NÉV: Nagano Nobu
KASZT: Shinigami
RANG: 7. osztag, hadnagy (pályázni fog)
FELSZERELÉS: 1db zanpakuto, 1 üveg sake
KINÉZET:Az extrém külseje lassan a védjegyévé válik. Imádja a fekete halálfejes ruhákat, a hosszú láncokat és bővíteni piercing és tetoválás gyűjteményét. Meglehetősen magas nyurga srácról van szó. A piercingjei száma eléri a 23-at, de csak akkor,ha beleszámítjuk a végestelen végig kilőtt füleit. Nagyon büszke a lopott csontvázas pcjére, ami a hallójárata előtti kis porcdarabkát szúrja át. A maradék három az alsó ajkán, orrában és bal szemöldökében található. Tetoválásai beborítják az egész hátát, mellkasát, jobb karját. A balon még elfér egy-két szemre való példány.
Kedvenc kiegészítője a corverse csukája. Hobbija a gitárján való gyakorlás, dalszövegírás és nézni a teliholdat egy doboz cigaretta elfogyasztása közben. Nagyon szereti a sört, de Seiretei-ben rászokott a sake-ra. Bármikor képes inni, ha kedve támad. Az egyetlen állat, amitől retteg a teknős. Elég szánalmasan hangzik, de amióta majdnem leszedte a mutatóujját, nagy ívben kerüli őket. Személyiségét tekintve a zord külső mögött már-már túl romantikus lélek lakozik. Szeret akármiről elmélkedni, úgyhogy inkább ne kérd ki a véleményét semmilyen témában.
Az emberi életéről nem szívesen beszél, mert utálta a szüleit. Édesanyja már kiskorában elhagyta őket. Az apja pedig nem foglalkozott vele, csak ha szüksége volt valamire került elő. Gyakran kezet emelt a fiára, aki ellen Nobu-nak semmi esélye sem volt. Kinek is lenne egy pankrátorral szemben, még akkor is,ha már visszavonult.
MAGASSÁG:197 cm
SÚLY: Nem szereti közölni….
KOR:97 (17-nek néz ki)
NEM: férfi

ZANPAKUTO: Kazenotaka (Szél Sólyma)
FAJTA:Szél
PARANCS: „Szeld az eget!”
KINÉZET:
https://2img.net/r/ihimizer/img147/3329/nobukatanapv8.jpg
Kard Szelleme:Taka
https://2img.net/r/ihimizer/img147/8007/kazenotakaqc7.jpg (a fegyvere nélkül)
SHIKAI:
https://2img.net/h/i153.photobucket.com/albums/s216/phyreblade_blog/Weapons/Mithrodin/Fantasy_Swords_Mithrodin_Sword__S_K.jpg
I.Haiiro Tacumaki (Szürke Tornádó)
A katana-t az ég felé kell emelni, ekkor orkán erejű szél támad, ami vadul kavarogni kezd a penge körül. Az ellenfél felé csapva egy hosszú szélörvény indul el. Távolról szürkés fénycsíknak tűnik. Az ellenfeleken szabályos kör alakú lyukat hagy, a hollow-knál csak pár pillanatig lehet látni.
II.Taka no Noroi (Sólyom átka)
Ezt a támadást bármikor képes indítani, mert gyors és kevés lélekenergia szinten is használható. Hatása azonosan nő a beleadott lélekenergiával.
A támadást, csak a kézmozdulatból lehet észrevenni illetve az enyhe szellő jelzi, hogy meg van bélyegezve az áldozat.
呪いAz átok jele rajzolódik ki az ellenfél homlokán. A tulajdonos, ha kettétöri a pengét az írásjel szürkén izzani kezd és elolvasztja az átkozott személyt.

ELŐTÖRTÉNET:

1. Egy menő zenekar gitárosa
Egy szakadt farmerban fütyörésző fiú sétálgatott Karakura belvárosában. Szörnyen fiatal volt, mégis megviselt volt a tekintete, ha valaki belenézett a halál vágyát látta benne. Testtartása és mozdulatai mégis a sors elfogadását tükrözték, hogy belenyugodott abba itt kell élnie, amíg el nem jön az ideje.
A kedvenc zöldséges boltjánál megállva hozzáértően válogat az almák között.
