engedély karakter átalakításra: megvan
rokoni kapcsolat érintettekkel egyeztetve
jelszó: iaui io

Név: Shiranui Kikyo
Nem: nő
Kaszt: shinigami
Születési ideje: 1928.12.24.
Kor: 85 (külsőleg 19 körülinek látszik)
~ emberként: 0
~ lélekként: 85

Kinézet: Hosszú rózsaszínes haja rendezettségére rendkívül ügyelve van, mindig elegánsan fel van kötve, s gyakran különböző díszes kiegészítőkkel van ellátva frizurája. Szemszíne vörösesbarna. Rendkívül szereti a különböző, több rétegű, világos színű, selyemből készült kimonókat, melyeket gyakran visel szolgálaton kívül, ahol nem kötelező az uniformis viselése. Legnagyobb bánatára nem magas, alig 158 cm, bár szíve vágya még nőni hozzá egy keveset, mert így legtöbbször semmit sem ér el a magas polcokon és folyton – folyvást mások segítségére van szüksége ez ügyben, mely okán rendkívül rosszul érzi magát.

Jellem: Igen félénk és visszahúzódó. Beszélgetésben is a lehető leghalkabban, szinte már – már motyogva beszél, nagy tiszteletet mutatva mindeközben a másik irányába. Könnyen zavarba esik, ezt heves gesztikulálásával és paradicsom vörössé változó arcával is gyakran kimutatja, illetve hirtelen összefüggéstelen való beszédével. Szinte mindenhez engedélyt kér, s általában minden második szava az „elnézést” – és annak változatai. Gyakran magára vesz olyasmit is, amiről nem is ő tehet, emiatt néha depresszióra való hajlamot lehet felfedezni nála. Segítőkész és roppantul illedelmes másokkal szemben, illetve hamar megbocsájt, képtelen haragudni bárkire is. Szereti a művészetet és ebben kiemelkedő tehetséget is mutat, már gyerekként rajzolt, festett és mostanra már igazi „alkotónak” mondható, csupán fél megmutatni műveit a nagyközönség előtt, azonban szeretett kikapcsolódásai közé tartozik. Igen kiemelkedő a logikai játékokban nyújtotta tehetsége. Fiatal korával jár, hogy igencsak rajongó típus, gyakran elszalad vele a ló és fantáziájában olyan képek születnek, ami a valóságban elképzelhetetlen, így sokszor megesik vele, hogy két személyt is képes elméletben összeboronálni, akik igazából negatív érzelmeket táplálnak egymás irányába a való életben.

Zanpakuto:
- Neve: Szívhercegnők (Kokoro no Himemiya)
- Fajtája: gyógyító
- Kinézete: Lélekölőkardja alap állapotban egy aranyból lévő hajtű, melyen egy hidra mintája tekeredik végig, s a legvégén egy kis függőként egy mérleg csüng. Kikyo már csak praktikusságból is a hajában hordja a „zanpakutoját”, lévén igen szép hajdísz a funkcióját nem tekintve. A hidra szeme kék ékkőből van, mely közelebbről nézve vízszerűen fodrozódik, ha fény éri, ezzel utalva lélekölőkardja a képességre, melyet feloldás után használ, s ezzel növekszik az ékszer szépsége az alapállapotában.
SHIKAI:
- Parancsa: Vállaszatok (kérlek), Szívhercegnők! (Sugutte kudasai, Kokoro no Himemya!)
- Kinézete: A feloldást követően tulajdonképpen a hajtű kis függője nagyobbodik fel. Egy aranyból álló mérleg lesz belőle, melynek tetején egy kis kampó van, ahol kényelmesen fogni lehet az eszközt. A mérleg tálkái mintásak, a jobb oldalit angyal szárnyak szegélyezik, míg a bal oldalit ördögszárnyak ékesítik. Ebben az állapotában Kikyo zanpakuto szellemei látható alakot öltenek, mindkettő egy-egy alig tizenkét centis tündérszerű lény, az egyik egy apró angyalra, míg a másik egy ördögre emlékezteti az embert (Kikyo praktikusságból az angyalt Ko-sannak, míg az ördögöt Ro-samának nevezi). Egyik sem fogja vissza magát ilyenkor sem, sajátos kis kellemetlen viselkedésükkel gyarapítják a társaságot. Természetesen a hajtűn tekergő víziszörny sem marad el, óriási hidra magasodik ilyenkor Kikyo mögé, mely kék kristályszerű anyagból áll, de teste belsejében vizet látni. A hidra a technika elhangzásáig jelen van és teljesen ártalmatlan lényegében, ha megpróbálják megsemmisíteni darabokra esik szét, de ismét összeáll, ameddig Kikyo lélekenergiája bírja, mivel a reiatsujából áll össze.
TÁMADÁSA:
- Tembinkyuu no Umihebiza – Mérleg hidra:
Ezen parancs hatására lép érvénybe Kikyo egyetlen képessége, mely abból áll, hogy a személy, aki az öt méteres körzetén belül helyezkedik el, és rágondol, annak lélekenergiája „elemzésre” kerül a mérleg által, melyet a kezében tart. A személy reiatsujából áramlik egy kicsi mindkettő tálacskába, mely során a mérleg az előbbi cselekedeteit mérlegelve billeg. Ha az angyal szárnyas tál helyezkedik el feljebb a végén, akkor a körülötte tekergő vízből álló hidra szájába veszi a gondolatban forgó személyt, majd egy vízbuborékká formálódva a benne lévő folyadékkal meggyógyítja a sérüléseit. A vízben ilyenkor tökéletesen lehet levegőt kapni.
Ha az ördögszárnyas tálka billen fölfelé, akkor a metódusa hasonló az előzőhöz, a hídra bekapja a szájába az illetőt és vízbuborékot formál köré, de a gyógyító hatással ellentétben ez a víz kellemetlen fájdalmas dolgokat eredményez. A vízben lévő személy sérüléseiben – ha van – maró, fájó, csípő hatást érezhet, mindemellett pár másodperces fulladozáson kell keresztülmennie, ugyanis ilyenkor a vízben nem lehet kényelmesen levegőt venni.

