-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Végtelenül Valótlan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Kazuho Kira
Daitenshi
Daitenshi
Kazuho Kira

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 115
Age : 31
Tartózkodási hely : A jégkígyó fészke (Daitenshi főhadiszállás)
Registration date : 2012. Feb. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te19000/30000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (19000/30000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyCsüt. Jan. 03, 2013 8:43 am

Mesélő:

- Ezek legyenek a mai versenyzők uram? - Kérdezte egy nyugodt hangú, szinte gyereknek tűnő fiú ahogy felvette az aktát az asztalról. Hat oldal volt a mappában, mindegyikben egy-egy fénykép és pár adat a képen szereplőről. Nem sok, de több mint a semmi. Na meg neki nem a versenyzők analizálása volt a feladatköre, hanem a beszerzés és a játékvezetés.
- Látni akarom őket harcolni az Arénámban. Ma este. - A hideg is kirázta attól a mély, tekintélyparancsoló hangszíntől, amivel a főnöke rendelkezett. Ilyenkor sírni volt kedve és világgá szaladni félelmében, de tudta, hogy nem teheti. Csak a kötelességtudat tartotta ilyenkor itt. De felfogta a parancsot. Ha ez kell, akkor ez kell. Rajta aztán nem fog múlni.

Hatan voltak, s mindannyiukról alig egy oldalnyi adat állt a rendelkezésére, de valahogy megcsinálta. Mindenkit megtalált, lehetett az illető bárhol. Elvégre ez volt a szakmája, és be kell látni ezt igencsak jól végezte. A mai társaság azonban meglehetősen furcsa összetétellel büszkélkedett. Egy quincy, egy bounto, két shinigami na meg két daitenshis. Már az első alkalommal mikor átnézte a mappát rájött, hogy ezek bizony körbe utálni fogják egymást. De ha ezt akarja a főnök, akkor ezt adja neki.
Megnyitotta hát az első kaput, meg az első cellaajtót, hogy egyből a helyükre rántsa a versenyzőket. Elsőként egy gépet rántott át a kapun, majd a kapuval együtt zárta a cellát is, és tovább haladt. Ezek után a két shinigamit ráncigálta át a kapun. A vörös, akire elsőként zárta rá az ajtót, még lenge ruházatban is igen hevesen tiltakozott. Ezt a lányt már most viccesnek tartotta, akár a másik halálistent, aki pont a NAGY Féregboly vezetője volt. Aztán átnyúlt a másik tenshiért is, majd végül meghívta a bounto-t is. A quincy-nek azonban mást szánt, úgyhogy belépett a kapun, s harány üdvötléssel megragadta a versenyző grabancát.
- You're cordially invited, bitch! - Ezzel pedig át is dobta a kapun, majd sietve visszaugrott és zárta az ajtót is. Az angol nyelvet valahogy mindig is imádta a hangzás miatt, s az akciója nyilván feldühíti majd a vadnak titulált íjászt. Széles mosoly húzódott az arcán, s szembefordult a foglyokkal. Hiába tettek azok bármit is, jól tudta, hogy a rácsoknak képtelenség ártani, hiszen pont a reiatsu - amit a szabadulásba fektet az illető - fogja megerősíteni a cellákat. Harsány nevetésben tört ki, s mindennemű kérdést vagy fenyegetést figyelmen kívül hagyott. Csupán a kacaj múltával szólalt meg érdemlegesen, de azt is rövidre fogta, elvégre jól tudta, hogy a műsor nemsokára kezdetét veszi, s neki még rengeteg a dolga.
- Na csillagaim. A főnök szeretne szórakozni, és mindegy mit tesztek, ma szórakoztatni fogjátok. Szóval javaslom, hogy az erőtöket tartogassátok a túléléshez. Fent találkozunk. - Ezzel pedig jó hangulatban magára hagyja a versenyzőket.

Ezek volnátok ti. Mindannyian a jól megszokott életetekből kerültetek egy igencsak nevetséges, és hihetetlen helyzetbe. Foglyok vagytok egy olyan cellában, melyből nincs menekvés a kulcsok nélkül. Fogalmatok sincs, hogy hol is vagytok, bár találgathattok ha akartok. A ketreceitek egy hatalmas, de sötét teremben állnak kör alakban. Az egyetlen fényforrás, a plafonról lógó gyatra állapotú csillár, melyben úgy tűnik spórolnak a fáklyákkal, hiszen a hatból, csupán kettő ég. Az előbb látott vörös hajú, baseball sapkás fiú gyanítjátok messze jár már, de magatok fölül zajokat hallotok. Mintha rengetegen lennének felettetek. Nem csupán fénnyel de úgy néz ki az információval is spórolnak az itteniek. Vajon hol lehettek? Elvégre a terem körülöttetek, leginkább valami középkori kastély kínkamrájához hasonlatos.

Így aztán jogosan merülhet fel bennetek a kérdés, hogy mi zajlik itt?

// Post Sorrend: Kira, Seiran, Chiyo, Amadeus, Zeline és Naraku.//

Spoiler:


Kira:

Az új géptüdőm megnyugtatóan duruzsolt ahogy edzés után leültem. Messze voltam a Fészektől, egy régi épületben, amit már senki sem látogatott. Ha nem akartam, hogy lássák, ahogy az új testben bukdácsolok mindig idejöttem. Még mindig furcsa volt az egész helyzetem, de lassan kezdtem hozzászokni. A kezem egy palackon pihentettem, miközben leoldottam a kötést az új szememről. A baleset után a bal szememet is ki kellett cserélni, s bár rengeteg hasznos funkciója volt, nehéz volt hozzászoknom. Ugyan nem működött minden kijelzője mikor mindkét szemem nyitva volt - így nem zavarta össze az agyam a két helyről érkező, kétféle információ - de inkább bekötöttem a mesterséges látószervet. Jobbnak láttam pihentetni, mikor nem volt szükségem a funkcióira, meg aztán a vörös villogása nem volt éppen... praktikus. Mindenesetre akár a test maga, ez is hasznos volt, mégis olyan szokatlan. Éreztem, hogy egyre inkább én irányítom a testet, és nem az irányít engem, de nem tudtam feldolgozni, hogy esténként zümmög a tüdőm. Jóllehet ezeket a hangokat csak én hallottam, hiszen az agyamhoz kapcsolódó mesterséges idegek sokkal többet engedtek hallani, mint amit egy emberi fül képes lett volna érzékelni. Bármennyire is tisztában voltam a dologgal, kifejezetten zavart. Az egész test minden csavarja, minden mű szerve, az áramkörök melyek mozgatták, mind mind olyan idegenek voltak. Gyakorolnom kellett hát vele, hogy minden előnyét kiaknázhassam.
A magasságához is hozzá kellett szoknom, hisz ezzel az új testemmel immár két méter magasról néztem a világot, s ez mégsem akadályozott a mozgásban. Persze bizonyos helyekre nem fértem be úgy mint régen, de ugyanakkor új lehetőségek nyíltak meg előttem.
Csak Éji Rókát sajnáltam. Ő minden ízben megszenvedte az átalakulásunkat. Még most is hallom sírni éjszakánként. Viszont lassacskán érzem megszokja a dolgokat. A szőke szépség aki egykor volt, most fém alkatrészekkel ölelt, s bár szépsége ezáltal mit sem fakult, a mentalitására rányomta a bélyegét a dolog. Már nem volt olyan vidám vagy játékos. De igyekeztem minél inkább a segítségére lenni, hogy visszanyerje régi önmagát. Elvégre régebben mindig ő támogatott engem. Ideje hát viszonoznom a kedvességet.
Az egyetlen dolog ami még mindig előcsalja belőle a régi mosolyát, hogyha Zeline a közelünkben van. Örül a szíve, hogy boldognak lát, s ez határozottan jót tesz az ő közérzetének is.

Nincs több időm gondolkodni, mert hirtelen jelezni kezd a veszélyérzetem. Ez még a sajátom volt. Könnyedén megéreztem, ha baj közelített. Azt viszont nem ami most történt. Egy szempillantás alatt egy új terepen találtam magam. Az oldalamon ott volt a tőröm, a kezemben a kötés és a palack pihent, csupán a világ változott meg körülöttem, mintha hátrarántottak volna. Alig eszmélek, egy zár kattanását hallom, és egy furcsa figura jelenik meg előttem a rácsokon túl. Rácsok?
Hol lehetek? Mi történt? Körbepillantottam, majd a terepet felmérve egy hangra lettem figyelmes. Új ember érkezett, aki nem volt más mint Seiran-senpai. Ismertem őt, bár csak futólag. A Féregboly vezetője a szomszédos ketrecben ücsörgött, majd többen is megjelentek. A srác aki az akciót intézte egy-egy dimenziókapun rántott át minket, majd a terem közepére állt, és csak hallgatott. Én sem tettem másképp, hiszen nem volt időm vele foglalkozni. A terepet kezdtem felmérni, hogy megtudjam hol vagyunk. A sötétség nem tett éppen jót, de a középen világító csillár sem segített éppen. Sőt csak rontott a helyzeten. Semmit nem láttam ami érdekes lehetett volna, így a társaimra irányult a tekintetem. A mellettem ülő shinigamit már láttam, azonban a következő cellában ülő társa lepett meg igazán. Chiyo. Remélem nem ismernek fel, hiszen így látni engem kissé furcsa lenne számukra.
Rajtuk kívül egyetlen ismerős arcot láttam, és ez Zeline volt. Ahogy rápillantottam éreztem, hogy megdobban a műszívem. Mintha csak a valódi lenne, ez is éreztette velem amit kellett neki. Miután azonban nem leltem módját a kijutásnak lassan leültem, s nagyot húztam a kezemben lévő "Benzin" feliratú palackból. Ahogy lassan kiürítettem a flakont, körbepillantottam a ketrecemen. Megvártam, míg a többiek cselekednek elsőként, majd a zárat kezdtem vizsgálgatni. Egy szót sem szóltam, mivel a hangomból felismerhettek volna a társaim, s Zeline felé is csak egy biztató bólintást eresztettem meg. Nem akartam beszélni. Most sokkal fontosabb volt, hogy kijussunk. Balszerencsémre azonban a zárnak csak kívülről volt kulcslyuka. Ötletem sem volt, hogy mit tegyek. Látatlanban ugyanis még a zárat sem tudom feltörni. Talán a többiek kitalálnak valami ésszerűt. Mindenesetre nem akarok én hibázni elsőként. Így egyelőre várok.
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te16500/30000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (16500/30000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyVas. Jan. 13, 2013 9:13 pm

*Mikor is volt utoljára, hogy ilyen könnyű napom lett volna? Talán hónapokkal ezelőttire tehetném ezt. Mára viszont némi pihenő időt kaptam a birtokon, ha lehet ezt nevezni pihenő időnek. Egy ideje már nem nagyon járok haza, aminek komoly oka van. Mióta Soifon a fejébe vette, hogy átakarja adni a család vezetését, azóta inkább csak kerülöm, amennyire lehet. Nincs szükségem efféle nemesi herce- hurcára. Én a Féregboly parancsnoka vagyok, nem pedig holmi Shihouin testőr. Noha, mindig is tiszteletben tartottam családom tradícióit;de ezzel nem tudok egyetérteni. Egyszerűen a hideg ráz ki attól, ha a Fon- házat kell vezetnem. Elég időt ölel fel számomra a Kanritai, nem igazán akarok beleszólni a politikába. Lehetséges, ha így tennék, kicsit változnának a nézeteim. Nekem pedig tökéletesen jó úgy, ahogy van. Nem való nekem a bájolgás, amikor a munkám ennek ellenkezőjéről szól. Mégis hogyan bájologhatnék olyan alakoknak, akik részint olyanokat börtönöznek be, kik nem tehetnek semmiről?
Chh, nevetséges! Nem tetszésemet pedig azzal fejezem ki, hogy amennyit csak lehet, oda lent tartózkodom;menekülve a kondor keselyűktől. De nem lehetek mindig lent (sajnos), ezért a kötelező szabadidőket fent szokás tölteni. Ezeken a szabad órákon, vagy napokon pedig hol Nadeshikoval ütöm el valahol az időt, hol pedig időt szentelek valami másnak. Ideje lenne már rendezni az életemet, főleg, minek után egy kellemetlen küldetés alatt hosszú évekig őrzött titkom napvilágra került. Azóta sokak véleménye kicsit megváltozott irányomban; természetesen mindezek véleménye nem számít. Nekem többet jelent ennél a saját húgom épsége, így hát nem fogok eltántorodni a feladattól, hogy megvédjem ezek után is. Habár rengeteg kérdés, és vakfolt van a mi kapcsolatunkban, de egyelőre ezt így is kell hagynom. Egyszerűen korai lenne még letámadni, előbb hagynom kell, hogy ülepedjen minden. Nyilvánvaló, hogy nem számíthatott arra, hogy nem csupán egy támogatója lesz. S ugyan nem ismerem Kagami Ritsut, annyit azért tudok, hogy nagyban eltérek a lánytól. Gyengén sóhajtok egyet, amikor megérkezem a birtokra. A rejtőzködésre pontosan alkalmas ösvényen pont hogy kiszúrok pár Fon-házbelit, amiért kárörvendő mosolyt engedek meg magamnak.*
- Nem elég jó, kezdjétek újra! Neutral *Hanyagul nyilvánítom ki véleményemet a gyakorlatozásukkal kapcsolatban. Soifon biztosan nem fog örülni a leszólásomnak; de ha egyszer nem elég jó? Nem tehetek arról, hogy a fiúk mindig elrontják a rejtőzködős részt. Ha nem a fák lombjában, hanem a törzseknél bujkálnának, nehezen lehetne ilyen ködös időben észrevenni. Ám ezek a kupolát válasszák, amihez elég egyetlen egy reccsenés, hogy az egész kiderüljön. Idő pazarlás, de legalább rávilágítok majd egyszer a problémásabb részekre. Végtére is, fontos, hogy házam alkalmas legyen a Shihouinok védelmére. Tovább megyek, s mielőtt betérnék a rezidenciába megfordulok egy pillanatra; különös érzés uralkodik el rajtam.*
- Kisama, Dareda? *Fenyegető hangon szólalok fel, de mire bármit is reagálnék, egy kéz ránt el. Valahonnan a semmiből egy átjárón rángatnak át, mindenféle kitérési lehetőséget ignorálva. Behunyt szemmel sóhajtok egyet fel, hiszen puszta tapasztalatból tudom, hogy ez nem vezet jóra. Egészen nyugodtan várom, míg testem átkerüljön a másik helyre; s miként megjelenik végre az alak megnehezítem dolgát a zárkába csapást illetően. Mégis mit gondol, kivel van dolga? A Féregboly lakója vagyok; sértés maga a helyzet, hogy az alak jól bevág a ketrecbe. Azonban elkerülve mindenféle bajt, egy szaltóval védem ki az esetleges csapást. Komoly tekintetemet emelem a kialakult helyzetre, mire materializálódik előttem, hogy nem vagyok egyedül.
Néhányunkat szintén bezártak, bizonyos okok miatt. Az idegen lélekenergiájából érezve pedig talán az is tudható, hogy ez nem a Gotei. Miért is lenne az? Miért zárnának be egy olyan személyt, kinek létezésétől félnek? Senki sem akar rab lenni; nem igaz? Leülök, higgadtan. Egy ilyen helyzetben ez teljesen nonszensz, hogy ily’ nyugodt tudok maradni a rácsok mögött is. Viszont tudom, hogy az agresszió ebben a helyzetben nem vezet semmire. S mikor meghallom az alakot, hogy valakit szórakoztatni kell;s hogy akármit teszünk ez vár ránk..nos, kárörvendő mosoly fut végig ajkaimon. Lassan felemelkedem, s a testem néhány pontján megtaálható ginjotant rögzítem. A szalagok, amelyek a pusztakezes harcművészetet gyakorlók számára védelemként szolgálnak, kezem által lassan kifeszülnek. Az csak természetes, hogy nem kívánok az itt jelenlévők közül egyel sem párbajba keveredni; viszont olna itt valaki, akinek egyetlen ütést azért leosztanék.
Ő pedig nem más, mint Kazuho Kira; ki nem is olyan régen elárulta az osztagot. Ugyan, rosszat nem akarok; csupán egy figyelmeztetés, hogyha eljár a szája, akkor nagy bajban lehet. Az onmitsukidou nem tűri az ilyen dolgokat, legyen szó akár a Daitenshiről is. Mi a belső rendfentartószerv vagyunk, tökéletesen tisztában lehet a szabályainkkal. Aki innen lelép, és jártatja a száját, könnyen lehet, hogy a Féregbolyban találja magát. Biccentek egyet neki a régi emlékekre, aztán körbe nézek. Azzal meg sem próbálkozok, hogy a börtönnel foglalkozzak. Egyértelmű, hogy aki képes elrabolni, az a ketreceket sem hagyja mágia, vagy speciális anyag nélkül. A keigun óta eléggé paranoiás vagyok az ilyen dolgok iránt. Mindazonáltal megfordul a fejemben, hogy vajon otthon látta-e valaki a rablásom? Mert ha igen, akkor könnyen lehet, hogy Soifon kissé pipa lesz. Persze nem a rabló miatt, hanem, hogy valakinek egyáltalán sikerült engem elrabolnia! Ez egy patthelyzet, ami még számomra is igen kellemetlennek titulálható. Kicsit közelebb sétálok a rácsokhoz, majd Kirához fordulok. Biztosan emlékszik még az onmitsukidou titkos kézjeleire, melynek különösen nagy hasznát fogom most venni; csaknem felejtette el ezalatt az idő alatt, míg a Daitenshiben volt.*
- „Ha szórakozásra vágynak, megkaphatják. Kedvem van deaktiválni az elrablónkat.“ Neutral *Kézjelekkel mutogatok felé, amit talán még értelmezni is tud. Emlékszem még én, hogy régebben mennyit bajlódtam ezeknek a megtanulásával; ideje élesben is hasznát venni ennek a hasznos kommunikációnak. Egy kis szerencsével a megfigyelők nem tudják miféle jelek ezek, s akkor egy sajátos nyelven legalább ketten képesek lehetünk együttműködni. Azért a szabadnapomon ilyen szituációba belekeveredni? Na ezért nem tudok sosem lazítani; ha én nem keresem, akkor a baj keres engem!*


Spoiler:

Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te31700/45000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (31700/45000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyPént. Jan. 18, 2013 10:01 am

