Karui Deszu

Tárgy: Karui Deszu Kedd Május 14, 2013 4:30 am

Jelszó: aui eu

~ Adatlap

Név: Karui Shingetsu
Nem: férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1942.febr.13.
Kor: 71, de 23-nak néz ki

Emberként: 23
Lélekként: 48

~ Előtörténet

Délután hármat-négyet mutat az óra, amikor benyitok a kertkapun, és látom, hogy bent fel van kapcsolva a lámpa, pedig nem kéne, hogy bárki is legyen otthon. Óvatosan bemegyek, egy kicsit remegnek a lábaim az izgalomtól. Szépen lassan megyek tovább, szobáról-szobára, de sehol senki. A nappaliban lévő dohányzó asztalon találtam egy csomag pokee-t, az alatt meg egy levelet. Kinyitom, és ezt olvasom benne:
„Kedvesem! Olyan rég találkoztunk, hogy majdnem minden férfi ismerősömre azt hiszem, hogy Te vagy, ezért meglátogattalak. Hátul vagyok a kertben és várok rád.
Üdvözlettel a szerelmed, Keiko!”
Amint elolvastam, kimegyek a teraszajtón és látom, hogy éppen a cseresznyefa alatt áll nekem háttal az ex-em. Lépek négyet, felém fordul, a kis retiküljéből elő vesz valamit, amit nem látok rendesen, de sejtem, hogy mi lehet, mert rám fogja és mosolyogva megszólal:
„- Szeretlek, mindenkinél jobban szeretlek!”
Mondata vége után, csak egy villanást láttam és egy dördülést hallottam, és…
Dördülést hallottam és felriadtam. Felültem és megfogtam a fejem.
- Már megint ez a hülye álom!
Ez az álom kísér mióta Rukongaiba kerültem, de ezen kívül nagyjából csupán annyira emlékszem az életemből, hogy halálom után három-négy napot kellet várnom egy Shinigami-ra.
Felkelek a fekvő helyemről, átöltözök, aztán kinézek a kis házam ablakán. Már kezdem megszokni az ilyen reggeleket. Az utcán közepes a nyüzsgés, az út közepén egy felborult szekér, minden olyan, mint mindig. Felveszem a kimonóm, azután kimegyek az illemhelyre, ott elvégzem az ügyes-bajos dolgaimat, aztán indulok is dolgozni.
Egy kicsi orvosi rendelőben dolgozok, mint egy segéd. A délelőtt is ugyan olyan eddig, mint mindig. Délután három óra körül a doktor úr a kezembe nyom egy zacskót és egy cetlit. A cetlin egy cím és név van, a zacskóban, meg gyógyszerek.
- Ide figyelj! - szólított meg a főnököm - Ezt a gyógyszert kell elvinned, de siess, mert itt is szükség van rád.
- Rendben! - válaszolom nyugodtan – Mikorra kell vissza érnem?
- Az oda út körülbelül tíz perc, szóval fél négyre itt legyél!
- Minden tőlem telhetőt megteszek Sensei! - azzal indulok is.
Elindulok, az utat körülbelül tíz perc alatt megteszem, átadom az orvosságot, majd indulok vissza. Az út felénél gyomorkorgást hallok. Megállok. Körülnézek, de nem látom, hogy ki adhatta ki ezt a hangot, így tovább indulok. A rendelő tőlem úgy hat-hét méterre lehet. Valami furcsát érzek, amit eddig nem éreztem. Ez az érzés nem más, mint az éhség. Az utolsó métereken gyorsítok, és miután belépek, az ajtón oda sietek a főnökhöz és szaggatottan mondom neki:
- Főnök… visszafelé… éhség…!
- Nyugodj meg, Deszu! Vegyél néhány mély lélegzetet, majd fújd ki!
Mély levegőt veszek, kifújom. Ezt háromszor ismétlem meg.
- Most mond, hogy mi történt! - kér meg a főnök.
- Rendben. Visszafelé, a rendelőtől néhány méterre éhséget kezdtem érezni. - elmosolyodok.
- Biztos vagy benne, hogy éhes vagy?
- Igen, biztos. Most jut az eszembe, hogy visszafelé, úgy körülbelül félúton hallottam, hogy valakinek korog a gyomra. Akkor azt hittem, hogy valaki másé, de most rádöbbentem, hogy az én hasam kordult meg.
- Jól van. Megkapod tőlem az e-havi fizetésed, és vegyél magadnak valami ennivalót, aztán indulj az Akadémiára és nézd meg, hogy mikor lesz a következő felvételi.
- De mik a feltételei annak, hogy felvételizhessek?
- Már jó pár év eltelt, mióta beszéltem egy shinigami-val erről, és ha jól emlékszem azt mondta, hogy elég az éhség érzett.
- Rendben, akkor indulok, amint lehet.
Megkapom a pénzem, elindulok a piacra és veszek valami ételt. Az Akadémia felé megeszem az enni valót, amit vettem. Ahogy oda érek, jelentkezek a felvételi vizsgára. A „recepciós” unottan mondja:
- A felvételi három hónap múlva lesz. Gyere vissza akkor.
- Rendben, köszönöm.
A három hónap lejárt, visszamegyek az Akadémiára és felvesznek oda. Ezek után haza sietek, összecsomagolok, és utána beköltözök az Akadémiára.
Az Akadémián a tudásomat elismerik, mivel az órákon majdnem az összes feladatot én oldom meg először és jól.
Harmadikos vagyok, a tanév felénél járhatunk. Egy hosszú gyakorlással teli napon vagyok túl. Este tíz lehet, átöltözök, lefekszek aludni.
… „- Szeretlek, mindenkinél jobban szeretlek!”
