Fracciónválogatás

Tárgy: Fracciónválogatás Szomb. Nov. 16, 2013 8:46 am

Mesélő:
H.T.

Résztvevők:
Diego Canino
Thea del Matanza
Nayara Tarin

Egyik napról a másikra hirdetések lepik el Las Noches falait.

Diego Canino új fracciónt keres.

A jelentkezés nyílt, aki megfelelőnek érzi magát a pozícióra, jelentkezzen XI.15-én, délután ötig a hatodik toronyban! Diego-samának csak egy fracciónra van szüksége, a jelentkezőknek bizonyítaniuk kell, hogy ők a legalkalmasabbak.

Lucrecia Ti Zorillo
a Sanador Equipo főorvosa

A rövid, szűkszavú hirdetés felkelti az arrancarok figyelmét, sokan találgatnak, hogy Diego, akinek egyetlen teljes jogú fracciónja van csak, miért nem választ inkább egyet a Sanadorosok közül a nyílt hirdetés helyett, és bár az egyik leghatalmasabb Espadáról van szó, akinek a második fracciónja lehetne a jelentkező, nagy befolyással, a próbák miatt mégis mindenki visszariad a jelentkezéstől.
Minden jelentkezőt egy fehér csuklyás nő fogad, és kísér be egy orvosi rendelőbe, ahol egy injekciót ad be nekik. Rövid időn belül elveszítik az eszméletüket, és legközelebb egy sötét, egy lámpával megvilágított szobában térnek magukhoz, egy-egy székben ülve.
Nayara összesen tizenhárom jelentkezőt számolhat össze, magát is beleértve, és nyugtázhatja, hogy pont ő ül a középső széken. Mielőtt lenne ideje beszélgetni, kinyílik egy ajtó, és a fehér ruhás nő jön be rajta, egy műtő asztalon pedig egy laptopot tol be. Miután felétek fordítja, elindít egy videó-üzenetet, a jelentkezők pedig szembetalálhatják magukat a hatodik Espadával.
- Üdvözlöm a versenyünk résztvevőit! Sajnos, halaszthatatlan dolgom akadt, úgyhogy nem tudlak titeket személyesen köszönteni, közületek csak azt fogom megismerni, aki a fracciónommá válik. A próbákat Lucrecia fogja lebonyolítani.
Kiváló gyógyítóim vannak, de már most el kell mondanom, hogy mivel nem vagyok jelen személyesen, az esetleges maradandó sérülésekért, halálozásért nem tudok felelősséget vállalni. Tartok fél perc szünetet, aki menni akar, az menjen most!- a bal szélen ülő arrancar néhány másodperccel a szünet vége előtt feláll, és sietve kirohan az ajtón, a többiek a helyükön maradnak. - Most, hogy már csak azok maradtak, akik komolyan gondolták, azt hiszem, ideje is kezdeni. Az első próba a lépcső alján vár. Sok szerencsét!- a videó végével megnyílik egy rejtett ajtó a padlón. Lentről fény árad, és egyszerű, szürke lépcsők vezetnek le, a végüket nem lehet látni.

Végigtekintek a tizenegy eszméletlen arrancaron, akik jelentkeztek a fracciónomnak, és megállapítom, hogy egyiküket sem ismerem. Persze, egy megbízható munkatárs értékesebb egy semmirekellő barátnál, úgyhogy ez nem jelent problémát, ha valamelyik, általam ismert naplopó jelentkezett volna, őt talán már próba nélkül is kidobom.
- Rendben, Lucrecia, hozd a gépet! Ahogy megbeszéltük, nem kell finomkodni velük, ha nincs alkalmas jelentkező, akkor nem közülük fogok választani.- a lány csak egy meghajlással válaszol, majd kisétál. Nem tudom, hogy sértett-e, amiért nem ő lesz a legújabb fracciónom, de ő úgyis meg fogja kapni a fraccióni címet hónapokon belül, és rá a műtőben van szükségem. Az új fracciónomra pedig a terepen lesz, Thea az egyetlen igazán jó harcos a szolgálatomban, más Espadáknak pedig olyan fracciónjaik vannak, akik együttes erővel talán némelyik Espadán is felül tudnának kerekedni. Legalább egy kell még, akiben megvan a potenciál.
- Thea, hiteles alakítást várok tőled, nem akarom, hogy idő előtt rájöjjenek, hogy kik vagyunk- persze, a fracciónom elég visszahúzódó, csendes természet, és mivel nem fog túl sokat beszélni, gondolom, hogy nem nagyon tudja elszúrni, és különben is tökéletesen megbízható, de azért jobb, ha tudja: most különösen szigorúan veszem a hibákat. Úgy akarom közelről megfigyelni a fracción-jelöltjeim, és beszélni velük, hogy nem tudják, hogy én vagyok ez. Erre a célra szereztem két, az arcot tökéletesen takaró, csuklyás egyenruhát, egyet magamnak, egyet Theának, és a zanpakutom is lecseréltem egy befogott shinigami katanájára. A lélekenergiám lefojtom, amennyire lehet, de még így is bőven elég van ahhoz, hogy akár egyszerre is elbánjak az összes arrancarral Ressurección nélkül.
Csendben hallgatom végig a saját videómat, és elégedetten nyugtázom, hogy a leggyengébb láncszemtől máris sikerült megszabadulni. Az ilyenek úgyis meghalnak a próbák során, és takarítani még jó lesz, úgyhogy felesleges, elvesztegetett élet lett volna. Ha ez a csoport hasonló erejű, kevesebb önkritikájú arrancarokból áll, akkor lehet, hogy ő lesz az egyetlen túlélő.
Különösebb gesztusok nélkül állok fel, nem tartom magam elég jó színésznek ahhoz, hogy hitelesen játsszam meg a feszültséget, úgyhogy a legegyszerűbb, ha egyszerűen csak csendes, megfontolt, veszélyes riválist látnak bennem- főleg azok, akik már megpróbálták bemérni a többiek reiatsuját.
Szó nélkül indulok el, lefelé a lépcsőn, harmadikként a sorban. Máskor természetesen nem hagynám, hogy egy egyszerű numerós előttem haladjon, kivéve, ha csapdákat akarok hatástalaníttatni vele, de mivel nem saját magamat akarom fracciónként, most nem lökök félre valakit, és állok előre. Akik bevállalják, hogy elöl haladnak, máris elnyerik az elismerésem, és őket ugye jobban is látom, mint aki mögöttem jön- igaz, ezek az illetők nem biztos, hogy végig túlélik.

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Vas. Nov. 17, 2013 12:45 am

Visszatérő, kóbor kísértetnek éreztem magam a palotában bolyongva, nem lelve célt a fehér falak közt. A régi, ismerős hely most idegennek tetszett. Céltalan tévelyegve, hogy újra felfedezzem elfeledett zugait, régi arcok után kutatva, mind hasztalan. Értelmet, kapaszkodót, kézzel foghatót keresve, okot, hogy ne fordítsak újra hátat. Talán túl sokáig voltam távol, s immár maradásom sincs e helyen, mit egykor még otthonnak tekintettem. Velem, s utánam kopott ki minden és mindenki, mi valaha ide kötött. Ehhez hasonlatos gondolatok közepette, minden percben próbálva elnyomni a hangot, mely untalan duruzsolta fülembe, nincs szükségem ilyesfajta támaszokra, hisz itt van nekem Ő. Megelégelve vergődését az úton-útfélen velem szembejövő hirdetések egyikénél időztem egy darabig. Mi mást elrettenthet, kíváncsisággal tölt el. Épp egy ehhez hasonló próbatétel, mi felrázhat a tétlenségből. Talán egyfajta jel lenne, hogy épp ideje volna valami értelmet adni ittlétemnek? Nincs vesztenivalóm.
A felhívásban megjelölt helyen és időben jelenek meg. Nem ehhez vagyok szokva, így kissé vonakodva állok a próbához, legyen az bármi is. Feszélyez, hogy efféle alantas dolgokra kell fecsérelnem amúgy tengernyi időmet. Soha nem adódott még helyzet, melyben ily módon bizonyítanom kellett volna, alkalmasságom többnyire magától adódó volt. Kénytelen vagyok tudomásul venni, ahogy minden, ezek a dolgok is megváltoztak. A fogadásomra érkező nő nyomában lépek be az orvosi szobába, miután tudatom vele jövetelem okát. Érdekesnek találom a választott helyszínt, elsőre nem is igazán értve, miféle próba várhat egy ilyen helyen. Sokáig ezen töprengeni nem adódik lehetőségem, a fehér csuklyás nőre terelődik figyelmem. Bizalmatlanul méregetem ténykedését, s még mielőtt túlzottan intim közelségbe kerülhetnék kezében tartott injekciós tűjével, rezzenéstelen arccal kapom el a csuklójánál fogva. Fenyegetésem hidegen hagyja, nem mutat különösebb ellenállást. Biztosan találkozott már tőlem problémásabb pácienssel is. Tekintetében a csuklya takarása miatt nem olvashatok. Azt hiszi, hogy majd csak úgy hagyom, hogy szurkáljon? Ilyesmiért épp a nyakán taposva kéne a szemgödreiben vájkálnom.
~Kedvemre való kép, mindazonáltal botorság volna ilyen hamar eldobni magadtól a létezést…~ Utal arra, egy ilyen szerencsétlenül megválasztott tett milyen kellemetlen következményekkel járna. Eleresztem a nő csuklóját, nem tiltakozva tovább hagyom, hogy végezze a dolgát. Nem sok időm marad átgondolni, vajon ez utóbbi mégis mennyire volt jó döntés. Képszakadás.
Álomtalan álomból riadva térek magamhoz, utolsó emlékem foszlányától éberen, miszerint épp igyekszem tudatomba kapaszkodva eszméletemnél maradni. Körültekintve csalódottan konstatálom, hogy ez irányú törekvésem kudarcba fulladt. Nem csigáz fel különösebben a helyszínváltás, s bár nem rajongom kifejezetten a meglepetésekért, ésszerűnek tűnik, hogy bármi is készül eldöntetni alkalmasságunkat, tömeges szelekcióra az előbbi orvosi rendelő nem lett volna alkalmas. Rajtam kívül még tizenkét másik tartózkodik a szobában. Kicsivel több, mint ahányat fél vállról véve tudnék kezelni. Nem mellesleg néhányuk irányából az enyémnél nyomasztóan magasabb lélekenergiát észlelek. Nem lesz egyszerű.
A lejátszott videó elsőre nem vált ki belőlem különösebb érzelmeket. Érhetne meglepetésként, hogy aki miatt felsorakoztunk a próbához, nem jelenik meg személyesen, hiszen fracciónt választani nem olyasmi, mint reggelente eldönteni, milyen színű zoknit húzzon. Valahol mégis megértem döntését, biztosra veszem, hogy sokkal fontosabb dolga is akadhatott annál, mint néhány, egymással versengő bohócot figyelni, kik sorra elhullnak majd. Nekem sem biztos, hogy ilyesfajta események huzamosabban lekötnék a figyelmemet. Egyedül azt tartom adott helyzetben visszataszítónak, hogy magam is egy vagyok közülük, kiket nem tart érdemesnek, hogy időt pazaroljon rájuk. Hát idáig süllyedtem. A balomon felpattanó, majd viharosan távozó után tekintve bizonytalanság vet árnyékot eddigi elszántságomra. Csupán egy pillanatra fordul meg fejemben a gondolat, hogy még nem késő odébb állni. Megingásomra, tétovázásomra egyből lecsap.
~Még mindig megfutamodhatsz.~ Gúnyolódik, szóra se méltatom, Tudom, hogy pusztán féltékenységből biztatna visszalépésre. Egy dologban mégis kénytelen vagyok igazat adni neki. Egyértelműen akadnak köztük olyanok is, kik nem tartoznak az én súlycsoportomba. Ez csekély aggodalomra adhat okot, mégis igyekszem kizárni eme roppant zavaró tényezőt gondolataim közül. Tudatában léve, hogy se perc alatt cafatokra téphetnének, anélkül, hogy különösebb erőfeszítést jelentene nekik. Most mégsem hátrálok meg. Csupán annyit kell tennem, hogy körültekintőbben cselekszem. Ha nem próbálom meg, sosem derül ki, lehetek-e jobb náluk. Az üzenet végével egymást követőn lépünk a lépcső lejáratához, ki határozottabban törve utat magának az elsők közé, ki visszahúzódóbban maradva a sor végén.
~Többre jutnál, ha hátul maradnál. Egyesével szedhetnéd le a riválisaidat, anélkül, hogy ez bárkinek feltűnne. ~ Megfontolandó javaslat, egy pillanatig el is játszok a gondolattal, mégsem élek vele. Nem, ezúttal nem fogok sereghajtóként kullogni.
Magam mögé utasítva a férgesét haladok másodikként a sorban. Hogy mégse én vezessem a tucat csürhét, magam elé eresztek egy látszólag ambiciózusabb, későbbiekben élő pajzsként is tökéletesen funkcionáló egyedet. Utóbb felmerül bennem, meglehet, nem ez volt az évszázad ötlete. Túl sokakat szorítottam a háttérbe, kik szintén riválisként tekintenek rám. Köztük nem egy olyat, kinek nem okozna problémát, hogy eltegyen láb alól a sikerhez vezető úton. Gerincemben érzem szúrós pillantásukat, már-már a hátamba álló kések, kardok pengéjével, felém irányuló, mellkasomat szaggató cerokkal egyetemben. Mindez most puszta képzelgés csupán, ám nem árt, ha óvatosságból ezt a lehetőséget sem zárom ki. Magam elé figyelni viszont legalább ennyire ajánlatos. Mintha a sors kegyetlen fintorának esne áldozatául, bucskázik le előttem a sor legelején haladó. Ösztönösen kapok utána, de kicsúszva kezeim közül szánalmas látványt nyújtva gördül végig a lépcsősoron. Az út végét ugyan még nem láthatom, bukásának esetlen mivoltából kifolyólag könnyen vizualizálom a később feltehetően elém táruló látványt, melyben a leérkezett meglehetősen természetellenes pózt vesz fel a lépcső alján. Nem volna meglepő, ha a nyakát szegte volna az esés következtében, de könnyen lehet, hogy tévedek. Hát ennyit arról, mire használhatom a későbbiekben.
~Kissé álszent vagy, nem gondolod? Hiszen te adtad meg számára a kezdő lökést…~ De ezt csak is ő láthatta. Cinkos vigyorral dörgölőzöm az árnyakhoz, ilyen és ehhez hasonló közös kis titkaink azok, mik összekötnek minket. Amit mások láthattak, csupán annyi volt, hogy botlása után igyekeztem menteni a helyzetet, mégsem tudtam időben elkapni a szerencsétlent. Dolgomban egyelőre mégsem lehetek biztos, mégis, mintha mi sem történt volna, vállat vonva haladok tovább. Igyekszem szenvtelen maradni, tettem fényében mégis kissé feszülten figyelve, feltűnt-e valakinek az apró kis malőr. Ügyelve arra, nehogy a mögöttem haladó, netán ihletet merítve az iménti jelenetből valami hasonlóval próbálkozhasson. Vagy bármi mással, amivel idő előtt kiiktathat.

