Mizushima Shuuichi
1. Osztag
Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2013. Mar. 29.
Hírnév : 10
Karakterinformáció
Rang: 11. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
    (8000/15000)
 |  Tárgy: Mizushima Shuuichi Kedd Jún. 11, 2013 7:24 am | |
|  Jelszó: iuia uuii
Engedély: Rokonságra, pályázatra, multira is pipálva 
~ Adatlap
Név: Mizushima Shuuichi
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1492. 07. 22.
Kor: 521
- Emberként: 0
- Lélekként: 521
~ Előtörténet
Kedves Naplóm!
A fenéket, egyáltalán nem kedves, már háromszor simítottam ki, és még mindig behajlik, nehogy írhassak rá, egyáltalán nem vall ez szívéjességre, ráadásul teljes mértékben élettelen, szóval ez így nem lesz jó. .__.
Drága Naplóm!
Igen, ez már fedné a valóságot, mert kész rablás volt, amit a boltos elkért ezért a tűzrevalóért, ne hajolj már be! >_>
Teljesen átlagos, élettelenül mozdulatlan, szöggel végre megfékezett Naplóm!
Azon az estén gyors mozdulatokkal szaladtam végig az udvar zegzugos részén, még gyermekkoromból jól ismertem a vakfoltokat a testőrség által lefedett területen, azonban kamaszkorom óta nem kellett így besurranom egykori otthonomba. Most sem lennék itt, ha nem lenne életbevágó, hiszen ha valaki rám akadna, óhatatlanul is a halálba küldene, anélkül, hogy megvédhetném becsületem, amin sohasem esett ténylegesen csorba. Ökölbe szorult a kezem, ha csak arra gondoltam, amit Aizen tett, csupán azért, mert szerény személyem keresztezte terveit…
Újabb mély levegő vétel, bent tart a következő bokorig. Kicsit megnyugtatott, hogy a kert képe nem sokat változott, vajon Kohaku~chan és Keo~chan még mindig olyan sok időt töltenek itt? És mi lehet Takeshival? Szívem szerint hagytam volna az egész ügyet, hogy inkább találkozhassam velük, azonban Seireitei többé nem biztonságos számomra, nincs maradásom, és az ő szívüket sem tölthetem meg hamis reményekkel.
Már csak néhány lépés, semmi fény, indulhat a bejutás. Nevetségesen egyszerűbb volt, mint gondoltam, mi lenne, ha nem jó szándék vezérelne, hanem valóban betörő lennék? Bizonyára tartózkodnak itthon férfiak, akik képesek lennének megvédeni magukat, de álmukban még ők is védtelenek. Képtelen voltam legyőzni az aggodalmam, így miután végre megtaláltam apám régi dolgozószobáját, ami nem sokban változott meg, mióta elmentem, és a hőn szeretett tollam is megtaláltam, elővettem egy kisebb papírt.
Bizonyára magamat hibáztattam volna, ha nem lettem volna olyan elővigyázatos, hogy egy levélbe foglalva megjegyezzem apámnak, miken is kellene a biztonsággal kapcsolatban változtatni. Példának okáért senkinek sem tűnt fel, hogy lámpát oltottam éjnek évadján a dolgozószobában, és senki sem zavart meg, hogy ugyan ki vagyok, valamint simán átjutottam a kerten anélkül, hogy különösebb gondot jelentett volna egyetlen őr is. Apám majd biztosan elintézi, hogy ezután nyugodtan aludhassak én is meg ő is. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy vajon majd milyen arcot vághat, mikor megtalálja a levelet, lévén sosem szerette, ha kijavítják, vagy megmondják, mit tegyen, ezt inkább ő szerette másoknak megszabni.