Mondata vége után, csak egy villanást láttam és egy dördülést hallottam.
Durranás, fázok, elhalványul minden, összeesek.
Fekszek. Kinyitom a szemem, körül nézek. Rengeteg forró homok. Vakító Nap az égen.
- Látom, felébredtél! – szól hozzám egy számomra idegen hang.
- Ki vagy? – felülök és körbenézek, de nem látok senkit – És, hol vagy?
- Hogy ki vagyok, az még nem fontos. – válaszol az idegen – Amúgy meg pont a fejemen vagy.
Felkelek és látom, hogy egy hatalmas kígyó fején, a két szeme között állok (akkorák a szemei, mint egy 15-20kg-os dinnye).
- Te jó ég! Hogy kerültem a fejedre? Sajnálom, kérlek, fogad el a bocsánatkérésem! Sajnálom! Nem is tudtam!
- Ugyan, nem gond, csak óvatosan lépkedj a fejemen, nehogy a szemembe lépj!
- Rendben, és megint csak sajnálom,…
- Ha még egyszer kimered mondani, hogy „Sajnálom!”, akkor keresztbe foglak lenyelni!
- …
Inkább nem is válaszolok neki.
- El tudod mondani, hogy hol is vagyunk? – teszem fel a kérdést
- Később erre is rájössz, de most inkább nyisd ki a szemed, mert különben el fogsz késni! Később még találkozunk!
Kinyitom a szemem és látom, hogy már megint a szobámban vagyok, ekkor veszem észre, hogy reggel van és nincs itt a szobatársam. Gyorsan átöltözök, összepakolok és indulok is órára. Majdnem az összes órán a beszélgetésünkön elmélkedtem, de azért így is tudtam hozni a szintemet.
A kígyóval egy hét múlva találkozok újra, megint álmomban.
- Üdv! – köszön rám a kígyó.
- Szép jó napot, vagy estét! – köszönök vissza.
Megint a sivatagban vagyunk, és ugyan úgy süt a Nap, de már nem a fején vagyok, hanem előtte néhány méterre ülök a homokban.
- Most már válaszolsz a múltkori kérdésemre? – teszem fel neki a kérdésem.
- Persze, egy hatalmas sivatagban, az Én lakhelyemen vagyunk. – jött a válasz.
- Rendben, akkor most bemutatkozok, a nevem Karui Deszu.
- Az enyém Hebiza, de nem hiszem, hogy értetted a nevem!
- De, értettem! A neved, Hebiza, de miért ne értettem volna, hisz érthetően beszélsz?!
- Hmm… Ez érdekes! Nem fontos az! Lényeg, hogy értetted a nevem!
- Legyen…
- Most figyelj rám jól!
- Rendben!
- Fenébe! Kifutottunk az időből! Majd legközelebb beszélünk! Rendben?
- Természetesen. Gondolom, nyissam ki a szemem, mert különben el fogok késni.
- Igen - itt elmosolyodik (?) -, holnap találkozunk!
- Rendben, viszlát!
Újra a szobámban vagyok, de most a szobatársam kezében egy díszes hüvelyű kardot látok.
- Mi az ott a kezedben? – teszem fel rögtön a kérdést egy kicsit fáradtan.
- Ezt melletted találtam! – mondja nekem – Tudod, hogy mi ez?
- Egy katana? – kérdezek vissza kérdésére
- És nem is akármilyen! Ez egy zanpakuto!
- Egy zanpakuto? És mit keres itt mellettem? Habár… Lehet, hogy az a kígyó egy…?
- Nem tudom, de azt tudom, hogy Te egy igazán mázlista személy vagy! Lehet, hogy felvesznek téged valamelyik osztagba!
- Ja, lehet… Mond csak!
- Igen?
- Kérhetnék tőled valamit?
- Persze! Mit szeretnél?
- Azt szeretném, hogy ha, nem mondanád el ezt senkinek se!
- De, miért?
- Azért, mert először ki akarom járni az Akadémiát és utána szeretnék bekerülni valamelyik osztagba.
- Rendben. – a hangjában egy kicsi szomorúságot vettem ki, de utána normálisan, tőle megszokottan folytatja – Úgy lesz, ahogy Te szeretnéd!
- Köszi, Ryuu!
- Nincs mit!
Amint véget ért a beszélgetésünk, rögtön indulunk az óráinkra.
Az elkövetkezendő másfél év alatt majdnem minden második, illetve harmadik napon beszéltem Hebiza-val. Megtudtam Tőle, hogy Ő egy zanpakuto-szellem (amit már sejtettem) és, hogy én vagyok a társa, valamint, múlt héten (most a negyedik osztály év végéjénél tartok) elmondta azt a parancsot, amivel meg tudom idézni az erejét, tehát, amivel elő tudom hívni a shikai-t, ami nem más, mint a Mérgezz szócska. Még azt is elmondta, hogy mely képességekre edzek, mint például kidou, zanjutsu, shunpo, hakuda (a most felsoroltak csökkenő sorrendben állnak). Tanácsát megfogadva még ma is az alapján edzek. De észrevettem, hogy a shunpo és a hakuda amúgy se ment olyan jól, mint a másik kettő. A szabad időmben főként a shikai-t és azokat a képességeket gyakoroltam, amiket Hebiza említett. Az évek során kiderült, hogy az elméleti tárgyakból osztályelső vagyok, hakuda-ból az egyik legrosszabb, zanjutsu használatom viszont a legjobb ötben van, a kidou használat terén viszont második vagyok az osztályban. A shunpo… nos… hogy is mondjam? Jobb shunpo használó vagyok, mint hakuda használó.
A záró vizsgát sikeresen letettem és most a lakhelyemen várom, hogy megtudjam, hogy melyik osztagba kerülök.

