Emberbőrben

Tárgy: Emberbőrben Szer. Ápr. 24, 2013 12:53 am

Furcsán bágyadtnak éreztem magam, s kicsit olyan volt az egész, mint amikor még a magzatvízben úszkálunk születés előtt. Persze senki sem emlékezhet azokra a pillanatokra, de vajon miért nem? Az agyunk addigra már kifejlődik, és közvetlen a születés előtt még utoljára megtapasztalhatnánk a végtelen biztonságot, amit az anyaméh biztosít, ez az emlék még sem él bennünk, csak a hiányt érezzük. Vágyjuk azt, hogy újra meleg színtiszta szeretet lengjen minket körbe, mint abban a pillanatban, amikor búcsúzunk, és véresen a hideg világba érkezünk.
Elképzelni sem tudtam, miért is gondolok most ilyenekre, hiszen immár több mint egy negyed százada a világon vagyok, s gondosan ellátom a feladatom a törzsben. Felkeltem a puha bőrökről, amit nyár lévén immár a földre teríthettem, s kinyújtóztatva tagjaimat, hogy minél előbb munkához láthassak. A mai egy igen fontos ünnep volt számunkra, hiszen apáink ezen a napon láttak először jávort, éppen ezért a bőséges évért, mindig ezen a napon imádkozunk, és mutatjuk be áldozatunkat a jávorok szellemének, bizonyítva, hogy méltóak vagyunk fiai és lányai húsára, bőrér és csontjaira. Kinyitottam a falnál álló kisládikát, és egy szépen csiszolt réztükröt vettem elő, amit még édesapám ajándékozott nekem, közvetlenül a beavatásom után, s hosszú, feketehajamat egy szintén a ládából előkeült csontfésűvel próbáltam kifésülni.

Vex mindezt egy sötét helyiségben nézte végig, egy hatalmas, kissé rázkódó képernyőn, s közben végig hallotta Thea hangján a gondolatokat. Körülötte minden fekete volt, nem látott semmit, ami árulkodna arról, hol is lehet, s miként került oda, hiszen az egyik pillanatban még napi rutinja közben Thea járt a fejében, a következőben pedig itt találta magát.
- Érdekes az emberi elme, nemde bár? – Hallott meg ekkor maga mellett egy ismeretlen női hangot, s mikor odanézett, Thea általa is ismert kinézetét pillantotta meg, aki mintha szintén csak ott termett volna, ám hangjából, és beszéd stílusából is tudta, hogy nem az arrancarlányhoz van szerencséje. – Bizonyára rengeteg kérdés foglalkoztat, de akkor elmondom röviden a játékszabályokat. Első és legfontosabb: Én vagyok a játékmester, a te és a kis barátnőd élete is az én kezemben van, tehát jobb, ha meg sem fordul a fejedben az, hogy árts nekem! – Itt kissé mesterkélt mosolyra húzódott a szája, mintha csak örömét lelné abban, hogy irányíthatja az espadat. - Hívj Sahrazadnak, az én meséim fognak szórakoztatni, amíg úgy látom jónak, s betartod a szabályokat. Két választásod van, innen figyeled az eseményeket, és amikor jónak látod, a képernyő megérintésével közbeavatkozol, de ezt csak egyszer teheted meg. Ha így döntesz, espadaként, minden meglévő erődet birtokolva kerülsz a helyzetbe, s ott is maradsz, persze nem tudhatod, hogy Thea emberként látna-e téged, azonban van egy másik lehetőséged is. Választhatod azt, hogy emberként térsz hozzá, de akkor csupán ember leszel, se több, se kevesebb. Nem kell aggódnod, teszek arról, hogy különösebb gond nélkül értsd a nyelvet, és ő is értse azt, amit te mondasz. – Itt egy kicsit elhallgatott, s a férfi reakcióit figyelte. – A legfontosabb azonban az, hogy én, a néző, jól szórakozzak. Legyen benne dráma, feszültség, szerelem, és persze próbálkozz happy endre kihozni, nem szeretnénk ugye, ha valaki megsérülne, netán meghalna, nem igaz? :/ A következő szabály: Csak te tudod, hogy ez az egész egy játék, és Theanak nem mondhatod el. Ő Az emberi emlékeit éli újra, életének utolsó napjait, nem emlékszik rád, a létezésedről sem tud, és ez maradjon is így, ha megpróbálod az arrancar énjét felébreszteni, annak borzalmas, és halálos kimenetelű következményei lesznek.
~ Miről hadoválsz, pócsikvető, hiszen teljesen éber vagyok!
~ Persze, idebent, amiről persze ő nem tud… Milyen kár!
~ Azonnal eressz ki, te légymajorett! Az a nyenyeréző muslincakripli nem személyem!
~ Hm… ki tudja? Ki tudja?
- Tehát, hogy döntesz? Nézzük addig tovább az eseményeket! Időd, mint a tenger…

Gyors mozdulatokkal öltöttem fel egy ünnepélyesebb darabot, aminek rövid volt az ujja és a szoknya része sem volt túl hosszú. Igyekeztem visszafojtani az ütemesen gyorsuló szívverésem, és magamban tagadni, hogy az ünnepségen kívül másnak is köze lenne ahhoz, ahogy most felöltöztem. Kilépve a jurtámból, szemem végig hordoztam a készülődőkön, akik a hatalmas dobokat hozták elő, s az egyik legnagyobb máglyát készítették, amit az elmúlt években láttam, de persze nem ezen akadt meg a szemem, hanem egy ismerős üstökön. A világosbarna, sűrű hajkoronát akkor sem tudtam volna eltéveszteni, ha akartam volna, ám amikor megfordult, és éreztem a rám meredő tekintetét, egyszerűen elkaptam a tekintetem, és teljesen más irányba kerestem munkát magamnak.
Azt hiszem, sosem fogom megérteni, ezt a fajta rajongást, vagy inkább csak érdeklődést, amit tanúsítottam felé, bár valószínűleg csupán azért, mert én hoztam vissza az életbe. Igen, semmi más oka nem lehet, csupán az, hogy valamiféle kötődést éreztem, mert az életét megmentve felelősséggel tartozom felé is, mint a törzs minden tagjáért. Ez a gondolat valahogy teljesen megnyugtatott, és mosollyal az arcomon voltam képes segíteni a kislányoknak, hogy szép vadvirágokkal díszítsük fel őket a nagy eseményre. Vajon miként fog alakulni végül ez az este?

Tárgy: Re: Emberbőrben Szer. Ápr. 24, 2013 2:28 am

Olyan feladatott kell elvégeznie, amire csak kevesen lennének képesek. Vagy a gyomruk nem bírta, vagy meghaladta a képességeiket, csak egy olyan arrancar volt rá képes, mint Karasu. Erős volt, gyors, kitartó, nem csoda, hogy ráhárult a saját tornyának a kitakarítása. Megfelelően is öltözött fel ehhez a munkához. Alkalmi viselet, egy rövidnadrág, és egy fehér póló, aminek a hátulján Beavis és Butt-head volt, a fején egy piros kendő, elől elkötve, és megkoronázta az egészet egy rózsaszín, szívecskés köténnyel.
- Néha tényleg hasznos lenne, ha volna valami beosztottam. Marhára égés lenne, ha így látna valaki. Bár egyedül unalmas a piálás is. Na, de mindegy, a hányás nem mossa fel magát. Legközelebb a budiban fogok inni, ott legalább egyből a helyére megy.- belenyúlt a köténye kenguruzsebébe, és kivette a cigijét, majd rágyújtott. Folytatja a takarítást. Belemártja a vödörbe a felmosót, majd egy hangos placcsanással a padlóhoz üti, és hátra-s módszerrel kezd dolgozni.
- Háde kombinéj, kombinéj, a csipkés kombinéj.- énekelget magának, el is van, de bárcsak itt lenne Thea drágája. Habár akkor biztosan nem így öltözne fel, sőt, inkább rárakna valami papírt a rókára, befújná egy WC illatosítóval, vagy telibagózná a tornyot, és már nem is lenne gond a szag. De így nem lehet dolgozni, miközben cigizik, inkább leül az egyik bárszékére, kezébe veszi Orgot, és az ujjai közt forgatni kezdi, utána pedig lerakta a pultra.
- Ej, Thea drágám, bár kicsit több érzelmet is kifejeznél, nem csak fapofával néznéd végig az életet. Bár lehet, hogy utálnál, ha tudnál, de legalább akkor gondolnál is valamit rólam. Na, de majd teszek arról, hogy érezz, és lehetőleg ne rühellj…- hogy hova került, és miért, arról fogalma sincsen. Egyik pillanatban még magában beszélt, (amiről már illene leszoknia) a másikban pedig ott volt a sötétségben. Bár örült annak, hogy nem az a tipikus belsőutazás volt, amikor pucéran lebegett a semmiben, és sokatmondó monológok következtek. Bár, ahogy végignézett magán… inkább lett volna egy szál fogtömésben. Ám a tekintettét valami más vonzotta. Az egyetlen fényforrás, ami egy szép nagy TV volt.
- Bazzzzdmeg, mekkora képernyő…- habár a látvány még inkább lenyűgözte, hiszen gondolkodnia se kellett azon, hogy mit lát, és hall. Thea volt az, csak valahogy kicsit más. Lehet az a néhány elhanyagolható apróság okozta ezt, az egyik a környezet, a másik talán, hogy a hangja jóval durvább volt, voltak benne érzelmek, de ami igazán megragadta a figyelmét, az a haja volt.
- Nem is gondoltam volna, hogy ez a természetes hajszíne.- morfondírozott, amikor valaki megszólalt. A hangot nem ismerte, ám amikor ránézett, na az már ismerős volt. Ott állt előtte a kis Theaja, csak éppen levágta, hogy ez nem az Ö imádott, kis jégszekrénye volt, de nem ám, ez valaki más.
- Érdekes? Aki foglalkozik vele, annak biztos.- közölte nyugodt hangon a véleményét. Nem volt egy picomókus, így hát nem is ment volna bele valami mélyebb társalgásba. Főleg, mert biztos beégett volna, és ha még nem is Theaval áll szemben, úgy néz ki, tehát a test előtt sincs égetés. S’ beszédre nyitotta volna az ajkát, ám a galád másolat megelőzte. Nincs mit tenni, aprót vont a vállán, szívta a cigijét, és figyelt. Bár nem mondaná, hogy olyan sok kérdése van, idővel majd megtudott volna mindent. Ám valamitől igencsak haragosan kezdet szűkülni Karasu szeme. Fenyegetni merészelik Thea drágáját. Hol nem szarja azt le, ha a saját életét fenyegetik, meg ilyenek, elég erős, nem egyszerű megölni, de hogy Theat. Na az már kicsapja a biztosítékot, csak azért nem ugrott ennek az imposztornak, mert akkor Thea is meghalhatna.
- Hogy baszna meg egy platónyi gorilla, de tök komolyan mondom.- lenyeli a többi mondandóját, inkább egy utolsót szív a koporsószegből, és messzire pöcköli, és morogva hallgatja a további szabályokat, vagy miket. Ami pedig leginkább megragadja a figyelmét, hogy belekerülhet Thea emberi életének utolsó napjaiba. Az már igencsak vonzó dolog, sőt, még arrancarként is mehet, vagy éppen emberként. Annyira nem nehéz a döntés, hiszen Thea is arrancar, tehát emberként is kellett rendelkezni némi reiatsuval, és látnia azt, ami a háttérben megy. Így esélyes az is, hogy Karasut is látja. Bár másrészről, ha látja, akkor hogy magyarázza meg azt, hogy micsoda? Odakerülne abban a ruhában, ami most van rajta, meg egy kaszával. Áh, biztos nem hozná a frászt szegény kis Thea drágára. Értelmes magyarázatot is csak azt tudná, hogy isten, vagy valami ilyesmi, a démon tuti nem lenne nyerő. Mégiscsak a szopás körhintára került Karasu, de nagyon. Emberként gyenge lenne, arrancarként szívás lenne, emberi Theanak nem mondhat el semmit, mert az nagy orális izgatást hozna magával, aztán mi van még? Ja igen, produkálnia is kell magát. S’ addig meddig gondolkozott, hogy már kapott is egy kérdést.
- Hogy mi? Ja, várjá egy kicsit, ezt át kell gondolnom, de tényleg. Inkább nézzük mi is megy a TV-ben…. Ahj… emberként is de aranyos, és kurvajól áll neki a fekete haj is. Nem, Sahraz?- vigyorogva mutogatott a képernyőre, ahogy az ember Thea készülődött. Ám a mosolya egyre halványabb lett, sőt, még hitetlenkedve fel is vonta a szemöldökét. Az a jelenet, ami előtte játszódott le, na az már majdnem kicsapta a biztosítékot.
- Az meg már mi az már ottan, he!? Ki az a faszi, menten letépem az arcát!- hevesen mutogatott a képernyőre, miközben tényleg követelte a választ Sahraztól. Ez már több mint felháborító, hogy valaki, csak így ilyet váltson ki Theaból, na az már elfogadhatatlan, még akkor is, ha az nem az a Thea, akit Karasu ismer, és imád, akkor is.
- Na, gondolkozzunk csak. Ha az ott Thea drágám emléke, és belekerülök, sőt, alkotok ott pár apróságot, akkor az azt jelenti, hogy a mostani Thea emlékezni fog ezekre? Sőt, része leszek a múltjának? Tehát ha ott elérem, hogy kedveljen, vonzódjon hozzám, akkor a mostani is érezni fog valamit…- dörzsölgette az állát, mert ha igen, na az valami hatalmas lehetőséget jelent Karasunak, amivel jó lesz élni is. Csak nem ebben a ruhában.
- Oké, döntöttem. Bemegyek, már most, de emberként, és ne csak a nyelvet értsem, de valami odavaló ruhát is adj, így kicsit ki fogok lógni a tömegből, nem mintha a két méteremmel, meg a hajam és a szemem színével nem lógnék, de hát nincs mit tenni. Akkor hajrá.- miközben elindult a képernyő felé, leoldotta a kendőjét, hogy ne zavarja a látásban, ledobta kötényét, hogy ne zavarja a gyaloglásban, és mielőtt megérinti a képernyőt, még hátranéz, eltökélt, és komoly arckifejezéssel.
- Remélem jól fogsz szórakozni, de ajánlom, hogy se a múltbeli, se a jelenbelinek ne essen baja, mert akkor garantálom, hogy letépem a fejed.- lépet egyet előre, majd rátette a tenyerét a TV-re, és várta, hogy részese legyen a drágája emlékeinek, na meg azt, hogy azt a tagot lerendezze, vagy kiüsse a képből. Féltékeny volt, na. Neutral

