-=Küldetés közben=-


A sok járókelő ember békésen sétálgat az utcán, ám megijedeznek, amikor valami lábnyomszerűségek bukkanak fel a betonon. Ám egy shinigami szeméből ez nem csak ennyit rejt.
Hullnak a hollowok, és rohangálnak a betonon. Az első osztag egy pár tagja öli őket mint állat. Hogy hogyan bukkant fel hirtelen most ennyi...Hö...Vannak elegen, és hiába öljük őket, mert ugye bár én is ott vagyok a kapitányommal. Rajtunk kívül még a 3. és 4. tiszt található, és egy pár shinigami más osztagokból. Már mindenkin vannak sebek. Rajtam is, nem is kevés, de még mindíg harcolok, bár már nagyon unom az egészet. Szívesen csináltam volna valami mást, például beragasztózni a kapitány úr kilincsét, vagy éppen szöget tenni a székére. Rágondolni is gyönyörűség. A hollowok elrohantak, kettéváltatak, vagy háromfele indultak. Nem számoltam, mert lusta voltam. Elindultam a kapitányommal az egyik része után, ahol természetesen hamar nekicsaptak a falnak, amitől elájultam.
-Ajja ne...még ez is!-Ken sűrgős panaszkodásba kezdett, és felkapott az ölébe, majd olyan helyre vitt, ahol tud fedezni. Azonban ő sem tud egyedül mindent megoldani...Rengetegszer megvágták, és már a kardját is alig bírta tartani. Egyszer, amikor már végső csapásra készült az egyik lidérc, egy suhogást lehetett hallani, majd 5 hollow egyszerre pusztult el. Természetesen én voltam, majd előadtam egy kis színjátékot. Eltűntettem a kardomat, és kétségbe estem.
-A kardom...Hova tűűűnt TT_TT-ekkor egy hollow nekemrontott, és mikor el akart kapni, a láthatalna kardot magam elé hejeztem, és ahogy el akart kapni, függőlegesen kettévágtam a kezét, majd levágtam a maszkját. Ezután azonban a kapitányt is megtámadták 3-man. egyet ő megölt, a másik kettőt meg én. Azonban még többen jöttek, de nem hagytam, hogy hozzányúljanak Ken-hez. Csodálkozva figyelt, ugyanis akármennyi vágást kaptam, akármilyen mélyet, tovább fedeztem. Természetesen mikor már majdnem meghaltam, és mozdulatlanul feküdtem a földön, kapitányocskám megmentett a Bankai-al. Mikor elfogyott az összes lidérc, a többi shinigami jött jelenteni, hogy már mindennel végeztek a városban. Ken sebesen rohant a 4. osztaghoz, ahol nagyon nagy szerencsével tudtak csak megmenteni. Mikor felébredtem a kórházban, egy ismerős hang keltett fel.
-Geni! Felébredtél?
-Háát persze kapitáány-^^...-minek köszönhetem, hogy meglátogatott?
-Minden nap jöttem. Egyébként csak meg akartam köszönni...
-Mit? Elnézést, feledékeny vagyok-^^''
-hogy a legutolsó bevetésen megmentettél
-Ugyan, semmiség...-
-És...üres a hadnagyi poszt, és mivel te miattam majdnem meghaltál, elfogadnád a hadnagyi címet?-
-Mi?...Hadnagyi-ekkor annyira elcsodálkoztam, hogy biztos voltam benne, hogy álmodom-Hát persze, rám mindig számíthat!-mondtam, majd megöleltem kapitányomat, aki ere csak elpirult tisztességesen. Miután kiengedtek a 4. osztag egyik kórterméből, már egy irodába tértem vissza, melyen ez a jelzés állt:,,Hadnagyi iroda. Tulajdonos:Genni". Beléptem, és azonnal nekiláttam a papírmunkának, persze nemigazán tudtam mit csinálok^^'', de csináltam, és nemigazán rontottam el semmit. Ám mielőtt elkezdtem volna, egy szál vörös vadrózsa volt z íróasztalon, egy levéllel. Ez volt rajta:,,Köszönöm, mégegyszer".
-Höh, hogy ezt személyesen miért nem lehetett...

ELFOGADOM ^^