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Vas. Nov. 17, 2013 9:08 pm

Hogy mi is járhat a fejében, miközben egyenletes léptekkel felettesét követi? Ki tudja… Arcáról akkor sem lehetne leolvasni semmit, ha történetesen nem takarná csukja, amit kissé feleslegesnek is vél saját esetében, nem olyan ismert Las Nochesben, mint a sexta. Inkább tartotta érdekesnek ezt a módszert, mint eredményesnek jelen esetben, elvégre megritkítani sajátjaikat nem feltétlen jó ötlet, még ha azzal egyet is kell értenie, hulljon a férgese. Bár minden jelentkező magának köszönheti sanyarú sorsát, hiszen elég elhivatottnak kell lennie valakinek ahhoz, hogy akár életét is adja espadajáért.
Gondolatainak elkalandozása nem zavarta abban, hogy figyeljen hová lép, vagy észlelje, ha beszélnek hozzá, egyszerűen csak átlátni kívánta a helyzetet, és azt, mit is akar ő maga elérni. Kétség sem fért hozzá, hogy azért volt Diego~sama mellett, mert bizonyos nézeteik megegyeztek, és így kölcsönösen elégedettek voltak a másik munkavégzésével. Meg persze sosem rossz, ha az ördög lánya mellett erős szövetségesek állnak, nem de bár? Azonban mit is várhatna egy újabb tag érkezésétől, és milyen személyt is kívánna maga mellé? Ezek igencsak foglalkoztató kérdések. Inkább elvárásai voltak, mint kívánságai, vagy vágyai, mert azokat megérteni sem igazán tudta volna. Valaki vagy olyan, vagy nem, az nem számít, hogy mennyire szeretné más, hogy jobb, esetleg rosszabb legyen, ezeknek az emocionális kitöréseknek csak az lehet a végük, hogy elvakítják.
Kissé felkapta fejét a hozzá intézett szavakra, majd ajkai automatikusan mozdultak felfelé, ám a mosoly inkább sikerült kissé félelmetesre, mint barátságosra. Biztos volt a dolgában, elvégre a játékára sosem volt panasz, mindig is véghezvitte azt, amit szeretett volna, akkor is, ha mások nem nézték ki belőle. Mindenki korlátolt, ha az érzelmeiről van szó, amit vele ellentétben képtelenek irányítani, és ezért már-már szánalmat érzett volna, ha képes lett volna érteni, miként is kell azt. Évszázadok óta figyelte a bukásokat, amik semmi másból nem adódtak, mint abból, hogy az emberek nem tudnak felülemelkedni önmagukon… nem is csodálkozott hát azon, hogy vacsoraként végzik sok esetben.
- Igenis, Diego~sama. És ha mind elbuknak?
Ez is egy eshetőség volt, elvégre legyenek a jelentkezők akár erősek, akár gyengék, bizonyosan nem ez lesz az egyetlen szempont, hiszen az erő nem minden. Saját szemszögéből olyan mellett dolgozna hatékonyan, nézetei szerint, aki hozzá hasonlóan nem tulajdonít nagy jelentőséget jelentéktelen dolgoknak, és nem kíván túlságosan függni másoktól. Semmiképp nem lenne megfelelő egy olyan személy, akit kísérgetni és irányítani kell, az az espada dolga, nem az övé, ráadásul képtelen lenne elfogadni egy ilyen arrancart. Nem alárendeltje lesz, sokkal inkább társ, bár nem érzett semmi magasztost, amit talán ilyen helyzetekben kellene.
A székről egyáltalán nem ért le a lába, és épp ezért egyenletesen ringatta azokat, míg a videó ment, és ezt figyelte, mintha csak önmagát próbálta volna hipnotizálni, valójában azonban ez is csak a játék kezdetét jelentette. Vajon kik rejtőznek a székben trónoló arcok mögött? Talán kérhette volna az espadatól, hogy legyen olyan próba, amiben belülről szemlélik meg a jelölteket. A kislisszoló láttán visszafojtottan elkacagja magát, mintha csak alig bírná visszatartani már magát, pedig igazság szerint türelmesebb volt ennél, de ezt másnak nem kell tudnia, hamarosan úgy sem lesznek már ennyien.
Minden további hang nélkül áll be a kifelé tartó sor végére, innen teljes mértékben meg tudja legalább figyelni a jelölteket. Ilyen szempontból szerencsésnek is mondható volt mérete, hiszen szavakkal, és még arckifejezésekkel is hazudhat bárki, azonban a metakommunikációval való csaláshoz hosszú tanulási idő kell, és könnyebb felfedezni, mint előbbieket, és a szemmagasságába pont az a terület esett, amin könnyen észrevehetett bármit. Már a személyek járása, végtagjaik helyzete is elárult néhány dolgot, vagy csak az, hogyan is tartják magukat, feszültek, vagy esetleg túlnyugodtak, magabiztosságuk miatt. Szeme azonban inkább azon akadt meg, ami nem is kommunikáció volt, sokkal inkább cselekvés a sor elején. Az alig érzékelhető mozdulat arról tanúskodott, nem kezdő az egyén, elvégre, ha nem pont a látóterében történik, talán ő maga sem fedezte volna fel. Talán nem is lesz olyan unalmas ez a kis válogató, mint először elgondolta, főként, ha van még néhány olyan óvatlan, mint a lépcsőt gyorsan elhagyó személy.
Szerepéhez híven ismét felkuncogott, ezúttal kezével eltakarva száját, mintha csak szerette volna visszatartani a nevetést, pedig nem is érzett igazi örömöt. A csuklya takarásából azonban így végig tudta mérni az immár elsővé váló nőt, hogy tudja, kire is kell majd odafigyelnie, tőle talán több hasonlót is láthat majd, bár magán nem akarta megtapasztalni a törtetés miatti gázolást. Ő maga jobb szeretett csapdát állítani hirtelen felindulás, és helyzet adta lehetőség kihasználás helyett, elvégre ott van idő mindenre felkészülni, míg ilyen eseteknél bármi kisülhet. Kicsit talán meg is gyorsítaná a választást, ha az elesett egyáltalán nem kelne már fel, elvégre minél kevesebb, annál jobb, annál több idő spórolás, talán neki magának is kicsit ritkítani kéne… ehelyett azonban csak engedelmesen ballag tovább, majd elintézik egymást. Neutral

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Kedd Nov. 19, 2013 7:31 am

Nem a Nayara által lelökött arrancar az egyetlen, akinek nem sikerül elérni a lépcső alját: ketten a korláton át távoznak, és zuhannak tíz métert lefelé- csak a hátsó kettő láthatja, mi történt pontosan, a jelentkezők egy része viszont már nyugtalan, ahogy leérve éppen a Sanador Equipo tagjait látják, akik a nyílt törést szenvedett, eszméletlen trió tagjait vakarják össze.
A Sanadorosok gyorsan távoznak a teremből egy ajtón át, ami azután lecsukódik, így az egyetlen átjáró egy hosszú, fehér folyosó marad. A lépcső lassan feljebb húzódik, jelezve, hogy arrafelé nem lehet már visszamenni, csak előre vezet az út. Mielőtt bárki tovább indulhatna, egy hangszóróból Diego hangja szólal meg.
- Elnézést kérek, amiért elfelejtettem mondani, hogy a lépcsők csúszósak, nagyon remélem, hogy senki nem szenvedett balesetet. Persze, aki engem akar szolgálni, attól elvárom, hogy nyitva tartsa a szemét, és ne csússzon meg a lépcsőn, úgyhogy feltételezem, hogy mindenki épségben megérkezett.
Nem várom el a fracciónjaimtól a magas-szintű orvosi ismereteket, de azt igen, hogy legalább az alapokkal tisztában legyenek. Ezekben a percekben is egy halálos mérges gázt lélegeztek be, a saját egyedi fejlesztésemet, amit HNO3 névre kereszteltem el. Talán egy óráig még képesek lesztek mozogni, negyed óra múlva kijönnek a tünetek, nevezetesen viszketés, könnyezés, megnövekedett szexuális vágy, azután erős fájdalom, hányás, ájulás, bénulás, és végül, halál. Aki elveszíti az eszméletét, kiesett a versenyből.
A méreg ellenszere a kávé, a folyosó végén találhattok szobákat, mindegyikben megfelelő felszerelés található egy kávé elkészítéséhez, amit a legcélszerűbb a hagyományos módon, szájon át fogyasztani, ízesíteni is hagyományos módon érdemes. Javaslom, hogy siessetek, de ne kapkodjatok, ha tönkreteszitek, akkor csak lelassítja a folyamatot. Az adag fél liter. Aki megitta az ellenszert, az itt jelenjen meg, tíz perc múlva ismertetem a következő feladatotokat! Ne késsetek el!- néhány arrancar értetlenül néz össze, de a legtöbben fejvesztve rohannak a folyosó vége felé, ahol valóban megtalálhatóak a szobák.

