Engedélyek: Multira megvan Szayel kedvestől, rokoni kapcsolatra is megvan az illetékestől. Az ET-ben, és a zanpu alapjának kitalálásában nyújtott segítségért köszönet Himének.

Jelszó:Iuiaeai

~ Adatlap

Név:Mizushima Tenkai
Nem:Férfi
Kaszt:Shinigami
Szül. ideje: Március 14
Kor:92

• Emberként:-
  
• Lélekként:92

~ Előtörténet

Kicsit fáradtan, és koszosan, de végre hazaért. Kimerítő tud lenni, ha a nála szerencsétlenebb sorsú lelkeknek segít. Most is elég messze, a külsőbb körzetekben volt, és egy ház építésében segített. Alapot ásni, tartani a gerendákat, meg mindenben, ami ilyenkor szokás, de a nap végén nincs is annál jobb, amikor úgy tekint rá a készülő műre, mint amiből rendesen ki is vette a részét. A bőrkeményedés, pedig majd el fog múlni. Első dolgai közt szerepel egy jó zuhany, Killerrel egyetemben, a borzra is ráfér egy alapos mosdatás, apró termete ellenére rendesen kivette a részét a munkából.
- Na, haver, irány a zuhany, utána valami kaja, egy kis tej, és a jól megérdemelt mangával egybekötött pihenés.- morgással ugyan, de Killer is tudomásul vette, hogy nincs helye a vitának, be a fürdőbe.
- Ez már kellett. – jó húsz perc után sikerült minden mocskot lemosniuk magukról, és már ott ülnek, kint az udvaron, egy kertiasztalnál, falatoznak, és mellé iszogatnak, Killer tejet,
Tenkai pedig egy kis szakét. Ritkán iszik, de munka után mindig édesebb a jutalom.
Ajkához emelte a csészéjét, és kiitta a tartalmát, és elégedetten fújta ki a levegőt. Még mindig olyan jó az íze, mint régen volt. Amikor még elég rendesen belevetette magát az éjszakázásba, és egymásután kapta el a csajokat. Bár azt most is megteszi, csak éppen nem szokott mocskos részeg lenni. Elég volt, amikor egyszer úgy kellett menekülnie, egy szál semmiben, mert rossz nőt kapott el, és a férje kicsit nehezményezte, hogy egy vörös és fiatal férfi reszelgeti a nejét. Az nem volt egy szép éjszaka, hideg is volt, két hétig nyomta az ágyat. De az semmi ahhoz az esethez képest, amikor egy barátja mennyasszonyát hányta le részegen, az esküvőn.
- Szerintem ezt mindent megisszuk Killer, és megyünk be. – mondta mosolyogva a kis fekete-fehér kedvencének, és megvakargatta az állát, amire a borz elégedetten morgott. Újratöltött, és itta volna kifelé, amikor is…
- Te utolsó szemét! Azt hiszed, hogy nem ismerlek meg, ha levágatod a hajad?! Hogy tehettél velem ilyesmit? Miért...? –
…csapások százai találták el a hátát. A meglepetéstől, és az ütések erejétől az arcára öntötte a szakét, és még a csészét is elejtette. Úgy pattant fel, mint aki tűbe ült, felkészülve egy esetleges verekedésre, de menő bérgyilkosok helyett csak egy síró nőt látott, aki még szidta is, mint a bokrot, szinte már csak bugyborékoltak a szavai, ahogy ellepték arcát a könnyek. Meglepetten kerekedtek el Tenkai szemei, és szaladtak fel a szemöldökei. Nem tudta hova tenni az egészet, életében nem látta még ezt a csajt, és mégis meg akarta merényelni egy papuccsal, ami remélhetőleg nem szaros.
- Héhéhéhéhéhéhé! – elkapja a kezeit, és kicsit megrázza. – Nyughass már le, ki a fene vagy, megléptél a 4. elmeosztályáról, vagy megjött?- jól néz már ki, ülne nyugiban, iszogatna, készülne az alvásra, erre nem az álmot verik ki a szeméből, hanem a tüdejét szakítják le.
- Te ezt érted? – néz kérdően Killerre, aki oldalra döntötte a fejét, majd a kis vállait megvonja, és inkább továbbra is a tejjel van elfoglalva.
- Köszi, kisegítettél. – vágott unott arcot, majd visszafordult a még mindig síró, picsogó csajhoz. Szívta a fogait, mert most tanácstalan, fogalma sincsen mit kéne ilyenkor csinálni. A rázás a jelek szerint nem sokat segített, marad a drasztikus megoldás. Elengedi a jobbjával, majd felpofozza, nem erősen, csak jelzésértékűen, még nyoma se fog maradni. Inkább csak hangos lehetett, mint erős.