Tárgy: Re: Emberbőrben Szer. Ápr. 24, 2013 11:28 pm

Olyan hamar ment el a nap, amire eddig talán kevésszer volt példa, de azért sikerült mindent időben előkészítenünk. Persze nem tudhattuk, hogy pontosan a napnak mely szakaszában is vagyunk, hiszen nyár lévén a nap nem süllyedt a horizont alá, így elég fényesek voltak az éjszakák is. De ez nem számított, nem a világosság miatt gyújtottuk a tüzet, hanem tiszteletből, hogy hálával adózzunk mindazért, amit az elmúlt évben kaptunk, és amit ebben vadászatban kapni fogunk. Különleges növényeket aggattam a máglyára, melyek kicsit megszínezik majd a lángot, s jótékony füstjük segíti azt, hogy mindenki képes legyen a szellemvilágig küldeni imáját. Sosem gondoltam volna, hogy ez az este más lesz, hogy a szellemvilág igazi csodával áld meg minket, és valaki olyat küld hozzánk, amihez foghatóval még nem találkoztunk.

Ahogy elsétált Karasu a tévé felé, egyszerűen neki ütközött. Neutral

Sahrazad gyöngyöző nevetéssel kacagta ki, miközben közelebb ment hozzá, hogy véghezvigye a kívánságát.
- Thea jelenleg semmire sem emlékszik ezekből a történésekből, és valóban úgy hiszed, hogy képes vagy változtatni valakinek a sorsán? Akinek meg kell halnia, az meg fog halni, elvégre így rendeltetett… - Mosolyodott el ismételten mesterkélten, miközben tenyerét az espada karjára fektette. – Tehát meghoztad a döntésed. Furcsa azt gondoltam volna, hogy majd önmagadként akarsz menni, hogy az erőddel kápráztasd el, akár az állatok szokták, kedves meglepetés, hogy még sem így teszel. Követeléseid azonban ne legyenek, ez az én mesém, te csak benne játszol… szórakoztass jól! ^_^ - Azzal átlökte a képernyőn.
~ Mi a szándékod, pőcsikhuszár?
~ Úgyis meglátod, neked most az a dolgod, hogy figyelj, tanulj, befogadj! Csak a kívánságod teljesítem.
~ Abban nem leledzett a sercliaprító!
~ Valóban nem… de így izgalmasabb.

Hangos kántálásba kezdtem, amit meggyújtottam a tüzet, és hamarosan hallottam is a dobok ütemes ritmusát, ahogy egyre hangosabban, s mind gyorsabban verik őket. Behunytam a szemem, és kezeimet a fejem fölé emelve kezdtem meg táncomat, amivel lehívtam a Nagy Szellemet, hogy tiszteljen meg minket jelenlétével, és fogadja el adományainkat. Közben a többiek is énekbe kezdtek, csodás kavalkád volt, miközben a lángokat néztem és mozogtam, kénytelen voltam behunyni a szemem, hogy a tarka szirmokon fellépdelve levezessem közénk a szellemvilágból jötteket. Mindenki itt volt, aki valaha a törzshöz tartozott, hiszen ők is vadásztak a jávorokra, szintén tiszteletüket kívánták adni azért, hogy ezek a nemes lények szolgálnak minket.
Aztán megváltozott a láng, a nyaldosó színes lángnyelvek megremegtek, ám nem feltámadó széltől, hanem mintha belülről rezegtetnék őket, mintha valami közeledett volna. Hirtelen lett néma csönd, hiszen a szellemek általában nem így érkeznek, és én magam is megálltam, szemben a fodrozódással. Éreztem a többiek aggodalmát, és ijedtségét, azonban én magam egy pillanatig sem tartottam attól, hogy valami gonosz jöhetne át a tűzből, ami az életet jelenti igazán, ami megtisztít és elemészt. Egy ilyen tiszta helyről gonosz lény nem érkezhet, azok a sötétségből másznak elő, rontást hozva mindenre, amihez csak hozzá érnek.
Végül, mintha egy alak formálódott volna a tűzből, de nem láttam pontosan, mert a hirtelen felragyogásban kénytelen voltam eltakarni a szemem, s mire mindnyájan felnézhettünk, egy ágyékkötős férfi állt előttünk. Hatalmas szemekkel pillantottam rá, hiszen hatalmas volt, akár a fenyők, és olyan fehér a haja, mint a hó. Sosem láttam még hasonló embert, de valamiért nem tudtam róla feltételezni, hogy szellem volna. Észrevettem, hogy mindenki visszafojtotta a lélegzetét, akár csak én magam, és mintha a harcosok azon tépelődtek volna, hogy az idegen veszélyes-e, vagy sem. Egyszerűen muszáj voltam megbizonyosodni felőle, hogy akkor mi is a helyzet, így előre nyújtottam a kezem, miközben hallottam, hogy valaki rám kiált, de nem érdekelt. Az ujjaim hegyével hozzáértem. A bőre meleg volt, és sima, akárcsak bármely emberé, aki a közelünkben tartózkodott, semmivel sem volt másabb, egyszerűen csak embernek tűnt. Aztán Leevi hátrarántott, és szorosan tartott, miközben többen is lándzsát fogtak rá.
Legszívesebben a szemem forgattam volna, hiszen a férfiak úgy tűnik, kicsit túlműködik a védelmező ösztön, de egy pillanatig nem igazán tudtam mozdulni, vagy szólni, mert a férfi forró bőre az enyémhez ért. Végül összeszedtem magam, s megpróbáltam lerázni a kezét, ami persze nem ment, de legalább látta, hogy nem éppen kedvemre való a helyzet.
- Hagyjátok! Ő egy ember, akit a szellemek visszaküldtek! Ha ártotok neki, akkor ránk szabadítjátok a haragjukat, és ebben az évben nem látunk majd jávorokat! – Éreztem, ahogy az ujjak rajtam elerőtlenednek, így végre kicsusszanhattam, és a dárdák között ellépdelve a férfi mellé álltam. – Folytassátok a felajánlást, addig adok neki ruhát… - Fogtam meg a kezét, és egyszerűen elvezettem, senki nem állt az utunkba, kivéve persze Leevit, akinek képtelen voltam a szemébe nézni, enyhe pír lepte el az arcom már a gondolatra is, hogy milyen erősen tartott.
- Veszélyes lehet, veletek megyek… - Nézett szúrós szemekkel a másikra, de felemeltem a kezem, jelezve, hogy nem kezdek vele vitába.
- Nem fog ártani nekem, nem képes rá.
Azzal mellette is elhaladtam, húzva magammal a férfit. Persze fogalmam sem volt, hogy tényleg nem tudna-e, de képes vagyok megvédeni magam, ráadásul valószínűleg fél füllel mindenki erre hallgatózik. Mondjuk a szellemek haragja kicsit erős kifejezés volt, de azt hiszem, ha egyszerűen csak azt mondtam volna, ő egy tűzből jött ember, nem igazán tudtak volna vele mit kezdeni. Én sem igazán tudok, de ez majd megváltozik, miután válaszol néhány kérdésemre. Bevezettem a jurtába, és az egyik farönkre mutattam.
- Oda le tudsz ülni. – Közben ruhák után kezdtem kutatni. – Érted amúgy a nyelvünket? Az én nevem Thea, és most keresek neked valami ruhát… Téged hogy hívnak?

- Kedves lány, nem igaz? – Jelent meg Sahrazad, bár Thea erre egyáltalán nem reagált, tehát úgy tűnt nem is látja, és nem is hallja a nőt. – Ugye nem hitted, hogy egyedül hagylak vele? ^.^ Szeretem magam alakítani a történéseket, szóval szemmel foglak tartani, és ha ügyes vagy, lehet súgok is neked… Most például bőr alsót visel, láthatod, ahogy előre hajolva kirajzolódik a ruháján. – Azzal ismételten eltűnik, mintha ott sem lett volna.