Csendesen, szinte már mondhatni nyugalommal csücsültem az egyik épület leges -legtetején. És ami az egészben a legjobb érzéssel töltött el, hogy még csak el se tévedtem. Azon kivételes alkalmak egyike volt, amikor tényleg ott voltam, ahol akartam lenni. Suza~chan kissé álmatagon pihent a vállamon és mivel tudtam, hogy milyen fura alvási szokásai vannak a Drágámnak, óvatosan a tenyerembe fogtam, hogy biztonságba maradjon a Kincsem, majd a ruhám zsebféleségébe ültettem bele. Puha is volt, meleg is volt, egyszóval tökéletes hely, egy kómás kismadár számára. Hiába na, Suza~chant tegnap este kicsit leitattam, és ilyenkor, amikor másnapos szegény, mindig elég álmatag. Embarassed
Szóval a lényegre térve, fent trónoltam a háztetőn, és az utcai eseményeket figyeltem. Egész kényelmes ülőhelyet találtam magamnak, voltam már kényelmetlenebb háztetőkön is Cool. Az utcai program pedig tényleg jó volt. Két alak először csak acsarkodott egymásra, majd végül a pengék is előkerültek. Itt kezdett érdekelni engem is a műsor. Csendben, észrevétlenül figyeltem a két ismeretlen párviadalát. Szépen mozogtak, és a kardjaik hangja... Csodásan szelte mind a két penge a levegőt! Arról nem is beszélve, hogy milyen szép hangjuk volt, mikor végre megkóstolták egymást. jól ismert, és nagyon szeretett zene volt ez a számomra.
~ Azért nem olyan szép a hangjuk, mint a Tied! ~ simogattam meg a lélekölőm markolatát, amit Ezüstke meglepő lelkesedéssel fogadott, éreztem.
~ Örülök, ha így látod Élet! ~ duruzsolta közvetlenül az agyamba.
A két harcos eközben szép lassan az utolsó fordulóra készülődtek. Legalábbis minden jel erre mutatott. Mély levegő mind a két fél részéről. Pár pillanat néma csönd, míg az ellenfél állását vizslatták, próbálták előre kitalálni a másik taktikáját. Majd hirtelen az egyik egy gyors, és aljas mozdulattal elvágta az ellenfele nadrágját. Pont sikerült egy elég fontos részt elmetszenie, ugyanis szegény kárvallott nadrágja lágyan a földre omlott. Közszemlére téve ezzel gazdája alsóbb viseleteit.
- Brutális realitással traumatizálta drasztikusan a környezetét. - Szólalt meg Suza~chan. Ekkor vettem csak észre, hogy ébren van. Persze ezt jobban tudtam volna értékelni, ha értem, hogy miről magyarázott. Így azonban csak azon tudtam olvadozni, hogy milyen tündérien nézelődött ki a ruhámból. Persze fordítást nem kérhettem tőle, mert akkor valószínűleg ezt hallgathattam volna életem végéig, hogy ő madár, én meg még ezt se tudom... Vagyis kevesebb eszem van, mint egy madárnak, ami alapból, ha más mondaná, valószínűleg egy végtag elvesztést minimum eredményezne, de Suza~channak elnéző vagyok. Csak megsimogattam a buksiját, mire bele csípett az ujjamba, és épp valami más szórakozás után indultam volna, amikor a semmiből egyszer csak valami beleakadt a ruhámba, és hátrarántott. Reflexből rúgtam el magam a tetőtől, segítve a titokzatos támadómnak, talán kicsit túlságosan is Cool. A tervem az volt, hogy rá pottyanok, mert ha nem is vagyok túl nehéz, de egy ilyen kedves invitálásra egy igazán kedves válasz dukál nem? Akkor lepődtem csak meg igazán, amikor a tető helyett egy egyenes PADLÓra kerültem... esetleg kerültünk. Suza~chan bölcsen befogta a kis csőröcskéjét, csendben meghúzva magát a ruhámban. Egy teljesen ismeretlen helyen voltunk. Az előbb még kint voltam a szabadban, most meg egy fura, kellemetlen helyiségben. És ha mindez nem lett volna elég, egy ketrecbe zártak! Mint valami vadat! Morogva rontottam neki a rácsoknak, de azok sajnos álltál a rohamot. Az enyémen kívül, még jó néhány másik egyelőre üres ketrec állt. És volt még egy, aminek a sötétjében egy kivehetetlen izé volt. Csak akkor láttam meg, hogy egy élőlény, amikor megmozdult. Végig ráztam, ütöttem az összes oldalát a fogva tartó kalitkámnak, majd mikor egyik se akart engedni, leültem középre. Közbe másokat is átrángatott a nem túl kedves ismeretlen a semmiből. O.O Elég vegyes felhozatalra sikerült a dolog.
- Szégyen, hogy annak az alaknak is vörös haja van, mint nekem! - mormoltam magamnak. Persze az enyém szebb árnyalatú, ezt el is döntöttem magamban.
Mivel nem igazán tudtam mit csinálni, leültem a ketrec közepére, és behunytam a szemem. Figyeltem a légzésem ritmusát, a levegő be és kiáramlását.
~ Még jó, hogy reggeliztünk, mielőtt elindultunk~futott át az eszemen. Nem tudtam pusztakézzel kiszabadulni, Gingitsunét pedig sokkal többre becsültem, semhogy ilyen undorító fémen koptassam a pengéjét! (abban a percben, hogy nem akart engedni nekem, undorítónak kiáltottam ki) Szóval ültem a ketrec közepén, és Gingitsunéhoz tartottam látogatóba. Nem kellett sok idő, és a jól ismert tájra értem.
- Szia Édes - furcsa kapcsolatom volt a Rókával. Kedves közvetlenség, néha már pajtási, bajtársi volt a kapcsolatunk. Mindez pedig a kölcsönös tiszteletbe ágyazva, tényleg elég különös egyveleget alkottak.
~ Már vártalak Drága ~ ölelt magához. Mivel most nem volt a szemében az a pimaszul aranyos csillogás, ehelyett komoly volt, így nem ellenkeztem, miközben magához szorított. Ruhán keresztül is éreztem minden egyes izmát, de nem hagytam magamnak, hogy zavarba jöjjek, hisz nem ezért jöttem ide!
- Egyszer Naomi~san azt mondta, hogy partnerek vagyunk, te és én, társak, akik meg tudják beszélni a dolgokat. Nem azt kérem, hogy oldd meg helyettem a problémámat, csak segíts, hogy meg tudjam oldani. - bementünk közbe a házba, és leültünk a tatamira. Szakét kerített Ezüstke, és töltöttünk egymásnak.
~ A kérdésed, hogy miként lehet kijutnod? ~ kérdezte egy óvatos mosollyal. ~Még szerencse, hogy nem kötözött meg! Mintha bárki megtehetné... rajtam kívül, hogy téged megkötöz... ~ kezdte magát túlságosan is belelovalni olyan fantáziákba, amikbe inkább nem akartam bele gondolni. Így aztán a szavába vágtam.
- Nem ez lenne a kérdésem - meglepetten rám pillantott. Mélyen a szemeibe néztem, és újfent nem engedhettem meg magamnak, sem azt, hogy elpiruljak, sem pedig azt, hogy elvesszek a srác gyönyörű ezüstszürke szemeibe... Embarassed
~ Akkor mi lenne az? ~ kérdezte. Komoly volt az arca, nyoma sem volt rajta a szokásos néha kissé csúfondáros pimaszságnak.
- Azt szerettem volna csak megkérdezni, hogy ha itt kitör a ramazúri, segítesz-e nekem? - itt már szabadon lángvörösbe borult az arcom, nem tehettem ellene semmit. Azonban Gingitsune nem űzött csúfot belőlem kivételesen. Kisimított néhány kósza tincset az arcomból, majd egy villám gyors mozdulattal elkapta a kezem. Féltérdre ereszkedett és megcsókolta a zsákmányát. Ha lehet még vörösebb lettem, de valami azt súgta, hogy ne rántsam el a kezem. Komoly arccal nézett rám, miközben nem engedte el a kacsómat, miközben megszólalt.
~ Ha az a kérdésed, hogy segíteni foglak-e, hogy nem hagylak-e cserbe, akkor a válaszom igen. Elvégre érted és általad létezem! ~ rühelltem, hogy ilyen természetességgel volt képes ennyire zavarba ejtő dolgokat mondani! Lángoló arccal bólintottam. Megpróbáltam én megszólalni, de valahogy a hangom úgy döntött, hogy sztrájkba kezd. Pont akkor. ~ És a kijutást hogy képzeled? ~ kérdezte.
- Ööö - hirtelen ez volt a legértelmesebb, amit ki tudtam préselni magamból. Na erre már elvigyorodott a galád, és hirtelen kihasználva, hogy még mindig a kezemet markolászta, magához rántott, és immáron közvetlenül a fülembe sutyorogta.
~ Ugye van valami terved Édes?
- Lenne, ha hagynál gondolkodni - próbáltam meg eltolni magamtól de esélytelen voltam.
~ Ki akadályoz? Csupa fül vagyok!
- Mivel bezártak... ide, valamikor vagy elvisznek valahova, vagy... kaját hoznak vagy ilyesmi. Biztos van valami céljuk azzal, hogy ide hoztak. És ha elég közel jönnek, már lehet valamit kezdeni. Mondjuk leütni a ráccsal, elvenni a kulcsokat, valami ilyesmi. Addig pedig itt vagyok Embarassed Feltéve, hogy nem zaklatsz túl sokat!
A végét egész összefüggően sikerült kinyögnöm, annak ellenére, hogy szinte teljes üresjáratra kapcsolt az agyam, hála Ezüstkének. Persze a pimasz Róka vigyorral jutalmazta színváltó játékomat. ...
Vissza az elejére Go down
Yato Chifuyu
13. Osztag
13. Osztag
Yato Chifuyu

Hozzászólások száma : 37
Registration date : 2012. Oct. 29.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Shinimimi
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te7000/15000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (7000/15000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyKedd Jan. 29, 2013 8:09 am

Vigyorogva sétált kifelé a sikátorból, s indult meg valami élelmiszer boltot keresni. Volt nála némi yen, ami talán elég lesz arra, hogy gyomra korgását elmulassza, bár lophatna is, de most nem volt kedve, hiszen szerencsére bele futott három alakba, akik közül kettőnél pénz is volt, a harmadiknál csupán egy törött orrt, vérző ajkakat és monoklik talált, mivel ez az a fejte monokli volt, amit bármely kocsmában be lehet szerezni, ezért úgy tűnt valaki már megverte a minap.
Csupán pár kanyart kell megtennie, megláthatja a kis boltocskát. Ott már járt egyszer, a boltos bácsi kedves, és nem kérdezget semmit sem, és hogyha részeg, akkor talán egy potya saket is kaphat tőle, mint ahogy először is. Valamiért szimpátiát érzett ez iránt, az egyszeri férfi iránt.
- Végre átértél a sikáto… - Kezdett bele a mondandójába István, de hirtelen felkiáltott, hogy óvva intse barátját. – Mögötted, Deus! – De mind hiába volt a kiáltása, hiába próbálta figyelmeztetni, már késő volt. A magas férfi ahogy megfordult, hogy szembe kerülhessen ellenségével, már nem a sikátor nyílásában volt, de nem is bent a sikátorban, sem az utcán, hanem valami furcsa hely padlóján feküdt hason. Viszont egyelőre nem érdekelte, hogy hol van, csupán gyilkos harag támadt benne az ellenségével szemben, aki hátulról kapta el, úgy, hogy még észre sem vette. Alig egy kevéssel azután, hogy földre került oldalt gurult fektében, s talpát előre indította, hogy a támadóját esetleg eltalálja, de csak a levegőt találta el. Ekkor vette észre, hogy rácsok veszik körül, s az ellenség azon túl van minden fele. Gyorsan megfordult úgy, hogy a hasán feküdjön, de a feje arra legyen, mint amerre a lába volt, azután megpróbálta megidézni egy II. VH-s német gépfegyver alakjában.
- Zeige Dich, Kehle von Tod! Das Machine! – Viszont a báb az megmaradt ezüst gyűrű formájában Deus azt hitte, hogy a bábja fáradt, vagy elgyengült azért, mert ő maga éhes, ezért egy egyszerűbb alakját kívánta megidézni, egy puskát, amit még az I. VH alatt az olaszfronton használt. - Zeige Dich, Kehle von Tod! Steyr! – Az ezüst gyűrű, ami a bábja elzárt alakja változatlanul ott maradt az ujján. A bount férfi mérgesebb lett, így elkezdett kiabálni a gyűrűjével. – Was?! Warum?! Warum ist du ein’ Ring?! WARUM!?! – Mivel bábját nem volt képes megidézni a rácsoknak rohant, de ezzel csupán azt érte el, hogy a rácsról a földre vetült. Ezután a rácsokat kezdte püfölni, ráncigálni, miközben látta, hogy az, aki talán mindenkit bezárt az éppen elfelé tart. Ameddig csak látta az idegent, addig nem kímélte a rácsokat, vagyis pontosabban szólva önnön magát. Bár a csontjai még nem törtek el, de az ökle vérezni kezdett, s volt egy halovány érzése, minthogyha a rács az erejét is elszívná. De csupán képzelődésnek tudta be, ahogy a gyomra hangosan felkordult. – Scheiße! – Éhes volt, az nem vitás, ahogy az sem, hogy a dühöngése az energiapocsékolás volt. Egyedül volt ellenséges feketeruhások társaságában, kettő idegen és egy ismerős arc társaságában, ez utóbbival egyszer már harcolt. Tudta, hogy ő verekedésben biztosan erősebb nála.
- Wo’s István? – Kezdett el forgolódni idegesen, mivel a legjobb barátját nem látta sehol sem. – István! Wo’s István? Wo’s?! Er ist nicht hier. – Állapítottam meg végül, s szomorú arccal a földre rogyott. Újra egyedül van, újra fogságban van, újra félt, újra elkeseredett. Egy ideig csak bámult előre, talán egy perc is eltelhetett így, mire leesett neki, hogy a többiek is foglyok. ~Vajon ők voltak már foglyok? Ők talán voltak már állatok, beidomított kutyák? Vajon ők félnek? Mert én igen, voltam már fogoly, voltam már idomított vadászkutya és félek. Ez a hely nem hasonlít ahhoz, mint ahol a német „tudósok” tartottak.~ Gondolta tisztán, s őszintén, miközben a nyakörvét piszkálta. Azt a nyakörvet, amit még a nácik raktak rá. Azt a nyakörvet, amit nem vett le még mindig, talán azért, mert fél attól, hogy mi lesz, hogyha leveszi.
- He, he. – Kezdett el röhögni, talán azért, mert felismerte, hogy talán ő az egyetlen, aki számára az idomítás nem lesz új dolog. – He-he. Heheheheheáháháhhheháhe! – Csak röhögött, a káröröm végigjárta a testét és rázni kezdte. Csakhogy lehet, hogy itt nem idomítás lesz? Hiszen a hangok, mik fentről leszűrődtek inkább egy nyüzsgő tömegé lehet, sem kutatók, tudósok, idomárok hangjai. De ezek a hangok bár eljuthattak Amadeus füléig, de a tudatáig már nem.
Vissza az elejére Go down
Dalarea Cortéz
Arrancar
Arrancar
Dalarea Cortéz

nő
Hozzászólások száma : 48
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. Oct. 19.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te5800/15000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (5800/15000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyHétf. Feb. 04, 2013 3:55 am

Óvatosan hátrapillantottam, amikor eljött a perc vége, hogy nem figyel-e valaki az ajtóból. Nagyon rossz helyen van a laptop, ha valaki bejönne, azonnal látná a képernyőt, a képekből pedig nem lenne nehéz rájönnie, mit csinálok éppen. Embarassed Miután nyugtáztam, az ajtó csukva van, újra a képernyőre pillantok, és felsóhajtok, miközben folytatom a korábbi tevékenységem. Elégedetten futtatom végig az ujjaim a henger alakú tárgyon. bounce
Ha minden jól megy, a kezemben lévő bordacsont lesz az új bábom egyik kulcsfontosságú alkotóeleme, a kezén elhelyezett szúrófegyver, aminek a mechanikáját egy számítógépes játék csuklóra illeszthető fegyverről fogom mintázni. Ez önmagában nem lenne túl hasznos, túl törékeny vagyok hozzá, hogy az első sorban harcoljak, de az új bábom lényege, hogy magába öleli a testemet, de ne legyen nagyobb egy embernél. Kicsit és mozgékonyt akarok. Viszont ez a rohadt csont nem akar illeszkedni.
Felsóhajtok, és a laptop órájára nézek. Egy órám maradt nagyjából, utána el kell indulnom a vasútállomásra, és vissza kell térnem a Fészekbe. Itt kevésbé zavarom az érzékenyebb lelkületű társaimat az általuk gonosznak vélt üzelmeimmel, de azt hiszem, ezt már otthon fogom befejezni. Olajmalac *W* és a főnöke, Yukezo úr biztosan tudnak segíteni ennek a fegyvernek a tökéletesítésében, talán jobb lenne hozzá fémpengét használni. Jaj, de Acélcsibét *W* egy ilyennel akarom meglepni Valentin-napon, elrontaná a meglepetést, úgyhogy muszáj lesz őt kihagyva Yukezo úrtól segítséget kérni. De ő elmondja, főleg, ha kérem, hogy ne mondja el, mert böszmélkedik. szomorú Akkor talán Hitomi barátném segít nekem. bounce
Egyik pillanatról a másikra egy cellában találom magam, fel se fogom, hogyan kerülök oda, de az biztos, hogy nem a gyárban vagyok már. Gyorsan körülnézek, és megállapítom, hogy többen is itt vagyunk. És közöttük van Olajmalac *W* is. Akkor nincs baj, egy perc alatt megveri ezt a takonygolyó kiscsávót, és megyünk haza… jaj, meg ne látta a bordacsontot! Még szerencse, hogy nem vettem le a haorim, különben csak a fásli alá tudnám berejteni. Embarassed
De úgy tűnik, nem tudják kinyitni az ajtót, valami baj van. Úgy tűnik, a képességeik működnek még, én viszont, amikor egy másodpercre elengedem a bordacsontot, az nem engedelmeskedik az akaratomnak, és gyorsan meg kell ragadnom, nehogy Cukorbenzin *W* észrevegye. Akkor hát, nekem kell bevetnem magam, és bár a képességeim nem működnek valamiért, a fő képességem nem a nekromancia, azt pedig nem vették el. Az én fő képességem, hogy rendkívül gyönyörű vagyok, mindenkinek kiszalad a vér a fejéből, aki meglát. Cool
- És te nem szeretnél szórakozni? Razz Olyan kis aranyos vagy, pont az esetem vagy. Szeretnél játszani valamit? bounce- természetesen nem cuki, nem az esetem, egy kis nyomi, aki kap egy plusz bordát, amint lankad a figyelme, de sajnos úgy tűnik, nem érdeklem, nem akar megkapni. Biztos ratyi. Neutral Vagy szegény ki van herélve? Más megoldást nem tudok elképzelni, elvégre ki ne akarna egy hozzám hasonló nőt? Cool
Leülök a földre, természetesen a haori szélére, nem akarok felfázni. A csontot most már nem is Olajmalac *W* elől rejtegetem, jó lesz, hogy nyakon szúrjam vele ezt a szerencsétlent, ha kienged vagy ételt hoz. A bábjaimat nem próbálom meg megidézni, ha nem működik felettük a kontrollom, veszélyes lehet. Kelleni fognak azok, ha több ilyen kis ferdehajlamú van a környéken, és persze meg kell menteni Olajmalacot, akire direkt nem nézek többet. Jobb, ha nem tudják, hogy a pasim, mert nem fog működni az elterelő hadművelet. bounce
Vissza az elejére Go down
Sakamoto Fucking Naraku
Quincy
Quincy
Sakamoto Fucking Naraku

Férfi
Scorpio Monkey
Hozzászólások száma : 100
Age : 31
Tartózkodási hely : Kocsmákban megtalálsz
Registration date : 2011. Aug. 22.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Badass
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te13500/26000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (13500/26000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyHétf. Feb. 04, 2013 8:44 am

