Haruka Takagawa

Tárgy: Haruka Takagawa Szer. Dec. 25, 2013 5:20 am

Jelszó: aua aaaa

Név: Haruka Takagawa
Nem: nő
Kaszt: Shinigami
Születési ideje: 1978. január 26. (Elhunyt: 1997. február 18.)
Kor: 35

Emberként: 19 év
Lélekként: 16 év

Előtörténet:

Emberként:

Haruka egy januári napon született az angliai fővárosban, Londonban. Anyja brit, apja japán állampolgár volt. Mindketten igen tekintélyes szakorvosok voltak. Míg apja onkológusként praktizált, addig anyja szívsebészként szolgált egy londoni magánkórházban.

Haruka szülei – munkájuk révén – igen előkelő környezetben éltek. Hatalmas házuk volt London egyik előkelő negyedében, és beosztottak hada várta haza őket a kislánnyal. Külön sofőr, külön szakács, külön dajka, és természetesen külön bejárónő leste szülei minden szavukat.

A kislány mellé rögtön kerítettek egy nevelőnőt, így szinte Haruka a szülei nélkül, egy számára eleinte vadidegen ember mellett nőtt fel. Magántanuló lett, tanárok hada oktatta különböző tantárgyakban. Szülei szigorúan vették a tanulmányai eredményeit, hiszen szerették volna, ha lányuk is orvos lesz.

A lányt azonban nem érdekelték a komolyabb tantárgyak. Inkább csak bámult ki az ablakon és merengett, miközben a tanárok megpróbáltak minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy Haruka egy kicsit is figyeljen rájuk. Sikertelenül. A fiatal lány tanulmányi eredményei nem érték el a szülei által szabott reményeket, így gyakran parázs vita alakult ki köztük, mely végül általában azzal végződött, hogy Haruka becsapta szülei orra előtt az ajtót, és napokig szóba sem állt velük.

Haruka a művészetekbe menekült szigorú szülei elől. Ez volt ugyanis az egyetlen olyan tantárgy, amire szülei nem fektettek nagy hangsúlyt, de a lányt mindennél jobban érdekelte. Gyakran menekült a természetbe, leült egy fa tövébe, majd festegetett. Élvezte a magányt, ilyenkor tudott csak a gondolataiba menekülni. Tehetsége is volt a dologhoz, habár tudta, hogy festőként sose fog tudni teljesen kibontakozni, hála szüleinek.

Tizenhét évesen azonban teljesen kifordult magából. A viták szülei és közte egyre gyakoribbá és súlyosabbá váltak. Apja és anyja végre belátták, hogy lányuk sose lép orvosi pályára, de ahelyett, hogy békén hagyták volna, csak szigorúbb követelményeket támasztottak elé. Persze Harukának esze ágában sem volt ezeknek megfelelni.

Ehelyett buliból-buliba járt, és mindenféle bandához csatlakozott, akikkel hajnalig részegen csavarogtak az utcákon. Stílusát hetente változtatta, ezzel is az őrületbe kergetve szüleit. Barátai nem voltak, csupán alkalmi haverjai, akikkel a barátság kb. egy-egy buli erejéig tartott. Szülei ez ellen mit sem tudtak tenni. Pénzük és befolyásuk volt ugyan, de egyik sem tűnt elégnek ahhoz, hogy megfékezzék Harukát.

Tizenkilenc évesen a lány újból összeveszett szüleivel. A viták ekkora már mindennapossá váltak köztük, így Harukának a szokásos forgatókönyv következett: vita, ajtócsapkodás, kiabálás, majd felhívta egyik haverját, aki kocsival jött érte, és persze irány az éjszaka… Azonban ezúttal a dolog nem éppen úgy alakult, ahogy a lány eltervezte. A sofőr, aki aznap vezetett, részeg volt, amit azonban a lány nem vett észre. Vidáman bevágta magát barátai mellé, majd humoros csevelyt folytatott velük, aminek azonban nem várt vége lett…

A baleset este 9-kor történt. Az autó sofőrje elvesztette uralmát a jármű felett, majd frontálisan egy fába csapódott. Haruka az ütközés erejétől kivágódott a szélvédőn, és fejjel előre a fának ütközött.

