Jelszó: oueuei iouai ouou ouou
Engedély: Megvan Szayel Aporro Granz
Köszönet Szayel-samanak a lélekölő képességének kidolgozásában.
Név: Kyougetsusei Ittousai Houou Toudou
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1234
Kor: 780
Kinézet:196 centi magas, a súlya 72 kiló, a harmincas évei közepén járó férfi. Haja hosszú, ezüst-fehér, legtöbbször összekötve hordja azért, hogy ne zavarja látását. Szeme kék, bőre világos színű. Mellkasán és hátán egy nagy sebhely díszeleg, mit egy hollowal folytatott harc során szerzett. A hagyományos shinigami egyenruhát viseli, baloldalán hordva zanpakutoját. Amikor viszont szolgálaton kívül van, tradicionális japán ruhákat hord.
Jellem:Ami legjobban jelmezi öt az a nyugodtság és a higgadtság. Olyan akár a hegy, hiába ostromolja a szél, hiába támadja az eső, nem változik. Nincs, vagy inkább ritka az olyan alkalom, mikor elveszti ezeket az erényeket. Többnyire optimista típus, ha valami rossz történik vele, igyekszik meglátni benne a jó oldalát, bármennyire is nehéz az. Alapvetően jókedvű és segítőkész, nem szereti az értelmetlen harcot, de az elkerülhetetlenben mindenét beleadja, bár kardforgatásban és pusztakezes harcban elég gyenge. Megfontoltan cselekszik, sosem rohan fejjel a falnak. Sok társával ellentétben ö nem veti meg sem az arrancarokat sem senki mást. Azon a véleményen van, hogy mindenkinek megvan a maga feladata a világban, mit végre kell hajtania; legyen az bármennyire is rossz vagy jó.
Szememet lehunytam, éreztem, ahogy a szél egyre gyakrabban kapott bele hajamba, arcomat az égre emelve élveztem a vihar erejét, mely lassan elérte végre a síkságot. Ahogy kinyitottam lélektükreimet láttam az egymás felé közeledő hatalmas, sötéten gomolygó felhőket, melyek alját olykor a villámok fehér fényei ragyogták be. Eme látvány elgondolkoztatott, eszembe juttatta eddig leélt életem eseményeit.
780 évvel ezelőtt Rukongai déli részén születtem, mint a családom első gyermeke. Késő nyári, csillagfényes este volt, a Hold gyenge fénye szinte táncot járt a gyümölcsfák ezernyi színes levelein. A birtok udvarában sok fa állt, a holdfény misztikusan játszott árnyékukkal. Az idő már későre járt, a birtokon már mindenki aludt, csak az örök halk járását lehetett hallani, mit a lágy szellő vitt távolabb. Az örökön kívül ma más is ébren volt, a birtok ura, a család jelenlegi feje. Némán figyelte a mesebeli tájat a tornácról, nagyon el volt gondolkodva, tudata messze járt. Már-már transzban lévő állapotból kiabálások rángatták vissza a való világba. A kiabálás a szobájából jött, sietve indult meg a helyiség felé és mikor elérte az ajtót megtorpant. Nem a látványtól és nem is önszántából, egy szolgáló állította meg és közölte, hogy szeretet feleségénél megindult a szülés. Fittyet hányva a szolgáló szavaira feleségéhez sietett és tudtára adta, hogy ott van mellette. Hiába ott akart maradni a vajúdó kedvese mellett nem tudott, elráncigálták, és nem messze a szobától engedték el. Hogy ki volt az, aki meg merte tenni ezt a birtok urával, az nem volt más, mint a felesége anyja. Időközben szinte mindenki felébredt… órák teltek el mire megszületett a kisfiú. Megmosdatták, majd drága ruhába bebugyolálva odaadták a fáradt anyának. Az unokáját meglátva az öregasszony komótosan kilépett a szobából, és a nem mesze lévő vejéhez ment, hogy megmondja, most már bemehet. Az izgalom már akkor átlépte a tetőpontot, mikor meghallották felsírni a csecsemőt.