-Nobu!-
-Nozomi néni!-
-Mit mondtam neked, édes fiacskám?-értetlenül mered az egyre jobban beguruló bolttulajdonosra.-Hogy ne dohányozz az árum felett!-kapja ki idegesen a fiú szájából cigijét.
-Ne tessék haragudni.-vakarássza zavarában a fejét.-De hisz tetszik tudni mennyire feledékeny vagyok?-
-Az nem kifejezés.-morgott könyörtelenül eltaposva a nikotin forrását. Közben egy formás és fényesen csillogó piros almát nyújt át a nőnek.
-Ne? Mindig csak egy alma...-
-Nem vagyok milliomos, Nozomi néni!-
-Tudom, tudom...Ne is hallgass a zsörtölődésemre. Megint próbára mész?-A fiú némán bólint és egy hálás mosoly kíséretében elveszi a zacskóba tett almát.-Aztán vigyázz magadra!-kiabál utána a kedves, de kicsit házsártos öreg hölgy. Nobu hátraint búcsúképen és tovább folytatja aznapi útját. A belvárosi nyüzsgésből kiérve egy játszótér felé lépked magabiztosan. Az egyik hinta előtt megállva nagyot sóhajt.
-Hoztam almát, ahogy kérted!-nyújtja a kis zacskót a látszólag üres hinta felé.
-Köszönöm!-nevet boldogan egy csurkás kislány.
-Lökd már meg!-Nobu fintorgás nélkül teljesíti a félszemű, csurom véres lány kérését.-Gyorsabban!-kiabálja izgatottan.
-Legyen!-adja be a derekát.
Gyakran szokott lejönni a külvárosi játszótérre, hogy ennyivel is segítsen a kicsiny szellemen. Sajnálta, mert elvesztette a szüleit és semmit sem tudott magáról. Nem tudta, hogyan és mikor halt meg,de még a saját nevét sem tudta. Egy elveszett lélek volt, aki csak egy kis törődésre vágyott. Ezért annyiszor járt le ide Nobu, ahányszor csak tudott. Szerette volna,ha csak egy órácskára is,de mosolyogni lássa a kislányt. Egy becenév szerint szokta megszólítani, ezzel éreztetve a kislánnyal, hogy akárhogy is néz ki, belül mindig szép marad.
-Mennem kell, Bibou!-néz fel a komótosan a lefelé bukó napra.
-Holnap is jössz?-egy igenlő bólintás után megborzolja a kislány haját és elhagyja a játszóteret. A város széléhez kapkodta a lábait, mert elkésett a bandája próbájáról.
-Késtél!-csapja arcon Aika, a csapat énekesnője.
-Bocsesz!-fogja fejét a mikrofonnal való találkozás után.
-Inkább kapd elő a gitárod és kezdjük már el a próbát.-dörmögött az orra alatt Hisao.
-Jól beszél! Csipkedd magad!-ütögette a kottával énekesük.
-Elég lesz már!-lép a kanapéhoz ledobva gitártokját, hogy felébressze a hangosan horkoló dobost.
-Mi, mi?-pattan fel rémülten Keiji. Aika a hasát fogva kacagott társa reakcióján. A basszeros viszont szemöldökét felhúzva gyújtott rá egy következő cigarettára.
-Már kezdhetjük is!-húzta elő diadalittasan régi cimboráját Nobu.
A próba villámgyorsan eltelt. A betervezett fél éjszaka miatt kénytelenek voltak már éjfélkor hazamenni, mert Keiji bealudt a dobok felett.
-Így nem fog menni...ha agyondolgozza magát, ránk már nem marad semmi energiája!-siránkozott Aika.
-Inkább csak másnapos.-jegyzi meg unott hangon Hisao.
-Lehet.-von vállad Nobu.-Akkor holnap!-köszön a két társának és fordul le a következő lámpánál. A sötét utcában baktatott egy sörös dobozt rugdosva, amikor maga mögött egy éles, vérfagyasztó üvöltést hallott. Négy csáp szerű lábat látott maga előtt, ezért kénytelen volt felemelni fejét, hogy megtudja mivel áll szemben. Egy pocsék horrorfilmre emlékeztető szörnyként azonosította a hollow-t. Nem értette mi lehet, arról meg végképp nem volt elképzelése, hogy mit akar tőle. Menekülni kezdett, de a szörny játszi könnyedséggel érte utol. A fekete karmaival elkapta Nobu-t és hatalmas szája felé emelte. Az emberi világ pedig örökre elsötétült előtte.