Elégedetten zártam le a borítékot, hiszen én megtettem, amit megkövetelt a haza! Vagyis inkább a Mizushima ház. Mélyen magamba szippantottam utoljára az ismerős illatokat, és a berendezési tárgyak látványát, majd megfordultam, hogy a tollal a kezemben visszamenjek oda, ahonnan érkeztem. Persze ebben a pillanatban már ott is tornyosult egy fekete ruhás alak felettem, ilyen az én szerencsém, hogy mire megfogalmazom, min kellene javítani, máris megteszik. Csupán felemeltem a kezem, hogy jelezzem, ártalmatlan vagyok, ám ez nem volt elegendő, lendült az őr keze, előttem pedig elsötétült a világ.
Nem is igazán tudtam, hogy mi fájt jobban… maga az ütés, vagy az, hogy a családomnak végig kell szenvedni a halálomat, és el kell temetniük engem. Talán már nem is fáj ez nekik annyira, hiszen hosszú évek teltek el, mióta elmentem, mégis én egy percre sem szűntem meg szeretni és hiányolni őket. Valahol mélyen magamban tudtam, hogy ez az egész kalamajka nem amiatt a fránya toll miatt történt, hanem mert egyszerűen feladtam, nem bírtam már tovább távol az otthonomtól. Lassan tisztuló fejjel ültem fel, és próbáltam a kettős látásom egyre redukálni, hogy megállapíthassam, hol is vagyok tulajdonképpen.
- Úgy látom, az utóbbi kétszáz év alatt kijöttél a gyakorlatból, Shuuichi.
A hang ismerősen csengett, bár immár érettebb volt, azonban nem annyira, hogy ne ismerhessek rá. Kissé értetlenül pillantottam fel a nálam kicsit idősebb shinigamira, akit még az Akadémián ismertem meg, és akit oly hosszú ideje nem is láttam.
- Masa~kun? o_O - Pislogtam rá nagy szemekkel, mert azontúl, hogy egy ismeretlen irodában ücsörögtünk, és ő pipájából jókorákat szívott, az is meglepett, hogy kapitányi haorit visel. Rendben, én is eljutottam a hadnagyi kinevezésig, de ő mégiscsak Masa~kun.
- Mostmár Fujimoto Soutaichou
Néhány másodpercig csak bámultam rá, majd hangos hahotába kezdtem, hiába elég hosszú ideje ismertem ahhoz, hogy tudjam, ez legfeljebb lázálom lehet. Vagy már ki is végeztek, és most a pokolban ücsörgöm régi barátommal. .__.
- Oké, hol a kandi kamera? – Törölgettem könnyeimet, amik nem csak a nevetéstől buggyantak ki, de ezt semmi pénzért nem árultam volna el számára. – Már halott vagyok, vagy még jól feldobsz, mielőtt a bitóra küldenétek? – Arcom még nevetett, de a hangom komoly volt, nem tudtam nem arra gondolni, hogy lassan, de bizonyosan a végéhez közeledem életemnek.
- Ne legyél ütődött, még eleven vagy, bár élőnek nem nevezhetek egy néhai shinigamit, nem igaz? Én pedig egyáltalán nem vicceltem, valóban a Gotei Főkapitányaként ismernek immár.
Komótosan kelt fel, és mutatta meg a haoriján díszelgő számjelzést, mintha csak dohányért ment volna. Magamnak is kedvem lett volna rágyújtani, bár Masa~kunnal ellentétben egyáltalán nem szerettem a pipát, jobban ki voltam békülve az emberek által gyártott cigarettával. Ebből mindig tartottam egy doboznyit a jobb zsebemben, ám valószínűleg út közben, míg idecipeltek kieshetett belőle, mert most hiába simogattam a helyét, egyszerűen üresen simult combomra.
- Ugye tudod, hogy ennek ellenére nem tusolhatod el az ügyem, a negyvenhatok nem hagynák.