Ezt a nagyszüleim mesélték el rég. Egy jómódú családban láttam meg a napvilágot, a családom tagjai az évszázadok során elég hírnevet szereztek maguknak azzal, hogy a nemesi házaknak dolgoztak. Kiemelkedő tehetséggel rendelkeztek a művészetek, az építészet, a zenélés és sok más dolog terén. Rajtam eleinte nem látszott annak a tehetségnek a nyoma, ami az elődeim birtokoltak, normális gyerek voltam, semmiben nem tűntem ki a többiek közül. Ugyanakkor kezdem el járni, ugyanakkor kezdtem el beszélni, mint a többi gyermek. Hat éves koromtól viszont sok időt kellett töltenem anyám, s nagyapám mellet. Elkezdték megismertetni velem azokat a dolgokat, amik közül később egyet választani fogok, és azt fogom csinálni életem végéig, ahogy azt anyám, nagyapám, dédnagyapám és üknagyapám is tette. Alig egy ével az után, hogy elkezdtem tanulni látszani kezdett, hogy én is örököltem a családunk tehetségét. A nyugodt, békés és valami felfoghatatlan misztikummal körülvett műhelyekben már első nap megnyugvást éreztem. Minden egyes alkalommal mikor átléptem az ajtón, olyan érzésem támadt, mintha egy másik világba csöppentem volna. Ha valami miatt zaklatott voltam vagy rossz kedvem volt, ahogy beléptem minden elszállt belőlem. Szinte mindenben kiemelkedő tehetséget mutattam, ami meglepő volt, mert anyám is csak egyben volt kiemelkedően tehetséges. A szüleim persze örültek ennek, azt hitték tovább fogom vinni a családi hagyományokat. Szorgalmasan tanultam és fejlődtem, ám valamiért mégsem éreztem azt, hogy az ez lenne a sorsom. Évek teltek el mikor felfedeztem, hogy én különbözök a családom többi tagjától. Éhséget éreztem. Jól tudtam azt, hogy ez mit jelent, halálisten lehet belőlem. Érdekelt a dolog, már gyerekkorom óta kíváncsi voltam milyen lehet egy shinigami élete. A családom többi tagja nem fogadta jól azt a tényt, hogy az egyetlen örökös ilyen veszélyes dolgot akar művelni. Próbáltak meggyőzni, de nem tudtak, másnap már ott álltam a Lélektovábbképző Akadémia bejárata elölt. Az örökkel kicsit tovább időztem, mint az szerettem volna, nehezebben tudtam meggyőzni őket, hogy eresszenek be. A felvételi vizsgát sikeresen teljesítettem és még aznap megkezdhettem a shinigami képzésem. Elmélet és gyakorlat… ebből a két részből állt a képzés, ezekhez jöttek a tantárgyak: démonmágia, hollow ismeret, fegyveres harc, pusztakezes harc és sok más. Megtanulásuk nem okozott gondot, elég szépen fejlődtem minden téren, ám harmadik évben történt velem valami, elkaptam egy vírust, mi hosszú időre ágynak döntött. Ekkor történt az, hogy apám meghalt, temetésére sajnos nem tudtam eljutni, mert az orvos nem engedett ki az ágyból. Sok idő kellet mire felépültem, és közben nem tudtam folytatni a tanulást. Lemaradásom miatt új osztályba kerültem, ismeretlen arcok közé. Még keményebben kezdtem tanulni, minek meg lett az eredmény, rossz értelemben. A betegség, amit elkaptam szövődményei lettek, lefogytam és a fizikai kondícióm megromlott. Egyre többet kezdtem el hiányozni, mert voltak olyan napok, mikor nem bírtam kikelni az ágyból. Az ágyban töltött időket nem töltöttem lustálkodással, keményen tanultam az elméletet. Látszott is a tanulmányi eredményemen a sok magolás, az osztályban nekem ment ez a rész a legjobban. A gyakorlati foglalkozás már más dolog volt, a kidoukon kívül, amihez mutattam némi tehetséget, a kardforgatás és a pusztakezes harc nem nagyon ment. Hiába próbáltam javítani ezeken a képességeimen, a vizsgáig csak a közelharci képességemen tudtam javítani valamicskét.