*

Mosolyogva figyelem, ahogy a lány lelöki az élen haladó arrancart, és a koppanások alapján, nem csak ő ritkította már most a riválisokat. Ahol csak egy győztes lehet, mindenki ellenfél, én pedig elvárom a fracciónjaimtól, hogy az utasításaimat minden eszközzel teljesíteni próbálják. Egy napon valószínűleg őket is beavatom az összeesküvésbe Seth ellen, és akkor már nem csak shinigamik ellen, hanem más arrancarok ellen is tevékenykedniük kell. És bár tökéletesen megbízom Theában, biztonságosabb, ha Vexre van még egy megbízható szolgám, aki, ha kell, megmérgezi. Nem vagyok benne biztos, hogy az ő kiiktatása elkerülhető, mivel ő az akadály, ami köztünk és Seth között állhat, ha megtámadjuk, és valószínű minden erőnkre szükségünk lesz, hogy legyőzzük a trónbitorlót.
Elég szánalmas figyelni azt a sok ijedt arcot, ahogy a mérges gázról mesélek, a kis, szőke lány pedig, aki elpirul, ahogy a megnövekedett szexuális vágyat említem, még vicces is. Elhanyagolható azoknak a száma, akik rájönnek, hogy a salétromsav nem gáz, és nem fejvesztve rohannak el kávét főzni, én sietősebb léptekkel indulok végig a folyosón, hogy elfoglaljam az egyik szabad szobát. Olyan körülmények között, ahol nem fenyegetné életveszély a társaságot, nem valószínű, hogy sokan bedőltek volna ennek a mesének, bár a kávénak tényleg van gyógyhatása bizonyos esetekben, de azért mérlegelhettek volna. Nem akarok olyan fracciónt, aki elveszíti a fejét, és lefejezett csirkeként szaladgál vészhelyzetben, bár ez a próba még nem hivatott a szűrésükre- ez csak arra van, hogy tudjam, kik azok, akiken rajta kell tartanom a szemem.
Felteszem a tejet forrni, azután beleöntöm a forró tejbe a kávéport, és miután kiöntöttem magamnak a csészébe, dobok bele két kockacukrot. A feladat második fele az természetesen, hogy kiderüljön, hogyan főzik a kávét, és bár eszem ágában sincs megkóstolni mindenkijét, ha megisszák majd, tudni fogják, hogy milyen, amit csináltak, és hogy ebben feltétlenül fejlődniük kell akkor is, ha megnyerik a versenyt. Én az ilyen dolgokhoz nem értek túlzottan, úgyhogy ez a munka a teljes jogú fracciónjaimra hárul, a Sanadorosok nem érnek rá mindig ugyanabban az időpontban, és bennük nem is bízok meg annyira- persze, talán a fél kezemen megszámolhatnám azokat, akiknek esélyük lenne rá, hogy eredményesen megmérgezzenek.
Megiszom két csészével a saját, iható, de nem túl jó kávémból, azután visszamegyek a terembe, és a falnak támaszkodva, karba tett kézzel figyelem a visszaérkezőket. Engem csak Thea előz meg időben, a többiek lemaradva érkeznek, sokan valószínű tényleg megitták azt a fél liter kávét- egészségükre, bár ártani nem fog nekik, igaz, elaludni nem nagyon lesz lehetőségük a továbbiakban.

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Szer. Nov. 20, 2013 2:30 am

A lépcső aljára érkezve magam is megtekinthetem, mit végeztem. Az is nyilvánvalóvá válik, látva az egynél több sebesültet, nem egyedüliként választottam a könnyebb utat, hogy eltakarítsak néhány vetélytársat. Saját szabotáltam mellett még két másik körül ügyködnek elsősegélynyújtás végett. Némileg elszörnyedek a sérülések láttán. Ily barbár módszerekkel eltenni valakit láb alól! Utóbb visszataszító, hogy ebben az én kezem is benne volt. Gondolatban vállat vonok, adott körülmények közt engedékenynek kell lennem magamhoz, s egy dolog kétség kívül bizonyos. Nem valami szép munka, de hatásos. Szépérzékemnek viszont most semmi köze céljaimhoz, ezúttal mellőznöm kell kifinomult módszereimet. Később bőven lesz rá alkalmam, hogy visszatérjek művészi ténykedésemhez.
Ahogy a visszafelé vezető egérút bezárul, ismét közénk furakszik a Sexta hangja. Halványan elmosolyodok, ezek szerint számított rá, hogy lesznek, akik megbotlanak lefelé jövet, még ha külső segítség hatására is. Ha igaz is amit mondott, negyed óra - míg az említett tünetek jelentkeznének - nagyon sok mindenre elég. A többség azonban nem számol az idővel, pánikszerűen törnek előre, félrelökve másokat. Hiába érzem magam is sürgetőnek, hogy tegyek ellene, mégsem veszítenem el a fejem. A legjobb, amit tehetek, ha hidegvérrel kezelem a problémát, így nem követem a tébolyult csürhe példáját. Ha sokat nem is tudhatok, az minden esetre kétségtelen, hogy a fokozott izgalom a legtöbb méreg esetében felgyorsítja a folyamatot. A körülményekhez képest higgadtan lépdelek az egyik, még szabadon álló szobába.
De vajon mi lehet az említettben az ellenszer? Gondolataim rendezése közben automatikusan nyúlok a felkínált lehetőségek közül inkább a kávéfőző felé, ügyet sem vetve a szintén kipakolt instant kávéra, mi valójában az igazi kávé ellen elkövetett bűn. Míg a kávéfőzéssel bajlódom, spekulálni kezdek, sorra véve mindent, fél liter kávé túlzottan nevetségesen hangzik. A víz valóban hatásos lehetne bizonyos esetekben, ám nem ilyen keverék formájában. Pláne nem, ha felforralom, márpedig ez elengedhetetlen. A koffein jótékony hatásai számomra is ismertek, de nem ekkora mennyiségben. Még ha így is lenne, sem tervezek ennyit meginni belőle, egyelőre csupán egy adaggal töltök az elkészült italból. Meg sem fordul a fejemben, hogy a szintén kint lévő alapanyagok közül a krémpornak bármilyen szerep is juthat, de anélkül mégsem az igazi, egy keveset abból is teszek bele. Bár nem vagyok feltétlen rajongója az ilyen és ehhez hasonló serkentőknek, időnként mégis jól esik. Ha pedig már készítek valamit, annak még ilyen körülmények közt is megadom a módját. A mai napra így is kellően elég szégyenletes dolgot tettem, mikor minden, ennek a tevékenységnek kijáró tisztelet nélkül állítottam félre valakit. Valóban lehetett volna ezt szebben is intézni. További igénytelenséget ma már nem engedhetek meg magamnak, így a kávé elkészítését sem teszem arra érdemtelenül, fél vállról. Tovább merengve belepottyantok két szem kockacukrot, ha nem akarom sziruposítani, ennyi is elég lesz. Hiába erőltetem, a cukor mellett azonban egyáltalán nem tudok felhozni érveket, hogy az bármiféle nyavalyára gyógyhatással lenne. A tejnek is lehetne valamiféle szerepe, közömbösítő anyagként működve, ám itt egész biztos nem erről van szó. Mégsem sajnálom belőle, hiszen ártani nem árthat, a harmadáig töltött csészét majdnem színültig öntöm. Folytatnám a tovább a gondolatmenetet, ám kéretlenül félbeszakítanak.
~ Ne legyél ostoba, hiszen ezt tanultad… Csupán emlékezned kell! ~ Zavar meg, még azt sem hagyva, hogy a kávémba beleigyak, suttog fülembe a jól ismert hang.
- Ki emlékszik már azokra? – vetem közbe ingerülten, hogy több mint negyed évszázad távlatából számon kér. Bátran feleselhetek, nincs senki, ki emiatt most kérdőre vonna. Ennek ellenére ezúttal feszülten figyelek mondókájára, hátha tudtomra ad valami értékeset.
~ A választóvíz valóban mérgező, de ha ezzel és így tett volna, azt már éreznéd ~ halványan, de rémlik valami taníttatásom korából, de mint mindig, az emlék most is homályos – szokásához híven sosem mutatva tiszta képet a régmúltról. Egyelőre ennél több bizonyosság azonban nem is kell, igazát így is készpénznek veszem. Valóban, nem figyeltem fel a jellegzetes szúrós szagra. Továbbá, ha ezzel lett volna telített a levegő, egyéb azonnali mellékhatásokkal szembesültünk volna. Ám ehhez képest feltűnően jól vagyok, nyilván nem erről van szó. De akkor mégis miféle próba volt ez? Erre már nem kapok választ. Falnak dőlve, árnyékomat fürkészve, immár nyugodtabban kortyolok a kávémba, legalább ez kellően jóra sikerült. Nem kötöm az orrára, titkon hálás vagyok érte, hogy nem hagyta, bolondot csináljanak belőlem. Talán a későbbiekben ennek köszönhetően jobban figyelek majd tanácsaira. Míg belé vetett bizalmam mélységeit fontolgatom, újra közbeszól.
~ Lejárt az időd ~ ezzel már nem vitatkozom, jómagam valóban figyelmen kívül hagytam ezt a tényezőt. Félig kiürült csészémnek hátat fordítva hagyom el a szobát. Immár teljesen megnyugodva, mintha mi sem történt volna, térek vissza, kissé lemaradva a társaság nagy részétől, utolsó előttiként futva be. Kíváncsian várom, mi lesz a következő utunkba állított akadály. Egyelőre azonban csupán a többieket kell szemmel tartanom, továbbra is sokkal veszélyesebbnek ítélve az engem körülvevőket mindenféle teszteknél. Valójában az Espada maga még nem tett arról tanulságot, hogy feltett szándéka lenne saját kezűleg intézni soraink ritkítását. Mégsem lepődnék meg, ha előbb-utóbb mégis közbeavatkozna, de ez idáig úgy fest, ezt a problémát ránk bízza, hiszen egyelőre az ő segítsége nélkül is kevesebben vagyunk már, mint ahányan indultunk.

