A mai napon úgy döntöttem, hogy a kellemes időre való tekintettel lófrálni fogok a városban. Persze azokat a helyeket próbáltam elkerülni, ahol sok ember van, de most ez nem volt valami nehéz, mivel az őszi időre való tekintettel kevesebben vannak a városban, a legtöbben inkább otthon maradnak ilyenkor. Még egy jó dolog van az őszben, mégpedig az, hogy nem bámulnak meg az emberek, hogy sálat viselek, hiszen már elég hideg van ahhoz, hogy mások is hasonlóan tegyenek.
Ami pedig még jobb, egyszer-kétszer az eső is elkezdett esni, ekkor éreztem igazán elememben magam. Jó volt nézni a futkározó embereket, akik menedékbe siettek, hogy el ne ázzanak. Engem ez csöppet sem zavart, inkább jó érzés volt, ahogy lefolyt az arcomon egy-egy esőcsepp. Sajnos gyorsan vége lett az esőnek, így nem élvezhettem tovább az eső keltette kellemes érzést.
Az új park felé közeledek, amit nem rég alakítottak ki és persze hallottam, hogy máris mik folynak itt. Nem különösebben foglalkoztattak az emberek bűnös élete, amíg én nem keveredek bele. Ezért sem kerültem ki a parkot, mert megtehettem volna, de ilyenkor úgy sincsenek erre nagyon emberek, így számomra megfelelő egy kis sétához.
Amikor közelebb értem a parkhoz megéreztem két ember lélekenergiáját, ekkor fejembe hasított egy gondolat, miszerint lehet most is folyamatban van valami bűntett. Ha nem egyszerű emberek követik el ezeket a bűncselekményeket, akkor már én is könnyedén beavatkozhatok saját logikám szerint.
Oda siettem a parkhoz, hogy megnézzem magamnak azt a két embert, akiknek a lélekenergiáját megéreztem. Már csak annyit kaptam el, hogy a lélekenergiájuk helyzete az erdőben van, ami nem is kicsit furcsa. Olyan emberek, akiknek semmi köze ehhez az egész bűncselekményhez biztos nem járna az erdő közelébe, hiszen akár őket is megtámadhatják. Vagyis nincs kétség afelől, hogy azok ketten valahogy kapcsolatban vannak a bűnesetekkel.
Utánuk megyek az erdőbe, követve a lélekenergiájukat, közben figyelve arra, hogy ne vegyenek észre. Az sem kizárt, hogy csak az egyikük bűnöző a másik pedig egy áldozat, akit most csalnak csapdába. Vagy éppen mindketten csalik és ezúttal rám fáj a bűnözők foga, mert valahogy tudták, hogy követni fogom azt a kettőt. Ezen gondolatom után jobban körülnézek magam körül, mielőtt tovább mennék a biztonság kedvéért, de nem látok semmi gyanúsat egyelőre.
Egy kis sétálás után egyre kevesebb volt a fa körülöttem, mert egy barlang került a látómezőmbe. Elbújok az egyik fa mögé, mivel a barlang előtt megpillantottam a két embert, akiknek a lélekenergiájukat érzékeltem. Még nem tudom, hogy ők a bűnözők, vagy csak áldozat jelöltek, vagy az egyik előbbi, a másik meg az utóbbi, ezért inkább csak figyelem őket, mire készülnek.
Egy kis várakozás után észrevettem, hogy a két alak úgy döntött bemennek a barlangba. Ekkor már indultam volna utánuk, mert én is meg akarom nézni, mi van abban a barlangban, de mintha egy szellő suhant volna végig a barlangig és egy fiú jelent meg a két alak előtt. Erre visszabújtam a fa mögé, hogy továbbra is onnan tartsam szemmel a történéseket.
Remélem, hogy nem azért jelent meg az a fiú, hogy felhívja a másik kettő figyelmét arra, hogy én itt vagyok és leselkedem utánuk. Az nem lenne valami jó, ha mind a hárman rám támadnának, mert valószínű nem sok esélyem lenne. Ezért is készültem fel a menekülésre, ha valami balul sülne el. B tervnek pedig még mindig ott van a harc, ha valahogy elzárnák a menekülési utamat.

