-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Soifon
Admin
Admin
Soifon

nő
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 44
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyVas. Jún. 02, 2013 1:52 am

Résztvevők:
  • Sierashi Yuusuke
  • Kurai Szadame
  • Masachika Ryuutarou
  • Masachika Ryouji
  • Masamune Raiden

Már alkonyodik, mikor újra összegyűltök a Fészekben, készen arra, hogy betörjetek az Ősök elveszett könyvtárába. Minden lehetséges információ a rendelkezésetekre áll, amit kideríthettetek régi pergamenekből, vagy éppen a Youkai felderítő munkájának köszönhetően. Még így is rengeteg az ismeretlen az egyenletben, így ha más nem is, de Yuusuke minden bizonnyal tisztában van vele, hogy a Sors Dárdájának összerakásával egyenértékű, vagy talán még nehezebb kaland vár rátok. Tervetek csak a bejutásra van, ami Yukezo magánakciójával kezdődik. Mire Paragon titeket is a helyszínre repít, már javában áll a bál. Százak, ezrek szemkápráztató küzdelmének látványa bontakozik ki szemetek előtt, a szikla és a fém találkozásának csikorgása zengi be a környéket, a horizont mögött eltűnő Nap fénye tompán csillog a fémes testeken.

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Templekicsi

A csatán túl a babiloni nagykönyvtár gigantikus tornya magasodik, árnyékot vetve a Saizensenre, azaz rátok. Elváltatok a másik két csapattól, innentől a DBN-S belső kommunikációs csatornáját és Shouko telepátiáját leszámítva magatokra vagytok utalva. Nem hívhatjátok fel magatokra a figyelmet, csendben kell az épületek rejtekében lopakodnotok, ha észrevétlenek szeretnétek maradni. Nem egyszerű a küzdelembe bocsátkozott egységek mellett elosonni, váratlanul Szadame mellett egy robotkar repül el nagy erővel, és szó szerint belefúródik a ház falába. Ilyen és ehhez hasonló meglepetések várnak rátok, amíg az északi kaput, behatolásotok célját meg nem látjátok. Nem hagyományos értelemben vett kapu, hiszen a védelmi rendszer egy közönséges kőfallal borította be, mikor a támadás megkezdődött. A támadás, mely pontosan a terv szerint halad, egyetlen fogaskerékbe sem került porszem. Még. A könyvtár körül vibrál a levegő, ám semmi sem akadályoz meg titeket abban, hogy a falhoz jussatok, feltéve ha a vízköpők előtt észrevétlenek tudtok maradni az utolsó egy-kétszáz méteren is. Az utolsó szakasz már nyílt terep, így ha nem akartok feltűnést kelteni, gyorsan és olajozottan kell cselekednetek. A feladatotok ugyanaz, mint a másik két szakasznak: kerüljetek a fal túloldalára minél kevesebb figyelmet magatokra vonva.

Határidő: június 12.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te68000/100000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (68000/100000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyVas. Jún. 02, 2013 2:58 am

Indulás előtt még utoljára gyorsan átfutom a rendelkezésünkre álló adatokat, a hatalmas kivetítő előtt strázsálva megcsóválom a fejem. Valahogy régen nem zavart, hogyha ennyi nyitott kérdéssel álltunk szemben, ám az elmúlt időszak sokkalta óvatosabbá tett, az Ősökkel kapcsolatos tapasztalatom pedig szélesebb körűvé avanzsálódott. Éppen ezért izgatottsággal vegyes aggodalom kerít hatalmába, az összes létező porcikám várja már a harcot, azonban azt is figyelembe kell vennem, miszerint ezúttal több emberre is figyelnem kell, mint ahogy azt a Juusanbantaiban is megtettem harmadik tisztként. Kockázatos a vállalkozás, amibe fogtunk, mindazonáltal a siker eléréséhez vezető út nehézségekkel van kikövezve. Arcomra határozott kifejezést erőltetek, még utoljára megnézem az elnagyolt térképet, ami természetesen ezúttal sem mutat többet, mint legutóbb. A gyűlés elég érdekes módon zajlott, némely esetben elképzeléseimmel szöges ellentétben, viszont jó volt látni, mennyi mindent elértünk röpke két-három év alatt. Végigropogtatom ízületeimet a 12. osztagtól kapott páncélzatban, mely úgy tapad testemre, akár egy pióca, gerincem vonalán szinte érzem is, ahogy szipolyozza kifelé véremet. Persze ez nincs így, egyedül a működéséhez szükséges minimális energiamennyiséget csapolja meg a viselőtől. A mai nap tesznek könyvelhető el, először is a Daitenshi új felállásának próbája, másodsorban a Gotei Juusantai által szolgáltatott felszerelésé. Részemről akár egy kartondobozt is magamra húzhatnék, akkor sem lennék különösebb hátrányban ellenfeleimmel szemben, ettől függetlenül engedtem a felajánlásnak, legalább ismét profitálhattunk kényszerű szövetségünkből a Negyvenhatok Tanácsával. A tervnek megfelelően a tanácsteremből indulunk, Yukezo segítségével közelítve meg a célterületet.
~ Rendben van, mostantól lehetőleg hanyagoljuk a verbális kommunikációt! ~ - koncentrálok erősen a gondolatfoszlányra, miközben hunyorítva szemlélem a robusztus falakat. - ~Semmi meggondolatlan cselekedet vagy szóló-akció, ugyanannyi létszámmal szeretnék hazamenni, mint amennyivel eljöttünk... Gyerünk! ~
A vízköpők és Utara Kezomaru robotjai között kibontakozó csata meglepő hevességgel tombol, valószínűleg elborzadna az ember, amennyiben nem lenne tisztában a ténnyel, mely szerint élettelen, valójában mágia és lélekenergia által mozgatott eszközökről van szó csupán. Önkénytelenül is mosolyt csal arcomra a csatatér ismerős látványa, legszívesebben fittyet hányva alig néhány másodperce elhangzott figyelmeztetésemre vetném bele magam az ütközetbe, azonban fontosabb feladatom van. Először is aktiválom a Millón Escudo nevezetű képességet magamon, ami egyszeri, automatikus védelmet nyújt bármilyen támadás ellenében. Acélkék íriszeimben határtalan elszántság csillog, ahogyan végigmérem szakaszom tagjait. Ugyan akadtak némi súrlódások, viszont ezektől eltekintve úgy vélem, nem vallhatunk kudarcot. Egyértelműen jelzek kezemmel, mialatt elmémen átsuhan az előre parancs. A Murasaki kisasszonynak köszönhető összeköttetést nehezen lehetne lehallgatni, éppen ezért tökéletesen megfelel számunkra. A csapat élén kezdek futásnak, lélekölőm fémes sikoly kíséretében kúszik elő a sayából, a borotvaéles acél felületén visszatükröződik a lemenő Nap egyik utolsó sugara. Egyértelműen viszket a tenyerem, mégsem kezdhetek felelőtlen pusztításba, nagyrészt észrevétlenül kell eljutnunk a könyvtár bejáratáig, mely időközben önkényes módon fogta magát, s eltűnt. Bosszantó jelenség, ámbátor eddig sem jelentett kihívást behatolni egy olyan épületbe, amin nincs ajtó és ezután se lesz az. A törmelék és ilyen-olyan alkatrészek zápora közepette nagyrészt sértetlenül jutok el a kiszemelt célpontig, ám ekkor némi kellemetlenség adódik. Az utolsó pár méteren senki sincs, lehetetlennek tűnik észrevétlenül átsuhanni.
~Álcáznunk kell magunkat...~ - jutok következtetésre, továbbra is szótlanul kommunikálva. - ~Zanpakutōm egyik képességének hála megnehezíthetem a védőknek a tájékozódást, de sietnünk kell. Amint az átjáró közelébe érünk, egyikőtök lyukat üt a falon, lehetőleg minél kisebb robbanást okozva.~
Nem merem önmagamra bízni eme feladatot, feltehetőleg az egész várfalnak annyi lenne, ezt pedig lehetetlenségnek tűnik eltusolni. Dotonryuu egyik pillanatról a másikra változik át feloldott alakjába, azonban nem lehetséges benne túl sokáig gyönyörködni, hiszen rövidesen ezernyi kavargó kőszilánkra robban. Jobbom előrenyújtásával oszlatom el a területen, segítségével majdhogynem ténylegesen megidézem a technika nevében emlegetett sivatagi vihart. Ezúttal a sor vezetését átengedem másnak, utolsóként minden figyelmemet az álca fenntartásának szentelem. A felhőn belül a sárkány pikkelyei elkerülik tenshijeimet, igencsak kellemetlen lenne, ha a rejtőzködés közepette szétszabdalás áldozataivá válnának. Reményeim szerint bejön, amit kitaláltam, habár ellenkező esetben ott van ugye a B terv, melyet áthat az agresszív véleménycsere szelleme. Részemről ezt sem tartom elvetendő ötletnek, bár kétségtelenül hamar lebukás lenne a vége.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Masachika Ryuutarou
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryuutarou

Férfi
Aquarius Tiger
Hozzászólások száma : 80
Age : 37
Tartózkodási hely : Ji'pó 10km-es körzetében
Registration date : 2012. Mar. 14.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Yuu házi bolondja (Tenshi)
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te15600/30000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (15600/30000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyHétf. Jún. 03, 2013 7:05 am

Megmondtam, hogy megmondtam, amit lestand-upoltam! Rakat elemzsozsit furikáztattam a hátamon. Lazán kifosztottam a közeli zaba elosztót. Maradt parti apróm. Ez franya szitu elherdálhassam valami energia tápolóra. Bébirépiknek jól jöhetett. Am, is lájkolták ezeket a halomra botoxolt műtrágyákat. Tessék-lássék! Egyé geci, mer ingyé van! Lehet pofa zacsira adagolni. Nekem zsírbuborék alaplé ez az SS szeretet szolgálat. Viccelsz?! Újabb bankókat fújhatok meg a family frost jégsapkájából. Semmi para! NagyPé árnyéka mindenhol kísért. Ezt a sokkterápiát beszoktam, csak Ji’pper vaksügér. Oda se nekije! Pikkelysömörét vaxolom a „daddy’s son” pólómmal. Legyen neki minta sZül(l)ő nap. Felöltöttem a textilt. Jah! Lógott rajtam cucc. Tiszta kínpad! Na, de vazze! Csak nem villanthatok rubikockákat tizenkettest kinőtt pippancsoknak! Majdan pont én lövöm telibe az ártalmatlan szemük világát. Már ha nem ők szadiznák tekintet ostorral a picsámat. Háh! Kell a pedomacinak! Lepasszintom a bulájt! Maradok a májer pólómban, osztán tükörrepesztésig hirdetem, mekkora isten(átka)kira őskövülettel szekál a sors.
Betámolyogva az elosztóba lecsurrantom az anyagot. Becolozom cukorborsókát – Shouko -. Úgy is komázza a nyúltápot. Nesze nekije! Odalendítettem a sütiszörny karmai közepibe. Tádám! Beszánkázott a mikulancs! Nekije rögvest egész háti zsákmányt cihelt a tökfagyasztó jegeSmacik hazájából. Vágja a stájszot, rája kacsintok! Burkoljon a mézimázikája! Azé görnyedtem azzal a sok turhával, tojtojba teleportálja. Kösszentyűre nem pályázom. Imákat lökheti az okos mobájlom hangpostájára. Úgy se ütközünk többet. Húzunk a mittom melyik végletbe kőfaragónak. Ecsím! Ért a fészekfene a stamplihoz. Nem cidri! Kenem a kobak stílust. Odapörkölök fejessel! Tuti tipp! Ez a terv mindig üzemel. Kőgyíkoknál se lehet kozmosz parti. Majdan imprózok valami beszaratást. Ja, kora~i! Előbb, ügetek Caesar után. Bebiccentem népeknek a láthatatlan kalapom és tépek a picsába. Ej, de még hogy! Valami banya hümbükkel átrugdaltak Modor-ba. Nagyon kaszálták a parasztokat. Ment ezerrel a metin mészárszék. Kajak háromszázat halluztam, csak az a nyominger szemétledobó hiányzott. Há, cinege! Ezé gyűjcsé szelektíven! Akkor aztán vájhatod a kunta-kinte krátereket címkézési sorrendben.
Szal, ottan kutyagolok, Őcsászársága rágerjedt a teletabi twittelésre. Aha! Ja! Mostan gyün az, hogy…KABBEASÖRNYITÓCSÜCSKÉT! Azta a szecsuáni csirke szőrmenti csigolyáját!O_O Kajak telibe raktam a zacsim! Há, bassza bugyra! Valaki belebúg a privát vonalamba. Ez nem para! Ez GIGAGYILOK SKIZÓFÓNIA! Csak úgy, vágod! Semmi pitty, vagy édesen búgó csibefasírtka hang, csak egy szőrös jeti a fantáziád virágos mezejének közepíbe! Ettől nem zuttyanok rémálmos zakkantságba, semmitől! Megaszívinfi! Aszittem keresztbe fosott üleppel vágódom Jipper nyakába! Na-na-na! Ottan nem tartunk! Az még befért a limbóléc alatt fagyott sonkaként satufékezzek és csíkszemekkel kutakodjam, melyik hímes tojás szadizik a körzetemben. Idáig stimmelt! Csak felmércéztem a terepet, kajak odabent zsongok, vagy valamelyik kretén szórakázik az új pofával. Bizti, ami laszti, tölcsérre suttyantottam őstuloknak, mi a szuvenír nyihuhu villantja itten a protkóját, hogy mán császár örömódázik a kéglimben.
-Ej-ej-ej!-Kongatom meg a félszemű rabló hátát. Aztán rájam vetül a meteor árnya, kusslantsak. Ezerrel szétpattintom a karjaimat, bikinifenék! Nem kell hentelni, vételeztem a madárcsivitelést. Rá is nyomulok a concentrára letapernyászósan kurjancsak Ji’pszinek.~Mipicsa ez a pótlék zsibvásár az agytekeredvényeimben? Am, fogod az adásom, vagy magammal chat-elek?~
Az mán télleg a muszájkabesz kezdete lenne. Itten tólnám a showdert, osztán likas gumi se depresszálna be, minek karattyolok. Lészen valami. Többet nem pampoghatok, mert császár kivág a konténerek közé rézfaszú baglyot teleltetni. Csitteltem ezerrel és tartottam a atombunkis csorda szellemeskedést. Karlendítésre tipegtem a társulással. Viszketett a öklöm bemossak valamelyik csóringernek. De, ha nem, há nem. Marad későbbre tejbepapi aprítás. Jej! Annyira még se később. Villantak ezerrel a soon táblák…
~Okkerszimat! Bevállalom a murit!~
Felcsillant a reflektor, amikor önkéntes pojácát toboroztak falbontásra. Löktem felfelé a mancsom, majdan én fúrok átjárót. Beza! Fő a feltűnési viszketegség! Csak, ha valaki nem csippentené le a szituból, melyik messiás karattyolna. Enyimé a balhé. Belepiszkítanak, lecsapom ketchup-nak! Nyomattam is a brancs hajrájában, gyorsan sorszámot téphessek. Le se dörrentett a szitu, skorpió királyosan vonulunk. Már, csak az anubisz blökik kellettek volna a picsánkba. Totál bare lenne. Így se volt gyengusz. 3D effekt orrba-szájba. Spielberg elélvezne az imax szemcsijében.
Tuttifrutti tervem leforgatva tapicskoltam le a falat. Ne flegmázz! Nem kilincset kajtattam. Bemértem a kraftot, mivel kongassak oda. Aszondták, ne csapjak nagy dínomdánomot. Csak megkoccintom az aranyböngyörőjét. Piciny kozmetika! Cucc úgy is masszív görcs volt! Ezt idecsődíteni kellett a szufla. Azé nem para! Ennyike nem fog ki a puszipajtimon. Kilendítettem tárolóból peckest. Beledöftem kőrengetegbe, osztán kikapartam vele a járat flancos körvonalát. Aszitted benyekken? Háh! Pojén! Minden a moccantásban fetreng. Szented, hogy csingacsungáznak téglafalat tenyeressel?! Mendegy! Tépettem tovább a bányász melót. Öklösbe szorítottam havert, nyomattam rá lucky cuppantóst és neki lendítettem a vágólapra rittyentett kupacnak. Mostan annak kéne jönnie az a búbánat elszelel a túlparti nefelejcses istenátkába…
Vissza az elejére Go down
Kurai Szadame
Daitenshi
Daitenshi
Kurai Szadame