Tárgy: Re: Emberbőrben Csüt. Ápr. 25, 2013 1:28 am

Már csak az kell, hogy Karasu el fingja magát, és akkor a béna poénokból kettő már meg is lenne. Bár egy jól el talált fingos vicctől még Vex is képes nevetni, ami vagy azt jelenti, hogy igénytelen, vagy, hogy nagyon lent van a humorküszöbe. Mindegy melyik, mert az orrát dörgölve néz vissza Sahrazra. Lerí az arcáról, hogy nagyon nem találta viccesnek az egészet.
- Most vígjátékot akarsz, vagy mit? Mert akkor egy szál faszban kezdek rohangálni, majd elesek, és még hányok is, csak hogy a végén megint bele essek.- bár ez inkább volt undorító, mint vicces, de aki egy orrütközésen is röhögni tud, annak ez is elég lehet, sőt, még képes lenne befosni tőle.- Nem mondod, hogy nem emlékezik. Valahogy levágtam, az eddigi beszélgetéseink alapján. S’, hát naná, hogy azt hiszem, hogy meglehet. Miért ne lehetne? Nincs az köbe vésve. Ha meg azt mondod, hogy akinek megkel, az meghal, elhiszem, csak nem mindegy, mikor, és hogyan.- mondta unott hangon, és a karját csak azért nem húzza el, mert Sahraz egy olyan személy külsejével rendelkezik, aki számít Karasunak. Más esetben biztos irtózna az érintésétől.
~ Hogy volt legutóbb? Azon a szigeten is Thea alakjával szívattak. Baker, Thea a kriptonitom, és méghozzá a vörös, ez már kemény.- lassan le kéne már állnia a képregények olvasásával, nem csak azzal, hogy gyakran magában is beszél, és pár ilyen haszontalan tulajdonságával is, kivéve a piálást, és a PS3-azást, mert ezek hasznos, és jó időtöltések.
- És mégis mire mennék azzal, ha arrancarként mennék be? Ja, majd aztán elhiszi, hogy jót akarok, elvégre csak egy lyuk lenne a szívem helyén, aztán egy hárompengés kasza, ja, ha a helyébe lennék, tuti Én is mászkálnék magammal. Meg na, rég volt, amikor emberként mászkáltam, kíváncsi vagyok, milyen is lesz ismét halandóbőrben.- már izgult, és talán félt is. Hiszen hiába lesz ember, az évek alatt kialakult megszokásokat nehéz lesz elhagyni. Például azt, hogy sonidot használjon, vagy éppen ceroval gyújtson fényt. Durva, de hasznos kaland lesz, de főleg azért, mert Thea drága múltjának a részese lesz. Sőt, talán kicsit leselkedhet is, elvégre abban az időben, csak nem voltak annyira gátlásosak.- Öregem, ha szórakozást akarsz, akkor kell a megfelelő díszlet is, nem gondolod? Hogy kapnáááá…- nem tudta befejezni, mert lazán átlökték a képernyőn, csak egy elhalt beintést tudott még intézni, így a végére, reméli, azért ezt még láthatja Sahraz, és ettől lesz 18-as karikás az egész műsor.
Arra számított, hogy valami nagydurranás lesz az utazása, de ebben is tévednie kellett. Mire kettőt pislogott, már ott állt egy kisebb csoport közt. Elkerekedett a szeme, de nem a látványtól, hanem mert szokatlan volt az egész, és még fájt is egy kicsit a szeme. Forgatta a fejét jobbra is, balra is, szívta magába a látottakat, és mást is, a levegőt. Valahogy az is más volt, élénkebb, élőbb. A hátán érezte, ahogyan melengeti a tűz, minden fura volt, élőbb. Ám ami a legjobban meglepte, és megrémítette, az egy dobbanás volt, majd még egy, és egy újabb. Lassan emelte a kezét, és odaérintette, ahol a hollow lyuka volt, ám húsba ütközött az ujja, sőt, érezte, ahogyan vert a szíve. Önkénytelenül is boldog mosolyra húzódót az ajka. Hihetetlen érzés volt az egész, élni, olyat érezhet ismét, amiről a legtöbb társa, csak álmodhatott ilyen intenzív érzésekről, és ha már érzések, érzi, ahogy egy másvalaki is megérinti. Enyhén megremegett, majd arra nézett, amerről érkezett a bökés, és valahogy sejtette, hogy kit is fog látni. Szívesen karon ragadta volna, és magához húzza, ám megelőzték. Az a szaralak már megelőzte, akit látott, és aki iránt az itteni Thea érzéseket táplált. Már gyűjtötte is volna az erejét Karasu, hogy egy ceroval elégesse azt a férfit, viszont ez nem sikerült.
~ Ja, de hülye vagyok, ez nem fog menni. Hogy bassznám meg magamat. Én és a hülye ötleteim.- felemelte a karjait, és nézegette az ujjait, hajlítgatta őket, nem is foglalkozva azzal, hogy egy pár hegyes szerszám meredezett rá (főleg, mert biztosan Theat nézné, és azt a férfit, akkor meg lehet elöntené a fejét a féltékenység, így is az, nem akarja fokozni). Csak most kezdi felfogni, hogy nem valami sok ruhával látták el.
~ Akkor ezért van marha meleg. Hogy? Ember, akit a szellemek küldtek vissza? Honnan küldtek vissza, mikor vagyok, meg merre? Jávorokat? Akkor ez valami középkoros szórakozás lesz. Kapnád be Sahza.- még nem fedi fel, hogy ismeri a nyelvet, mert a végén annyi kérdést kapna, hogy nem győzne hazugságokat kitalálni. Inkább ment Theaval, akinek az érintésétől tehetetlenül elgyengül, nem testileg, inkább lelkileg. Mennyire más, mint az, akit ismert. Mi történhetett, amitől ennyire kiszáradt a szíve?
~ Na, kár volt örülni, jön ez az… Eric a viking.- mégse, Thea nem engedi. Hála az égnek, legalább kettesben lehetnek, és esetleg ki is tud találni pár dolgot, hogyan is kezdjen bele az egészbe. Ám most szeretne sietni, mert mezítláb nagyon nem jó sétálni, sőt, marha szar. Szerencse, hogy nem annyira messze mennek, egy… sátorba talán.
- Rémesen rossz a történelmi tudásom, ezen változtatni kell.- ám engedelmes lesz, és leül a fára, és belekezd a körbe-körbe nézegetésbe, majd vissza Theara, akinek a kérdése miatt egy mosoly szalad az arcára.
- Persze, értem, amit beszéltek. Én pedig Karasu. - lehet a neve nem pont illik ide, de ha már a belépője is látványos volt, akkor miért is ne?
- Hogy baszn…- majdnem ugrott egyet, ki a sátorból, sikerült Sahranak meglepnie. Reméli hallja azt, amit Karasu gondol, mert akkor nem nagyon fognak beszélgetni.
~ Igen, tényleg az.- nézte Theat, ahogy keresi a ruhát. Lesz vajon Karasu méretébe? A külsejével eléggé elüthet az itteniektől, már ha az nem változott. ~ A külsőm? Olyan, mint volt? De nem arról volt szó, hogy Én szórakoztatlak? Ha beleavatkozol, az már nem az igazi, de Te tudod. Bőr alsót? Nem lehet az kényelmetlen?- hát választ nem kap, mert már el is tűnt a producer. Karasu pedig nem rest, és kihasználja az alkalmat, ha már tényleg kirajzolódik, habár, már fogta a mellét is, annyira nem lehet nagy újdonság. Ám nem vesződik el sokáig a látványban, még nincs kedve magyarázkodni.
- Ki volt az a férfi, aki velünk akart jönni? Már ha nem gond, hogy megkérdezem.- többet kell tudnia a vetélytársáról, jóval többet. S' legalább azt is kitalálhatja, hogy mit is mondjon, ha megkérdezik, miért jött vissza. Bár már van egy meséje, amit ha ügyesen tálal, akkor jól is elsülhetnek a dolgok.

Tárgy: Re: Emberbőrben Kedd Ápr. 30, 2013 12:19 am

Kicsit megnyugtatott, hogy folyékonyan és érthetően beszélte a nyelvünket, így talán a többiek sem fognak annyira megrémülni tőle, ha visszamegyünk. Mélyen a ládába túrtam, ahol több állatbőr is feküdt, nem voltam benne biztos, hogy ekkora méretű ruhát találnék, és varrni sem tudok olyan jól, mint a legtöbb asszony, elvégre sosem szorultam rá eme készségre. Ettől függetlenül valamit rá kellett adnom, így még sem mehetett vissza, csak megijesztette volna a többieket, pedig nem tűnt épp veszélyesnek, vagy agresszívnak, inkább csak kicsit más volt, furcsa, vagy inkább különleges. A neve arról árulkodott, hogy bizonyosan teljesen máshonnan érkezett, nem a környékről való, hiszen hasonló névvel nem igazán találkoztam eddig, pedig sokakat ismertem, még a környező törzsekből is.
Végül találtam egy nagyobb nadrágot, bár valószínűleg hosszban nem lesz jó, de így is haladás, hogy nem félmeztelenül kell szegénynek a hidegben lennie. Valószínűnek tartottam, hogy Leevi a közelben tartózkodik, hiába is mondtam neki, hogy minden rendben lesz, olyannak ismertem, már amennyire ismertem, mint aki nem adja fel, ha egyszer a fejébe vesz valamit.
- Örülök. Honnan érkeztél?
Talán egyértelműnek kellene lennie, hogy a tűzből, és azon keresztül más világból, a hatalmas életfa egy másik ágáról, de nem akartam ennyire egyszerűnek tudni, bizonyosan volt valami magyarázat a történtekre. Nem emlékeztem arra, hogy sámánokon kívül bármilyen más élő ember felmászott volna, és egészségesen visszatért volna, ráadásul olyankor csak a szellemünk távozik, majd tér vissza testbe, ő maga pedig teljes valójában jelent meg, vajon ki, vagy inkább mi lehet. Felé nyújtottam a nadrágot, majd két kisebb bőrért visszahajoltam, meg egy pár vékonyabb kötelet, majd elé térdeltem.
- Emeld fel a lábad, ez majd melegen tartja. - Azzal neki is láttam, hogy bevonjam vele a lábát, majd szorosan rákötözzem, bár ne annyira, hogy fájdalmat okozzak neki. - Leevi? - Pillantottam fel, majd kissé elpirulva vissza lesütöttem a tekintetem, és folytattam az eddigi foglalatosságom.
Erre mégis mit kellene válaszolnom? Igazán semmit nem tudtunk a férfiról, aki néhány hete érkezett, csurom véresen, és akit én magam hoztam vissza a halálból. Azóta igazából velünk volt, sosem kérdezett semmit, csak tette a dolgát, és mindenkivel kedves viszonyt ápolt, talán én voltam az egyetlen kivétel, aki nem igazán érintkezett vele, de persze nem szándékosan kerültem. Azt hiszen, ez így volt jól, nem szerettem volna közel kerülni senkihez, már vénlány voltam, nem illő egyetlen férfinak sem efféle feleséget választani, de másra nem lettem volna alkalmas.
- Leevi nem rég érkezett, bár ő nem a tüzünket használta jöveteléhez, most pedig vadászaink és harcosaink sorát gazdagítja izmaival, és tapasztalataival.
Különös módon nem bírtam legyőzni arcom pirospozsgás forróságát, pedig már nem volt olyan meleg, mióta eljöttünk a tűztől. Közben végeztem a lábának módszeres bekötözésével, amivel így egy kezdetleges sarut csináltam neki, majd a későbbiekben kap egy rendeset, de egyelőre erre futotta. Ismét arrébb álltam, majd el is fordultam, hogy kényelmesen fel tudja ölteni a nadrágot is, közben pedig valami olyan után kutattam, amit felülre vehet, hogy ne lógjon ki annyira a többiek közül, bár így is valószínűleg világítani fog hófödte üstökével.

- Hm… úgy tűnik, nem kisebb ellenfeled van, mint a drágalátos szerelmed szerelme. Mit gondolsz, képes leszel fordítani az álláson? - Kuncogott Sahrazad Karasu fülébe. - Bár az igazi kérdés az, hogy vajon kell-e érte harcolnod, vagy inkább hagyni, hogy a történések maguktól folyjanak… mit gondolsz? - Közben elé sétált, és egyszerűen az ölébe ült, mélyen a szemébe nézve. - Gyorsan élvezd ki a pillanatokat, hamarosan jelenetugrás lesz. - Azzal ismét semmivé vált.

Végül megleltem a befutót, ami mutatta, mennyire nem az én asztalom volt a varrás, hiszen a felsőrész édesapámnak készült volna, csupán a méretet enyhén nagyobbra saccoltam, mint amekkora ténylegesen volt, így végül a ládába került. Előhúzva, fél szemem lehunyva próbáltam a férfi elé, majd bólintottam, hossza megfelelőnek látszott, sőt talán még rá is kissé nagynak tetszett. Nem igazán álltam meg kuncogás nélkül, főként azért, mert ha jobban belegondoltam, ugyan kire méretezhettem ezt a ruhadarabot?
- Azt hiszem, így már jó leszel, kevésbé nyújtasz félelmetes látványt. - Igazgattam meg rajta a ruhadarabokat, bár ahogy felállt, furcsán aprónak éreztem magam, akár egy kisgyermek. - Menjünk vissza, bemutatlak a többieknek!
Azzal feltártam a jurta ajtaját, így még láthattam Leevi hátát, ahogy gyors léptekkel távozik vissza a tűzhöz. Megcsóváltam a fejem, valahogy tudtam, hogy nem lesz képes arra, hogy hallgasson rám, ám közben elfogott a zavar is, hiszen így bizonyára hallhatta, amit róla mondtam.

Karasu vállán lógva érezhette édes terhét, amitől egy pillanatra talán megrémül, de aztán nem csak formájára, de hangjára is ráismer.
- Jól figyelj muslincapecér, mert ama nőszemélyben nem magam leledzek. Nihilnyi fogalma van gondolkodómnak, miként is tartózkodhatsz itt, de ne…
- Khm… rakoncátlan teremtés. - Engedte el, és állt a férfi mellé, miközben úgy tűnt, mások észre sem veszik. - Figyelj a dolgodra, és semmi másra!

- Ő itt Karasu, a vendégem lesz. - Ennyivel le s rendeztem a dolgokat, visszaérkezve.
Sokan furcsán néztek, de Leevi szemében többet láttam annál, minthogy csak furcsállná a dolgot, de ezzel nem foglalkozhattam, folytatnunk kellett a felajánlást. Újult erővel zengtek fel a dobok, s immár egy jövevénnyel együtt kezdtünk bele a hangos kántálásba, majd énekbe, miközben a tűz lángjait különleges növényekkel festettem meg. Testem a zene ütemére mozgott, s a füsttől lassan a transz állapota felé érkeztünk mindannyian, hogy megpillanthassuk a hatalmas égi szellemeket, akik majd megajándékoznak minket. Senkiben nem maradt végül tartás, maguk közül valónak látták a férfit, aki a lángok közül érkezett, akár a nagyszellemek.