Zanpakuto hatóereje pontokra osztva:
- 1-6 pont: nyílt sebek gyógyítása, minél több pont van a zanpakuto kezelésen, annál nagyobb nyílt, felszíni sérüléseket gyógyít be.
- 6-10 pont: mérgezések, bénító hatású technikák ellen gyógyít (méreg alapú technikákkal ejtett sérülés hatását nem tudja 100%-san kimosni a szervezetből, csupán enyhíteni tudja az okozta fájdalmakat).
- 10-16: minimálisan pótolja az elvesztett vér mennyiségét, illetve magasabb pontok esetén megállítja a belső vérzést.
- 16-20: már töréseket is képes rendbe hozni, minél magasabb a zanapakuto használatra tett pontok száma, annál biztosabb a csont helyes összeforradása, illetve annál több és komolyabb törések gyógyítására képes.
- 20-24: ezen a szinten már a belső szervek sérüléseit is regenerálja.

A technika hatása 10 másodperc/zanpakuto pont ideig tart, minél több sérülése van a buborékban lévő személynek annál lassabban gyógyul, amiért a zanpakuto a komolyabb sérülések rendbe hozásával kezdi mindenképp, ennek sorrendjét Kikyo nem képes megváltoztatni. Például: ha valakin olyan technikával támadtak mely mérgezte a szervezetét, azonban több vért is vesztett, akkor a vérzést szünteti meg elsődlegesen, nem pedig a méreg hatásán fog enyhíteni a zanapkuto.
Ha a mérleg a negatív oldalra billen, pontosan az előbb felsoroltak ellenkezőjét váltja ki a buborékban lévő személynél. Például: a mérgezés hatásának enyhítése helyett az illető szervezetében lévő anyag hatóanyagát még erősíti is.
Vagyis Kikyo zanpakutoja egy kétélű fegyver, melyet tiszta gondolatokkal kell használnia, hiszen ha nem a megfelelő személyre gondol, kin alkalmazni kívánja a technikát, akkor elhalaszt egy lehetőséget. Illetve a zanpakuto teljes körűen visszatekint az illető múltjába, s nem csak a látottak alapján mérlegeli, hogy meggyógyítja e, avagy sem. Tehát egy negatív személyiséggel rendelkező személy, ki eddigi életében csupa rosszat követett el, annál erős a valószínűsége, hogy nem gyógyulni fog, hanem sebződni a technika által, hacsak pályafutása során természete nem vett Pál fordulatot, mert akkor a mérleg billenhet a pozitív irányba is.
Kikyo maximum háromszor képes bevetni a technikáját, ezt követően a lélekölőkardjának feloldása megszűnik!

Szeret – nem szeret:
+ virágokat;
+ családot;
+ segíteni másokon;
+ szép, főleg virágmintás kimonokat;
+ rajzolni, festeni;
+ vizet.
- kiabálást;
- bántalmazást;
- haragot;
- ok nélküli harcot;
- veszekedést;
- magasan elhelyezett dolgokat.

