Elbűvölve

Tárgy: Elbűvölve Kedd Júl. 22, 2014 10:36 pm

MAGÁNKÜLDETÉS CHIZUKI MAYA ÉS HOSHI TOMOMI RÉSZÉRE.

Engedélyek: Shihouin Yoruichitól megvannak.
Mesélést felügyeli: Neliel Tu Oderschvank
Résztvevők:
Hoshi Tomomi
Chizuki Maya

Karakura városában egyre több olyan támadás történik, melynek elkövetői megmagyarázhatatlan módon teljes személyiségváltozáson esnek át. Családtagjaik értetlenül állnak az esemény előtt: semmi jel nem utalt a borzalmas tettekre, melyeket szeretteik elkövettek.
Abban azonban minden egyes publikált cikk megegyezik, hogy az elkövetők tekintete teljesen élettelenné, fénytelenné vált s úgy valósították meg rémes tetteiket, mintha nem éreztek volna könyörületet. Emellett mozgásuk darabossá, szaggatottá vált, mintha madzagon függő bábokat rángattak volna.
Mindez nem kerülte el az egykori kapitány, Chizuki Maya figyelmét sem, aki úgy dönt, maga indul el utánajárni a dolgoknak. Kiindulásnak pedig úgy dönt, az első támadás helyszínét vizsgálja meg (Flamoland), ahol belefut Tomomiba. (Az odakerülésedet, annak szándékát rád bízom.^^)