Tárgy: Re: Emberbőrben Kedd Ápr. 30, 2013 2:46 am

Nézte az előkerülő nadrágot, aminek a láttán, hát nagyon elgondolkozott, hogy tényleg jó ötlet lesz felpróbálnia azt a rövid gatyát, vagy inkább maradjon-e így? Bár így fázni fog, de még mindig nem fog hülyén kinézni. Az a lábtakaró… túl kicsi volt, a bokája tuti ki fog lógni, sőt, lehet még a térde is, ám jobb volt, mint a semmi, és egy kisebb szél a végén még felreppenti azt, amivel takargatja magát. Nincs mese, muszáj lesz öltöznie.
Honnan is jött? Elmondhatná az igazat, de azzal olyat tenne, ami több okból is rossz lenne. Az egyik, hogy a saját, és Thea életét is veszélybe sodorná, azt pedig elkerülné, ha lehetséges. A másik pedig, hogy amúgy is utálta, ha egy filmben, vagy sorozatban utaltak arra, hogy az egész egy műsor. Az ember, vagy éppen arrancar azért ül le nézni valamit, hogy kikapcsolja magát, elfelejtse az élet szívását, és elmerüljön abban, amit néz, és ha ilyenkor tudatják vele, hogy az egész nem igaz, akkor legszívesebben beletalpalna a képernyőbe. Az ilyenekért nem is egy, de két csillagot is levonna az értékelésből. Viszont, most akár hazudhatna is, de legalábbis a származása egy részét kicsit eltorzíthatja. Ahogy elnézte, az itteni emberek, még hisznek az istenekben, és hasonlókban, na meg Karasunak ott volt az is, hogy ismert pár fantasy-t, meg játékot, és filmet, ezekből merít egy keveset, és már kész is a történet. Tehát némileg komolyabb arcot erőltet magára, már majdnem nem e-világi arcot öltött fel, de azt elvetette, inkább maradt a komoly fejnél.
- Innen, és máshonnan. Egy másik létezésből, ahol olyan lények élnek, akiket az emberek nem láthatnak, csak a kiváltságosak. Onnan küldtek ide, és adták a Karasu nevet, ami az itteni nyelven annyit jelent, hogy Varjú. A madár, akinek olyan a színe, mint a Te szép hajadnak. De a feladatomat, na azt elfelejtették közölni velem.- suttogta, hogy csak Thea hallja, majd összefonta a karjait a mellkasa előtt, és játszotta a morgóst. Mint aki azon háborog, hogy nem tudja az okot, amiért ideküldték. Persze tudta a saját feladatát, legalábbis azt, amit fontosnak vélt tudni. Az, hogy szórakoztatnia kellett Sahrat, az hidegen hagyta. Megteszi, mert túl sok választása nem volt, és vagy megszokik, vagy megszökik, bár most csak megszophatja, ennyi volt a választási lehetősége. Szépek voltak a kilátások, de ezt leszámítva, minek is panaszkodhatna? Erőtlenül volt itt, az itteni Thea a jelek szerint másnak adja a figyelmét, és az a rönk, amin ül, szálkás volt, és nincs hierro, ami ezen segíthetne. Ám talán megtudhatja, hogy mitől is lett ilyen a mostani Thea, és lehetséges az is, hogy ezt megakadályozza.
Addig-meddig gondolkozott, hogy Thea már előtte térdelt. Elég gyorsan beadta a derekát, bár Karasu véleménye szerint, itt nem igen ismerték a szájmunkát…
~ Ja, nem is azt akarja.- tűnődve nézte Theat, ahogy dolgozott a lábán. Egyszerűen nem tudta hova tenni az egészet. Hogy lett ebből a csupa szív lányból egy olyan arrancar, akiben az érzelmek apró nyomát se találta eddig meg. Legalábbis azokat, amiket meg akart találni Karasu. Valami nagyon durva dolognak kellett itt történnie, és nem annak, hogy elveszik előle a jávorszarvas csontfülbevalót. Lehet annak a tagnak volt köze hozzá, Leevinek.
~ Leevi, hát milyen név már ez? Tessék, és már pirul is, meg másfelé néz, inkább foglalkozik a piszkos lábammal. Ne legyek féltékeny!? Oké, nem is az Én Theam, de mégis az, csak a régi, és nem az új, vagy a mostani. A faszom már ezekbe, az idősíkos baromságokba. Nincs végzet, csak ha bevégzed, meg egyéb marhaságok. Ha olyan szuper volt a Skynet, mi a tökért csak egyet küldött mindig vissza? Lazán vagy négyet, vagy még többet, kapják szét Conort. Ja igen, azt se lehet, mert a végén, mint kiderült, ha nincs Conor, nincs Skynet. Nesze csúcsgép, beszoptad egy kicsit. Csak eltértem a tárgytól, már megint, mint jó szokásom volt. De akkor is, miért vagyok féltékeny egy emberre? Simán le tudnám kapni a fejét egy cer… picsába, nem, nem tudnám, nincsen. Haj, lesznek még itt gondok, főleg, ha nyersen kell majd bikatökét ennem, valami beavatás miatt, brr, na akkor leszek készen.- megint csak addig járatta az eszét, még a lábára rákerült a szandál őse. Egész pofás volt, és legalább nem fog lefagyni a lábfeje, meg a talpába se fog belemenni több kavics, a szar meg annyira nem érdekli Ám, hogy annyira ne lehessen észrevenni, hogy elég másfelé jár, barátságosan mosolyog, és halkan el is neveti magát, amikor a tűzet emlegeti Thea.
- Na igen, azt nem mindenki használhatja. Elég veszélyes is tud lenni. Nekem elhiheted, bár az első, hogy így utaztam valahova, általában mást használunk a világok közti átjárásra. De hiszen Te is tud…- elharapja a mondat végét, már majdnem azt mondta, hogy; tudod. Pech lett volna, meg gond is, a filmnek is véget vethetett volna, és senki se nyerne semmit. Főleg Karasu, mert azt a; Jaj de izmos, tapasztalt barmot is ki kell ütnie a nyeregből. Hogy az egyetlen férfi Thea múltjában, Karasu legyen. De na, izmos volt, és harcban is tapasztalt, sőt, még a méretei miatt, meg a haja színe is ritka lehetett errefelé, tökéletes férfi bármelyik itteni nőnek, nem hogy Theanak.
- Na, vegyük fel ezt a nadrágot.- szavakat tett követte, és apróbb nehézségek után, de sikerült magára öltenie a gatyát. S’ mit ne mondjon, nem szabad túl sokat guggolnia, mert hamar szakadás lesz a vége. Csak a golyóit ne tolja fel a gerincébe, mert akkor piszok durva fejfájása lesz. S’ még Thea tovább keresgélt, visszaült a fadarabra, töprengeni, hogy oldja meg az egészet, ám felbukkant a menetrendszerű Sahra is.
~ Kár, hogy nem tudok meme fejet vágni, de nem mondod!? És majd kiderül, hogy tudok, vagy se. Nem szerencsekerék ez, hogy pörgessek, de elnézve a mostani tested, el tudom képzelni, hogy valamin pörögsz .- nem bírta megállni, és be kell szólnia, bár ezt még veheti Sahra elismerésnek is, és vigyorogva folytatta tovább.~ Azt gondolom, hogy jótól kérdezel ilyet. Nem tudod, mit szoktam csinálni? Ahogy esik, úgy puffan majd.- tudta, hogy nem Thea ül az ölében, de akkor is nagyot dobbant a szíve, amikor ez megtörtént.~ Ki fogom, nem kell félned… jelenetugrás?O.o - nem vágta, hogy mire is utalt Sahra, de a figyelmét ismét a múlt Thea kötötte le, aki talált egy megfelelő kabátot(?)is. Kicsit hosszabbhoz szokott Karasu, de ez is megteszi. Felállt, majd ha megkapta, akkor már veszi is fel, de amikor igazgatásra került a sor, hát nagyon zakatolni kezdett a szíve.
~ Bezzeg régen, csak vöröslöttem, most meg mindjárt kipattan a helyéből. Tényleg, ha itt meghalok, kezdhetem elölről az egészet? Lélek, hollow, arrancar? Faszt se érdekli. Inkább lássam, hogy is áll ez a kabát.- tükör nem volt, ezért csak forgott, és nézegette, elképzelte, hogyan is fest ebben az öltözékben.
- Nem rossz, nem rossz, sőt, tökéletes is. Főleg a felső, szeretem, ha kicsit hosszabb, ügyes volt, aki varrta. De félelmetes lennék?- kérdezte egy szelíd mosollyal az ajkán, miközben egyenesen Thea szemeibe nézett.- Menjünk, remélem nem kapnak frászt tőlem. Oh, és ha lehet, amit mondtam, honnan jöttem, maradjon köztünk, ha kérhetném. Nem szeretném, hogy megrémüljenek, a végén beledobnának a tűzbe.- vigyorgott, de fájdalmas vigyor volt ez. Hiába élvezte az emberi testet, a fájdalomra is érzékenyebb volt így. S’ ha most engedne az ösztöneinek, a távolodó férfi után menne, majd verekedésbe kezdene. Ám még meg kell tudnia, hogy a jelenlegi teste mire képes, legalábbis amiket tudhat egy ember is, ami kimerül a fegyverek használatában.
~ Cinkes.- lépne egyet, de enyhén összerezzent, amikor megérezte, hogy banknak nézik, mert támaszkodnak Rá. Viszont a hangtól ellágyult, egy fagyis kehelybe is bele tudták volna szedni, annyira szétolvadt.
~ Ah, de jó hallani a hangod, még mindig tudsz bókolni. De ne haragudj, foglalkoznom kell a mostani, vagy múltbéli éneddel is.- lett volna még mit mondani, de már megint Sahra volt az, aki jártatni kezdte a száját. Bár Karasu kedélyállapotán ez most nem rontott.~ Igaz? De nem aranyos? És nyugi, rajta vagyok, nem kell izgulni, ne mocskold össze Thea bugyiját.- pedig volt olyan jó segge Theanak, hogy a tanga is elfért volna rajta, de hát ha bugyit akar, akkor azt visel.
Intett a többieknek, de a tekintettével Leevit figyelte, kedve lett volna az arcába vigyorogni, de akkor csak maga alatt vágta volna a fát, majd később.
~ Fura egy zene, elég oldschool.- bár mi is lehetett volna? Ezekben az időkben ez is jó volt, arra meg főleg, hogy Thea táncolni kezdett. Megbabonázva nézte a mozgását, és némi idő után, valami fura dolog történt. Thea testét merevnek látta, és körülötte a levegő hajlongott, mozgott, táncolt. Elég fura volt a látvány, sőt, már az egész világ olyan volt, mintha vibrálna, utána már rohanó vízre hasonlított, és végül megmerevedett az idő, fokozatosan sötétült el minden Karasu körül, még végül ott állt egyedül a végtelen sötétben. Messziről morgást hallott, ami egyre erősebb lett, és végül eléállt egy lény, amihez foghatót eddigi élete során sose látott. Egyszer volt groteszk, és csodás. Szólni akart felé, de ahogy kinyitotta a száját, szavak helyett lepkék repültek ki, mindegyiküknek olyan feje volt, mint annak a lénynek, ami most látogatta meg, és mind nevettek, bár inkább volt már ez hörgés, és röhögés keveréke. Egyre közeledtek egymáshoz, összeálltak, és egy új Thea született belőlük, félig fekete, félig vörös volt a haja, a két Thea keveréke, akinek félig mosolygott az ajka, félig pedig csak közöny volt rajta, intett, hogy menjen közelebb, de Karasu minden egyes lépésénél megállította, és lépet egyet hátra, majd ismét hívta.
- Ez durva anyag…- ennyit ki tudott mondani, bár nem hiszi, hogy bárki is hallotta, vagy felfogta a jelentését, sőt, Karasu se tudja, hogy kimondta, vagy csak gondolta, és hogy mit csinál ebben az állapotban? Fogalma se volt. Reméli, hogy nem egy kecskét hág éppen.