Faszom se tudja, hogy mi van, hogy kerültem erre a környékre, de nem is nagyon akarom tudni. Haza akarok menni, abba a majdnem ennyire lepukkant környékre, bedögleni az ágyba, és aludni egyet. Habár, ha jobban meggondolom, lehet otthoni környéken vagyok? Ott is minden mocsok, itt is minden mocsok, elszórva szardarabkák, húgytócsák, lehet akkor csak képzelem az eltévedést.
- Le kell lépnem arról a környékről. Nincs jó hatással rám, főleg a társaság. Ma se vertem meg azt a tagot, aki beszólt. Sőt, inkább csak csúnyán néztem rá, olyan letépem a faszod, és a szádba fogom tömni nézéssel. Ennyi, érti ezt valaki?- persze, hogy senki, nincs is itt senki, hogyan is érthetné ezt akárki?
Mindegy, ahogy elég pénzt szerzek, fogom magam, és az egész országból el fogok takarodni. Tiszta elmebajos egy vidék ez. Kurva sok hollow, még több rohadt shinigami, fasznak van kedve itt megdögleni. Lelépek amcsi haverokhoz, ott jól el voltam így is, és el is leszek a továbbiakban is. A haverokkal is rég dumáltam, sőt, ott normális piát is lehet kapni, nem pedig ilyen mosléknak nevezett szarokat, mint a szaké. Alig van ereje, bár amcsiba se sok a kemény pia, na de az igazi pálinka, na az már valami. Európa, ott rohadt jó piák voltak, borok, sör, pálinka. Oda is el kell még mennem, de elsőnek haza, így hátra arc, és indulás vissza.
Enyhén részegen estem be a lakásomba, mert sikerült útba ejtenem egy kocsmát is, de hát na. Ott volt, és szinte hívogatott, én pedig nem tudtam ennek ellenállni, és bementem, legurítottam egy jó pár sört, meg valami erősebbet is, és végre levertem pár részeg alakot. Most pedig alvás, még a zsebemet se ürítettem ki, cigi, gyújtó benne, ennyi. Csak a hólyagom ne lenne ilyen telített. Mehetek a budiba, bár az is jó ötlet, hogy inkább be pisálok, csak akkor meg másnap moshatnék. Nincs mese, irány a budi, sorrend betartva, így minden kellemetlen mellékhatás megelőzve. Irány vissza az ágy, csak éppen valami törpe az utamat állja, és angolul kezd el vartyogni, és ha ez nem lenne elég, még valami ízén is átdobott. Háttal fogtam az esést valami keménynek, és ennyi.
- Mi a fasz?- dörzsölgetem a hátamat, és megtapogatom, hogy minek is sikerült nekibaszni, és ahogy gondoltam. Rácsok.
- Remek, már megint.- nem nagyon figyelek arra, amit magyaráz az a kis görény, meg arra se, akik a többi ketrecben foglalnak helyet, inkább nekitámaszkodok a rácsoknak, előveszem a cigimet, és rágyújtok.
- Na persze, már megint valami hülye játék, remek.- lassan fújtam ki a füstöt, ezzel terelve el a figyelmemet a többi marháról, akik közül volt, aki verte a rácsokat, vagy magában beszélt, esetleg kussolt. Azokat még normálisnak is gondolom, akik inkább befogják, így én is nyugiban tudok pihenni. Habár a tudat, hogy milyen hányadékok vannak a közelemben… az némileg felcseszi a pumpát. De koncentráljunk a pihenésre.
A lábaimat felhúztam, a karjaimat a térdemen pihentettem, a cigi pedig csak halványan parázslott, és gyengén füstölt. Ismét bezárva, bár a bőrtőn talán jobb hely volt. Legalábbis nagyobbak voltak a cellák, meg budi is volt, sőt, némi fény is. Bár ennek a helynek is megvolt a maga bája. A stílusa is fasza volt. Gyér fények, bezárva mint valami kutyák. Már csak a degenerált, beltenyészet kölykök kellenek, akiknek felszolgálnak minket, lehetőleg vacsorára. Nagyon remélem, hogy tőlem fosni fognak, és aranyerük lesz majd. Habár nem tudom miért zavarná őket? Kirágnák, és csá. Tényleg, aranyér, minek az a neve? Nem aranyból van, nem is értékes, sőt, a kezelése is… aranyérkúp. Nem elég, hogy kurvára nagyon szar lehet, nem, még toljunk is valamit a seggünkbe, legyen csak szarabb. Pf, emberi felfogás, szerencse, hogy nem vagyok az.
- Kezdhetnénk már, kezdek elgémberedni.- motyogok, mert azért kíváncsi vagyok, mit is találtak ki a számunkra? Ahogy elnézem, lehet egymást kell bedarálni, vagy éppen valami csapatos móka lesz, bár annak nem örülnék, sőt, azt tuti, hogy szabotálnám is valahogyan. Főleg, ha egy mocskossal raknának össze, akkor inkább megdöglök, sőt, ha mindketten belehalnánk abba, ha a másik nem teszi a dolgát, akkor főleg szabotálnám. Magammal vinnék egyet, kellhet ennél jobb elégtétel? Ja, ha életben maradnék, de ha ez az ára, akkor hajrá, pusztuljunk csak mindketten. S’ ez annyira tetszett, hogy gonoszkásan elvigyorodtam, majd némileg elmebajosan vihogni is kezdtem. Lehet mégis vicces kis játék lesz ez.
Vissza az elejére Go down
Kazuho Kira
Daitenshi
Daitenshi
Kazuho Kira

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 115
Age : 31
Tartózkodási hely : A jégkígyó fészke (Daitenshi főhadiszállás)
Registration date : 2012. Feb. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te19000/30000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (19000/30000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyCsüt. Feb. 28, 2013 4:58 am

Mesélő:

Ahogy a ketreceitekben csücsültök, vergődtök - ki-ki kedve szerint - egyre inkább halljátok, hogy a fejetek fölött fokozódik a hangzavar. Pár percig még kénytelenek vagytok várni, hiszen úgy látjátok, hogy nem akarnak értetek jönni, vagy kiengedni titeket. Már éppen kezdhetnétek elunni a dolgot, feladni a kijutásért szövögetett terveiteket, mikor végre megmozdul körülöttetek valami. Hangosabb és érdekesebb, mint az eddigi zajok, s egyre csak közelít. Már-már kezd irreálisan hosszúnak tűnni az idő, míg elér titeket a kattogó hangok forrása, majd megremeg a ketrecetek. Jókora fogaskerekes gépkarok kapnak el titeket egyesével, és ketrecestül együtt elkezdenek felfelé húzni. Sötéten haladtok át, de annyit kivesztek a környezetetekből, hogy a gépek már nem mai tákolmányok, a kőfalak pedig nyirkosságtól csöpögve sikoltják a hozzátok hasonlóak útját, ahogy ők is felfelé haladtak ezen az átjárón. A tömeg zaja egyre inkább betölti az elméteket. Mintha tényleg titeket várnának, nem valakiket akik kijönnek az alagútból. Titeket harcosokat. Lassan meglátjátok a fényt a járat végében pislákolni , majd ahogy egyre közelít egyre inkább megpillantjátok a rátok váró terepet.
A gépkarok felemelnek titeket a talajra. Hatalmas méretű arénában találjátok magatokat. A körülöttetek álló terem puszta mérete is lenyűgöző, a köröttetek tomboló ezres tömeg mindenféle furcsaságokból áll. Néhol emberi alakokat véltek köztük felfedezni, máshol pedig ismeretlen lényeket. Ötletetek sincs, hogy hol lehettek, de annyi bizonyos, hogy érdekfeszítő helyre érkeztetek. Épületromok fekszenek köröttetek, a nézősereg pedig messze a távolban éljenez, amikor megpillantanak titeket. Régi, jókora kőtömbökből épült torony fekszik előttetek, jobbra egy templomféleség, melyből valószínűleg pont az előbb említett darab hiányzik. A hátatok mögött egy leomlott híd ácsorog, s bár innen nem látjátok, mégis végtelen szakadékot gyanítotok mögötte. Aztán a fejetek felett megszólal egy ismerős hang.
- Hölgyeim és Uraim! Kicsik és nagyok! - Az előbb látott vörös srác hangszínét ismeritek fel, ahogy átvág a hangzavaron. - Üdvözlöm önöket újra Oyashimaru méltán híres arénájában. Az én nevem Valentine, és a mai este azért gyűltünk össze, hogy hat kiváló harcost láthassunk, ahogy megküzd a rájuk váró veszélyekkel. A játékuk tétje a saját életük, így jobb lesz vigyázniuk, ha nem akarnak hamar megismerkedni az elmúlással. Halljátok csillagaim? Igyekezzetek életben maradni. - Szól felétek, és ekkor megpillanthatjátok az arcát is, az előttetek feltűnő szárnyas képernyőn. Valódi hártyás szárnyú monitor repked elétek, melyről a fiú arca vigyorog rátok, meglehetősen barátságosan. - Hogy érzitek magatokat bajnokaim? Remélem jól. Ha hiányzik már a látványom skubizzatok csak fel. - Ezzel a képernyőn is felfelé mutat a srác, és ha a mutatott irányba néztek, magasan felettetek megláttok egy átlátszó platformot, melyen Valentine integet nektek. - De térjünk is a lényegre. Oyashimaru-sama kérésére ma nektek lesz megnyitva az aréna, annak minden titkával, veszélyével és a siker édesen kecsegtető lehetőségével. Próbáljatok meg jól szórakozni, mert akkor a nézők is élvezik majd, hogy nektek drukkolhatnak. - Ekkor a tömeg szinte egy emberként felüvölt, majd fütyülni kezdenek nektek. - Lássuk is a mai harcos felhozatalt. Az egyes cellában máris köszönthetjük Naraku-t, a quincyk gyöngyét, a vadak vadját. Köszöntsd a rajongóidat Bestia! - Kiáltja a kommentátor, és a hangja nem éppen bántó. Mintha tényleg komolyan is gondolná amit mond, bár nem tudhatjátok biztosan. - A kettes cellában egy szépséges hölgy ücsörög, aki egy társával egyetemben ma a Daitenshi nevű szervezetet képviseli körünkben. Köszöntsék az angyali szépségű Zeline Kalamonát! - A tömeg egy része ezúttal a lánynak kezd el tapsolni, és kezditek úgy érezni, hogy tényleg rajonganak értetek. - A hármas cellánk lakója egy érdekes alak. A bountok fajának képviselője. Amadeus J. Wolf! Jawohl mein general. A következő cellában egy vörös démon várja, hogy rászabadítsák a csatamezőre. Aikawa Chiyo. Milyen odalent Vadmacska? - Ahogy lassan mindenkit végigsorol, egyre jobban felbuzdul a tömeg. Mindenkinek saját rajongótábora van úgy néz ki, ami talán simogatólag hathat az egótokra. - Az ötödik cellában köszönthetjük Seireitei legkeményebb börtönének urát s parancsolóját. Ironikus hogy, most ő is a rácsok túloldalára került. Köszöntsék hát nagy tapssal Fon Seiran-t. - Ismét üdvrivalgás, de valami másnak is meghalljátok a hangját. Mintha a gépek igyekeznének újra megmozdulni. - És végül, de nem utolsósorban. A kibernetika vívmánya, halálisten és gép összefogása. Kazuho Kira. - Ahogy a bemutatásotokat befejezi, érzitek, hogy az előbbi hangot nem csak képzeltétek. A karok tényleg megmozdultak, és az ajtóra markolva kinyitják a rácsokat, majd visszasüppednek a földbe. Utat engedve ezzel nektek, és a képességeiteknek. Ahogy elhagyjátok a ketreceiteket, Valentine újra megszólal. - Akkor mivel újak a harcosaink ismertetném a szabályokat. Ömm. Nincsenek. Éljétek túl bajnokaim. Nincs más dolgotok, mint bármilyen eszközt megragadni azért, hogy éljetek. Remélem nem okoz majd gondot. LET THE BATTLE COMMENCE! - Üvölti el magát a fiú, majd zene indul körülöttetek. Pörgős, lendületes, és eléggé hangos. Ahhoz azonban sem a nézők zaja, sem a muzsika nem elég, hogy elnyomja a veszély hangjait.
Hangosan dobogó léptekre lesztek figyelmesek. Akárha egy bölénycsorda készülne felétek. Talán küzdőállást vesztek fel, talán nyugodtan várakoztok, de tegyetek bármit is, megpillantjátok a felétek tartó hordát. Megtermett, és rendkívül fürge lények érkeznek felétek. Emberszerűek ugyan, de mégis inkább tűnnek valami elfuserált tákolmánynak, a jókora testükkel, és a furcsa, hatszemű, éles fogú fejükkel. Keménynek tűnnek, ráadásul sokan is vannak. Ránézésre legalább húszan, de inkább többen kezdenek el megrohamozni titeket. Egyetlen céljuk a ti kiiktatásotok.
Sok sikert a túléléshez.

// A postsorrend változatlan. Kérek mindenkit, hogy olyan két héten belül próbáljon meg írni, hogy gördülékeny legyen a dolog. Elnézést, hogy eddig feltartottam a játékot. A zene pedig ami nektek szól ez itt . A képességeitek újra működnek. A gépkarokat viszont nem tudjátok megsebezni amíg fel nem értek, és ki nem nyitják a cellákat. //


Spoiler:

Kira:

Ahogy mindenkin végignézek, és felmérem, hogy ők is tanácstalanok inkább megnyugodni igyekszem. Seiran-senpai kézjeleire leszek csak figyelmes, és elmosolyodok a kijelentésén. Mindig is hasznosnak tartottam ezeket a jeleket, és most végre nyugodtan alkalmazhatom is őket.
- "Részemről ugyanez a helyzet. Örülök, hogy ön is itt van." - Jelzek vissza neki, majd a tekintetem Zeline-re siklik. Meg kell védenem őt, bár tud magára vigyázni, mégsem hagyhatom, hogy baja essék. Fél szememet mindenképp rajta kell tartanom, így aztán leveszem a kötést a bal szememről, mire az vörösen felvillan. Ugyan nem a legpraktikusabb, de most a szükség törvényt bont. Nem hagyhatom, hogy az én drága nekromantámnak bármi baja essék. A lehető legjobbat kell kihoznom magamból, nem számít milyen áron. Szerencsémre az új testem éppen kapóra jön ebben. Úgy néz ki, hogy csak Seiran, és Zeline ismert fel, ami jó jel, tekintve, hogy még egy ismerős alak tartózkodik a környezetemben. Nem örülnék, ha az én helyzetem elterjedne Seireitei-ben. Nem tenne jót a munkámnak. Megpróbálom meghúzni magam az árnyak közt amíg csak lehet. Ha az fog történni amire számítok, akkor ennek veszem majd a legnagyobb hasznát.
Ahogy a ketrecemben ücsörgök a fentről érkező hangokat figyelem. Próbálom elképzelni a helyet ami felettünk helyezkedik el. Talán éppen egy aréna van a fejünk felett, ahol a közönség minket vár, hogy széttépjük egymást, vagy másokat. Nem túl biztató dolog, ahogy az sem, ami megcsapja a fülemet. Az utolsó csavarig berezonál a gépek hangja az alkatrészeimmel. Súlyos, nehéz és lassú dolgok érkeznek felénk, de ötletem sincs milyen céllal, egészen addig, míg meg nem ragadják a ketreceket. Felfelé visznek minket, ez pedig harckészültségre ösztönöz. Amint csak tehetem meg kell próbálnom biztonságos terepet keresni, ahol Zelinenek nem esik bántódása, majd kiutat kell keresnem. A többieket nem féltem annyira, mert nem érdekel túlzottan, hogy mi lesz velük. Chiyo tud magára vigyázni, ahogy Seiran is, a két idegen pedig nem érdekel különösebben. A rozsdás gépmancsok , és a körülöttem lévő terep annál inkább. Ezért csak csendben figyelek.
A hangok amelyek fentről szűrődnek, egyre zavaróbbak, ugyanakkor valahogy jól esnek. Mintha várnának minket, ami persze egyszerre jelenthet jót is, és rosszat is. Yogitsunéért nyúlok, majd a gépkarok kitesznek egy arénában. Hasonlóra számítottam, mégis meglep, hogy hova kerültem. Temérdek ember, ezrek éljeneznek nekünk, ami kisebb képzavart idéz elő. Mi ez az érdek nélküli ováció? Miért örülnek nekünk ennyire őszintén? Vagy csupán én érzem rosszul? Nem az nem lehet. De akkor miért barátságosabb még az előbbi fogva tartónk is, mint odalent volt. Nem értem, de nem is nagyon zavar, az viszont sokkal inkább, hogy a magát Valentine-nak nevező srác újra beszélni kezd, és csillagaimnak nevez minket. Mintha jóban lennénk. Az pedig csak jobban felfokozza bennem ezt az érzést, mikor elkezd mindenkit bemutatni. Ugyanakkor jól is esik a dolog. Mintha tényleg hősökként tisztelnének minket ezek az emberek. Rajongás tárgyának lenni pedig mindig jó érzés. Csak abban reménykedek, hogy engem nem mutat be név szerint, mert akkor oda az inkognitómnak. Na persze ez elkerülhetetlen volt, és valahol mélyen előre sejtettem. a teljes nevemet a tömeg elé tárta, amivel hazavágta a névtelenségem a többiek előtt. Mondjuk Zeline-el kapcsolatban legalább nem hazudott. Tényleg angyali szépségű, a drága. De most nem kalandozhat el a figyelmem, különben nem tudom megvédeni.
Persze a bemutatás jó oldala, hogy a két ismeretlenről is megtudtam némi információt. Egy bounto és egy quincy. Érdekes felhozatal, és az ő szempontjukból logikus is, hogy ilyen társaságot hoztak össze. Főleg így, hogy nem feltétlenül egymás ellen kell küzdenünk. Legalábbis egyelőre. Ahogy Valentine előadja a nagy szabályzatot gúnyos vigyor húzódik az arcomra... vagy ami megmaradt belőle. A lényeg, hogy nem kell visszafognom magam, és nem kell mások szabályait betartanom, és ez rendkívül jó dolog. Mindig is szerettem szabad kézzel dolgozni.
Ahogy a cellák kinyílnak, és mindenki előlép, lassan én is kibújok a rácsok mögül. Az angol mondat, mellyel elindította a "mókát" vészharangként kongott az agyamban. Vagy nem annak a hangját hallottam? Nem ez valami más volt. Célpontok zaja. Méghozzá nem is kicsi, és nem is kevés célpontté. Előrántom a tőröm, és terven kezdek agyalni. Túl sokan vannak ahhoz, hogy komolyabb csapdát állítsak nekik, az erőmet pazarolni pedig balgaság lenne, így előre ugrok a torony felé, az egyik közelítő drabális állat hátára, és megpróbálom átdöfni a tarkóját. Vagyis amit annak gondolok, de meglepetés ér. A pengém ugyanis alig sérti fel a bőrét. Szinte semmit sem használ ellene, így a mozgó dög könnyedén ledob magáról. vissza a társaim közé. Tervezni kezdek hát. Sokan vannak és kemények. Talán jobb lesz, ha Zeline védelmére koncentrálok, és meghagyom a dolgot a harcmániásabb társaimnak. Bár ki tudja, hogy melyikük az. Biztos egyedül Chiyo-ban lehetek. Talán kidoukkal, vagy egyenesen shikai-al kellene próbálkoznom. Ha egy lény is a közelembe kerül újra próbálkozok, ezúttal más taktikával. A dögök szeme lesz a célom. Ha Zeline-t bajban érzem azonnal oda ugrok, és igyekszem védelmezni legjobb tudásom szerint.