Tárgy: Re: Elbűvölve Szer. Júl. 23, 2014 7:10 am

Hány nap is telt el, mióta kiszabadultam? Ha jól számolom, lassan másfél hónap. Ez alatt az idő alatt sikerült többé-kevésbé rendeznem ügyes-bajos dolgaimat. Vegyük csak sorra… Zellel az óta az este óta nem találkoztam, s talán nem is akarok. Ma már sokkal józanabbul átlátom az eseményeket, s be kell valljam, akkori viselkedésem egyenesen botrányos volt. Bár, mit is lehet várni egy olyan nőtől, aki megőrült s épp igyekezett talpra állni? Arcomat rózsás pír lepte el, s az eddiginél kicsit letörtebben kászálódtam ki az ágyamból, hogy bekapcsoljam a televíziót.
Még nem igazán sikerült megszoknom az emberi világ hétköznapjainak körforgását, de kedvenc rítusaim közé tartozott a reggeli elfogyasztása híradó nézése közben. Így hát gyorsan fel is halmoztam egy adag sonkát a serpenyőben s ráütöttem néhány felvert tojást. A frissen gőzölgő kávé illata pár pillanat alatt betöltötte a lakást, s kellemesen ellazított az első korty. Jókedvem azonban nem tarthatott sokáig: egy apró, sietősen beszélő bemondónő éppen a legújabb támadás helyszínét mutatta be riportjában. Gyomrom undorodva moccant meg a képsorokat látva: bár jelentős részük ugyan el volt homályosítva, nem volt nehéz kivenni mi hol hevert, s a részletes leírásnak hála kisfilmszerűen pörgött le lelki szemeim előtt a történés. Ajkaimat beharapva gondoltam arra, hogy ez eleve túl furcsa ahhoz, hogy Seiretei csak ilyen egyszerűen elsétáljon mellette. Még csak ki sem vizsgáltatják… Nem, nem vagyok képes arra gondolni, hogy túl sok dolguk lenne. Éveken keresztül szolgáltam őket, s a névtelen senkitől egészen a létra legfelső fokáig jutottam. Még én sem voltam túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy egy ilyen furcsa esetre ne legyen időm. Talán az lenne a legjobb, ha saját magam indulnék s néznék utána: amennyiben a természetfelettinek semmi köze ehhez az egészhez, szépen hagyom az emberi világ rendőreit dolgozni.
Ujjaim tétova mozdulatokkal kutattak az újonnan vásárolt ruháim között, s végül egy csíkos felsőnél s egy farmer rövidnadrágnál maradtam. Fő a kényelem, s ez a stílus amúgy is közelebb áll hozzám. Hajamat lófarokba kötöttem, s még úgy is lapockáim alját verte, hogy szinte a fejbúbomtól indult ki a copf. Az elmúlt évek alatt töredezetté, csapzottá vált hajzatot végre sikerült kellően megnyíratnom s rendbe hoznom ahhoz, hogy ki merjek menni az utcára. Öltözködés közben gondolataimba talán ezredjére férkőzött be Rei-chan: a bűntudat és undor pedig ismeretlen erővel kezdett el emészteni. Még mindig nem voltam képes felkutatni az én ragyogó napsugaramat, tündöklő fényességemet… Anya létemre hogy lehetek ennyire gyáva? Hogyan hagyhattak bennem ennyire mély nyomot Yukezo gonosz, alattomos szavai? Valóban attól rettegek, hogy nincs rám már szüksége? Vagy attól a gyűlölettől félek, melyet táplálhat irántam? Megszámolni sem tudom már, hányszor riadtam fel az éjjel közepén remegve, leizzadva, könnyes szemmel; miután lejátszódott előttem, hogy a lányom elküld. Nem akarok haszontalan lenni… S mégis, hogyan magyarázzam meg neki ezt a másfél hónapot? Hogy miért nem kerestem fel? Gyávaságom undorral tölt el…
Érzéseim talán arcomra is kiültek: a mellettem elhaladók furcsa pillantásokat vetettek rám. Már meg sem fordult a fejemben, mennyire szokatlanul is hathat az emberek számára Japánban egy 174 cm magas, félig amerikai, sötétkék szemű, fiatal nő.
Lépteim viszonylag gyorsak voltak: feleslegesnek tartottam levetni a gigait, hiszen így is könnyedén odaérek s nem sietek sehová sem: a Flamoland óriási épülete előtt terjengő illatokat érezvén pedig őszintén örülni kezdtem, hogy elfogyasztottam a kiadós reggelimet- most ugyanis ha csak egy falat is férne belém, búcsút mondhatnék szerény kis jövedelmemnek.
Érzékeimet kiterjesztve kerestem valamiféle itt marat lenyomatot, s a kisebb-nagyobb lélekenergiával megáldott emberek reiatsujától elkülöníteni. figyelmemet pedig az egyik kuka alatt megvillanó tárgy vonta el, melyért hajlandó voltam négykézláb ereszkedni, s bemászni a tároló konténer alá.

