, de idővel legyőzöd majd a félelmed. Most viszont menj, így is sokat időztél nálam – kacsintott a férfi, majd a madara ellebegett mellőle, innentől pedig teljes kép és hangkiesés következett.
Chiharu ismét a szobájában találta magát. E találkozást követően még három évébe telt, mire annyira hozzászokott kardszelleméhez, hogy meghallotta a nevét: Mizu no Shinju (Vízgyöngy).
Ő szerencsére sikeresen vizsgázott, mindenféle különösebb tragédia nélkül, hacsak azt nem számítjuk, hogy a pusztakezes harc sosem lesz erőssége.
~ KinézetAlacsony, vékony kislány, nagy, barna, örökké csillogó szemekkel. Szőke haját két oldalt felköti, néha leengedi, mikor hogy érzi kényelmesebbnek. 140 centi magas, kb. 35 kg. Többnyire egyenruhában látni, ünnepekkor egy kék, rózsaszínvirágos yukatát hord. Időnként egy legyezőt is magához vesz kiegészítőnek, ha úgy tartja kedve.
~ JellemElég gyerekes. Könnyen sírva fakad, ha számára kényes témával piszkálják – magassága, vagy épp, ha Aratát hozza fel valaki. A lélekölőjére senki nem szólhat egy árva rossz szót se, arra ugrik. Mizu no Shinjut tartja legjobb barátjának, noha néha annak agyára megy sajátos gondolatvilágával.
Fél a villámoktól, a vízfóbiáját sikeresen leküzdötte, de néha előtör, ilyenkor kissé távolságtartóbban viselkedik lélekölőjének szellemével.
Félénkebb típus, főleg, ha az illető, akivel szembe találkozik, nagyobb nála. Hát még, ha kétszer akkora.
Macskabolond. Néhanapján jó nagy kupit tud maga után hagyni, ilyenkor kábé, mint egy tájfun utáni állapotok uralkodnak körülötte.
~ Zanpakuto Fegyver
http://www.elitesamuraiswords.co.uk/wp-content/uploads/2012/07/zzzPaul_Chen_Hanwei_Golden_Oriole_Wakizashi__29865_zoom.jpgSzellem:
http://cache.desktopnexus.com/thumbnails/1507594-bigthumbnail.jpgNeve: Mizu no Shinju (Vízgyöngy)
Fajtája: víz
Shikai parancsa: Tobikakette kudasai, Mizu no Shinju! (Szárnyalj, Vízgyöngy!)
Shikai kinézete: Shikai alakban a kard nem változik, marad a szokásos wakizashi forma, annyi különbséggel, hogy a penge fém helyett vízből van.
Támadások:
Mizumuchi (Vízostor): Suhintással megnyúlik a penge, és ostorszerűen csapni lehet az ellenfélre, távolsági harchoz alkalmazható.
Namidame (Könnyeső) : Mintegy falszerűen körülzárja a használót, ám hátránya, hogy reiatsu-igényes. Egyfajta pajzsként működik.
~ Szeret-nem szeretSzeret: macskák, legyezők, színes kövek és kagylók gyűjtése, édesség, Mizu no Shinju
Nem szeret: ha kölyöknek nevezik (lealacsonyítónak tartja), káromkodás, gomba, villámok, pillangók (Aratára emlékeztetik)
~ Felszerelés(ek)Legyezők, kő – és kagylógyűjtemény, ételhordásra alkalmas bőrtáska.
~PróbajátékSzeretném igényelni.