Tárgy: Re: Emberbőrben Hétf. Júl. 08, 2013 6:54 am

A kábulatból szinte azonmód érkezik az éber állapot, ahogy Vex magához tér az erdőben, több másik férfi társaságában, akiknek valamilyen okból kifolyólag még a nevét is tudja. Mintha hónapok teltek volna el, de kissé kiesettnek érezheti az időt, bár az emlékei megvannak, ahogy a többiekkel a mindennapi rutinmunkákat végezte el, ahogy most is, fagyűjtés közben. Felfedezheti a többiek között Leevit, aki mintha továbbra is szúrós tekintettel méregetné, valamint Thea apját, és még az idősebb férfival egykorú három másik férfit. Semmit mondó témákról beszélgetnek munka közben, mint hogy milyen pletykák járnak a kis törzs lakói között, valamint hogy a gyermekeik mikor szánják rá vajon magukat a házasságra, és az utódnemzésre. Észrevétlenül kerül mellé Leevi, aki fejével int, hogy távolodjanak el az elmerült csoport mellől egy nyugodtabb helyre.
- Tudom, hogy mi jár a fejedben, látom, miként nézel Theara, de jobb, ha eszedbe sem jut… ő nem olyan lány, akit majd egyszer csak itt hagyhatsz, ha úgy tartja kedved, hogy visszatérsz a tűzön át oda, ahonnan jöttél. – Hangját visszafojtotta, azonban tekintetén látható volt, hogy nagyon is komolyan gondolja.
Ettől függetlenül nem úgy látszott, mintha fizikailag is hangot akarna adni nem tetszésének, inkább végezte tovább a dolgát, miközben, mintha megfeszült volna, nehogy meggondolatlanul cselekedjen.
- Nem tudom, hogy valójában ki vagy, de egyáltalán nem tetszik, ahogy körülötte legyeskedsz, és az sem, ahogy itt megjelentél. Haza kellene menned.
Azzal, mintha már nem is foglalkozna vele, tovább távolodott kicsit, mint aki a közelségét sem bírja elviselni. Közben ismét a jelenlegi Thea jelenik meg Vex mellett, karjába csimpaszkodva.
- Szeretnél hazamenni? – Kuncogott. – Úgy látom, nem örül mindenki az itt létednek, de neked valami teljesen másra kellene figyelned közben. Rolling Eyes

Azzal kámforrá foszlott, mintha ott sem lett volna addig, és hallhatóvá vált a csendes dúdolás, ami az amúgy nem túl élénk erdő fáiról visszaverődve betöltötte a helyet. Néhány madár szállt fel hangos szárnycsapásokkal, így Leevi is arra kapta fejét, amerről a zajok érkeztek, s egy cifrát káromkodott az ismerőst felfedezve. Nem is azért, mert nem kedvelte volna a felbukkanót, sokkalta inkább a távolban legelésző néhány jávor miatt, akik között nem rég született borjak is voltak, ez által a felnőtt állatok sokkal feszültebben kémlelték a környezetet.
- Hol hordja a szemét?! – Azzal a lendülettel a néhány méterre elhelyezett, biztos, ami biztos alapon, magukkal hozott falándzsák felé nyúlt, és gyors mozdulatokkal a lány felé szaladt. – Thea! - Nem úgy tűnt, mintha hallotta volna, viszont az állatok felfedezték, és a legtöbb menekülőre fogta, kivéve a vezérbakot, aki valószínűleg csak rá akart ijeszteni a felbukkanó veszélyforrásra.

Nem igazán tudtam, hogy az utóbbi idő helyzeteit miképpen is kezeljem, főként Karasu érkezésével, aki kicsit felbolydította az eddigi élet csendes folyását. Mostanra teljesen beilleszkedett, azt hiszem a többiek nem csupán elfogadták, és megtűrték, de meg is szerették. Úgy tűnt az sem zavarta különösebben őket, hogy mennyire különbözik is tőlünk, vagy, hogy fogalmuk sincsen, honnan érkezhetett, elég volt számukra, hogy én megbíztam benne. Bár ezt sem értettem különösebben, hiszen semmilyen magyarázatot nem fűzött a továbbiakban itt létének okához, még sem éreztem semmi tartást felé, szívesen segítettem beilleszkedését, ahol tudtam, annak ellenére, hogy ezt egyesek nem nézték jó szemmel.
Tavasz volt, én pedig az erdő mélyét jártam, hogy néhány zuzmót gyűjtsek egy főzethez. Gondolataimba merülve észre sem vettem a magányos jávorbikát, aki tőlem néhány méterre szintén azon munkálkodott, hogy élelmet szerezzen, egészen addig, míg fel nem fedezett engem. Nem tudom, hogy pontosan hogy is történt. A patadobogásra, vagy egy kiáltásra figyeltem e fel, de már csak a felém vágtató, majd elrugaszkodva rám rontó állatot láttam, szemében a félelem és agresszió különös keverékével. Nem sikoltottam, csak behunytam a szemem és felkészültem a fájdalomra, és arra, hogy a huszonhatodik születésnapom előtt, vénlányként halok meg. Másodpercekig nem történt semmi, aztán egy kezet éreztem a vállamon.
- Mostmár minden rendben - a bársonyos hang végigfutott a gerincemen, megborzolva az idegvégződéseket.
Felpattant a szemhéjam, s a fiatal férfi nézett vissza rám, akit néhány hónapja még én mentettem meg a biztos haláltól. Meleg mosoly ült az arcán, amivel valószínűleg engem akart nyugtatni. A jobb oldalamon állt, előttem pedig alig fél méterre a jávor feküdt holtan. Elfordítottam a fejem, nem akartam látni, hogy az óvatlanságomnak egy ilyen gyönyörű állat az ára. Felfedeztem Karasut is, próbáltam én is mosolyogni, mintha minden rendben lenne, de közben mindenem reszketett, és éreztem, ha Leevi nem tartana, összeesnék. Addigra értettem meg, hogy az életem a hajszálnál is vékonyabb szálon függött, és csak az istenek jó akaratán, és a férfiak közelségén múlott, hogy nem kellett ismételten felkapaszkodnom a világfán. Érkező apám magához ölelt, és minden létező tagomat végig tapogatta, mintha csak gyermek lennék, és annak is éreztem magam. Gyámoltalannak, törékenynek, aprónak a világ dolgaihoz képest, ahogy még sosem. A mindennapjaim nagy részében találkoztam a szellemekkel, gyógyítottam segítségükkel, mégis csak most értettem meg, hogy az élet milyen törékeny és rövid, még ha fiatal is az ember.
Azt hiszem, sosem felejtem majd el ezt a napot, kicsit el is pirultam, ahogy még éreztem Leevi kezének melegét, de próbáltam nem arra figyelni, és csak betudni a sokk utóhatásának. Valahogy minden eltompult körülöttem, mintha a valóság egy másik síkjára kerültem volna, és csak egy burán kívülről bámulnám az ott tartózkodókat, akik próbálnak valamiképpen életet lehelni belém, és visszacipelni a táborhelyre.

- Nem sokon múlott, igaz? Szeretnéd látni, hogyan is halt meg? Nagyon drámaira sikerült, meg kell hagyni, rendezni sem lehetett volna jobb véget… - Kuncogott Vex fülébe Sahrazad. – Igazából úgy tűnik, itt is megfigyelő vagy, még ha közelebb is kerültél hozzá… Mondd csak, melyik Thea kellene? Hazavinnéd az emberi énjét, és a tornyodba zárnád, vagy inkább a jelenlegit szeretnéd visszakapni, akiről nem igazán tudhatod, min is járhat a szép buksija?

Tárgy: Re: Emberbőrben Hétf. Júl. 15, 2013 8:10 am

Tisztán emlékszik, hogy nem is olyan rég, még valamitől betépve képzelt mindenfélét, amikről jobb, ha nem is beszél, és próbálja elfelejteni azokat a hallucinálásokat. De most mégis, itt van ébren, frissen, tisztán, és fogalma sincsen arról, hogyan is. Pedig vannak emlékei arról, hogyan illeszkedett be, dolgozott egyűt a többiekkel, hogyan akart néha kettesben komolyabban elbeszélgetni Theaval, de Leevi mindig sikeresen megakadályozta az ilyen törekvéseit. Komolyan, ha nem akarná magának Theat, akkor már rég tarkón vágta volna Leevit, hogy szedje már fel Theat, mert ez már marha unalmas, hogy kerülgetik egymást, mint a sunyi macska a tejfeles bödönt, várva a megfelelő alkalomra. Na az, ami nem fog sose eljönni. Talán ideje lenne elbeszélgetni Thea drága apjával, hogy vegye kézbe a lánya sorsát, és adja hozzá kettejük közül egyiküknek. Ha jól tudja, itt a nőknek nem sok beleszólása van a dolgokba. Habár Karasuval lehet rosszabbul járna, mivel talán egyszer valahogy csak sikerül hazajutnia, bár ahhoz egy jó kis részt kell csinálnia, ami meg még nem is olyan egyszerű mutatványnak ígérkezik. Habár, akkor ez az időkiesés, vagy éppen időugrás lehet magyarázat is. A sorozatokban is élnek ezzel a lehetőséggel, igaz, ott az évadok közben nem lépik ezt meg, hogy kapásból hónapokat ugranak. Inkább csak napokat, és a nagy finálé után van az a pár év, vagy hónap előre. Mindenesetre nem annyira érdekes, ez utalhat arra, hogy a kedves néző, marhára unhatja magát, ha ilyeneket csinál. De legalább valami borotvát is adhatott volna. Az eddigi törekvései, hogy az arcát fedő szőrtől megszabaduljon, elég elvetélt ötletek voltak, majdnem a bőrét is sikerült lenyúzni. Így most némi borosta fedi be az arcát, hála a génjeinek, olyan hamar nem nő a szakálla. Na, de vissza a munkába, némi fát szedegetni, este hideget mond a falu vagy tábor időjósa. Egy jópofa vénlány, aki mindig panaszkodik a derekára, ha az éjszaka jóval hidegebb lesz. Most se állt be a szája, készülni kell az éjszakára. Jót mosolyog ezeken az emlékeken, még nem kerül mellé Leevi, mindjárt kicsit fagyosabb lett az a mosoly. De persze követi, mert tartani nem tart a férfitól. Talán ha pár héttel korábban keresi meg, akkor lehet verekedés is lett volna belőle, de most, most nem. Idővel a cigi iránti vágy is eltűnt. Most csak unott arccal nézi Leevit, szerinte most se lenne ellenfele, még így se, hogy nem rendelkezik az arrancar erejével.
- Szerintem meg nem tudod, mi is jár a fejemben. Hogy máshogy nézhetnék Rá? Mindkét szemem megvan, fél szemmel nem nézhetem. Azt se felejtsd el, hogy Ő volt az, aki a szárnyai alá vett, amikor megérkeztem. Leevi, ha tudnád azt, amit én tudok, a legkevésbé se a személyem zavarna, és nem féltékenykednél feleslegesen.- lassan elmosolyodott, és provokálóan rákacsintott Leevire. Bár tudja jól, hogy verekedni sose tudott olyan jól, de hamar fel tud kapni valami nagyobb botot, amit használhat kardnak, ilyen esetben pedig, kevés ellenfele akadt. Azt már tudja, hogy csak az arrancar léttel járó erőket vesztette el, de a tudását az nem.
- Elhiheted, nem is akarod tudni, hogy ki vagyok, mi az igazi valóm. De még dolgom van, addig nem igen mehetek el, de mondtam, ha nem tetszik az, ahogy Theaval viselkedek, nos, a lehetőség előtted is megvan. Nem foglak akadályozni ebben.- miért is tenné? Itt az emberi Thea van, nem az, akit ismer, hiába kedveli, de nem ismeri annyira, mint a másikat. Amibe ha jobban belegondol, Őt se ismeri, de azt tudja, hogy kihez húz inkább a nem létező szíve. Persze meg is kell jelennie annak is, aki az egészért felelős, csüng, mint egy kis majom.
~ Még dolgom van itt, addig sajnos sehova. Figyelnék én, csak ne mindig ilyen szarságokat mondanál.- de persze lehet is Vele beszélni, már megint úgy tűnt el, ahogy megjelent, váratlanul, kámforrá. Remek, akkor most mit csináljon? Szedje tovább a fákat, vagy inkább figyeljen arra az igen ismerős hangra? Pontosan azt fogja tenni, már az, hogy Leevi megindult, és még káromkodik is, nem sok jót jelent. Karasu is felkapott egyet a lándzsák közül, amit egy élesebb kard nevetve vágna ketté, de most ezzel kell beérnie. Egy megvadult állatot még le tud vele teríteni, és amúgy se nagyon kell másra használnia itt, és ahogy volt, Leevi után iramodott. Utálja ezt az egészet, hogy emberi testben kell lennie, lassú, mint egy csiga, sérülékenyebb, és leginkább azt utálja, hogy nem tud rendesen megborotválkozni. Talán mégis csak jó lenne egy szál cigi. Ráadásul Leevi is lehagyta, így már csak a végére tudott odaérni. Szerencsétlen jószág leterítve, Leevi hősként tetszelgett, és bár próbálta viszonozni a mosolyt, nem lett valami meggyőző, inkább odalépdelt a leterített vadhoz, megemelte a lándzsáját, és az állat nyakába döfte.
- Jobb biztosra menni. Nincs veszélyesebb a sebzett vadnál. Na meg a hús mindig jól jön.- mondta már némileg vidámabban, de ha lassan nem fog történni valami, amivel kezdeni is tud valamit, akkor az unalom fogja megölni, és nem akar itt megpusztulni, a múltban semmiképpen. Hiányzik a PS3 a zene és a többi szórakozásra használt cucca. De itt az egyetlen buli lehetősége az volt, hogy vagy betépett, vagy vadászott. S’ ahogy elnézi, magasról szarnak most a fejére, mindenki Theaval van elfoglalva. Már várja, hogy lesz Leeviből a hős, és a többi szarság, előre rosszul van ettől.
~ Hát nem sokon, és köszi, de nem élnék ezzel a lehetőséggel, nem szeretem a spoilereket. Egyébként meg nem mondtál újdonságot. Gyorsabb volt, mint Én. Az emberi testnek akad pár előnye, de több a hátránya, lassúság, hamarább kifáradok, eh, szívás ez a lét, miért nem a másikat választottam?- morog egy sort, miközben nézegeti a leterített vadat, hogyan is kéne elvinnie, megvan egy jó pár kiló, és egyedül lehet nem olyan sokáig bírná el, és megrogyna a súly alatt.~ Ezt még kérdezned kell? Még jó, hogy a jelenlegit, nincs bajom az élővel se, sőt kedvelem, nagyon is, de Ő nem Thea. Nem az a Thea, akit ismerek, aki kell nekem. És szerinted nem tudom? Nagyjából Pocsikcincérezik, és hasonló érthetetlen dolgokat mond, vagy éppen gondol. Na, de most hogy tovább?- ezt két dologra értette, Sahrara és a kiterített hústömegre, bár az állatra már van terve, megragadja a lábánál fogva, és húzza maga után, ennyi. Sahra meg majd kitalálja, mit is akar, de Karasu addig is eltereli ezzel a figyelmét az egész hülye történetről. Nem tudja milyen filmet fog ebből kihozni, de az biztos, hogy nem ülne be rá, és nézné végig. Túl sok benne a féltékenykedés, és hiába nem ismeri be Vex, nem csak Leevitől ered ez, de Tőle is Karasunak rosszabb, mert a múltbeli, és a mostani Thea is kell.