Lélekként:

Amikor újra magához tért, már nem élt. Ő persze ezt nem tudta. Csupán annyit látott, hogy mentők és rendőrautók hada állja körbe a kocsi maradványait, mely félig összegyűrődve hevert a fa tövében, és pár kar lógott ki az ablakon. Senki sem került ki élve az autóból. A saját testét nem látta, azt addigra elszállították. Lassan ráeszmélt, mi történt, és szinte hideg zuhanyként érte a gondolat: nem él. Minden, amit életnek hívott valaha is, itt és most véget ért. Eleinte nem tudta felfogni. Később még kevésbé.

Fura volt a saját temetésén részt vennie, és végignéznie, ahogy szülei összeroppannak a gyász súlya alatt. Az anyja nyugtatókkal teletömve állta végig a temetést. Az apja tartotta magát, egészen addig, amíg a koporsót a sírba nem helyezték. Ott azonban ő is kiborult. Haruka sose látta még az apját sírni, egészen idáig. Másokra támaszkodva hagyta el a temetőt, hiszen önmagában aligha lett volna képes a dologra.

Haruka még sokáig bolyongott lélekként a Földön. Fogalma sem volt róla, hogy most mihez kellene kezdenie, erről senki se világosította fel. Létezik egyáltalán Túlvilág? Ha igen, akkor mégis hol? Mit kellene tennie ahhoz, hogy eljusson oda? Nyomasztotta a dolog, hogy bármerre megy, senkivel sem tud kapcsolatot teremteni. A napok teltek, de ő csak halványan érzékelte a dolgot. Számára nem volt se nappal, se éjszaka. Nem éhezett és szomjazott meg. Nem érzett, csak ürességet.

Egy nap azonban találkozott valakivel. Az illető egy sötét hajú férfi volt fekete kimonóban, és mintha a semmiből bukkant volna fel. Amikor észrevette Harukát, elmosolyodott, elővont egy kardot a tartójából, majd mielőtt a lány akár megszólalhatott volna, annak markolatát a homlokához érintette.

Soul Societyben:

Haruka egy számára eddig ismeretlen helyen tért magához, emlékeit teljesen elvesztve. A Peremvidéken, habár ő erről mit sem tudott. Útnak indult, és örömmel vette észre, hogy házak és emberek bukkannak fel, hát nincs egyedül! Néhányan megbámulták, néhányan tudomást sem vettek róla. Nyilván mindennapos dolog lehet errefelé egy új jövevény, bár Harukának fogalma sem volt róla, mit is takar az „erre” szó.

A lány csak sétált, bár nem tudta merre tart. Hirtelen azonban érezte, ahogy ujjak fonódnak a karjára. Ijedtében hátrált egyet, azonban amikor az ujjak tulajdonosára pillantott, megkönnyebbült: egy nyolc év körüli fiúcska tekintett fel rá. Ruhája szegényes volt ugyan, de a gyerek tiszta és ápolt volt. Nyilván törődtek vele:
- Ne ijesztgess! – A lány a rémülettől alig kapott levegőt. Amikor azonban látta, hogy a fiú elmosolyodik, ő is elmosolyodott. Egyszerűen nem tudott haragudni egy gyerekre. Leguggolt hozzá, hogy egy magasságba kerüljenek, majd megszólalt: - Mi a neved?
A fiú nem válaszolt. Ehelyett sürgetően megrángatta Haruka ruhájának szegélyét, majd intett, hogy kövesse. Választ sem várva indult el, néha hátra-hátra pillantva, hogy Haruka a nyomában van e.
A nyomában volt. Itt-ott kissé gyorsítania kellett ugyan, de mi tagadás, nem volt nehéz követnie a fiúcskát. Végül egy szegényes házhoz vezette őt, ahol ajtó helyett egy függöny szolgált bejáratként. A gyerek elhúzta, és belépett. Haruka a nyomában. A ház belülről is szegényes volt. Sehol egy tűzhely, sehol egy asztal. Ehelyett pár szék állt a bejárattal szemben, melyben azonban nem ült senki. A fiút ez láthatólag nem zavarta. Egyre beljebb ment a házban, majd végül megtorpant és megszólalt:
- Anyu! Apu! Új családtag érkezett!

