Isami Kisuke
2. Osztag
Hozzászólások száma : 6
Registration date : 2012. Dec. 12.
Hírnév : 6
Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
    (5000/15000)
 |  Tárgy: Isami Kisuke Hétf. Ápr. 01, 2013 2:02 pm | |
|  Jelszó: iai iue
Engedély multira: Pipa *>*
Engedély rokoni kapcsolatra: Egy méhben voltunk 9 hónapig, majd még kunyizzak engedélyt is?  (Persze, hogy van :3) Adatlap Név: Isami Kisuke
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1946. Szeptember 04.
Kor: 66
- Emberként: 19
- Lélekként: 47
Előtörténet Pontosan egyforma hosszúságú és ritmusú lépéseket tettem Seireitei utcáin, kezemben egy nagyobb köteg papírral, amin gyöngy betűk sorakoztak. Természetesen a saját két kezemmel töltöttem ki három példányban az áthelyezési kérelmemet, hiszen ki más is csinálhatta volna meg tökéletesebben? Ha nem írt volna olyan jellegzetesen a kapitány, talán az aláírását is magam tettem volna a végére, szebben is mutatott volna, és a vonalból sem mentem volna ki, vele ellentétben. Hahh, amatőrökkel vagyok körülvéve. .__.
Semmi sem fogható ahhoz az érzéshez, ami akkor jár át, amikor egy ehhez hasonló papírt látok meg, hogy is képes effélét kiadni valaki a kezéből? Nem csoda, hogy az előző osztagomat képtelenek voltak komolyan venni. Ugyan ki félne olyan tisztektől, akik még a nevüket is olvashatatlanul vésik fel? Hallatlan, én mondom! Ráadásul, ha ezt valaki szóvá meri nekik tenni, egyből jön a keménykedés, meg az izomvillantást. Talán ez a gorillák társadalmában elfogadott érvelési módszer, de itt más a módi! De majd most... most minden megváltozik! *w*
Szinte fel is kacagtam, bár kissé félelmetes lett volna az utcán, ahogy magamban nevetek, de annyira csiklandozott belülről a tudat, hogy olyan helyre megyek, ahol minden szabályos! Egyszerűen csodálatosan rendezett, szigorú, egyetlen kilógó szál nélkül! Oh, my sweet home~~
- Kei-chaaa~n *.* Mi szél hozott erre? – Hallottam a hátamnak csattanó shinigami sípoló hangját. – Mik ezek a papírok? o.O
Még, hogy Kei~chan? .__. A nekem csapódó testről szinte azonnal érzékeltem, hogy női egyedhez tartozik, aki valószínűleg szerencsétlen öcsémnek nézett... Kei~chan, föhh. Minden bizonnyal a barátnője, ha ilyen szívélyesen üdvözölt, vagyis szerinte őt üdvözölte, de ez ideológiai kérdésként nem vetődne most föl bennem, hiszen a magammal folytatott viták hosszúak, és persze igényes érvelési rendszerre épülők. Bár azonnal megállapíthattam volna, hogy csökevényesedett aggyal megáldott rokonom egyik "csaja", ahogy ő mondta anno, a hölgy, hiszen már hátammal való letapogatás után meg tudtam mondani, hogy nem tökéletes. Valószínűleg a jobb melle néhány centivel nagyobb a balnál. Talán neki is illene szemüveget viselnie.
Arcomon egy kisebb gonosz vigyor terült el, hiszen kinevezése óta tisztában voltam vele, hogy silányabb kiadásom is a Gotei 13 köreiben szolgál. Azóta tervezgetem hadjáratomat ellene, határidőnaplómban több tucat jól kidolgozott, lépésről lépésre leírt ötlet sorakozik. Mégis ez az apró félreértés fogja szülni a legjobb alapot.
- Csupán úgy gondoltam baby, hogy kevés időt töltünk együtt, így áthelyeztetem magam.  - Villantottam meg a szótárból kitanult egyik szlengszót, amit felkészülés közben vásároltam magamnak. Bár talán a gondoltam nem is a megfelelő szó, szokott egyáltalán gondolkozni? .__. Már nem számított, kimondtam, visszavonni nem lehet...
- Fáradt vagyok, cipelj haza ;P
Nem is csodáltam, hogy fáradt, ekkora testtel? .__. Sosem hagytam ki egyetlen edzést sem, kivéve, ha valakinek el kellett végeznie a fontosabb papír ügyeket, amit hát nem végezhetett más, csakis én, aki ebben a legjobbak legjobbja volt. Talán mostanra el is aszott az összes tiszt, ahogy megpróbálták ugyanúgy végezni a dolgokat, ahogy előtte én tettem. Gyengék voltak ehhez a teljesítményhez. Szóval igazán nem voltam gyengének mondható, mégis kissé nehézkesen mozdultam tovább, pontosan egyforma méretűeket és gyorsaságúakat lépve.
- Kevés időt, igen... Hogy mit csinálsz? o.O Szeretem a humorod de izé... ez kicsit erős viccnek. Nem is illenél ide, az egyetlen dolog, ahová az Onmitsukidouban illesz, az az ágyam ;P
Mégis milyen viselkedés ez? Fújkál és flörtöl velem? Erkölcstelen nőszemély, nem csoda, hogy annak a mihasznának az ágymelegítője, mert másra nem igen használhatja. Bár emiatt a mell dolog miatt nem lehet túl lelkes. :/ De talán javaslom neki a 12. osztag plasztikai sebészetét... vagyis nem... hülye lennék segíteni annak kis... hirtelen egy káromkodás sem jutott eszembe a szlengszótárból, azt a fejezetet újra kell tanulnom.
- Nem vicceltem... - Hogy szólíthatja a barátnőjét? Nyuszifül? Cicuka? Nem, valami még ennél is borzalmasabb lehet, elvégre Keisukeről beszélünk. - Valóban átkéretem magam cunci! Nem örülsz? - Tartottam továbbra is menőmosoly grimaszban az arcom. Hogy bírja az az idióta órákig ezt a borzalmas arckifejezést mutatni? .__. Közben figyeltem ám, én nem olyan kis ostoba vagyok, mint az öcsikém, így a figyelő szemek elől szorosan magamhoz öleltem, persze gyűrődés mentesen, papírjaimat, fel ne fedezze a nevek különbségét.
- Mutasd azt a papírt ._. Ne aggódj, nem leszek mérges, bármi is van rajta ;P Különben tényleg nem jó vicc, te tökéletesen jól vagy ott, a 10. osztagban, ott van minden haverod is. Nem éreznéd jól magad nálunk, hidd el  Na jó, most komolyan, miért látogatsz meg ilyenkor? Tudod, hogy még van dolgom, de pár óra és a tiéd vagyok, édesem 
Mélyet sóhajtottam, és színpadias szemforgatást kiviteleztem, természetesen tökéletesen egy időben a két szememmel. Másként nem is lenne érdemes. Valahol mélyen igazán nem zavart, hogy csupán eddig tartott ez az idillinek éppen nem nevezhető állapot, és végre ismét önmagam lehetek. Kezdett már feszélyezni, hogy folytonosan olyasfajta együgyű, és egyszerű, feltűnősködésben szenvedő, és mindenféle felelősségérzettől mentes személlyel kevernek össze, mint Keisuke. .__. Pedig rólam már messziről virít az intelligencia, tudatosság, és persze a kitűnő érzék a rendszeres, jól felépített munkához. Hogy lehet, hogy ezt valahogy sosem veszik figyelembe?
- Parancsolj! ^.^ - Adtam kezébe a lapokat, amikre méltán büszke voltam, elvégre hibátlanok, és gyönyörűek voltak! *o* Ha ő sem tudja értékelni, akkor a Gotei 13-mal gyökereiben van a probléma...
- Jól van na, nem kell morcosnak lenni. 'ttaku >.>" - Kezdett bele a papír olvasásába, és már vártam, hogy győzedelmesen felnevethessek, mert én aztán nem vagyok holmi lusta, felelőtlen semmirekellő, mint az a félnótás barátja.
- Kei-chan... nem azért, de elírtad a nevedet  Direkt, mi? Már majdnem bedőltem a tréfádnak, te! - Magyarázta nevetve, és meg is lökte kicsit a vállam a tenyerével. - Nem szeretem ám, ha ilyen csúnyán csőbe húznak ;P Na de azért szeretlek :3
Még, hogy elírtam a nevem? Én sosem hibázom! ˘w˘ Meg is mondtam volna ezt neki, szépen lassan, hogy a kis fejecskéje fel is dolgozza az információkat, ha már azt nem vette észre, hogy nem az én nevemben van a hiba, hanem az ő tévképzeteiben. Persze erre nem került sor, mert a bacilusokkal, és valószínűleg öcsém gusztustalan nyálfoszlányaival telelévő száját az enyémhez nyomta. És a szabad emberi jogok? O_O Mi folyik itt, bárkit szabadon lehet szexuálisan zaklatni? Hol a gárda? Az shinigami jogok védegyletének szövetsége? Vagy legalább egy erénycsősz?
- Valami baj van? - Láttam a nő arcán az értetlenséget, de erre mit kellene mondanom? Ha elkezdenék magyarázkodni, valószínűleg mondandómnak csupán kötőszavait fogná fel. -.-"
- Khmm... – Hallottunk egy hangot, valószínűleg Keisuke jelenlegi nője mögül. - Remélem, nem zavartalak meg titeket. - Természetesen ilyenkor kell feltűnnie fehérlovon a debil legkisebb királyfinak, aki olyan összeszedetten fogalmaz, mint egy hároméves.
- Ez most egy Rei no Kuron akar lenni..? – Kontrázott rá, így szemből megnézve, Sakai~fukutaichou.
- Te nem lehetsz itt! @_@ Hogyan? És mikor? És miért nem kerestél eddig? És ami a legfontosabb: mi a faszomat művelsz a barátnőmmel? o_____O''' - Erre is válaszolnom kéne?
Meséljem el, hogy amíg ő betépve fetrengett egy buliban, én a könyvelés fölé görnyedve próbáltam koncentrálni a számokra a lila elefántok helyett? Osszam meg vele, hogy amikor már annyira szétcsapta magát, hogy többé fel sem ébred, én éppen úton voltam, hogy leadjam a jelentést, de a szembejövő villódzástól, és a hasogató fejemtől egyszerűen nem bírtam átvezetni a hídon, és a folyóba zuhantam a kocsival? El kellene mondanom, hogy nem haltam meg azonnal, hanem éreztem a betóduló víz kristálytiszta, és jeges valóságát, ahogy lassan, centiről centire töltötte fel a tüdőmet, kiszorítva az utolsó szuszt? Nem, inkább megmutatom neki, hogy milyen az, amikor nem békésen elalszol, hanem fájdalmasan tudatos vagy.
- Mért ne lehetnék itt? Semmi ténymegállapítás és rendszer nincs a mondataidban, szedd már össze magad. - Igazítottam meg a szemüvegem, amin megcsillant a napfény.
- Kei-chan, ez nem jó vicc... ijesztő >.>" - Fűzte keresztbe karjait a mellkasa előtt, szúrós tekintettel pillantva mindkettőnkre.
- Semmit sem változtál Kisuke. - Lépett közelebb hozzánk, nem mintha vágytam volna ezt a közelséget. - Kitalálod, melyikünk az igazi, Kotomi-chan? – Ölelte át a lányt, amivel így értelmetlenné vált az egész kérdése. Lehet, hogy halála után csak fokozódott tompult agyának mértéke? - Bemutatom az ikertestvéremet. Kesuke Isami.
Legszívesebben megfognám a homlokom, pontosan a hajam vonalán vágnék bele egy csíkot, és egy gyors mozdulattal tépném le azt az arcot, ami annyira hasonlít egy ilyen idegesítően semmit tudó... csipára! Igen, azt hiszem ezt a szót olvastam legutóbb a szlengszótárban, bár nem tudom ez miért szitokszó, de ilyen primitív nyelvezetnél igazán nem számít.
- Isami Kisuke - Szűrtem fogaim között, vigyázos mozdulatokkal egyenlő időköz alatt egyenlő szögben meghajolva a hadnagy felé. – Legalább a nevek sorrendjét tudhatnád... bár mit is vártam tőled? Azóta sem lettél okosabb, vagy felnőttebb.
- Ikertestvér, mi? Ezt most higgyem is el? :/ - Hagyta ott öcsémet, amit meg is értettem, én sem szeretném, ha ölelgetne. - Én is tudok ilyet, Kei-chan, ismerem a kidout xD
- De Kocchaaaaan... >.> Bebizonyítom. Én mikor beszélek úgy, mint ő? >___> Hime~chan és Koooooody amúgy is megmondják, hogy mekkora zseni vagyok, Kesuke. ._. xD
- Akkor fogsz így beszélni, ha abba a túlméretezett tárolóba, amit te fejnek hívsz, agyat is növesztesz.
Ami persze sosem fog eljönni. Arra pedig, hogy többen is zseninek titulálják, egyszerűen felhorkantottam, kissé nevetve, mert az azt jelentené, hogy nála ostobábbak is vannak ezen a földön... Pedig őt nehéz alul múlni.
- Hát az tény, hogy a klónod nagyon furcsán beszél >.>" De akkor most ez azt akarja jelenteni, hogy az előbb... nem téged csókoltalak meg? 
- Kecchaaaan, azt hittem, legalább örülsz annak, hogy újra látsz... Vagy száz éve nem tudok rólad semmit sem. |-(
- Neked csak Kisuke~oniisama Esteleg eltekintek a formalitástól, és Kisuke, de nem vagyunk tinédzserlányok, hogy chanozzunk. Legalábbis magamról biztosan tudom, hogy nem vagyok az... ^.^
- Még egyszer ne forduljon elő. >.> - Hangja visszafojtott volt, de azért én is jól hallottam.
Nem igazán kötött le a primitív mód, ahogy jelezte a nő hovatartozását, hiszen ennél már csak az lenne állatiasabb, ha körbe is vizelné, de remélem olyat nem tesz. Remélem...
- É-n izé... azt hittem, hogy ő... te vagy. Ne haragudj! 
- A legjobb lenne, ha ezt elfelejtenénk. - Ahham, elfelejteni, tehát fájó pont számára.. csodálatos.
- Kisuke? Mikor váltottál te nevet? Úgy emlékszem, akkor sosem tiltakoztál, amikor apánk nővére jött látogatóba hozzánk. Emlékszem, mindig úgy megcsipkedte az arcod, hogy napokig piros volt. Beülhetnénk pár falatra valahova, biztosan mindketten ráértek kempelni egyet. Melyik osztagnál vagy, és hogyhogy csak most hallok felőled? Képzeld, én hadnagy lettem. – Mutogatta felém a karszalagját, mint valami győzelmi trófeát, pedig szerintem maximum pókeren nyerte, másban nem nagyon volt tehetsége.
- Eddig is ez volt a nevem, igen sajnálatos, hogy ilyen fiatalon ennyire elszivacsosodott már az agyad. Sajnos azonban nem érek most rá erre a családos dologra, mert épp az áthelyezésemhez kellő papírokkal van jelenésem Suwun~taichounál. - Néztem jelentőségteljesen Keisukere, szokja csak a gondolatot, hogy a barátnője velem fog több időt tölteni. - Örültem a találkozásnak, édes szájú Mi~chin, ha megengedi beható találkozásunk után, hogy így szólítsam! ^.^ Légy jó, öcskös!
Vertem vállon kissé robotos mozgással, pontosan másolva a szlengszótár mimikai kifejezések fejezetében látott módon, teljesen precízen, majd egyszerűen ott hagytam őket. Nincs nekem erre időm. - Spoiler:
Köszönöm a közreműködést Verának és Hitominak! *o*
Kinézet Pontosan úgy, mint Keisuke, csak természetesen a hibái nélkül. Nyurga alkatom, sötét hajam, és szemem van. Mindig hivatalosan öltözöm, akkor is, ha nem kívánja meg a helyzet, elvégre így illik. Nem hordok folyton szemüveget, sőt, ha éppen Keisuke szerepét játszom, akkor megválok tőle. De azért szeretem, szerintem sokkal intellektuálisabban nézek ki vele, mint nélküle.Jellem Azt hiszem, a történetem után nem kellene szájba rágnom, de látom mindenki értetlenül pislog. Szeretem a rendszert, a rendet, a szimetriát, és ha minden tökéletesen van elkészítve. Nem bírom elviselni az ostoba, vagy éppen értetlen embereket, vagy azt, ha valamit sokadszor kell elmagyaráznom. Viszont szeretem a tudásom megosztani másokkal, és ezzel természetesen lenyűgözni őket. Most mért tagadjam, egyszerűen fenomenálisan zseniális vagyok. Emellett szeretek megtréfálni másokat. No, ne ilyen pukipárna szintű dolgokra gondoljunk, inkább furmányos módon eszelek ki csínyeket, amiket természetesen Keisukera kenek. Mi másra is lenne jó egy ikertestvér? ^.^ Zanpakuto Neve: Yorugata Muma (Éjjeli lidérc)
Fajtája: Keisuke (Sötétség)
Shikai parancsa: Moehirogare! (Terjengj!)
Shikai kinézete: Alap kinézete egy egyszerű, fehér markolatú katana, ami shikai alakban annyit változik, hogy a penge kicsit szélesebbre nyúlik, és sötét „lángok” nyaldossák.
Támadások: Akumu (Lidércnyomás)
A shikai előhívásával Kisuke egész aurája, kisugárzása megváltozik, sokkal sötétebb lesz, szinte tapintható a belőle áradó „sötétség”. Ezzel a támadásával a környezet minden sötétjét egy manifesztálódott miazmává gyúrja, amit képes mozgatni. Az érintése hűvös, borzongató, de teljesen valóságos, az ijesztgetésen túl is hasznos fegyver támadások hárítására. Kisuke azonban képes úgy is manipulálni, hogy az ellenfél ne vegye észre, tehát nem csak hatalmas gólemszerűvé, hanem akár csak lábon felkúszó, apró lénnyé is formálhatja.
Yoru no tobari (A sötétség leple)
A technika nevének kimondására egy sötét lepel hull a küzdőtérre, ami teljesen átláthatatlannak tűnik. Abban a térben Kisuke az Akumu technikájával létrehozott miazmákon mozog, így hangtalanul és gyorsan közlekedik, látni pedig már csak nagyon közelről lehet. A lepel kiterjedése zanpuponttól függ, minden egyes zanpupont plusz 7 métert jelent, maximális mérete a shikai maximalizálásáig tart. (9 pontig, azaz 63 méterig.) Szeret-nem szeret + Rend
+ Fegyelem
+ Tökéletes szimmetria
+ Tagadom, de metál rajongó vagyok
+ Kalligráfia
- Erőfitogtatás
- Felelőtlenség
- Rendetlenség, kosz, zűrzavar
- Teszetosza emberek
- Kelbimbó Felszerelés(ek) Toll, jegyzetfüzet, és persze az elmaradhatatlan határidőnapló, nehogy elfelejtsen levegőt venni, vagy ilyesmi.  |
|