Tárgy: Re: Emberbőrben Csüt. Feb. 20, 2014 10:37 am

Olyan furcsa volt minden történés, úgy éreztem, hogy az előttem lepergő életemmel nem lehetek teljesen elégedett. Kicsit zavartan éreztem magam a faluban a többiek gondoskodásától, hiszen ténylegesen nem történt semmi bajom, előbb jött a segítség. Feszültséget éreztem azonban, ahogy Karasura és Leevire tévedt a tekintetem, de rögtön le is sütöttem azt, kissé elpirulva. Rossz előérzetem támadt, de talán nem is miattuk, sokkal inkábba zsigereimben éreztem, mintha valami baljós közeledne, anélkül, hogy erről bárki tudna. Talán csak a zord idő közeledtét érzem, de ennyire nem tartottam öregnek magam, mégis reménykedtem, hogy csupán ennyi lehet, és nem több, bárcsak ne volna több…

Vex követte a többieket, maga után húzva az elejtett jávorszarvast, majd mikor némileg lecsillapultak a kedélyek, ketten segítettek neki, hogy előbb meg tudják nyúzni az asszonyok. Miután elvégezte a dolgát, valahogy hirtelen egyedül maradt, a falu egyik fele a szarvassal bíbelődött, míg a másik felváltva tapogatta Theat, meggyőződve róla, hogy valóban rendben van-e.
- Szeretnéd te is megfogdosni, mi? – Hallotta maga mellől Sharazaad hangját, aki ezúttal hozzá sem ért, csupán megrázta a fejét. - Tudod nagyon vicces nézni, ahogy hárman szerencsétlenkedtek, de igazából egyikőtök sem tesz semmit, bezzeg a mostani Theaval fele ennyit sem cicóztál… - Kicsit megforgatta szemeit is, és halkan elkuncogta magát. – De, csak hogy lásd, én azért kedvellek, elmondok neked valami igazán frappánsat, ha válaszolsz egy kérdésemre. Megmentenéd-e a haláltól a múltbéli Theat, ha tudnád, hogy így sosem jön létre a jelenlegi, de őt elviheted magaddal?

El-elszunnyadtam, de tudtam, hogy még van időm a vacsora előtt. Nem is volt rossz, hogy ilyen korán vissza kellett térnünk, észre sem vettem, hogy ennyire kimerültem volna. Talán éppen ezért gondoltam olyan furcsa dolgokat nem sokkal ezelőtt, és bizonyára ezért nem tudtam a tekintetem a férfiakon tartani. Bár mért is kellett volna, elvégre nem illik az ilyesmi, még ha ők már nem idegenek. Mély levegőt vettem, majd egy nagy sóhajjal engedtem útjára. Ó, égi szellemek, igazán segíthetnétek abban, hogy néha megmagyarázzátok, hogy mit is szeretnétek üzenni!
- Na ide skubizz pőcsikleső, nincs sok időnk!
Majdnem felsikoltottam a hangra, hiszen egyáltalán nem volt ismerős, azonban egy apró kéz volt a szám előtt. Ahogy felnéztem, egy velem nagyjából egy magasságú nő állt az ágyam felett, haja vörös volt, és az arca… annyira emlékeztetett valakire, biztos, hogy láttam már korábban! De nem is ez volt a lényeg, hanem hogy egyáltalán mit akarhat tőlem, még csak segítséget sem tudtam hívni, ahogy visszaszorított a fekhelyemre. Nagyszerű… ma másodszorra akarnak magukhoz szólítani a szellemek, csupán ezúttal valószínűleg sikerülni fog nekik.
- Nincs emocionális okom a segítségre, de most kapsz tőlem lehetőséget, hogy ne baltázd el. Karasu olyasmire készül, ami nem éppen eszes dolog, meg kell állítanod, mielőtt mindkettőnket eltesz láb alól.
Nem értettem, hogy pontosan mit akarhat, fejemben a szívem hangos dobogása visszhangzott főként. Ráadásul nem olyannak ismertem Karasut, aki bárkinek is ártana, hiszen számtalan lehetősége lett volna már rá, mégsem tett semmi ilyesmit. Ráadásul oka sincsen rá, akkor mégis mire fel ez a figyelmeztetetés. Nyögdécselve vergődtem alatta, míg sikerült egy kicsit eltávolítanom a kezét a számról.
- Mégis ki vagy, hogy csak úgy ilyesmiket mondj? Nem is ismered!... – Folytattam volna, de akkor olyan csapást mért a gyomromra, hogy bent akadt a levegő, majd visszafonta kezét a számra. Aljas egy nőszemély, az már biztos. .__.
- Bármilyen kevéssé is tűnik valósnak, egyszer majd én leszel, már ha nem patkolsz el idő előtt, vagyis, ha a megfelelő időben elhunysz. Nem fogok regélni, vajmi csökött az időnk, az én szándékaim nem ártalmasak, ha azt teszed, amit…
Azzal el is tűnt, befejezetlenül hagyva a mondatot, én pedig tovább próbálkoztam azzal, hogy ismét levegőhöz jussak, ami lassan sikerült is. Mélyeket lélegeztem, és megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, és tisztázni, mi is történt az imént. Csupán azért nem véltem kósza látomásnak, mert az általa okozott fájdalom nagyon is valós volt, túlontúl is az. De tényleg segíteni akart, és egyáltalán mi volt ő? Vajon onnan érkezett, ahonnan Karasu is? A férfi sosem mesélt arról a vidékről, de Leevi sem… talán több van itt, mint amit el akarnak mondani nekem, lehet egymást is ismerik, ezért olyan jelentőségteljes minden pillantás, amit váltanak? Már nem tudtam igazán mit is kellene gondolnom, homlokomhoz szorítottam a kezem, majd egy hirtelen elhatározástól vezérelve gyorsan felöltöztem.
Kilépve a jurtából tekintetem két alakot keresett, nem is igazán foglalkoztam mással, és valahogy sikerült Karasut felfedeznem. Több se kellett, arra indultam, és bármit is csinált, olyan határozottan ragadtam karon, hogy eszébe se jusson ellenkezni. Közben sikerült Leevit is kiszúrnom, a többiekkel ellentétben nem a lakomára készült, hanem az erdő szélén egy fának támaszkodva állt. Nem is volt baj, hogy így eltávolodhattunk a többiektől, mert legalább zavartalanul nekik szegezhetem minden kérdésemet. Elérve a másik férfit, az először csodálkozóan, majd szúrós szemmel nézett ránk, mintha valami rosszat tettünk volna, pedig semmi ilyesmiről nem volt szó, elérve lecövekeltem előtte, és Karasut is elengedtem.
- Először is szeretném megköszönni nektek, hogy itt lehetek, és nem a nagy szellemek oldaláról kell figyelnem a történéseket. A következőkben viszont rengeteg kérdésem lenne, mert olyan látomásom volt, amit nem igazán értek így. – Mindkettőjükre jelentőségteljesen néztem. – Ismeritek egymást? Egy helyről jöttetek? Miért váltotok olyan jelentőség teljes pillantásokat, van ennek valami köze a törzshöz?
Arra nem mertem rákérdezni, hogy valóban gyilkos szándék lakik-e Karasuban, és ha ugyan onnan érkezett, vajon Leeviben is? Valahogy nehéz volt elhinnem, nem akartam, hogy így legyen. Furcsán elszántnak éreztem magam, de még mindig ott bujkált bennem az a rossz érzés, hogy valami készülőben van, sokkal inkább rossz, mint jó.

- Nem édes, ahogy kérdőre von? :3 – Búgta Sharaazad Vex fülébe. – Valahogy szimpatikusabb, mint a jelenlegi… nehéz elképzelni, hogy ebből a nőből valami teljesen más lett, nem igaz? Megtartod, vagy valami egészen mást szeretnél? Tikk~takk… Tikk~takk…

