Miután Aizen-samához kerültem megtanultam több trükköt és egyre erősebb lettem, de úgy éreztem valami nincs rendben. Tudtam, hogy ez nem elegendő erő a győzelemhez és attól féltem nem leszek méltó Las Nocheshez és főleg Aizenhez. Emiatt elkezdtem edzeni és a bankaiomat fejleszteni, de minél többször próbálkoztam egy sötét alak átvette az irányítást a testem felett. Ezt kicsit kezdtem unni, így elmentem tanácsot kérni a példaképemtől. Ő csak egy szokásos mosolyt eresztett el.
-Ez jó hír Itachi. Ez azt jelenti felfedezted a vaizard énedet. De, hogy ténylegesen a tiéd legyen elkell végeznem néhány kísérletet- mondta. Nem volt más választásom beleegyeztem és elkezdődött az átalakulásom. Úgy éreztem az ex-kapitánynak ez már rutin ”beavatkozás”, így bátran voltam a kísérleti nyula. Minden a megfelelően haladt és a lélek láncomat is átvágta egy magas szintű kidouval ami miatt elkezdtem hollowvá alakulni. Nagyon sokáig kerestem a shinigami erőmet, de szerencsére Aizen tudott benne segíteni és így könnyebben megtaláltam. Mikor felébredtem megláttam őt és elmagyarázta mi is fog most következni.
A Hollow erő mellett valami másra is szert teszek, melyet úgy neveznek, Belső Hollow. Lényegében az a Hollow, akin egyszer már felülkerekedtem, de sajnos ez még nem elég. A Belső Hollow-ot „igába kell fogni”, különben egy gyengébb pillanatomban előtörhet, és átveheti az irányítást. Ehhez ugyancsak szükséges némi külső segítség. Többek között egy varázslat, mely engem saját, belső világomba „száműz”, hogy ott harcoljon a Hollowwal. Ebbe is bátran kezdtem bele. Aizen egy pajzsot emelt körém majd egy különös helyen ébredtem fel. Azon a helyen ahol Amaterasuval szoktam beszélgetni. Abban a barlangban ahol ő elbújt régen. A barlangból kirohantam, mert nem tudtam, hogy miért pont ide kerültem, de nem volt idő ezen agyalni. A hegy tetején egy másolat állt belőlem. A belső hollowom. Ő egyből nekem támadt, de megdöbbenésmre pusztakézzel. A harc közben kiderült egy ősi harcművész utódja vagyok és a hollowom ereje erre épül. Egy darabig próbáltam én is a pusztakezes harcot, de nem ment így Zanpakutora váltottam. Mikor látta ezt ő is elővette és hatalmas csatába kezdtünk. Csak néha-néha lehetet látni minket mivel mindketten használtuk a fény erejét. Reflexeink nagyon kiélezettek voltak így minden támadást ki tudtuk védeni. Egyszer felelőtlenül mindketten védekezés nélkül támadtuk meg egymást. Ő a bal karomat, én a lábát vágtam meg. Ez nekem kedvezett mivel már nem tudott olyan gyorsan reagálni és gyorsan mozogni. Sorban szerezte a sebesüléseket míg nem bankaira váltottunk. Tovább támadtam míg nem egy végső szúrással sikerült véget vetnem a harcnak. Hirtelen felébredtem, de már vaizard ként. Aizen nyugodtan magyarázta a dolgokat és elkezdte tanítani a technikákat….