- Nyugodj már le, én sírhatnék, amiért hátba vertél, kiborult a piám is, francokat ki, az arcomba, és csípi, de marhára. Na, tedd le magad, igyál egyet, és regéld el, hogy mit is ártottam neked?- határozottan, és szigorúan hangzottak el a szavak. Nem az a finomkodó fajta, legalábbis ilyen helyzetekben nem, amikor a megfelelő fellépés meg van követelve.
Tenkai az oldalára teszi a kezeit, és lemondóan rázza a fejét, majd az ég felé néz, és sóhajt egy hatalmasat.
~ Na, ma meg lettem áldva, az biztos. – lehajol a térdelő csajhoz, és gyengéden megfogja a vállait, és felállítja, majd az asztalhoz vezeti, leülteti, és szemben foglal vele helyet, Killernek pedig csak int, hogy nyugi van.
Oda kapta a kezét a csaj, ahol csattant az ütés. S’ mintha csak elpárolgott volna a haragja, de a lábai vészesen elgyengülni látszottak, egyszerűen kicsúsztak alóla, felmondták a szolgálatot, ő pedig térdre eset. Törölgette a szemeit, de nem mert felnézni, vagy nem akart.
- Keo...? - remegett a hangja, ahogy kimondtam a nevet, egyszerre esdeklőn, hogy mégis csak ő legyen, és lemondón.
- Nem, Tenkai. Takeo az unokatestvérem. Én Mizushima Tenkai vagyok. De akkor van egy tippem, hogy az a balga csinált már valamit. Remek, és most én kapok ki érte. – hátradőlt és forgatni kezdte a szemeit, majd vissza előre, és töltött a csészébe egy kis alkoholt, és a csaj elé tolta.
- Zsebkendőt nem tudok adni, az nincs. De most igyál, az segít. – közölte parancsolóan.
S’ ha mást nem is csinált a csaj, legalább leült.
- Sajnálom... – lehelte remegős hangon, és látszott rajta, hogy ismét megindulhatnak a könnyei, de meg sem próbált a pohárért nyúlni.
- Na, semmi baj, nyugodj le, Ő a közelben sincs, valójában fogalmam sincs, hogy merre is van… -egy pillanatra elgondolkozik, majd egy hümmögés társaságában rántja meg a vállát.
- Tényleg igyál egy keveset. Megnyugtat, és felmelegít, utána pedig ha ez sikerült, elmondhatod, hogy mi is ez az egész. Rendben? Nem kell félni, titok marad. – lágyabb lett a hangja, kedvesebb, és ráadásul még barátságosan mosolyog is.
Újra megtörölte a szemeimet, és végre felnézett a csaj. S’ elég rendesen elpirult, aminek az okát nem értette Tenkai.
- Tudom, senki sem tudja, hogy hová ment. - fordította oldalra fejét, elnézve a horizont felé. - Sosem iszom, szeretek a tudatomnál maradni. –válaszolta
- Áh, nem baj, megmaradt Shou családfőnek. – mondta vigyorogva, legalább nem neki kell vezetni a családot, és ilyenek, túl strapás lenne, na meg nem is tudna akkor eljárni építgetni, meg segíteni, bár előnye lenne, senki se szólná meg Killer miatt, aki most kezdte el húzogatni Tenkai kimonojának az ujját.
- Jójó, tudom, elfogyott, tessék. – elveszi az asztalról a tejet, és tölt a kis kedvence táljába, majd a figyelmét a kisírt szemű csajra irányítja.
- Na ja, mert ha a tudatodnál vagy, akkor nem versz senkit papuccsal, vagy cipővel, legyen az bármi, kemény, az tuti. – fájdalmasan arcot vág, bár nem volt az a verés, de kellemetlen már igen. – Szerintem jó lesz az, ha kicsit iszol. Meg különben is, mit tudnál csinálni ittasan? Nem hiszem, hogy durvábbat, mint előbb.
- Egy férfi ne nyavajogjon ilyesmi miatt! De sajnálom a kirohanást, nem fordul elő többet. - és egyenes háttal felállt, majd meghajolt.
- Ha váratlanul ér, szerintem igen is szabad nyavajogni. – összefonta a mellkasa előtt a karjait, és közben pedig mosolygott. Tényleg nem fájt, de most eljátssza a sérült szerepét.