ELŐTÖRTÉNET:

Szeretem a virágokat, telis-tele vannak élettel, szépséggel, látványuk pedig békességet és szeretett sugároz. Ráadásul mindegyik más-más mondanivalóval rendelkezik.
Beleszippantok a levegőbe, hogy kiélvezzem a friss levegőt, mely gazdag a különböző növények illatával. Majd letérdeltem a fűbe, hogy a kezembe vegyek egyet. Fehér rózsa volt, még alig nyílt ki, kevés tüske volt rajta, így nem sértette fel a kezemet. Lehunyva szememet emeltem arcomhoz, hogy élvezhessem illatát, s ekkor régi emlékek lettek újból valóságosak előttem.
- Látja Ojou-san? Ő itt Kikyo, az új játszótársa – az emlék az enyém volt, mégis kívülállóként álltam és néztem a történéseket. Elmosolyodtam a fiatal Naomi-nee-sama látván, ahogy mosolyogva szemlélte gyermeki önmagamat a babaágyban, miközben cselédek sürögtek-forogtak körülöttük. Boldogság öntötte el a szívemet, ahogy a két, hozzám legközelebb álló személyt egy helyen láthattam, mint régen. Ugyan Naomi-nee-samával nem vagyunk vérszerinti testvérek, számomra mindig is olyan volt, mint egy szerető nővér. S nagyon örültem, hogy a Shiranui-ház vezető befogadott engem és édesanyámat, hiszen mindig nagyon kedvesen bántak velünk, igazán jószívűek voltak, étel és alvóhely mellett biztosították tanulásomat is, és adtak egy helyet ahol vidám gyermekkorban lehetett részem.
Boldogság járta át a lelkemet, mikor ismét a virágmezőn találtam magamat, azonban a kezemben fogott fehér rózsának már csak a szára volt a kezemben. A virág szirmai a szél szárnyán táncolva tovalibbentek, míg a régi emlékem egyikét éltem át.
Újabb virágot vettem a kezembe, ezúttal jácint volt az, amit megfogtam. Ennek az illata igazán csodálatos, de még a jelentése is lenyűgöző: játékok. Eszembe juttatja a régi időket, mikor annyi boldog pillanatot élhettem át játszva, szórakozva…
- Naomi-nee-sama, csináljuk virágokból szép ékszereket! – egy újabb emlékben találhattam magamat. A Shiranui-ház gyönyörűen virágzó kertjében álltam, s láttam, ahogy az alig négy-öt éves önmagam él a remek szórakozás adta örömökkel. Már akkor is szerettem a virágokat, akárcsak most, sőt még inkább imádtam játszani velük. Mindig vártam az újabb és újabb napot, hogy kint szórakozhassak a kertben, és ha zorddá fordult az idő, az sem okozott problémát, akkor papírból hajtogattunk virágokat. A legtöbb még most is megvan. Télen pedig hóból csináltunk szép növényeket a hóembereknek, és kerestük a tavasz eljövetelét jelző hóvirágokat.
Az emlékek fel-felbukkanása ismét abbamaradt előttem, s éltem a lehetőséggel, újabb virágért nyúltam. Ezúttal borostyán ág akadt a kezembe. Villás leveleit szemlélve meredtem el jelentésén, mely során újabb régi események fedték fel magukat lelki szemeim előtt.
- Okaa-sama, ezt el tudnád vinni, Ojou-sannak? – A sok boldog emlék közül egy kevésbé derűs pillanatot élhettem át ismét. Emlékszem, mennyire féltem megtenni ezt a lépést. Naomi-nee-samával egyre kevesebbszer találkoztam, lévén nemes volt, s bizonyos követelményeknek helyt kellett állnia. Ahogy ritkultak a találkozásaink úgy kezdtem félni, hogy talán soha nem látjuk egymást, így kissé félénken, de megpróbáltam élni a lehetőséggel. Tudván, hogy édesanyám mindig személyesen jelen van Naomi-nee-sama életében elkezdtem levelet írni neki, hogy az időt, amit nem tölthettünk együtt, pár sorban mégis újraélhessük azokat a pillanatokat, mikor boldogan elszórakoztunk együtt.
Mély levegőt vettem, ahogy a szél orgona illatát sodorta felém. Emlékszem, aznap is orgona virágzott mikor megkezdtem tanulmányomat a Lélektovábbképző Akadémián. Mikor felfedezésre került, hogy milyen könnyedén játszok a levegőben lévő reiatsuval, szinte azonnal elintézték, hogy megkezdjem a hat éves képzést, mely cseppet sem volt egyszerű számomra. Nem szeretem az erőszakot, így ártani sem áll szándékomban senkinek, hiszem, hogy mindenki jó és tiszteletre méltó ember, annak ellenére is, hogy milyen arcot mutat a külvilág felé. Emiatt igen nagy nehézségeim támadtak a kardforgatás és a pusztakezes harc tanulmányainak elsajátításában. Mindazonáltal az elméleti anyagot, és a démonmágia tudományát könnyebben vettem csoporttársaimnál. Előbb-utóbb pedig a mágia könnyed használata központba helyezett az osztályban. Mindenkinek meg volt a saját erőssége, azonban én bizonyultam a legjobbnak a démonmágia alkalmazásában. Roppantul zavarba ejtő volt, és amikor segítségemet kérték, hogy korrepetáljak másokat! Ijesztő volt. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem voltam jó tanár, megkérdezni se mertem, hogy segítségem egyáltalán pozitívan hatott-e az érintettekre, de jajj…