~ Kinézet

Egy 180cm magas, átlagos testsúlyú férfi. A bőre egy kicsit fakóbb az átlagnál. A szeme a pokol tüzének színében tündököl. A haja barna, rövid, egyenes és a frufruja a szemébe lóg. Mindig a shinigami egyenruhát hordja, aminek levágta az ujjait.

~ Jellem

A szabályokat mindig betartja. Harcolni nem szeret, de ha valamelyik barátjának kell segíteni, akkor ő is be szál a harcba. Az a célja, hogy minden méregre megtalálja az ellenszert, hogy ne haljanak meg annyian mérgezésben. A rá kiszabott feladatokat mindig megpróbálja határidőn belül végre hajtani. Óvatos és megfontolt, valamint jó felfogó képességű. Előbb gondolkodik, és aztán cselekszik, vagy nem cselekszik. Céltudatos.

~ Zanpakuto/képesség

~ Zanpakuto

Neve: Hebiza / Kígyó
Fajtája: Méreg
Shikai parancsa: Mérgezz, Hebiza! / Dokusatsu shiro, Hebiza!
Shikai kinézete: Egy kígyó módjára kanyargó pengéjű rövidkard, a markolata egy kígyó szemfogára hasonlít és egy adott esetben leszedhető (ezt az adott esetet az egyik támadásnál említem meg)
Támadások:
1.képesség: Ellenméreg / koudokuso:
Ha egy megmérgezett személybe szúrja a markolatot, akkor az, a méreg bonyolultságától, erejétől függően x idő alatt előállítja az ellenmérget. Ha kész az ellenméreg, akkor a markolat lecsavarható. A markolat nem ejt sebet.
x = 24/zanpu pont perc
A már régebbről ismert mérgekre fele annyi idő alatt készíti el az ellenmérget, mint amikor először "találkozott" vele.
Ha a mérget előállító képesség legalább a zanpu pont másfélszerese, akkor nem tud ellenmérget előállítani. Valamint a méreg bonyolultsága is megnehezítheti az ellenméreg előállítását, az előállítás időtartamának meghosszabbításától, akár az ellehetetlenítésig.
Egyszerre csak egy fajtájú ellenmérget, y mennyiséget, de legalább egyet tud előállítani.
y = zanpu/ 3
~ Szeret-nem szeret

Szeret(i) :
- a csokis pokee-t
- a vaníliás pokee-t
- barátkozni
- a békés/nyugis időszakokat
- másokat megsegíteni

Nem szeret(i) :
- az értelmetlen és minden egyéb harcot
- alkoholt inni
- tétlenül nézni, ahogy más szenved
- lustálkodni
- a szabály szegőket

Tárgy: Re: Karui Deszu Szer. Május 22, 2013 9:53 am

Üdv!

