Leszáll az est, s lányom a Yonbantai barakkjaihoz visz. Nagy a sürgés és a forgás, hiszen a sérüléseim nem igazán viccelni valóak. Súlyos vágások, bevérzések tarkítják testem több felületét is; ám gondolataim messzi- messzi járnak már ezektől a problémáktól. Hazajöttem, évszázadok óta újra itthon vagyok. Ez az érzés szinte könnyeket lenne képes szemeimbe csalni, de nem gyengülhetek el. Nem láthatja rajtam a nő – aki mindennél fontosabb a számomra -, hogy megrázó számomra ez a dolog. A megbeszéltek szerint kell eljárnunk, vagy különben könnyen lehet, hogy az utolsó napjaimat élem meg. Nem akarom ezt, így a fájó gondolatokat elsöpröm. Egyébként is mire kellenének ezek a gondolatok? Csak visszatartanának abban, hogy egy új életet kezdjek.
Természetesen sok gondom akad az osztagnál, mint például, hogy a beteg ruhának anyaga egyszerűen förtelmes. Sajnos, ha könyörögnék se hoznának nekem jobb minőségűt. Így hát, mindezeket elviselve gondolom át életem főbb szakaszait, mindazokat a pontokat, amikre már újra emlékszem. Egy lapot és egy pennát ragadok, hogy írásba vessem mindezeket.

Évszázadokkal, sőt, több mint egy évezreddel ezelőtt születtem meg először. Az első és igazi nevem Kagami Eisuke. Ha belegondolok, büszkeség járja át a testemet. Még akoriban születtem, amikor a Kagami-ház a Kuchiki- ház familiárisaként volt hírhedt. Apám, Akiyoshi vezette a házat, akiről emlékeim már igen- igen ködösek. Arra viszont emlékezhetek, hogy egy roppant arrogáns alak volt, aki néha- néha erőszakot is követett el a szolgálók ellen, ha azok nem a neki tetszően viselkedtek. Akiyoshi halála után egyetlen testvérem, Kouhei vette át a ház irányítását. Elhivatott, diplomatikus, karizmatikus személyiségével a Kagami-ház oly’ mérteket öltött, míg nem bevonultunk a főnemesek körébe. Talán, még arra is emlékezhetek, hogy mennyire kezdetleges is volt a birtok. Emlékszem, hogy a kertet rengetegszer lefestettem fiatalabb koromban, így menekülve el apám szigora elől. De amire inkább gondolnom kéne, az életem nem ezen szakasza. Amit el kell mesélnem utódaimnak, az a múltamnak legnagyobb fekete pontja.
Egy nap, amikor a Gotei még csak kezdetlegesnek számított, kaptam egy levelet a 46-ok tanácsától. Akkoriban a shinigamik még annyi információval sem rendelkeztek, mint manapság, ám engem megbíztak egy szigorúan titkos küldetéssel. Nem sejthettem, hogy ez a küldetés fogja gyökeresen megváltoztatni az életem.

Leteszem tollam ekkor, s talán napok is eltelhetnek, mire folytatom a levelem.