Az ágyban töltött idő alatt ismerkedtem meg lélekölőm szellemével. Szinte minden egyes éjjel az álmaimban mindig volt valami közös; egy hosszú zöld hajú hajú maszkos férfi. Az első néhány alkalommal nem keltette fel a figyelmem, ám ahogy egyre többször tűnt fel, s egyre többet beszéltem vele, egyre jobban kezdett érdekelni. Hamar rájöttem, hogy ki volt ö… a lélekölőm szelleme. Miután rájöttem a személyazonosságára, legközelebb már ott találkoztam vele, amiről a tanárok beszéltek, a belső világomban.
Egy város fő utcáján találtam magamat, az út egyenesen előre vezetett egy hatalmas palotáig. Az úton odafele láttam néhány embert, kik jártak s keltek az utcákon, de nem szólaltak meg hiába mentem oda hozzá és kérdeztem meg őket. Rám sem hederítettek, kikerültek és mentek tovább. Az út végén egy lépcsősor várt, több száz lépcsőfokot kellett megmásznom mire a tetejére értem. Innen belehetett látni az alatta elterülő várost. Az épület előtti méretes sík területen néhány felfegyverzett őr strázsált és a fal mellet hat hatalmas szobor. Egy trón is állt középen, hol a zöld hajú arcát eltakaró férfi ült.
-
Végre, elég soká tartott mire eljutottál ide! – szolt hozzám immár tisztán. Eddig mindig halkan és nehezen érthetően halottam a hangját.
-
Hát igen, ha már az elején elárultad volna ki vagy, akkor hamarabb ment volna! – tekintetemet az övébe vájtam, hogy ezzel nyomatékosítsam a mondandóm.
-
Az túl könnyű lett volna, neked kellett rájönnöd arra, hogy ki vagyok én! – vágott vissza. –
És amúgy is, mostanában már számtalanszor megpróbáltam elmondani a nevem, amit te nem hallottál meg! – megdöbbentem, fogalmam sem volt erről.
-
Nem álltam még készen rá. – állapítottam meg lemondóan.
-
Játszunk! – mutatott maga elé, hol megjelent egy asztal és egy go tábla. Meglepődésemen hamar úrrá lettem.
-
Jó. – leültem elé és elkezdtünk a játszmát. Nem igazán tudom meddig tartott, ám a vereségemmel zárult.
-
Remélem, most már tudod a nevem! – kezeit a ruhája ujjaiba csúsztatta. A játszma közben sok dologról beszélgetünk, húzta az időt hátha ráeszmélek a nevére.
-
Igen tudom.-
Akkor szólíts!-
Seitei shiro Tennou! – ordítottam el magamat.
Ez volt az első alkalom, amikor szólítottam lélekölőm. Hosszú gyakorlás várt rám ezután, meg kellett tanulnom irányítani az újonnan szerzett erőmet.
A sikeres vizsga után bekerültem a Kidoushuu osztagba. Itt találkoztam először Saya-val, kivel összeházasodtam. Mikor megszületett a fiam nagyon boldog voltam, örömömet az tetőzte, hogy kiderült nem egy gyerekkel volt várandós, hanem kettővel. Szép idők voltak azok teljesen addig, míg a sors elvette tőlem Saya-t. Egy küldetésen történt az egész, egy csapat hollowot kellett elintéznünk. Létszámfölény a mi oldalunkra billentette a mérleg nyelvét, mígnem összeakadtunk egy a többieknél erősebb lidérccel. Egymás után végzet a társaimmal és mikor én következtem, csak épphogy megúsztam. Hiába támadtam állandóan, mindig kivédte és engem kényszerített védekezésre. Védekeztem, ahogy csak bírtam, ám a könyörtelen támadása felülkerekedett a védelmemen, és sikeresen áttört rajta. A támadása akadálytalanul találta el mellkasomat, lélekenergiája áthatolt a testemen és a hátamon tört utat magának. Félholtan estem össze, abban a pillanatban felkészültem a halálra, szemeim előtt megjelent egy kapu mi szélesre tárta ajtajait. Indultam volna arra, mikor Saya utamat állta, mosolyogva rázta meg a fejét. Az ajtó lassan kezdett bezárulni mögötte, térdre rogytam és könnycseppek kezdtek végigfolyni az arcomon. Nem haltam meg. Néhány másodpercen múlott, hogy bevigye a kegyelemdöfést, mikor is megérkezett a másik csapat és elintézte a szörnyet. Kritikus állapotban szállítottak a 4. osztaghoz, hol heteket töltöttem el a gyógyulással. Ám itt nem fejeződött be a szenvedésem, felépülésem közben kaptam még egy rossz hírt, apám meghalt. Úgy éreztem mintha a szívembe még egy kést döftek volna. Alig telt el egy nap, ismét gyász borult a családomra, elsőszülött fiam, az utódom Renhou meghalt. Gyász leple még sötétebb lett és még nagyobb, mikor félnappal később másodszülöttem Ryouki is eltávozott. A fájdalom kezdett eluralkodni a fejemben, kezdtem azt érezni nincs már miért élnem.