Viszont míg a démonmágiával kitűntem, helyzetem egyre kétségbeesetté vált a fizikai megerőltetést kívánó tárgyak elsajátításában. Pedig igyekeztem! Én tényleg, megpróbáltam Harmadik év végén azonban megismerhettem zanpakutomat, több meditációs gyakorlatot követően pedig nevét is elárulta nekem. Így az első pár diák között tudhattam magam, kik viszonylag hamar megismerték Lélekölőkardjuk szellemeit. De a neheze csak ezután következett. Kokoro no Himemiya rendkívül makacs volt, az utolsó előtti évben sikerült csupán meggyőznöm arról, hogy mennyire igyekszem elvárásainak helytállni, így megmutatta nekem igazi erejét, s egyúttal jótékony oldalát is. Ugyanis a Szívhercegnő nem volt egyedül, ketten voltak.
Mosolyogva néztem fel, ahogy az Akadémián töltött éveim csak úgy leperegtek előttem. S a kérdéses módon ölembe került kardvirágot kíváncsian emeltem fel.
Az emlékek, melyek ezúttal megrohamoztak nem is voltak olyan távoliak. Tulajdonképpen a vizsgaidőszak kezdete. Az Akadémián töltött hatodik évét záró felmérés, melyen eldöntetik, ki válik halálistenné és ki nem. Én őszintén szerettem volna shinigamiként szolgálni, megóvni a helyet, ahol felnőttem, ahol megannyi boldogság ért, akárcsak Naomi-nee-sama, kinek inspirálása sokat segített abban, hogy idáig eljussak. Azonban a vizsga gyakorlati része cseppet sem volt egyszerű az írásbelihez képest. Sőt, míg remekeltem a démonmágia használatában, ahogy az elmúlt évek alatt megannyiszor, a harcmodort, melyet el kellett sajátítania mindünknek, rendkívül keservesen sikerült bemutatnom. A lidérc, melyet a gyakorló pályán pedig le kellett győznünk, roppantul ijesztő volt. Egyáltalán nem voltam hasznos a csapatban, lévén fegyverem sem volt, amivel harcolhattam volna. Zanpakutom ugyanis nem küzdelemre termett, amikor megszólítottam egy hajtű alakját vette fel, nem pedig egy fegyverét, ahogy a legtöbb osztálytársamnál az jellemző volt. Egyedül csak a vizsga végén volt rám szükség, mikor csapattársam sérüléseit elláttam, azét ki végig megvédett, akárcsak az elmúlt években megannyiszor. Mindig is csodáltam kitartását és erejét, bántam is, hogy én nem lehetek olyan, mint ő.
Hetekig vártam az eredményekre mire a mai nap kézbe vehettem az üzenetet. Igazán szerettem volna az 1. osztagba kerülni, hiszen Naomi-nee-sama is ott szolgál Okaa-san szerint. Szerettem volna meglepni, de a levélben, melyben értesítettek, hogy jómagam is immáron teljes a Gotei 13-at szolgáló tiszt lettem, más szám szerepelt az általam annyira vártnál. Azonban ennek is ugyan úgy örültem, hiszen az is csoda, hogy meg voltak velem elégedve a vizsgákon, s ezen osztagban talán hasznukra is lehet képességem és így még több embernek segíthetek, aki rászorul, ahogy azt mindig is tettem és teszem most is. Holnap pedig az első lépésemet tehetem meg shinigamiként Seretei városában, hogy meglátogassam a kapitányomat, ahogy az mindent újonnan végzett tiszttől elvárt.
- Háh, én a helyedben visszamennék, és jól megleckéztetném azokat, akik így határoztak!
- Ez nem szép dolog tőled Ro, büszkének kell lenned Kikyo-chanra!
- Hányszor mondjam, hogy Ro-SAMA! Ro-samának hívj!
Elmosolyodva néztem a szökőkút peremén folyó két apró lélek vitáját. Az ördög jelmezes Ro-sama és az angyali Ko-san folyton veszekednek, mióta megismertem mindkettőjüket. Pedig szerintem igazán jó lenne mindkettőjüknek, ha egyszer kibékülnének egymással. Mosolyogva pillantottam a szökőkút vízébe, ahol Umihebizát láthattam elúszni pár lótusz alatt. Igen, azt hiszem készen álló szembenézni a rám váró megpróbáltatásokkal, és igyekszem helytállni mindenben.