Férfi
Hozzászólások száma : 30
Registration date : 2012. Apr. 19.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te6000/15000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (6000/15000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyKedd Jún. 04, 2013 4:53 am

Közönyös arckifejezéssel néz végig a csatatéren, valahogy nem annyira nyűgözi le ez az egész. Látott már harcot, ahol élő személyek irtották egymást, abban több fantáziát látott, ez az egész meg… élettelen tárgyak mészárolják a másikat. Ebben mi akkor csoda? Rá lehet fogni, hogy csak egy 3D-s mozi filmet néz, ahol az CGI-re költöttek a legtöbbet, ennyi az egész. Bár azt el kell ismernie, hogy az építmény, ahova majd be kell jutnia, az valamivel érdekesebb, és az is megérdemel némi figyelmet, hogy nem sokkal az arca mellett haladt el egy végtag, és csapódott majd fúródott a falba. Ez méltó volt arra, hogy egy pár másodpercet rászánjon, és abba az irányba tekintsen, ahol végbement a találat, amikor pedig már kibámulta Magát, a tekintetét ismételten a csapatra fordította. Nem meglepő, hogy egyedül Mr. Sierashival volt közelebbi kapcsolata, már ha lehet annak nevezni az egyszeri találkozást, majd egy közös érkezést egy edzésre. Tehát nem, nem ismer senkit, nem beszélt senkivel, és mégis, ezekre, a személyekre kellene az életét bíznia? Mivel katonák, és most feladatot kaptak, így igen, kénytelen lesz ezt tennie, ha szeretne élve távozni. S’ Mr. Sierashi gondolatai szerint, ezt a változatot támogatja. Habár az némileg érdekli, hogyan is képes hallani azt, amit a vezetője gondolt? Nem hiszi, hogy a rikító, és hasztalan egyenruhájuk teszi, esetleg a kitűző lehet az, vagy az a páncél, amihez foghatót az eddigiek során még nem látott. El kell, hogy ismerje, technológia terén van még hova fejlődnie az emberiségnek. Ám, ha képesek ilyet létrehozni, akkor még miért mindig kardokkal harcolnak? Érthetetlen, de talán most meg fogja tudni ennek is az okát. Addig is, Szadame marad a pisztolyainál, amik jelenleg a pisztolytáskákban foglalnak helyet, amiket a felsőtestére erősített, még a derekán, az övén sorakoznak a tartalék tárak, szám szerint hat darab, táranként tíz tölténnyel, ezt leszámítva, egy kis tasakban még tíz üveggolyó van, arra az esetre, ha a képességével is harcolnia kell, legvégül, a hátára erősített tokban foglalta el a helyét az a kard, amit Mr. Sierashitól kapott. Úgy véli, hogy ezekkel, a felszerelésekkel egy ideig képes lesz túlélni, esetleg normálisan is életben maradni, nem lesz szükséges itt hagyni a fogát.
Követte a társaságot, át a csatatéren, bízva abban, hogy a harc jótékony homálya megfelelő védelmet biztosít. Bár abban kicsit kételkedik, hogy ha másról nem is, de az egyenruhájukról észreveszik a társaságukat. Némileg rikítónak gondolja, amivel fel tudják hívni magukra a figyelmet, akkor pedig felesleges lesz a lopakodás, és átveszi a helyét a harc, amiben Szadame hátrányban lenne. Ha minden tölténye elfogyna, akkor a képességét kell használnia, utána, vagy mellette még vívásra is rá kell vetemednie, ami pedig jelenleg túlságosan is összetett, nagy odafigyelést igényelő feladat lenne a volt katonának, amihez némi gyakorlás nem ártana. Ám arra még képes, hogy odafigyeljen egy hangra, ami a fejében motoszkál. Más esetben, ha arra hallgatna, lehetne sorozatgyilkos is, esetleg szatír, bármilyen elmebeteg megszállást magyarázhatna ezzel. A keresztények istene szólt hozzá, beküldenék egy elmegyógyintézetbe, ahol a betegek békés, nyugodt életét élhetné, ám némileg unalmas is. De jelenleg erről szó sincsen, elfogadja azt a tényt, hogy valahogyan képesek lehetnek a gondolati úton történő kommunikációra, hasznos, mivel így ki se hallgathatják őket, ha csak valaki, az ellenség soraiban nem képes a gondolatolvasásra. Remélhetőleg nem rendelkeznek ilyennel, bár, ha csak itt, a külső területen szükséges a lopakodás, vagy éppen a hangtalan közlekedés, akkor sok mindentől nem kell tartaniuk, legalábbis a gondolatolvasástól semmiképpen.
~ Hm, gondolatban társalgás, kifejezetten hasznos.- végigszaladt az elméjén ez a kis gondolatfoszlány. Bár nem tudja, hogy ezt most a többiek is hallották, vagy talán csak a kiszemelt személy, esetleg némi összpontosítás is szükséges hozzá. Habár nem azt gondolta, hogy sajnos a megbeszélésről két infantilist is sikerült társul kapnia, akik miatt némi aggodalom is beférkőzött a sivár lelkébe. Talán mégse annyira biztos abban, hogy dolog lenne kettejükre bízni az életét, vagy inkább egyenesen meggondolatlanság. Nincs gondja a halál gondolatával, inkább azzal, hogy ilyen személyek körében fogja az elérni. Nem túlságosan megfelelőek a kilátások. Apropó kilátások. Mr. Sierashi pengéje megérdemli, hogy megfigyelje. Már az is érdekes, hogy alakot vált, de amikor apró kavicsokra robban, majd engedelmeskedik Mr. Sierashi utasításának, legalábbis feltehetőleg Neki, nos, az némileg meglepi Szadamet, bár nem sok minden árulta el ezt, talán csak a szeme sarkának pár rezdülése árulkodhat arról, hogy valami érzelmi reakciót váltott ki a férfiból. Így már érti, hogy miért is használnak kardokat, már ha ez nem egy specifikus eset, és mások is képesek lehetnek hasonlóra. Ám, ezzel az is egyűt jár, hogy a jelek szerint, valaki át fogja venni a helyet a sor elején. Nos, biztos, hogy nem Szadame vállalja, abból az okból kifolyólag, hogy nem is vállalkozott arra, hogy lyukat üt a falon. Talán a képességével meg tudná tenni, ám ez túlságosan is megviselné a testét, és így haszontalanná válna, ráadásul az egyik infantilis személy elvállata, hogy megteszi. Habár az a metódus, ahogy ezt végbe is akarja vinni, nos, az hagy némi kívánni valót. Körberajzolni, és csak megütni, ostobaságra utal. Esetleg ha lett volna Szadame birtokában némi robbanószer, akkor tudtak volna egy megfelelő méretű átjárót ütni a falra, ami nem is túl nagy zajjal jár, és nyugodtan átmehettek volna. De így, erős kétségek kezdik gyötörni arról, hogy nem egy olyan szervezet tagja lett, akik az elmondásuk szerint, valami nemesebb célnak szentelik alá az életüket, hanem elmeháborodottakhoz sikerült belépnie, ami kifejezetten sajnálatos. Nem abból a szempontból, hogy Szadamenak lenne bármiféle nemes célja az egésszel, hanem mert ez azt jelenti, hogy maguk közzé valónak gondolják a férfit, ami így kétségbe vonja Szadame elmebeli állapotát is. Ha ez igaz, nos, akkor Mr. Sierashi nem csak a vezér lehet, hanem a főorvos is, aki arra specializálta a személyét, hogy olyanokat gyűjt össze, akik kényszeresen akarnak hősök lenni. Na ezért korlátozná Szadame a mangák és társaik kézhez kapásának a jogait. Habár, az még mindig kérdéses, hogy Szadame mit keres itt? Meri remélni, hogy csak tévedett az egészről, és talán valami csoda után, a falon lesz egy megfelelő méretű lyuk, és nem csak az eltört kézfeje miatt fog jajgatni az infantilis, fiatal férfi.
Vissza az elejére Go down
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
Masamune Raiden

Férfi
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 35
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te21500/30000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (21500/30000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptySzer. Jún. 05, 2013 7:29 am

Arany fény és porvihar. Valahogy fenségesebbnek gondoltam ezt a helyet. Misztikusabbnak. Most, hogy itt van az orrom előtt, már közel sem olyan nagyon fantasztikus. Igaz a torony hatalmas. S amit magában tartalmaz, felbecsülhetetlen, se pénzben, se életekben, csak is áldozatokban lehet mérni. Kicsit úgy érzem magam, mint aki egy szűz lány kamrájába lép be hívatlanul. Mintha egy szent épületet erőszakolnánk meg. Ez az érzésem, és ez egyszerre elborzaszt és felvidít. Hát legyen így. Szükségünk van rá. Nincs értelme firtatni.
Most, hogy szétvált a csapat, egyébként is Shizune miatt aggódom. Csak semmi baja ne legyen. Meg Miyunak se. Csodálatos alkotásom, remélem ezredéveket fog megélni, s jóval túlhalad engem is, nem itt kell elpusztulnia. A többiek remélem tudnak vigyázni magukra, bár az az ember, lehet kissé sérülékeny. Nekem legalább is annak tűnik, bár érhetnek ezzel kapcsolatban meglepetések. A Daitenshin belül senki sem védtelen. A kettő tökmagról semmit nem tudok, talán csak annyit, hogy nem tanultak meg rendesen beszélni. Bosszantóan agyontömködik a gondolataikat ezekkel az utcai dialektusokkal, erre külön fordítóprogramot fogok írni, esküszöm, csak éljem túl, meg ők is.
Fém csikorgás, homok sistergés, szörnyek prédálnak. Amint kiértünk a helyszínre, a végére maradok. Yuusuke elől nyargal. Na mit mondtam? Szinte olvasni az arcáról, alig várja, hogy alaposan kicsipkézze pár emberke ülepét. Kár, hogy nem fogadtam, biztos megnyertem volna azt a fogadást, miszerint ő lesz az első, aki az "álcánkat" levedli. Ha tévedek, úgy a második jelöltem saját magam vagyok XD. Sajnos, ez az olthatatlan rombolás és harci vágy, bennem is buzgón munkálkodik.
Az első pár lépés után kardot rántok. Egy halk alig érthető parancsszó után a kardom ezüstmarkolatú kristálybottá változik. Kezemből fémes csillogású por kezd el keveredni a levegővel és a homokkal. Gondolatommal harangot formázok közénk, a felém lövellő fémdarabkák, úgy pattannak le a mágneses pajzsomról, mint a visszafelé gyorsított repeszdarabkák. Még jó, hogy fémből van. A apróbb szemcséket óvatosan kavarom, hogy a por, amit elől Yuusuke kavar, minket is fedjen. Most nem tudok a mágneses gyorsítással pontosan célozni, túl sok az aurámhoz érő fémes tárgy, lehetetlenség mindegyikre odafigyelni. Csak kiszórom magamból, mint egy negatív gravitációs mező. Igen ám csak az úgy kétharmadánál minimálisra csökken a betérő alkatrészek száma. Ez pedig azt jelenti, hogy nyílt lett a terep. Nem jó. Sose jó. Egy árva kiszáradt kóró nincs itt takarásnak. Ha pedig nem nagyon tudunk elbújni, márpedig én maximum a generált porfelhőben tudom ezt megtenni. S még így is mérget veszek rá hogy a vörös kobakom , olyan mint valami lángfoszlány a sötétben. Na jó eddig futottam, hogy a többiek előttem terelődjenek és a mágnespajzsom védje őket a komolyabb törmelékektől, csakhogy eltűnt a kapu. Ezt orvosolni kell.
Yuusuke most először lepett meg. Valahogy, szinte már a lelki szemeim előtt láttam, amint jóízűen beletalpal a falba és az egész torony leomlik... lehet ezért is nem meri megtenni. Akkor semmi értelme nem lenne ennek az egésznek XD. A gond csak azt, hogy a kölyökre hagyta a betörést. Semmi bajom a sráccal, csak hát no, ezt nem így kell csinálni.
~ Hé öcsi... útban vagy épp :3~ Figyelmeztettem egy szemöldökrántás kíséretében. Koncentrálok a gondolatra, nekifutok, majd az utolsó húsz méteren elemelkedik a lábam a talajtól és egy robbanásszerű impulzusban, egy intenzív elektromagnetikus kitörés, szédítő sebességgel a fal felé repít. Persze nem vagyok olyan bolond, hogy puszta kézzel menjek egy kitudja milyen ősi és védett falnak. A száguldás közben a botom visszaváltozik karddá, és kettőt nyisszant. Ez bőven elég művelet mindenre, míg odaérek. Nadegiri, egyet jobból, egyet balról, hogy a talaj síkjával tökéletes háromszöget zárjon be. Gyengítésnek talán elég lesz. Majd nagyjából abban a pillanatban, ahogy a lábam érkezne a bevésett háromszögbe, egy embernagyságú gömbvillám csattan a tenyeremmel együtt a falnak, és reményeim szerint, egyszerűen elpárologtatja az akadályt az utamból... bár az is igaz, ha a számításaim helyesek, akkor amennyiben négy egész öt méteren belül van egy újabb fal, annak lehet neki fogok kenődni, mint a bátor szúnyog a falvédőnek.
Kérdés: Feltűnő volt? Kutyát se fogja érdekelni a felrobbanó robotharcosaink armadájában egy kis villám fénylés, nem erősebb egy robbanás fényénél, csak fehérebb. Szóval a válasz, csak egy...hangyafasznyit talán. Második: Hangos volt? Nem. Teljesen néma, a gömbvillám. bizony maximum sejtelmes mély elektrosztatikus zümmögést ad ki magából. Olyan forró, hogy elolvaszt mindent az útjában. Harmadik: Fájni fog a következő fal? Nos... igen! Eléggé fog fájni. Még is ördögi vigyorral vittem véghez az egészet. Sietni kell. A generátor miatt nincs időnk tökölni. Mert mi van, ha nem tudják kikapcsolni, és akkor bizony igyekezni kell. A csata hevében úgy se figyel minket kívülről senki. A bentiekkel meg majd odabenn elszámolunk. Most nem törődtem ilyen apróságokkal ^^. Yuusuke úgy is lecsapja őket.
Vissza az elejére Go down
Masachika Ryouji
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryouji

Férfi
Pisces Tiger
Hozzászólások száma : 11
Age : 38
Tartózkodási hely : Masachika birtok... általában
Registration date : 2011. May. 23.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi tag
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te13250/15000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (13250/15000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptySzer. Jún. 12, 2013 10:36 am

Melóidő! Mióta volt az a halál komoly, hű most mindent nagyon kibeszéltek gyűlés, alig tudott megülni valahogy egy helyben, hajtotta egész végig a harcolhatnék, ha már úgyis kikapták, nekik nincs más dolguk, mint kettévágni mindenkit, aki az utukba kerül. Ha kőszörny, akkor öt részre, de lényeg a lényeg, hogy a végén ő nem mozdul, míg Ryouji meg igen, hogy azt hogy is éri el, már nem tök mindegy? Igaz, a fejében tanyázó gyíkkal még mindig nemigen sikerült kibékülnie, pedig ő nem egyszer próbálta, becsületére váljon - csak aztán a gyík inkább megpróbálta megölni, ahelyett, hogy megtárgyalták volna szép, békésen a dolgokat, szóval feladta a békejobbot, ha a hüllő nem akar meghalni, úgyis kisegíti végveszélyben, Ryouji egyébként is csak akkor hajlandó használni a shikait, ha már minden más veszve van. Na, nem szívlelik egymást a pikkelyes döggel, ez van, a béküléshez két fél kell, és per pillanat most egy sincs hozzá, pont. Mégis rosszallta azt a minimális fejlődést, amit az elmúlt időben haladt; persze, természetesen szépen belé verték, hogy a shinigami élet-halál társa a zanpakutouja, és ha vele nincs minden rendben, akkor úgy haladni sem lehet semerre, csak egy helyben toporogni, de azt senki nem mondta, mit kell csinálni, ha a bizonyos zanpakutou épp rossz kedvében van, és megpróbálja kinyírni. Mindig is egy szerencsétlen formája volt.
Ami most történik, azonban más. A támadás az előző székhelyük ellen váratlan volt, és tulajdonképpen ha csak kis idővel később talál rá Sierashi, és ajánlja fel a csatlakozást, Ryouji ott sem lett volna, soha nem is látta volna a régi Fészket, ez viszont most meg van tervezve, pontról-pontra, és az ő bandájánál az előny. Sok minden változott a szemében az elmúlt időben, a saját életével, a Daitenshivel és a családjával kapcsolatban is, hogy milyen irányba, az még nem egészen volt tiszta, de abban bízott, hogy nem épp rossz. Az nem lett volna kellemes.
~ Ugyan, ki akar szólózni? Eszembe sem jutott. ~ Hanyag vigyorral spékelte meg gondolatbeli válaszát a főnöknek, habár a csapat nem minden tagját ismerte jól, tulajdonképpen többet ismert közülük, mint akiket nem, és mind édes fiáról, mind Sierashiról tudta, hogy forr bennük a harci kedv, magáról nem is beszélve, gondolta, a másik kettővel is így lehet. Ha már a kölyök! Körülöttük tomboló harc hevéről némiképp megfeledkezve csapta hátba egyetlen ivadékát lelkes vigyorral, ha már dumálni nem lehet, ez nem volt megtiltva.
~ A fejem privát chatszoba kölyök, elég, hogy a főnök turkál benne, nem kell még neked is. ~ Fél szemmel próbált olyan nagyon szigorúan nézni, már amennyire ment neki, így két-három napi alig alvás után, de túl izgatott volt, hogy édesen durmoljon otthon a puha ágyikójában. Komolyan, ki lenne képes erre? Majd alszik, ha alulról szagolja az ibolyát, akkor lesz rá ideje bőven! Jó, pár percecske becsusszant éjszaka, meg éppen amikor érte a fáradtság, de sebaj, néhány bögre jó erős tea megtette a hatását, és kellően felébresztették a nagy akcióra, ha az adrenalin esetleg nem tette volna meg. ~ Egyébként hova a sunyiba tűnsz el mindig? Nem poén, hogy megőrjíted az összes őrünket, és mehetnek a dili-dutyiba, mert folyton téged hajkurásznak ~ iktatott be némi nevelési tréninget is, ha már úgyis itt vannak mindketten, a repkedő fém és egyéb testrészek kerülgetése közben belefér az apa-fia bájcsevely.
Tekintete egy pillanatra elidőzött a körülöttük harcolókon, az elején nem tulajdonított nekik túl sok figyelmet, de önkéntelenül is, ahogy megindultak kis csapatuk uticélja felé, mindig visszakalandozott a körülöttük zajló összecsapásokra a figyelme. Legszívesebben maga is közéjük rohant volna esztelenül, de annyira hülye ő sem volt, még ha tudta, néha így is gondolkodnak róla - nem voltak önpusztító gondolatai, legalábbis nem gyakran, és nem komolyak. Akármennyire rosszban volt is vele, Jigoku Doragon markolata, az ismerős súly a kezében nyugalommal töltötte el még ebben a káoszban is, tudta, hogy annyi minden után, ezt most nem cseszheti el, ott lenne vége mindennek. Rosszalló szisszenéssel adta csak jelét annak, hogy a teljesen csupasz terep nem tetszik neki, de úgy tűnt, senki nincs túlzottan oda azért, hogy csak úgy kirohanjanak a nyílt terepre. Teljesen meg tudta érteni. Neki nem volt semmiféle hiper-szuper, álcázó képessége, amivel rásegíthetett volna a főnök és a vörös igyekezetére, egyébként sem tudta, hogy szuperálnak éppen most zanpakutouja képességei, inkább meg sem próbálkozott vele. Ha harc lesz, ő majd akkor hősködik, addig inkább sunyul, és befogja a száját. A gondolatait már annyira nem.
~ Persze kölyök, neked is most kell ám megvillantani az egoizmus magasfokait, mi? ~ forgatta meg a szemeit rosszallóan, mikor a nagy gyerek, aki a fiaként emlegeti magát, rögtön ugrott a lehetőségre, rombolni lehet. Ő már inkább meg sem próbálkozott, ha már ketten ugrottak neki a vöröskével együtt, nem lesz ebből gruppen, pedig a rombolás az egyik kedvenc szórakozása, de még a végén agyvérzést kap ennyi agyalástól, hogyan is meg mint. Vörös hörcsög akciójától kárörvendő vigyor kúszott az arcára, nem tudta megállni, hogy kimutassa, örül, végre valaki más is helyreteszi a kölyköt.
~ Látod édes fiam, kell neked pattogni, mint a nikkelbolha. Te inkább sunnyogj, a borsónyi a méreteiddel. Ejj, miért kellett neked ennyire anyádra ütnöd? Igyál inkább teát, és maradj a fenekeden ~ paskolta meg a gyerek kobakját, levakarhatatlan vigyorával fűszerezve a mozdulatot, és mindeddig oldalán fityegő kis üvegcsét Ryuu orra alá tolta. ~ Tea. Talán kiűzi a fejedből a hülye ötleteid. Bár akkor talán üres marad. Mennyire kong? ~ kopogtatta meg a biztonság kedvéért, hátha hall valamit, ami bebizonyítja világrengető elméletét.
Vissza az elejére Go down
Soifon
Admin
Admin
Soifon

nő
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 44
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyHétf. Jún. 17, 2013 4:37 am

Ryuutarou időigényes behatolási módszerénél kétségtelenül gyorsabb volt Raiden látványos megoldása, és végül a gömbvillám üt lyukat a falon, melyen ki-ki vérmérsékletének megfelelően sétálhat, rohanhat, vagy éppen repülhet be. Ha nincs a porfelhő, melyet Yuu kavar, talán észre is veszik, hogy valami nem stimmel, de a mágia által mozgatott sziklateremtmények el vannak a foglalva Yuke seregével, így egy olyan megerőltető feladat, mint a törmelékrengetegen keresztül furcsaságok után kutatni, nem éri meg számukra, vagy rosszabb esetben az "életükbe" kerül.

A fal mögött egy tágas járat vár titeket. Félhomály uralkodik, csak a kintről beszűrődő kevéske fény segít tájékozódni a legalább öt méteres belmagasságú és hasonlóan széles folyosón. Egyszerű, fehérre festett falak között és mozaikos járólapokból kialakított padlón hatolhattok beljebb az épületbe. Egyelőre a csendre nemigen kell ügyelnetek, a csatazaj elnyomná a hangotokat, visszhang pedig nincs. Nem sok séta vár rátok, és máris egy ajtóba botlotok. Nincs rajta kilincs, ellenben a zárszerkezet legnagyobb szerencsétekre mechanikus: egy gombot kell elforgatni ahhoz, hogy félre tudjátok húzni a szépen megmunkált fából készült szerkezetet.

Egy impozáns méretű előcsarnokban lyukadtok ki, mely valaha talán a társasági élet központja lehetett, ám mostanra már nincs itt semmi, ami erre utalhatna. A kilátást vastag, faragott kőoszlopok takarják, melyek a fal mellett futnak végig, nagyjából három méter széles folyosót hagyva. A terem közepén egy működő szökőkút csap némi csobogó zajt, és kelt egyben visszhangot is. Szobrok díszítik a szökőkút tetejét, négy humanoid alak görnyed valami kivehetetlen dolog fölé. A csarnokból három út vezet tovább, balra egy újabb folyosó nyílik, veletek szemben egy lépcsősor vezet felfelé, jobbra pedig egy ajtót láthattok. Mindegyiket két-két vízköpő őrzi, melyek bizony mocorognak. Ahogy kinyitottátok a bejáratot, a kintről beszűrődő zaj felkeltette a figyelmüket, és most a hang irányát kutatják tekintetükkel. Ha tovább akartok jutni, akkor kénytelenek lesztek kiiktatni őket. A legkönnyebb dolgotok az ajtóval lenne, annál csak kettőt kell likvidálnotok, nem lát rá a többi az oszlopok között. A folyosót a lépcsősor melletti kettő is figyeli, ha pedig az emeletet választjátok, akkor mind a hattal végeznetek kell. Lehetőleg egyszerre, és feltűnés nélkül.

Határidő: június 27.
Sorrend: nincs
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te68000/100000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (68000/100000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptySzer. Jún. 26, 2013 9:07 pm

Szerencsére elképzeléseimnek megfelelően elegendőnek bizonyult a lélekölőm által keltett homokvihar, legalábbis nincs jele annak a csata forgatagából, miszerint bárkinek is feltűnt volna tevékenységünk. Hátra sandítok vállam fölött, vajon mi tarthat ennyi ideig egy lyuk elkészítésében? Megrökönyödve fordulok inkább vissza a harcoló felek irányába, ennél körülményesebb módon nem is lehetne kijelölni a célterületet… Szerencsére a 12. osztag egykori vezetője átveszi a kezdeményezést, így hamarosan kisebb robbanás következtében megfelelő nagyságú rés nyílik a falon ahhoz, hogy behatolhassunk. Utolsóként lépek be, majd jobbomat kinyújtom oldalra testem mellé, markomban pedig rövidesen ismét materializálódik kardom shikai alakja, amit egy suhintással változtatok vissza katana formájába. Mint mindig, ezúttal is jó szolgálatot tett, nem lehet rá panasz. Visszalököm a sayába, majd bal alkaromon leporolom a kijelzőt és megnyomok rajta pár gombot.
- Bent vagyunk. – némi sistergés közepette jut el mindenkihez az információ, remélhetőleg az épület nem árnyékolja le a rádióhullámokat, bár Murasaki kisasszony közben járásának köszönhetően ez nem jelent akkora gondot, csupán Hitomi-chant lenne nehéz elérni a fentebb említett kapcsolat hiányában. – ~Ryuutarou, te mész előre, mi fedezünk két oldalt!~
Az utasítás kiadását követően magamhoz intem Ryoujit, aztán a fal mellett óvatosan lépkedve igyekszem előre, szem előtt tartva az ifjabbik Masachikát. Éles akcióban nem engedhetem meg magamnak, miszerint figyelmem lankadjon, éppen ezért lélekenergiám áramlását karjaimba koncentrálom, ennek köszönhetően bármikor képes lehetek akár nagyobb volumenű démonmágiát is alkalmazni, amennyiben erre szükség van. Kifejezetten széles, illetve magas folyosóra érkeztünk, ránézésre tökéletes mértani pontossággal lettek meghatározva a járat paraméterei. Kevesebbet nem is vártam az Ősöktől, az eddig tapasztaltak alapján kifejezetten tudós népcsoport lehetett, már ha a tudomány összeegyeztethető a mágia különleges csodáival. A settenkedésnek valójában nem sok értelme van, lévén a kintről beszűrődő csatazaj szinte elnyomja csizmáink talpának kopogását, mindazonáltal meglehetősen felelőtlen cselekedet lenne végigtrappolni a mozaikos járólapokon. Ahogy Las Nochesben, úgy ebben az épületben is kifejezetten alulfizethették a lakberendezőt, a fehér szín talán a tisztaság és a béke jele, mindazonáltal a beltérben eléggé unalmas benyomást kelt. Mielőtt szóvá tehetném a dolgot, a sivár egyhangúságot egy ajtó töri meg, amin nem található kilincs, hanem inkább az ajtógombra hasonlító megoldást választották. Némi gondolkodást követően biccentek az elől haladó fiú felé, óvatosan kinyithatja az átjárót. Impozáns előcsarnokba érkezünk, ahol elégedett szusszanással véleményezem az oszlopok jelenlétét, amelyek nehezítik a rálátást szakaszomra. Jobbom felemelésével parancsolok megálljt a kompániának, aztán felmérem a területet. Hat ellenfelünk van, ketten szemben a lépcsősornál, valamint ketten-ketten jobbra és balra is. Bármerre akarnánk továbbhaladni, az összecsapás elkerülhetetlennek tűnik. Nos, akkor legyen így.
~ Bolond, Rád hárul a csali szerepe! ~ - kezdek bele a terv ismertetésébe gondolatban, egyedül a Saizensen tagjaira koncentrálva, ezzel nem akarom megzavarni a többi csapatot. – ~ Megvárjuk, amíg mind beér az oszlopok közé, akkor csapunk le! Raiden, Szadame-san, bal oldal. Masachikák, jobb oldal. Enyém a kettő szemben, hajrá! ~
Természetesen nem fogom hagyni, miszerint a kölyök csak úgy besétáljon egy csapatnyi ellenfél közé. Az indulás pillanatában aktiválom a Bakudō 26: Kyokkou nevezetű technikát, aminek köszönhetően majdhogynem tökéletesen láthatatlanná válok, még reiatsum kisugárzása is tompul némileg, szinte már-már észrevehetetlen. Fejemet forgatva vizsgálom a helyiséget, igazán kellemetlen lenne, hogyha több ellenséges erő mászkálni itt, mint amennyit első ránézésre képes voltam bemérni. Az ilyesfajta hibákért általában súlyos árat szoktak fizetni, szóval jobb lenne elkerülni. Fogalmam sincs, milyen formában akarja felhívni magára a figyelmet a Kyuubantai egykori tagja, ámbátor nem félek attól a lehetőségtől, mely szerint nem képes megbirkózni ezzel a feladattal, egyértelműen olyan fickónak tűnik, aki szereti a rivaldafényt. Kétlépésnyi távolságból követem, így midőn eljön a pillanat, a másodperc tört része alatt vetődnék előre, mialatt alakomról lefoszlik az álcázásra használt kidō, pengém pedig hangos sercegéssel kúszik elő hüvelyéből. A Senmaioroshi névre keresztelt módszert szeretném alkalmazni a kiválasztott két jómadáron, ami megszámlálhatatlan és szemkápráztatóan gyors vágásokból tevődik össze, mesteri szinten alkalmazva közel bármit fel lehet szeletelni vele apró darabokra, s most pont erre van szükségem, hiszen a vízköpőket kizárólag akkor lehet teljesen mozgásképtelenné tenni, ha csupán por marad belőlük vagy megszabadítjuk őket végtagjaiktól. Részemről az előbbit választom, kárt tenni egy műalkotásban igencsak goromba dolog, ám amennyiben nincs felismerhető része, úgy nevezhetjük csak szemétnek is. Miután a tervezetnek megfelelően ki tudjuk iktatni az őröket, ezt követően a felső emelet felé kormányoznám csoportosulásunkat, ahonnan már remélhetőleg lesz némi támpontunk a tekercsek hollétét illetően.

Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Kurai Szadame
Daitenshi
Daitenshi
Kurai Szadame

Férfi
Hozzászólások száma : 30
Registration date : 2012. Apr. 19.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te6000/15000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (6000/15000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyCsüt. Jún. 27, 2013 1:30 am

Kifejezetten megfelelőnek találta azt a módszert, amivel végül sikerült bejutniuk az épületbe. Valahogy egyszerűbbnek vélte ezt, mintsem egy ütéssel lerombolni a feltehetőleg igen csak vastag falat. Lassan, türelmesen sétált át a lyukon, és legalább a feladatuk könnyebb részével már végeztek, innen kezdődhet a neheze, habár azt nem lehet tudni, hogy a többiek is ezen a véleményen vannak, vagy éppen örülnének a harcnak. Ha jól emlékszik, márpedig jól, akkor Mr. Sierashi osztaga lenne a csapásmérő, így tehát nem kell rejtőzniük, vagy éppen lopakodni, helyette a nyílt konfrontálódás lenne a célravezető. Ám Szadame valamelyest elégedet lesz, ha ezt a lehetőséget még egy ideig elkerülik. Él a gyanúperrel, hogy erőben nem ér fel a társaihoz, így nem lehet élharcosnak nevezni, azért a lehetőségért meg nem annyira rajongna, hogy visszatartson mindenkit, vagy éppen folyamatos megmentésre szoruljon. Rontaná a renoméját, és az önbecsülését is. Habár tudja, hogy egy sereg tagja, ahol vannak szükséges áldozatok, és a feladat elvégzése elsődleges, sajnos úgy gondolja, hogy itt előtérbe helyeznék az életét. Legalábbis a gyűlésnek nevezett komédia alapján erre a véleményre jutott. S’ ha ez így van, akkor talán túlzás ezt a szervezetet egy seregnek nevezni, inkább valamiféle testvériség, nos, ha ez így van, akkor esélyes, hogy Szadame lesz a Kain, aki ha a testvériséget nem is fogja elárulni, de az életüket nem fogja előtérbe helyezni. Akinek már üres a lelke, azt nem lehet megtölteni, akiből már kiégtek a magasztos eszmék, és a vágyak, annak nem lehet a szívébe új álmokat ültetni, akik ilyenek, azok már igazán holtak, csak üres burkok, és semmi egyéb. S’ pont ezért megfelelőek a parancs végrehajtására, csak a megoldás lebeg a szemeik előtt, nem törödnek másokkal, alkalmasak zsoldosnak.
~ Hm, most akkor továbbra is gondolatokon keresztül kommunikálunk, vagy beszélhetünk?- magának tette fel a kérdést, nem közkincsnek szánta. Habár, mivel Mr. Sierashi a karjához beszélt, így feltehetőleg egy adóvevőbe szólt, így kikövetkeztethető, hogy a gondolati úton történő beszélgetéshez szükséges egy bizonyos körben lenniük, így célszerűbb megmaradni ennél, mintsem kockáztatni a lelepleződést a hangos szavakkal. Bár nincs sok mondanivalója, így elveti ezt a lehetőséget is. Küldetésen nem egymásra, illetve a szimpátia kialakításra kell fókuszálni, hanem a sikerre. Csalijuk már van, vagyis, jobban mondva, felderítőt is találtak. Akit Mr. Sierashi követ, és mivel más parancsot nem kaptak, valószínűleg így kell tennie mindenkinek, ezért Szadame is csatlakozik a lopakodáshoz. Csak a ruhája némileg zavarja ebben a cselekvésben, de még így is elviselhető. Magáról a helyről, ahol vannak, nos, nem sok véleménye van. Olyannak találja, amilyennek egy ősi faj épületének lennie kell, akik a tudománynak szentelték az életüket. Steril, egyszínű, bár csapdák nélküli. Ez lehet a túlzott elbizakodás jele, vagy éppen már csapdában is vannak, csak nem tudnak róla. S’ még sétálnak, pontosabban lopakodnak, elérnek egy zárt ajtóhoz, amin nem található meg a kilincs. Úgy fest, hogy ha egy kultúra elér egy bizonyos szintre, akkor elfelejtik az olyan egyszerű megoldásokat, mint a kilincs, helyette inkább egy gombot kell elforgatni, hogy felszabaduljon a továbbhaladásuk útja. Bár maga az ajtó kifejezetten igényes asztalos munkára vall, nem kevés idő lehetett ezt elkészíteni. Kellemes, művészi mintázat, nagy odafigyeléssel kellett elkészíteni, elég egy apró hiba, és a korrigálás már csak egy álom marad. Ez tiszteletet érdemel, kétkezi munkával létrehozni egy ilyet, nem pedig a gépek segítségével, habár igen, megkönnyíti a munkát, sőt, talán szebbeket is létrehozhatnak, de még van igény a kézzel faragot tárgyakra, addig szerencsére a mesterségek se fognak kihalni. Ebből is látszik, hogy mi az, ami még a mai nap is hasznos, és mi nem. De ideje tovább haladni.
~ Minő meglepő, mikor is hiányozhatna az ilyen terem, egy olyan épületből, ahol most vagyunk? Bár tagadhatatlanul praktikus.- ismét csak magának akarja megtartani a gondolatait, és reményei szerint sikerült is. S’ inkább továbbhalad a többiekkel, hogy jobban szemügyre vegye a csarnokot, ahova megérkeztek. Oszlopok mindenfelé, amik megfelelő fedezéket nyújthatnak, ezzel jó tisztában lenni. A víz csobogása elhanyagolható, nem hallatszik annyira, így az esetleges csatazajokat se nyomhatja el. Ideje a tervnek, amit Mr. Sierashi közölt is, bár némi egoizmusra utal, hogy magának tulajdonít két ellenséget, de nem lenne vezérnek alkalmas, ha nem rendelkezik megfelelő erővel ahhoz, hogy végezni is tudjon velük. A többiekre pedig ráhárul a maradék. Szadame balra, egy Raidennek nevezett, vörös hajú férfival, akinek a bejutást köszönhetik. Feltehetőleg akkor kell támadásba lendülniük majd, amikor a csalinak szánt férfit körbeveszik, habár, mégse annyira csali. Hiszen mikor volt egy kukacnak kígyó testőre? Márpedig Mr. Sierashi egy ügyes trükkel eltűntette a testét, és feltehetőleg követi a csalit. Nos, akkor ideje mindenkinek belekezdeni a feladatába, legalábbis Szadame pár pillanat múlva, oszloptól halad oszlopig, még nem kerül a célpontja hátába. Legalábbis remélhetőleg a hátába, mert az is meglehet, hogy ezek a vízköpők nem foglalkoznak a felkínált játékkal, hanem maradnak a helyükön. Bár, most ostromállapot van, így az lehet a feladatuk, hogy végezzenek a behatolókkal, és mivel csak egyet láthatnak, így a túlerőből fakadó előnyt kihasználva, természetes reakció lenne a támadás. S’ ha ez így történik, és Szadame is megfelelő távolságba ért…
- Puzzle(Kirakós).- halkan mondta ki azt a szót, amivel aktiválni tudja a képességét. Inkább ehhez folyamodik, mivel túl sok lőszerpocséklásba kerülne végezni ezekkel a lényekkel, a pengével pedig még nem bánik olyan jól, hogy megmerjen próbálkozni a közelharccal, legalábbis nem ilyen ellenfelekkel szemben. A karjait a háta mögött összekulcsolja, a talajba koncentrálja az erejét, és talán már a vízköpő is észrevette Szadamét, bár, ha rohamozni akarna, akkor arra kell feleszmélnie, hogy a lábait egy-egy kar fogta le, amit Szadame hozott létre a képességével, némileg változtatva az anyag szerkezetén, és ilyen formában alkotta újra, következtek a karjai a szobornak. Ha sikerült azokat is lefognia, akkor a mozgástól megfosztva rabja lett a szobor, amit a levegőbe, vízszintébe emel, és befejezi azt, amit elkezdett. Addig feszíti a vízköpő végtagjait, még azok kiszakadnak a helyükből, és a torzó tehetetlenül nem hullik alá, nem marad más hátra, mint a végtagokat fogva tartó karokat megszüntetni, és egy újabbat létrehozni, ami a szobor fejét öleli körbe, majd roppantja darabokra azt. S remélhetőleg a vörös férfi is végzett a sajátjával, sőt, mindenki, így legalább mehetnek tovább, Szadame pedig deaktiválja a képességét, és halad tovább a többiekkel.
Vissza az elejére Go down
Masachika Ryuutarou
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryuutarou

Férfi
Aquarius Tiger
Hozzászólások száma : 80
Age : 37
Tartózkodási hely : Ji'pó 10km-es körzetében
Registration date : 2012. Mar. 14.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Yuu házi bolondja (Tenshi)
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te15600/30000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (15600/30000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyCsüt. Jún. 27, 2013 1:33 am