A hozzászólást Kazuho Kira összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 12, 2013 4:44 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te16500/30000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (16500/30000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyPént. Márc. 01, 2013 2:03 am

*Az idő anélkül is ketyeg, hogy mi megállítanánk az órát. Az idő akkor is jelen van, amikor környezetünkben zajló dolgok megállnak egy pillanatra, s a homály megvilágosodik. Az éles látás lényege az időn való átlátás. Mindig tudni kell, hogy mennyi, mikor, mi..analizálni kell. Már túlontúl sok ilyen eseten vagyok túl ahhoz, hogy kétségbe tudnék esni a bezártság érzésétől. Bezárni a Féregboly parancsnokát? Olyan, mintha a szabadba helyeznél egy kutyát. Nem tudok különbséget tenni a szabadság, és a ketrecek között; hiszen napjaim kilencven százalékában börtönben élek. A hadviselést pedig különösen jól állom. Jinzen pózban várom az eseményeket, mert nem pazarolhatom energiámat holmi kétségbeesésre, vagy pánikolásra. Méltán erős nyugalommal figyelem az eseményeket, ahogy a többi jelenlevő mimikáin, gesztusain meg-megmutatkoznak jelenlegi gondolataik. Egészen halkan felsóhajtok bizonyos részletekre. Nem lenne restem senkit sem védeni, viszont taktikailag helytelen lenne. Ha ez egy aréna, és cél a valaminek a legyőzése; az esélyeket csak is a csapat emelheti. Még akkor is, ha alapvető esetben az érdekek és szempontok nem megegyezőek. De mivel diplomáciai tárgyalásra most nincsen lehetőség, így csak bízni tudok abban, hogy mindez a többiekben is tudatosul. Egyedül senki sem lesz képes kijutni, hiszen megvolt a lehetőség rá, hogy nem tudnak elrabolni. Mégis képesek voltak rá; kénytelenek leszünk egymás kiegészítésére szolgálni. Behunyom szemeimet, de nem meditálok; már rég feladtam reményeimet aziránt, hogy a zanpakutommal valaha is valamit kezdhessek. Egyszerűen Hahen és én nem tudunk közös nevezőre jutni.*
- "A nő is a Daitenshi tagja?" *Természetesen felfigyeltem Kira és annak a nőnek a kapcsolatára. Egyértelmű mimikáik voltak, így nem árt rákérdeznem erre. Mondjuk nem azért vagyok itt, hogy informálódjak a Daitenshit illetően, s valahol ez nem is az én dolgom. Már régóta nem foglalkozom ilyen piti ügyekkel; csupán szeretek tisztában lenni azzal, hogy kik vesznek körül. A politika nem az én asztalom, annak ellenére, hogy a nagyszerűnek titulált Fon- ház jelenlegi örököse vagyok. Hiába is eskették fel a házat a Shihouinok szolgálatára; attól én még mindig igyekszem elzárni magam a nemesek politikáitól. Mióta az onmitsukidouba kerültem, az életem gyökeresen megváltozott. Nyolv évtizednyi előzetes szolgálat az Internálásban pedig sok olyan dologra ébresztett rá, minek után a nemesség egy eldobható tárggyá vált. Nem számíthat a származás, ha a Féregboly megnyílik egy delikvens számára. Nem bánhatok, és nem is fogok az árulókkal különbül bánni. Egyedül a Nibantai tagjai felé hajlok aszerint, hogy nincs szükség magánzárkára; ők amúgy is tudják, hogy nem szökhetnek meg.
Amikor megindulnak a ketrecek egy gép hatására, akkor kiszakadok ebből a gondolatmenetből, s újra a külvilág felé kezdek orientálódni. Nem esik a nehezemre nyugodtnak lenni, mert amíg itt bent vagyok..addig kintről erőlködés kell a bejutásra. Egy fajta védelmi vonalként érzékelem a ketrecem, s a tömeg nyüzsgése pedig valóban az arénákra emlékeztet. Kinyitom szemeimet, kicsit átmozgatom karjaimat; lábaimat. Ha szükségem lesz a hakuda tudásomra, legalább ínszakadás lehetősége ne álljon fent. Nincs rosszabb annál, amikor szakadt inakkal kell harcolni. Kicsit közelebb lépek a rácshoz, amikor a sötétségbe szűrődő fény lassan piszkálni kezdi a szemeimet. Ismét becsukom a szemem, majd hunyorítással érem el, hogy a hirtelen felcsapó világosság ne okozzon pillanatnyi vakságot. Nem mutatok meglepettséget, pedig éppen elégé meglepődtem a helyrajzi látványon. Nem tudom pontosan hol lehetünk, de a hely maga igen sajátos. Arénának még talán pont, hogy megteszi; de az alkotó adott egy kis előnyt. A romok, valamint a templom rejtőzési lehetőségeket ad. Ez olyan, mintha az onmitsukidous kezébe adsz egy információt. Már pedig az onmitsukidousok kegyetlenül képesek kihasználni az információkat!*
- Yare, yare.. *Halkan sóhajtok lemondóan. Nem igazán érdekelt az alaknak a neve, akit ki fogunk remélhetőleg iktatni. Leginkább viszont az érdekes információval lát el, ahogy beszámol a jelenlegi tétről. Aztán hozzábiggyeszt egy olyasmi dolgot, aminek komoly célja lehet. Ismét Kira felé mutogatok.* - "Ezt hívják úgy, hogy pszichikai hadviselés. Ne dőlj be a közönségnek!" *Szólítom fel az ifjú, volt onmitsukidoust. Egy pillanatig sem zavartatom magam azt illetően, hogy most társamként kezeljem. Egyszerűen nem érdekel, hogy ezt az utat választotta; csak ne árulja el valósan az osztagunkat. Kicsit jobban körbe nézek, hogy megállapítsam nagyjából a térviszonyokat. Az egyetlen dolog, ami frusztrál, az a templomnak a jelenléte. Mi értelme van a csatatéren egy templomnak? Ez is csak akkor állná meg a helyét, ha olyan ellenfelet kapnánk, akinek valamiért szüksége van rá. Nekünk nem igazán lenne rá szükségünk, ha kiiktatnunk kell, még mielőtt bennünket iktatnának ki.
Elkezdődik a nevek felsorolása, mely miatt kicsit sötéten pillantok fel Valentainera. Oyashimaru is kicsit stikkes lehet, de ez az alak nem igazán normális. Előre beközölni mindenki nevét, ráadásul az alapvető információk közlése sem igazán nyeri el a tetszésemet. Kik ezek, hogy tudnak a Féregbolyról? A börtönről, ami még Seireitei lakóinak 99%-a előtt is titok. Vajon gondolhatnék-e arra, hogy a jelenlegi aréna vezetői valamikor bármiféle kapcsolatban álltak a Féregbollyal? Ha így van, akkor csak is szökött shinigamiról beszélhetünk, vagy áruló shinigamiról. Akárhogyan is, zanpakutoval rendelkezik. Tehát egy "A" lehetőség már is megszületett a kilét felfedésére. A legnagyobb előny továbbá az is, hogy az aréna vezetője japán névvel rendelkezik. Közölte is ezt, csak a jelenlegi adottságok szerint nem nagyon lehet utána járni ennek az Oyashimarunak. Marad a kemény várakozás, és a dolgok struktúrájának felállítása.
Ami megint csak kiemelődik előttem, az az a kicsinyke dolgok mögötti jelentés, hogy mi lesz akkor, ha a túléléshez egymáson át kell gázolnunk? Bizonyára ezért lett ennyire vegyesen beválogatva a csapat. Számítanak első szinten arra, hogy a bount, quincy párok széthúz egymással, és shinigamikkal szemben is. Aztán a Daitenshi tagok a Gotei tagokkal. De mivel a Juuichibantai nem az együttműködéséről méltán híres, így nincs meg a biztosíték arra sem, hogy Chiyo-san együtt fog működni. Ergo, akkor hiába a csapatalkotási lehetőség, ha a végső cél mégis egymás kiiktatása különböző eszközökkel. Okos pszichikai hadviselés, hiszen elhitetik velünk, hogy hősök vagyunk..de a végén egy erős glatiátort akarnak valamire. Ez esetben egy darabig okos ötlet egyetérteni, majd a vége fele beadni egy pofára esetős csavart. Elmosolyodom, viszont belegondolok a kézjelekbe. Ha tudnak a börtönről, akkor a kézjelekről tudnak-e? Ezt itt most le is teszteljük. Valentain felé fordulok, amikor kinyílnak a cellák.*
- " Mi a végső díj?" *Mutogatom neki, hiszen a szemeiből vagy a válaszreakciójából úgy is kiderül ez majd. Egyre jobban és sokaságilag nagyobb nagyságban érkeznek felénk az érkező hangok. Megint csak megmozgatom vállaimat, s személy szerint felugrok a cellám tetejére. Persze Kira- san rögvest előre veti magát; de látva, hogy a fegyver mit sem ér, kaján mosoly apróbb szikrája jelenik meg mimikámban. Amit kard nem vág el, azt a kéz darabokra töri. Hátat fordítva szaltózok le a ketrecről úgy, hogy a talpam az egyik lény nyakán érkezzen, még pedig maximális erőbevitellel. Ennek következtében egy kráter keletkezik a lény körül, de hogy milyen hatással van ez rá..nos, bizonyára kellemetlen lehet, ha egyáltalán túlélte.*
- Aki nem akar fasírt lenni, jobb ha küzd. *Magam is felugrok az egyik ilyenre, ahogyan Kira-san tette, s megragadom a bölényt a szarvnál fogva. Elegendő erőt fejtek ki arra, hogy egy kézzel is fenn maradhassak, s közben a shinigaminak üzenjek.* - "Egymás ellen kéne terelni ezeket egy ütközéshez. Mit szólsz?" *Közben az uniformisomra feszített kunaiokat arra használom, hogy magamra hívjam a figyelmet, és várok. Jelenleg nekem ez tűnik egy technikának, mert erősen megkönnyítené a dolgunkat. Ha összetereljük őket, akkor az ütközés pillanatában akár egy robbanást is lehetne alakítani. Mi meg tudunk már magunkra vigyázni, hogy nem szaladunk bele egy robbanásba. Neutral *


Spoiler:

Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te31700/45000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (31700/45000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyKedd Márc. 05, 2013 11:56 am

Igazán felesleges lett volna erőlködnünk bármin is. Maguktól elcipeltek, ráadásul ketrecestől, majd teljes lelki nyugalommal kiengedtek. Egyedüli szerencséjük az volt, hogy gépekkel végeztették ezt a feladatot, így nem volt alkalmam egyiküknek sem ártani. Pedig őszintén szerettem volna. Olyan, nem is tudom, jót tett volna a lelki világomnak. A fém izék viszont nem értek annyit, hogy Gin~chant koptassam rajtuk. Egy furcsa helyre vittek minket. Így, hogy kikerültünk a félhomályból, alkalmam volt a többieket is megnézni jobban! Egyikőjük se tűnt ismerősnek.
~ Most komolyan. Manapság már annyi sincs az emberrablókba, hogy normális logika szerint dolgozzanak? Hogy hova fajul ez a világ... ~ sóhajtottam magamban, miközben megráztam a fejemet. ~ Ha logikusan gondolkodunk, akkor csupa 11. osztagosnak kéne itt lennie! De ezeknek nincs ennyi eszük, vagy csak félnek egy egész osztagot eltüntetni...
Mindenesetre hely az volt bőven. Nem csak a terület volt lenyűgöző, de a romok is elég hangsúlyosra sikerültek. Hatalmas, és gyönyörű ikebanát lehetett volna ide készíteni! Sokáig azonban nem ábrándozhattam ilyesmiről, inkább csak amolyan kósza futó gondolat volt. Ellenséges területen nem engedhettem meg magamnak, hogy a figyelmem lankadjon, vagy hogy bármi is elvonja. Kitudja milyenek azok az alakok, akikkel együtt ide rángattak. Az kéne még csak, hogy az egyik hátba szúrjon, csak úgy poénból. Idáig jutottam a gondolataimmal, mikor egy repkedő kép megszólalt a fejünk felett. Ilyen téren, már nem volt túl irigylésre méltó a tulaj ízlése... Szóval a fazon, aki eddig morcosan, tüskésen, és felettébb csúnyán bánt velünk, most meg próbál kedves, legalábbis barátságos lenni... Nem vidított fel ez az aprócska megfigyelés, ugyanis nem rajongok túlzottan a kétszínű emberekért... Főleg akkor nem, ha nem ismerem őket! Sorba kezdett neveket felsorolni, amiket egyfelől nem ismertem, másfelől nem tudtam úgyse megjegyezni őket. Azonban amint meghallottam a saját nevem, felkaptam a fejem. Vadmacska? Hol? Vagy rám gondolt? O.O Láttam, hogy alkalmi társaim lelkesen mutogattak egymásnak, meg hát ugye a monitoros fazon is bemutatott épp bennünket, így amikor leszólt nekem, onnan a magasból, kedvesen rámosolyogtam, majd én is bemutattam, csak én nem őt, hanem neki. Embarassed Hiába na, ihletet kaptam a környezetemből, és tippet Suza~chantól, aki lelkesen csüccsent a vállamra, és ecsetelte, hogy ez a jel nem szorul ország vagy épp dimenzióhatárokon belül. Szavak nélkül is tudtuk, hogy amint szorul a hurok, le kell, hogy lépjen. De egyikünk sem tehetett arról, hogy az elrablónk őt is ide hozta. Pedig szegény állatka, ártatlanabb, mint az a bizonyos ma született birka...
Azonban itt még nem volt vége a meglepetéseknek. Még egy ismerős nevet hallottam, holott egy ismerős arcot se láttam.
-... Kazuho Kira - szavalta a hangosbemondó. Döbbenten perdültem körbe. Kira~sant én ismerem, szóval két lehetőség van. Vagy csak ismertem, vagy valaki megölte, és most ő használja a nevét!
~ Ugyanolyan névről még nem hallottál? ~ Érdeklődött Ezüstke nyájasan.
- Az kizárt! - vágtam rá meggyőződéssel. Kíváncsian cikázott a tekintetem a jelen lévőkön, legalábbis azokon, akik elég közel voltak ahhoz, hogy még lássam nagyító nélkül. Egy nagydarab, fura fém emberszerűség reagált a névre.
~ Legalább a saját szemednek higyj! - próbált meggyőzni Gingitsune, de nem volt könnyű dolga. Kristály tisztán emlékeztem Kira~chanra, de ezt az alakot egyszer sem láttam. Ámbár a hajszíne megegyezett, a szeme színe sem volt rossz. De akkor se lehetett ez az óriás nagy monstrum az általam ismert kicsi Kira~chan Arrogáns Lehetetlen. Azonban minél tovább biztattam magam, hogy csak valami félreértés lehet, legbelül annál biztosabb lettem abban, hogy nincs itt semmi félreértés. Döbbenetem közben a képernyős pali befejezte a monológját. Lemaradtam egy részéről, lefoglalták a felfedezéseim az agyamat. A bemondó srác helyett nem jött semmi szebb szépség. Helyette egy csapat ronda alak. Magamban felmordulva vettem elő a kardomat, hogy hogyha túl közel jönnének, akkor tudjak védekezni.

(Ha elég közel kerül akkor megpróbálom a hasát felmetszeni az első izének. Megnézni, hogy belül is emberszerű~e, vagy csak kívülről megtévesztő)
Vissza az elejére Go down
Yato Chifuyu
13. Osztag
13. Osztag
Yato Chifuyu

Hozzászólások száma : 37
Registration date : 2012. Oct. 29.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Shinimimi
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te7000/15000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (7000/15000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptySzer. Márc. 06, 2013 9:46 am

Nagyjából egy percig bírta az egyfolytában röhögést, utána enyhén lihegve ült félig felhúzott lábakkal. Csendben bámult maga elé, és azt találgatta, hogy vajon miféle kísérletezéseket, teszteket fognak rajtuk elvégezni. Kisvártatva fogta csak fel, hogy valamiféle hangok szűrődnek le fentről.
- Zaj. – Mondta, s felfelé kezdett el leskelődni, ide-oda billegve, hátha megláthatja a hangzavar forrását. Mikor az új zajt meghallotta, gyorsan felguggolt, s mint a riadt, de kíváncsi állat fészkelődött, nyakát nyújtogatta, keresve az új hangok forrását. Nem tudta, hogy mi lehet az, vagy hogyha mégis tudta, akkor csupán nem emlékezett rá, nem rémlett fel neki, hogy hallott-e már ahhoz hasonlót. Viszont ahogy meglátja, hogy mik voltak az újabb zaj forrásai szemei elkerekedtek, s kezeit, lábait széttárta, s izmait megfeszítette, hogyha azok a gépkarok össze akarnák nyomni, valamennyire ellen tudjon állni. Szerencsére nem kellett ettől tartania, mivel a karok csupán megfogták a ketreceket, s elkezdték fölfelé emelni. Visszaereszkedett guggolásba, s kezeivel támasztva magát, hogy a felfelé út alatt el ne boruljon nézett fölfelé, s várta, hogy megláthassa a helyet, ahova tartanak.
Ahogy fölfelé tartottak, s ahogy egyre hangosabban hallotta a személyek zsivaját, megremegett. Szemei előtt elmúlt csaták, háborúk győzelmi üdvrivalgása jelent meg szinkronizálva a valakik rivalgását. Zavaros fejében olyan tévképzet jelenik meg, hogy a kint lévők őket ünneplik, egy meg nem történt csatáról visszatért hős, nyertes, túlélő katonákat. Ezt a tévképzetét az sem zavarja, hogy egy ketrecben guggol.
- Ja! Ja, hier kommen Gewinnern! – Kiáltja, ahogy a karok a ketreceket a felszínre emelik, s miután nem tud kimenni értetlenül néz körbe, hogy „Miért nem mehetünk ki?” „Mi van most?”. Érdeklődve figyeli Valentine hangját, hátha az mondja el, hogy „A munkások lerontottak valamit, ezért nem tudnak még kijönni.”, de nem ezt mondta, sőt nem is teljesen értette, hogy mit beszél.
- Was? Veszély? Warum? – Értetlenkedett, s eszmélt csak akkor rá, hogy ellenségekkel volt körülvéve. A repkedő képernyővel mit sem törődve vette számba, már amennyire tudja, az ellenségeit, kik szintén ketrecekben voltak. A nevek közül csupán az első, Naraku volt ismerős számára, de abban már nem volt biztos, hogy jól emlékszik.
- Strebst du, Aschloch! – Kiáltotta, a képernyő felé rázva az öklét, a saját neve utáni szavakat hallva, amik kellemetlen emlékeket idéző voltak. A többiek bemutatásából csupán annyit fogott fel, hogy… semmit. Ahogy a gépkarok kinyitják a rácsát kirohant, és a kezével pisztolyt formázva, és a repkedő képernyőre tartva aktiválta a Reiatsuohzutsu technikát.
- Sayonara, kívülálló! – Búcsúzott el a képernyőtől és lőtte rá az energia gömböt, amit a Reiatsuohzutsu technikkával idézett az ujjai elé. Azután, nem figyelve arra, hogy az előbbi támadása célt ért-e vagy sem, jobb kezét félig behajlítva, készen arra, hogy markolatot ragadjon az oldala mellé emelte, s a többiek felé fordult. – Zeige dich, Kehle von Tod! Das Maschine! – A parancs után az ezüstszín gyűrűje egy második világháborús német géppuskává alakult át, de utána még sem támadt. Valami megzavarta, ahogy a többiek figyelme is mára terelődött, az ővé is. A távolba nézett, ahonnan dübörögve közeledtek valamik.
- Hogy, az a kátrányos talpú öreg ördög vinné el! – Morogta el magyarul azt a szitkot, amit régen Istvánnal István apjától hallottak. A szitkot követően azon nyomban a templom felé iramodott, minek ajtaját vállal próbálta betörni. Hogyha be tud jutni, akkor odabent próbál lőállást keríteni, viszont hogyha nem tud bejutni, akkor a fal tövébe fekszik, s onnan kezdi el lőni a lényeket.
- Adjunk nekik, bruder! – Kiáltotta a báb, miközben Deus tüzelt, és természetesen nem vigyázva arra, hogy akár a többi ketrec foglyát is el találhatja. Ameddig ki nem ürül a tára, vagy úgy nem érzi, hogy veszélyben van, vagyis hogyha észreveszi, hogy egy lény akár el is taposhatja, akkor amilyen gyorsan csak képes rá, felguggolt, s guggolásból indított sprinttel kezdett tarento shuuz-ni a templom, vagy a templom fal egy másik pontjára, hogy ott legalább pár lélegzetvételnyire kifújja magát, és azt követően onnan folytassa a támadást.