A 46-ok tanácsa, az emberek világában sok, idegen természetű, veszélyes lélekenergiát érzékelt. Engem és még két társamat bízták meg az eset felderítésével és likvidálásával. Mielőtt elindulhattam volna, azért közölték, hogyha sikerrel járok, talán nagyobb rangot is rám örökíthetnek. Büszkeségem és ambícióm vezetett bele abba a csapdába, amit nem kellett volna vállalnom. Csupán egyetlen egy tőrt adtak még, azzal az információval, hogy a kidoushuu alkotta a lény elpusztítására. Mint példaértékű shinigami, a hitem vezérelt életem legnagyobb ellensége felé. Nem tudtam, hogy Belial, az idők és csalások démona lesz az ellenfelem. Társaimat hamar kivégezte, míg velem nem volt képes elbírni. A tőr mentette meg természetesen az életem; de hány életem? Belial megátkozott az idők hurkával, hogy amíg ő él; addig én örökké élni és halni fogok. Ekkor meghaltam, s a démon átkával kicserélődtem egy lélekszületésű babára.
Következő emlékem talán az lehet, hogy az Akadémia megalapítása után én is kijártam az Akadémiát, többször is. Mondhatni, semmit nem tudtam arról, hogy a kezembe adott lélektelen kardnak miért sejtettem a nevét. S mivel nem is tudtam teljes erejével megidézni, így gyakran tiszti rangokat sem voltam képes elérni. Csak nem, míg az egyik életemben egy hozzám nagyon közel álló személyként születtem meg. Aiwara Ebizoként, aki később Fon Ebizová vált. 2. osztagból ismertem meg a hölgyet, kivel később házasságra is léptünk. Hinata igen-igen közel állt hozzám; de mai szemmel visszagondolva a múltra, már rég elengedtem őt. Ennek ellenére a nőtől idővel öt gyermekem is született. Ezek közül kiemelhetném személyes kedvenceimet: Kaitot, Soifont, de nem teszem. Csak sajnálhatom, hogy Seiran halálába Hinata bele is halt, melybe akkor én beleroppantam. Belátom így utólag, hogy nagy hiba volt elhagynom a Fon-házat ezért. Ám, ha nem tettem volna meg, akkor nem születik meg legkisebbik gyermekem, Ai. Bánhatnám, hogy akkor cserben hagytam a családom, de a körülményeket tekintve, más életre vágytam. Megismertem életem másik nagy szerelmét, Kanatat. Bár Ai házasságonkívüli gyermekként látta meg a napvilágot, mégis mindent átadtam neki, amire szüksége lehetett. A hosszas Rukongai rejtőzködés azonban lebetegített, s minek után Ai a shinigami akadémiára került, eluralkodott rajtam a betegség. Halálomat a rám omló épület okozta, minek után hosszú évtizedekig nem születtem újjá.
Bizonyára Beliallal történhetett valami, - vagy velem - de konkrétan a Koutetsu belsejébe kerültem. Azóta gondolhatom, hogy létezhet valamiféle természeti egyensúly, vagy magasabb dolog annál, amit képesek vagyunk felfogni. Noha, emlékeimet a leszületéseimről csak úgy szerezhettem vissza, ha előző életeim lelkét megöltem. Ironikusnak tűnt hát nekem, hogy a koutetsu belsejében lelkekre kellett vadásznom. Évtizedekig tartó hajkurászásom természetesen a 12. osztagnak is feltűnt, hiszen különböző jeleket azért sikerült küldenem a külvilágba. Csak így jöhetett létre a hetven évvel későbbi találkozásom a lányommal. Nem vagyok feltétlen büszke arra, ami ott történt, de végül Yukezo és társa segítségével megöltük Belialt.

Napjainkban

A negyedik osztagtól való távozásom előtt, mindezen írásaimat elküldöm Kaitonak. Nem akarom, hogy a megjelenésem titokban maradjon, azonban azt sem akarom, hogy ez felfedje a nemesek közt ezt a foltot. Majd a távozás után egyenest a 46-okhoz visznek, hogy vallomást tegyek a történtekről. Hiszen nem egyszerűen visszatérni akarok, hanem Kagamiként elfoglalni helyemet a háznál. Így aztán nagyon hosszú tárgyalás elé nézek. A göcsörtösen ragaszkodó némbereket persze rettentően nehéz egész idő alatt meggyőzni arról, hogy nem leszek veszélyes a Goteire nézve, hiszen az akkori döntés és küldetés titokban marad. Így aztán a döntés, egy rehabilitációra kényszerítés lesz végül. Rossz szájízzel, de elfogadva azt, adom be jelentkezésem a tizenhárom őrosztagba.