Tárgy: Re: Elbűvölve Csüt. Júl. 24, 2014 4:54 am

A nyári szünet rövid volt, de itt legalább voltak szünetek a tanítási napok között is, ellentétben a jövővel, ahol minél rövidebb idő alatt igyekeztek minél több tudást betölteni a tanulók fejébe. Ezt mindig képletesen értették, amikor korábban említést tettem róla osztálytársaimnak, pedig ez szó szerint töltés, egy apró porton keresztül rengeteg tudás, ami szinte kitágítja a gyerek tudatát. Ha nem jártam volna így iskolába, talán most semmit sem tudnék kezdeni a múlt dolgaival, viszont így elég gyorsan megszoktam a legtöbbet, és csak ritkán vannak fennakadásaim.
Néha azt szeretném, bárcsak ebbe a korba születnék le mindig, távol a régi idők harcaitól, és a jövőbéli ingerszegény semmilyenségtől. Aztán eszembe jutnak a többiek, akik minden bizalmukat belém fektették, és elszégyellem magam, hogy önző módon ilyesmiket szeretnék. Mély sóhajjal kanalaztam be az utolsó falatot az előre elkészített reggeliből, amit ezúttal egyedül fogyasztottam, pedig ez egyáltalán nem volt jellemző, de próbáltam megérteni, hogy Umi~jiinek is dolgoznia kell. Sokáig azt hittem, hogyha az ember itthon dolgozik, az nagyon kényelmes, meg hogy énekelni kell csak, akkor az nem is munka, hanem szórakozás, de emellett rengeteg helyre vitte magával Naoto~san, és már nem is tűnt mókásnak, ahogy egyik helyről a másikra szaladtak mindketten. :/ De azt hiszem lesz neki is szabadsága nem sokára, és akkor biztosan elmegyünk megint valahová, mint mikor vásárolni voltunk! *o*
Ezek előtt azonban nekem magamnak is dolgom volt, elvégre az itt élőknél sokkalta több tudással rendelkeztem, ami a történéseket illeti. A hírekből többször hallott támadásokat is ismertem, bár hogy őszinte legyek korábban ennek sokkal nagyobb figyelmet szenteltek, emlékeim szerint. Innen is látszott, hogy máris változik minden, csupán azzal a ténnyel, hogy én magam is jelen vagyok. Gyors mozdulatokkal igazgattam meg az Umi~jiitől kapott ruha szegélyét, hogy szépen álljon, majd elöblítettem magam után a tányérokat, és ellenőriztem, hogy Neo~chan táljában legyen hidegvíz, csak ezután indultam útnak, kedvenc sokadik ükrokonom számára azért egy cetlit a hűtőn hagyva, ne aggódjon, csak a barátaimmal találkozom, és telefonon elér. Nem szerettem füllenteni, de olyan sok dolgot nem mondhattam el neki, hogy ez már igazából a legkisebbek közé volt sorolható, és tényleg elért telefonon, ha bármi baj történt volna.
Nem nagyon jártam étkezdébe, általában mindig Umi~jii főztjét ettem, így egyáltalán nem szorultam rá, hogy ilyesféle helyeken egyek, nem is tűnt olyan finomnak a választék, mint amit ő tudott főzni, így maradtam egy epres shake-nél, hogy nagyon ne tűnjek ki nézelődés közepette. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy a támadás helyszínén fertőződött volna meg a delikvens, de ezt a helyszínt volt a legkönnyebb első nekifutásra megközelíteni, így le is ültem a hátsó sarokba, hogy onnan nézhessem meg, milyen is a napi rutinja a helynek. Néhány percnél azonban tovább nem sikerült mindez, mert megéreztem az enyhe reiatsu hullámot, amit minden bizonnyal vizsgálódás végett küldött valaki, majd fel is fedeztem, ki felől érkezhetett. Végig pillantva nem tűnt sokkal idősebbnek nálam, ez azonban nem tévesztett meg, hiszen az egykori kapitányt jelen életemből már ismertem, vagyis ismerni fogom… eh… bonyolultak ezek az időben kavarodós dolgok. @_@ De nem is ez számított abban a pillanatban, hanem az, hogy úgy tűnt, őt is ez az eset foglalkoztatja, és mintha talált is volna valamit. Feltűnés nélkül álltam fel helyemről, és ténykedését egy pillanatig szemlélve végül úgy döntöttem a segítségére sietek.
- Egyszerűbben meglesz, ha arrébb tolja, reggel van, még nem nehéz. – Toltam arrébb csípővel a tárolót, hogy hozzáférjen az alatta lévő dologhoz, bármi is legyen az, közben pedig a kukába helyeztem a shake nagy részét a pohárral együtt, valahogy nem nyerte el a tetszésem. :/ - Nos, mit talált Chizuki~san? ^w^ - Mosolyogtam, mintha az lenne a legtermészetesebb, hogy tudom a nevét.
Bizonyosan meg kell majd tanulnom nem csak titkot tartani, de azt is, nem mindenki számára egyértelmű, hogy egy idegen ember tudhatja a nevét. Persze én tudom, hogy honnan tudom, de neki sejtései sem lehetnek, és így valószínűleg nem az időutazás az első gondolata, miként hasonló esetben nekem sem az lenne. Na jó, lehet, hogy nekem még is, de csak mert tudom, hogy meg lehet tenni! Surprised

- Ne ijedjen meg, nem vagyok sem ellenség, még csak shinigami felügyelő sem! ^^” – Emeltem védekezőn magam elé a kezem. – A támadások miatt jött?