Komolyan pillantottam rá, nem mintha azt feltételeztem volna, hogy visszaél hatalmával, azonban valószínűleg nem véletlen voltam itt. Arról régen letettem, hogy bárkit is meggyőzzek igazamról, Aizen túl mélyen benne volt a Gotei köreiben, gyökerei odáig értek, ahol még egy főnemest is képes volt félreállítani. Eltorzult vonásaimmal igyekeztem nem régi barátomra nézni, ezúttal nehéz lett volna őszintén mosolyogni, vagy jókedvűnek tűnni. Mindketten tudtuk, hogyha a negyvenhatok valami, vagy valaki felett ítéletet mondanak, annak nem mondhat ellent, akkor sem, ha a döntés megkérdőjelezhető, vagy egyenesen helytelen.
- Milyen ügyed? Shuuichi, milyen régóta nem követed figyelemmel Seireitei történéseit?
Éreztem korholó tekintetét, de nem tehettem róla, ha nem lehettem a része, jobbnak éreztem, ha nem is tudok semmiről, ha nem fájdítom tovább a szívem azzal, hogy minden csepp információt magamba szívok. Mindig is hajlamos voltam arra, hogy amikor valami nem sikerült, nagy lendülettel tovább haladjak, mintha mi sem történt volna, ami talán hiba, ám kiváló védekezés a komolyabb sérülések ellen. Öreg barátom nem kímélt, részletesen beszámolt mindarról, ami az elmúlt években történtek. Az apám, unokaöcsém, és a bátyám haláláról, Yo~chan eltűnéséről, arról, hogy a Mizushima házat jelenleg Keo~chan vezeti, a Shihouinok feje pedig Ken~kun lett. Hol hitetlenséggel, hol döbbenettel hallgattam az elmúlt kétszáz év eseményeit, beleértve az utolsó éveket, Aizen és a többi kapitány lelepleződésével, és végül bukásukkal együtt. Hol sírni, hol nevetni lett volna kedvem, azonban kifejezéstelen arccal ültem csupán vele szemben, egyszerűen képtelenül arra, hogy ennyi mindenre reagálni tudjak.
- Azt szeretném, ha ismét elfoglalnád méltó helyed a Gotei Juusantai körében, mint hadnagy. Egykori osztagod teljesen átalakult, azonban nem rég lett Keo kapitánnyá kinevezve, az ő korábbi osztagában, a Juuichibantaiban azóta is betöltetlen a helye. Gondold át, találkozz a családoddal, aztán megbeszéljük a többit…
Zsongott a fejem a rengeteg információtól, és valahogy nem is igazán tudtam a legtöbbel mit kezdeni, egyszerűen mindez sok volt így egyszerre. Annak azonban mindennél jobban örültem, hogy ismét hazamehetek, láthatom a családom, még ha nem is hiánytalanul, és leróhatom a kegyeletem azok felé, akik előtt le kell. Még Yo~chan is visszatért, talán ő is megérezte volna Seireiteiben a változást? Nem tudom, az viszont biztos, hogy most felforgatom a Mizushima házat, és mindenkit megölelgetek, akit megtalálok! *o*
~ Kinézet
Körülbelül 194 centiméter, alakja inkább szálkás, mint robosztus, bár vállai szélesek. Jól kidolgozott izomkötegeit a bő ruhák általában elrejtik, ám ez cseppet sem zavarja, szereti a kényelmes darabokat. Haja hosszú, fekete, általában összekötve viseli, hogy ne zavarják kósza tincsei a látását, de a világ minden kincséért le nem vágatná. Arcának vonásai jellegzetesek, szája széles, sokat mosolyog, és szinte állandóan vidámnak tűnik, s bár arca sem kifejezetten erőteljes kinézettel rendelkezik, még sem tűnik nőiesnek.