A lányt mindenki szívesen fogadta, és mindenbe beavatták, amit a Peremvidékről, és annak lakóiról tudni kellett. Haruka meg tudta, hogy Soul Society egyik legszegényebb részén van, és hogy 13 őrosztag áll a lelkek felett, akik meg védik őket az úgynevezett Lidércektől, illetve az Élők Világában is rendet tesznek, ha esetleg egy vagy több lidérc bukkanna fel. Tudomást szerzett arról is, hogy a Peremvidéken élők nem igen szimpatizálnak a 13 Őrosztaggal, mivel elnyomottnak érezték magukat. Míg ők nap mint nap a túlélésükért küzdenek, addig az őrosztagok tagjai jólétben élnek, mindenük megvan, amit csak kívánhatnak. Ráadásul az is bosszantotta őket, hogy teljesen a shinigamikra vannak utalva, ha támadásról van szó, így magukat nem tudják megvédeni. Ha a segítség későn érkezik, áldozatul esnek. Ez szerencsére csak ritkán fordult elő, de az a pár eset is elég volt ahhoz, hogy a Peremvidék lakói a halálistenek ellen hangolódjanak.

Akadémia:

Teltek-múltak az évek, és a lány kezdett beilleszkedni a közösségbe. Besegített a munkában, és segítette az új tagokat is, akik a családjába érkeztek. Azonban ez nem volt elég neki. Habár errefelé nem igazán szívlelték a Halálisteneket, a lány mégis oda vágyott, ahol ők éltek. Annyi izgalmas dolog történhetne vele! Emellett persze kíváncsi volt arra, mit is tudna shinigamiként.

Tudta, hogy lenne esélye, hiszen érzett éhséget, mely arra utal, hogy van lélekenergiája, mely halálistenné tehetné, azonban ezt a családjának nem mondta el. Ehelyett nap mint nap élelmet csent olyan helyekről, melyet konkrétan az arra őrjáratozó shinigamiknak állítottak fel az árusok. Hiába az ellenszenv, ezek a kofák a shinigamikból éltek.

Próbálkozni azonban nem próbálkozott, ennek pedig egy igen egyszerű oka volt: nem szeretett volna szembekerülni a családjával, tartva attól, hogy ha elmegy a halálisten akadémiára, akkor ellene fordulnak, és elveszti őket. Ők jelentették az egyetlen mentsvárat ebben a világban a lány számára. Habár előző családjáról semmilyen emléke sem maradt, az érzés, hogy tartozik valahova, hiányzott volna neki.

Egy idő után azonban Haruka megunta a tétlenséget. Ha van lélekenergiája, akkor miért ne használhatná ki? Segíteni akart az itt élőknek, mindenkit meg szeretett volna óvni a Lidércektől. Mi ebben olyan kivetnivaló? Elvégre egy shinigaminak ez a fő feladata, miért kellene rosszban lenniük velük? Haruka be szerette volna bizonyítani, hogy hiába nyer felvételt az Akadémiára, a szíve örökké peremvidéki marad majd. Beadta hát jelentkezését az Akadémiára, és felvételt is nyert.

Szerencsére családja is osztozott ebben az örömében, de persze félve engedték útnak. Annyi rosszat hallottak már arról a helyről, de nem szerették volna Harukát akadályozni célja elérésében.

Az Akadémia izgalmas hely volt. Nem sokkal tanulmányai megkezdése után Haruka megkapta a kardját, melynek nevét ekkor még nem is sejtette. Gyönyörű kardnak tartotta a lány, és igazán büszke is volt arra, hogy egy ilyen mestermű tulajdonosa lehet.

Az akadémián megtanult harcolni, és kitanulta a mágia alapjait is, illetve ezeknek nagy részét el is sajátította. Könnyen tanult, hála a szorgalmának és kitartásának. Semmi sem volt egyszerű, de Haruka nem adta fel. Bármilyen akadály jött szembe, megoldotta, vagy igyekezett tudomást sem venni róla.

Kinézet:

165 centi, vékony, törékeny testalkatú lány. Hosszú, barna haja van, melyet shingamiként felkötve hord, de póttestben mindig kiengedi. Barna szemeivel szinte mindenkit elbűvöl a környezetében, hiszen képes oly módon használni őket, hogy a legtöbb ember képtelen nemet mondani a kéréseire. Egy kis bájos mosoly, mellé egy ártatlan nézés, és senki sem mond ellent neki.

Jellem:

Laza lányként lehetne a legjobban leírni. Szeret hanyagul hozzáállni másokhoz, és sosem mutatja ki, ha fél valamitől, esetleg valakitől. Imád viccelődni, és másokat megnevettetni. Felfogása szerint mindenre gyógyír a nevetés. Kivéve, amire nem… Szeret a természetben bóklászni. Imádja az állatokat.