- Szerintem se, most már csak megismersz, hátulról is, igaz? – kérdezte kuncogva, pedig a hajukat leszámítva, nem annyira hasonlítottak Takeoval, csak a név, és a haj, amin gondolkozik, hogy talán egyszer lenöveszti, és még ki is vasalja. – Jaj nem kell ez a hajlongás, csak véletlen volt, nincs itt szükség ezekre a formaságokra. – mosolyogva legyintet egyet, ketten vannak, minek ide a nemesi marhaság?
- Elnézést, hogy megzavartam a fiatalurat.
– Héééé, fiatalúr? Talán kölyöknek látszom? Na jó, lehet nem nő annyira a szakállam, sajnos, pedig mindig is akartam kör szakállta. – dörzsölgetni kezdi az állát, majd visszanéz a verekedősre, aki a jelek szerint menni akart. – Na, most hova? Szerintem sehova. Elengedlek ilyen állapotban, aztán ha valami bajod lesz, akkor én leszek előszedve, lecseszve, meg ilyenek, na azt már nem, tedd le azt a csinos hátsódat, legalábbis gondolom az… na, de eltértem a tárgytól, csüccs le, igyál, és majd ha rendbe raktad magad, talán mehetsz. Ne kelljen kétszer mondanom. – játékosan emeli fel a karját és fenyegetőzik az ujjával. Hiába no, nem engedheti el.
- Valóban nem kelti egy matuzsálem látszatát. A Shiranui-ház feje vagyok, valamint az első osztag hadnagya, Seireiteiben nincsen olyasmi, ami engem bajba sodorna.
- Azért te se panaszkodhatsz, de egy ilyen fiatal és szép nőnek nem áll jól, ha könnyes a szeme.- ha már végre túl vannak a pofonokon és a cipővel verésen, terelhetik a beszélgetést kicsit kellemesebb területre is.
- Áh, hadnagy, és egy ház feje, szerencse. Már mondani akartam, amikor a hátamat verted, hogy ha nő, hadnagy, kapitány, gyerek vagy, akkor nem verlek meg, ha megfordulok. De a jelek szerint, rád kettő is igaz. De akkor se jó így elmenni, főleg akkor, ha tudják merre voltál, kapnánk a kellemetlen kérdéseket. – bár nem biztos, hogy Tenkai lenne elővéve, hanem inkább Shou, ha már Ő a ház feje.
-Úgy érzem, ön le akar engem itatni
- ÉN? Olyat!? Dehogy. – kérdezte megjátszott sértődéssel, és még a kezeit is felemelte, ezt az alkalmat használta ki Killer, és már be is mászott Tenkai ölébe.
- Ej már fiú, ne féltékenykedj. – monda mosolyogva, és elkezdte simogatni a borzot.
- Nem akarlak leitatni, de szerintem van amikor jót tesz egy kis alkohol. Leveszi a súlyokat a vállunkról, néha jó belefelejtkezni abba a mámorba, amit a részegség adhat. Szerintem ez jól jönne neked is. Ja, és ne magázz, maradjunk a tegezésnél.
- Szükségtelen bókolnia nekem...
- Szükségtelen vagy se, de megteszem. De nem is igazán bók ez, hanem az, amit látok, és kimondom azt, amit gondolok. – nyílt, egyenes beszéd, ilyen volt a stílusa, a felesleges kerülőutakat nem kedvelte, ha nem mondják ki amit akarnak, a végén nem marad más belőle, mint egy massza, amiből nehéz kivenni a lényeget.
- Nem hiszem, hogy bárki is kérdőre merne vonni egy főnemest, így nincs mitől tartania. S’ úgy gondolom, hogy aki nem elég erős ahhoz, hogy tiszta tudatánál megbírkózzon a dolgaival, annak az ön által említett mámorban sem megy. Aki menekül, az csak a probléma árnyait látja, amik talán hatalmas szörnynek tűnnek, de ha megfordulna, lehet hogy csak egy apró egeret látna. Úgy gondolom az illem megköveteli, hogy ne tegezzem. Talán a korábbi reakciómból nem látszik, de mindig betartom az etikett szabályait, épp ezért kárpótolnám is a félreértés miatt.
- Áh, szerintem akad, más főnemesek. De csak unokatestvér vagyok, sose leszek a ház feje, így engem könnyebb elkapni. – beletúrt Killer szőrébe, mire az állat egy nagyot ásított, és úgy morgott, mint ahogy a macskák dorombolnak.
- És te talán félsz megfordulni, hogy meglásd az egered? Talán bátorság kell, azt is megadhatja az alkohol. Kihozza belőlünk azt az énünket, aki nem fél, aki megteszi, amit máskor nem mer. S’ szerintem nem jól gondolod. Mi számít erősnek, gyengének? Hasznavehetetlen szavak csak, és csak a mámor segíthet, nem kell megoldást találni, egyszerűen csak el kell felejtkezni a gondról, ebben segít az, amit én kínálok. – bár elég nyakatekerten fogalmazott, és nem is nagyon érti, mit akart ezzel kifejezni, de most beleveszett a szavaiba.
- Ha kárpótolni akarsz, az így nem fog menni, kezelj úgy, mint egy egyszerű shinigamit, ne mint egy nemest, tegezz, és fogadd el az italt, érzed jól magad, felejtsd el a könnyeidet, amit az a mihaszna csalt ki belőled, legyél szabad egy kis időre, rázd le a rangod láncait.
- Az alkohol nem ad bátorságot, csupán tompítja a tudatot. Aki felejteni akar, az egyszerűen gyáva és tehetetlen, én pedig nem akarok ilyen lenni. – végre egymás szemébe néztek.
- Vagy talán mert akadnak olyan dolgok az életében, amit jó elfelejteni. Szerintem az lehet igazán gyáva, és tehetetlen, aki keserűen kapaszkodik a múltba, nem tudja elengedni azt, azt hiszi, hogy még mindig számít. A végén pedig nem marad más, mint egy megkeseredett szobor, ami csak úgy létezik, magányosan, céltalanul. És ha az alkohol segít ezt elkerülni? Hát a francba is, azt mondom, akkor nyugodtan igyanak csak. – állta a nézést, sőt viszonozta is azt. De túl merev, túl merev volt ez a nő, hamar citromot kaphatott az élettől, ha ennyire nem tudja, hogy kell limonádét csinálni belőle.
- Bármennyi gondom is van, nem kívánok egyikről sem megfeledkezni, mert az nem szünteti meg, csak eltemeti, így azok a legváratlanabb pillanatokban bukkannak elő. Nem bújhatok ki a bőrömből, ahogy ön sem. Nem szabad úgy tennie, mintha nemesnek lenni csupán játék lenne...
- És ha előbukkannak? Akkor mi van? Csak több földet kell rádobni, nem pedig eltemetnie magát. Lehet a múlt formál olyanná, amilyenek vagyunk, de a jelenben még alakíthatunk, hogy a jövőben még jobbak legyünk. De ahhoz az kell, hogy a múlt által kifaragott részeket lecseréljük.- érdekes egy beszélgetés kezd lenni, mindketten a saját véleményüket mondják, de hogy egyikük se nagyon fog engedni, az biztos.
- Nem is teszek úgy, a kötelességemet elvégzem, de egyszerű helyzetben vagyok, nem várnak el annyit, mint attól, aki vezet is egy családot. De te hogy teszel? Nem úgy teszel, mintha a nemesség olyan jó lenne, inkább kényszernek érzed. Tudod mit látok, ha rád nézek? Egy szép virágot, amit most rengeteg gaz ölel körbe, de az a virág vágyik arra, hogy valaki gondozza, táplálja, hogy élhessen végre egy kicsit.
- Nem hiszem, hogy bármit is felejtenünk kellene, mert az azt eredményezné, hogy megismételjük a hibáinkat. A múltunk igenis számít, akkor is, ha nem éppen a legszebb, de én sem gondolom azt, hogy csupán abba kellene kapaszkodnunk. Az alkohol pedig nem segít, csak butít.- még a szemeit is megforgatta a nemes csaj.
- Szerinte de, vannak az életünkben olyan kellemetlen pillanatok, amikre jó nem emlékezni. Kimondott szavak, vagy éppen rossz helyre nyúlások, esetleg az, ha valakit hátba vágunk egy cipővel. Ez mind, mint olyan dolog, amit jobb elfelejteni, de tanulunk is belőle, és már ösztönösen máshogy cselekszünk. Pedig én azt látom, hogy görcsösen abba kapaszkodsz, nem akarod elengedni, mert a végén, talán még igazat is adnál nekem. Segít az, csak tudni kell a mértéket, és azt, hogy mikor kell inni. – bár lassan elpárolog az is, amit kitöltött, de az üvegben még van, és abból iszik is egy keveset.
- A jelenjén csak úgy tud alakítani, ha ismeri és elfogadja a múltját. Aki eltemeti újra és újra, az abba a gödörbe esik bele, amit közben maga mellett ás. Nem érzem kényszernek, de jól látja, nem a nemességet szeretem, hanem a családomat. Azonban nincs szükségem férfira, aki gondoskodjon rólam. - a hölgy elfordította a fejét, elpirulva.