~Mevan?! Ott a cucc!~ Szét is löktem a karjaimat, minek skubiznak. Nem ide Pompei! Pon’így oldottan volna be a témát. Leomlott, nem? Akkor pötty! Nyomulás van! Ne engem csesztessenek! Az a parapicsa rondított bele a minesztrónéba. Am, nekem okkerpárna! Fog a havi bajos töltött galamb pampogni, minek zúzott bele a céltáblámba. Vigye! Buzgálkodjon tovább! Nagyon pöpec! Kevesebb meló per koponya! Lájkolom! Most se kő portalanítani a képem, csak beslattyogok a lepukkant vityilóba. Totál klaffa! Kira melóhoz úgy is tájm kell. Legelején betolnék valami faipari pacsmagot, spurizhatnék kolompért szelni a hadtáp fertőbe. Blőeh! Nincs az a leértékelés. Akcsiójósan többet nyomok. Ezen nem ronthat Ji’pper rozzant oltogatása se. Még, hogy kong a kéglim! Meg, igyak teát! MITET?!O_O Temijafenesosevetemednékrája löttyöt?!O_O E se norm! Eh! Mit lepődöm be rajta. Sose volt kerek az öreg szekere. Atomlassú defekttel szelel a sztárdán. Brutál hiba nem kapcsolták le a fakabátok csigabigaporoszkálásért. Ceh! Majdan pont azt a füves mérget fogom szürcsölni. Vazze! Jó, hogy mán nem Háh-kettő-ólábbal terrorizál. Pfe~j! Az kékne. Szadizásom helyett kukkerolna saját portán. Ott aztán semmi se pöpec. Nem radarozna a tanyán NagyP kajak elbugázta volna a placcot Kyo-val megspékelve. Lúzentróger! Komálom a buráját, csak akkor van tőle herótom, amikor engem vizslat.
~Ne magadból indítványozz, Jip’szi king! Te toltad volna a bizniszt bermuda háromszögben vakarnánk négyszögeket. Vágeszolom ám, mekkora pancserosz akadémikosz vagy és bármikor beégetlek, pölö a totál fuccs pipi fellapátoló módszereid setít lepedőjének fellebbentésével, szal tegyél magadnak egy szivicsek bodicseket, aztán csesztess mást!~
Erre csak beforgatom szemeimet alázó vigyorral. Ki másnak járna a fantázia szája, mint a legnagyobb kóklernak. Azta, de nagy újdonság! Nem csurrantok tőle bilibe, de azt nem komálom, amikor ossza a nevelő észt, amit megfújt a likas gumival mutter.
~Te meg mingyá kint kongasz leszel, ha nem kattansz le a sérómról!~
Hopplárka-boglárka! Véletlen becsusszant könyökös az orrába. Lájtos jelzés, ne szaglásszon más szennyesébe. Rem veszi az adást. Adok még, az nem pálya! Csepülöm, míg arrébb curukkol. Beoldom. Lesz pauz, kapja a körzős ívet. Addig tolatom az ipart. Nyomulok népekkel a franya múzeumban. MegLOL! Kajak antik bámészkodóba törtünk be. Itten a nagy buzeráj banzáj közepén a fehérre mázolt vitrin fogda. Há, osztó! Dögös tárlatvezető csibécske nem jár szextraként? Picsbe! Ekkora kan szecsóba beférne. Bezöldülök a négyzetméter per tesztosztermosztól. Am, téll! Hol a bögyi?O-o Minden hentelő brigádban van esztétikai élmény! Öcsím! Troll volt a beosztást leadó kismuki! Eh! Tutkóra bepanaszolom. Majdan! Aszondtam majdan, mert Császár csettintett az ügyeletes csicskának. Zsírsirály! Balek lettem. Hát, van ez így. Nem szipózom mellre.
~Ho~hoooh! Utat a sztárnak! Piri szőnyegre nem futotta? Mióta csóringer a Daitente, diri?~ Nyomulok a bagázs élére. Lazákosan betipegtem.  Minek stresszelni? Így is, meg úgy is kipurcanhatsz. Azért körbe dongtam a pályát alaposan. Radarozom ezerrel a terepet, nehogy farba tosszák az ucsó tejbepapit. Miután moccintás se jött a horogra kacsóval üdvözlégy Terézt intettem. Jöhettek kommanóék, csilivili volt a szitu. Rongyolhattunk tovább. Nekem bejött ez az antik szondázás. Lődörögtem a masszában. Fecnibe, hogy nem ciheltettem Ji’póval kamerát. Lőhetnék pár frankó pózt a csipet csapatról, mielőtt cifet-cafat lesz. Csekkoltam nem fogunk sokáig langyi keringőzni. Beépített népművészeti agyagedények pásztázták a rizsföldeket. Min a lézer bizti rendszer, csak ezek a köcsögök mozogtak. Franya! Mazsi, császárnak mindig lappang tipp a retiküljében. Csumiztam a tervet! Döngethettem agyag meghajtót formázni. Csúcskaraj! Az téma, kicsinálhatnak…
~Ehehe~h! Elkészeztetsz, boss!~Dobtam kacsintást diktálóra. Én aztán készen voltam, mint a házi feladat. Bedobhattam a horgot, mer ide nem kellett nagy bádá bumm. Stílusra születni kell! Ennyike a titok! Leadtam activity-vel a drótot Ji’pesznek teleportálja mázsáit valamelyik jobbos oszlophoz. Aztán megdobtam a globális jellel, melyik formációra kaparja össze magát.  Cink lenne miatta elpatkolni. Ajánlom a szenilis agytekervényeinek, ne hagyjon szószban. Fullra szétkísértem a hátra lévő napjait, ha miatta darálnak be. Löktem rája patkót, aztán szaggattam a padlót. Egyenest a folyosó felé sétafikáltam. Lazákosan útra eresztettem a kínai zacsis leves receptem. Ej-ej-ej! Há, nézzed mán! Még a vaku bukszám is lecsapattam. Öklösre csapattam a sikáló kesztyűmet. Enerdzsi fröccsre, csak bezsonganak. Ennél szimpibb nasi nem lehettem. Ja-ja, de! Bestoppoltam a lépcső mellett, had csekkolják a lökhárítóm. Nem para, ott lihegett a képembe a másik duó. Odase neki! Felmarkoltam a tipli csukát. Annyit dekkoltam távolabbi cimbik bemoccanjanak.
-Cép nap, cép nap! Elnédzést! Eltévedni hely. Lenni turicta és kerecni kiállítás. Kép? Cinál kép? Nem? Nem ceretni?-
Huhuu~h! Robbant a plasztik! Kőmukik ráakadtak a horogra. Mindegyik bamba rozmár rám zoomolt. Eh! Randa egy varangyok. És gecc!O_O Kurva jó a tempo diesel-jük. Vazze!O_O Végig se tolhattam a szövegem, már iszkolhattam. Nem csekkoltam, ennyire nitro mikrósak. Rendesen odakentek neki. Túrós csusza! Maradtam volna csörögni, de szelelt a vonatom. Húztam a sárga csíkot. Begyújtottam a rakétákat. Fel a lépcsőkorlátra teli vigyor az előtte dekkoló agyag huszároknak, le a másik oldalon, osztán giga sprint. Hallod-e! Totál para! Aszittem lekapják a csurimat. Cakkoztam unásig. Gecc! Muszáj volt csiki-csukiznom. Ezek speed-et vacsiztak. Azé nincs sikoly plakát. Beoldottam a flangálást. Arra is futotta kipécézzem Ji’pper-t. Ezerrel jobbosra faroltam letarolhassa a két szemből érkező kőfalatkát. Vérblökit csak lekapcsolták mögöttem a többiek. Asszem! Bruti lenne hambureszba zuttyantanak salinak. Puff neki! Sajna-bajsza nem csípem a gyors kajákat. Passzintom a lehetőséget. Behúztam a gatyastoppolót. Villantsunk.
-HOZSÁNNAAA~H Ji’pó fiának! JIHÁÁÁ~H!-
Lendítésből felrongyoltam két oszlopon. Minek? Magaslati levegőért. Frászkarikát! Onnan tolattam meg a Popey vágányt. Bölcsi gyűlésen aszondták nyakasra utazzunk. Csáprágókat rásózom Ji’pó-ra. Csak nem csekkolták még be az alkesz paramétereit. Apríthat hátulról. Köbö, mostan. Cink lenne őt telibe trafálni. Én melóm, profilból besózzak nem pauzolhatok be akció közepette. Felszipuztam a tápot és jó anyás maflás volt előkészítve. Egyenest a szikla muki csutkájára coloztam. Másikra ottan virította a bukszát Ji'pó. Bemoccanna a hegyomlás se para. Kap lecsutkázást a homlok ellenzőjére, meg egy last minute jegyet a sarummal. Aztán indul a tombola. Rácsimpaszkodom a karjára oszt adjad neki a platinás raiouken-t, hulljon a férgese.


A hozzászólást Masachika Ryuutarou összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 28, 2013 6:58 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Masachika Ryouji
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryouji

Férfi
Pisces Tiger
Hozzászólások száma : 11
Age : 38
Tartózkodási hely : Masachika birtok... általában
Registration date : 2011. May. 23.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi tag
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te13250/15000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (13250/15000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyCsüt. Jún. 27, 2013 12:01 pm

Hát, bejutni bejutottak, az már előny, nem kell odakint poroszkálni csatazajban, bármilyen csábító is volt, értelmetlenül hentelni nem poén, pláne akkora káoszban, mint ami odakint van, úgyhogy inkább hanyagolta volna a témát, idebent úgyis kellemesebb, nem kell kommandózni hason csúszva nyílt terepen, kényelmesen ki is nyújtóztatta hát tagjait, az óvatos settenkedés nem az ő pályája, ezt már megtapasztalta párszor. Pattanásig feszült idegei azonban mit sem lankadtak lejjebb, most, hogy bent voltak az épületben, azért mégsem érezte magát nagyobb biztonságban, mint odakint, nyílt terepen. Mégiscsak totál ismeretlen helyen vannak azért, és bár simán besétál ő dudorászva ellenséges területre, ha nem komoly a szitu, most tudta, nem sodorhatja veszélybe sem a küldetést, sem a csapat tagjait, úgyhogy igyekezett a legjobbat kihozni magából, és lehetőleg nem elcseszni semmit. Tudta jól, hogy ő, meg kétségtelenül a kölyök a banda általános bohócai, akik mindenből viccet csinálnak, és bár igazán megkomolyodni, jobban mondva besavanyodni nem akart soha, rég nem volt már ostoba gyermeknek sem nevezhető. Na jó, néha. De csak néha >.>
~ Csak irigykedsz nőcsábász apádra, tudok ám az ágyad alatt rejtegetett pornógyűjteményről! ~ Amit mellesleg Ryoujitól lopott, ő meg kérné vissza, mert hiányzik neki egy pár példány, de a többit megtarthatja, ha igazán akarja. Ha nem, jó helyen lesznek azok a szekrényben, a... khöm, szóval a csizmák mellett. Neki nincs sötét titka vagy rejtegetnivalója, mármint azon kívül, hogy éppen fogalma sincs róla, hogyan is meg mint vannak a zanpakutoujával, a lelkében tanyázó harmadik egyed miatt, de hát az bőven nyílt titok, szóval kit érdekel? Óvatosan felsandított azért a plafonra, nem készül-e rájuk szakadni, nem venné a szívére, ha mind a teljesen véletlenül, épp most leomló mennyezet miatt lelnék halálukat, alig hogy behatoltak az épületbe. Egyébként is, az egész amiatt van, mert van egyáltalán fölöttük valami! Ha nem lenne plafon, nem is lenne minek rájuk szakadnia, és egyébként is, miért szakadna le? Semmi olyat nem mondott, vagyis még nem is gondolt, ami ilyesmire adhatna okot! Félnivalója így egyértelműen nincsen. Már persze a mennyezettől, ettől függetlenül még mindig betörtek egy olyan helyre, amiről csak annyit tudnak, hogy van, őrzik, ja és tök mellesleg amúgy ketyeg valahol benne egy bomba, ami érzékeli a támadókat, és valamikor fogja magát, aztán felrobban. Azt persze senki nem tudja, hogy mikor. Tényleg remekül állnak az esélyekkel.
Megsemmisítő pillantása nem sokat ért a kölyökkel szemben, ezt sajnos tudta jól, de azért orrát fogva bepróbálkozott vele, ha már nem jutott eszébe semmi frappáns visszaszólás, amikor igenis, hogy nagyon kellett volna, de ezt nem fogja bevallani, csakazértse, inkább csak nagyon randán igyekezett nézni. Talán többet kellett volna verni a gyereket kiskorában, akkor egy ilyen, egyébként nagyon is vérfagyasztó pillantástól Apu részéről, térden csúszva esedezne bocsánatért. Miért is bízta Kyoura, az a némber ellene nevelte a kölyköt, nagy lett a szája, és nem elég, hogy használja is, nem, de arra használja, hogy megzsarolja tulajdon apját! Kellett neki elhanyagolni annyi ideig, nem tud eleget róla, hogy visszazsaroljon...
~ Látod kölyök, ezt kapja, aki hősködik, felderítő, áldozati bégető lesz belőle. Mondd szépen, bee-bee ~ mekegett gondolatban vigyorogva, de mikor egyetlen szál fia (már ezt is kezdte fontolgatni, hogy letagadja, talán még összejöhet egy értelmesebb) még kifejezetten élvezte is a stalker szerepet, inkább úgy döntött, feladja, és fáradtan homlokon csapta magát. A gyerek agyi szintjén már nemigen lehet segíteni... Ryouji ebben a szent pillanatban határozta el, hogy ő bizony be nem vállal még egy ilyet, inkább a cölibátus! Mert bemelegedni már azért nem fog, nincs az a pénz és kiéhezettség, hogy ő a hátsó megoldást válassza a hívogató bögyösök helyett, brrr. Bár a zabigyereket úgyis le szokás tagadni, nem? Na, hát akkor gond megoldva, többet ne fájjon a feje a többi miatt, elég lesz ez az egy is! Egy is több, mint amennyi kéne, de ha már van, és huszonöt évig rá se bagózott, egyszer mindent el kell kezdeni. A végén még ha öreg és szenilis lesz (inkább nyírja ki most valaki, amíg jóképű), a gógyis nagyöreg meg már addigra tuti kinyiffan, a kölyöké lesz a család összes pénze, aztán Ryoujit meg hagyja ott rohadni valamelyik eldugott szobában. Nem, ő bizony nem fog így kinyúlni, inkább meg se érje, hogy annyi legyen! De addig még úgyis sok idő van, nagyfaterről se tudja, hogy mennyi is pontosan, de tuti múmia már, csak jól álcázza az öreg.
Mindenesetre jól nevelt kistisztként csattogott a főnök mellett, lehetőleg minél csendesebben, ellentétben a sor elején ripacskodó kölyökkel. Igen, egyre inkább kezdett gondolkozni rajta, miszerint ha hazaérnek, szépen összepakol a kölyöknek vagy legalábbis  jól összecsépeli az edzőteremben, hátha sikerül némi értelmet verni abba az üres fejébe. Hiába nem kong, de még az is lehet, hogy igen, csak túl gyorsan elszelelt, Ryoujinak nem volt ideje hallani. Tehát kong az, a gyerek meg bőszen rejtegeti a kis titkát, hogy üres a hülye feje! Mintha nem tudná mindenki... Végre, hogy el is értek valahová, kíváncsian lesett körbe a nem is kicsi helyiségben, ami kicsit kidíszítve még úgy is festhetett régen, mint valami bálterem, legalábbis megvolt akkora, így gyors körbepillantás után. A középen csobogó szökőkút viszont határozottan felkeltette az érdeklődését, főleg hogy olyan hívogatóan csobogott, és még az sem igazán törte meg a dolog szépségét, hogy négy kőszörny trónolt a tetején, azt számításai szerint úgyis hamarosan elintézik, legalábbis ha túl akarnak jutni ezen a szakaszon, muszáj lesz. A gondolattól máris elégedett vigyor csúszott ajkaira, hogy végre lesz valami akció is, a sok lopakodás után, végül is nekik egyébként is az a feladatuk, hogy szétverjék a kócerájt, és nem az, hogy kukacként csússzanak végig mindenhol, nem?
~ Na hajrá kölyök, mutasd meg az egyetlen dolgot, amiben jó vagy... hülyét csinálni magadból! ~ lapogatta hátba a gyereket családiasan előrébb toszogatva kicsit, aztán megértve a gyerkőc mutogatós játékát (mégiscsak családtag, tudja, mire gondol Ryuu, ha eszeveszettül mutogat egy oszlop mögé), csendesen meghúzódott az egyik ilyen mögött, várva a megfelelő pillanatra, amikor előugorhat rejtekéből, és hősiesen majd jó kis családi munkát végeznek ők ketten. Mert igen, tudnak ők együtt dolgozni, ha nagyon muszáj, végül is apa meg fia vagy mifene, közös kocsmázások alkalmával előfordult nem egyszer, hogy közösen nyomták be a képét, akinek nem tetszett valami. Bármi. Vagy csak mert unatkoztak.
Izmai várakozva feszültek meg, ahogy óvatosan kilesett az oszlop mögül, bár a kölyök rögtönzött csaliszövegét így is tökéletesen hallotta, és a hirtelen bekussolást is, úgyhogy tudta, hamarosan idő van, akcióra fel! Ujjai izgatottak kulcsolódtak a sayában pihenő katana markolatára, és bár felvillant benne a gondolat, hogy használhatná a shikait, gyorsan el is vetette az ötletet. Őszintén, fogalma sem volt róla, mi lenne annak a vége, amúgy is utálta azt a kaszát. Nem kaphatott volna valami értelmesebb fegyvert? A kölyök persze most sem hozott szégyent a hülye fejére, még Tarzant is eszébe jutott játszani menekülés közben, mintha ugra-bugra hiánya lenne, de azt ne küldetés közben élje ki, hanem menjen inkább magának egy Janet kutatni a dzsungelbe!
- Bedőltetek, agyatlan kőtömbök! Masachika családi csapás! - ugrott elő rejtekéből, lelkesen kurjantva szokásos csatakiáltásuk, amit persze csak ő szokott ordítani, de bízott benne, egyszer a kölyök is felnő ahhoz, hogy képes legyen vele mondani eme varázslatos szavakat, hiszen akkor igazi a közös, családi támadás! Mondjuk azt is csodálta már, hogy majmok nevelte fia (bocsesz Kyou), meg bír maradni a szörnyegyeden csüngve, de ő tudja, amíg Ryuu a nyakát csépeli, ő elintézi a többit. Ejj, hogy mindig neki marad a nehezebb, piszkos meló...
Kirántva katanáját a tokból, gyors mágiát mormolt, így a sokatsui kék labdája szabad kezéből egyetlen villanással már el is repült a kölyök feje mellett, kicsit megpörkölve a haját, hogy a másik oldalán lévő vízköpőbe csapódjon, mármint remélhetőleg, ha annak épp nem jut eszébe elugrani. Mert az úgy gáz.
- Bocsesz - vigyorgott teljesen ártatlanul Ryuura, persze hogy direkt csinálta, csak amolyan finom fenyítésként, de igazán rá lehetett fogni, hogy így fél szemmel nem a legegyszerűbb célozni. Ez van. Gyors lendületet véve, a másik oldalon reményei szerint megzavarva kicsit a kőszörnyet, elugrott Ryuu mellől, és míg ő eljátszadozott a másikkal, addig Ryouji saját kőszörnyét célba véve, újabb kidout vetett be. Az idézés után, a hainawa indái körülfonták ellensége négy végtagját, és mint egy lasszó, összerántották, hogy tehetetlenül zuhanjon földre, míg Ryouji feje fölé lendítve a kardját, végre élesben is kipróbálhassa nemrégiben elsajátított technikáját, a ryoudant, mely lényegében annyiból állt, hogy gyorsaságának, és a csapás erejének köszönhetően, remélhetőleg sikerül lenyesnie mind a négy végtagot, és így ártalmatlanítani a dögöt minél hamarabb. Könnyű lenne, addig csépelni meg, amíg szét nem porlad, hát... az sokáig tartana. Mindezek után a kotonszökevény kölyök felé fordult, hogy őt segítse ki, ha már a gyerek magára vállalta, hogy lesz csali, ráadásul még mindkettejük szörnyének figyelmét is eltereli, és feltartja a másikat, amíg Ryouji elintézi a sajátját. Meg kell hagyni, egyetlen fia nem épp százas, és ehhez tartozóan imádja az életveszélyes dolgokat, de hát ha egyszer apjára ütött a gyerek... szó szerint is, ami miatt később még számolnak >.>"
- Halihó, érkezik a felmentősereg! - rikkantotta vigyorogva, és lehető leggyorsabb shunpoját használva, mellettük termett. - Hadou no sanjuuichi, shakkahou! - érintette tenyerét egyetlen pillanatnyi időre a szörnyeteg lábának, hogy így több esélye legyen közvetlenül lerobbantani azt. Gyors mozdulattal arrébb lendült, hogy kardjával levágja a másik lábat, reménykedve abban, hogy a kidou nem csak abban az egyben tett kárt, de ha a többit nem is tépte le, talán megrongálta, és így legyengítette a többi végtagot is. Oldalra lépett, ha esetleg a vízköpőnek tervben lett volna eldőlni, így maradék két végtaggal, azokat pedig két lendületes csapással igyekezett eltávolítani a helyükről.
- Na kölyök, figyelted apádat? Így kell ezt csinálni, nem pókemberesdit játszani - forgatta meg szemeit, és kardját lazán a vállára támasztva, rátaposott a kövek kupacára, majd elsüllyesztette a katanát, és a csapat után indult. Nem kispiskóták, de a kölyökkel már összeedződtek, úgyhogy nem nehéz a közös munka.
Vissza az elejére Go down
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
Masamune Raiden