A komód fiókjából elővettem azt a kést, amit még Saya halála után rejtettem oda. Visszasétáltam az ágyhoz és leültem, forgatni kezdtem a pengét, miközben eszembe jutott szeretett feleségem, a gyerekeim, s apám emlékei. Az ajtó nagy lendülettel csapódott ki, mögötte anyám és nagyszüleim álltak. Mikor meglátta mit tartok az ujjaim között, odaszaladt hozzám és megfogta a kést tartó kezem.
-
Nem a te hibád! Semmi sem a te hibád! – elkezdett sírni. -
Miért hibáztatod mindezért magad… Toudou! – nagyszüleim is közben közelebb jöttek.
-
Én feladatom a család védelme és mégsem tudtam ellene tenni! – könnyek szöktek a szemembe.
-
Először vesztettél el valakit, aki közel állt a szívedhez… ez az érzés természetes… de nem a te hibád, ami az apáddal és az unokáimmal történt, sem az ami Saya-val! – nagyanyám helyet foglalt mellettem -
Fájdalmas ugye? Kínzó érzés? Azon jár a fejed, hogy mit tehettél volna… Csak a megbánás van az elmédben, gyötör téged. Az egyetlen dolog, amit mi élők tehetünk, hogy szívünkben örökre megőrizzük őket. Most már a feleséged és a gyerekeidnek az életét is hordozod. Az életed most már nem csak a tiéd, azoké is, akiket a szívedben őrzöl. Most nézz rám! Őrizd meg az emléküket és menj tovább Őértük is. – ezeknek a mondatok hallatán zokogni kezdtem. Ordítottam, de nem azért mert dühös voltam, azért mert fájt… iszonyatosan fájt. Fájdalomtól terhes hangom bezengte az egész birtokot. -
Nem kell visszatartanod a fájdalomtól teli könnyeket! Sírj, ameddig csak akarsz. Nem kell szégyellni azokat a könnyeket, amiket másokért hullajtunk. – látszott rajta, hogy legszívesebben Ö is sírna. Nagyapám úgy próbálta titkolni sírását, hogy elfordította a fejét.
Az idő teltével valamennyire túltettem magam feleségem halálán. Nem volt könnyű, de sikerül, azért még most is rosszul esik, ha rágondolok. Az amúgy is ramaty egészségügyi állapotomnak nem tett jót a hollow ereje. Évek teltek el, folytattam a munkám kisebb nagyobb szünetekkel, és most egy ilyen kényszerpihenő után várok arra, hogy újból a halálistenek kötelékébe lépjek.
Szeret-nem szeret:+ építészet,
+ művészet,
+ kertészetet,
+ kidoukat,
+ go-t,
+ olvasni.
- a betegségét,
- ha betegként kezelik (még ha az is),
- felesleges harcot,
- felesleges halált,
- önbíráskodást,
- a 4. osztaghoz járni felülvizsgálatra.
Felszerelés:Egy legyező, ami elég kemény anyagból készült ahhoz, hogy kivédjen egy kard csapását.
Zanpakuto:Neve: Tennou – Mennyei király
Fajtája: kidou
Kinézet:Egy normál katanának néz ki annyi kivétellel, hogy a sayan, a koiguchi után mindkét oldalon néhány centivel egymás alatt öt különböző színű ékkő (barna, piros, kék, sárga, zöld) helyezkedik el. A saya legvégénél is mindkét oldalon található egy, ami fehér színű.