Levél, Tamachi Yukezonak

A hazugságok népszerűsítése az, ami összetartja a shinigami társadalmat; a valótlanságok állandó sulykolása addig a határig, amíg a hamis már igaznak hangzik, minden ellenkező bizonyítékkal szemben. Azokat a leckéket, amelyeket a fiatal shinigamik tanulnak az igazságról és törvényességröl, az elvetemült Soul Society mindennapi élete oly fényesen cáfolja, hogy szinte elképzelhetetlen, miként hihetik el őket. Mégis elhiszik.
Még most, évszázadok múltán is összeborzongok, ha arra a helyre gondolok, és nem a lelki fájdalom vagy az állandóan kísértő halál miatt - ezekkel máshol is találkoztam. A Shinigami Továbbképző Akadémia akkor borzaszt el, ha a túlélőire gondolok, a végzősökre, akik ott léteznek - és tobzódnak - a világukat formáló ördögi fortélyok között. Abban a hitben élnek, hogy minden elfogadható, ha sikeres, hogy a mások által előírt vágyak kielégítése a lét legfontosabb tényezője; s hogy a hatalom csak azoké lehet, akik elég erősek és ravaszak ahhoz, hogy kiragadják azok lehanyatló kezéből, akik már nem érdemesek rá. Könyörületnek nincs helye; pedig a könyörület, és nem a félelem az, ami egy lélek életébe harmóniát hoz. S a harmónia, a közös célok érdekében történő munkálkodás a nagyság alapja.
A hazugságok félelemben és bizalmatlanságban tartják a shinigamikat; a barátságokat, háborúk áldását viselő kardok vágják szét. Ez a gyűlölet és hatalomvágy, amit a buta tanok hirdetnek, ez dönti kárhozatba a társadalmunkat  - ám ezt a gyarlóságot ök erőnek hiszik. Az eredmény pedig egy gúzsbakötő, eszelős élet, amit a shinigami elővigyázatos készenlétnek nevez. Nem tudom, hogyan éltem túl eddig, hogyan fedeztem fel annak hamis voltát elég korán ahhoz, hogy szembeállítsam vele a számomra legdrágább elveket, s így erősítsem önnön elkötelezettségemet.
Azt hiszem, mindez mesterem, apám miatt sikerülhetett. Azok alatt az évek alatt, amelyek úgy megkeserítették őt és olyan sokba kerültek neki, én is meghallottam a sikolyokat: a gyilkos árulás ellen tiltakozó sikolyokat; a shinigami társadalom vezetőinek, a harcosok haragos sikoltásait. A haldokló gyermekek sikolyát, amelyek örökre befészkelték magukat az agyamba.
Csak remélni tudom, hogy egy nap megbékélsz majd a benned rejlő haraggal, s átlátsz ezen az örökkön- örökké fonódó hálón.

Tisztelettel.: Kagami Eisuke

Kinézet
Mai napig is jó kiállású, edzett férfinak tarthatják számon. Habár, a kora miatt meglehetősen megrázó lehet, hogy egy középkorú férfi küllemeit mutatja. 187 cm magasságával ugyan meghaladja az átlagot, ámbár biztathatja a gondolat, hogy fiai ebben az esetben rá ütöttek. Akár derékig is érő, hosszú, holló fekete haját gyakran kibontva tartja. Szolgálat alatt természetesen egy - Aihoz hasonlóan - ezüst szalaggal felköti azt. Azúrkék szemei szinte villoghatnak komoly tekintete árnyékában; de öltözetével egy kellemes egységet alkot. Nemesként kedveli a díszes kimonokat, amelyeket mindig nagy oda figyeléssel hord. Amennyiben nem tisztelné annyira a shinigami szabályokat, bizonyára az egyen öltözetből is valamiféle kimonot fabrikálna. Állandó viselete a Kagamik által elfogadott családi ékszer.

Jellem
Kora ellenére nem olyan bölcs, mint kellene lennie. Természetesen a története mindent megmagyaráz. Ennek ellenére egy intelligens, művelt és tapasztalt férfiról beszélünk. Szigorú, őszinte s kimért természete sokakban kelthet némi félelmet. (Tegyük hozzá, hogy nem mindig ilyen. Van egy másik oldala is, amikor elengedi magát.) Bár végtelenül korrekt lélek, akinek nagy az igazságérzete; érzékeny az árulásokra és csalásokra. Büszke és önfejű, de könnyen kezelhetővé válik a bizalom elnyerésével. Roppant érzékeny a művészetekre, tekintve, hogy remekül fest, szobrászkodik; illetve mindig is gyűjtője volt ezeknek.  Hajdanán nagy póker játékos volt, amit tovább is adott gyermekei egy részének. Acélozott szíve ugyan nyugalmat keresne, de az elméje nyughatatlan. Izgalmakkal és megoldandó feladatokkal szeretné kárpótolni a világot, amiért évszázadokra "eltűnt".
Egy vérbeli nemes, akinek még vissza kell szoknia Soul Societybe; de tekintve a hátterét, ez könnyen megvalósítható lesz számára. Ő maga nem kifejezetten szeret irodában vagy elzárt helyen tartózkodni, sokkal inkább helyszínen akar mindig lenni és okoskodni.

Zanpakuto

Neve: Gouman Rei (Büszke lélek)
Fajtája: Kidou
Shikai parancsa: Otoshiirere! (Kísérts)

Shikai feloldásakor, a karakter zanpakutoja gyakorlatilag szabad szemmel aligha látható, reiatsura bomlik szét. Ezt a reiatsut, Eisuke szabadon formálhatja. Bármilyen tárgyat, vagy fegyvert képes formálni felőle; ami csak éppen annyira képes materializálódni, amennyire a karakter képes erre koncentrálni. Shikai nélkül a kardja egy egyszerű katana, fekete markolattal.