Férfi
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 35
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te21500/30000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (21500/30000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyVas. Jún. 30, 2013 2:44 am

 Úgy tűnik nem is volt olyan nehéz a bejutás. A szemközi falon megtámaszkodva löki vissza magát egyenesbe. Kutyaszerűen megborzolta kobakját. Sűrű gomolyagban szállt le róla a por. Halkan tüsszentett.
~Porallergia~Magyarázta poénkodva egy nevető tekintet kíséretében. Más esetben roppant büszke lett volna, ha pusztán agresszív erővel megold egy feladatot, ám ez esetben, nem kezdhetett még el saját nagyszerűségén örömködni. Hamar komolyra simította arcát és csatlakozott a többiekhez, némi köpenyporolgatás közben. 
Minél többet sétált itt benn, annál inkább úgy érezte, hogy valahogy máshogy kellene megszerezni azt, amit keresnek. Egy szent helyen járnak, és amolyan igazi bugrisként berobbantották az épület oldalát, most meg mint egy kommandós egység belülről készülnek azt semlegesíteni. Azaz, kevésbé szakmaian mindent, aki az útban van elpusztítani. Meg sem próbált lopakodni. Teljesen feleslegesnek érezte. Kintről irtózat hangzavar szűrődött be, távolabb pedig egy szökőkút csobogásába vesztek lépteinek hangjai.

~Tudom, hogy már későn szólok, de nem lehetséges, hogy egyszerűen el kellett volna kérnünk a tudást tőlük. Úgy értem, ezek elvileg intelligens lények, vélhetőleg idegenek. Mit gondolsz, nem festünk túl jó fényt magunkról és egyáltalán az emberiségről, ha így berontunk. Lehet nem kellene mindent elpusztítani. Nem tudjuk igazán mi lehet még itt. Lehetséges, hogy akaratunkon kívül olyan károkat okozunk, amiket később már nem fogunk tudni helyrehozni.~Tanakodott kicsit aggodalmasan Raiden, annak ellenére, hogy pár perce még ő élvezte a legjobban ezt az agresszív bejutási módszert. Arra gondolt, hogy mi van ha ártatlanok is vannak benn, vagy olyanok, akiknek nincs más választása mint itt lenni. Nem tudta miért de valami rossz megérzés kezdett el benne felszólalni. Mi van ha most, ők lettek a "rossz fiúk" azzal, hogy olyasvalamibe piszkálnak bele, amiről alig tudnak valamit.
~ Azok, akik ezt építették, biztosan okkal rejtették el, fegyverezték fel és zárták le. A tudás, ami itt van, semmi máshoz nem hasonlítható, felbecsülhetetlen és igaz bizonyosan nagy fegyvertény. De ha megsemmisül, vagy a "szerkezetében kárt teszünk" nem csak a mi katasztrófánk lehet.~folytatta tovább a gondolatmenetet ahogy a lépések közt figyelt a többiekre és felfigyelt az őrökre. Majd a továbbiakban már parancsokat kellett teljesítenie. Az aggodalmait félretette és koncentrált. Hozzácsapták Szadamét. Erről a hapsiról csak annyit tudott, hogy nem olyan mint ő, és hogy halandó. De ha megnézte a Masachikákat a túloldalon és Yuusukét elől, igazságos felosztásnak tűnt. A támadás közben különösen kell figyelnie, hogy a körülötte örvénylő elektromágneses sugárzás, a mágneses nyomás és a több ezer voltnyi elektromos áram ne tegyen kárt benne. Az emberi szervezet ugyanis, kifejezetten érzékeny az elektromosságra. Legjobb esetben deffibrillálná, rosszabban kiütné az agyi mikróelektromosságot. Gyorsan végignézett az emberen. A kis üvegcsényi vaspor, amit a formázáshoz használni szokott, megint csak hasznosnak fog bizonyulni. Alkalmazni fogja a Faraday-kalitka elvét. Kezének apró mozdulatára a vasszemcsék, mint egy mozgásutánzó humanoid aura, pár centire a bőrétől lebegtek.
~ Maradj a közelemben, az aurában Szadame-san... vagy az elektromágneses áramlás, amit okozok és a villámok által keltett hő, meg radioaktív röntgen és ionsugárzás, ami a villámokkal jár pillanatok alatt megsüt, mint egy grillcsirkét. ~ Figyelmeztettem a férfit. Igazán nem venném a lelkemre, ha pont miattam halálozna el valaki. A többiekre nem olyan veszélyes. A lélekenergia miatt, Szadame azonban él, ami kicsit megnehezíti a dogom, de nem baj. A koncentráció mindig az egyik erényem közé tartozott. Ha netán energia alapú támadás érné, még meg is fogja védeni ez a mágnespajzs, amit köré vontam. A kezemben az üvegbot felszikrázik.
~ Rock and roll oh yeah! ~ indult meg a bal oldali két őr felé Raiden. A töltés látványos arany részecskefényben végigszikrázott a testén. Vörös tincsei lebegni kezdtek, ő maga is lebegett volna ettől a töltéstől, hisz olyan mennyiségű elektronnyomást sugároz minden felé, hogy az mint egy negatív gravitáció a levegőben tartotta volna, ám a földhöz ragasztotta magát mágnesesen. Közelharcot tervezett, ahhoz pedig nem árt tapadni. Rohanva becsúszott a két őr közé. Úgy hogy mindkettő beleessen a bot hatótávjába.
Raiden mondhatni egészen jó mestere volt az effajta harcművészeteknek, bár akadt nála sokkal jobb is, de nem gondolt rá, hogy esetlegesen ezek itt akár több ezer évig is fejleszthettek ilyen irányú képességeket. Támadóállásból rögtön, ahogy bepörgette a botot, tarkón vágta az egyik őrt, s az érintéssel egyidejűleg, irtózatos mennyiségű elektromos töltést adott át neki, recsegő szikrázás töltötte be a termet, éles stroboszkópfény. Az ütéstől, úgy számolta, vagy lerobban vagy letörik az illető feje, amikor továbbvitte a lendületét a botnak egy kicsit arrébb lépett, hogy lekaszálja a másik őr lábát. Megfordította a pólust maga körül, így az áram a bot alsó végébe futott át, ami épp elszántani készült a második őr lábát. Mozdulatai kiszámítottak, jól begyakoroltak. Tudata akár a fény, tiszta, egyszerű. Maga a mozdulat nem bonyolult, egyáltalán nem látványos, de a fényeffekteket megirigyelte volna bármelyik filmes trükkmester.Szegény vízköpők. Nem tudta pontosan milyen szabályok érvényesek rájuk. De már csak az elektromos ellenállás miatt a kőben keletkező hőtágulás miatt is szét kellett volna robbanniuk. Vagy kristályosodási folyamatok kezdődtek volna el a hő és a nyomás hatására, ami bennük fellép. Raidennek a pontos előrejelzésekhez legalább tíz percig kellett volna számolni, hogy pontosan megállapíthassa, mennyi energia is szabadult fel az elmúlt egy másodpercben míg ezt a két ütést kivitelezte. Csak remélni tudta, hogy a fényjelenségek, nem zavarják a többiek cselekedeteit különösebben. Elhatározta, hogy úgy harcolja ezt a küldetést végig, mintha testvérek lennének. 
Vissza az elejére Go down
Soifon
Admin
Admin
Soifon

nő
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 44
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyCsüt. Júl. 04, 2013 5:39 am

Nem kevés zajt csaptatok, de legalább a randa vízköpők mindegyike a földön csattan vagy kőzúzalék, vagy mozgásra képtelenné tett tömbök formájában, ártalmatlanul. Szép munka volt, csupán Raiden és Szadame nem értették meg egymást teljesen. Szerencsére következménye nem volt, de nem sokon múlott, hogy a fullbringer ne az ellen lábát vágja le.

Ahogy azonban a visszhang elül, fülsiketítő csend telepszik a teremre. Nem furcsa ez? Hová lett a vízcsobogás? A szökőkút még mindig működik, látjátok ahogy a folyadék a magasba szökik, majd aláhull és fodrozza a vízfelszínt. Hangja viszont immár nincs, se ennek, se a lépéseiteknek, ahogy beljebb kerültök az előcsarnokba. Ha szólnátok, hang nem jön ki a torkotokon. A némaság szinte üvölt, beférkőzik az elmétekbe és marcangolja az idegszálaitokat, mint valami nyugtalanító sípolás. Azonban nem csak ez nem stimmel. A jó megfigyelők észrevehetik, hogy a kút tetejéről szőrén-szálán eltűntek az emberalakok. Ha gondolatban szóvá teszitek, már az is késő. Mindannyian ugyanazt látjátok. Négy társatok mögött a semmiből megjelennek a szobrok. Kezükben fényesen szikrázó kard nyugszik, és egy gyors, precíz suhintással lefejezik őket. Védekezni sem tudnak, olyan hirtelen történik minden. Csak te maradsz egyben, és ekkor... felriadsz.

Yuusuke:
Sötét szobában térsz magadhoz a rémálmodból. Szoba... nem, ahhoz túl nagy. Ismerős a hely, csupán egy keskeny rés szolgál ablakként, onnan szűrődik be egyedül a hajnali fény. A Senzaikyuu belsejének jellegzetességeit ismered fel annak minden velejárójával. A kényelmetlen priccs, a fojtogató, reiatsudat elpecsételő piros nyakörv, az áporodott levegő... minden együtt van. Kintről madárcsivitelés hallatszik, Seireitei békésen készül a kivégzésedre. Végre megszabadulnak egy bajkeverőtől, egy lázadótól és minden visszaáll a normális, korrupt kerékvágásába. Csupán egy apró hibát követtek el, kicserélték a tornyot lezáró kaput egy közönséges faajtóra. Egy olyat még álmodban is tönkreteszel nemde? Csakhogy ellenáll a rúgásaidnak, az ütéseidnek, a feszegetésednek, a kidouidnak (igen, tudsz kidout használni), mindennek. Viszont van rajta kilincs. Nem is egy, rögtön legalább három tucat. Mindegyik ugyanúgy áll, jobbra néznek, egyet kivéve. A kakukktojás az ajtó közepén leledzik, és lefelé mutat.

Szadame:
Otthon ébredsz fel, a saját ágyadban. Hasogat a fejed, szédülsz, mintha csak másnapos lennél. Fel kell azonban kelned, hiszen a mai napon visszatérsz a katonaság kötelékeibe. Emlékszel a levélre, amelyben kifejezik, hogy szükségük van a szolgálataidra és olyan összeget emlegetnek, ami szemernyi kétséget sem hagy benned afelől, hogy megéri. Megéri? Minek neked pénz? Hiszen ahogy hozzáérsz a párnádhoz, az arannyá válik. Arany már az ébresztőóra, amit lecsaptál. Ha kimész fogat mosni, arannyá változtatod érintéseddel a csapot, a vizet, a fogkeféd. Csakhogy elfeledkeztél a legfontosabb szabályról és magadhoz is hozzáértél, tested pedig növekvő tempóban kezd arannyá változni. Elnehezülnek a végtagjaid, nem kapsz levegőt. Ha nem teszel valamit gyorsan, aranyszoborrá válsz, de mit tehetnél?

Ryuutarou:
Kinyitod a szemed. Kellemes, lágy zene szól, csilingelő kuncogás és csevej hangja üti meg a füledet. Nők vesznek körül, lányok, asszonyok. Tizenévesek, huszonévesek, harmincasok, szőkék, barnák, feketék, vörösek, nyugatiak, keletiek, deszkák és formásak, karcsúak és teltek, ismerősök és ismeretlenek. Csak egyvalamit akarnak: téged. Hiszen fiatal vagy, életerős, laza, jóképű, humoros és gazdag. Te vagy a nők bálványa, és minden férfi irigyel, hiszen a legjobb csajok vesznek körbe, a ruha pedig egyre csak fogy róluk és rólad is. Csókokat kapsz, simogatást minden porcikádra, és ezért semmit sem kell tenned, csak létezni. Eljutottál a mennyekbe, minek neked ilyen hülyeség, mint a Daitenshi? Merülj el az élvezetekben, ne fogd vissza magad. Hiszen az öröm nem tart sokáig, csettintés hallatszik, és váratlanul lefognak. Egy emberként engednek utat a Madame-nak, a kövér, randa és ápolatlan asszonynak. Feléd tart, félreérthetetlen céllal.