Fordítás:
Vissza az elejére Go down
Dalarea Cortéz
Arrancar
Arrancar
Dalarea Cortéz

nő
Hozzászólások száma : 48
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. Oct. 19.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te5800/15000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (5800/15000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyHétf. Márc. 11, 2013 7:59 am

Ahogy elkezdünk emelkedni, felpattanok a földről, és a rácsokhoz futok, amikbe belekapaszkodok. Senki, még Olajmalac se tudott kijutni, és nem tudom, hová visznek minket. A kis csontot tudom mozgatni a tudatommal, de hiába, a bábjaim nem férnek el itt, agyonnyomnak, ha megidézem őket. Támad egy korántsem bíztató emlékem is: egy jelenet a Gladiátor című filmből, amit a moziban láttam az egyik pasimmal. Abba már bele sem mertem gondolni, mi fog történni fenn. Lehet, hogy azt akarják, hogy bántsam Csavarbülbült? O.O
Az aréna, ahová jöttünk, annál is hatalmasabb lehet, mint amit Rómában emeltek, a nézőtéren pedig csupa-csupa ijesztő teremtmény van. Ufók. O.O Újra megjelenik a kis köcsög, a szavaiból pedig elég gyorsan kiderül, hogy jól gondoltam, valóban valami játékon akarnak minket felhasználni, mint szórakoztatást. De legalább Acélcsibét nem kell bántanom. Embarassed
Miközben a nyomigyerek ripacskodott, újra előhúztam a bordát, amit ezúttal már könnyedén meg tudtam emelni, semmi nem zavarta a koncentrációmat, úgyhogy ezt áttettem a haorim belsejébe, és a karvédőm alatti bábjaimért nyúltam. A Vacca azonban eltűnt, nem tudom, hová, pedig hasznos lenne az ereje. Rövid gondolkodás után eszembe jut, hogy a pergamentekercset otthon hagytam a nagy sietségben. Elég szétszórt vagyok mostanában, ráadásul furcsán is érzem magam, valami baj van velem. Embarassed Talán beteg lehetek? Sad Persze, ez lényegtelen a túlélésünk szempontjából.
Szerencsére a Draco nálam van, azt valahogy azért eltettem, úgyhogy kihúzom a pergament, és hagyom szétnyílni. Lehunyom a szemem, hogy újra eszembe jusson az imádott nóta, ami jelezte, kezdődik a kedvenc mesém. Milyen szép is volt akkor még a világ körülöttem. szomorú De túléltem mindent, ezt is túl fogom, és bármibe is kerül, nem számít, akkor is boldog leszek megint, én, vasboci és a gyerekeink. O.O
(- Én vagyok a híres egyfejű) /Magyarul van, nyelvtudás nélkül nem lehet érteni/- a pergamen füstté válik, ahogyan szabadon engedi a benne tárolt bábot, amikhez azonnal hozzákapcsolom a fehér láncomat, és felküldöm a levegőbe, és körözök vele néhányat, majd lehozom, felkapatom magamat vele. Így ugyan nehezen irányítom, és kényelmetlen, ahogy a tizennégy csontos kéz a kinyújtott karomtól, a lapockámon át a bokámig mindenhol erősen fog, így nem leszek veszélyben. A nekromanták fő gyengepontja, hogy sebezhetőek, miközben irányítják a szolgáikat.
Óvatosan, négy-öt méter magasból támadok a lángszóróval, mivel Ólompadlizsán és a másik fickó jól boldogul, a vörös hajú lány ellenfeleire. A fejükre próbálok célozni, ami érzékenynek tűnik, rengeteg szemük van, ami valószínű nem reagál jól a tűzre. Mivel korlátozott az éghető anyag mennyisége pontosan próbálok rövid támadásokat bevinni. Miután az elsőt megperzseltem, visszafordulok, és letetem magam a vörös hajú lány mellé, hogy agresszívebben is tudjak támadni: teljes erőből próbálok nekiszállni az egyik közeledő lénynek, hogy a néhai raptordínó lábán található karmokat belevágjam, esetleg feldöntsem a lendülettel. A testem viszont védtelen közben, úgyhogy a lány védelmére szorulok.
Vissza az elejére Go down
Sakamoto Fucking Naraku
Quincy
Quincy
Sakamoto Fucking Naraku

Férfi
Scorpio Monkey
Hozzászólások száma : 100
Age : 31
Tartózkodási hely : Kocsmákban megtalálsz
Registration date : 2011. Aug. 22.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Badass
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te13500/26000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (13500/26000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyKedd Márc. 12, 2013 5:31 am

Azért valami párnát rakhattak volna ebbe a ketrecbe. Kurva kényelmetlen tud ám lenni az, hogy ezeken a szar csöveken kell ülnöm. Még a rendőrségi fogdában is volt egy priccs, igaz, ha volt budi, az általában teli volt szarva, és valamiért azt hitték az alkalmi lakótársak, hogy leszek olyan kedves, hogy takarítok. Bár igazuk volt, mert amikor belenyomtam a fejüket a szarba, akkor a budit le is húztam. Kellemest a hasznossal, mindig azt mondom, hogy ha van alkalmam, akkor jó dolgokat kell tenni. Legalábbis olyat, ami nekem jó. Mindenki, aki nem ember, vagy a fajtám, az le van szarva, főleg, ha a tetves mészárosok fajába tartozik. Ennél már csak az a rosszabb, ha egy quincy barátságba kerül egy gyászhuszárral, vagy egy ember. Mindegy ki az, szerintem egy életre megutálnám, és eltakarodnék a közeléből. Még magamat is megutálnám, vagy előbb vágnám ki a szívemet, mint segítsek egy shinigaminak. Még a hollowokat is többre tartom. Ők ösztönből cselekednek, ilyenek, és kész, teszik, amire születtek, nincs ebben semmi szégyellni való, sőt, valamekkora tiszteletet is érdemelnek. Ellenben az elbaszott shinigamik, akik nem akartak tárgyalni, hiába mondták, hogy igen, csak a konkurenciát akarták eltüntetni. Utálom mindet. S szerintem, ha még tovább fogok itt ülni, anélkül, hogy akármi is történne, akkor tuti, hogy megpróbálom kirágni magamat, vagy addig pisálni a rácsokra, még a rozsda meg nem eszi. Utána pedig viszlát mindenki, tőlem meg is dögölhettek.
Na, de még várok, inkább rágyújtok megint, azzal is telik az idő, bele meg csak nem halok, nem igaz? Alig gyújtottam rá, de már valami mozogni kezdett. A hangok alapján, mint valami horror film egyik jelenete. Jönnek feláldozni minket, csak ne lenne ennyire unalmas, még megérkezik a felszolgáló. Lassan kifogyok a cigiből, és akkor morcos leszek, meg működésképtelen. Nem fogok jól esni annak, aminek felszolgálnak minket, megfekszem a gyomrát, és reményeim szerint fosni fog. Szép halál is lenne, de a szebb az lenne, ha a torkán akadnék, akkor legalább nem egy kupac, gőzölgő szarként végezném be a pályafutásomat, hanem idővel egy szép, rothadt hulla lenne belőlem. Jobbnál jobb elképzelések, de legalább már a fémkarok megragadták a ketreceket, és elindultunk felfelé, kár, hogy egyszerre kell menni, egyedül izgalmasabb lenne. Bár az egyre erősebb hangzavar, az már kezd érdekelni.
S végre megérkeztünk, egy igazán faszányos helyre. Egy aréna, azt hiszem, ez tényleg elég érdekes lesz, már csak az a kérdés, egymással, vagy valami más ellen kell harcolni? Akkor már csak az a kérdés, hogy mikből raktak össze minket. Ha akad a sajátom, akkor az már is előny, de ha nem, nos, akkor se olyan nagy a gond, ha nem tetvesekkel vagyok kénytelen egy levegőt szívni. Na, és végre megszólaltak, vagyis megszólalt az a kis szaros, aki ide rángatott a békés piálásom után, hogy esne ki az összes foga, és a seggéből meg legyen tarisznya, és igazam volt. Ahogy tippeltem, ez egy aréna, valami Oyashimaru arénája. Van stílusa az már biztos, bár a kölyökről ezt nem mondanám. Legalábbis a szülei be lehettek tépve, amikor nevet adtak neki. De már a célt is tudom, túl kell élnem, és ennyi. Nem egy nehéz feladat, megoldható, meg is fogom oldani. Na, de előbb jelzem, mennyire is hiányzik a látványa. Felemelem a jobbomat, és a középső ujjamat leszámítva, mindet félig begörbítettem, egy univerzális kifejezést mutattam.
- Bekaphatod.- nem hiszem, hogy nagy reakciót váltok ki ezzel a kis mutatványommal, nem nagyobbat, mint az a tag, aki németül magyaráz… Hé, ismerős valahonnan, csak nem tudom hova rakni. Mindegy is, majd visszatérek még erre, de azt tudom, hogy nem fostos seggű shinigami. S végre elkezdi a bemutatást, és kap egy pluszt is, amiért velem kezdte. Sőt, nem is gúnyolt a kis takony, hanem olyan volt, mintha még el is ismerne, igaz, a becenevem nem valami eredeti, de legalább találó. S ha már van pár rajongom is, akkor tényleg nem okozok csalódást, én benne vagyok a játékban, főleg, ha az ilyen mókásnak ígérkezik. Akkor showra fel. Felálltam, majd felemeltem a karjaimat, és az ujjaimmal jelzem, hogy lehet éltetni, közben pedig szemtelenül vigyorgok. Nem vagyok egy Spartacus, az már igaz, de ha műsor kell, akkor miért is ne adhatnék? Majd leteszem a kezeimet, és inkább megnézem, kik is következnek.
Egy csaj, aki valami hülye, és nehezen kimondható nevű szervezet tagja. Bár a ruhája ez nem rossz. Majd a bunyó után, lehet szóba elegyedek vele, hátha lesz kedve levezetni a felgyülemlett feszültséget, egy kiadós kis baszással. Na meg nem vagyok én zsidó, szeretem a sonkát, még ha kötözött is. Na, de nézzük meg, hogy ki a következő. Az a pasi, akivel már biztos, hogy találkoztam. Várjunk csak, előbb rálőtt arra a repülő vacakra… azt hiszem ezzel a faszival már verekedtem, és akkor se volt éppen százas, ahogy most se az. Ki a következő? Aha, egy csöcsös vörös, lehet inkább vele kéne kezdeni valamit, vagy esetleg egy édes hármas, bár nem leszek telhetetlen, majd egymás után, nem kell pina túladagolás. S most következett az, amikor undor ült ki az arcomra, és elég látványosan köptem a porba. Sejtettem, hogy nem lesz szerencsém, és lesz egy telibebaszott shinigami is, remélem hamar bedarálják. De nem, nem elég, sőt, van egy másik is, akit nagyon is mustrál a Vadmacska. Vagy ismeri, vagy meg akarja ismerni, bár ahogy elnézem azt a gépfaszt, nem sok mindent tud kezdeni egy nővel. Max megolajozza egy kicsit, de most már el is vesztettem az érdeklődésemet a vörös iránt. Az, hogy érdeklődik egy köcsög iránt, az pedig egy nagy mínusz, kivéve, ha meg akarja ölni, akkor még segítek is neki. A végére már csak az maradt, hogy elregéli a szabályokat. Mit ne mondjak, de nem igazán leptek meg azzal, hogy nincsenek szabályok. Csak a szokásos, túl kell élni. Egyszer már bekrepáltam, vagy olyasmi, másodjára nincs kedvem. Bár, ha ehhez az kell, hogy társuljak, vagy egy takonynak kelljen megmenteni, akkor inkább megdöglök. Inkább az, mint a szégyen, hogy a fajtám irtói mentsék meg a seggemet. Kapják be, de nem, arra ott van a baunti meg az ember csaj. Na, mindegy is, a ketrecem nyitva, ki kell nyújtóztatni a végtagjaimat. Cigivel a számban lépek ki a rácsok zord világából, és körözni kezdek a karjaimmal, kis bemelegítésnek megteszi. Éppen jókor, a zene is beindult, és minden gamer tudja, hogy ez mit jelent. Közeledik az első adag leverendő banda. Asszem nézni kéne valamit, amit használhatok fegyvernek. Jobb ötletem nincs, jó lesz egy nagyobb kődarab is, koponyákat zúzni tökéletes. S alig vettem fel az alkalmi fegyveremet, már meg is érkeztek az első vacsora vendégek.
- Szépek vagytok… Na mindegy, szép nap ez a halálra.- mondtam halál nyugodtan, (pedig nem terveztem a halált) utána pedig, egyre inkább szélesedni kezdett a vigyorom. Ha már a Bestia lennék, akkor úgy is cselekszek. *Elég hangosan, és elmebeteg módon felröhögök, és rohanni kezdek a csorda felé, és a hozzám legközelebb esőnél elrugaszkodok a talajtól, hogy lehetőleg mögé érkezzek, utána pedig megpróbálok felugrani a hátára, azzal a kezemmel, amelyikben nincs a kő, azzal megkapaszkodni, a kővel pedig erősen ütni kezdem a fejét. Habár azt kell észrevennem, hogy ezzel nem sokat érek el. Akkor inkább már eldobom szegény kis fegyveremet, helyette inkább kiveszem a cigit a számból, már úgy is kevés van belőle, legyen haszna. S ha van rá lehetőségem, egyenesen belenyomom az egyik szemébe, majd más megoldás nem lévén, bepróbálkozok egy nyaktöréssel, ami ha sikerült, akkor hamar lepattanok róla, és mivel ahogy látom, nem éppen ölelgetni, vagy barátkozni akarnak, inkább letépni a fejemet, és belém szarni, ezért jelenleg arra a döntésre jutok, hogy jobb lesz kicsit eltávolodni, és egyenként elintézni ezeket. Vagy legalábbis nem tömegességgel. Elég kemény a bőrük, vagy mi a faszom van nekik, és ahogy elnézem, nem is mondanám lassú dögnek egyiket se, tőlem legalábbis gyorsabbak, nem túlzottan, de azok. Na mindegy, amit van még egy szabadon, legalábbis támadható helyzetben, akkor megint csak következik a támadás. Ismét fel a levegőbe (még jó, hogy nincs tériszonyom), és kap egy jó kis Kuchinukit. Remélhetőleg pont abba a ocsmány fejébe. Utána meg megint csak egy kis hátrálás.
- Ha ti vagytok az előétel, milyen lehet a főfogás? Sőt, a desszert!?- kérdeztem fanatikus vigyorba torzult ajkakkal. Ami talán még szélesebb lesz, ha valami csodás meglepetés miatt, a megdögleni való shinigamik közül, tényleg megdöglőt legalább egy, vagy legalább a halálán van. Nem is tudná jobban feldobni a napomat. Aréna, harc, közönség, megpusztult shinigamik. Tényleg, rá kéne nézni a többiekre, mi lehet velük? Legalábbis azokkal, akik nem a rohadékok közzé tartoznak. Most még jól jön, ha ritkítják a bandát, majd a főgenyánál kell az, hogy verjék le az életét, de rendesen, utána kidőlhetnek, aztán majd Én beviszem a végső ütést, és nyertem is. Jöhet az ünnepelés, kaja, pia, pina.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Kazuho Kira
Daitenshi
Daitenshi
Kazuho Kira

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 115
Age : 31
Tartózkodási hely : A jégkígyó fészke (Daitenshi főhadiszállás)
Registration date : 2012. Feb. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te19000/30000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (19000/30000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyVas. Márc. 17, 2013 7:29 am

Mesélő:

Kiengednek titeket a celláitokból, s mint odalent, Valentine most sem foglalkozik a kérdéseitekkel, vagy a reakcióitokkal, míg a ketrecben ültök. Seiran kézjeleit csak úgy ignorálja, mint Naraku beszólását, vagy Deus zavart lövöldözését a képernyőre. A hártyás szárnyú monitor villámsebességgel cikázik el a magasba, s úgy tűnik a legkisebb gondotok is nagyobb annál, minthogy ezzel foglalkozzatok. Ugyanis, hamarosan elindítják a csatát. A fent ácsorgó fiú elmondásai alapján nincs is más dolgotok, mint túlélni a küzdelmet. Ki-ki a maga módján veti magát a csatába. Kira azonnali helyzetfelmérést tart, habár ezzel sok információt nem szerzett, csupán annyit, hogy nehezen lehet megsebezni az ellenfeleiteket. Seiran pontos, kimért stílusban, igazi második osztagos módjára figyeli egy darabig az eseményeket, majd ahogy a ketrecéhez ér az első lény, meleg fogadtatásban részesíti. A páros lábas welcome drink, pedig olyannyira kiüti az első lényt, hogy menten bele is hal a börtönvezér jóindulatába. Persze a munkájuk itt nem ér véget, hiszen nem csak az az egy, hanem másik huszonkilenc ellenfél is titeket rohamoz, s feltett szándékuk, hogy bekerítsen titeket. Seiran ezúttal, hasonlóan Kirához, felugrik az egyik lény hátára, és fél kézzel elkapja a fejét, míg a másikkal a hadi tervet vázolja a kiborgnak. A nézőseregből egyesek őket figyelik, ahogy taktikusan igyekeznek önmaga ellen vezetni a hordát, s úgy tűnik meglehetősen sikeresek lehetnek ezzel a kis akcióval.
A legtöbb néző figyelme mégsem rájuk irányul, hanem a cellájából hősként kivonuló Narakura. Bestia gyorsan felpróbálja a nevét, és egy jókora sziklával - az egyik rom maradványával - a kezében megindul előre. Ahogy meglovagolja az első ellenfelét a tömeg éltetni, éljenezni kezd. A quincy kezében szorongatott kődarab, hamar közeli kapcsolatot alakít ki az átszakadó koponyával, bár az ismerkedésük meglehetősen nehézkesen indul, hiszen a csont, akár egy szeszélyes nő, úgy kéreti magát a sziklával szemben. A második-harmadik ütéstől aztán végre eléri Naraku fülét a mennyei hang, mely a semmivel össze nem téveszthető, brutális halált jelzi. Alkalmi fegyvere az agyban landol, a jókora dög pedig elborul, hiszen a testét már nincs mi mozgassa. A dög utolsó pillanataiban, még egy égő cigarettát is kap a szemébe, csupa szeretetből, majd a lovasa leugrik végre a hátáról.
- És a Bestia be is szedte első áldozatát! Azt hiszem róla elmondhatjuk, hogy belelátott valaki fejébe. Innen nézve pedig úgy tűnik, hogy újabb mozdulatra készül. - A Kuchinuki-val megtámogatott támadás pedig valóban elindul, ám célba nem érhet. A célpont egyszerűen elrohan a támadás alatt, így a rúgás a mögötte érkező lény mellkasán csattan. Jó pár méterrel hátraveti a semmiből érkező támadás, ugyanakkor cseppet sem lepi meg, így megindul, immár egyenesen Bestia felé. A fentről érkező, erőteljes csapás aztán megakad Naraku védelmén.
A vad harcos azonban nem az egyetlen, aki közelebbi összetűzésbe került az ellenféllel. Deus is hamar veszélyes helyzetben találja magát. A Templomajtó nem enged a gyengéd kopogtatásnak, bár a bounto hallja ahogy a fa reccsen, a másik oldalról nyilván elzárja valami az utat. Ennek okán a fal tövében alakít ki lövőállást jókora puskájával, elhasalva a fedezékének nevezhető lépcsősor tetején. Ahogy a báb felveszi az alakját, rögtön hárman is megrohamozzák a könnyű prédának tűnő áldozatot. Deusnak hamar rá kell jönnie, hogy a lövedékei szinte mit sem érnek az ellenfelei ellen, melynek következtében az őt rohamozó lények egyike egy erőteljes csapással messzire röpíti a védtelen bounto-t.
- Úgy tűnik a golyók nem fognak a vastag bőrön. A bábmester bizony komoly bajban van. - Jelzi a közönségnek Valentine és meglehetősen élvezi a látványt, habár Naraku irányába komolyabb lelkesedést mutatott. A figyelme ugyanekkor a két lány felé fordul, akiket ezidáig messzire kerültek az ellenfelek, hiszen nem ítélték őket veszélyesnek. A Bestia által elszalasztott lény azonban egyenesen feléjük indul, s míg Zeline a sárkány megidézésével ügyködik, a támadó belekóstolhat Vadmacska pengéjébe. A fém könnyedén hasítja a csontot, és a kiomló beleket egyaránt, megterítve ezzel egy jóféle kannibál lakomához. Ahogy a vörös a következő ellenfele felé fordul, meglepetten veszi észre, hogy lángra kapnak a jókora lények, s majdnem őt is megégeti a magasból előtörő lángcsóva. Ahogy hátrébb lép, a veszély elől, az előbb felvágott hulla hátán egy borítékra lesz figyelmes. Valentine azonban nem fordít különösebb figyelmet felé. Inkább a lángcsóva kelti fel az érdeklődését.
- Hó-hó! Sárkány a pályán hölgyeim és uraim! Úgy tűnik a szépséges leányzó tartogat pár meglepetést, és hála neki, bajnokaink gazdagabbak egy légi támogatással. - A tömeg őrülten ünnepel, ahogy a táj lángokba borul, de mindez messze nem elég, hogy megnyerjétek ezt a csatát. A lángszóró ugyan felgyújtott két ellenfelet, de ez az életüket nem oltja ki, csupán felbőszültebbé teszik őket, és kin is tölthetnék ki a bosszújukat, ha nem az amúgy is, a közelükben lévő Chiyo-n.
A 11 osztagos felé, tehát két lángoló ellenfél lohol, miközben nem messze tőle Naraku viaskodik egy harmadikkal, miközben legalább négyen, már felé iramodnak. Kicsivel távolabb Seiran és Kira ügyködik a lények összeterelésén, egész sikeresen. Legalább négyet egymásnak tudnak vezetni, ha elég ügyesek. Ugyanakkor Deus jelenleg egyedül, elhagyatottan fekszik a porban, szeretett fegyverével együtt, de a látvány, hogy ilyen árván fekszik rokonszenvet ébreszt a hordában támadó ellenben. Rögtön hárman is sietnek, hogy agresszív offenzívájukkal mutassák meg a bounto-nak, ők igenis törődnek vele.
Egyedül Zeline az, aki jelenleg távol áll a veszélyzónától, hiszen a magasban nem érik el az ellenfelei. Közelebb kerül azonban a játékvezetőhöz, bár pár méterrel távolabb, és ugyanennyivel magasabban leledzik a sapkás kölyök.