Tárgy: Re: Elbűvölve Kedd Júl. 29, 2014 9:31 am

A konténer alól előhalászott tárgy nem más, mint egy skorpióval díszített gyűrű, s ha jobban szemügyre veszitek, tüzetesebb megvizsgálás - s egy határozottabb nyomás után, melyet a skorpió díszítés farkára fejtetek ki, egy apró, ám éles tű villan elő, melyből egy apró, fehéres csepp csöppen a földre. Csöppet gyanús, nemde-bár?
Közös megegyezés útján úgy döntötök, együtt folytatjátok utatok, legalábbis még egy darabig. Remek lehetőségnek tűnik megtudni, mégis miféle anyag lehetett a gyűrűbe rejtve, az első támadás helyszínén. Utatokat a következő támadás helye felé veszitek, ami a Yumisawa Játszótér. Itt valamely pad alá gurulva szintén találni fogtok egy ugyanolyan gyűrűt, melyet a Flamoland mellett találtatok. Itt felmerülhet bennetek a kérdés, hogy hogyan heverhet itt egy ezüstgyűrű, fehérarany díszítéssel, ékkövekkel kirakva egy szembetűnőbbnél is szembetűnőbb helyen úgy, hogy senki sem vette még észre?
S miközben tanácsköztok, egy nő szenvedő sikolya töri meg a játszótér boldog zsivaját: felé fordulva azt láthatjátok, ahogyan fejéhez kap, majd ujján egy ezüstös ékszer villan fel, s tekintete elsötétül. Elkezd rohanni gyermeke felé- majd felkapva őt az úttest felé kezd rohanni, ahol igencsak nagy a forgalom. Az úttestre érve a gyermeket meglepő erővel löki a földre, s a kicsi felé száguldó autók talán képtelenek lesznek megállni időben...
Mentsétek meg a gyermeket, az anyát pedig fogjátok el és vizsgáljátok meg.