Ryouji:
A birtokon alélsz fel Seireiteiben. Kora reggel van, kint csivitelnek a madarak, az ablakon pedig beszűrődik a meleg napfény. Melletted egy ezüstös hajú lány mocorog az ágyban, a 2. osztagos hadnagyod vonásait véled felfedezni benne. Alszik még, békés és mosolygós. Ha felkelsz és kibotorkálsz, hamarosan családtagjaidba akadsz bele. Kyou és Ryuutarou köszöntenek, úgy viselkednek, ahogy mindig is elképzelted az ideális családot. Barátnőd egy szál hálóingben csatlakozik hozzátok és elköltötök egy közös reggelit. Nemsokára ismerősök, vendégek állítanak be, a kapitányod, az osztagtársaid, a komplett vaizard lak és a Daitenshi is. Soha nem érezted magad még ilyen felszabadultnak és boldognak. Ám az idill nem tart sokáig, hamarosan beborul és cseperegni kezd. Ami végigfolyik a kezeden és az arcodon, nem emlékeztet vízre, annál melegebb és sűrűbb anyag. Ha odapillantasz, valami pirosat látsz meg. Vért. És midőn felnézel, családod és barátaid torka felhasad és az a szürreális kép tárul a szemed elé, ahogy fejük hátrabukik és leesik. Nevetve gurulnak a lábad elé...

Raiden:
A hideg padlón fekszel. Csobogást hallasz, és ahogy kinyitod a szemed, a könyvtár előcsarnokának képe köszön rád vissza. Igen ám, de a társaid sehol nincsenek. Te is láttad a rémképet, de vérnek nincs nyoma, legalábbis azon túl, hogy az orrodból szivárog. Ha megpróbálsz kapcsolatba lépni a többiekkel, nem kapsz választ, ellenben egy ajtó csapódását hallod. Követed a hang forrását vagy a saját fejed után mész és úgy próbálod megkeresni a csapatodat? Esetleg folytatod egyedül a küldetést? Egy biztos, az imént elintézett vízköpők maradványai még mindig ott vannak, viszont ezen kívül semmilyen ellenállás nem köszönt, bármerre is indulsz el. Legalábbis egyelőre.

Határidő: július 14.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te68000/100000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (68000/100000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyCsüt. Júl. 04, 2013 9:40 pm

Az első rajtaütés nem is sikerülhetne jobban! Majdhogynem mindenki tökéletesen kiiktatja a reá bízott ellenfeleket, bár mintha a bal oldalon némi zavar támadt volna az Erőben, ám ettől függetlenül a kőszörnyek elpusztítva, míg közülünk senki sem sérült meg. Tökéletes! Elégedetten lélegzem tehát fel, miközben katanámat visszacsúsztatom annak hüvelyébe, elmémben pedig meghallom Raiden aggodalmas gondolatait. Való igaz, feltehetőleg sokkalta könnyebb lenne egyszerűen elkérni a tudást, azonban a Daitenshi nagyrészt az agresszív véleménycsere híve, másrészt pedig a Yukezo felderítésére érkező meglehetősen elutasító reakcióból kifolyólag a tárgyalások alapvetően kudarcra ítéltettek. Természetesen tisztában vagyok vele, miért fordultak most meg fejében ezen gondolatok, korábban sokszor megkérdőjeleztem magam is, helyesen cselekszem-e az adott szituációban, ám ettől függetlenül jelenleg nem mutathatok kétséget, s habár csupán közvetve forog kockán az Élők Világának biztonsága, mindent el kell követnem, hogy az őskovács jelentette fenyegetés megszűnjön. Könnyedén lépdelek keresztül a kőtörmeléken, azután barátságosan megveregetem a tudós vállát. Az őrlődés nem vezet jóra, elveszi a koncentrációt, ami hibát szül és ezt nem engedhetjük meg magunknak jelen körülmények között.
~Túl sokat aggódsz! ~ - sugallom felé kedélyesen, mialatt a lépcsősor felé fordulok, felmérve nincs-e valami huzal vagy ilyesmi kifeszítve, amire figyelmetlenül rálépve aktiválnánk valamiféle csapdát. – ~Hidd el, Én is jobban örülnék neki, hogyha egyszerűen ideadnák, amit kérünk, azonban ez nem lehetséges. Amennyiben feltételezéseim helyesek, nincs szükség élő személy irányítására az efféle védelmi rendszerekben, példának okáért Nekem sem kell a Fészekben tartózkodnom ahhoz, hogy a vízköpők elvégezzék a feladatukat. Nincs itt senki más rajtunk kívül! Tudományokban jártas emberként nem tartod pazarlásnak ekkora tudás elrejtését? Amennyiben ott a lehetőség, mely szerint jó dolgokra is fordíthatjuk az itt megszerzett információkat, úgy vállalom a felelősséget a kevésbé helyes döntéseimért! ~
Az, amit meg szeretnénk tenni és amit meg kell tennünk, két külön csoport. Kockázat nélkül nyereség sincs, ráadásul a mai napon sokkalta felkészültebbek vagyunk, mint egykoron valaha is. Az arkangyal további tagokra tett szert, a régiek ereje pedig szinte már-már elképesztő magasságokba emelkedett. Érzem a testemben keringő hatalmas energiákat, közel végtelennek tűnik, még ha nem is az. Ám létezik olyasmi, amivel még személyem se dacolhat, példának okáért a mellkasom közepén lüktető drágakő, aminek eltávolítását semmilyen ismert módszerrel nem lehet megoldani, vagyis olyannal nem, melynek végén a páciens életben is marad. Nem titkolt célom választ találni erre a kérdésre is, hisz’ érzem, napjaink meg vannak számlálva. Elmélkedésem közepette valami felkelti a figyelmemet, jobban mondva a vízcsobogás hiánya, ami attól a pillanattól kezdve betöltötte a termet, ahogy beléptünk. Értetlenül fordulok a szökőkút irányába, viszont az hibátlanul működik, csak nem hallom. Sőt, jobban belegondolva a csizmatalpak kopogásából sem származott semmiféle hang, ahogy feljöttem ide vagy amikor a 12. osztag egykori kapitányához sétáltam. Hunyorogva tanulmányozom a terem díszét, s rá kell eszmélnem, a négy szobor hiányzik a tetejéről! Hogy a fenébe lehettem ilyen ostoba, minden kőalakot el kellett volna pusztítanunk! Ám ekkor már késő visszakozni, ahogy társaim felé pillantok, a semmiből tűnnek elő a szobrok, kezeikben fényesen izzó kardot tartanak. Megfeledkezve a mentális összeköttetésről, hangos kiáltással próbálom figyelmeztetni őket, azonban torkomból nem tör elő hang. Nevetséges, nem vettem észre ennyi idő alatt, hogy megsüketültem? Itt valami nincs rendjén! Majdhogynem magam is érzem, ahogy az acél hidegsége a nyakba vág, s tenshijeim feje tehetetlenül zuhan a padlóra… Nem, ez nem lehet!
Zihálva térek magamhoz, akkora lendülettel pattanva fel, kis híján leesem a keskeny fapriccsről. Mi történt? Vékony vonalban süt be a napfény az ismeretlen helyiségbe, amit jobban megnézve rögtön képes vagyok beazonosítani, habár egy hétnél tovább nem vendégeskedtem itt. Ez a Senzaikyuu, a Megbánás tornya! Értetlenül kászálódom le a kényelmetlen ágyról, egyszerűen fogalmam sincs, miképp kerültem ide. Minden egyben van, az áporodott szag, a nyakamat, illetve reiatsumat szorongató nyakörv. Az előbb… álmodtam? Vagy talán jelen pillanatban is alszom? Próbaként belecsípek a karomba, ám a fájdalom egyértelműen jelentkezik, szóval ébren kell lennem. Lényegtelen kérdés, el kell hagynom eme zárkát, fontos feladatok várnak rám, nem henyélhetek! A kijárat felé iramodva felfedezem, hogy valaki lecserélte az ajtót egy egyszerű, fából készült nyílászáróra. Komolyan, ezzel akarnak idebent tartani? -.- Emberként is simán betörném, nemhogy mostani állapotomban! Közelebbről megvizsgálva legalább harminc-negyven ajtónyitásra szolgáló eszköz borítja a felületet.
- Rohadt kilincsek… - igazán nincs jó hangulatom, s ezt csak tetézi a régi emlék. Ahogy akkor, most is a számomra kedvezőbb módszert választom, felgyorsítva lépéseimet beletalpalok az akadályba, amiről úgy pattanok vissza, mint ahogy normál esetben szoktak a halandók. Miből van ez, titánból? Nem számít, akkor szétrobbantom! Elképzelésemnek megfelelően máris kivágódik jobbomból egy néma Byakurai, ami a megszokott módon végigszánt a levegőn, s fényes villanás kíséretében ér célt… hatástalanul! Ugyan kísérletem eredménytelenül zárult, viszont szöget üt fejembe a tény, képes vagyok démonmágiát alkalmazni idebent. Meghibásodott volna a béklyó? Meglehet, ám ösztöneim azt súgják, itt más áll a háttérben. Kénytelen-kelletlen nézegetem tovább a kijutás lehetőségével kecsegtető falapot, amikor figyelmemet az egyetlen olyan kilincs vonja magára, ami különbözik a többitől. Mit kellene tennem? Nem egyszer kerültem szorult helyzetbe a meggondolatlan döntésem okán, de valahogy biztos vagyok benne, történnie kell valaminek, ha hozzáérek. A várakozás nem erősségem, egy láthatatlan ellenfélnél pedig kőszörnyek hordája is jobb, ezért végül elfordítom abba az irányba a kakukktojást, amerre enged.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Masachika Ryuutarou
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryuutarou

Férfi
Aquarius Tiger
Hozzászólások száma : 80
Age : 37
Tartózkodási hely : Ji'pó 10km-es körzetében
Registration date : 2012. Mar. 14.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Yuu házi bolondja (Tenshi)
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te15600/30000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (15600/30000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyVas. Júl. 07, 2013 5:50 am

Beszabehu! Addig fullos a szitu belerondít a számomba. Eztet benézem neki. Sárgul a center helyzetemre.  Nem para. Nem az ő sara tökösebb kölköt hozott össze. Passz, hogy a méhkasba. Faszintos mutterom lehetett. Amazon bige a javábúl. Nem ez a stájsz! Az akasztja fogasra a tangát, sült ropit akar belőlem gyártani. Ácsi-bácsi, maga nem ács mérnök! Ez nem poén! Kajak ledongatta a séróm. Mi van, ha bedöglik a radar? Ejló! Nem teperek kozma rozmár szoli macsóságra. Axe-ba a csokisággal. Legyen piros csávesz a Mikulancs csoki. Én csusszantom a lehetőséget. Erről ugatok őscsimpinek. Tod, kivel szórakázzon. Legközelebb, mi lesz? Rám durrant egy molotov-koktélt? Feneketlen fittyfenét! Ne pazarolja a szeszt! Am, se pacsmagolta
-Héj-héj, hohaaa~h! Óvatosan a lánglövetűvel, Jesse James! Lecsusszant menüről a tűzálló uv-olaj…-
Ez aztán a túrós bukta! Jipper-nél megest elszaladt a korhatár. Ecsím! Égeti a pofám. Nem elég nekije itten rontja az ózon réteget…mellettem! Á-ááá! Űrtulkok farába a mércével! Fel a pitypalattyba! Nekije koronás adás kő. Naná! Persze! Alap! Kibebaszarintós felbőgetésre csűrte a termoflaskát. Határ a csillagközi szövetkezet ügyfélkapuja. Vazze! Cinkes. Oltás! Tod mér? Nem sziki szalagozza befelé a drukker picsa csáprágóját. Dehogy! Muszáj, pfáh! Kötelező csumákosra égetnie. Mivel? Kagylózod? Csőre töltötted a gányt? Erről vagyon szófosásom! Chio Jipsz! Harci kakaskodás menő katyvaszodás volt. Köbö az ovi gyepen lájkoltam utoljára. Ne is zavartasd magad. Francos piritóst! Egyáltalán ne döfje ki a szemed által döcögtem a pelus korszakon. Ez nem téma. Marhára nem komálom ezt a családépítő tréningüvöltözést. Ok? Hallod, vagyon. Akkora bár hangja van, minden éjszakai pillangó tömeges öngyibe menekülne. Pakolja rendesen a fül sérvem. Aztán, utcasepregető krapek is vágja, közöm van a power rangers manushoz. Bukta. El se oldalazhatok a terepről, mert faklumpa! Minden áldozati szemtanú csekkolta vele ver a balsors. Harmadnapon, meg mit kornyikafixezzek? Világmentős latexet passzintom. Mogyinak kő a tér. Majd pont neon vacakkal kezelem le, miközben teafőző sippantással kajabálok idétlen bölcsis nótákat. Haggyanak mán lógva. Inkább a nemző gyűlölet! Be nem vállalom ezt a gebaszt! Pofán csapatom magam és csákány! Szenilis a vén csóka. Ennyi idősen becsusszannak balekságok. Oda se nekije. Elpislantok mellette. Rendicsek-bodicsek! Osztriga! Minden zsír! Lágy a szívem, min a mikróba górt margarin. Lávü endü píszüh! Világbégetés, Jippamacs kedvéért. Na és ponty! Lapozunk!
~Jip! Aszittem lejöttél mán a szerről…lényegtelen baromságok légypaperként ragadnak rád. Gratesz hits!~
Adjad a fílingnek! Tapsot csapatok hozzá! Érezze azt a mikróküki szarvát lepöccintő szelet. Erre mán bogyó sincs. Klinikai eset. Mendegy. Beszokattam a bakit, nem kompletta az öreg. Legalább a melót lecsorgatta. Valami haszon. Gatyába rottyantok, felsül. Gány lett volna oszlopba dől nekem. Félcolozással meg a zaccos eszével kilesem a jós porcelánból, neki feszül kőszobrot farigcsálni a tetves tartó cölöpökből, engem meg ottan hagy nyakig a szószban. Se gáz! Jött a csoda és betalált. Áment rája. Zúzhatnánk tovább, ha nem zengene tőle az egész placc. Agyérgöcs! Lesajnáló pofázmány tétjét megemelhetem a szemforgató sóhajjal. Fájdalom. Ötvenszer rágták észbe, csitteljen. Erre? Áááh! Neki az nem pálya. Ordít fába szorult trollként. Oh, yea~h!
~Mute, öreg!~Kólintottam tarkón. Sürgetett a tájm. Eddig is sokat szajkózott, főleg zöldségeket. Gyorsba kellett tolnom a műszakot. ~Ja, sajna-bajna. Elszenvedtem a retro bugyogós hősködésed. Tod, azé az aranyszabályt. Köpeny nyesta!~
Vállon döngetem a sok csesztetésre, legyen győzedelmes pillanata. Hátha, normálisabb vágányra ugrik. Ki van csukva. E van. Próbát beért. Az cinkesebb lágytojás. Nuku pisszentés vagyon. Dáfák ez mán? Lesek, min Rozi a Paliban, mi zuttyant félre. Zavaros a cucc, látom a díszpintyeket, kavicsokat meg a cicoma kutat, de nincsen fülkarcoló neszelés. Difi van a szerkentyűben. Erre mán csak bevakartam a dobhártyámat. Ne szívassanak! Ennyitől be nem süketülhettem. Kukkantok többiekre, globálisra duzzadt ez a kórság, erre in medias rex jöttek a kritikus kőtömbök. Nem lájkolták a művészetünk. Secpec ránk szálltak. Úgy szétkapták a bandát, azt se nyöghettem melltartó!
-AZTAKIFRÖCCSENTMACIFRÖHohooo~h! Hölgyei~m!-
Köbö, így térültem észhez. Lazákosan szétnéztem, hol vannak cimbiék. Nem vágtam a szitut. Előbb még csórik fejeivel kriketteztek, mostan meg szabvány méretre vágott aranyfalatkák matatnak a textilben. Oj-oj-oooj! Gigamegakilolájk! Jackpot! Bírtam az instant kényeztetést. Minek ide szeva-kóla. Gördül ez nélküle. Eresztettem is a tündérböngyörőknek, had mulassanak. Rám fért a meló levezető hancúr. Mostan estem át egy traumán. Kinyiffantották a bandám. Jaha, téll! Be kéne keresnem a brigádot. Mingyá, majd, azaz…amnéziás vagyok! Családi örökség. Jipper hagyományozta rám. Gyorsan kipottyan a lényeg. Boccser! Önhibámon kívül esett a rémeset. Iszkolok koponyákat menteni…csak később. Könnyed órát kérek, mert sietés vagyon. Annyiba beleférnek a csibepopsik. Mehetett a menet! Szétfetrengtem a tálcán. Svédasztalos vacsit tálaltam. Lehetett szemezgetni. Minőségi volt a cucc. Eddig nem érte panaszlevél.
-JÓSÁGOSTABLETTÁSBORSZAVATOSSÁGÁRA! Mi fene az a Jabina Hot?!-
Lesokkolódtam. Naná! Ezerrel beépültem a székbe. Okkersárga! Vágeszolom a főpipi, mindig nagy ragadozó. Sima ügy. De…ennyire?!O_O Komálom a zabolátlan forma vonulatokat. Di és di legyen, minél táposabb. Azzal nincsen para. Ez mán annál inkább. Itten nem csak a dinnyék gömbölyödtek! Beszaratott a nacsasszony! Bedöngetett és csatt.O_O Kicsinált. Annak a tankarankának nem eresztek. Kisfőnök beszelelt tőle. Támogattam. Szaggatnunk kellett, ebből a háremből. Hárem?O_O Vazze! Bazzeg! Aztazannya! Mázli a haver egyben van. Ezt a sokkot. Lefőztek fél pillára. Nem para. Futrinka van! Az a banya hozzá nem piszkál! Nincs az a csóróság és döngetés napi rendszertelenség! Ágyő~h! Van kifogásom. Zsírkréta! Kajak van melóm…
-Hihajaaa~m! Elnézést, gyögyfüzérkéim, de negyedesbe fejeztem egy melómat és hát a titkos ügynökök élete már, csak ilyen. Ne féljetek, szempillantás alatt elintézem a rosszarcokat és innen folytatjuk.-
Tempós kacsintás, aztán tipli. Fekhelyről pattanás és iszkiri. Kaparásztam a csibefasirtokat lefelé. Vágeszoltam marasztaltak. Én se ereszteném magam, de hajtott a Mamesz gorilla. Falroppantó kosként törte ám az utat. Beszaratás! Bajos a nyanyi! Nem para. Csörtettem egyre messzebb vidékekre. Cukorpuszedlik tapadnak se para. Kaparászom dögivel mindegyiket. Lájtos lökés nem a testi sértés tetőfoka. Én teleregéltem, loholok.
Vissza az elejére Go down
Kurai Szadame
Daitenshi
Daitenshi
Kurai Szadame