Tárgy: Re: Emberbőrben Csüt. Feb. 27, 2014 8:43 am

Elég szívás így az ereje nélkül, egy akkora dögöt, mint az a jávor volt, régen gond nélkül el tudta volna vinni bárhova, még akár egy kézzel is. Most pedig? Most majd lefossa az inát is, még húzza maga után. Lehet mégse volt annyira jó ötlet az, hogy emberként csinálja ezt végig. Az elején még élvezte minden percét, csak az elején. Most már szembesült minden hátrányával is. A fájdalom rosszabb, és jobban ki van téve az időjárásnak, nem beszélve arról, amik régen olyan természetesek voltak. Mint a borotválkozás, vagy a WC papír. Mit nem tudna adni egy tekercs selymes, puha papírért. Nem volt jó, amikor elsőnek valami olyan levelet talált, ami csípte a valagát, de legalább ezt hamar megtanulta. De a borotválkozás, azzal mennyit szenvedett, mire végre sikerült az arcáról leszedni a szőrt. Kipróbált mindent, sárt, nyersen, mindent, végül egy kis habos vér, meg pár egyéb dolog keverékéből sikerült csinálni valamit, ami hasonlított a habra, és csak egy éles csont kellett, volt szakáll, nincs szakáll. Bár az első pár alkalommal inkább az arcát szabdalta, de csak megoldotta valahogyan.
~ Francba, a rohadt életbe. De jó lenne valamit püfölni, vagy nem tudom, egy kurva cerot küldeni valamerre, egy hegyre is akár, de ha nem tudom kiadni valahogy a feszültséget, akkor a végén a környék vadállománya fogja bánni.- mert hát az erejét elvesztette, de nem a tudását. A teste még emlékszik a mozdulatokra, arra, hogyan is kell forgatni egy fegyvert. Jobb híján pedig nem csinál a szabad idejében mást, persze amikor van ideje, és nem zargatja senki, akkor azon munkálkodik, hogy Orgo másolatát megcsinálja. De az itteni anyagokból nehézkesen megy. Mire talált megfelelő csontokat, és egy jó fát is, ami elég erős, és nem hasad szét, amikor belerakta a megcsiszolt csontokat, kész szenvedés volt, de végre kész van. Ha visszaért a táborba, akkor biztosan nekikezd a forgatásának. Ami lehet korábban megfog történni, mint remélte, mert jött a segítség. Legalább már haladtak, és mire kész lettek feleszmélt, hogy megint egyedül maradt.
- Ja, persze, szívesen, hogy elhoztam ide. Nem, tényleg nem kell megköszönni. Oh kérlek, mondom hogy nem.- motyogta magának, mivel már senki se volt a közelében. Pontosabban senki olyan, aki ember lett volna. Kíváncsi, hogy vajon akkor is nézi Sharazaad, amikor egyedül van Vex, és magával foglalkozik, esetleg amikor a jégcsapnövesztő hideg vízben tisztálkodik. A kérdésére pedig elsőnek csak a szemeit forgatja.
~ Lehet, de legszívesebben a nyakadat fognám körbe, nem sokáig, csak még kapsz levegőt, és utána egy kicsit, hogy biztosra menjek. Amúgy meg mi a gond ezzel? Nem te kértél valami szórakoztatót? Nesze, megkaptad, egy romkom, izgulhatsz és nevethetsz is miközben várod, ki zsákolja be a csajt. Mert a mostaninál nem volt semmi olyan, hogy nem mondhatom el neki mi vagyok, és pár ilyen apróság, némileg egyszerűbb volt.- hallatszik a hangján… vagy gondolatain, hogy nem a legjobb a kedve. Amit csak tetéz Shara a kérdésével. De gondolkodóba is ejtette Karasut. A 22-es csapdája, vagy nem, itt bizony könnyen veszíthet. Hogy szakadna rá az ég Sharara.~ Mármint hogy vihetem el? Élve, vagy hollowként? De… nem, és ezután tuti, hogy a fejemet fogom a falba, vagy fába, legyen itt akármi, de nem. Ha olyan maradna, mint most, nem hiszem, hogy élvezné azt az életformát, amit mi élünk, akkor inkább maradok, és vigyázok rá, ha ez nem megy, annak a pöcsnek szólok, hogy figyeljen rá végig. Meg most akkor ez rendezői változat? Hogy mindig beleszólsz, hogy úgy legyen, ahogy elképzelted. Na, inkább menj vissza, és nézd tovább a showt, most dolgom van.- reméli el is hessegette Sharat, és mehet a dolgára, a saját Orgojához, ami nagyon nem úgy néz ki, mint remélte és kis jóindulattal lehet Orgonak hívni, de jobb, mint a semmi. Megy is, és a nap hátralévő részét végig gyakorolja valami félreesőbb helyen, elég távol, hogy ne zavarják, de elég közel, ha kellene.
Már órák óta forgatja a fegyverét, legalább így valamennyit le tud vezetni a felgyülemlett feszültségből, és még régi, jó kis emlékeket is visszahoz. Amikor még úgy élt, mint a 4. azok voltak a szép napok, de lehet csak a PS hiányzik, meg a cigi, de hogy az mennyire. Marhaság, ha valaki azt mondja, hogy leszokott róla. Francokat, csak egy időre abba lehet hagyni, a vágy megmarad utána. Karasutól pedig csak úgy megvonták a cigit, még jó, hogy megmaradt, nem fokozatosan tette le.
- Orgo, jó kis Orgo. Milyeneket aprítottunk régen, emlékszel? Már hogyne emlékeznél rá… És kész, azt hiszem, kicsit meg fogok kattanni, ha már egy csont és fa, hárompengés kaszához beszélek… bár régen meg az igazihoz, de az se válaszolt… na mindegy.- folytatta a gyakorlást, természetesen félmeztelenül, a testén már elég sok víz volt, folytatta volna tovább, akár a mai nap hátralévő idejében is, de Thea félbeszakította. Igaz, elég lényegre törően, annyit tudott hamarjában tenni Karasu, hogy felvette a földről a kabátját, és ment Theaval. Sajnos nem oda, ahova remélte, hanem Leevihez, akinek a pillantását viszonozta Karasu. Azt garantálni tudja, hogy ha nem végi meg Theat, akkor megöli. Persze ilyenkor tud megjelenni Shara is, pedig már rákészült a válaszra Karasu. De azért még a kabátját felveszi végre, így már kezd fázni.
~ Nagyon az, tényleg az, és ja, elég durva elváltozás, azt mondhatom. De most megint mit akarsz? Már megkaptad a válaszomat, ha akarod maradj, és nézd élőben, ha nem, akkor a nagyképernyőn.- ingerülten beszélt Sharaval, majd mosolyt erőltet magára, és felelt Theanak.
- Elsőnek szívesen, másodjára. Milyen látomásod? Mi volt benne?- lehet, hogy Shara már a mostani Theat is bevonta a játékába? Kavarni akar a lapokkal? Elég szemétség lenne a részéről, bár tekintve, hogy mit csinált eddig, ezen meg se kéne lepődni.
- Vele!?- mutat Leevire.- Dehogy ismerjük! Véletlenül se onnan jött, ahonnan származok, még csak az kéne.- de ha mégis, akkor csak valami jelentéktelen kis hollow lehet, vagy egy utolsó arrancar.- Ami azt illeti… nem sok köze van a törzshöz. Hozzád van köze. Ha nem vetted volna észre, mindketten táplálunk valamilyen érzéseket feléd. Gyengéd érzéseket, ez az oka, annak, ahogy nézzük a másikat, bár Leevi talán kicsit túl is játssza a féltékenységet, ez van sajnos. De csak nekem tud magyarázni, tenni pedig nem tett eddig semmit, csak a szája járt.- inkább elmondja az okot, derüljön csak ki, remélhetőleg így már Thea is képet kap, és talán dönt is, hogy mit akar, na meg Shara is nézhet egy kis drámát.

Tárgy: Re: Emberbőrben Szer. Jún. 18, 2014 12:29 am

Kezdtem egyre zavarodottabban látni a dolgokat, nem tudtam volna megmondani, hogy tulajdonképpen mi is történik körülöttem, és sajnos Karasu és Leevi sem segített ebben igazán. Gyengéd érzelmek, és mindketten, mégis miféle tréfa az ilyen? Persze egyikük arcán sem láttam olyat, ami nem a komolyságra, és az őszinteségre utalt, sőt, mintha Leevi mérgesen pillantott volna Karasura, de ez valahogy akkor is hihetetlen volt. A homlokomhoz nyomtam a kezem, mintha ezzel rendet tehetnék a fejemben, de sehogyan sem sikerült, egyre inkább kavarogtak benne a gondolatok, a történések, az arcok, mintha csak egy füstfelhőbe keveredve kúsznának rajtam végig.
Minden olyan furcsának hatott, ráadásul a korábbi lányt sem tudtam igazán hová tenni, vagy megfogalmazni, hogy miről is lehet szó. Vajon mire gondolhatott, amikor azt mondta időben meg kell halnom, vagy akkor, amikor Karasura tett megjegyzést, hogy hibát készül elkövetni. Miféle hibát? Talán nem ezen kellett volna törnöm a fejem, hanem azon, hogy miként is válaszoljak nekik, vagy egyáltalán mit gondoljak a kialakult helyzetről, azonban nehéz volt elvonatkoznom a furcsa történés miértjének kérdéséről.
- A látomásban? – Néztem zavarodottan, visszautalva a korábbi kérdésére, így halogatva kicsit a kitörni készülő vihart. – Egy vörös hajú nő volt, kifejezéstelen arccal, erőszakos fellépéssel, és talán még nálam is alacsonyabb volt. – Gondolkoztam el, és soroltam fel ismertető jegyeit, de arról nem beszéltem, hogy miket is mondott, valahogy az volt az érzésem, hogy jobb, ha megtartom magamnak.
Lehet, hogy még sem kellett volna azonban így tennem, mert a következő pillanatokban felgyorsultak az események, és Karasu mögött felfedeztem egy alakot. Kissé arrébb mozdulva láthattam, hogy a kósza, halvány körvonal szinte megszólalásig emlékeztet a korábban látott alakra, így felemelt ujjal, hangtalanul mutattam a férfi mögé. Azonban úgy tűnt, nem értik, miért is mutogatok, és ők maguk nem sokat látnak belőle, miután arra fordultak, amerre felsejleni véltem az alakot. Megdörgöltem szemeimet, de tudtam, hogy nem lehetett hallucináció, vagy kóbor látomás, mert nem kértem jelenleg útmutatást, és a szellemek nem szoktak emberi alakban megjelenni. Visszafojtott lélegzettel pislogtam vissza a két férfira, akik engem néztek, talán vártak is arra, hogy az elhangzottakra reagáljak valamiként.
- Én… - Igazítottam meg zavartan hajamat. – Nem tudom, hogy mit kellene jelen helyzetben válaszolnom, annyi minden történt ma! Ráadásul… ott van! – Kiáltottam egy ismét feltűnő vöröses derengésre, és ezúttal már utána is eredtem, mert messzebb tűnt fel, az erdőben egyre beljebb haladva.
Nem figyeltem, hogy követnek-e, mert sokkal jobban érdekelt, hogy mire kellene véljem ezt a dolgot. Szaladtam, hogy utolérjem, nem törődve, hogy mennyire hagyom el törzset, vagy mekkora zajt csapok, csak meg akartam érteni a derengést, tudtam, hogyha sikerülne tényleg meglátnom, mi is az, csupán ez jelentene jelen pillanatban megnyugvást számomra. Hogy mi is hajtott egyre tovább? Bár tudnám…

- Nem tudod mi fog történni, ha így teszel… - A hang Sharaazadtól érkezik, ám már sokkal jobban kihallható, hogy nem hasonlít Thea hangjára.
- Bölcsebben tétetne tennenmagadtól, ha pőcsiklesőd elnémulna! – Nem csak a kifejezések jöttek egyértelműen az arrancartól, de már alakja is kivehető volt a fák között, ahogy alig pár méterre megközelítette a másik lány.
Közben azonban mintha kettévált volna, azonban a másik alak szép lassan formálódott át. Alakja megnyúlt, bár nem lett sokkal magasabb, talán, ha két fejjel, haja megnőtt bordósan sötétvörös színre váltva, tincsei pedig kószán göndörödtek mindenfelé. Mindkettőjük testét a Las Nochesben megszokott fehér egyenruha fedte, a magasabb azonban teljesen ismeretlennek tetszett, szinte mindenkinek.

Szinte tátott szájjal figyeltem, mi is történik pontosan, mert az efféle történéseket mindig úgy láttam ez idáig, hogy meditációval a szellemvilágtól kértem segítséget, a világfa megmászása nélkül még nem jelent meg számomra sose szellem. Márpedig efféle csodák tételére más nem képes, csupán a nagy szellemek. Talán eddigre értek oda, vagy csak most vettem észre a két férfit is, azonban mielőtt bármit is tehettek volna, eléjük tartottam kezem.
- A nagy szellemekre ránézni sem lenne szabad, jobb, ha nem haragítjuk őket magunkra! – Szememben egy kis félelem is csillogott, mert bármennyire is kíváncsi voltam arra, hogy mi is történt pontosan, nem felejthettem el, mikre képesek a haragos szellemek.
- Olyasmit tesztek most, aminek következményeivel nem vagytok tisztában! – Hallottam hangját az egyik jelenésnek, és ijedten hátrébb is húzódtam.
- Nem akartunk magunkra haragítani égi jelenés, kérlek, kegyelmezz nekünk, és kiengesztelünk… - Hajtottam meg felé fejemet, hátha sikerül ezzel annyira megbékíteni, hogy legyen lehetőségünk egérutat nyerni, bár nem mintha elmenekülhetnénk egy szellem elől.
De olyan megdöbbentő dolgot tett ekkor, amire nem is számítottam, egyszerűen nevetni kezdett. Nem gúnyosan, viszont valamiért nagyon rossz érzésem támadt a nevetésétől, és az egész helyzettől is, mintha valami nagyon rossz készülne. Közben a másikra is ránéztem, aki korábban is megjelent előttem, de ő a másik szellemmel volt szerencsére elfoglalva, nem is igazán törődött velünk, hanem egyszer csak elrugaszkodott a földtől, és lábbal a vörös nőnek ugrott. Valószínűleg az sem számított erre, mert benn akadt nevetése, és a lendülettől elterült a lehullott levelek között, a lány pedig felé magasodott, így itt lett volna a lehetőség, hogy meglógjunk, azonban a két férfinak láthatóan ez esze ágában sem volt.
- Ezt még megbánod! Leevi, mire vársz még?
Nem értettem, hogy mért szólítja meg a férfit, hiszen ő nem tett semmi rosszat, és előre lépésére utána akartam kapni, azonban erre esélyem sem volt, mert, ahogy találkozott tekintetünk, láttam, hogy jobb, ha meg sem próbálom. Fájdalmat láttam ott, és kétségbeesést, de nem tudtam felfogni, vajon mi dolga lehet a szellemmel, és miért nem mondta el eddig, hogy képes ilyesmire is? Az események azonban pörögtek, nem állhattam meg gondolkozni, mivel a nő felszólítására a másik lány Leevire emelte tekintetét, és szinte azonnal támadásba lendült, bár úgy tűnt a férfit sem kellett féltenem. Számomra teljesen érthetetlen nyelven mormolt valamit, alakja pedig szinte abban a pillanatban változott meg, és lett a nagy farkas szelleméhez hasonlóan állatias. Csak néztem megnyúlt végtagjait, a karmokat, és a barna szőrt, ami hajához hasonló színben borította immár szinte az egész testét.
- Várjatok! – Lábam szinte magától mozdult, mert legyen bármilyen fura, tudtam, hogy az a valaki Leevi, és nem akartam, hogy baja essen.
Kezem azonban éppen hogy csak összeért a másik lányéval, szinte magába szippantott, ahogy kivált belőle a másik nő. Behunytam a szemem, és vártam, hogy a szellemvilágba kerüljek, hiszen mi más történnek, ha egy szellem ragadja el az ember lányát? Reméltem, hogy ez alatt az idő alatt legalább a két férfinek sikerült időt nyernem, hogy megmeneküljenek.