Tárgy: Re: Elbűvölve Szer. Júl. 30, 2014 1:40 am

Lassú, elnyújtott mozdulattal próbáltam elérni a meg-megcsillanó tárgyat, majd ijedten rezzentem össze az engem megszólítótól. Azt hiszem, az még jobban meglepett, hogy eltűnt a fejem fölül a kuka, de így egyszerűbb volt elérni a célomat: villámgyors mozdulattal ragadtam magamhoz a gyűrűt, majd felegyenesedve végigmértem az előttem álló lányt.
Fiatalabbnak tűnt, mint én- de nem sokkal. Az átlagnál jóval magasabb energiával rendelkezik, de nem is ez zavart… Mégis, honnan tudhatja a nevemet? Akárhogyan erőltettem az emlékezőképességemet, nem ugrott be az arca sehonnan sem… A volt osztagom tagja pedig nem lehet, egy emberi reiatsuval rendelkező lény. Tekintetemet az övébe fúrtam, majd halk torokköszörülés után megszólaltam.
- Ne haragudj, de megmondanád, honnan ismersz és hogy hívnak? Mert én akárhogyan próbálkozom, képtelen vagyok visszaemlékezni rád, pedig kiváló a memóriám.- mértem végig, majd tekintetemet a gyűrűre vetettem. - Te azok miatt jöttél? Küldött valaki? Egyébként igen, nem tudtam tovább tétlenül nézni őket. Bár amennyiben a „természetfölötti”nek semmi köze a történésekhez, ki fogok maradni a nyomozásból. - sóhajtottam, majd leültem egy közeli padra.
Rendkívül érdekes egyébként, hogy képtelen vagyok kiverni a fejemből azt a tényt, hogy Zellerke hetek óta nem jelentkezett. Értem én, hogy erősödni akar, meg edzeni… De egy normális, egészséges párkapcsolat nem működhet úgy, hogy hetekig, sőt, lassan már élhetek azzal a kifejezéssel is, hogy hónapokig nem is találkoznak a felek. Bár azt hiszem, nem is csoda, hogy nem bukkan föl, hiszen ő látta amint Saeko előtört belőlem és átvette az irányítást fölöttem. Ennyire elgyengültem ez alatt a pár év alatt… ezelőtt bármit képes voltam kiállni, anélkül, hogy kitörhetett volna. Ajkaimat bűntudatosan haraptam be, majd figyelmemet lekötötte a gyűrű, melyből egy véletlenszerű nyomás hatásár kiugrott egy tű, melyből valami folyadék csöppent a földre.
- Milyen különös… Nézd csak, Tomomi-chan.- nyújtottam felé a gyűrűt, majd értetlenül ráncoltam szemöldökömet. Hogy hogy nem vették ezt észre egy helyszínelés alatt? Hiszen az egy borzalmasan részletes vizsgálat… Nem mintha olyan nagy tapasztalatom lenne a rendőri munkában, de néztem én m mindenféle nyomozós sorozatot a TV-ben, mint például az NCIS, meg Bones. Ha már az ember lánya elvonult a Lelkek Világától, legalább használja ki az emberi világ lehetőségeit, nem? Mondjuk, lehet, hogy nem kellene egész nap a TV előtt ülnöm… de ha már elvileg nem sok ember mászkál a boltban, akkor végül is miért ne használhatnám ki a szabadidőmet? ><
- Én megnézem a második támadás helyszínét is, kíváncsi vagyok, ott találok-e valami érdekességet. Velem tartasz?- pillantottam rá, majd elindultam.
Ujjaim beletúrtak táskámba, majd elővettem belőle egy szem rágót. Úgy tűnik, a kiadós reggeli is eddig tartott. Gyomrom éhesen mocorogva próbált meggyőzni arról, hogy térjek be a legközelebbi pékségbe valami húsos, sós töltött buktáért, de hősiesen ellenálltam a csábításnak. Most nincs időm hódolni kedvenc szeszélyeim egyikének, inkább erőteljesebben kezdtem el rágni a rágót. No, nem mintha ettől sokkal több íze lenne, vagy csillapítaná az éhségemet, de pótcselekvésnek megfelelt.
Hamarabb odaértünk a játszótérre, mint azt remélni mertem volna- s kénytelen voltam nyugtázni, hogy a tragikus esemény hatással volt a játszótér forgalmára is: bár kissé hűvösebb nyári nap volt, csupán néhányan lézengtek a téren. Nem láttam semmi furcsát sem, egészen addig, míg Tomomi meg nem kocogtatta a vállamat, s az orrom alá nem dugott egy újabb ugyanolyan gyűrűt. A skorpió különösen szépen meg volt formálva: sokkal nagyobb figyelmet fordított a kialakítására az ékszer készítője, mint a gyűrű bármely más részére.
- Szerinted nem furcsa, hogy mindkét tetthelyen találtunk két pontosan ugyanolyan gyűrűt? A másik meg… napok teltek el és mégsem vette észre őket senki…- nyújtóztam nagyot, majd közben fejemet a sikoly gazdája felé fordítottam. Csak hogy meghűljön bennem a vér: lefagyva figyeltem, amint a csöppnyi gyermeket behajítja a száguldó autók közé. Nem normális! Lépteimet szélsebesre váltva száguldottam a kislányért, miközben azon imádkoztam, hogy érjek oda időben. Egy anya mégis hogyan tehet ilyet?!
- Szörnyeteg… - morogtam dühösen, miközben felkaptam a kicsikét és magamhoz ölelve elugrottam egy sebességhatárt átlépő, sikító fékkel felénk rohanó autó elől. Éreztem szegény megrettent szívverését, majd kiszakadt a helyéről kicsike szíve, rémülten kapaszkodott belém. Egyik padhoz érve leültettem, haját füle mögé simítottam.
- Jól vagy, drágaságom? Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Ülj itt szépen, míg visszajövök, rendben? Amíg vársz, edd meg ezt a csokit. - halásztam elő táskámból egy kicsit olvadt szeletet, majd a kezébe nyomtam. Próbáltam megnyugtató hangon beszélni hozzá, de kis híján elsírtam magamat a dühtől. Akármennyire is legyen szar az életet a nőnek, ilyet tenni… megbocsáthatatlan bűn. Kísértett a gondolat, hogy egyszerűen megöljem a nőt, s Saeko helyeslő duruzsolása volt csak, ami visszarántott attól, hogy megtegyem. ~ Ezentúl jobban fogok figyelni rád, tudod jól… Jó darabig nem lesz lehetőséged kitörni. ~ gondoltam, majd Tomomihoz siettem, aki a nővel volt elfoglalva.

Tárgy: Re: Elbűvölve Csüt. Júl. 31, 2014 4:58 am

Figyeltem, ahogy kicsit megrezzent, de végül inkább a valaminek szentelte előbb a figyelmét, mint nekem, ami nem is baj, lévén ki tudja, talán lába kélt volna. Surprised

Megvártam, amíg alaposan szemügyre vesz, végtére is nem lehetett semmi féle panaszra okom, mert szépen felöltöztem, ráadásul én szólítottam meg csak úgy, hasonló helyzetben lehet én alaposabban is szemügyre venném. Próbáltam mosolyogni, miközben pont úgy nézet, ahogy Umi~jii barátja, amikor elmondta neki, hogy a jövőből jöttem, és a sokadik ükunokája vagyok, szóval ez a belső szerveket pásztázó nézés. De nekem minden rendben volt odabent, nem értettem, miért kell így nézni, hiszen én teljesen őszintén válaszoltam, amikor kérdezett, az már az ő baja, ha nem hitte el! ˘o˘
- Hoshi Tomomi vagyok, és egyáltalán nem ismer… még! ^w^ - Válaszoltam teljesen természetesen, mert ha egyszer ez volt az igazság, mi mást mondhattam volna? :/ - Bár azt hozzá kell tennem, ilyen formában nem is fog. Egyébként pedig a jövőből jöttem. :3
Nem gondoltam, hogy több magyarázatra lenne szükség, vagy elhiszi, vagy nem, de shinigamiként is biztosan nagyobb furcsaságokkal is találkozott már, mint amilyen én vagyok. Az emlékeimhez képest nem sokkal másabb, talán fiatalabbnak tűnik csupán, meg sokkal élesebbek a képek, de ez mindig így volt, lévén az emlékek nem olyanok, mint egy filmszalag, sokszor homályosak, és nem lehet mindent kivenni róluk. Még amikor a visszahozó utazást is hajtják végre velünk, olyankor is előfordul, hogy valami teljesen másképpen él a saját fejünkben, az emlékekben, mint amit a lelkünk bevésődéséből kivetítenek, így néha összegubancolódnak dolgok, ezek pedig furcsa képeket generálnak. A lényeg azonban nem ez volt, hanem a rengeteg hozzám intézett kérdés, amire csak pislogtam vissza a nőre.
- Azok? A támadásokra gondol? Surprised

– Kérdeztem vissza, bár valószínűleg, mi másra gondolhatna? :/ - Engem nem küldött senki, én emlékeztem az esetre, de akkoriban sokkal nagyobb felhajtás volt belőle, ráadásul a Gotei Juusantai nyomozott, az emberek szinte nem is tettek említést róla, olyan gyorsan oldották meg az esetet. Viszont, minden valószínűség szerint miattam, sok minden megváltozott, ahogy az is, hogy jelen pillanatban nem foglalkoznak ezzel az esettel, ami nagy gond lehet. – Hadartam el visszafojtott hangon az általam megfejtett dolgokat, miközben magam is helyet foglaltam.
Szemügyre vettem a gyűrűt, de nem találtam ismerősnek, bár hogy őszinte legyek, hiába kutattam az emlékeim között a megoldás után, otthon sem akadtam rá. Ebben az időben kezdtem meg az Akadémiát, és csupán kósza híreket kaptunk, pletykákból tudtuk, mi is történik Seireiteiben, vagy a Gotei Juusantai berkein belül, nem volt nagyobb rálátásunk, így azt sem osztották meg velünk, kik és miért tették ezeket a dolgokat. Nem értettem se a biológiához, sem a kémiához különösebben, nem tudtam volna megfejteni, mi is csöppenhetett ki a különös ékszerből.
- Ha abból indulunk ki, hogy skorpiók megmérgezik áldozatukat, hogy el tudják fogyasztani, akkor ennek egyből meg kellett volna ölnie azt, akivel érintkezett, viszont nem méreggel öltek, emberek támadtak emberekre… - Vakartam meg fejem búbját hangos gondolkodás közepette, valahogy nem hagyott nyugodni a dolog, hogy mi köze lehet egy ízeltlábúnak az egészhez. >w< - Persze! Több szem többet néz! ^w^ - Válaszoltam az invitálásra, és követtem kifelé az üzletből.
Nem olvastam jobban utána, hogy hol történtek még támadások, azt gondoltam, hogy csupán szétnézek a helyen, aztán összeköttetést keresek Seireiteiel. Végtére is ők oldották meg anno, nekem nem sok közöm volt hozzá, de ha már így alakult, szerettem volna segíteni, ezzel is hozzájárulva a változásokhoz. Sok dolgom volt még a múltban, azonban azt senki sem mondta, hogy ne segíthetnék, ha erre kérnek. Hosszú léptekkel követtem Chizuki~sant, nem szerettem volna hátráltatni, plusz amúgyis rám fért már egy kis szabadban való séta, kezdtem elpuhulni a rengeteg szabadidőben. :/
Fejemben még mindig vissza-visszatértek a korábban felidézett képek, így némiképpen lemaradtam, mire a játszótérre értünk, ám talán éppen ez volt a szerencsénk, mert a kőszegély mellett megcsillant valami. Mivel nem volt túl messze, közelebb léptem, nem tartottam valószínűnek, hogy egy ilyen helyen szemetelnének, ahol kisgyerekek játszanak, így érdekelt, mi is lehet az. Leguggolva vettem szemügyre, és így láttam, hogy egy ugyanolyan gyűrű, mint ami korábban az étkezdében volt. Óvatosan a kezembe vettem, nem megnyomva sehol, nem kívántam részesülni a benne lévő anyagból, közben pedig a tájat kémlelő Chizuki~sanhoz mentem, hogy megmutassam neki, mit is találtam.
- Nem lehetséges, hogy ezek olyanok, mint Seireitei által használt tárgyak néhánya, amit csak magas reiatsuval rendelkezők látnak? – Próbáltam ötletelni, amíg meg nem hallottuk a sikolyt.
Egy pillanat volt csupán, amíg kapcsolt az agyam, és amint láttam, hogy Chizuki~san a gyereket veszi célba, én magam az anya irányába indultam. A testem golyóként lőtt ki, és másodpercek alatt mértem fel a terepet, amerre igyekezett arrébb iramodni, ám ő maga nem az úttestet választotta, érthető okokból. Nem volt szükségem túl sok gondolkozásra, a nehezebb terephez szokott reflexeim működtek, a játszótér szélén álló egyik padra ugrottam fel, aminek támlájáról elrugaszkodva rántottam földre az anyát, aki nyekkenve esett egy nagyobbat, míg én magam nyakamat behúzva bukfenccel tompítottam az érkezést. Azonnal talpra ugrottam, esélyt se hagytam neki, hogy felocsúdva valahogy reagálhasson rám, a ruha derék részét körbefutó szalagot egyszerűen leoldottam, és azzal kötöztem össze, majd vonszoltam visszább a fűre.
Leguggoltam, hogy jobban szemügyre vegyem, mi is lehet vele, biztos voltam benne, hogy önmagától nem tett volna ilyet, a gyerek már nem egy baba volt, vagyis eddig gondozta. Ismét elővettem a gyűrűt, valahogy zavart az egész, hiszen a nő kezén is hasonló volt látható, ahogy a kötözés közben észrevettem, de ő maga sem halt meg, így nem nagyon tudtam hová tenni a folyadékot, ami a gyűrűkben volt. A megérkező Chizuki~sanra emeltem tekintetemet, aki nagyon feldúltnak látszott, ami érthető volt számomra, hiszen emlékeztem, hogy ő maga is anya.
- Ugyanaz a gyűrű van rajta, amiket már korábban megtaláltunk, szóval már biztos, hogy nem csak valami furcsa egybeesésről van szó. – Osztottam meg vele az információkat. – Megpróbálhatjuk kikérdezni, de kétlem, hogy tudna bármi használhatót is mondani az egészről, viszont lehet arra emlékszik, hogy jutott a gyűrűhöz. Azonban, ha ad néhány percet, akár én magam is kideríthetek egy s mást, letapogatva a gyűrűket.
Nem tudtam olyan mértékben használni a képességemet még, mint a jövőben, de így is sok mindent meg tudtam állapítani, kellő idővel, és koncentrációval. Egyesével vettem kezembe a gyűrűket, és igyekeztem ezúttal a tárgyak múltjára, és nem gazdáikra gondolni, mert azokat hiába kerestem volna, minden bizonnyal csak az utolsó felhasználót láttam volna, akik mind ismertek voltak a hírekből. Ha sikerült kiderítenem valamit, természetesen megosztottam Chizuki~sannal is, lévén ez alapján könnyebb a következő lépés meghatározása.

Tárgy: Re: Elbűvölve Hétf. Aug. 11, 2014 7:06 am

A gyűrűk letapogatása során egy különös, eddig egyetlen közismert fajhoz sem tartozó lélekenergia lenyomatát érzékelhetitek, majd Tomomi előtt felbukkanhat egy jelenet:

Rövid, szalmaszín hajjal keretezett keskeny arccal rendelkező nő képe, amint egy félhomályos szobában, ódon faasztal fölött ülve motyog halkan. Valami ismeretlen nyelven, legalábbis eddig még nem találkozhattál vele.
- Darh shalar khassam...- Ujjaival egy fiolához nyúlt, melynek tartalmát az előtte heverő kristálytálba öntötte. Ebből ennek nyomán füstgomolyag szállt fel, majd halk sercegés hallatszott. - Hamarosan elkezdődik. Bosszút állok.- Egyébként szép ívű arcát eszelős vigyor torzította el, majd az emlék véget ért.

Ebből könnyen rájöhettek, hogy valószínű, egy boszorkánnyal lehet dolgotok. De mi célból igézett meg olyan embereket, akiknek elsőre úgy tűnik, semmi közük egymáshoz? Tomomi fejében szöget üt a gondolat: talán mégis van összefüggés a rejtélyes esetek között.

Helyezzétek a nőt és a gyermeket biztonságba, mielőtt tovább indultok. Mindenféleképpen kórházba kell őket juttatnotok: a gyermeket az egyértelműen látszódó sokkos állapota miatt, az anyát pedig gyökeresen megváltozott viselkedése miatt. (Még megkötözve is megpróbál rátok támadni.) Ezután jussatok arra a döntésre, hogy ellopjátok a rendőrségi aktákat, legalábbis átnézitek őket eetleges összefüggések után kutatva.