Spoiler:


Chiyo levele
Spoiler:


// A post sorrend változatlan, akár a zene. Jó mulatást//


Kira:

Ahogy körbepillantok a csatatéren, hamar rá kell jönnöm, hogy bizony komoly munkának nézek elébe. Seiran ötlete elnyeri a tetszésem, miszerint vezessük egymásnak a lényeket. Logikus dolognak hangzik, így azonnal tervezni kezdek. Körbepillantok, és több lehetséges célpontot is megpillantok, így időszerűnek látom, hogy shikai-ba váltsam a kardom. Megindulok a legközelebbi célpont felé.
- Szúrd hátba! Éji Róka! - Sziszegem a fogaim közt, majd ahogy a zanpakuto-m felveszi az úja alakját, egy shunpo keretében elrugaszkodok a talajtól, és reményeim szerint az áldozatok közt érek földet. A tervem a következő.
Legalább három, vagy négy lényt egymásnak kellene terelni, így egy-egy jól irányzott kidou-val el lehetne intézni mindet.
Egy fentről lefelé indított mozdulat keretében kilövöm a pengét, így a lánc minden reményem szerint a tőlem jobbra álló lény nyakába tekeredik. Ha ez megvan, egy határozott mozdulattal, és a lánc visszahúzásával megpróbálom közelebb rántani magamhoz. Ha ez megvan, akkor egy következő célpont után nézek, lehetőleg olyat, próbálok kiszemelni, aki amúgy is felém tart, majd mögé shunpozva gyakorlatilag páros lábbal hátba rúgnám, hogy minél gyorsabban elérjen a társához. Ha minden jól megy Seiran is látja, hogy mivel próbálkozok, így ő is odavezeti majd a dögöket. Ha minden jól megy, egész sokat össze tudunk terelni ezzel a technikával. Ha elegen vannak, egy helyen, akkor kissé eltávolodok tőlük, és egy byakurai-t lövök feléjük, majd a kezemet vízszintes irányba mozgatva gyakorlatilag végigvágok a hátukon. Reményeim szerint ez eléggé meggyengíti őket, hogy Seiran elintézhesse őket, így én a legközelebbi célpont felé fordulok, és igyekszem a szemébe szúrni a pengémet.
Fél szemmel azonban végig Zeline-t figyelem, így amikor meglátom, hogy a lány Draco-t kezdi megidézni, gonosz vigyor húzódik az arcomra. A sárkány megjelenésével aztán a tömeg is felkapja a fejét, valamint Valentine is elismerő szavakat dob közénk. Egyre jobban kezdem élvezni a helyzetet, így lassan a zene is eljut a tudatomig. Még Éji Róka is jól érzi magát, így úgy döntök, akár a quincy én is kicsit belefeledkezek a helyzetbe. Elvégre most kevés esélyem lesz kihasználni az orvgyilkos módszereimet. Ha show-t akarnak akkor bizony megkaphatják, elvégre a Chiyo-val folytatott harcom óta megtanultam, hogy bizony, néha ez is célravezető lehet. Belefeledkezek hát a csatába, és hagyom, hogy az a furcsa érzés elöntse az agyam. Akár sikerül az előző áldozat fejébe mártanom a pengém, akár nem, a templomajtó előtt álló dögök felé shunpo-zok. Tisztes távolságban állok meg tőlük, és a zanpakuto-m akár egy ostort, úgy használom az ajtónállók ellen. Előbb jobbról balra vágok vele, miközben kilövöm a láncot, majd visszakézből is lesújtok. Ahogy a mozdulat végére érek, visszahúzom a láncot, és fentről lefele is indítok egy támadást ugyanezzel a módszerrel, majd ismét visszahúzom a pengéket. Ha eközben megtámadnak, megpróbálok minél gyorsabban elvetődni az útból, és visszahúzni Éji róka láncát.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te31700/45000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (31700/45000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyVas. Ápr. 14, 2013 12:52 am

Valamiért felém nem mutattak túl nagy érdeklődést ezek az izék. Nem tudom mit vártak, énekeljek nekik, vagy esetleg írásos kérvényt nyújtsak be feléjük? Ezek nem csak rondák voltak, de tiszteletlenek is... Neutral Egy gyors grimasz szaladt át az arcomon. Karddal a kezemben nem sűrűn szoktak levegőnek nézni. De ahogy a mondás is tartja, ha Mohamed nem megy a hegyhez, majd a hegy megy Mohamedhez... vagy legalábbis a környékére. El is indultam, hogy ha már ennyire galádok, hogy nem szentelnek semmi időt szerény személyemnek, akkor felhívjam magamra saját kezűleg a figyelmüket. Végül csak megtisztelő figyelmében részesített az egyikük, még mielőtt komolyabb hisztit levágtam volna nekik. Két kézre fogtam a kardomat, ugyanis láttam, hogy a puskás alak nem igazán járt sikerrel. Vagyis nem vehettem félvállról a dögöt. Elindultam a felém tartó jótét lélek felé, és amikor elég közel értem hozzá, de még nem kerültem be a kéztávolságába, megperdültem a tengelyem körül, megnövelve a kard lendületét, majd lesújtottam. A penge íve nem volt teljesen vízszintes, inkább egy furcsa ellipszis pályát írt le. Amint a lényhez ért a pengém, éreztem az ellenállást, de azt is, ahogy a fém átszalad a húsán. Tényleg emberi érzés volt... Reflexből ugrottam hátra, miután a pengém keresztül szaladt rajta. Úgy tűnt, a megérzésem nem volt épp haszontalan. A belsőségei hangos plattyanással landoltak a földön. Nem volt mese, a rondaság belülről emberibb volt, mint kívülről! Viszont Apám mindig azt tanította, hogy a csatatéren ne aludjak el, ha csak nem szeretnék örök nyugovóra térni. Jó párszor be is mutatta ezt élőben is. Miközben dolgozott, néha magával vitt engem is, és képes volt harc közben kommentálni a látottakat. Az se zavarta meg különösebben a Drága lelki békéjét, hogy épp nekem is ellenfelekkel kellett foglalkoznom. Ha nem is tudtam őt figyelni, a hangja mindig elért hozzám. Ahogy magyarázott, ahogy vezetett.
Perdültem a következő jómadár felé. Igaz nem volt itt Shion, hogy segítsen, de a testem ösztönösen követte a belém nevelt, sokszor vert Neutral rutint. Nem volt idő pihenésre, se szörnyülködésre. A frissen felszabdalt lény belei és a vére szaga keveredett a halál összetéveszthetetlen szagával. Nagyon is jól ismertem ezt a szagot. Nem ez volt az első, hogy belopta magát az orromba. Az adrenalin és talán kicsit az endorfin is elkezdte áldásos tevékenységét. Perdültem a következő díszpinty felé... mármint utólag is elnézést kérek Suza~chantól, ő több mint dísz és nem is pinty. Remélem legalábbis. Mindenesetre neki ilyeneket nem mondunk... Neutral A témát félre téve, soron jövő alakok azonban hirtelen lángra kaptak. Újfent inkább az ösztöneim, mit a józan eszem dolgozott, miközben hátrébb ugrottam. Majdnem felbuktam a mögöttem lévő tetemben. Ahogy a lában végig siklott, a még meleg hulla hátán, valami furcsa borzolgatta meg az érzékeimet. Nem tudom, hogy a még ki sem hűlt test immáron mellettem a földön, meg az előttem fáklyát játszó túl eleven társai mellett ezt mennyire lehet furcsának tekinteni, de nekem mégis zavaró volt, így egy pillantás erejéig oda kaptam az egyik szemem. Egy furcsa kis boríték volt felerősítve a hátára. Egy aprócska fintorral indultam feléjük. A lány, aki a tüzet okozta... valamilyen Zeline~san nem messze volt tőlem, a levegőben, csontokkal körbe ölelve. Még sosem láttam hasonlót, viszont időm nem volt ilyesmin gondolkodni. A két rondaság úgy tűnt, nem volt túl jó kedvében. Annál jobb, mert én se. Neutral Nem elég, hogy elraboltak, még zaklatnak is, és nem elég, hogy zaklatnak, ilyen ocsmányságokkal zaklatnak, és nem elég, hogy ilyen ocsmányak, de elsőre nem is törődtek velem. Arrogáns A szerencsés nyertest, amelyikük elsőnek érkezett oda, megkínáltam a pengémmel, miközben a második teljes erőmmel hátra rúgtam. Igyekeztem a groteszk testének a súlypontját megtalálni, hisz így nagyobb volt a valószínűsége annak, sikerült ellöknöm magamtól addig, míg a másikkal végeztem. Nem hagyhattam, hogy áttörjenek a helyemen, hisz mögöttem közben a lány is földet ért. És az előbb segített nekem, szóval most rajtam volt a sor, hogy viszonozzam a szívességet. Embarassed
Idő közben Suza~channak szóltam. A madárka, ha nem is mutatta, hogy érdekli mi van velem, de amint hívtam, a vállamon termett.
- Két kérésem lenne. - kezdtem bele, miközben a fogammal letéptem egy kis ruhadarabot a ruhám ujjából. - van egy boríték a mögöttem lévő hulla hátán, ezt ezzel a ronggyal hozd el. De mindenképp a ronggyal, mert amilyen kedves és megbízhatóak a házigazdáink, nem szeretnék mérgezetten vinni téged haza. A másik, hogy miután azt ide hoztad, reppenj oda a lányhoz, és mond meg neki, hogy "köszönöm a segítséget, és hogyha távolsági fegyvereket szeretne használni, akkor nyerek neki helyet és időt, ha igényt tart rá. Embarassed "
Miután Suza~chan elrepült, jutott az eszembe, hogy ha a csontjainak nem ártanak a mérgek, mármint azoknak, amelyek ott mozogtak körülötte, akkor lehet megkérem, hogy bontsa velük fel az elég bizarr küldeményt Embarassed
Vissza az elejére Go down
Yato Chifuyu
13. Osztag
13. Osztag
Yato Chifuyu

Hozzászólások száma : 37
Registration date : 2012. Oct. 29.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Shinimimi
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te7000/15000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (7000/15000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyKedd Ápr. 16, 2013 11:16 pm

Az, hogy a képernyőt nem találta el, nem igazán zavarta, mivel az ellenség hordája jobban lekötötte a figyelmét. Azt, hogy az ajtón nem jutott be egy bosszús grimasszal nyugtázta, és bár hallotta a reccsenését, mégsem próbálkozott meg újabb behatolási kísérlettel. A kívülálló szövegelése, a sorstársai teljesen hidegen hagyták, vagyis, hogyha azt mondjuk, hogy észre sem vette, az pontosabb megfogalmazás. Hogy miért nem vette észre őket, vagy miért nem vett tudomást róluk? Annak egyszerű oka van, ami nem más, minthogy a harci láz magával ragadta. Őrületes vigyorral az arcán sorozta a lényeket, és csupán akkor tudatosult benne, hogy a lövedékei nem fogják az ellenséget, mikor azok a veszélyzónájába értek.
Hiába guggolt fel gyorsan, elkésett vele az egyik lény csapása, ami hasonló recsegtetést idézet elő, mint az ő „kopogtatása” a templomajtón, a templom előtti lépcsősor tetejéről lerepítette, s az addigi helyétől néhány méterre a földön, porban landolt. Mind mikor bordarepesztő, reptető ütést kapott, mind mikor port felverő, felkavaró landolást elvégezte csupán annyi tellett tőle, hogy egy-egy nem túl hangos levegő kipréselődéses, fájdalmas nyögést hallatott.
Bábja, Kehle von Tod, a második világháborús, német géppuskaformájával szintén felverte a port, ahogy egy karnyújtásnyira Deustól leérkezett a földre. Viszont Deus pár pillanatig csupán ott hevert, s valami olyasmit motyogott japánul, hogy „Mi történt? Hol vagyok?”, s úgy tűnt, minthogyha teljesen tiszta lett volna a tudata. Felállt, s mint egy átlag, józan ember, úgy nézett körül, szemében teljes értetlenséggel. Viszont ennek a tisztaságnak a látszata is eltűnt, ahogy másodjára is megpillantja a három, „kedves” ellenséget, akik úgy döntöttek, hogy rajta tesztelnék a szociális késségüket.
Minthogyha a hideg rázná megrázkódott, s a görnyedtebb tartása újra megjelent. Bár a tekintetének tiszta fénye újra elhomályosult, valamint újra az a zavartelméjű bounto lett, mint akivé az eddigi évei alatt vált, viszont az elméje most nem láttatta valamelyik múltbéli csatája, harcának helyszínét, és ellenségét, vagyis tudta, hogy hol van, s tudta, hogy ellenségek hemzsegnek körülötte, amiket el kell pusztítania, hogy újra meglelje a békéjét. Zihált, mivel megsérült, valamint a bábjának legbonyolultabb alakját használta, ami némi erőt/energiát kivett belőle, ezért kénytelen volt taktikát változtatni.
- Zurück! – Kiáltotta, talán az ellenségeinek, talán a bábjának, vagy talán mindkettőnek? Viszont az biztos, hogy a bábja és az ellenség azt hihette, hogy a bábját hívja vissza, mert az addig a porban fekvő, gépfegyver kinézetben látható báb visszaváltozott gyűrűvé, s újra a gazdája ujján volt, valamint az ellenség még mindig rohamozott. Deus minden különösebb taktika nélkül ellenrohamot indított az ellenségeinek. A középsőt vette célba, s szapora zihálás közben mélyállású sprinttel közeledett felé, hogy mikor nagyjából egy méterre van már csak tőle gyomorszáj környékén érkezve levetülhesse az ellent.
Hogyha sikerült letaglóznia a lényt, akkor baljával annak a jobbvállára támaszkodva félig kinyomta magát, s a jobbjával elkezdte csépelni ott, ahol csak érte. Bár ütései ereje változatlanok, viszont a borda sérülései miatt a szokottnál is pontatlanabbak, valamint kettő ütés között egy fél pillanattal több idő telt el.
Hogyha sikertelen az akciója, akkor viszont oldalt gurulásos talpra állással igyekezett újra két lábon állni, s a Tarento shuu-jával állandóan változtatva a helyét igyekezett jobb horgokkal verni az ellenségét.
- Strebst-du! – Kiáltja minden ütésnél, úgy, hogy egy ütéshez egy szótagot mond. Valamint ütések közben inkább a fájdalom, mint érzelem dominált az arcán, hiszen jobbját mozgatni fájdalmas volt, ahogy az ellenség teste is meglehetősen keménynek bizonyult.


Fordítás:
Vissza az elejére Go down
Dalarea Cortéz
Arrancar
Arrancar
Dalarea Cortéz

nő
Hozzászólások száma : 48
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. Oct. 19.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te5800/15000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (5800/15000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyCsüt. Ápr. 18, 2013 1:01 am

Úgy tűnik, ezek az állatok nem rendes állatok, legalábbis, nem pusztulnak el a tűztől, de meg sem rémülnek. Ha túléljük, mindenképpen hasznos lenne, ha megszereznék néhányat közülük, nagyon hasznos építőanyag lenne belőlük. Elég masszívak, ha megfelelően felszerelem őket, jók lehetnek valamire.
A sárkányom teljes erővel száll neki az általam kiszemelt lénynek, ami meglepő módon nem borul fel az ütközésre, de a néhai raptor így is bele tudja vájni a karmait a lénybe, bár a sérülés nem lehet halálos. Túl masszívak ezek a dögök, én emberek ellen terveztem a bábjaimat. bounce Felelőtlenség volt otthon hagyni a Vaccát. bounce Mindenesetre, egy rövid lángcsóvát a dulakodás közben, közelről az arcába küldök a dögnek, utána pedig megpróbálom átharaptatni a torkát a raptor állkapcsával. Akár sikerül, akár nem, felreptetem a sárkányt, túl kiszolgáltatott vagyok így.
Hirtelen enyhe nyomást érzek a vállamon, először azt hiszem, hogy Olajmalac jött mögém, de amikor oldalra fordulok, egy nagyon furcsa madárkát pillantok meg. Talán valami trópusi pávaféle lehet, tök aranyos. Embarassed Mielőtt eszembe juthatna, hogy veszélyes lehet, hirtelen olyat csinál, amit csak egy általam ismert madár, a palimadár tud: elkezd beszélni. O.O Csak egy pillantásomba kerül a vörös hajú lány felé, hogy nyugtázzam, ő küldte az üzenetet.
- Öhm… nagyon köszönöm, madárka. Surprised Mond meg a gazdidnak, hogy jól jönne, ha megvédene, nem tudok védekezni a közelről jövő támadások ellen. bounce- talán hordanom kéne a Daitenshi páncélt, de a fásli jobban kiemeli a tökéletes alakom, és az fontosabb, mint a védelem. Neutral A szépség fontosabb az erőnél. bounce
A sárkánnyal újra tüzet kezdek szórni, ha nem is döglenek meg tőle, a tűz biztos nem tesz jót nekik, az minden élőlényt elpusztít. Sőt, még a holttesteket is, a régi nekromanták biztos nem örültek neki, hogy elégették a testüket, így nem voltak képesek a társaik bábot készíteni belőlük. Ez az ország ezért is rossz hely. bounce
A lángszóró muníciója lassan elkezd kifogyni, amivel a Sárkánynak nem marad más képessége, csak a közelharci ereje. Leszállítom magam mellé, és ledobom a haorim, amibe már kezdek beleizzadni. Nem vagyok szégyellős, úgyhogy nem zavar, hogy csak a fásli maradt rajtam, a kényelem fontosabb. Neutral Különben sem ez most a legnagyobb baj, hanem hogy valahogy túl kéne élni. bounce
Felszabadítom a bal kezem, miközben a jobbal a levegőbe irányítom a sárkányt, és a szabad öt ujjammal a vörös lány által levágott szörnyhöz kötöm a fehér láncaimat. Furcsa anatómiája lehet, de attól még, mint minden halott lényre, hatnia kell a képességemnek, és talán hasznosabb báb lesz a saját fajtársai ellen, mint a törékenyebb Dracón, még akkor is, ha az idegen felépítése miatt kicsit nehezebb lesz majd irányítani.
Most először azóta, hogy itt vagyok, kerekedik felül a szorongásomon némi izgatottság, elvégre ez az első földönkívüli lény, amit eddigi életemben megpróbáltam megnekromanciázni. bounce Tök izgi, majdnem, mint az első együttlétem egy fiúval. bounce Ez remélhetőleg tovább fog tartani, különben bajban leszek. Neutral


