Zealot Hollow
Hozzászólások száma : 9 Registration date : 2008. Oct. 27. Hírnév : 0
Karakterinformáció Rang: - Hovatartozás: Lélekenergia: (8000/10000)
| Tárgy: Zealot Hétf. Okt. 27, 2008 7:22 am | |
| Név: Zealot
Kaszt: Hollow
Kor: 112 éves
Nem: Férfi
Emberi kinézet:
Kinézet: Elég magas, az emberi külseje úgy ahogy megmaradt. De történtek jelentős változások rajta. A haja szürkés, ezüstös lett, a homlokából két szarv nőtt ki. A hátán található két szárny. A körmei elég hosszúak és élesek, mindkét vállából tüskeszerű nyúlvány nőtt ki, aminek a tövében látni lehet az izmokat és az ereket.
Különleges képesség: Tud olvasni az emberek gondolataiban és ha elég mélyen belefurakszik a tudatalattiba, akkor még irányítani is tudja a "zsákmányát". Ha valakit megsebez a karmaival, egy átkot vesz át Zealot-tól. Jobban mondva ez az "átok" mindenkiben benne van, a halála élményét fogja átélni egyre többször. Ugyan azok a körülmények, ugyan az a helyszín, ekkor még a fájdalmat is érzi, amit akkor érzett.Előtörtént: Hol is kellene kezdenem. Amíg emberek között éltem egy híres író voltam, volt egy feleségem és két fiam. Mint minden nap én fönnt voltam a szobámban és írtam egy regényt, aminek a címe "Bűntettek és bűntetések" . Ezt a regényt már több hónapja írogattam, régebbi és friss gyilkosságokat említettem meg benne, bár tudtam, hogy ezt nem lenne szabad, de én még is megtettem. Jól emlékszem a halálom napjára, mintha csak tegnap lett volta, pedig már igen csak eltelt egy-két nap. Délután 3 körül járt az idő, mikor megéheztem és kimentem a szobámból. De épphogy kitettem a lábam csöngött a telefonom, visszaballagtam és felvettem. Ezt követően valaki csöngetett a feleségem nyitott ajtót, de ami azután következett az nem volt kellemes hang. A feleségem sikítani kezdett, hatalmas csörömpölés és káromkodás közepette valakik betörtek hozzánk. Én bezárkóztam a szobámba és megpróbáltam felhívni a rendőrséget sikerült is, de csak annyit tudtam mondani, hogy " Segítsenek". Aztán betörték az ajtót és egy sokkolóval jöttek nekem. Elvesztettem az eszméletemet. Egy székben ébredtem föl levoltam kötözve a szám pedig leragasztva. A feleségem és a két fiam velem szemben ültek, mindannyian megvoltak kötözve. A támadók arcát maszk takarta el, hangok alapján pedig nem tudtam őket azonosítani. Valami olyasmiről makogtak, hogy vegyem ki őket a regényemből, de könyörgöm, ha maszk van rajtuk a nevüket pedig nem árulják el, akkor hogy vagyem ki őket a regényből?! Mivel én tehetetlen voltam, úgy gondolták ha bosszút állnak rajtam akkor mindent megteszek nekik. Az egyik fickó letámadta a feleségemet, az én agyamat pedig elöntötte a düh ennek látványán. Miközben a feleségemet "terrorozálták" másik két támadó a fiaimat vette célba. Egyszerű módon agyonverték őket, mindketten vérbefagyva feküdtek a földön, én lehajtottam a fejem, de ekkor az egyik támadó megfogta a fejem és felemelte. Ekkor egyenesen a haldokló feleségem szemébe néztem. Miután azt gondoltam, hogy vége van ennek a szörnyűségnek én következtem. Kikötötték a számat és kérdezgetni kezdetk, én persze a sokktól szólni sem tudtam. Valószínű azt gondolták, hogy csak azért se mondok semmit, és az előbbi cselekményük mit sem számított. Így engem is elkezdtek püfölni ott ahol csak értek. Éreztem, hogy megrepednek a bordáim a vér íze megjelent a számban. Aztán egy jól irányzott ütéssel az egyik betörte a koponyámat, ekkor érkeztek meg a rendőrök. Rögtön lefegyverezték a támadókat engem pedig a kórházba vittek. De mikorra odaértem a szívem és a belsőszerveim felmondták a szolgálatot, így az életemet vesztettem a kórház ajtajában. Úgy éreztem mintha súlytalan lennék, de aztán ott voltam a holttestem mellett, az orvosok próbálkoztak az újraélseztéssel, de nem értek el semmit. A mellkasomból egy lánc lógott, én ezt nem tudtam mire vélni, de ezekben a percekben nem is számított nekem semmi. Elindultam visszafele a házamba, hogy még egyszer lássam a családom, de félúton egy eszméletlen üvöltést hallottam. Mikor megfordultam egy ocsmány teremtmény közelített felém. Én nem mozdultam. Minek?! Nekem már úgy is minden mindegy. A szörnyeteg rámvetette magát és cincálni kezdett. Nekem a szemem sem rebbent csak az eget néztem. Ezután elvonszolt valahova, ott mégtöbb ilyen teremtmény volt. De az "én" szörnyecském nem engedte a többinek, hogy lakmározzanak belőlem. A testem egy idő után repedezni kezdett, aztán mint egy lufi szétdurrant, ám ezzel még nem volt vége. A részecskéim ismét összeálltak, de már nem emberként jelentem meg újra, hanem egy ocsmány szörnyként, pont olyan voltam mint aki "megevett" engem.
A hozzászólást Zealot összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 05, 2009 7:37 am-kor. |
|
Ootoribashi Roujuurou Admin
Hozzászólások száma : 277 Registration date : 2008. Sep. 06. Hírnév : 20
| Tárgy: Re: Zealot Hétf. Okt. 27, 2008 7:40 am | |
| Érdekes, részletes előtörténet, természetesen ELFOGADOM.
Lélekenergiád 5000, tőkéd 4000 ryou. Elkészítheted az adatlapodat.
Üdv az oldalon, jó játékot |
|