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Vas. Dec. 15, 2013 10:33 am

Többeknek is sikerült előbb földet érniük, azonban közel sem tartoztak a szerencsések közé, lévén főként saját testükkel tompították az esést, így torz alakzatokba nyomorultak. Félrebillentett fejjel figyelte lefelé menet, miként vájja ki magát egyesek csontja a húsúkból, így magatehetetlenné téve őket, és eképpen gyönyörködtetve a többieket a vöröslő vér látványával. Mélyen magába szívta a fémes illatot, enyhén lehunyva szemét, és halkan talán fel is sóhajtott… Még… csupán ennyi futott át agyán, azonban ideje nem lévén játszani az ittlévőkkel, inkább Diego~sama előre felvett utasításainak szentelte figyelmét, már amennyi maradt belőle.
Nem igazán tudja felfogni a mondandókat, számára sokkal izgalmasabb, amint a sérült arrancarok arcát fürkészve a fájdalom torzulásait figyelheti, miközben Sanador Equipo tagjai ellátják őket. Persze ezt is jobban élvezné, ha bent maradnának velük, valamint, ha a delikvensek ébren lennének. Agyán számtalan kép fut keresztül, hogy mennyi mindent lehetne tenni a jelenleg magatehetetlen arrancarokkal, micsoda pazarlás, hogy most nem foglalkozhat velük, pedig utána bizonyosan azt kívánnák, bárcsak ilyen állapotban is folytathatták volna a megmérettetést. Szíve szerint leült volna, hogy az amúgy is törött csontokat kézzel kivájja a sebből, és azok segítségével, vérrel alkosson egy-két szemet gyönyörködtető alkotást a földre, persze közben a sebből pótolva a szépséges karmazsin színt, mert a friss jobban fog, mint a már alvadni készülő. Vajon kaphatna a raktárból némi repülő sót, hogy az alanyai nehogy tovább maradhassanak ájultak, mint az feltétlenül szükséges? Bizonyosan megértenék a többiek is, hogy kell a levezetés egy stresszesebb munkanap után, és az ő hobbija az alkotás, igazán kivételes eszközöket kíván meg, nem nélkülözheti ezeket a dolgokat.
Fejét megrázva igyekezett visszatérni a valóságba, lévén még egyáltalán nem végezte el a feladatát, nincs lehetősége elmerülni az élvezetekben, talán majd a későbbiekben több hasonló látványban is része lehet. Sokkal érdekesebb volt azt figyelni, milyen reakciókat vált ki az espada néhány szava, főként, mert már eltűntek látótávolságból a sérültek. Az ijedtség, rémület, talán pánik is, nem volt újdonság számára, számtalanszor látta már mások arcán harc közben, mikor képtelenül eldönteni, mi valós, és mi rémkép, egyszerűen megadják magukat a hűvös érzésnek, ami eltorzítja a vonásokat. Ez az érzés összekeverhetetlen mással, sőt, talán nem is érzésként jellemezné, hiszen ő maga is átéli a mai napig, így inkább valami rosszféle ösztön, az élni akarás egy mellékhatásának tartotta inkább, olyasminek, ami kis mértékben óvatossá, eltúlozva halottá tesz. Nem is igazán zavartatta magát, hová sietne, jól tudja, hogy felettese nem kockáztatná ilyesmivel sem a saját, sem pedig az ő életét. Magabiztosság nem sugárzott belőle, jól tudta, miképpen tettesen mást, mint amit gondol, de ettől függetlenül nem tartott a szaladókkal, ráérős léptekkel közelített meg egy szobát. Úgy tűnt más is azt nézhette ki magának, azonban kérdés sem volt, kinek kell távoznia kettejük közül, arcára szinte áhítatos mosolyt kanyarított, ami villogó szemeivel párosítva, és elnagyzolt udvariassággal karöltve elég rémítően hatott, a másikban fel sem merült, hogy valóban eleget tegyen az ajánlatnak.
Belépve nyugtázza, hogy többféle eszköz is a rendelkezésére áll az ital elkészítéséhez, de vajon mi lehet ennek az egésznek a célja? Korábban többször is főzött már kávét az espadanak, bizonyosan jól tudja az, milyen is az általa készítettnek az íze, s mivel sosem panaszkodott felettese, ő egyetlen pillanatig sem feltételezte, hogy azzal bármi gond is lehetett volna. Mégis közelebb lépett a pulthoz, és robotos mozgással a már berögzült sorrendben elkészítette a feketén kavargó nedűt. Az erős illatból tudta, hogy megfelelő lett, így nem is tartózkodott tovább a helyiségben, egyszerűen kisétált onnan, szükségtelennek érezve, hogy előkóstolja azt. Elsőként állt meg, és figyelte a kifelé tartókat, bizonyosan sokan meg is itták az „ellenszert”, így valószínűleg néhány perc múlva érezni fogják annak jótékony hatását. Lehet, hogy a következő feladat a mosdó meglelése lenne? Neutral

Nem zavartatta magát akkor sem, ha esetleg más végigmérte, ők még nem tudnak semmi biztosat, azt sem, hogy a következő órát túl élik-e, és mennyivel szórakoztatóbb lenne, ha erre egyértelmű nem lenne a válasz. Szíve szerint egyszerűen beöntené a társaságot egy arénába, és megvárná, hogy ki az, aki élve kisétál onnan, és ha nem tartaná megfelelőnek, megölné, aztán pedig meghirdetné még egyszer a versenyt. Se perc alatt szelektálódna a társaság, az bizonyos…

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Pént. Dec. 27, 2013 11:54 am

Lassan mindenki visszatér a terembe- egyesek közülük rémültnek tűnnek, mások csak zavartnak, és nagyjából lehet látni, hogy ki ivott közülük egy liternél több kávét. Csak a résztvevők egészen kis része, legfeljebb négy kihívó tűnik veszélyesnek Nayara számára intelligencia szempontjából, négyen tűnnek teljesen nyugodtnak a „mérgezés” ellenére. Kisvártatva megkapjátok Diego következő üzenetét.
- Azoknak, akik nem jöttek rá, hogy ez csak egy trükk volt, most elárulom: nem volt mérges gáz, és sajnálattal tudatom velük, hogy egy általános iskolás értelmi szintje alatt állnak kémiában. Nem orvosokra van szükségem, mint mondtam, de a saját érdekében művelődjön, ha a fracciónom lesz valami csoda folytán. Ami a kávét illeti, mindenki döntse el, hogy jól főzi-e, és ne csapjátok be magatokat, mert én kritikus leszek velük. Egy fracciónnak a mindennapokban is jó szolgálatot kell nyújtaniuk az Espadájuknak.
A következő próbához különböző ajtókon kell bemennetek, mindenki csak egyet választhat. A folyosó végén találtok egy kis termet, amiből egy lift visz majd a következő próbátok helyszínére. A lift visszafelé már nem jön, és csak egy személyt szállít, minden terembe két ajtó visz. Felesleges ellenfelet kiszemelni, úgysem tudjátok, hová érkeztek. A segítőm a szomszéd szobában vár, és jelezni fogja, ha indulhattok. Az ellenfelet nem kötelező megvárni, a gyorsaság éppen olyan fontos, mint az erő. A győztesekkel ismertetem a következő feladatukat, a vesztesek orvosi ellátásban részesülhetnek.
A szomszéd szobában, amerre a lépcsőről lezuhant jelentkezőket kivitték, egymás mellett húsz ajtót találtok, de mivel már csak kilencen vagytok, tíz maradt nyitva, a zárt ajtók kilincsén egy papír lóg. Viszonylag gyorsan kitalálhatjátok, hogy egy arrancar nem fog ellenféllel találkozni, de mivel senki nem tudja, melyik szoba lesz üres, mindenki egyenlő esélyekkel indul.
Nayara riválisa egy szőke, tüskés hajú lány, a szemein rácsos, szemfedő-szerű maszkkal, egybefüggő egyenruhában, az oldalán egy egyszerű katanával. Ránézésre elég sok kávét ihatott, látszanak rajta a mellékhatások, de ez nem akadályozza meg, hogy rögtön egy cerot küldjön feléd.

*

Egyes jelentkezőktől már azonnal is megszabadulnék, már ránézésre meg tudom mondani, melyik az a három, aki sikerrel veszi majd az akadályaim nagyját. Nekem nem elég egy erős fracción, hanem gyors észjárásúra, találékonyra van szükségem, aki képes a távollétemben koordinálni a Sanadort. Az agyatlan vadállatokat meghagyom más Espadáknak, úgyis értéktelenek, és egy kézmozdulattal ölök meg egyet.
A játéktér természetesen nem teljesen játéktér: a sivatagi kúriám biztonsági berendezésének része ez a liftes labirintus. Ha teljesen elkészül, mindenhová különböző típusú mérges gázt fogok bevezetni, és így csak az fog biztonságosan mozogni, aki ismeri a járást, ráadásul nem is lesz minden liftről minden szint elérhető. Most persze egy publikus szint lesz a cél, amit jeleztettem is a liftekre függesztett papírlapokkal. Kétlem, hogy bárkinek lenne bátorsága hozzá, hogy bármelyik másik szintre betegye a lábát, úgyhogy ez ellen nem tettem biztonsági intézkedést. A gondnok majd elintézi, aki megpróbálkozik bármivel.
Természetesen, én tudom, melyik ajtó hová vezet, és miután megnézem, Thea hová ment be, én azonnal a párjához megyek, félrelökve az azon belépni készülő arrancart. Nem akarom, hogy a fracciónom elintézzen egy potenciális jelöltet, aki esetleg még hasznos lehet, elvégre, ez a próba elsősorban nem neki szól. Igazság szerint, csak azért hoztam magammal, hogy láthassa a következő társát, és lehetősége legyen választani szimpátia alapján. Meg persze jeleztem neki, hogy pocsék a kávéja.
Csak annyira sietek, hogy egészen biztosan a lány előtt érjek célba, nem akarom, hogy esetleg meglógjon a lifttel. Különben is feltűnő lenne, ha nem izzasztanám meg legalább azelőtt, hogy hagyom tovább menni, azt pedig nem szeretem, ha lelövik a poént idő előtt. Ha valakinek sikerül, ne azért tegye meg, mert rosszul terveztem meg.
A földre dobom a köpenyt, az oldalamról pedig előhúzom a kardomat, miközben egy könnyed mozdulattal arrébb rúgom a köpenyt, be a sarokba. Ez már úgyis mehet a szennyesbe, majd az elintézi, aki feltakarítja a többi szobában a vért. A szobák maguk természetesen nem fognak megsérülni ilyen gyenge arrancarok csatájában, még egy gyengébb Espada is csak úgy tehetné komolyan tönkre, ha direkt ez lenne a célja.
- Ideje elfoglalnom a helyem a célnál, úgyhogy most győzz le!- a kardot Theára szegezem, miközben szabadon engedem a reiatsum töredékét- ahhoz viszont épp eleget, hogy jelezzem Theának, hogy komolyan kell harcolnia. Persze, nem az a cél, hogy bebizonyítsa, hogy erősebb nálam, csak szeretném látni, hogy mennyit fejlődött azóta, hogy utoljára láttam harcolni. Ha nem eleget, akkor személyesen kell felügyelnem az edzés tervét. Hosszú távon, ha Seth már nem lesz, szeretnék szerezni neki egy helyet az Espadában, az jelentősen növelné a befolyásomat, de ahhoz persze az kell, hogy az ereje megfelelő szinten legyen.