Vissza az elejére Go down
Sakamoto Fucking Naraku
Quincy
Quincy
Sakamoto Fucking Naraku

Férfi
Scorpio Monkey
Hozzászólások száma : 100
Age : 31
Tartózkodási hely : Kocsmákban megtalálsz
Registration date : 2011. Aug. 22.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Badass
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te13500/26000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (13500/26000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyCsüt. Ápr. 18, 2013 2:59 am

Áh, ez a hang, ez a hang, ami a csont reccsenését jelenti, nem is tudom mihez hasonlítani. Talán a sör felnyitása, vagy a nők nyögése, amikor megdolgozom őket, talán azoknak lehet még ilyen remekbe szabott zenéje. De így felesleges volt a cigimet eloltani a szemében, na mindegy, majd a szusszanásnál rágyújtok egy másikra. Most inkább foglalkozom azzal, hogy a közönséget tovább tüzeljem. Tudom ám, hogy mi kell ennek a kurva bandának. Vér, belek, a csonka testek látványa. Na, ha nem lent lennék a porondon, akkor tuti a szurkolok közt foglalnám el a helyemet. Bevadít a kiömlő vér illata, részegítő érzés, amikor látod, hogyan lehelik ki a lelküket, sőt, még mámorítóbb az egész, ha a kezed is benne van. Szerintem még ide is fogok költözni, ha lehet, részt venni ebben a kis mókázásban, eltörni pár csontot, meg letépni néhány fejet, és ráadásul ezért nem bezárnak, egy faszt, még népszerű is leszek tőle. A picsába, Nekem találták ki a gladiátorságot, és nesze, már kettő hullajelölt megint csak érkezik. Vadállatias vigyort virítok rájuk, majd mozgásba lendülők, és igaz, hogy amelyiket megcéloztam, az volt olyan szemét, hogy elkerülte, és alattam, bujt át, de legalább a másikat telibe kaptam a rúgással. Csak éppen nem sok mindent értem el az egésszel, kicsit hátrált ugyan, de ennyi az egész. Én meg szépen talpra érkeztem, és kiköptem oldalra.
- Nem is lenne jó, ha hamar kidőlnétek! IGAZ, KÖZÖNSÉG!!?- üvöltve kérdeztem a nézőktől, és habár lehet nem is hallják, de a faszt se érdekli. Adom a műsort, és még DVD-re is kiadhatják, merre nem szarom ezt le? Számomra csak az a lényeg, élvezem az egészet, és talán a rohadékok is meg fognak dögölni, legalább egy, és már is jó volt a napom. De vissza a mulatságba, ahol már vár egy kis meglepetés. Egy fentről érkező lesújtás, igaz, elég esetlen volt, de marhára fájhatott volna, ha telibe talált. Csak ám nem sikerült, mivel még azelőtt elkaptam a karját, hogy bevihetett volna egy kritikus találatot. Én pedig, hogy viszonozzam ezt a kis kedvességet, egyre erősítettem az ujjaim szorításán, még lehetőleg nem hatolok be a húsba, és vért nem fakasztok. Utána pedig elmebeteg vigyor ül ki az ajkamra. Némi lélekerőt gyűjtők a lábamba, kell bele az erő. Utána pedig rántok egyet a dög karján, és elengedem. A támadásom pedig pofonegyszerű, ahogy dől felém, felhasználva azt a kis pluszt, amit a lábamba nyomattam, elrugaszkodok a talajtól, és ha minden sikerült, elsőnek elkapom a vállait és húzom lefelé, közben pedig emelem mindkét térdem. Ha ügyes voltam, akkor pedig találkoznak ennek a dögnek az állával, pontosabban az álla alatt, és a találattal egyszerre lökök a vállain, hogy sikerüljön is hátraesnie. A tervem egyszerű volt, mint egy rajzszeg. Ha minden darabja illeszkedik a kirakósnak, akkor az egyik ellenfelem az elterül, és Én pedig talpra érkezek. De naná, hogy nem hagyom baszatlanul a drágát.
- Wahahahahahahahaha…- röhögök, mint valami rossz mangaszökevény fő gonosz. De az okom is megvan rá. Mert megint csak elrugaszkodok a porból, remélve, hogy a szörnyecske elég kába a reagáláshoz. Mert bizony akkor, amit megláthat, a bakancsom két talpa, pontosabban a sarkai, ahogyan közeledik az arcába, és nem csak taposás, nem ám. Ugrásból bele, az egész testsúlyommal, nem beszélve arról, hogy bizony nem holmi turkálós lábbeli ez. Egy faszt, márkás, acéltalpas, acélorrú bakancs. Melegen remélem, hogy bejött az, amit kitaláltam, mert akkor bizony az ellenfelem arcából nem marad más, csak egy pépes, véres, csontszilánkos massza. Mit érdekel most az, hogy lehet fájnak a térdeim, csak úgy száguld bennem az adrenalin, nem érek rá olyan dolgokkal foglalkozni, mint a fájdalom, vagy fáradtság, mert találni kell még egy személyt, aki kényeztetésre vár. Bizony, akinek sikerült elkerülni a rúgásomat, ha minden igaz, az bizony mögöttem van. Nem is szarozok, és hamar megfordulok, hogy szembenézzek a következővel. Ha meg nincs, hát nem leszek kedves, és gyorsan keresni kezdem, amikor pedig megvan, röhögve felé iramodok. Bár nem nagyon érdekel, hogy most azt akartam lerúgni, vagy se, a lényeg, hogy a hozzám legközelebbit ismét betámadom. Nem gond az, ha elloptam valakitől, úgy is elég bénának látszanak. Gyászhuszárok, meg még két valami más, ennyi.
- Gyere a papához!- kedvem volna röhögni, de nem hiszem, hogy az elvenné a kedvét a továbbiaktól, és milyen jó is hogy így van. Mit ér egy harc az arénában, ha gyávákkal van teli? Odalenne a dicsőség, a jól megérdemelt éltetés a nézők részéről, az életben maradtak felsőbbrendűségi érzése, mert túlélték, ahol mások elbuktak, erősebbek, mint a többiek. Jobbak, mint mindenki más.
- Erről van itt szó!!- lehet kiérdemeltem a Bestia nevet, mert eddig úgy tettem, mint egy szörnyeteg, sőt, a tekintetem is azt sugallhatja, hogy inkább vagyok a játszópartnereink közzé való, mint abba a szar bandába, ahol gyászhuszárok is akadnak. De tegyünk pontot ennek a végére, szabadítsunk meg valakit az élet gyötrelmétől.
Elméletileg már nincs messze a kiszemelt, így hát csak egy-két nagyobb lépés, és már ott is vagyok. Megtorpanok előtte, és ökölbe szorítom a jobbomat, az esetleges ütéseket megpróbálom kikerülni, majd egy jól irányzott, erős ütéssel a gyomorszáját veszem célba. Már ahol lennie kell, ha már majdnem embernek néznek ki. S’ ha betalált, akkor hátrább lépek egy kicsit, hogy ismét szembe legyek a drágaságommal. Annyit akartam ezzel elérni, hogy kiszaladjon a levegő a tüdejéből, és eltátsa a száját, és persze lehetőleg előregörnyedjen. Akkor pedig folytatom tovább. Egyenes ujjak, és be a szájába, a balommal az alsó fogsorát, jobbommal pedig a felsőt tisztelem meg.
- WÁÁÁÁÁÁÁHHHHH!!! DÖGÖLJ MEG, A KURVA ANYÁD!!!
Elsőnek ráfeszítek, utána pedig belekezdek egy apró, de hatásos támadásba. A balomat lefelé kezdem húzni, még a jobbomat felfelé. Nem titok, azt akarom elérni, hogy ismét halljam a csont reccsenését, sőt, a ballal még nem csak lefelé húzom, de enyhén jobbra ívelem az irányt, a hatás kedvéért, és hogy nagyobb esélyem legyen a sikerre, és arra, hogy le is tépjem az állkapcsát. Habár figyelnem kell arra is, hogy talán a kezeivel próbál majd valamit, akkor bizony, ha nem vagyok elég gyors, kénytelen leszek felhagyni ezzel a kis művelettel, és kirántani a kezeimet a szájából, hátra ugrani, majd ismét előre, és mielőtt reagálhatna, mindkét hüvelykujjamat a szemeibe mélyeszteni. Az is van olyan jó, mint minden más. Sőt, ha ezt kell tennem, akkor annyi, hogy a szemgödrében is hagyom az ujjaimat, rámarkolok a fejére, és kitöröm azt. Persze, ha sikerül az állas mutatványom, remélem a nézők álla is le fog esni, nem csak a szörnyemé. Sikeres végeredménynél pedig hagyom, dőljön csak ki még egy. Végeredménytől függően, hogy a vére fröccsent Rám, és a kezeimre, vagy a szemnedvéből kaptam valamennyit, egy keveset lenyalok a jobb kezemről, majd kiköpöm, és véres ajkakkal vigyorgok, miközben a balommal végigsimítok a fél arcomon, összekenve vérrel. Adva még egy kis bestiális külsőt magamnak, nem elég a tekintetem, és a vigyorom, meg ahogy kinéztem eddig, nem, vér is kell ide.
- AKARTOK MÉG!?- ismét csak a nézősereget kérdezem, és hamar nézek egy másikat, és HA találtam még szabad prédát, akkor nem vagyok rest ismét belelendülni a harcba. Bár a testem már kezdi a tudtomra adni, hogy bizony ideje lenne egy kis pihenésnek. De ráérek még ilyen marhasággal, ha majd érkezők az első pálya főellensége. Egy-két perc szünet csak lesz, addig meg kipihenem ezt a fajta kis testmozgást, vagy legalábbis némileg. Na, de most vissza a buliba. Az a helyzet, hogy akadt még egy, aki csak arra vár, hogy táncpartnert kapjon. Milyen férfi lennék, ha nem kérném fel? Naná, hogy egy szaralak, ezért is, amikor már elég közel érek hozzá, nagyjából olyan két kartávolságra, ismét a levegőben találom magamat, és megpróbálkozok azzal, hogy átszaltózok felette, majd mögé érkezve, egy lábsöpréssel kirúgjam alóla a talajt, és remélhetőleg pofára esik. Megint csak nem hagyok időt arra, hogy reagáljon a testem a beérkező ingerekre, a hátán termek, rátérdelek, utána pedig megmarkolom a karjait, és elkezdem felfelé feszíteni azokat. A célom ezzel az, hogy teljesen előrenyomjam a karjait, és így kitörjem mindkét vállát. Így már harcolni se fog tudni, és nem jelent sok veszélyt, de azért a biztonság kedvéért, ha sikerült a törés, akkor lepattanok róla, majd ismét ugrás, és egyenesen a gerincére, többször is egymásután. Remélem darabokra fog törni, és ismét tehetek egy x-et a nem létező listámba, amiben írom, hogy mennyivel is végeztem eddig. Nagyjából a hatodik ugrástalpalás után lelépek róla, széttárom a karjaimat, és egy állatias üvöltést hallatok.
- JÓL SZÓRAKOZTOK!!? MERT ÉN IGEN!!- a többiek nem tudnak itt semmit arról, hogy kell a közönség kedvében járni. Vért, vérengzést, darabolást, halált akarnak. Azért persze amennyire tudok, figyelek, hogy elkerüljem az esetleges meglepetés támadásokat, nem lenne jó, ha sztárolás közben kapnék be egyet.
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te16500/30000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (16500/30000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyVas. Ápr. 21, 2013 6:13 am

*Tekintetemet nem kerülheti el a tény, mi szerint az arénázó társak lassacskán fejüket vesztve vetik bele magukat a harcba. A magam részéről mindig is feleslegesnek tartottam az ilyesfajta megnyilvánulásokat. Több energiát emészt fel, mint amit magába egy technikába kifejthetünk. Sosem fogok imponálva harcolni valakinek, az mindig valamiféle orbitális hibához vezet. Mindenesetre, minek után látom, hogy a hajdani Nibantaios kiengedi kardját, nosztalgikus érzések törnek rám. Az oldalamon levő kunaira pillantok egy kicsit pillanatra, nem szem elől tévesztve a csatateret.
Hahen, a törött zanpakuto. Én csupán így nevezem, hiszen sérült zanpakutoról beszélünk. Még fivére roncsolta le nagy százalékban a zanpakuto szellemem megtestesülése miatt. Hahen egy gonosz zanpakuto, aki talán lelkem másik felét képviselheti. Mindazt, miben nevelkedtem, amire neveltek. A többi testvéremtől eltérően számomra sosem volt választás, hogy miként és merre tanítanak majd. A Féregboly parancsnokának akartak, ekképpen pedig olyan pszichikai terrort kaptam egész életemben, hogy a zanpakutom kialakulásán igazából meg sem lepődöm. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bizonyos esetekben nem hiányzik Hahen. Mégis csak könnyebben harcolnék egy zanpakuto használó ellen, ha volna saját aktív zanpakutom. Hahen viszont talán soha többé nem lesz normálisan egybe. Ennek hátrányára pedig mindig fel kell készülnöm. Ha itt lenne Nadeshiko, ő biztosan látná tekintetemben a komorságot, ami egyben kis irigység is. A valódi shinigamiság értelme a zanpakuto és forgatója közti kapcsolat. Én viszont már majd egy évszázada megszüntem shinigaminak lenni. Mondhatni a zanpakutom létezik is meg nem is, vagy ki tudja.
Ettől függetlenül most viszont harcolnom kell, hogy túl legyünk ezen a helyzeten. Eléggé kellemetlen még mindig, hogy csak így elrabolnak. Habár annyira nem is bánom, hogy kicsit messze lehetek Soul Societytől. Alig jártam az emberek világában, vagy alig küldtek el már jó ideje egyéni küldetésre. Legutoljára hivatalos küldetésen a 66-os Rukongai környéken voltam, húgommal és hadnagyával.
Azóta jócskán megváltoztak a dolgok Seireiteiben. A Daitenshi megjelenése az, ami leginkább aggodalomra adhat okot. Most látva, tagjai nem utolsók a harcban. De ez vajon hány ellenséget hoz majd a Gotei fejére? Vagy hányan nyitják fel a szemüket olyannyira, hogy többé nem láthatják a napsugarakat? Nagyot sóhajtok s közben az állát hátán vágtatva valamiképpen elintézem, hogy az uniformisom felső felétől megszabaduljak. Egyszerűen idegesít már az itt- ott megszakadt ruhacafat. Jobb lesz ettől megszabadulni, még akkor is, ha ez a mozdulat indulatot fog kiváltani a közönségben. S minek után ezzel végeztem, figyelve Kira- san akcióját, hozzá igazodom én magam is. Megfogom a lény szarvát jó erősen, és rántok rajta egy akkorát, hogy még mielőtt ütközne néhány társával, inkább maga után hívja őket, hogy egy nagyobb csapat összeütközését imitáljuk. Ekkor egy hátra szaltóval érkezek a földhöz, s reakcióidőt nem hagyva míg shunpoval vetem be magam a tömegbe, aktiválok egy hakudát erősítő technikát.*
- Hadou 44: Kokutan Kou! *Kamisori Kaze nevezetű hakuda stílus használata közben erősítem a harcstílus erősségét, majdan remélve, hogy idővel elfogy a társaság kilépek az éppen kidőlni készülő bölény banda közepéből. Kissé morcosan pillantok Kira-sanra.*
- Ennek semmi értelme. 11. osztagos hentelés az egész! Neutral *Jelentem ki, míg megroppantom vállamat és keresem tekintetemmel a következő ellenfelet. Habár a jelenlegi álláspontokat nézve, leginkább csak nézelődni tudok. Ugyanis ebben a mérhetetlenül nagy Anarchiában mintha mindenki megtalálta volna a maga ellenfelét. Vagy ha nem, akkor az ellenség találta meg őket. Végül is lényegtelen, a cél úgyis egyre jön ki: ölni kell. Ettől függetlenül a magam részéről még mindig előnyben részesítem a fegyelmezett, higgadt..és némi észt is megkövetelő csatákat.*
Vissza az elejére Go down
Kazuho Kira
Daitenshi
Daitenshi
Kazuho Kira

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 115
Age : 31
Tartózkodási hely : A jégkígyó fészke (Daitenshi főhadiszállás)
Registration date : 2012. Feb. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te19000/30000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (19000/30000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyPént. Május 17, 2013 5:53 am

Mesélő:

A játékosok lassan, de biztosan kezdenek belefeledkezni az aréna mámorába. Bestia komoly erőkkel szedi az áldozatait, Vadmacska és a sárkányidomár, vállt vállnak vetve küzdik le a közelükbe kerülőket. A kiborg, és a börtönparancsnok precízen, terv szerint pusztítják mindazokat, akik eléggé szerencsétlenek, hogy a közelükbe kerüljenek. Csontok, koponyák törnek az acélbetétes csizma alatt, a sárkány lángoló fegyvere pedig, itt-ott felbukkanva megpörköl mindent ami az útjába kerül, vagy ha az nem megy, a szemébe vájja a karmait, és vadul csépeli az ellenfelét.
Fém sikolt, ahogy Chiyo és Kira zanpakutoja átszeli előbb a levegőt, majd lassan, de biztosan a nagydarab vadakból álló horda tagjait is. Deus vad csépelésbe kezd, s bár minden tagja fáj, és az ellenfelét is csak nagy szerencsével sikerült felborítania, egy idő után eljut az agyáig a tudat, hogy eljutott az ellenfele tudatáig az ökle is.
Seiran keze nyomán hullanak az ellenségek, akár a véres arcú, állkapocs-szaggató Narakué. Kétségtelen mindenki számára, hogy ők az aréna sztárjai, s a többiek csupán az árnyékukban játszó gyerekeknek rémlenek, a hideg gyilkos, és a vadállat mellett. A tömeg őket élteti, egyhangúan.
Ugyanakkor Chiyo, és Zeline slash&burn technikája is sikert arat, kissé talán túl nagy sikert is. Ahogy a vörös lány vállára visszaszáll a madara, a borítékkal, lassan eljut a tudatáig, a felismerés, hogy forrókezű zaklató taperolja a combjait. Az ellenfele elrúgása közben az egyenruhája szárára költözött lángnyelvek egyelőre őt nem marják meg, de a mancsaik melege végigfut a lábán.
A vetkőző nekromanta, akár a félmeztelenné vállt börtönúr látványa éljenzésre, a férfiakat önfeled üvöltésre, a hölgyeket pedig olvadozó sikkantásokra készteti. A sárkány irányítójának ugyanakkor másik jónak tűnő ötlete is támad, s menten ki is próbálja a dolgot a kiontott belű hullán.
A nagydarab pengeáldozat és a fehér hajú lány tudata lassan kezd összeérni, és nehézkes, hosszas noszogatást igénylő táncba kezd, ahogy a legyőzött ismét elkezd talpra vergődni. Az eddig benne maradt szervek, mint a tüdő, a gyomor, és a szív, ettől a mozdulattól, lassan kifele kezdenek csúszni a helyükről. Az emésztő szervek ki is esnek, és savval öntözve a lény zsigereit, tompa, ám hangos effekt keretében, ám minden ami azon felül maradt, fennakad a sebben, s félig a szabadban kalimpálva integetnek a közönségnek.
Bestia sem volt rest, hisz utolsó áldozatának egyenesen a karjait tépte, és most már bárkinek képes, rögtön két segítő kezet is nyújtani. Lassan de biztosan megfogyatkoznak a lemészárolandó ellenfelek, s éljenzés közepette, megjelenik a Valentine lába alatt húzódó átlátszó platformon a következő felirat: Round Complete.
A romvárost megtisztítva tehát fellélegezhettek, a fejetekben, még tomboló adrenalinlöket mellett, ám a pihenés nem tarthat sokáig, hisz megszólal a kommentátor, és előkerül ismét a hártyásszárnyú monitor is.
- Gratulálok bajnokaim! Úgy tűnik, hogy a közönség imád titeket. - Jelenti be és elismerő tekintettel megtapsol titeket. - Ha pontoznom kéne titeket, az így nézne ki. - A képernyőn ekkor megjelenik egy toplista, melyen a nevetek szerepel, s mellette egy hosszú számsor formájában a pontotok.