- Nem mondom, hogy nem kell elfogadni, el kell, de el is lehet felejteni utána, elfogadtam, a részem lett, és el is felejtem, a másik gödörtől pedig nem félek. Sokáig el lehet kerülni, hogy beleessek, és a másik gödör megtanít arra, hogy mire figyeljek. – ha máshogy nem is, de beletud égni az emberbe az, mire kell figyelnie, még ha nem is emlékszik arra, hogy mitől is tanulta meg.
- Akkor miért nem engeded, hogy a családod gondoskodjon rólad? Enged meg nekik, hogy egy szép rózsát neveljenek belőled. Mert nem nagyon ismerlek, de látom, amit látok. Merev vagy, ragaszkodsz az illemhez, csak azt éred el, hogy elhervadsz, és a családod is ezt fogja látni. – mosolyogva mondta el a véleményét, már az, hogy elpirult, már az egy pontot számít Tenkainak. De a kérdés most meglepi.
- És ön mit akar felejteni?
- Nem is tudom, talán már sikerült elfelejtenem őket, és ezért nem emlékszem. Bár azt szívesen elfelejteném, amikor kiskoromban egy verembe estem, ami teli volt pókokkal. – szabályosan kiverte a víz, amikor erre gondolt, és enyhe kis remegés szaladt végig a testén.
- Nem kell elfelejtenem, amit tettem, mert ez arra sarkall, hogy jóvá tegyem. Ha csak úgy túllépnék rajta, bármikor megismétlődhetne. Az pedig, ami a lényünk része lesz, azt nem felejtjük. A családom pedig gondoskodik rólam, mindegyikük, a maga módján. És jól mondja, egyáltalán nem ismer engem, ahogy én sem önt, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene a megfelelő módon viselkednünk. Abba pedig még senki sem halt bele, hogy betartotta az illemet.
- Vannak, amiket nem lehet jóvá tenni, azt el kell felejteni, és ahogy mondtam, vagyunk annyira fejlettek, hogy belénk ég az a tény, hogy ezt még egyszer ne. Mindannyian egy festmény vagyunk, amire lehet új dolgokat pingálni, vagy éppen régieket lemosni. A lényünket is éppen úgy lehet változtatni, mint a képet. – valahogy azt érzi, ez a beszélgetés nem fog sehova se vezetni, legalábbis a meggyőzés szempontjában, mindkettejüknek igaza van, és egyiküknek se.
- És a családod tudja, hogy van, aki miatt kisírtad a szemed, és elveszted az eszed? Mert szerintem nem tudja, és ez baj. Bár van, hogy a legjobb, ha egy idegennek mondod el, aki jobban átlátja, és nem elfogult. De mit mond az illem arról, hogy ha a másik megkér a tegezésre, és azt te visszautasítod? Az nem sértés véletlenül?- kérdezte vigyorogva.
– A múltat pedig ne feledni akarja, csak változtatni, többet ér vele.
- Talán, talán nem, van amit nem tudok változtatni, ahogy nem tudom elkerülni azt se, hogy abba a verembe essek, de változtatni se tudok azon, ami akkor megtörtént, és kialakul bennem. Au… már megint álmodik.- Killer volt az, álmában gyakran rágcsál, és most Tenkai ujja volt a cél, amit a férfi inkább elhúzott. – Már megint megharapott, szerencse, hogy este nem a lábam közt alszik. – mondta vigyorogva.
- Szerintem az emberek lénye nem változtatható meg csak úgy, és nem is szorulunk rá.- az asztal lapját nézte a csaj, úgy festett, hogy nem kívánt egyetérteni Tenkaial.
- Még egy pont, amiben nem értünk egyet. Szerintem változtatható, elég türelemmel, és idővel az, és szerintem vannak, akik igen. – például Aizen, rá tényleg ráfért volna egy kis változtatás, mennyivel erősebb lenne a Gotei, ha Aizenből egy rendes gyereket csinálnak.
- Arra bíztat, hogy önnek meséljek róla? -vontam fel a szemöldökét.
- Nem bíztatlak, csak egy ajánlatot tettem, és talán nem is lennél képes rá, ha Rá hasonlítok, és az eszedbe jutatom. És ami azt illeti, szerintem egy ismerősnek se nagyon tudnál erről beszélni. – pedig az lenne a lényeg, hogy egy idegennek mondja el, nem egy ismerősnek, de nő, nehéz meggyőzni, sőt, talán lehetetlen is.
