Bankaira engedély megvan Shinjitől.

A Nap lassan lenyugvóban van, a hűsítő szél finoman, lágyan simogatja a fáradt shinigamit. A teste most tudatja Vele, hogy mennyire is meg van gyötörve, már lépni is alig bír, lerogy egy fa tövébe, és a tekintetét az ég felé irányítja, de a fa lombkoronája ezt megakadályozza. Egy apró félmosoly jelent meg az ajkán. Nem gondolta volna, hogy valaha is el fog jutni idáig. Már egy pár éve, na jó, több az, már meg van vagy kétszáz éve, hogy már a 8. osztagban szolgál. Rá lehet fogni, hogy egészen jól érzi itt magát, senki se zaklatja, se kötekedés miatt, vagy éppen barátsággal. Tökéletes így az élete, és már csak ez az egy dolog hiányzik hozzá. A bankai. Sokat utána olvasott, hogyan is lehet elsajátítani ezt a szintet, és amit talált, azt teljesíthetőnek találta. Csupán fizikailag, és szellemileg kell megfelelően képzetnek lennie, mi sem egyszerűbb ennél. Egy nap a testét edzi, a kardforgató tudását, másnap pedig meditálásba temetkezik. Hiába hólyagosodott fel a tenyere, majd kezdett vérezni a sok edzéstől. A rengeteg vívás gyakorlat után, felesleges volt addig fárasztania a testét, még mozdulni is alig bírt, nem volt haszna a rengeteg meditálásnak, ahol kérdőre vonta a társág, hogy miért nem akarja az erejét a szolgálatába állítani. Egyszerűen nem érti, hogy miért? Hiába folytatta még évekig, nem volt jele annak, hogy közelebb került volna a céljához. Továbbra se adta fel, ám mégis, megannyi napok, hetek, és hónapok évtizedek teltek el, és még mindig semmi, nem volt képes arra, hogy megidézze Denryuu szellemét, hogy végre fizikailag manifesztálódjon, és elmondja a nevét, amivel végre felébredhet az igazi ereje, és teljesek lesznek Kojiroval. Ám semmi, makacsul ellenáll a zanpakutouja, és ez egyre inkább csalódottá tette a shinigamit. A lelkében kezdet gyökeret verni a kudarc, és annak elfogadása. Hiszen mit is akart? Bankait? Ez a színt a kiváltságosoké volt, nem lehetett minden jöttmentnek elérhető cél. Talán majd egyszer, évek múltán olyan megszokott, és mindennapos lesz, hogy bárki használhatja, megszerezheti, nem csak a kapitányok, és néhány kivételes shinigami. Ám a kudarcok ellenére, már csak makacsságból is folytatta. Ha volt egy kis szabadideje, az edzőteremben gyakorolta a vívást, és bár egy szeme hiányzott, mégis, a lehető legpontosabban próbálta elérni a találatokat. Minden edzés után elment a hálókörletébe, és órákat töltött meditálással, a zanpakutoujaval az ölében, hogy a közös világukban hangolódjanak egymásra. S’ mi célból akarja elérni a bankait? Hogy, ha valami véletlen miatt ismét találna egy társat, minden erejével meg tudja védeni. Valahol mélyen még elhiszi, hogy van a reménye a megváltásra, és tartozni fog valakihez, lesz egy társa, akivel megoszthatja az életét. Hiába emelt falat, hiába kerül mindenkit, és hazudja magának, hogy nincs szüksége senkire, mélyen tudja, hogy ez nem igaz.
Nyárból lassan Ősz lett, és az átnyergelt Télre, majd Tavasz, és így tovább. Újra eljött a fehér évszak, mindent beterített a fehér hó. Ami hiába volt szép, puha, és jó dolog, nem kevés veszélyt rejtett magában. Hideg volt, és akit körbeölelt, azok jó eséllyel ott lelték halálukat a szorításában. Ám Kojirot nem ezért keserítette el ez a látvány. Közeledett az a nap, amikor elkezdődött az élete megkeseredése. A felesége és fia halálának évfordulója. Minden teher ráomlott a lelkére, a láncok, ami visszafogták azt a falat, amit a magány ellen emelt, most dőlt le. Sose érezte ennél magányosabbnak magát, nem volt senki, akivel megoszthatta volna az érzéseit, valaki, aki mellette lenne, és támaszt nyújtana ezen a napon. Így hát egyedül ült a szállásának a tetején, és a sötét eget kémlelte, nem törődve azzal, ahogyan a hideg, apró kis hópelyhek az arcára esnek, majd elolvadnak.
- Magány, mégis szükségem van valakire, aki letörölné az arcomról a havat, egy barátra akár, akivel nézhetném a csendes hóesést.- halkan sóhajtót, és elővette a pipáját, legalább valami jó elfoglaltsága is legyen, amíg itt üldögél, és nézi a tájat. Ám egy kéz érintését érezte meg a vállát, összerezzenve nézet a kéz tulajdonosára, és még a pipa is kiesett a szájából.
- Én itt vagyok társam, csak szólnod kellett, hogy szükséged van Rám, és jövők.- teljes valójában előtte állt a zanpakutouja, kinek az arcán egy barátságos félmosoly játszott, majd leült Kojiro mellé, felvette annak a pipáját, és mélyen beleszívott.
- De… de eddig miért nem? Annyi év, annyi edzés után, miért csak most?- számon kérő volt a hangja, követelőző, tudni akarta az okot.
- Készen álltál volna rá, de egy dolog még hiányzott. Hogy elismerd végre, hogy szükséged van Rám, szükséged van másokra, a Világra. Leszakadt a lánc, ami eddig rabságban tartott. Nem mondhattam el az okot, hogy miért nem válaszoltam a hívásodra, miért nem jelenhettem meg. Magadnak kellett rájönnöd erre, és kérned, de sikerült, már itt vagyok, és ideje megtudnod a nevemet…- közelebb hajolt Kojiro füléhez, és megsúgta azt, amire már annyi ideje várt, végre kész volt minden. S’ igaz, hogy még jó néhány hónapba beletelt, de végre elérte a szintet, végre a birtokában volt a tudás, a bankai.