2. Elveszett lélek
Egy bambuszfallal elválasztott üres szobában találta magát. A földön feküdt, csak egy takaró volt rajta. Kinézve a szobából egy szűk folyosót látott maga előtt. Gyorsan végigtapogatta fejét és megkönnyebbülten sóhajtott, hogy minden piercingje megvan. Letekintve magára viszont ez a hangulat gyorsan megváltozott. Megszokott laza öltözete helyett egy piros kimono volt rajta. Szemöldökét felhúzva pislogott maga elé, azon gondolkozva, hogy mi lehet a régi ruháival és hol lehet. Összeszedve magát kilépett a szobából és elindult, hogy valakit találjon,aki elmagyaráz neki mindent. Semmire sem emlékezett a szörnnyel való találkozás óta.
Egy nagyobb helységben lyukadt ki, ahol egy kicsi asztal volt megterítve. A mellette lévő szobából finom illatok érkeztek, így Nobu könnyen rájött merre van. A főző rész felé vette az útját és bekukucskált hátha lát valakit odabent.
Fekete kimono-ba öltözött, gyönyörű nő volt bent. Nobu gyorsan zavarba is jött a látványtól.
-Felébredt!-szólalt meg váratlanul.
-Öhm...Azt hiszem...igen!-beszélt össze-vissza a kínos helyzet miatt.
-Remek!-mosolyodott el és a fiú mellett ellépve kivitt egy tál rizst.-Éhes?-
-Nem...egy kicsit.-
-Akkor foglaljon helyet.-
-Előtte nem avatna be,hogy...-
-Később!-szakította félbe ellentmondást nem tűrően.
A beígért magyarázat után Nobu megtudta, hogy meghalt és a Lelkek világa nevű helyen van mint szellem. Azt még mindig nem tudta, ki és hogyan mentette meg, ezért úgy döntött utána jár a dolognak. Sikerült kiderítenie, hogy a shinigamik dolga a lelkek mentése és ő is úgy kerülhetett csak ide, ha egy Halálisten átküldi ebbe a világba. Azt is megtudta, hogy a shinigamik tanulás útján válnak képessé lélekmentésre és csak azok lehetnek részesei ennek az elit osztálynak, akik magas lélekenergiával rendelkeznek. Miután a lélekenergia fogalmát is megfejtettem próbát tettem és jelentkeztem a Lélektovábbképző Akadémiába, remélve, hogy shinigamiként végre ki tudom deríteni ki mentett meg. A felvételen átmentem, így újra iskolapadban találtam magam. Az "iskolát" két év alatt végeztem el, ami nem számított kiugró teljesítménynek, csak figyelemre méltónak, ahogy az egyik tanárom mondta mindig.
A Gotei 13-ba kerüléshez azonban ez elegendőnek bizonyult. A 12. osztag nyújtott be igényt rám, amit gyorsan el is fogadtam. Nem éreztem túlzottan jól magam az enyhén szólva flúgos kapitány és drótként rángatott hadnagya mellett, ezért gyorsan távoztam. Két osztaggal lejjebb kötöttem ki, de itt se maradtam sokáig. Az osztagokat váltogatva kerestem a helyem, amit jó pár év után sikerült is megtalálnom. A 7. osztagba kerültem egy talpig becsületes kapitány mellé. Ő volt Kyujosa Keiko, egy elragadóan kedves nő, aki könyörtelen volt az ellenfeleivel szemben. Már, amikor először megláttam különös érzés kerített hatalmába, mintha már találkoztam volna vele. Ismerős volt az arca és mosolya.
Rövid időn belül 3. tiszt lettem és egyre gyakrabban találkoztam a kapitánnyal. Az egyik osztagon belüli buli alkalmával "komoly" beszélgetésbe elegyedtem a Keiko-val és kiderült ő mentett meg aznap a lidércé való változástól. Addig is otthon éreztem nála magam, de attól a perctől fogva az is megerősödött bennem, hogy ezt a szívességet viszonoznom kell neki. Meg akartam menteni az "életét" bármi áron, nem csak azért, mert adósának éreztem magam, hanem azért is, mert szerettem mint kapitányunkat. Az adósságom nem tudtam teljesíteni, elbuktam és elvesztettem a lelki társam. (erről majd a hadnagyi pályázatban)