- Sajnálom, nekem ez egy idegennel szemben nem megy olyan könnyen.
És sok mindenen tud változtatni, ha akar, ha igazán akar. Nem az eszközei nincsenek meg, hanem az akarata a legtöbb embernek.
- Talán a pókokra célzol? Azon tényleg nem tudok, ha csak meglátok egyet már frászt kapok, jobb esetben elszaladok a fenébe. – szégyelli ezt, le is süti a szemét, de hamar visszanéz a vendégre. – Ebben egyetértek, néha az akarat hiányzik, ahogy belőled is az hiányzik a változásra. És ha már ennyire nem akarsz tegezni, az ajánlatom a következő, hogy kiengesztelj, hívj meg vacsorára.
- Igen, valóban sokmindenben emlékeztetsz rá. -arcán szomorkás mosoly futott végig, közben a kezeit nézte, ami az ölében nyugodott.
- Az annyira nem jó, de talán a beszélgetésünk végére rá fogsz jönni, hogy Takeo és én, mások vagyunk. De unalmas is lenne, ha a családodban mindenki egyforma lenne, bár nem is akarok Rá hasonlítani, legalább a hajam más.- nem említi meg a tegezést, főleg, mert utána ismét átváltanak magázásba, inkább elrakja ezt későbbre.
- Azonban a helyzet nem olyan rossz, mint azt gondolod, végtére is nem teherbe ejtett, és próbálta aztán megölni a családomat... az embert furcsa dolgokra készteti a félelem, és még furcsább dolgok váltják azt ki. - lágyult el a tekintete.[
– Na igen, bár érdekes lenne, ha bárki teherbe tudna ejteni, szerintem ott még nem tartunk, hogy szülni tudjak. De komolyra véve a szót, ez pont olyan, amit egyszerre felejteni kell, és emlékezni is rá. Pontosabban kell valaki, aki segít felejteni. – a szavai alapján arra lehet következtetni, hogy ajánlgatja magát, pedig erről szó sincsen, csak a véleményét mondja el.
- Mint amikor a sötétben fény vetül valamire, és szörnynek hiszed, végül kiderül, hogy csak a zoknid volt az. Apró, és gyermeki félelem, de pont azok a dolgok közt van, amik emberré tesznek minket. – bár szívesen megszabadulna a pókoktól való félelmétől, vagy lecserélné a kígyókra, azokból nem sok van erre.
- Nem ismer, nem tudhatja, hogy ami most vagyok, nem-e változás korábbi önmagamhoz képest. Fogalma sincsen arról, hogy milyen vagyok, hiszen csak pár perce találkoztunk.
– Hát, remélem nem kapod le a cipőt megint, de ha ezzé változtál, elég durva lehetett az előző éned. Miért akarna bárki egy merev nő lenni, vagy férfi? Amikor az arcodon jobban állna a mosoly és a nevetés, mint ez a szoborarc. – és ha már állat van említve, kap az is egy simogatást.
- Nem zavar az állata. Várjunk, vacsorára? Mért akarna velem étkezni?
– Örülök neki, de ha elvinném magammal, hajlamos lenne rosszalkodni. Miért ne akarnék? Azt mondtad, hogy ki akarsz engesztelni, nem? Tegezni nem akarsz, akkor itt van az ára, egy vacsora. És az illem szerintem erről is tesz említést, nem?- kérdezi vigyorogva, akkor fordítsa ellene a saját fegyverét.
- Nem azt mondtam, hogy egyformák, de úgy érzem, talán túl sok mindenben is úgy vélekedik, mint ő.
- Sajnos ez már így van, ha valakivel sok időt töltesz el, akkor ragad át valami a másikról.– kár, hogy így van, nem rajong azért, ha máshoz hasonlítják, főleg a jelen helyzetben. Még majdnem jogosan is kaphatott egy verést.
- S’ szerintem keressen egy korban önhöz illő lánykát, nekem nincs szükségem megváltásra... kitolta maga alól a széket.[/color]