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Szomb. Jan. 04, 2014 11:52 pm

Láthatóan nem egyedüliként maradtam tiszta fejjel. Akad még rajtam kívül néhány, ki nem dőlt be az átverésnek, velük nem árt, ha a későbbiekben is számolok. Akik pedig mégis… Csupán magamban kárörvendek, elfojtva egy gúnyos vigyort, szinte megfeledkezve róla, nem sokon múlt, hogy én is közéjük tartozzak. Nekik van épp elég bajuk nélkülem is. Ilyen, vagy bármi más módon földbe döngölni őket felesleges, látványos mellékhatásoktól szenvedve megteszik ők maguk is. Őket nézve újra csak hálás lehetek érte, hogy velem van. Ugyanakkor megfogalmazódik bennem, a segítségemre siető emlékfoszlányok, ha sajátomé mind, vajon nem lettek volna hasznomra nélküle is? Mintha csak hátráltatna, függővé, tehetetlenné tenne azáltal, hogy cseppenként adagolja múltam. Másként lett volna minden, ha Ő nincs? Más lennék én is. Avagy egyáltalán nem lennék. Hiszen kezdetektől fogva velem van, ha igaz, támogat, óvón lopakodik mellettem, szavakat suttogva fülembe, melyekben mindig is bíztam, s azok előre vittek. Mivé vált volna ez a történet, réges-rég, ha csak egyszer is, de nem hallgatok rá? Társnak hiszem, holott csak ölebe vagyok. Akár ha soha nem is lett volna. Érezném-e hiányát, ha mindig is magam lettem volna? A közénk tolakodó hang azonban nem engedi, hogy bizalmatlanságom csírája gyökeret vessen. Tépelődésem a hozzá fűző köteléken percek múlva meg nem történtté válik, jelenléte, egyszersmind létezése megnyugtatatóan hat, továbbra sem kell egyedül vennem az akadályokat. Nem hagy elveszni a gondolatban, szükségem lenne-e rá egyáltalán, magatehetetlen vagy akár erősebb lennék-e nélküle, ha nem telepedne rám. Ahogy eddig is, ha nem is valósan, de továbbra is kézen fogva vezet, előre, mint mindig. Mintha nem is oly rég még hevesen ellenezte volna, hogy versenybe szálljak egy másikért, ki parancsolgat majd nekem. A jelenlétét megkérdőjelező gondolatok pitypangvirág módjára sodródnak el tőlem, kergetni őket értelmetlen. Talán mindkettőnknek jobb is így.
Kényelmesnél csak kicsivel sietősebben igyekszem egy még gazdátlan, felcímkézetlen ajtóhoz. Még mielőtt a bent lévőről bármiféle véleményt ki tudnék alakítani, hozzá való viszonyulásomat egyből ő maga alapozza meg. A támadásra csak reflexből, nem észből reagálva saját ceromat küldöm bele viszonzásul, még mielőtt telibe találna. A két, egymásba robbanó energia ugyan nem közvetlenül ér, mégis hozzám közelebbiként a lökéshullám így is falnak vet. S bár többnyire kihívás lenne ilyen könnyedén felbosszantani, a maga egyszerűségével a lánynak ezt pillanatok alatt sikerült elérnie.
~Ne veszítsd el a fejed…~ Mintha tudná - hisz hogy is ne tudná -, időben szól közbe, mielőtt ostobaságot tennék. Dühös mordulással rázom le magamról dorgálását, ez mégis elegendő időt ad ahhoz, hogy ne állatként támadjak vissza rá, önmagamnak ellentmondva, lealacsonyodva hozzá. Nem sok derűset találva helyzetünkben, kényszeredett mosolyt erőltetve fordulok hozzá.
- Goromba egy jószág vagy – adok hangot felháborodásomnak a fogadtatásért. Sértődötten veszem támadását, nem találva helyénvalónak ezt a köszönési formát. Szavaim nyilván nem hatják majd meg, tovább nekem sem áll szándékomban jó modorra nevelgetni, hiszen egyikünk sem illemtanórára lépett be ide. Következő lépéséig, akár válaszáig, mitől ugyan nem sokat várok, sorra veszem, mit kezdhetnék vele. Megtehetném, hogy magammal viszem emlékeit, szándékával együtt, hogy eltegyen láb alól. Egyszerűbb, ugyanakkor veszélyes könnyelműség volna, hiszen ettől a probléma ugyanúgy megmaradna, kénytelen vagyok kivonni a forgalomból. Talán így is megengedhetek magamnak egy kis szórakozást, hiszen nem sietek sehová. Ám még mielőtt erre sort kerítenék, vagy akár a módját kigondolnám, mindenekelőtt egy dolog világos, ez pedig maga a szoba, amiben vagyunk. A teljesen kivilágított terem nem a legkedvezőbb terep, elsőként nem ártana ezen változtatnom. Ha közbeszólna, mielőtt ez ellen tehetnék, párharcba bonyolódás helyett el- és kikerülve őt, a lánytól lehető legtávolabbi helyet foglalom el a teremben. Ha fogócskázni szeretne, úgy sonidoval téve azt, próbálok tőle távolabb kerülni. Ha nem is hagy pillanatnyi nyugtot, mit terveztem, így is kivitelezhető, csupán izgágasága mi bosszantó. Hoja de Sombra pengéi, gyenge, elmosódott árnyékomból születve a plafonon lévő fényforrásokat támadják. A lányban ilyen fényviszonyok mellett egyébként sem tehetnének sok kárt, reményeim szerint a lámpák azonban teljesen védtelenek ellenük. Úgy tervezem, egyedüliként azon a helyen hagyom meg a világítást, ahol éppen ő áll. Ha sikerrel járok, a szobában sötét lesz, sötétebb, mint lennie kellene, a megmaradt fényforrásnak kevesebb teret világít be, mint az várható lenne. S amire talán a másik is felfigyel, a bevilágított kör szélén élesebben válnak el fénytől az árnyékok, mintha nem is természetes lenne. Talán a kettőnk közt feszülő sötétség megtorpanásra készteti, ahogy láthatott az árnyakat manipulálni, kétszer is meggondolja, kilépjen-e a fényből, hogy játékszeremmé vált a szoba nagy része. Tudva azt, a legtöbb élőlénynek elemi a viszolygása az ismeretlen sötéttől, de még így sem volna meglepő, ha messziről támadna, hiszen tiszta célpontot nyújtok az árnyak mélyén, kezemben Travesía lámpása szentjánosbogárként világít. Erre is felkészülve újra megidézem a denevérformájú pengéket. Ezúttal nem támadva, inkább csak őrködve, sötétbe veszve, szinte láthatatlanul köröznek körülöttem. Mindebben persze számításba veszem, hogy nem a legintelligensebb példánnyal akadtam össze. Persze még így is könnyen lehet, csak a parancs teljesítése és nem az ostobasága vezérelte, hogy valóban megigya kávéból a kijelölt mennyiséget, mégis reménykedem az utóbbiban, hogy kellő híján van az értelemnek.
- Minden áron harcolni akarsz? Nem festesz valami jól – gondoskodón fordulok hozzá, mintha nem is ellenfelek volnánk. S ha adott minden, tovább játszom vele. Számolva azzal, idegességében talán mit sem törődik, hogy szóba elegyednék vele.

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Vas. Jan. 26, 2014 8:15 am

Különösebben nem hatottak rá az elhangzottak, bár eddig azt hitte nem szabad megnyirbálnia a jelentkezőket, most azért feltűnő lenne, ha maga nem venne részt, nem igaz? Hm… nem is lenne rossz, ha egy kicsit eljátszadozhatna egyik-másikkal, úgy tűntek, mint akik kivételesen hangosan képesek sikoltozni, és biztosan édeskés illatú vér folyik bennük. Persze csak addig, amíg nem segít felszabadítani a dús, vörös nedvességet. Ráérős léptekkel ment a megadott helyre, nem volt senki, akit kifejezetten szívesen látott volna önmagával szemben, teljesen mindegynek érezte, hogy kivel festi ki a falakat. A kezdeti lelkesedése azonban azonnal eltűnt, ahogy megpillantotta Diego~samat a szobában. Egyből tudta, hogy itt semmiféle vér nem lesz, ha csak nem a sajátja. Bólintással üdvözölte felettesét, és maga is megszabadult, amúgyis feleslegesnek megítélt csuklyás hacukájától.
Csupán felvonja szemöldökét a kérésre, hiszen teljes lehetetlenségről van szó, ha csak bele gondol. Nem véletlen volt az espada mellett, hiszen ellene kész öngyilkosság lenne, márpedig aki nincs valakivel, az sajnos ellene kell, hogy legyen, ő maga pedig nem vágyott a korai halálra. Mély levegőt vett, és jól tudta, egyetlen lehetősége, ha a ressurection képességét használja, másnak sok értelme nem lett volna jelen helyzetben. Nem tartotta valószínűnek, hogy bármelyik harci képességét képes lenne kamatoztatni Diego~sama ellen, így ez a megoldás tűnt az egyetlen használható, és kivitelezhető lépésnek.
- Obiyakase, Mullido Bestia! – Mondta, miközben hátranyúlva előhúzta zanpakutoját, ami azon nyomban el is tűnt, helyette haja besötétedett, megnyúlt, és megjelent benne a két csontfül, valamint a lábát, és kajait fedő csontlemezek.
Gondolatain átcikázott sokféle lehetőség, azonban azzal tisztában volt, hogy kardforgatásban nem veheti fel a versenyt az espadaval, és valószínűleg lélekenergia különbségből adódóan több más téren is ez volt a helyzet. Kénytelen volt hát a fizikai különbségeket kihasználni, ami nem is esett nehezére, lévén a kard arra használatos, hogy távol tartsa az ellenfelet, ő maga azonban méretének, és mozgékonyságának köszönhetően inkább közel tartózkodik a másik félhez.
Egyszerűen előre mozdult, egyenesen a neki szegezett pengéhez, persze nem kívánta felnyársalni magát, kézfején lévő csontot vezette végig a kard oldalán, hogy egy elfordítással ne szelhesse ketté, plusz ezzel is növelve az érintések számát. Ez számított igazán, nem akart különösebben erőt kifejteni, felesleges lett volna, mivel nem tudott volna fájdalmat okozni az espadanak. Inkább koncentrált arra, hogy végig alacsonyan maradjon, hol lement spárgába, hol meghajlított térdeivel gördült ruganyosan, minél közelebb maradva, hogy a kard csak kényelmetlen szögből érhesse el, és ezeket a csapásokat is igyekezett elkerülni. Semmi más dolga nem volt, mint a csapásokat kerülgetve hol magát Diego~samat, hol pedig blokkolandó a fegyverét megérinteni. Erre pedig a lábak környékén számtalan lehetőség volt adott, lévén még felettese sem volt tisztában erejével, bár ez a küzdelem után valószínűleg megváltozik, de ezt sem különösebben bánta. A megfelelő számú érintés után már inkább arra koncentrált, hogy ne igazán szerezzen további sérüléseket, hiszen az espadaval ellentétben neki tovább kellett menni, mintha valóban teljesíteni akarná teszteket. Persze ezután ressuban maradt, a többiek a köpenytől úgy sem látták, így ez sem lesz számukra majd gyanús.

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Vas. Feb. 02, 2014 11:56 pm

Nayara:
Ahogy a fényforrások kihunynak, ellenfeled pánikba esik, és a zanpakutojával kezd el csapkodni maga körül. Bár annyira nincs sötét, látnia kéne legalább a sziluetted, úgy tűnik, a látása, taán a maszkja miatt, nem elég jó, és fogalma sincs, merre vagy- vagy csak annyira hat rá a koffein, hogy túl ideges. Végül aztán aktiválja is a Ressurecciónját, a karjai kétszer olyan vastagok lesznek, és leérnek a földig, a feje pedig egy orrszarvú maszkba kerül, és azonnal elindul arra, amerre téged hallani vél. Elég gyors, valószínű erős is, és egyértelműen az a célja, hogy felökleljen, de nem egyenesen feléd tart, valószínű, hogy nem lát téged jól. Relatíve gyenge, nem olyan nehéz elintézned.

Nayara és Thea:
A lifttel egy sötét terembe juttok. Rajtatok kívül már ketten vannak ott, egy alacsony, szemüveges, szőke férfi, aki úgy tűnik, átjutott harc nélkül, és egy, a hátán vörös madárszárnyakat viselő, kék hajú, madármaszkos nő, akin vannak kisebb vágások, és úgy tűnik, az ereje nagy részét felhasználta a győzelemhez. Az ötödik liftre várnotok kell még öt percet, ebből egy nagydarab, kopasz férfi sétál ki, a kezében egy hatalmas, véres buzogánnyal. A trióból ő tűnik a legmagabiztosabbnak. Röviddel az ő érzekése után kaptok egy hangüzenetet.
- Köszöntöm a megmarad résztvevőket. Bebizonyítottátok, hogy jó harcosok vagytok, vagy legalábbis a szerencse mellettetek áll, illetve intelligensek vagytok, vagy ráébredtetek a hibáitokra. Ezek azok a tulajdonságok, amikre szerintem minden arrancarnak szüksége van. Most folytassuk azokkal, amikre a fracciónomnak van szüksége! Bemutatom nektek Jánoszt.- a lámpák felkapcsolódnak, és egy hatalmas, tíz méternél is hosszabb zöld kígyót fednek fel, ami néhány párnán szundikál. - Speciális étrenden él, a lélekenergiája meghaladja bárkijét a jelenlévőké közül, de általában nem agresszív, nem szokta bántani az arrancarokat, csak ha idegen betolakodók. Azonban, mint minden állat, megérzi a félelmet, és a tétovázást, ilyenkor előfordul, hogy megmar valakit. A mérge erős fájdalmat okoz, de belehalni nem fogtok, mert van ellenmérgem. Persze, akit megmar, megbukott. A feladatotok egyszerű: simogassátok meg, azután adjatok neki valami utasítást, határozottan, mintha csak egy kutyával beszélnétek. Ja, igen: a liftek mennek lefelé is, aki meggondolta magát.- itt már senki nem fordul vissza, de senkinek nem tetszik a gondolat, hogy első legyen.