~ Jellem
Shuu a végtelenségig barátságos, és meleg arcát mutatja családja és barátai felé, ami miatt sokan azt feltételezik, nyílt természete esetlenségét, és naivságát bizonyítja, azonban ez koránt sem fedi a valóságot. Kedvessége ellenére is mindenekfelett határozott, és pozitív világszemlélete nem jelenti, hogy kétség nélkül megbízna mindenkiben. Bohém életszemlélete, és múltja miatt link alaknak tűnik, ám kötelességét, és családját mindenek elé helyezi, sokszor önmaga érdekei elé is. Nem állja meg, hogy egy szerinte vicces mondatot, vagy csínyt ne süssön el, de ha úgy adódik, ezekért vállalja is a felelősséget. Szenvedélye a komolyzene, az Emberek Világában töltött idejében operaénekesként kereste meg a kenyérre valót, és ezt hobbiként a mai napig űzi, ha van ideje rengeteg teendője mellett. Másik nagy „szerelme” a konyhában való sertepertélés, aminek végeredményét kötelező jelleggel végigkóstoltatja a fellelhető összes családtaggal. Igen gondoskodó jellem, akinek szüksége van rá, mindig számíthat a segítségére, akkor is, ha egyáltalán nem kért előzetesen belőle. Családtagjait valóságos rajongással kezeli, legyenek azok bármilyen távoliak, vagy csak fogadottak, nem számít, mindig kinéz nekik egy alapos ömlengés. Érzéseit nem rejti véka alá, szívesen ölel meg másokat, vagy mondja el, mennyire fontos számára az adott személy, főként női nemet éri megtiszteltetésként eme kiváltság, akik korra való tekintet nélkül számíthatnak különféle bókokra. Természetesen ezek minden esetben a jó ízlés határain belül maradnak, és legtöbb esetben hátsószándékoktól is mentesek. (De Kohaku~chan sütijeiért bármit *o*)
~ Zanpakuto
Neve: Museion (Hangnélküli hang)
Fajtája: Hang
Shikai parancsa: Furue! (Rezegj)
Shikai kinézete: A shikai parancs elhangzása után az egyszerű katana két különleges shuriken alakját veszi fel. Az alapja egy körív, amiből nagyjából egy méteres, enyhén görbített pengék állnak ki, félkörben elhelyezve. Alakja miatt alkalmas arra is, hogy eldobja, ám nem szívesen válik meg fegyverétől, ha csak nem muszáj.
Támadások
Gihan (Megtévesztés)
Museion képessége, hogy felfogja a hangrezgéseket, és elraktározza azokat, majd Shuu parancsára egy adott pillanatban képes visszajátszani ezeket. Ez azt eredményezi, hogy képes egy zajos városban is néma csendet csinálni, bizonyos ható körön belül (ami nagyjából 50 méter), ugyan akkor egy csöndes erdőben akár autók zaját, vagy patadobogást is „lejátszhat”. A képesség minden esetben az ellenfél meglepését, összezavarását szolgálja, a hanghullámok fizikailag nem tesznek kárt benne, ha csak nem érzékeny a füle.
Naminori (Hullámlovaglás)
Ez a képesség az ellenfelek és a társak helyváltoztató képességére hat. A hanghullámokat arra használja, hogy a sebességüket növelje, vagy épp ellenkezőleg, csökkentse, ami attól függ, hogy a hullám szembe, vagy vele párhuzamosan halad. (Értelem szerűen párhuzamos haladásnál „gyorsít”, míg ha szembe halad, akkor „lassít” a képesség.)
Számokban ekképpen néz ki:
- Csapattárs helyváltoztató képességének pontjai + Shuu helyváltoztató képességre tett pontjainak egyharmada.
- Ellenfél helyváltoztató képességének pontjai - Shuu helyváltoztató képességre tett pontjainak egyharmada.
~ Szeret-nem szeret
+ Mizushima család
+ Yo~chan *w*
+ Klasszikus zene
+ Versengés
+ Humoros tréfák :3
- Igazságtalanság
- Tofu .__.
- Felelőtlenség
- Amikor Kohaku~chan mérges T.T
- Ha a családját bántják >__>
~ Felszerelés(ek)
Megnyerő mosoly |
|