Mind két arrancar megállt a mozdulat közben, hiszen egyikük sem volt ilyesmire felkészülve, s a hirtelen egyesüléstől Thea egyszerűen térdre rogy, miközben Sharaazad ismét felnevet. Továbbra is farkas alakban állt Leevi a térdelő lány mellett, akire hol aggódva tekintett le, hol pedig félúton megállt keze, hogy megérintse.
- Mi lesz már? Nem ezt akartad? – Nevetett tovább a nő, majd Vexre emelte tekintetét. – Ő a társrendezőm volt, mert úgy szerette volna az emlékeiben élő Theat, de a mostani nélkül nehéz lett volna visszahozni az igazit… No, ne nézz így, igazán nem mondhatod, hogy nem vagyok kedves az alattvalóimmal, ha kérnek tőlem valamit. – Közelebb lépdelt Leevihez, és mint egy kutyát, úgy lapogatta meg. – Az ilyesmit meghálálják.
A férfi nem szólt egy szót sem, csak Theat figyelte, aki a földön ülve ringatta magát, de nem adott ki se hangot, és úgy tűnt teljesen elmerült a saját kis világában. Sharaazad tekintete élesen villant, és egy karlendítéssel megütötte az arrancart, aki a lendülettől több métert esett hátra, egy fában megakadva, és fájdalmasan az alatt összerogyva.
- Az ajándékot illik megköszönni, de te még sem tudtál semmi érdemlegeset felmutatni! Micsoda egy pipogya alak… - Ismét Vexnek szegezte tekintetét, miközben leguggolt Thea elé, akinek feje tetejére tette kezét. – Nem volt rossz veletek játszani, azonban elrontottátok most a kedvemet, így mára végeztünk, felmondok nektek! Csipkerózsika nem értette meg, hogy nem fickándozhat, így vagy felébred, vagy zombi marad, de a helyedben kipróbálnám azért a csókot. – Azzal elengedte, és lassan felegyenesedett. – A korábbi erődemonstráció nem csak a kutyusomnak szólt, nincs kedvem még jobban bepiszkolni magam, szóval ne kakaskodj, inkább a hercegnőnyuszikával törődj… - Forgatta meg szemeit is, és elfordulva Leevi felé indult.
Ahogy távolodott Theatól, úgy változott meg a környezet is, és a korábban emberi világnak tetsző erdőt felváltották a kopasz, halott fák, és a sivatag képe, amiben az espada könnyedén Hueco Mundora ismerhetett. Szép lassan érzi, ahogy ereje is visszatér, Orgo is megjelenik oldalán, Thea azonban változatlanul a földön ül sarkain. Sharaazad a még mindig bágyadt Leevi vállához érve az arrancarral együtt azonnal eltűnik, mielőtt a férfi utána eredhetett volna.
Thea
Azonban talán nem is velük kell foglalkoznia, ugyanis Thea mély levegőket vesz, először hangot adva létezésének, mióta másik énje belé olvadt. Lassan feltekint Vexre, és felé nyújtja karjait, hogy emelje fel, akár a gyerekek szokták egy nagyobb esés után. Ha a férfi felemeli pedig belé kapaszkodva a vállába fúrja a fejét.
- Kérlek vigyél haza, Karasu… - Suttogja fojtott hangon.

Tárgy: Re: Emberbőrben Szer. Jún. 18, 2014 3:00 am

Ahogy gondolta, Theat látta Thea, mármint a másik Theat, a mostanit… de a mostani az ember Thea, nem az arrancar, akkor a jövő Theat. Szar egy dolog ez az időutazás meg úgy általában az ilyen téma. Még az okosabbaknak is meg tud fájdulni tőle a feje, akkor nem csoda, hogy Vex is belezavarodik ebbe az egészbe. Inkább marad annál, amit tud. Salapál, csapkod, és ilyenek, meg néha elereszt pár cerot.
- Ismerős a leírása. Mondjuk úgy, hogy egy fontos valaki az életemben.- ha tudná, hogy mennyire is az, és azt, hogy ki is Ő, akkor nézne nagyokat Thea. Bár lehet nem is hinné el az egészet. Bár a szellemekben is hisznek, meg ilyenek, akkor talán mégis. Csak azt lenne nehéz beadni, hogy bizony Vex egy olyan lény, akinek rossz szokása mások lelkének a felzabálása. Habár mostanában nem ezt az étrendet folytatja, csak akkor eszik lelkeket, ha muszáj, egyébként elvan a rendes kajákon is. Rendes, már ha a gyorskaját annak lehet nevezni. De a főző tudományával nem is nagyon tud más összeremekelni, szerencsére az íze jobb szokott lenni, mint ahogy kinéz.
- Hm?- a háta mögé nézett, de nem látott ott senkit, de sejti, hogy ez nagyon nem jó jel. Ok nélkül csak nem mutogat Thea, esélyes, hogy az a lotyó csinált valamit, valami nem jót. Van egy olyan érzése Vexnek, hogy ennek nagyon nem lesz jó vége. Már csak az a kérdés, hogy kinek lesz a legtöbb baja? Neki? Talán itt végzi be rövid életét? A múltban, kurva fák közt, ahol madarak vájják ki majd a szemeit, és vadak tépik a húsát, még végül a csontjait benövi a gaz, és férgek tanyáznak bele. Vagy Theanak? Az bizony nem lenne jó. Habáááár… attól függ, hogy miképpen lenne az évadzárás. Ha minden úgy megy, ahogy kéne mennie, akkor az itteni meghalhat, és létrejön belőle az, akit Vex ismer, és imád. De már megkedvelte az ittenit is, tehát ez se a legjobb lehetőség. Esetleg az a pöcs Leevi? Na jó, azt a farkat nem sajnálná Karasu, sőt, még szívesen be is vinné a végső vágást. Roppantul kielégítené.
- Azt, amit te akarsz, nem azt, amit mi… Kicsoda!?- alap volt, hogy Vex a nyakába kapta a lábait, és Thea után eredt, és már két kézzel markolta a csont Orgot. Habár emberi testben, emberi fegyverrel marhára nem sokat tud kezdeni az egésszel, legalábbis ha valami hollow, vagy ilyesmi tűnne fel, akkor bekapná azt a nyeles cicit.
- Ejha… nem semmi… így rohangálni… még jó, hogy itt nincs cigi… már rég kiköptem volna a tüdőmet…- lihegte a szavakat futás közben. Arrancarként mennyivel könnyebb lenne ezt a távot megtenni, de így… Hús-vér emberként döglesztő tud lenni. Pedig az elején mennyire boldog volt attól, hogy ismét élő lehetett, de idővel rájött arra, hogy bizony embernek lenni szívás, sőt, szar. Sérülékenyek, minden vacaktól betegek lesznek, és a taknyuk, nyáluk is egybefolyik. De hát Karasu volt a fasz, amiért így döntött, máskor majd mérlegel.
- A rohadt… életbe, itt vagyok… én is.- néhány verejtékcsepp folyt végig az arcán, mellkasa gyorsabban emelkedett és süllyedt le. Agyát elöntötte a vörös köd, amikor meglátta Sharaazadot, aki Theanak beszélt… a mostaninak. Mert az arrancar Thea is ott volt, és saját magához beszélt. Na ilyet is csak akkor lát Karasu, ha valaki talaj részeg.
- Ez már tényleg a végjáték lehet… He Sharaa, fogadok, hogy cigit nem hoztál nekem… Hogy szakadna le a körmöd.- összeszűkült szemekkel nézett a démonra, vagy akármi is legyen. Ha lehetősége lesz rá, akkor megöli, lassan, és fájdalmasan, nagyon fájdalmasan.
- Egyikük se nagy szellem. Az alacsonyabb nő onnan jött, ahonnan én is. A másik pedig… nem tudom, hogy micsoda, de elég egy rohadt luvnya.- oldalra fordította a fejét, és egy sercegőst. Ezzel fejezve ki, hogy mi is a véleménye Sharaaról.
- Gondolhattál volna erre akkor, amikor kitaláltad ezt az egészet… ribanc.- nem halkan, csak úgy morogta Vex, egyenesen Sharaa arcába köpte a szavakat, és amikor lehetősége volt rá, a szemeibe nézett. Nem félt tőle, látott már rosszabbakat is, és hozzájuk képest Sharra semmi volt, főleg Erashoz képest.
- Hagyd, ezzel nem érsz el sokat.- mondta beletörődve Karasu, hogy itt a vége. Ha nem érkezetek el volna a végső felvonáshoz, akkor nem jelent volna meg hármójuknak a bábmester, nem kezdett volna bele a nevetésbe.
- Látod… mondtam.- ez van, sajnos ki lettek röhögve, de azután, ami történt, Karasu kezdett nevetni.
- Erről van itt szó. Ügyes vagy otthoni Thea.- bár erre még Vex se számított, hogy az a Thea, akit ismer, akiben nem sok érzelem volt, így lerúgja Sharaat. A mai nap teli van meglepetésekkel, és néhány még kellemes is. De amitől még majdnem a gatyáját is eldobta. Hogy Sharra Leevit szólította, aki még engedelmeskedett is. Mi több, nem csak, hogy csicska volt, de… arrancar is?O.o
- Mi a fasz… tehát mégis jól tippeltem, hogy veled is valami gond van. Farkas a bárányok közt…- idegesen vigyorgott, miközben olyan erővel szorította a kaszáját, hogy az ujjaiból kiszaladt a vér, és teljesen lefehéredtek. Utálta ezt, hogy csak szemlélője lehet egy olyan dologba, amibe még szívesen bele is szólna. De tudta, hogy azzal nem érne el semmit, csak ágyútölteléknek jó, semmi másnak.
- Mi?... Ne csiná…- már késő volt, nem érte el Theat, nem tudta megakadályozni, hogy megérintse a másik Theat. Pedig annyit tudott Karasu is, hogy egy térben, és időben nem létezhet egyszerre két egyforma anyag, vagy valami ilyesmi.
- Fasza…- szomorú képpel nézett Theara, aki már tényleg Thea volt. Legalábbis testben, de vajon elmében? Mindketten eltűntek, vagy csak az egyikük?
- Ne érj hozzá! Kutya!- rákiabált Leevire, de sejti, hogy nem Vex miatt nem érintette meg. Sharaa szavai miatt, meg-megremegett a szeme, lépet egyet előre, de inkább nem ment tovább. Felfogta, hogy elég vert helyzetben van, az ereje nélkül mindenképpen abban volt, nem tehet mást, csak csendben emésztheti a dolgokat.
- Hát bekaphatjátok mindketten, de tövig, utána meg egy ananásszal erőszakolják meg a seggeteket.- elégedett, és gúnyos vigyorba torzult az ajka, amikor Leevi kapott egy jó nagy maflást. Reméli kitört a nyaka is, de legalább megbénult egész életére.
- Remélem elkap a fosás egy életre ezért. Takarodj a szemem elől, mielőtt darabokra téplek.- gyenge fenyegetés, egy gyenge emberi testtől. Elég szánalmas.
- Jól rejtőzz el, mert meg foglak találni, és akkor megtudod, milyen az, ha veled játszadoznak. Meg foglak ölni, akkor is, ha ezzel magamat is megszívatom egy életre.- a megváltozó környezetett nézte, és a szívébe egy olyan érzés költözött, amit nem mostanában érzett. Az öröm, végre otthon volt, végre az ereje is kezdett visszatérni, és az igazi Orgo volt nála. Nem foglalkozott Sharaaval és Leevivel, egyenesen Theahoz sietett. Aki a jelek szerint magánál volt, és emelte a kis karját. Gyengéden fogta meg Karasu, és lassan vette az ölébe. Halványan elmosolyodott, amikor Thea a vállába fúrta a fejét. Nagyon nem rá vall.
- Csak pihenj, mire kinyitod a szemed, otthon is leszel.- halkan hagyták el a szavak az ajkát, miközben sonidoval indult meg visszafelé, az otthonukba, hogy végre Thea is otthon legyen, ott, ahova tartozik. S’ reméli Vex, hogy talán kicsit változott Thea drága, és talán jobban kifejezi majd az érzelmeit is, nem lenne rossz, nagyon nem.

//Köszönöm a mesélést és a küldetést//

Tárgy: Re: Emberbőrben Csüt. Júl. 17, 2014 4:42 am

Kérésetekre, kicsit megkésve, de lelkesen érkezik a zárás! Nekem tökre tetszett a küldi. Nagyon ötletes ez a live-dorama forgatás!XD Várom mikor tér vissza Sahrazad és (semmi-köze-az-AoT-hez)Leevi!XD Tetszett a mesélés jellege és, hogy a karik hűk maradtak önmagukhoz. Vex még meglepit is szolgáltatott azzal, bevállalta egyszerű emberként téblábol. Merész! Wink

Juti:
Karasu Vex, Hoshi Tomomi*: 2500lp, 3000 ryou

*Thea kari név szerint nem létezik, de a karakter tovább él Tomomi személyében, így a jutalom jár neki.