Én jöttem elbírálni az előtörténetet. Kezdjünk is neki az értékelésnek:

Adatlapi rész:

Kinézet: Lehetne egy kicsit pontosítani, hogy is néz ki ez a levágott ruhaujj és mért is van ez? Én először arra gondoltam, hogy olyan, mint Kenpachi haorija, de rájöttem, hogy Kenseinek is le van vágva, csak egyenesen és nem csak a haorija. Vad külsőt akartál a karakternek kölcsönözni ezzel, van csak én képzelem be? Bár a pokoltüzes szemek önmagukban is elég ijesztőek az avatart nézve.
Mi az a pokee?? Én csak egy horgászbotot találtam ezzel a névvel, de gondolom abból nincs csokis meg vaníliás. Nem a pocky az, amire te gondoltál? Ezt javítsd ki!
Kezdetnek két képesség megengedett és ajánlott most elfogadtatni, még ha nem is képes még rá a karaktered.
Látom időközben nevet változtattál. Ha azzal a névvel akarsz játszani, akkor a történetben is írd át.

Előtörténet:

A történet önmagában jó, de van egy-két dolog, amibe bele kell szólnom. Pl.: Valószínű, hogy a zanpakutoud többször fog próbálkozni a neve elmondásával és nem fogod elsőre meghallani a nevét.
Attól, hogy materializálódott a zanpakutoud nem fognak egyből befogadni a Goteibe, ahhoz el kell végezni az Akadémiát és elő kell tudni hívni a shikait.
Nálatok ki a shinigami, te vagy a zanpakutoud? Szerintem nem a zanpakutounak kell eldönteni, mire eddzél, neki az a feladata, hogy megtanítson, hogyan használd őt. Azt neked kéne érezned, hogy miben vagy jobb.
Még azt is elmondta, hogy mely képességekre edzek, mint például kidou, zanjutsu, shunpo, hakuda (a most felsoroltak csökkenő sorrendben állnak). Ezt nem zárójellel kéne megoldani, hanem leírni, hogy kidouból a legtöbbet, majd a zanjutsu... stb. Bár ha ezt kiveszed, vagy átírod, akkor mindegy.
Ami igazán szembetűnő, hogy sok a párbeszéd, amik néha nagyon rövidek is és feleslegesek is. Vegyük példának az első négy soros párbeszédet:
- Ide figyelj! - szólított meg a főnököm - Ezt a gyógyszert kell elvinned, de siess, mert itt is szükség van rád.
- Rendben! - válaszolom nyugodtan Mikorra kell vissza érnem?
- Az oda út körülbelül tíz perc, szóval fél négyre itt legyél!
- Minden tőlem telhetőt megteszek Sensei! - azzal indulok is.
Ennek a fele is elég lenne, mivel a többi felesleges a történet szempontjából. Én valahogy így írnám át (az első sort meghagyva és a második közepén kezdve):
"...válaszolom nyugodtan, majd megkérdeztem mikorra érjek vissza, mivel ha nagyon kellek, akkor futhatok is. A főnök megnyugtatott, hogy annyira nem sürgős, meg amúgy is közele van, így gyorsan meg fogom járni. Indulás előtt még kifejeztem a tiszteletemet és kijelentettem, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy sikeresen végrehajtsam a feladatot és a sensei segítségére legyek." vagy valami ilyesmi.
És ez még nem a legfeleslegesebb rész volt. Ott van az a ... jó, hogy leírtad utána szöveggel is, de akkor a ...-ot is elhagyhattad volna, mert az felesleges.
- Ja, lehet Mond csak!
- Igen?
- Kérhetnék tőled valamit?
- Persze! Mit szeretnél?
- Azt szeretném, hogy...
Ez is egy jó példa, mivel nagyon vontatott a párbeszéd és rövid is. A felesleges párbeszédes részeket, amik rövidek, át kell írni elbeszélő szöveggé, mivel az sokkal stílusosabb.

Nem sok hiba van benne, de egy kicsit mindenképpen át kell írni, ezért egyelőre ELUTASÍTOM, de gyorsan ki lehet javítani a hibákat és akkor elfogadható állapotban lesz az előtöri. Ha elkészültél a javításokkal, jelezd PŰ-ben vagy az erre a célra megnyitott Lezárások topicban!