Kicsit csalódott voltam, hogy a fracciónom rögtön Ressurección-t használt, mert szerettem volna látni, mit tud az átlagos arrancar képességekkel, ugyanakkor még nem láttam a pontos működését, úgyhogy örültem is neki. Végre láthatom, mennyire erős, de még mindenképp fejlesztenem kell, több Espadának is vannak olyan fracciónjai, akik maguk is Espada erősségűek.
Visszafogtam ugyan magam, de nem annyira, hogy esetleg ne okozzak egy-két sérülést a fracciónomnak, az is csak javít az élethűség látványán, ha sérülései vannak. Súlyosan persze nem akarom megsebezni, és nem is akarom harcképtelenné tenni, csak néha vágok felé, és hagyom, csinálja, amit akar. Meglehetősen ügyes taktikát választott a föld közeli mozgással, egy vele azonos szintű ellenfél ellen elég jó védelmet nyújtana.
Csak a sokadik érintés után kezdek rájönni, mi is a lány képessége, és azt hiszem, elégedett vagyok vele. A fájdalom és a félelem tökéletesen összepasszol, az egyik a másikból születik, táplálják egymást. Nem tudom, ki lesz az új fracciónom, de Theának ez a képessége talán az egyik legveszélyesebb Espaává tenné. Igaz, még rengeteget kell fejlődnie, mert így, amikor már úgy érzem, kezd kellemetlenné válni, egyszerű reiatsu-emeléssel le tudom dobni magamról.
- Van még mit fejlődnöd, de elégedett vagyok. A jövőben még tanítok neked néhány dolgot, amivel erősebb lehetsz, de most ideje csatlakoznod a többiekhez.- elteszem a kardom, és kisétálok arra, amerről jöttem. A húsz ajtó mellett van egy rejtett huszonegyedik, amin keresztül elfoglalom a helyem a célpontnál, és nagyjából az utolsó hangüzenetemmel egy időben érkezek meg oda. Ezután már személyesen fogok utasításokat adni, már ha lesz valaki, aki Theán kívül túléli a próbát. Hazudtam, Jánosz kifejezetten agresszív mindenkivel szemben, aki félelmet mutat iránta, a Sanadorosok egy részétől kénytelen is vagyok távol tartani.
Még nem vagyok benne biztos, hogy a négy jelentkező közül melyik lesz a fracciónom, de a szemüvegest jó eséllyel kizárhatjuk, ő csak a véletlen befutó. Nem hinném, hogy a következő próbákhoz megfelelő ereje van, és úgy emlékszem, ő rohadt legelöl, amikor megfenyegettem a társaságot. A másik három viszont kifejezetten érdekesnek tűnik. Elképzelhető, hogy a második fracciónom is nő lesz. De vajon mennyiben lesz más, mint Thea?
Nem szívesen, de elismerem, hogy kicsit türelmetlen vagyok, mint amilyen az a gyerek szokott lenni, aki ajándékot bont ki, és nem tudja, mit talál. Vajon, ha Theának lennének érzelmei, jelentene-e többet egy hasznos szolgánál, és tudnám úgy kezelni, ahogy Slarin engem, tehát tanítványként, bajtársként? Vagy Slarin is csak megjátszotta, hogy bármit jelentünk neki? Nem tudom elhinni róla. Emlékszem, nekem is jelentett valamit, nem tudom, hogy azóta megváltoztam-e, vagy csak nem találtam senkit, aki egyszerű szolgánál, szövetségesnél vagy riválisnál többet is jelenthetne nekem.

Határidő: február 5. éjfél (Igen, jól látjátok, siessetek!)

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Szer. Feb. 05, 2014 11:19 pm

Talán ha megfordulva, háttal állnék, s a falnak beszélnék, úgy ugyanott lennék, az sem lévén rosszabb társaság az előttem állónál. Játékomhoz unalmas, hogy ezen felül túl sok időt és energiát pazaroljak rá. Dühödt csapkodása láttán rá kell jöjjek, alábecsültem az előző próbát, feladatunk sokkal több kárt tett józan eszében, mint képzeltem volna. Őrületét csak tetézi átváltozása, eszét vesztve rohamoz felém. Tombolása láttán ébredek csak rá, a túladagolási próba sokkal ördögibb, mint elsőre ártatlannak gondoltam. Elkerülnöm, hogy eltiporjon, nem nehéz, megerőltetést sem kíván sonidoval térni ki útjából. Úgy fest, Travesía fényének ellenére sem érzékeli egészében, hol állok. Útjába eső pengéim ugyan nem fogják fel lendületét, teszi azt helyette a fal, előtte néhány lépésnyire, hogy mégis megállt, azzal való találkozásának hangja biztosít. Hogy becsapódásakor a fal, avagy koponyája reccsenését véltem hallani, egyelőre rejtély. Ütközés váltotta pillanatnyi megingását használom ki, nem is kell több, hogy átgondoljam, mi következik. Elmormolva a megfelelő szavakat, Claro de luna fehér sarlóit megidézve kötöm le végtagjait. Sokat nem várnék e technikától, fékevesztett állat tombolását sokáig fel nem tarthatná. Mégis elegendő időt nyer ahhoz, ne támadhasson, míg elsuttogom a következőt.
- Memoria de morir – feledtetve, hol és miért van, hová indult, s hogy azt miért rajtam keresztül kívánta tenni. Nem várva meg, hogy utóbb eszébe jut-e majd, sorsára hagyom emlékeitől fosztottan, érdemtelenként rá, hogy beszennyezzem magam életének kioltásával. Elegendő büntetésnek tartva, ha a szavak hatása alól feleszmélve rádöbben bukására. Szórakozásomtól megfosztva kissé csalódottan lépek a lifthez, csupán reménykedve, hogy a továbbiak érdekesebb dolgokat tartogatnak.
A következő helyszínre tartva, kettesben maradva Vele, azt várnám, majd szól hozzám. Dicsérve, vagy megfeddve az előbbiért, jóváhagyva vagy elítélve érte. Hallgatag marad, s ha nem tudnám, hogy eleget tettem így is, kétség gyötörne, hibáztam-e ezzel. Nem vesződök vele, hogy kiderítsem, ha közlendője lenne, úgy sem tartaná magában. A következő helyszínre érve, s bár a sötétben keveset látni, futólag megtekinthetem, kik értek mellettem tovább. Egy, ránézésre talán méltatlan az érdeklődésre, egy, ki megharcolt, hogy idáig jusson, tovább, meglehet, küzdeni sem képes. És egy… Egy nyuszi, kiről nem tudok meg semmit. Bár ránézésre nem úgy fest, mint ki túlzottan megerőltette volna magát, hogy idáig érjen. Egészében kelt bennem különös érzéseket, aprósága láttán nehezen türtőztetem, hogy el ne nevessem magam. Az utolsó érkező tereli el róla figyelmem, ki pont az ellenkezőjét váltja ki belőlem. Hogy magabiztossága, méretei, avagy a fegyveréről cseppenként padlóra hulló émelyítő miazma, mitől undorodom, nem tudnám biztosan megnevezni. Talán maga az összkép, mi gyomorforgatóan hat, őt nézve meg sem erőltetem magam, hogy elfedjem esetleges árulkodó fintorom. Szerencsére sokáig vele sem kell azonban foglalkoznom, érdeklődésem új irányba tereli az Espada mondandója. Dicséretét, ha annak szánta, egyelőre nem teszem magamévá, továbbra sem egyedüliként állva itt nyilvánvaló, hogy még nincs vége. Hogy mit tettem, s azt jól-e, csak akkor könyvelhetem el, ha már csupán csak nekem szól az elismerés.
Megpillantva következő próbánk alanyát különös hangulat lesz úrrá rajtam. Egyszerre találom lenyűgözőnek az állatot, egyszersmind furcsán szépnek. Mérete, ugyanakkor egyszerűsége, mi kápráztat. Noha még nem tudok róla semmit, már elsőre is szimpatikusabb, mint sok más élőlény, mik ez idáig utamba sodródtak – legyen az két, avagy több lábon járó. Talán ha akkoriban ilyesfajta házi kedvenccel lepnek meg, visszataszító, nyüszítő kis lények helyett, úgy azt még életben is hagytam volna. Értetlenül tekintek a mellettem lévőkre, viszolygásuk láttán. A felénk intézett figyelmeztetést ugyan felfogtam, mégsem tartok tőle. Ha kárt akarna tenni bennem, úgy teljesen mindegy, táplálok-e irányába bárminemű érzelmet. Ha bátor, de óvatlan vagyok is végezhetem rosszul, félelemnek, úgy hiszem, csekély köze van csupán. A félelem szaga bosszantó tényező, tapasztaltam olykor magam is, annak hiánya mégsem jelent védelmet. Ha rám akarna támadni, úgy nem hibáztathatnám, bizonyosan okkal tenné, mégsem őrlődök azon, mi lenne, ha ez bekövetkezik. S hogy másnak nem akaródzik elsőként megtenni felé a lépést, nem gondolkodtat sokat, megteszem azt én. Izgatottan, szinte vágyva, mégsem kapkodva járulok felé, véletlen sem szemből közelítve, mielőtt kihívásnak venné. Letelepedve mellé tétovázás nélkül simítok végig rajta, s a különös érzés, mi távolról is kerülgetett, csak erősödik bennem. Eddig ismeretlen volt előttem, hogy bármire is ekként tekintsek, kérdés furakszik a hatalmas állat mellé – ilyen lehet a tisztelet? Áhítattal legeltetem rajta a szemem, s csak lassan ocsúdok fel, más dolgom is lenne. Hogy kutyaként utasítsam, önmagában tűnik nevetségesnek. Mit kérhetnék tőle? Feküdni úgy látom egyébként is kiválóan tud, ülni, állni, egyébként sem volna képes. Nem mellesleg, kígyók természeténél fogva tűnik lehetetlennek, hogy parancsot osztogassak neki, mit teljesíteni is fog. S ha már úgy is mindegynek tűnik, teljesíteni vélhetőleg úgy sem fogja, lehet az így bármi. Felülkerekedve, hogy hasztalan tenném, közelebb hajolok, s mintha komolyan venném, adom ki a parancsot.
- Öld meg – mutatok rá félreérthetetlenül a buzogányosra, mosolyomat elhagyva, határozottan. Bár én lepődnék meg leginkább, ha teljesítené. Igaz, valóban nem bánnám, ha eltenné láb alól, ilyen utasítást úgy vélem, nem fogad el akárkitől, így ha nem mozdul, sem lennék csalódott.