Egy fa rejtekéből figyeltem, hogy mi folyik a barlang előtt és próbáltam minél jobban észrevétlen maradni. Nem nagyon örültem, hogy eggyel többen lettek a megfigyeltek száma, akkor pedig még jobban elkeseredtem, amikor kettővel lett több a barlang előtti társaság. Már a számuk se kecsegtető, de az a tény, hogy az egyikük egy hollow volt, még jobban zavart.
Most már azt se tudtam, hogy ki a jó vagy a rossz fiú, teljesen összezavarodtam. Most az a két ember, aki először volt a barlangnál, áldozatok, vagy cinkosok? A hollowok állnak az ember támadások hátterében is akkor, vagy teljesen más miatt vannak itt? Temérdek kérdésemre a válaszokat nem tudtam és nem is hagytak időt gondolkozni rajtuk, mert a barlang előtt állók egyike észrevett, amivel elrontott mindent, így nem volt más választásom, mint elfutni.
Gyorsan meg is fordultam és készültem is volna elhagyni a helyszínt, de a fa gyökerébe beakadt a lábam, így orra estem. Az orromat fogva álltam fel és már nem volt esélyem elmenekülni, mert felém közeledő lépteket hallottam, ezért inkább feladtam a menekülésről szőtt terveimet. Mivel észrevettem, hogy az orrom megsebesült az esésben, ezért elővettem a zsebemből egy ragtapaszt és beragasztottam vele a sérülésem.
Közben ideért a barlang előtt ácsorgók egyike és a segítségemet kérte valaki ellátásban, amire egyből felmerült bennem a kérdés, hogy nekem miért kéne segítenem egy csapat ismeretlennel azon, akit nem is ismerek. Felmerült bennem, hogy elutasítom a segítségkérést, de ők sokkal többen vannak, és könnyedén letámadhatnak és elrabolhatnak vagy valami, ha nem tetszik nekik a válaszom. Még ha a segítségkérő bíztató mosolyt is viselt az arcán, ez engem nem hatott meg, bárki magára ölthet egy ilyen álcát és becsaphatja vele tudatlan áldozatát. Viszont több az esélyem, ha velük tartok és megszökök, ha eljön a megfelelő pillanat, ha kényszerrel rángatnának magukkal, akkor figyelnék, hogy nem-e szökök meg, ha pedig önként, akkor nem. Bólogattam, hogy kimutassam belegyezésemet és követtem vissza a barlanghoz.
Amikor odaértem én is a barlanghoz, próbáltam tartani a távolságot a csapat többi tagjától, de legfőképpen a hollowtól és társaitól. Barlangból lehetett hallani nyögések-hörgések zaját is, amit teljesen egy zombis film hangjaira emlékeztetett. Ha nem szólt hozzám a csapat többi tagja, akkor én sem szólaltam meg, hiszen nem önszántamból vagyok itt, hanem kényszerből. Ezért nincs is kedvem barátkozni velük, vagy hasonló, ráadásul hárman lídércszerű lélekenergiától bűzölögnek. Beljebb haladva a barlangban a csapat mögött haladtam, követve a telefon fényét. Amikor feltűnik egy shinigami-zombiszerű előttünk és bár nem vesz rólunk tudomást, a csapat egy tagja megpróbál odamenni hozzá. Ekkor jött el az idő, hogy előre menjek és elváljak a csapattól.
Tarento suut használva próbálok meg észrevétlenül eltűnni a csapat elől és továbbmenni a barlangban. Még szerencse, hogy fel vagyok készülve minden eshetőségre. Amiért sokat utazgattam életemben, megtanultam, hogy mindig legyen nálam túlélő felszerelés. Így a táskámban most is vannak a legfontosabb dolgokból, étel-ital, sebtapasz-kötszer, zseblámpa és ilyen fényrudak, amit ha megtörsz, színesen világítani kezd és jó lehet figyelem elterelésre sötétben. Talán valamire jók voltak az éjszakai lídérc támadások is, így mindig fel vagyok készülve a menekülésre.
Amikor már alig lehetett látni, mert a barlang kijárata már nagyon messze volt és nem világított be onnan fény, elővettem a zseblámpámat és azzal világítottam. Csak reménykedni tudtam benne, hogy egy ideig lefoglalja a csapatot a zombi és addig megfelelő távolságra sikerül jutnom tőlük. Lassan egy elágazáshoz jutok, ahol nem akarok sokat időzni, mert a végén még beérnek, ezért elindultam a középső járatban.