Zanpakuto:
Tűz típusú

Szeret:
- viccelődni
- családját
- állatokat
- enni
- a kardját

Nem szeret:
- igazságtalanság
- kivételezés
- buta embereket
- lustaság
- beképzeltség

Zanpakuto:

Neve: Lángoló Hercegnő
Fajtája: tűz alapú
Shikai parancsa: Samase, Niou Hime! – Ébredj, Lángoló Hercegnő!
Shikai kinézete: Semmit sem változik, csupán a támadásai lesznek jóval erősebbek.

Támadások:

1. támadás: Lángoló Pillamgók / Niou Chou:

A kard pengéje vörös és sárga fényben kezd izzani, majd több, pillangóhoz hasonló lény röppen ki belőle. Legnagyobb előnye, hogy az ellenfelet több pontból is meg lehet sebezni. Hátránya, hogy nem ejt súlyos sérüléseket, így csatát ezzel a technikával nem lehet nyerni, hacsak az ellenfél már így sem szenvedett súlyos sérüléseket.

2. támadás: Zárulj be, tűzgyűrű! / Fusage awai eri

A kard erre a parancsszóra szintén izzani kezd, majd hirtelen elviselhetetlen forróság lövell ki belőle, mely ugyan nem sebez, de egy időre mindenki érzékeit összezavarja. Ezzel egyidejűleg lávagyűrű jelenik meg az ellenfél körül, 20 centire a dereka körül, mely blokkolja a mágia használatát (bár van néhány, mellyel ki lehet törni belőle), majd időről-időre szorosabbá válik, végül elporlaszt mindent, amit körbezár. Hátránya: Támadásnak lassú, így az ellenfélnek van öt perce kijutni belőle. Előnye: A kijutás elég nehéz, és ha nem sikerül, az ellenfél nagy eséllyel megsemmisül.

3. támadás: Tűztánc / Awai hoppu
// Haruka még nem sajátította el //

A Lángoló Hercegnő eddigi legerősebb ismert támadása. A kard pengéje lángokká alakul, mely találat esetén mindent porrá égett, vagy súlyos sebeket okoz. Hátránya: nincs, használóján múlik, mennyi találatot visz be az ellenfelének. Előnye: Igen erőteljes támadásokat lehet vele véghez vinni.

Tárgy: Re: Haruka Takagawa Szer. Dec. 25, 2013 7:06 am

Üdv!

Én jöttem leellenőrizni az előtörténeted, amiben ugyan egy kicsit sok az enter, de attól még egész jó kis történet, viszont van egy-két dolog, amit meg kell említenem.
Az Akadémiai évekről egy kicsit kevés szó esett, így azt sem tudtuk meg, hogy a karaktered miben jó, vagy miben nem.
A 2. shikai technikádnál kellene egy kis pontosítás, hogy mitől nehéz a kijutás a tűzgyűrűből, de még ha azt meg is tudjuk, akkor sem fog egy JK karakter sem megsemmisülni tőle, csak súlyos sérüléseket szenved. És kezdő szinten csak két shikai technika engedélyezett, a harmadikat, majd a későbbiekben kapod meg.

Ezek viszont nem súlyos hibák, így elfogadom az előtörténetedet. Az akadémiai éveket nem kell kibővíteni, mert a pontokból látszik, majd miben vagy jó, de a többit javítsd ki.

Szint: 1. szint
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou
Osztag: 9. osztag

Először is készítsd el az adatlapodat. Kapsz kezdetnek 5 a szintednek megfelelő kidout/technikát az animében/mangában szereplők közül. Ezután kapsz minden képességedre 1-1 pontot, ezen kívül pedig szabadon eloszthatsz 13 pontot a képzettségeiden, amik a következők (részletek):

Zanjutsu
Hakuda
Kidou
Shunpo
Zanpakutou

Ha elosztottad a pontjaidat, akkor itt bejelentheted.
Sok sikert a karaktered kijátszásához és jó játékot. Kapitányoddal pedig lejátszhatod az első játékodat, pü-ben majd felveszi veled a kapcsolatot. Very Happy

Még itt van egy-két hasznos link:

Tájékoztató újoncoknak |x| A pontrendszer használata |x| Színválasztó |x| Avatáralany foglaló |x| Az én karakterem...