ShikaiParancsa: Uralkodj - Seitei shiro
Kinézete: A feloldás után Toudou szeme arany fényben kezd világítani, a lélekölője hat gömbé változik, mindegyik képes egy-egy őrző alakot felvenni. Mikor Toudou eldöntötte melyik az az őrző, akkor felfénylenek és elkezd a gömbből kiindulva felvenni az alakját.
-
Daijin:
A hat őrző közül ez a legmagasabb: 10 méter, ez rendelkezik a legkeményebb testtel és ezt a legnehezebben elpusztítható. Mind közül a leglassabb, fizikálisan a legnagyobb erőt képes kifejteni. Pajzs, ártalmatlanító módszer az erőssége. Barna szikla-kristály testtel rendelkezik, a hasánál a föld kanjija található.
-
Suijin:
A második a magasság szempontjából: 9 méter. Támadó erő szempontjából a negyedik és a sebességét tekintve is az. Pajzs, pusztító és ártalmatlanító módszer az erőssége. Kék kristályszerű külsővel rendelkezik, mi hideg és csúszós. Hasán a víz kanjija fedezhető fel.
-
Hijin:
A második a magasság szempontjából: 9 méter. A csapat egyetlen tagja, aki négy kézzel rendelkezik, két naggyal és két kisebbel, amik a nagyobbak alatt találhatóak. Támadó erőben nem sokkal van lemaradva Kajintol. Pusztító és ártalmatlanító módszer az erőssége. Fénylő fehér kristályszerű külsővel rendelkezik. Hasán a fény kanjija található
-
Kajin:
A harmadik legnagyobb: 8 méter. Ez rendelkezik a legnagyobb támadó erővel és a harmadik leggyorsabb. Pusztító és ártalmatlanító módszer az erőssége.
Teste vörös színű kristályszerű anyagból áll, ami hőt sugároz. Hasán a tűz kanjija látható.
-
Raijin:
A negyedik a magasság szempontjából: 7 méter.
Raijin a leggyorsabb az összes többi között. A második helyen áll a támadó erőt nézve.
A legsérülékenyebb testtel rendelkezik. Pusztító módszer az erőssége. Lila kristályszerű külsővel rendelkezik, a hasán a villámok kanjija díszeleg.
-
Kazejin:
A negyedik a magasság szempontjából: 7 méter. A második leggyorsabb és a harmadik helyen áll a támadó erőt nézve. Pusztító az erőssége. Zöld kristályszerű külsővel rendelkezik, a hasán a szél kanjija látható.
Támadások:Tennou nem rendelkezik külön támadásokkal. A lélekölő ereje abban rejlik, hogy a shikai aktiválása után felerősíti a kidou képzettségét, így jóval erősebbek a normál démonmágiáktól és gyorsabban készülnek el. Shikai szinten: 4 pontonként plusz 1 bónusz.
Az őrzök képesek kidoukat használni, a mágiákhoz tartózó idézést Toudou hajtja végre, majd a lélekenergiáját közvetíti az őrzővel, ezáltal nála aktiválva a mágia.
Az őrzök pusztakezes harcban és kardforgatásban erősebbek, mint maga Toudou.
Pontok tekintetében ez úgy mutatkozik meg, hogy: a zanpakutora rakott pontok eloszlanak a hakuda és zanjutsu diszciplínák között.
A zanpakutora tett minden 4. pont után képes egy újabb őrzőt irányítani. Az irányítás hatóköre a zanpakutora tett minden pont után nő 30 métert. Az őrzőket képes cserélgetni, de csak azokra, amelyeknek nem pusztul el a külső burkuk.
Az őrzök magassága Toudou lélekenergiájától függ minden 6000 Lp után növekednek 3 métert, ez addig folytatódik, míg el nem érik a teljes magasságuk. Toudo a lélekenergiáját irányítva képes a méretük ezután is manipulálni, két méterig tudja összezsugorítani őket. A teljes magasságukban képes az őrzök testében elbújni, ilyenkor védve van a külső behatolásoktól. Képes látni velük és kommunikálni másokkal. A megidézettel/megidézettekkel a látásuk össze van kapcsolva, ezáltal képes azt is látni, ami kívül esik a látóteréből.