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Csüt. Feb. 13, 2014 9:45 am

Úgy tűnik, Nayara szimpatikus a hatalmas kígyónak, aki felszisszen, ahogy az arrancar lány hozzászól, azután kúszva elindul az általad megjelölt arrancar férfi felé, miközben fenyegetően sziszeg. A négy arrancarból három jól tűri a felé tartó kígyót, különösen a nagydarab férfi, aki annyira határozottan pillant az állatra, hogy az végül felágaskodik ugyan, de nem támad. A szemüveges férfi, aki harc nélkül jutott tovább, viszont izzadni, remegni kezd, mire a kígyó azonnal célpontot változtat, és többször villámgyorsan lecsap rá, hogy azután visszakússzon a helyére. A vérző arrancar rángatózva összeesik, és vonaglik a földön, amíg két, az egyik liften át érkező fehércsuklyás fel nem nyalábolja, és el nem viszi.
- Úgy látom, a jelenlévők alkalmasak rá, hogy egy házban éljenek velem. Ahogy a kígyó, én is megérzem a félelmet, és nincs szükségem gyenge, ideggyenge szolgákra. Ideggyenge társakra pedig végképp nincs. Jánosz nyughelye mögött találhattok egy ajtót. Mögötte van a következő próbátok.
Ha megnézitek, a hatalmas kosárban összetekeredő kígyó mögött tényleg van egy fémajtó, amit különösebb erőlködés nélkül kinyit az élre álló, hatalmas termetű arrancar. Egy, az előzőhöz képest rendkívül világos teremben találjátok magatokat, aminek a végében egy egyszerű karosszékben foglal helyet egy zöldhajú férfi. Aki ismeri őt legalább látásból, azonnal ráismer Diegora.
- Négy olyan arrancar jutott el idáig, aki erőben, intelligenciában, jellemben megfelelő ahhoz, hogy a segítőm legyen. Talán mindannyian lehetnétek a fracciónjaim, ha más időket élnénk, de most sajnos, olyan korban élünk, hogy nem magától értetődő egy fracciónnál a legalapvetőbb tulajdonsága: a hűsége. Szeretném hallani, hogy mi okotok van rá, hogy engem szolgáltok. Milyen hasznot reméltek belőle, miért engem választottatok ki a tíz Espada közül, és legfőképpen azt, hogy mivel tudjátok biztosítani, hogy hűek maradtok hozzám. Hölgyeké az elsőbbség. Mi a neved?- a sárga szempár Nayarára siklik.

*

Egy mosollyal az arcomon figyelem a monitoron, ahogy a fehérhajú arrancar lány megparancsolja Jánosznak, hogy ölje meg az egyik társát, a kígyó pedig éppen úgy indul el, ahogyan akkor tenné, ha én, vagy Thea adnánk neki utasítást. Végül ugyan célpontot változtat, az arrancar, akit kijelölt neki, magabiztosan szembenéz vele. A három közül ez a kettő tűnik nagyon érdekesnek, de a harmadik is elég jól állja a sarat- azért nem valószínű, hogy őt választom, de talán ajánlom valamelyik másik Espadának, ha alkalmasnak mutatkozik. Ha nem, akkor is, csak akkor a riválisaim közül valakinek, nincs nagyobb gyengeség egy megbízhatatlan szolgánál.
Ahogy bejönnek a szobába, elmondom nekik az utolsó feladatukat. Most, hogy nincs idejük rendesen felkészülni, vagy a tiszta igazságot fogom megkapni, vagy valami hazugságot, amin könnyen átláthatok. Nincs semmi baj azzal, ha valaki védelmet, erőt, fejlődést remél egy felettestől, és főleg az motiválja, hogy szolgálja, hogy azután hátrahagyja, ha már elég erős hozzá, hogy maga is Espada lehessen. De tudni akarom ezt az okot, nem csak az új fracciónomnál, Theánál is. Nem nagyon akar erősödni, még egy teljesen idegen arrancar, Eliana is sokkal több segítséget kér tőlem a saját jobb kezemnél, ami pedig a védelmet illeti, talán jobban járna Vexszel, aki Seth fő kifutófiúja, és gyakran azt mondják róla, hogy az egyik legjobb harcos. Fogalmam sincs, miért az én fracciónom, ahogy nem tudok róla szinte semmit. Hiába van meg minden adat a testéről, hiába van annyi mintám, hiába láttam a képességét, hiába él tőlem karnyújtásnyira, nem tudok róla semmit. Ez pedig zavaró, különösen, hogy az egyik legveszélyesebb ellenségem környékén téblábol, még ha ő gyaníthatóan hülye is hozzá, hogy ezt kihasználja valahogy.
Elsőként a fehérhajú lányt kérdem. Eddig azt láttam tőle, hogy kegyetlen, határozott, tökéletes arrancar, mégis titokzatosabb, mint a másik kettő. Egy izomkolosszus, aki folyamatosan harcol, mindent el akar pusztítani, és egy nő, aki valami nemes célból merít erőt, az hajtja előre, és valószínű hatalmat keres hozzá fracciónként. Jobb lenne a saját szájukból hallani, mielőtt választok, de egyelőre, vitathatatlanul a fehérhajú lány érdekel a legjobban. Azonban, arra legalább ilyen kíváncsi vagyok, mit mond Thea.

Határidő: február 20.

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Csüt. Feb. 20, 2014 8:20 pm

Sikerként tekintek a kígyó viselkedésére, noha csak részben tett eleget kérésemnek, ez is több, mint amire számítottam. Végtére így is eggyel kevesebben lettünk, s hogy mást választott, nem hibáztatom, ettől nem vált szememben kevesebbé. Kiszemeltem szemrebbenés nélkül vette próbálkozásomat, ahogy végül mellettem elhaladva az ajtóhoz lép, vállat vonva mosolyt ejtek, szavak nélkül adva tudtára, „Talán majd legközelebb”. Kiiktatására tett kísérletem a jobbak sértés helyett bóknak vennék, mégsem vagyok biztos benne, ekkora tuloknak ily finom apróságok elérik elméjét. Végtére elismerés ez számára, hisz személyében fenyegetést látok, nagyobbat, mint a másik hároméban.
A következő próba elé érve, már-már mintha célt értünk volna, trükkös talányok és arctalan hangok helyett maga a Sexta foglal helyet velünk szemben. Szóbeli vállveregetését, ha rászolgáltunk is, továbbra sem veszem készpénznek, hiszen a kelleténél még mindig többen vagyunk. A legvégén bármelyikünkre is essen választása, a többinek ily csekély elismerés, legyen az őszinte, mit sem ér, kudarcában méltatlanként rá. Hogy miért szolgálnánk, úgy fest, nem csupán őt érdekli.
~ Tényleg, miért is? ~ De választ kérdésére nem adhatok, lerázom magamról kotnyeleskedését, tudva jól, csupán bosszantani akar, számára született feleletet már tudja rég. S minthogy e pillanatban nem is neki kell megfelelnem, hívására előrébb, hozzá lépek, tűnődve rajta, mi szükség van nevekre. Nem hordoz magában semmit, csupán két szó, mi megkülönböztet. Bár feleslegesnek érzem tudatni vele, ha hallani akarja, egyszerű kérésének eleget teszek.
- Nayara Tarin – s hogy ne csak úgy a semmibe vessem elé, bármily idegen is a mozdulat, némiképp meghajolva teszem meg előtte a bemutatkozást. Töredék ideig fontolgatom mit felelnék, felnézve rá, mintha csak belőle próbálnám kiolvasni a megfelelő szavakat. Oly okát akarja tudni ittlétemnek, mire őszintén magam sem válaszolhatok. Van válasz, mit hallani akar, s más, mit mondanék. Számít-e bármit is, miként szólnék, ha később másként tennék? Csak egy, mit biztosra tudhatok – a gazdátlan kutyákat lelőnék.
Önmagát kérdőjelezve meg, miért rá esett választásunk, hogy hozzá szegődjünk, kérdésére választ, talán mit várna, igazit nem adhatok. Hogy hasznot húznék e társulásból kétségtelen, elsődlegesen védelem, mi kijárna mellette. De hogy ezt orrára is kötném, már nem hiszem. Valami nagyobb árnyékába húzódni, világgá kiabálva azt, gyengeség lenne. Tervem, távolba merengő még nincs vele, most még megelégszem, ha okot adna a létezésre.
Felegyenesedve végül döntésre jutok, mi az, mit ebből megosztok vele. Továbbá viszont nem erőszakolok magamra olyféle etikettet, melynek régóta nem látom értelmét. Hogy miként szólítom meg, semmi köze ahhoz, hogyan viszonyulok hozzá. Hacsak nem kéri külön, tegezni fogom, mint mindenki mást, a szavak, s tettek csupán, mik sejtetik, bujkál bennem némi tisztelet felé. Hasztalan formaságnak vélve megerőszakolni mondandómat behódoló stílusban előadni azt. Aizen talpnyalói közül is talán egyedül voltam ezzel, s hogy ő sosem kívánta rám erőltetni a beszéd e kifacsart formáját, kivételt vele sem teszek.
- Nem elégszel meg azzal, hogy előtted állunk más helyett? Bizonyítva már, vezetni minket másnál alkalmasabbnak látunk? – biztosra nem tudhatom, a többit mi vezérelte, én, ha nem találnám rátermettnek, bele sem kezdtem volna. Végtére is, én választottam őt, s nem ő engem. Hogy én megfelelő lennék, ha nem neki, hát bárkinek, s hogy ezeknél mindenképp jobban, kétségtelen. Egy lépéssel közelebb merészkedek, bizalmasabb teret kerítve.
- Kerestél és találtál, mert jöttem. Neked kell valaki, ki melletted áll, itt vagyok, hogy így tegyek. Lehet kíváncsiság vagy kényszer – megtorpanok, ha választanom kell, e kettő közül melyik az erősebb, végül tanácstalan állnék előtte. Talán várna öntömjénező dicshimnuszt, mellyel saját pártunk fogva taszajtjuk elébe mesélt, vagy valós előnyeinket. Ilyesmivel nem szolgálhatok neki. Beszél helyette mindaz, mit látott, ódákat hinteni olyasmiről, mit bizonyítani talán nem is tudnék, mit sem ér.
- Adj célt, melytől okom lesz a hűségre – nem kecsegtetem hamis ígérettel, semmivé foszló fogadalmakat összehordva. Szolgálom, ha van miért, így tiszta. Talán nem ezt várta volna, eddig feltett érdeklődésére ennél konkrétabb felelettel nem rendelkezem, így nem is mondok többet. Kérdezhet még, úgy válaszolni fogok, de minthogy mondandóm elfogyott, s fölös fecsegésre fel nem hatalmazott, egy lépést, mit előbb tettem, most meghátrálva, szótlan ácsingózok.