Férfi
Hozzászólások száma : 30
Registration date : 2012. Apr. 19.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te6000/15000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (6000/15000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyHétf. Júl. 08, 2013 5:32 am

Kirándítónak találja, hogy még nem is beszéltek egymással, és már is átváltott a vörös hajú férfi a tegeződésre. Talán idősebb lehet, mint Szadame, de még nem kapnak egymástól erre engedélyt, jó lenne, ha megmaradnának a tisztességes, és bevett társalgási normáknál, már ami az ismeretlen személyek közt szokott bevett lenni. De a jelen helyzetben nem foglalkozik azzal, hogy szóvá tegye, majd amikor befejezték a küldetést, és indulnak vissza, akkor felhívja a férfi figyelmét erre az apró hibájára. Bár talán azt is megemlíthetné, hogy nincs szükség túlzottan nagy magyarázkodásra, elég lett volna annyi, hogy tartózkodjanak egymáshoz közel. Habár nem tartja ezt annyira fontosnak Szadame, mivel a képességével távolról is likvidálni tudja az ellenfelét. Viszont a következő cselekedeteket már muszáj megemlítenie.
~ Khm, Mr. Raiden, ha kérhetném, a saját ellenfelével foglalkozzon, ne kontárkodjon bele a munkámba. Köszönöm.- a nevét onnan tudja, hogy Mr. Sierashi közölte, amikor megkapták a saját térfelüket, és a saját ellenfelüket. Ám mégis, valamiért kényszert érezhetett rá Mr. Raiden, hogy fajtájából adódóan megvédjen egy humánt, vagy csak egyszerűen látványos akar lenni. Lényegtelen is, mivel már sikerült elvégezniük a feladatukat, és Szadame csak remélni tudja, hogy a legközelebbi ilyen helyzetben, inkább egyedül kell dolgoznia. Az osztagtársai közül, nos, egyiket se tartja megbízhatónak, nem szívesen bízná az életét rájuk. Mr. Sierashit csak azért nem sorolja ide, mivel Ő lenne a szervezet alapítója, és vezetője. Tőle még remél valamiféle komolyságot Szadame, elvégre egy vezetőnek szüksége van arra, hogy bizonyos helyzetekben elfelejtse a bolondozást, és előtérbe kerüljön a komolyabb éne. Bár jelet csak akkor látott erre, amikor a megbeszélésnek nevezett óvodásgyűlésen az erejével akart némi rendet teremteni. Remélhetőleg máskor is lesz ilyen megmozdulása. Bár ahogy elmerült a gondolataiba, sajnos azt kell észrevennie, hogy nem feltétlen lesz több ilyen eset. Látja, ahogy mindenki mögött megjelenik egy-egy szobor, és emelik a fegyverüket lefejezésre, felesleges is tenni ellene. Nem szól, nem mozdul, halálos nyugalommal nézi végig a jelenetet, és biztos benne, hogy ez megy végbe mögötte is. Elég rövid pályafutása volt ebben a szervezetben, és kifejezetten hasztalan volt, nem sokat ért el az egésszel. Kellemetlen.
- A fejem, pedig a legjobb tudomásom szerint, nem fogyasztottam alkoholt. Izgulni se izgulok, ez talán egy kis megbetegedést jelent. Habár, akit lefejeznek, az ne panaszkodjon.- lenyomja a még mindig berregő órát, és úgy dönt, ideje készülni a munkába. Bár nem érti, minek is vállalta el, sőt, egyáltalán hogy került ide, és miért emlékszik ennyi mindenre? A legjobb tudomása szerint, nem is olyan rég, egy csarnokban volt, és négy másik személy is, majd szobrok kezei által lelték a halálukat, most pedig még is itt van. Készen arra, hogy visszatérjen a seregbe, bár nem a pénzért döntött így, legalábbis gondolja, hogy nem azért, nem biztos az egészben. Inkább megy, és foglalkozik a személyes higiéniájával. Csak éppen ez nem úgy megy, ahogy kellene, nem emlékszik arra, hogy a fogkeféje aranyból lenne, ahogy a csap se, és főleg nem a víz. Aranyzuhanyról már hallott, de az nem pont ilyen. De ezek még el is törpülnek amellett, hogy a teste is elkezdett átváltozni.
- Kellemetlen.- ez nem lehet a valóság, nem ez a képessége, és nem is aktiválta. Szervesből nem képes szervetlent alkotni, tehát a magyarázat csak az lehet, hogy valaki az elméjével játszik, elhiteti az agyával, hogy arannyá kezdett alakulni a teste, kezdve a végtagjaival. Ez lehet ennek a helynek a védekező rendszere, ez esetben a többiek is kerülhettek hasonló helyzetbe. Annyit remélhet, hogy ha igaza van, akkor ez is elég ahhoz, a megszabaduláshoz, hogy rájött erre, feltéve, ha tényleg ez a helyzet. Ellenkező esetben, akkor a teste hamarosan teljesen aranyból lesz, ami pedig az élete végét fogja jelenteni. Nem különösebben zavartatja magát ezen. Nem tudja mi ez az egész, ha nem találta el a megoldást, akkor tenni már nem tud ellene semmit. Felesleges ezen felmérgesítenie Magát, vagy éppen félnie, tombolnia, elkerülhetetlen lesz a vég, akkor már csak annyit tesz, hogy amikor rátalálnak a testéből lett aranyszoborra, akkor az arca nem félelemtől eltorzult lesz, hanem amilyen mindig is, érzelmeket nélkülöző.
Vissza az elejére Go down
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
Masamune Raiden

Férfi
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 35
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Cl0te21500/30000Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő 29y5sib  (21500/30000)

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő EmptyVas. Júl. 14, 2013 7:01 am

A küldetés egész jól haladt, még le is tolta Szadame. Hát igen, a harc terén nem a türelmes fajta. De azért túlzás, hogy kontárkodott. Nem is villogni kívánt, csupán maximalizálta hatékonyságot.  Nem ő tehet róla, hogy épp a bot távjába mindkettő ellenfél beleesett ^^. S mivel nem nagyon ismerte a férfi képességét, úgy vélte, nem baj, ha gyorsan véget vet a kőszörnyeknek. Már épp készült válaszolni a csipkelődésre, amikor feltűnt neki, hogy valami van, azaz inkább az, hogy valami nincs. A zaj. A víz hangja. Ez pont olyan, mint amikor egy erdőbe mész és hirtelen nem hallod a fák susogását, elhallgatnak a madarak. Baljós előjel. S valóban, hamar ki is derült, hogy a vész már meg is történt. Még azelőtt, hogy bárki észrevette volna. A szökőkút négy őrzője egyszerűen eltűnt a helyéről. Ez a kisebb gond. A nagyobb az, hogy képtelen szólni, kommunikálni bárhogy. Jobb híján lépett volna oda a társaihoz, hogy valami activity-s módszerrel átadja a gondolatait, de addigra már az alakok feltűntek. Pontosan mögöttük. Az egész egy szemvillantás. Éles suhintás. Raiden csak egyvalamire gondolt:
~ Ez szívás -.-~ Még átvillant a fénykardozás Slarinnal, az a fegyver is majdnem így nézett ki, majd riadalom, fény, sötét, mély béke. Sosem riasztotta a halál, még is megijedt. A gondolat, hogy ezúttal tényleg vége, először gyors pánikba, majd kiengedő elfogadásba fordult. De korai volt még virágot rendelni a temetésre. De a tudós elhitte. Szembenézett saját végzetével, majd mosolygott. 
A nemlétezés hitéből visszarángat a víz hangja. Felriadok. Felpattanok. Ez tompa fájdalom jelez, még élek. Mit mondhattam a halálnak, amikor másodjára találkoztam vele.
- De nem ma!- nézek körbe. Meleg vas szagú csíkocska surran a szám felé. Vér. Nagyszerű. De sehol máshol. Nyomok nuku. Többiek sehol. Nem hagynak időt vizsgálódásra. Merre menjek? A hang után, vagy előre? Ez valóság? Ha a többiek halottak, már úgy értem végleg, nekem is annak kellene lennem elvileg. Ha élek, akkor viszont akár ők is élhetnek valahol. A Gondolatok cikáznak a fejemben, túl gyorsan kell döntenem. Nem érdekel az ajtócsapódás. Nem hajkurászhatom a társaimat, bármennyire szeretném. Tudnak vigyázni magukra. Hinnem kell bennük! Ha valahol itt vannak még, akkor egyedül kell megoldaniuk. Én itt vagyok a könyvtár előtt, egy karnyújtásnyira a céltól. Ha most elkezdek össze-vissza csalingázni, kifutunk az időből, és akkor mások is veszélybe kerülhetnek. Végül arra jutok, ha ez valóság, akkor ez egyfajta próba lehet. Én megmondtam, hogy nem biztos jó gondolat egyből lezúzni mindent, amivel csak találkozunk. Jó én beszélek, pont én törtem be a falat. De eldöntöm, hogy nem hagyom, hogy holmi hangok eltérítsenek. A helyes az, ha folytatom a munkánkat, aztán lesz, ami lesz. Tovább haladok a könyvtár felé, őszintén remélve, hogy helyesen cselekszem. Ha megvan amiért jöttünk, majd mehetek hajkurászni őket, de addig nem. A szökőkútról még mindig hiányoznak a fickók, de a kődarabok itt vannak. Nincs sehol vér a padlón, lehet csak illúzió az egész lefejezés dolog. Nekem is csak az ormányom bánta, vélhetőleg elájulhattam és jól bevertem az eséskor.
~Nagy szussz! Harcos szív! Uccu neki!~ szívtam fel magam ezzel, mint egy bátorító mottóval. Bár nem egészen értem, hogy Yuusukét, hogy a manóba tudták elkapni. Ki kellett volna térnie a sokat látott ninja-szúnyog technikájával
.
Tovább azonban nem filózott ezen, megragadta Makase ezüst markolatát és óvatosan belépett a következő, könyvtár felé vezető ajtón. Óvatosan haladt, igyekezett nem kis elefánt módjára topogni. Mielőtt belépett volna eszébe jutott valami. Gondolattal nem érte el őket, a kommunikátoron sem válaszoltak, de mi van, ha a telefont felveszik? Előkapta az okosnál is okosabb: jegyzettömbként, mobil irodaként és holokommunikátorként is szolgáló telefonját és felcsörgette Yuusukét. De sajnos erre sem érkezett válasz, így a fényes hátlapot tükörként használva, előbb belesett a következő helységbe és csak azután lépett be, hogy ellenőrizte. Egyedül nem rongyolhat be, mint Morcos Manci. Nagy eséllyel kinyírnák. Márpedig a készülj a legrosszabbra, reméld a legjobbat elv alapján, úgy kellett cselekednie, mintha egyes egyedül maradt volna. Lehető legnagyobb körültekintés, relatív gyors mozgás, kerülni a konfliktust. Ezek a vezérelvek vették át az irányítást cselekedetei felett. Elhatározta, hogy ha már idejött, nem megy el üres kézzel, már csak a társai miatt sem. Ez már becsületbeli ügy. Ha kell átkommandózza az egész épületet, de a lényeg, hogy nem adja fel egykönnyen.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő _
TémanyitásTárgy: Re: Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő   Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő Empty

Vissza az elejére Go down
 

Az elfeledett tudás ősi könyvtára - Fejvesztő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában-