Cseppen, szétárad, belefolyik a résekbe. Megtisztít mindent, amelyet lágy karmai csak elérnek. Sötét fellegek lappangó ígéretei, ez azok, amik jelenleg a vékonyra feszült üveget is lassacskán belepni kezdik. Órákon keresztül áztatják a nyomort és a megnyomorgatottat, hogy ez által új utakat mutathasson. Tisztára mossa a mocskot, tisztára azt, melyet ő maga tett mocskossá, és letűnté. S nini, egy aprónak tűnő fénysugár is szórványosan, félőn hatol át a tömör tárgyon a szemközti falat megvilágítva, ahol egészen addig a sötétség terült el. Egy olyan helyre fészkelte be magát, ahová sosem lett volna szabad. De az árnyak már nem is olyan sokáig viselik el a jelenlétét, mert a fényben egy markáns sötét jel izzik fel, megmutatva a fénynek, hogy a sötétség néha sokkal forróbb, mint annak az látszik. Megvakít, tébolyba taszít, feléget és ellep. Ezt teszi jelenleg is azzal a néhai fiatal fiúval is, aki többnek született, mint hitte volna. Szürkülni látszék a világ, s szürkülni a jelen is. A múlt végre kiborogatja szennyesét... Korok dicsmérvei és elvei, akkoriban nem számított, hogy hogyan is gondolod, az számított mekkora leszel vele. A 17. század első felében nem az volt a fontos, hogy ki is voltál te magad, hanem az, mennyi pénzed volt. Mert a világ ugyanolyan velejéig romlott és kipusztult volt, mint manapság. Néha jöttek s mentek emberek; a gazdagok váltották egymást, a szegények pedig éhségben lelték halálukat. De azok az illetők, akik igazi magaslatokra emelkedtek, azokra a jövő generációi is emlékeznek. Így volt ez néhány becses bányásszal is. Nem voltak ők egyebek, mint hétköznapi szegény emberek, akiknek egyetlen egy vágyuk volt, magasba emelkedni. Talán még ti is emlékezhettek arra, hogy abban a korban az arany még igen csak sokat ért. Annak okát, hogy az ötfős társaság egyike, még is hogyan örökölhetett egy lepukkant bányát, nem tudni. De azt igen, hogy a múlt árnyaiba visszavezethető történet eme szerencsésnek mondható fordulattal kezdődött. Öt ember, egy bánya és rengeteg ehhez társuló idő.
Történt egy nap, mikor a Nap már kelendőben volt, s a kakas már javában kukorékolt a háztetőn, robbanást lehetett hallani. A bánya kicsiny kis bejárata egy eldugott helyen volt a sűrű erdős terület kellős közepén. Nem volt ember rajtuk kívül, aki oda találhatott volna, ők még sem féltek egy omladozó bányában tölteni az éjszakájukat. Valami hibát követhettek el az egyik szárnyban, amelynek a bejárat beomlása volt a következménye. Természetesen, mint minden ilyen esetben, akkor is egymás ellen fordulva csak a lármás veszekedés lehetett jelen, tettek nélkül. Néhány órába telt, még valakinek eszébe is jutott egy követ megemelni, de azt is hiába. Egymásra néztek, s tekintetük szinte leírta azt a szót, hogy „végzet”. Tudták, hogy a bányából nem igazán lesz kifelé vezető útjuk, ismerve a helyzetüket. Még is volt bennük bizonyos túlélési ösztön, ami arra sarkallta az egyéneket, hogy a bánya oly’ szegletébe térjenek, amit még maguk sem fedezhettek fel igazán. Hogy bölcs gondolat volt-e, vagy csak a halálérzet apró sugallata? Nehéz volna megmondani, hiszen ez a történet is csak a sugallatokból fennmaradt szóbeszédek egyazon formája. De abban lehet némi igazság, hogy ott történt az a bizonyos dolog, amitől ők a magaslatokba emelkedhettek. Néhány ereklye, temérdek arany és egy legendákból ismert személy. Egy olyan személy, aki akkor szabadult ki az őt lepecsételő átokból, amikor az egyik az aranydobozkába rejtett aranyérmékhez illesztette sebes ujját. Mondhatni az ember vére felkeltette a mágust mély álmából és erőt adott neki a szabadulásra. Félelem, ledöbbentség? Ugyan, egy halálra ítélt ember bármire képes azért, hogy túlélhesse. Ebből is kivehető volt már akkor is, hogy az emberi faj gyarló és túlságosan kiszámítható. Így hát a bányában alvó „gonosz” üzletet ajánlott a halandóknak. Egy üzletet, aminek egyáltalán nem mondhattak ellent. Földi javak, élet, tudás, amelyet bőven lehetne hatalomnak is nevezni. Így szerezte meg első öt követőjét Theltas Nocturn, a mágus, s így alapult meg az Insignis Reliquia.

A szervezetet nagyjából 400 éve alapította egy akkoriban is már pár ezer évesnek számító mágus. Theltas Nocturn a mágus világ egy elhíresült varázstárgy készítő alakja. Nem lehet tudni, hogy pontosan milyen okokból hagyta ott az Insignis Reliquiát, azonban pár éve egyenes ági leszármazottja vette át a szervezet vezetését. Az "Insignis Reliquia" szó latin eredetű, melynek jelentése "kiemelkedő ereklye". Már maga a név utalhat a szervezet profiljára, hiszen ez egy varázsereklyék felkutatására, birtoklására orientálódott szervezet. Magját meglehetősen a gyökerekhez visszanyúló tagok alkotják, így a szervezeti nyelv a latin. A régebbi arculatával ellentétben Nocturn áttért egy sajátos szervezeti formára. Így tulajdonképpen a mai napra tagjait csupán a különleges fajok képviselhetik.

Célja: A világ számos varázsereklyéjének felkutatása, és birtoklása. Számukra nem számít, hogy ezt a fajta hatalmat milyen módon szerzik meg. Gyakorta folytatnak piszkos üzleteket, s a hátba szúrás is mindennapos tevékenységük. Elvük a "Divide et Impera" azaz "Oszd meg és uralkodj". Sajátos szövetségi rendszerüknek köszönhetően pedig ez a fajta tevékenység több kontinensre és világra terjed ki.
Ismertetőjelük: Nem hordanak semmi átlagostól eltérőt leszámítva egy elátkozott érmét, amelyet minden egyes tag magánál hord. Ez amolyan belépő a főhadiszállásra, viselete kötelező jellegű.

Hierarchia

400. életévét élő szervezetünk bár sokaknak tűnhet teljesen szabadosnak, mégsem az. Habár a szabályok annyira nem köteleznek, de útmutatóként mai napig fennmaradt írás, amelyet az összeköttetőnek (Nocturn) kötelező jelleggel be kell tartatnia. Eleinte, egyik alapítónk Theltas Nocturn, rengeteg szabályt alkotott s helyezett érvénybe, de mára már Baltazaar mohóságának hála, rengeteg az idő homályába veszett. Csak a jelenlegi urunkban bízhatunk, aki mintha visszatért volna a régi hagyományokhoz. Kezdve azzal, hogy személye mai napig is rejtett szemeink előtt. Így hát, rengeteg változáson végbe ment szervünk a jelenlegi felépítés szerint működik:

Insignis Placements: Eredetileg hét egyén alkotta meg szervezetünket, s ennek jelképeként ma, hét különböző országban található meg az Insignis Reliquia főhadiszállása. Mindegyik főhadiszállásnak különlegessége, hogy egyedi hagyományokra épül, és a profiljuk is kissé eltérő jelleggel üzemel. Tagjaik is mások, hiszen, aki francia IR tag, az nyilván más, mintha német lenne. A Placements-ek élén mindig egy helytartó áll, vagy is Insignis úr/úrnő. Van olyan placements arbiter, aki nem is rejtegeti személyét, voltaképpen szabadon felvállalja jelenlétét. Amit fontos tudni, hogy mindegyik placements befolyás szerint vannak rangsorolva, valamint a Karakurai Platcements az Insignis Reliquia központja (mediam), tehát legrangosabb egysége.
Nem elhanyagolandó tény, hogy a szervezet ekképpen eltérést mutat, mely szerint az eredeti hetes kihelyezések száma tizenháromra nőtt. Az alapelv, viszont nem változott. A rangsorolás most is Karakurával indul, s minél kevesebb befolyással bír egy szerv, annál kisebb főhadiszállásnak, és ereklyének örvend.

Befolyások szerinti jelenlegi rangsor:
Állandó jelleggel: Karakura (Japán)
Németország, USA, Kína, Nagy- Britannia, Svájc, Franciaország, Egyiptom, Luxemburg, Brazília, Oroszország, India, Ausztrália,

Belső Hierarchia

• Insignis Maxime Arbiter: Az insignis Reliquia mindenkori vezetője, aki egyben a Karakura Placements élén áll. Az egész szervezet tejhatalmú ura, kihez a legtöbb befolyás tartozik. Számára kötelező jelleggel el kell juttatni a felfedezett ereklyék listáját, s amennyiben igényt tart rá, elsődleges joga van az elsajátításhoz. Különleges joga továbbá, hogy 100 évenként összehívja az összeköttetők gyűlését, melyben mindenki továbbíthatja ura/úrnője akaratát, ami az ereklyék feltárását, illetve kereskedését jellemzi. (Amolyan nagyobb kereskedelmi tanácskozás szinten)
  
• Insignis Arbiter: A placements-ek jelenlegi helytartói. (Vezetői) Feladatuk, hogy irányként mutassanak a saját főhadiszállásuknak, valamint e védelmének megszervezéséért felelősek. A hagyományok szerint saját védelmük érdekében titokban mozognak a szervezetben. Azonban vannak, akik önön mohóságuk okán feltárják kilétüket.
  
• Insignis Coniungere Tectum: Minden helytartónak kötelessége megjelölni azt a személyt, aki által üzenni akar a tagoknak. (Küldetések kisorolása...stb.) A szervezet ezen tagjai, kiváltságokat élveznek a szabályok iránt, hiszen amolyan végrehajtóként üzemelnek. Minden szervezetben mindössze egy ilyen tag van, s annak kiléte mindenkinek egyértelműen nyilvános.
  
• Insignis Circulus: Az Insignis Reliquia tizenhármas köre, amelynek tanácsa a legrangosabb tagokat jelöli meg. Gyakorlatban ez inkább azon alapul, hogy kik elég erősek ahhoz, hogy bekerüljenek ide. Köztudott, hogy a tizenhármas kör tagjai tudják meg egyik leghamarabb a megszerezhető ereklyéket, s ők kapnak legelőször küldetésre lehetőséget a Tectumtól. Minden Placementsnek van tizenhármas köre, s ebben is a Karakura circulus a legrangosabb. A tizenhármas kör kivételes joga, hogy új tagokat szervezhetnek be (előzetes engedély nélkül), valamint akiket beszerveznek, megtorlás nélkül meg is ölhetik. (<- Nem kötik rá szabályok.)
  
• Insignis Sodalis: Egyszerű tagja a szervezetnek. A legnépesebb részét a szervezetnek ők alkotják. Feladatuk egyszerűen a Circulus munkájának segítsége, de nyilvánvalóan ők kapják a legkevesebb zsoldot.

Insignis Reliquia Ordinandus

Már rengeteg szabályzat, és útmutató enyészetté lett, de pár még túl élte az időket. Ezeket többnyire az arbiterek vagy a tectumok vezetik. Az ő feladatuk ezeknek védelme s végrehajtása, ha szabályszegés történik. Az eszközök nem megkötöttek, akár más által is intézhetik. Viszont az alapszintű szabályzatot általában mindenki betartja saját maga érdekében.

• Vocant: A tizenhármas kör összehívási joga. Mindenkinek, aki a kör tagja, joga van ennek összehívására. Viszont a Tectum jelenlétének hiányában nem vehetnek igény a Solarisok segítségére. Vocantot nem szoktak csak úgy intézni. Általában nagy dolgok alatt szokás ezt megtenni, és leggyakrabban maga a Tectum szokta összehívni. Azt a célt szolgálja, hogy a kockázatosabb feltárásokat felterjesszék, és biztonságosabb küldetést biztosítsanak az erősebbek jelenlétével.
  
• Tertius: A szervezet legfontosabb, és egyben leglényegretörőbb szabálya, amellyel mindenkinek szembesülnie kell beavatáskor. A Tertius jelképezi a tizenhármas kör védelmét a szervezeten belül. A harmad törvény meghatározza, hogy aki megöli a tizenhármas kör egyik tagját (esetlegesen felterjeszti önmagát), akkor nyílt prédává változik, s bármikor megölhetik szabályoktól függetlenül. Ám a tertius azt is leírja, hogy Samhainhoz illeszkedően háromhavonta lehetőség nyílik egy teljes napon át, hogy a Tertius veto legyen. Tehát háromhavonta egy napon keresztül eme procedúra teljesen törvényesnek bizonyul. Általában a tizenhármas kör ezeken a napokon rejtőzködik, hiszen a Solarisok száma elképesztő, s mint tudjuk az Insignis Reliquia meglehetősen kapzsi. A Tertius különlegessége, hogy ez a szabály a Circulusra is érvényes. Viszont, ha egy Circulus tag öli meg társát azon a bizonyos napon, akkor némiképp máshogy történnek a dolgok. Pl. Nocturn megöli XY-t, akkor a helyére teljesen szabályosan megjelölhet valakit. Viszont nem összekeverendő a beavatással, a szabályok utána a felterjesztettet is védik. Jelenleg három illetőről tudni, akiket így terjesztettek fel: Nocturn, Viclyn, Rinaaya
  
• Exitus: A szervezet elhagyási joga. Bármikor, ha valaki így dönt, jogában áll. Viszont a tectumnak jelezni kell eme szándékot, aki ekkor kezét nyújtva visszakér minden olyan dolgot, amit a tartózkodás alatt a szervezettől kért. Ha a visszaadást elutasítják, akkor a Tectumnak minden további nélkül meg kell ölnie az illetőt. (Mert a szervezet ad, de ha már nem vagy hasznos, el is veszi.)

Ismert tagjai:

• Rinaaya
  
• Wilhelmina Grimm
  
• Corten McArmann
  
• Earl
  
• Lucas Miridien