- Áljáljálj. Magamra utaltam talán? Nevet nem mondtam, csak egyszerűen a véleményemet közöltem. Volt egy tippem, hogy nem vagyok az eseted, nem is zavar. De ha már az éveket említed, mennyinek tippelsz? Megsúgom, még száz se vagyok, de a kilencvenet is alig kaparom. S’ ami azt illeti, de van, csak nem akarod beismerni, de nem az én dolgom, hogy tovább győzködjelek. Rá fogsz majd jönni, hogy elszaladtak az évek, és egyedül maradtál, és végül megsavanyodsz. – nyersen, és egyenesen a csaj szemébe mondta a véleményét. Egyűtérzést nem fog Tenkaitól kapni, vagy éppen sajnálatot, ahhoz tényleg nem ismerik egymást.
-Azért, mert valakiben van tartás, nem lesz rosszabb, mint az, akiben nincs. Ne próbáljon megfejteni, vagy ilyesmi, elvégre keveset, nagyon keveset tud, és ez így van rendjén.
- Mondtam, hogy rosszabb lenne? De talán nálad ez már túlzott tartás, sőt, mintha karót nyeltél volna. S’ ahogy én, úgy te se tudsz sokkal többet rólam. Persze azok alapján, amit mondtam, az jöhetett le, hogy egy nemtörődöm, szabadosan élő nemes vagyok, de gondolj, amit szeretnél. – nem érzi fontosnak, hogy most aztán feltárja magát, meg elmondja milyen is. Minek?
-Nem hiszem, hogy szobor arcom lenne, sírni is látott, nevetni is fog talán, ha lesz rá okom... és valóban tisztább lenne a lekiismeretem, ha valamiképpen kárpótolhatnám a korrábbiakért. Tehát állom a vacsoráját, hol kívánná eltölteni?
- Hogy mondják? Egy repedés azon a falon, amivel a szíved veszed körbe. De attól még olyan az arcod, néha a szoborra is esik az eső, és legyen. A vacsorát itt, nálunk fogjuk eltölteni, ha már itt is történt a baleset. – bár sok reményt nem fűz a vacsorához, hamar túlesnek rajta, elköszönnek, és nagy eséllyel többé nem fogják látni egymást.
- Szerintem nincs olyan probléma ezen a világon, ami csak férfiakkal oldható meg. :/ És talán nem ismerem a korát, de tizenhatnál többnek nem mondanám...
- Nincs hát, a nők is alkalmasak sok probléma megoldására, ezt elismerem. Tizenhat? – meglepetten vonja fel a szemöldökét. – Az kicsit fiatal, olyan hetvenet még adj hozzá, és közel van a megfelelő évhez. – az a fránya szakálltalanság, tényleg növesztenie
kellene.
- Én azért nem savanyodik meg egyetlen nő sem, mert nem él kapcsolatban, ne legyen naiv! Itt nem én vagyok, aki karót nyelt, elvégre nem én gondolom azt, hogy csak egy férj mellett lehet boldog egy asszony...
– Ahogy én se gondolom azt, de neked ez jön le a szavaimból. Erre vágynál? Egy férje, aki néha megmondaná a magáét, és szembeszállna veled? Karót talán mindketten nyeltünk, hiszen egyikünk se enged, és a saját igazát hajtja, csak veled ellentétben, ezt most beismertem. – még egy pont Tenkainak, legalábbis szerinte.
- Az én szívemet nem veszi körbe fal, csupán csak az arra érdemesek felé táplálok mélyebb érzelmeket. Ha itt fogyasztjuk el, akkor igazából nem én hívom meg önt, hanem fordítva...
– Tippelhetek? A családja, és szerintem Takeo is az volt, felejtse el azt a faszt. S’ ami azt illeti, igen, itt fogjuk fogyasztani, de te hívsz meg, majd megmondom, hogy mi mennyibe került, és akkor fizetve is lesz, én csak a helyet állom. S' szerintem már elég rendesen mehetnéked van, nem is tartalak fel. Gondolom kitalálsz, viszlát. - ölében Killerrel felállt, és otthagyta magára a nőt. Legalább Tenkai mondta ki az utolsó szót.
- Nem vágyom ilyesmire... bőven kijutott nekem a jóból. Nem attól leszel merev, hogy nem engedsz az igazadból, elvégre a kettő nem függ össze. És ne beszéljen így egyetlen családtagjáról se, mert higgye el, bármikor megbánhatja... Rendben, majd levélben megküldöm az időpontot.
Hallotta, hogy mit mondott a vendég, de már kimondta a saját lezárását, majd a vacsoránál fog reagálni ezekre a szavakra.
- Nah, ez egy fura találkozás volt, nem? Szerintem is, na mindegy, irány az ágy, és pihenés.- mondta mosolyogva a kedvencének, majd befordultak egy sarkon, és már el is tűntek.