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Pént. Márc. 14, 2014 10:35 am

Egy bólintással vette tudomásul felettese mondandóját, de elégedetten nyugtázta, hogy nem okozott csalódást az espadanak. Nem zavartatta magát azzal, hogy elzárja erejét, elvégre korábban nem láthatták a csuklya miatt, így maximum elkönyvelik, hogy máris teljes erejére szüksége volt, bár ez koránt sem fedte az igazságot. A köpenyben megtörölgette magát, és ellenőrizte sérüléseit, amik nem tűntek veszélyesnek, majd később bizonyosan meglátogatja az ápolókat, hogy tűntessék el róla, nem szerette a sebhelyeket, nem voltak esztétikusak.
Könnyed léptekkel közeledett a liftekhez, jómaga már kiismerte magát a toronyban, ezért nem is volt oka nyugtalankodni. Nem szeretett volna viszont kellemetlenséget okozni Diego~samanak, éppen ezért próbálta úgy alakítani a dolgokat, ahogy az espada elvárta volna tőle. Jól eszébe véste, hogy nem tehet el senkit láb alól, hiszen számára ez nem próba. Bár nem igazán értette, hogy akkor miért kellett részt vennie rajta, de neki nem is kell ilyesmivel foglalkoznia, ha ez a feladat, ezt fogja tenni.
Végig hordozta tekintetét a továbbjutókon, de különösebb érzelmet nem lehetett leolvasni arcáról, magában nem ezekre az arrancarokra fogadott volna. Kivéve talán a már korábban látott lány, aki lesegítette az előtte lépdelőt, benne látott némi fantáziát, meg kell hagyni, maga is szívesen lesegített volna egy-két arrancart azon a lépcsőn. A később érkezőre azonban kitágult pupillával tapad, nem is mérete, és határozott fellépése miatt, hanem fegyveréről lassan cseppenő vörösség köti le ennyire. Csipp~csepp, csipp~csepp… Teljes egészében fogadja magában látottakat, szinte beszippantva a csepegést, mintha nem csak azt látná, ahogy földet ér, hanem a már korábban leesettek visszaverődését, majd a végképp lent maradását, ezután pedig szép lassan megszárad majd, és vörösből barnás színt vesz fel, ami annyira nem szép, de ennek a velejárója. Szíve szerint odament volna, hogy leguggolva rajzoljon valami kedveset a cseppekből, hogy ne legyen értelmetlen, hogy földet érnek. Szeme előtt kirajzolódott a kép, ahogy a nagydarab arrancar lábai előtt guggolva őt magát festi meg, némiképpen már megcsonkítva, mert úgy mégiscsak szebb lenne, és indokolt a vörös „festék”. A gondolatra torz mosolyra húzódott szája, egészen addig, míg meg nem hallotta előbb felettese hangját, majd a lány parancsát. Felvont szemöldökkel figyelte Jánoszt, de kicsikét sajnálta, hogy a kígyóra hagyják a munka élvezetes részét, elvégre Jánosz tisztán étkezik. Semmi kínokozás, csupán néhány csontját roppantja talán majd el, ha nagyon ficánkol az áldozat, de az ilyesfajta halál egyáltalán nem szórakoztató, elvégre csak a szükségletét elégíti ki az állat.
Bezzeg amit ő csinálna neki! Pompás dolgokban lenne részük, mind a kopasz óriásnak, mint magának, csupa kedves kis csíny, némi fájdalmas torzulás, és sok-sok félelem, olyan igazán belülről mardosó. Mindez persze szigorúan a tudomány nevében, elvégre meg kell tudnia, hogy vajon ez érzés, vagy ösztön, netán mindkettő? Ha érzés, akkor viszont honnan jöhet, és mi okozhatja, magán és persze a csupa szép fájdalmon kívül, amit kitalált.
Azonban nagyon úgy tűnt, hogy Jánosz ma nem különösebben éhes, mert a nagydarab, ízletesnek látszó arrancar helyett a nyeszlettebbre támadt rá, ráadásul meg is hagyta. Fején átfutott, hogy vajon ő is ekként cselekedett volna hasonló helyzetben? Bizonyosan a megízlelés után nem tetszett az eredmény a kígyónak, így nagyon is meg tudta érteni a már 2 méteres korában is látott állatot, elvégre nem veszünk mindenfélét a szánkba.
Lusta léptekkel követte a többieket az ajtó mögé, elhaladva Jánosz mellett, szinte tudomást sem véve már róla, a következő etetésnél valószínűleg úgyis találkoznak. Furcsának találta, hogy nem korábban vetette be a kígyót Diego~sama, hiszen büszkeséggel nevelte, akár az emberek a kutyáikat szokták, lehet még trükkökre is megtanította, bár ezt vele bizonyosan nem osztotta meg, ha így is van.
Belépve felettesére emelte tekintetét, nem szorult dicséretre, csupán a dolgát tette eddig is, és valószínűleg ezután is azt fogja. A kérdésekre kicsit félrebillenti a fejét, mintha csak próbálná felfogni értelmüket, hogy mit is jelentenek azon szavak, mik elhagyják a sexta száját. Hallgatta a vele érkezettek szavait, és maga is próbálta megfogalmazni, már ha volt valódi oka arra, hogy mellette legyen, mi is lehet az. Tulajdonképpen az espadaval való találkozás előtt Las Nochesbe sem igazán tette be a lábát, feleslegesnek tartotta az acsarkodást, a nála erősebbekkel nem kívánt harcolni, a gyengébbeket pedig a sivatagban is fellelte, de az Emberek Világa, az nyűgözte le igazán. A megannyi érzelem, és gyengeség látványa, ahogy egyszerűen elborítja őket egy kis nyikorgásra, függönylebbenésre, az volt igazán kedvére való. Az espada kérését igen egyszerű okból fogadta el, nem volt semmi megkötés, csupán kölcsönös segítségnyújtás, ami nem esett nehezére, elvégre saját céljai nem zavarták Diego~samat, ő maga pedig örömmel munkálkodott a veszélyt jelentők kiiktatásán.
Egyszerű mozdulattal feloldotta ressurection alakját, zanbatoját pedig a hátára tűzte, ahogy korábban is hordta. Megvárta, hogy az előtte érkezett nő befejezze a mondandóját, elvégre nincs oka belevágni, és nem lenne illő felettese előtt, azonban a másik két alakot már nem volt kedve bevárni, végtére is ő maga is hölgynek számított, ha a nemeket kell figyelembe venni. Szemeit felettesére emelte, nem szándékozott hosszú beszédet tartani, a kérdés egyszerű volt és érthető, szükségtelen lett volna túlbonyolítania magának is.
- A kérdésre igen könnyű a felelet, hiszen köt a szavam. Amíg Diego~sama segít elérni a célomat, addig minden erőmmel azon kell, hogy legyek, hogy én is hasonló szolgálatot tehessek felé.
Az egykori megállapodás hasonlóan szólt, és nem gondolta azt, ideje lenne újat kötni, vagy megmásítania azt, elvégre nem holmi emocionális kötelékről volt szó. Amikor az espada hívta, szinte gondolkodnia sem kellett, hogy miként lenne könnyebb az életben maradása, és ennek a létnek értelem adása, és ebben a pillanatban sem kérdőjelezi meg akkori döntését. Nincs oka elárulni a sextát, és nem is igazán tudna felhozni olyan helyzetet, amiben valós fenyegetést jelentene ez a lehetőség, hiszen az életén kívül mást nem tudnának tőle elvenni, azt pedig később Diego~sama is elveheti, ilyen szempontból tehát mindegy is, mikor halna meg. Nem is kívánt többet szólni, elmondta, amit úgy gondolt, hogy válaszolnia kell, minden más, ami ezután jönne, csupán körítés.

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Vas. Ápr. 13, 2014 7:48 am

A harmadik női arrancar, aki már Ressurecciónban van, egy kicsit elgondolkozik, mielőtt válaszolna, úgy tűnik, nem is szívesen mondja, amit mond végül, de azután rászánja magát.
- Te egy nagyon erős Espada vagy, elsősorban védelmet kérek. Nem vagyok gyenge, de túl erős ellenségeim vannak, és nem tudom megvédeni magam egyedül.- a válaszra a nagydarab férfi a nő mellett megvetően horkant egyet, azután, ahogy rákerül a sor, megpörgeti a buzogányt a kezében néhányszor.
- Szánalmasak vagytok mind. Egy normális Espadának nincs szüksége ilyen versenyekre hozzá, hogy fracciónt találjon magának. Egy igazi arrancar nem szolgál másokat, őt szolgálják.- a férfi felsonidozik a trónhoz, és lesújt rá a buzogányával, teljes erőből, de a támadása nem okoz sérülést az Espadának, és néhány másodperc múlva holtan zuhan le a lépcső aljára.

Érdekes válaszokat kapok, de egyik sem felel meg nekem igazán. Talán a fehér hajú lány szavai logikusak, értelmesek, de mégsem megfelelően őszinték. Fogalmam sincs, milyen célra vágyik, mit akar elérni, és hogy abban tőlem megkaphatja-e a segítséget, amit remél. Espada vagyok ugyan, talán az egyik leghatalmasabb, de nem vagyok képes mindent megtenni. Arra a szavai mindenesetre jók, hogy valószínűtlenítsem azt, hogy áruló. Egy kém jobb szöveget talált volna ki, ami azt a látszatot kelti, hogy egyszerű céljai vannak, egyszerű dolgot akar, és semmiképpen nem merne kitérő választ adni.
Hogy micsoda Thea célja? A mai napig nem tudom. Ha most jelentkezne fracciónnak, nagyon valószínű, hogy nem őt választanám, és ha a legkisebb hibát, csalódást okozta volna, valószínű már megváltam volna tőle, de azon túl, hogy hiányzik belőle az igazi erő, nincs olyan hibája, ami megakadályozná, hogy alkalmas szárnysegédem legyen. Viszont ott van az a zavaró pont, hogy nem tudom, miért szolgál engem, ugyanakkor az egyik legerősebb ellenségemmel van viszonya. Első sorban azért akartam, hogy részt vegyen ezen a próbán, hogy megtudjam a kérdésemre a választ, de úgy tűnik, nem hajlandó elárulni a titkát. Kénytelen leszek hát az új fracciónommal figyeltetni, bármennyire is megsérti ez azt a bizalmat, amire rászolgált. Ezekben az időkben nem engedhetem meg magamnak a bizalmat.
A második fracción-jelölt őszinte, kiállta a próbáimat, és szemmel láthatóan nem jelent rám veszélyt. Talán őt kellene választanom, és ha egy újabb asszisztenst akarnék képezni a rendelőbe, akkor valószínű rá esne a választásom. De nekem harcos kell. A bátorságnak nincs híján, ha legyőzött egy ellenfelet, túlélte Jánoszt, és eljutott idáig anélkül, hogy visszafordult volna, de mégis mit várhatok tőle, ha önmaga mondja magát gyengének? Nem tudom, mennyi időm van még, mire szükségem lesz minél több megbízható alárendeltre, ha annyira gyengének bizonyul, hogy nem tudom tovább képezni, akkor nem lesz időm másik, erősebb fracciónt keresni. Ő nem felel meg, rajta fogom tartani a szemem, hátha egyszer ez változik, de most még kevés.
Egyértelműen a nagydarab arrancar tűnik a legerősebbnek, de abból, hogy rám támad, egyértelmű, hogy nem fracciónnak, de még numerósnak is kevés. Egy numerós tisztában van a saját kolátaival, és amíg gyengébb egy Espadánál, nem támad rá. Egy Espadara támadó gyenge arrancar sorsa nem lehet más, csak halál. A puszta kezemmel állítom meg a zanpakutot, miközben a sajátomat előhúzva, egyszerűen félbevágom a férfit, nem sokkal a legalsó bordái alatt.
A hullán átlépve, kezemben még mindig a véres kardot tartva, ahhoz az arrancar lányhoz megyek először, akit el fogok küldeni. Látom, érzem a félelmét, de nem mozdul meg, pedig nem tudja, mit fogok tenni. Talán csak a kishitűsége akadályozza az igazi potenciálja kiaknázását.
- Nem téged választalak. Egy arrancarnak biztosnak kell lennie a saját erejében, ha úgy gondolod, hogy kevés vagy, akkor válj erősebbé. Minden csak akarat kérdése. Én is a ranglétra legaljáról jutottam oda, ahol vagyok, csak akarni kell.- talán belőle is lehet egy erős harcosa Las Nochesnek, ha több nem is, de fontos, hogy minél erősebb, és egyben hűségesebb arrancarok szülessenek. Miután a lány, láthatóan megkönnyebbülten elmegy, a fehér hajú felé fordulok.
- Te vagy az utolsó résztvevője ennek a próbának, a társad már a fracciónom. Amennyiben közlöd velem a céljaidat, segítek megvalósítani őket, cserébe feltétlen hűséget és engedelmességet várok el. Mi a neved?

Tárgy: Re: Fracciónválogatás Kedd Ápr. 15, 2014 9:06 am

Üdvözletem! ^v^

Jeleztétek a küldetésetek lezárható állapotba került, így jöttem értékelni:
Thea: 1000 LP és 1500 ryou
Diego: 1500 LP és 2000 ryou
Nayara: 2000 LP és 2500 ryou a jutalmatok.

További jó játékot!