Bankai:
Név: Shoukyaku! Kaminari Ryuu. /Rombolj! Mennydörgés Sárkánya.
A zanpakutou markolata felüvölt, pengéjéről a két villám leválik és Kojiro teste körül kezd el cikázni. A maradék pedig szétrobban, több ezer apró kis villámra, amik csatlakoznak a villámokhoz, és Kojiro körül, folyamatosan mozgásban vannak, bár védelmi funkciót nem töltenek be. A bankai technikáihoz ezeket használja fel, ha elfogynának, hamar újratermelődnek.

Támadások: Bengonin /Védő: Bankai állapotban felépít egy burkot maga körül, ami védekezésre szolgál. Még aktív ez a technika, addig nem képes a lélekölőjével támadni, csak is más shinigami technikákkal. Ha ilyenkor támadják meg, közelharcban, akkor a támadó félt az érintkezés pillanatában megsebzi a villám. Démonmágia esetén pedig csak levédi, és elemészti a támadást.
A pajzs erősségét befolyásolja a zanpakutoura rakott pontok mennyisége. Minél több van rajta, annál erősebb. Áttörésénél pedig az ellenfél képzettsége számít a kidouk, zanjutsu vagy hakuda terén. Ha kevesebb, mint Kojiro zanpakutou képzettsége, akkor le tudta védeni a támadást, közelharc esetén, pedig megsebezni a támadót, minél alacsonyabb a képzettség, annál nagyobb a sérülés, ami éri. Ha a ráfordított pontok mennyisége megegyező, akkor sikerült levédeni a támadást. Minél nagyobb a másik fél képzettsége, annál egyszerűbben tud áttörni a pajzson, közelharcnál pedig, a sérülés is elenyésző, 6 pontos eltérésnél pedig már semmi káros hatással nincs a támadóra. A pajzs maximum 20-as erősségű lehet.

Arashi/Vihar: Az ujjai végéből kiinduló villám, ami pár centi után eggyé válik. Ez leginkább távolsági harcokra való támadás. Találat esetén égési sérülést okoz, és természetesen egy villámcsapás következményeit is magával hozza, a képen is működik, tehát védekezni is úgy lehet ellene. Zanpakutouval történő védekezés esetén az befolyásolja, hogy sikerült, vagy se, hogy mennyi eltérés van Kojiro zanpakutou és a másik fél zanpakutou pontozása közt, kidou esetén az ellenfél kidou pontozása számít. Az, hogy mennyire messzire képes vele támadni, az is a zanpakutou pontozásától függ, és attól, hogy Kojiro ezen a távon belül, mennyire akar elérni. Ha szükséges, akár kardként is használhatja. Minden pont 2 métert jelent. Jelenleg 22 méterre tud vele támadni.

Kachuu/ Örvény: Kojiro létrehoz egy robbanást, egy bizonyos sugarú körben, amit a zanpakutoura költött pontok befolyásolnak, minden pont 1 métert jelent. Az időtartamát szintén az befolyásolja, minden 2 pont, amit a zanpakutoura költött 1 másodpercet jelent. A robbanáson belüli körben a növények és a talaj is megperzselődik, az elektromos tárgyak kiégnek, az élőlényeket pedig olyan hatás éri, mint egy villámcsapás esetén, csak valamivel intenzívebb, mivel a körön belül folyamatosan éri ez a hatás. Védekezni ellene hatékonyan pajzsokkal lehet. Feltéve, ha a kidou pontozás nagyobb Kojiro zanpakutou pontjainál.