~ Kinézet

176cm magas, és 93kg a súlya. Átlagos testfelépítése van, se nem izmos, se nem vékony, olyan pont jó. A bőre világosabb árnyalatú, családi géneknek köszönhetően. Rövid, tüskés vörös haja van, szemei pedig szintén vörösek. Ha nem éppen a shinigami uniformist viseli, akkor az Emberi világból vett ruhákat visel. A zanpakutoját a ball oldalán hordja. A ball karját könnyökétől lefelé egy mesterséges végtag pótolja. Amiket magánál tart még, azokat általában a zsebeiben hordja.


~ Jellem

Elég határozott a fellépése, bárkinek megmondja a véleményét, ha jó, ha rossz. Nem szereti kerülgetni a forró kását, egyenesen, a lényegre tér. Nem riad attól se vissza, ha el kell járnia a kezének, ha az segít, akkor miért ne tenné? Ám ezek mellett kedves is, és nem a buli elrontója, szívesen részt vesz bármilyenben, persze ha hülyeség, akkor megint csak közli a véleményét. Kedveli a jó vitákat is, de csak ha a másik fél nem ostobaságokkal érvel. Látszólag hanyag egy nemes, de csak látszólag, amit megkövetelnek tőle, azt meg is teszi, és nem szalad el a felelősség elől, vállalja a tettei következményét. De ha nem muszáj, akkor kerüli feltűnést, ezért is lehet aránylag ismeretlen a neve. Szívesen segít másoknak, sőt, kifejezetten élvezi, ha a nála szegényebbeknek segít, legyen az építkezés, vagy valami más. A családjáért és azokért, akiket a barátjának tart, a végsőkig kitart. Ritkán fogyaszt alkoholt, csak ha valami jó alkalom van, cigizni pedig egyáltalán nem cigizik, helyette inkább nyalókát fogyaszt. Hajlamos arra, hogy néha menetközben belemerül az éppen aktuális Jumpba, és nekimenni dolgoknak. A mangák iránti szeretete ellenére nincs annyira tisztában a fogalmakkal. Legjobb barátja egy Killer nevű, hím borz.


~ Zanpakuto/képesség

~ Zanpakuto

Neve: Kishu/Lovasok
Fajtája:Kidou
Shikai parancsa: Kakero, Kishu /Vágtázatok, Lovasok!
Shikai kinézete: Attól függ, hogy melyik módban van. Ez a Kousen külső. Ez pedig a Kiga külső. Ha nincs aktiválva a shikai, akkor úgy néz ki, mint egy átlagos katana.
Támadások:
Kousen/Háború: Az első lovas. Amikor ezt a módot hívja elő, a zanpakuto pengéje felvöröslik, és reiatsu szemcsékre esik szét, majd ismét újraépül, immár Kousenként.
A sikeres negyedik vágásnál, az ellenfél belsővilágában/lelkében, meg jelen egy másolat Kousenből. Pontosabban az az alak, aki Kousent személyesíti meg a két lovasból. S’ ha megjelent, akkor az ellenfél már két fronton is harcol egyszerre, elsőnek a külső, az igazi világban, másodjára a belső világában is. (Játék szempontjából ezt úgy kell elképzelni, hogy a belsővilágban lévő harcnál is rendesen megy a játék. Mintha csak egy normál KT lenne.) Minden második sérülés, amit Kousentől szenved el a belsővilágban, az meg jelen kint, az igazi testen is. Ha legyőzték Kousent, akkor ahhoz, hogy még egyszer használni tudja ugyanazon a személyen, legalább egy órának el kell telnie.

Kousen annyi LPvel jelen meg a belsővilágban amennyi Tenkainak van. De a zanpakuto minden újabb sikeres negyedik vágása után Kousen erősebb lesz 1000LP-vel. Fegyvere két rövidkard, amik láncra vannak erősítve, 5 méterre nyúlnak csak ki.
Gyorsasága és fegyverhasználati képessége megegyezik Tenkaiéval. A további LP növekedéssel csak erősebb, ellenállóbb lesz, több pontja nem.

Előnye még, hogy a belsővilágbeli harc a gyengébb ellenfeleket, vagy akik nem tudják megosztani a figyelmüket, azok néhány pillanatra "lefagyhatnak", így Tenkainak nagyobb esélye van a sikeres támadásra.

Minden 12. pont, amit a zanpakuto skillre rak, eggyel csökkenti a szükséges vágásokat, hogy Kousen megjelenjen a másik félben.

Kiga/Éhínség: A második lovas. Amikor ezt a módot hívja elő, a zanpakuto pengéje szürkésen felizzik, és reiatsu szemcsékre esik szét, majd ismét újraépül, immár Kigaként. Kiga így néz ki. Kiga támadása a következő. Minden második sikeres vágás után a delikvensen egyre inkább vágyakozni kezd a kedvenc étele, itala után, egyre éhesebb, szomjasabb lesz, még végül elhatalmasodik rajta az éhínség, és nem képes tovább figyelni a harcra, ezzel beleszaladva a sérülésekbe. Persze addig, még ez megtörténik, a fokozatosan terjedő vágyakozás is belezavarja a hibákba.

Kigat és Kousent nem képes csak úgy, felváltva használni. Ha mégis ezt akarja, akkor minimum el kell telnie 3 körnek, és akkor a másik mód hatása megszűnik. De az addigi sérüléseket, amiket Kousen okozott, azok megmaradnak.

Bankai parancsa: Inanake, takerikurue Kishu/ Nyerítsetek, tomboljatok! Lovasok! (Még nem érte el)
Bankai kinézete:
Támadások:
Oujou/Halál:?
Ekirei/Pestis:?


~ Szeret-nem szeret

Szeret:
- Killer
- Nyalóka
- Manga
- Kétkezi munkát
- Sütni

Nem szeret:
- Pókok
- Pókember
- Shounen mangák főszereplői
- Fanservice
- Káposztát

~ Felszerelés(ek)

Mindig van nála nyalóka, meg az alap dolgok, pénz és ilyenek.