• Houki (Átengedés): Jellegzetessége a shikai támadásának, hogy rendkívülien alattomos tud lenni. Ugyanis, ha egy bármilyen reiatsu fegyvert materializál a kezébe s egy közelharci támadást szeretnének neki bevinni (vagy ő támad), akkor ezzel a szóval elérhet egy különleges állapotot. A koncentrált kard a kezében elveszíti a magas rezgését - amelyet a reiatsu tesz lehetővé –, és pár pillanat erejéig láthatatlan, illetve áthatolható lesz a kezében lévő fegyver. Ám, amikor újra visszanyeri állapotát, akkor jelenik meg az ellenfélen maga a sérülés is. Mindezt persze különféle módon fel lehet használni, mint pl. keresztezné egy karddal az övét, kimondja, aztán vissza épül, de nem kardként, hanem mondjuk ostorként. (Ilyenkor például a kard köré tekeredik az ostor és lehetősége nyílik kirántani azt az ellenfél kezéből.) Eme technikának rengeteg kihasználási lehetősége van, azonban reálisan kell nézni mindezeket.
  
  Kaware (Változz): Kissé eltérő technika ez az előzőhöz. Ezzel a karakter úgymond építkezik a reiatsuval. Pl. Szakadékhoz értünk, de kéne egy híd, akkor csinál egyet. Vagy szüksége van egy ajtóra, mert azt éppen nincsen ott, akkor csinál egyet. Leginkább supporter dolgokat képes ebből fabrikálni. Kiszögezném, hogy ezek ideiglenes dolgok, tehát elmúlnak. Attól, hogy még egy hidat épít, az a híd nem fog ott maradni. Átmegy rajta és megsemmisül. Illetve ezek a dolgok csak olyan erősségűek, amekkora szintű a shikaia. Pl. 6 pontos shikainál már egy 6 pontos reiatsu támadással meg lehet semmisíteni azt a hidat.
  

Szeret-nem szeret

• Kedveli a kártyajátékokat, sőt, feltűnően jó bennük.
  
• Kedvenc évszaka a tavasz, ilyenkor mindig a kertben sütkérezik.
  
• Imád felderíteni és nyomozni. Ezzel mindig úgy érzi, hogy nagyon okos és táplálja az egóját. (xD)
  
• Szeret festeni és szobrászkodni; valamennyit ő készített a Kagami birtokon.
  
• Imádja a csípős ételeket, és a jó borokat.
  
• Nagy rajongója a Kuchikik írta történelmi feljegyzéseknek, így nem csoda, hogy alkalmanként levelet vált a házzal.
  
• Szereti a keserű csokoládét egy jó kávéval.
  
• Allergiás a ruháinak anyagára, így aztán nem hajlandó semmit felvenni, amit nem a Kagamik famíliárisai alkottak meg. Még a shinigami ruháját is biztosan megcsináltatja egy jobb anyagban.
  
• Utálja a sakét, hányingere lesz már a szagától is.
  
• Kifejezetten utálja a zöld teát, nem képes megszokni az ízét.
  
• Vegetáriánus mondhatni, csak halat eszik.
  
• Nem szereti, az esőt és a rossz időjárást.
  
• A számára primitív alakokat már csak szemeivel is üldözi.
  
• A csendháborítás nála felér egy vétekkel.
  
• Nem szereti, a gyerekeit megkörnyékező piszkos alakokat vagy nőket.
  
• Frusztrálja, ha egy lapon maszatolás van, vagy rossz külalak.
  
• Nem kedveli a tiszteletlenséget, annak ellenére, hogy régen ő is az volt.
  
• Nem szereti, ha cukrot tesznek a kávéjába. Ezzel igazán fel lehet idegesíteni.
  
• Nem szereti a modern technikát, úgy gondolja, hogy ezektől lesz hülye mindenki.
  
• Nem szereti, hogy soha nem találja Kohakut. (xD)
  

Felszerelés(ek)

• Egy ezüstből készült legyező, amit kifejezetten azért hord magánál, hogy időnként tarkón csapjon vele valakit. :/
  
• Hazatérte után átvette Akiyoshinak a katanáját; ezzel bújtatottan kijelentve, hogy a Kagami- ház erős marad.