Spoiler:


Azonban csupán egy szívdobbanásnyi ideig tekinthettek a pontozásra, hisz hamar visszavált a kép a vörös srácra.
- Lássuk be tudtok valamit. Viszont ideje, hogy tovább lépjünk, rögtön egy díjkiosztással, és... - Itt megakad egy pillanatra, s a fülében lévő adóvevőhöz nyúl. - Hölgyeim és Uraim! - Kiált fel széles vigyorral az arcán. - Kicsik és nagyok! Üdvözöljék nagy tapssal az aréna vezérét, az egyetlen, az utolérhetetlen, a valódi. Oyashimaru-Sama! - Üvölti, s hangja nyomán extázisban tör ki a tömeg. Hatalmas holokép jelenik meg előttetek, melyen egy szigorú arcú, kemény vonásokkal rendelkező, őszülő férfi képét látjátok meg. Fél szeme hófehéren, írisz nélkül tekint rátok, majd komoly tekintettel végigmér benneteket. Feszült csend után, végül megmozdul a keze, és láthatjátok ahogy a képernyőhöz ér, és egy intéssel, megjelenít a képernyőn két nevet. - Ó! Úgy néz ki Oyashimaru-sama ma adakozó kedvében van, így az első kör végére két gladiátort is megjutalmaz. Deus. Zeline. A Verem lakói titeket várnak. - Jelenti be, félmosollyal, mire a két említett alatt kinyílik a talaj, majd amilyen hirtelen eltűntek, úgy zárul vissza a rés is. Esélytelen, hogy bárki is utánuk kaphasson. Ugyanakkor, ahogy ők eltűnnek, feltűnik egy új járat, a megremegő talaj alól. A sötét, csőszerű alagút, szinte felfal a puszta méretével is, mindannyiótokat, ám a képernyő helyett, melyen az aréna mesterét láttátok, egy hatalmas vörös nyíl bukkan fel, vörös villogással jelezve, hogy az utatok ezen a járaton fog keresztülvezetni.
- Ne aggódjatok a társaitok miatt, nemsokára kihozzuk őket a Verem fogságából. Ti addig haladjatok tovább, hisz, ha nem akarjátok, hogy sokáig lent maradjanak, ölnötök kell. Minden megölt ellenfeletekkel, csökkentitek az időt, míg lent vannak. Tehát hajrá! - Mosolyog rátok, majd a képernyő ismét tovaszáll. Újra tietek a főszerep, s a közönség, titeket éltet. Új zene szólal, s az alagútból, mintha pengék vágnák a fémet, csikorgó hangok törnek elő.

Deus és Zeline
Spoiler:

Az ismert játékszabályok!:
Spoiler:

// Post sorrend: Kira, Chiyo, Naraku, Seiran, Zeline, Deus //
// A második kör zenéje, ez lesz. //


Kira:

Az agyam lassan kezdi betölteni ez a furcsa érzés. Seiran szavaira, csupán bólintással felelek, majd rögvest támadásba lendülök, és csodák csodájára, semmi sem kap oldalba a csépelés közben. Na persze ez, miután szétnézek nem meglepetésnek, hanem egyértelmű ténynek hat, hiszen mindenki öli ami csak a közelébe kerül. Na persze én sem vagyok rest, hiszen úgy néz ki, hogy a csapásaimmal, sikerül lassacskán átvágnom a templomajtóban ragadt ellenfeleim bőrén, és megtekintenem a zord külső alatt rejtező lágy belsőségeket is. Ahogy harcképtelenné lesznek, tompa puffanást hallok magam mellől, s odapillantva megtekinthetem, ahogy a bounto két vállra fektet, és vadul csépel, egy dögöt, míg két másik, nagy erőkkel felé tart. Talán nem teszem jól, de úgy döntök, megpróbálom megmenteni a bábos életét, s talán az adósommá tehetem ezzel. Előre vetődök, a fémtest súlyával rákapok az egyik lény nyakára, míg a másiknak az arcába lövöm Éji rókát, s ha szerencsém van, sikerül a szemein át látogatást tennem az agyába, míg a másiknak közvetlen közelről beviszek egy Byakurai-t. Ha mégsem sikerül a földre vinnem az elsőt, akkor, minden ujjam, egy-egy szemébe mártom, és megpróbálom eltörni a nyakát. Így vagy úgy, de igyekszem harcképtelenné tenni mindkettőt, míg a bounto megpróbálja kiütni az ellenfelét. Fogyatkozni látszanak az ellenfeleink, s ez megnyugtat, ahogy az a tény is, hogy Chiyo is védelmezi az én drága nekromantámat. Az agyam betöltő érzés is oszlani kezd, s a karmaim bizsergése is. Furcsa dolog érezni, ahogy a fémtestem, az emberihez ennyire hasonlóan viselkedik. Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet, így meglepődök kissé. Ahogy megszólal a játékvezető vörös taknyos, kissé közelebb lépek a többiekhez. A 11. osztagos mellett ellépve, az arcomon, halvány mosoly árnyéka jelenik meg.
- Üdvözletem, Aikawa-san. - Köszönök oda, s nem is szólok többet. Nyilván, már rájött, hogy ki vagyok, és ez éppen eléggé bosszantó számomra. Már az is sok, ha egy személy is tud rólam, aki nem a Daitenshi tagja, s most rögtön ketten is felismertek. Bosszantó dolog, még akkor is, ha tudom, hogy rajtam kívülálló okokból alakult ez így.
Ami azonban ennél is bosszantóbb, az a képernyő, és ha rajta megjelenő arc. Nem ismerem, és zavar a tudat, hogy ez az ember dönt életről és halálról ezen a helyen. Ahogy feltűnik a két név a holoképen, szinte azonnal ugrok, Zeline felé, de elkések, bármennyire is igyekszem. Ahogy odavetődök, nagy port verek fel, s mérgemben a talajt kezdem püfölni, ahol az imént kinyílt. Az agyam, valami furcsa dolog kezdi elönteni. A vörös szemem felvillan, majd a képernyőre nézek, és félhangosan morogni kezdek.
- Csak jussak fel hozzád. Válogatott módszerekkel foglak megölni takonypóc. - Jelentem be, majd szinte gondolkodás nélkül berontok az alagútba. Mit sem törődve a hangokkal.
Mindez persze értelmetlennek tűnhet a külvilág számára, azonban nekem nem. A kardom a kezemben, és az emberi szemem becsukva kezdem pásztázni a terepet, hátha meglátok valamit, amit megölhetek, ezzel is előrébb hozva a nekromanta szabadulását. Ha bármit is megpillantok, azonnal felé lövöm Yogitsune pengéjét, hátha rátekeredik, és közelebb kerülhetek hozzá ezáltal.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te31700/45000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (31700/45000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyPént. Május 17, 2013 11:18 am

A kis aranyom szép puhán landolt újra a vállamon, kissé talán belevájva a karmait, de mivel szerény személyem sem épp az utcasarkon ácsorgott, bámulva a járókelőket, szóval megbocsátottam neki. Lerugdaltam az ocsmányságot, majd végre a madárkámra is volt pár pillanattöredékem.
-- Öhm… nagyon köszönöm, madárka. Mond meg a gazdidnak, hogy jól jönne, ha megvédene, nem tudok védekezni a közelről jövő támadások ellen. -ismételte el, a lány kellemesen csengő hangján, szó szerint, mint egy felvevőgép.
Talán tovább is gyönyörködtem volna a tehetségében, ám észrevettem, hogy lángolt a nadrágom. A támadás, vagy a rugdalózás alatt nem kigyulladtam? Értem én, hogy a hév, meg minden, de ennyire? Surprised Ebben a pillanatban belém csapott a felismerés, miközben szaggattam le a nadrágom túl hosszú szárát. Ennek is a RUHA az oka! Ha az embereknek nem kéne ruhákban járnia,ilyesmik nem történhetnének meg. Nem gyulladna ki a ruhájuk, nem szakadna ki, nem menne azon a versengés, hogy kinek szebb a öltözéke, és sorolhatnám. Ezekből teljességgel és tisztán kitűnik, hogy a ruha az oka az emberiség romlásának. bounce A gondolatmenetem persze mit sem változtatott azon a tényen, hogy csatamezőn voltam, és ellenfelek vettek többnyire körbe. Igyekeztem tisztán tartani a terepet, nehogy a lány védtelen terébe férkőzzenek a mocskok. A kardommal serénykedve, igyekeztem szép sorba kibelezni őket. A rondaságok szép lassan ritkultak is, ám az egyik meglepően eszesnek bizonyult, és a hullarakás alól kezdett előkecmeregni. Tettre készen ugrottam, hogy megállítsam, és jött az újabb meglepetés. A kedves delikvensnek már nem igazán voltak belsőségei. Helyesebben szólva voltak, csak nem épp a rendeltetésszerű helyén, ahova az anya, vagyis a csúfságoknál talán inkább az atya természet megalkotta. Egy ellenőrző pillantás erejéig a lány felé pillantottam, és a sejtésem beigazolódott. Láthatóan ő irányította a már igencsak hulla testet. Egy kissé talán megkönnyebbül mosolyt küldtem felé, miközben újabb ellenfél után néztem, ám már nem igazán akadt mozgó, helyesebben eleven izé a környékünkön. Talán még a keresésükre indultam volna, de a vörös alak megint megszólalt a fejünk felett. Ezennel szeretnék élni a lehetőséggel, és kijelenteni, hogy az az alak, egészen, és teljességgel biztosan csak fel akart vágni valaki előtt, és ezért befestette a haját vörösre. Természetes vörös nem lehet olyan idegesítő, mint amilyen ez az ember volt. Bár nem voltam abban sem teljesen biztos, hogy ember volt. Elnézve a nézőket...
Megint belekezdett a nagy-monológjába, ami csak azért volt számomra érthetetlen, mert senki nem válaszolt neki. Talán jó részük meg se értette. Neutral Bizalmatlanul lestem a manuska képét, mikor érzékeltem, hogy valaki a hátam mögé jött. Nem fordultam hátra, de ugrásra kész izmokkal, és az időközben hüvelybe került kardomon pihenő kézzel vártam a hátulról támadó látogatót.
- Üdvözletem, Aikawa-san. - szólalt meg mellettem, vagyis mellettem-fölöttem egy ismerős hang. Na erre már kaptam a fejem a hang irányába. Kira~san volt a tettes. Kicsit nem tudtam hirtelen mit is tenni, hisz a legutóbbi találkozásunk, és a mostani üdvözlése fényében nem tudtam pontosan, hogy akkor hányadán állunk is mi egymással. De azért illedelmesen vissza köszöntem,hisz az illem így diktálja, és ugyebár belém vas szigorral nevelték belém az illemet maiko koromban. Eközben fent változott a kép. Már nem a festett vörös alak szövegelt, hanem megjelent egy másik, bár sajnos eziránt a pofa iránt sem éreztem se több tiszteletet, se több bizalmat.Sajnos a megérzéseim nem csaltak. Még mielőtt bármit is tehettem volna, a lány, Zeline~chan egyszerűen eltűnt mellőlem a földbe. Én igazán próbáltam nem túl komolyan venni ezt az egész ügyet, de Zeline~san rám bízta magát és mellőlem tüntették el! Finoman fogalmazva is eldurrant az agyamban egy bizonyos ér. De mint kiderült nem csak az enyémben. Atyám mindig azt tanította, hogy az érzelmeket egy harcos a saját szolgálatába képes hajtani, és az érzelmei az értelme vezetésével, a saját erejét növelheti. Sokáig nem értettem ezt a mondását, ami a kissé zavaros megfogalmazását tekintve nem is csoda. Most azonban szinte már ösztönösen tettem azt, amit a mesterem annyi időn keresztül próbált tanítani. Az arcomon semmilyen érzelem nem látszott. Az ereimben szinte vegytiszta adrenalin száguldozott, miközben egy pillanatra majdnem elszédültem a hirtelen rám törő dühtől és adrenalin lökettől. Az ilyen pillanatokban az ember szinte már emberfeletti dolgokra képes, ezzel tisztában voltam, mint ahogy azzal is, hogy ilyenkor gyorsabban kifárad, megsérül a test. Épp ezért próbáltam meg a dühömet az akaratom igájába vonni, és felhasználni. Egy vagy talán két sóhajtásra való idő alatt zajlott ez le bennem, majd még mindig mozdulatlan arccal előhúztam újra a kardom.
- Most jobb lesz ha kapaszkodsz - morogtam alig hallhatóan Suzakunak, miközben elindultam magam is a kijárat felé. Érzékeltem, hogy Kira~san tombolva húzott el mellettem.
~Készen állsz? ~ kérdeztem Ezüstkét, aki érzékelte a lelkiállapotomat, így nem akart se viccelődni, se megvigasztalni.
~Készen!~ válaszolta nemes egyszerűséggel. Nem is kellett több nekem.Szinte észrevétlenül hívtam elő a shikai alakját a kardomnak, majd vér vörös szemekkel, és hasított szembogárral pillantottam még egy utolsót fel a nézőkre, majd én is eltűntem az alagút sötétjébe Kira~san után. Nem láttam senkit a környékemen, aki megláthatta volna a szemeim, főleg, mivel már az alagút felé caplattam sietősen. Shunpóval haladtam, és a biztonság kedvéért, a kardom százhúsz kilós volt, így be tudtam érni Kira~sant. Ha társaságba botlott, akkor megpróbálok neki segíteni, hisz minél többet ölünk a fogadó bizottságból, annál hamarabb kijut a Veremből Zeline~chan.
[Ha mire beérem Kirát, már harcol, akkor elrúgom magam a földtől, hogy rásegítsek a 120 kilós kard lendületére, majd egy hosszanti vágással megpróbálom az ellenfelemet leteríteni]

Vissza az elejére Go down
Sakamoto Fucking Naraku
Quincy
Quincy
Sakamoto Fucking Naraku

Férfi
Scorpio Monkey
Hozzászólások száma : 100
Age : 31
Tartózkodási hely : Kocsmákban megtalálsz
Registration date : 2011. Aug. 22.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Badass
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te13500/26000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (13500/26000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptySzomb. Május 18, 2013 1:20 am

Vérvérvérvér, kiontott vér mindenfelé, és olyan jó, hogy egy részének a kiontásában részt vettem. De olyan nagy kár, hogy nem a gyászhuszárok vére borit be mindent, az arcomat is boríthatná valamelyik kardos genya vörös nedűje. Haj, csodás ábránd, kurvára szép képzelgés, kár hogy nem nagyon fog megvalósulni, olyan nagyon kár. Ezért kell most ezeken a szerencsétlen izéken kitöltenem a dühömet, na jó, meg azért is csinálom, mert jó csinálni, élvezem ezt csinálni. Azt kell mondanom, hogy erre születtem, test a test ellen, hanyagolva a felesleges kellékeket, olyanokat, mint a kard, vagy azok a szarok, amiket a tetvek szoktak használni. Ököl találkozna az ököllel, akarat az akarattal, és állóképesség döntene el mindent. Haj, de szép is volna, csak ahogy ismerem ezeket a mészárosokat, nem lennének benne, túlontúl gerinctelenek. Másból se áll a tudományuk, hogy csináld ezt, rakd ide azt, meg öljük le ezt, hülye fasz az összes. Remélem kiesnek a fogaik, kihull a hajuk, és véreset fognak pisálni, gennyeset szarni, dögöljön meg az összes.
- Mi!?- meglepetten néztem fel a kivetítőre, amin az a kiscsákó volt látható, és szerinte vége az első menetnek. Máris? Ilyen hamar? Pedig még tudtam volna szórakozni egy kicsit, de ha meg kell basszodni, hát meg kell baszodni. Felállok, és még mindig a kezemben fogom a letépett karokat, sőt, az egyiket felemelem, és az élettelen ujjakkal kezdem vakarni a halántékomat. Legalább egy kis szusszanásra van időnk, ez se olyan nagy hátrány. Összeszedni magamat, gyűjteni egy kis tartalékot, na meg rágyújtani se lenne valami utolsó dolog. De hiába tapogatom a zsebeimet a dög karokkal, semmi nincs kéznél. Se cigi, se pia, hát ez szopás. De az milyen szopás, hogy kaptunk egy pontozást, ami alapján osztozok az első hellyel, hát ez már szemétség. Kirakom itt a lelkemet a közönségnek, belopom magam a szívükbe, és ez a hála? Na mindegy, legalább a buszunk megtapsol minket. Én se maradok már ki, és a két kezet egymáshoz verem, beszállok a játékba, mert miért ne? Jó ez az egész, legalábbis szerintem. Megmozgatjuk a tagjainkat, jobb, mint a reggeli edzés. Van életveszély, karbemelegítés, lábmozgás, adrenalin, izzadás, kellhet ennél több? Ja, hogy a csajokon kevés ruha legyen. Jé, most nézem, az egyik levetkőzött, akkor ezért volt még nagy boldogság? Nem néz ki rosszul, de béna egy pasi lennék, ha ilyen helyzetben arra figyelnék, és nem a harcra, habár, most vége van, akkor lehet egy kis leselkedést meg engedhetek magamnak. Csak előbb a díjkiosztás jön, egy doboz ciginek tudnék örülni, de egy üveg, hideg sör se lenne éppen rossz, remélem valami hasznosat kapok. Az első helyért csak ilyesmi járhat. Vagy elmehetett minden pénz a dögök begyűjtésére, de nekem az is jó lesz, ha kifektetik az egyik shiniratyit. Bár nem tudom, mire fel ez a nagy boldogság, amikor megjelenik az a félszemű tag. Oké, nem mindennap látni ilyet, de akkor is, ebben mi az élvezet? Értetlen arcot vágok elsőnek, majd megvonom a vállaimat, eldobom az egyik kezet, amit fogtam, a másiknak pedig addig baszkurálom az ujjait, még a hüvelykujja nem mutat felfelé, és ezt tólom az Oyasimaru tag felé. Jelzem, hogy elég rendesen meg vagyok elégedve az eddigi programokkal. Csak sajnos sok itt a köcsög, de ezt még el is lehet viselni. Csak tudnám, hogy miért jelent meg az a két név? Oké, a pontozás szerint a végén voltak, akkor lehet ki fognak esni? Na, az szívás, nekik, és nem számomra, tehát le is vannak szarva. Mehetnek a Verembe, legyen az akármi, de van egy tippem, hogy nem fel fogják szívni őket.
- Na így lenne szerencsém a kártyában.- mondtam közönyös arckifejezéssel, amikor a két szerencsétlent elnyelte a talaj. S’ ahogy látom, Robotzsaru már ment is volna utána, hát erre rácseszett. Szemét vigyorba torzultak az ajkaim, tetszik, hogy ez a shinitetű most mérges, tehát a csaj valami ismerőse. Annyival egyszerűbb lesz a dolgom, megtudom osztani a figyelmüket, de csak majd ha kimásztak a Veremből, ha kimásztak, az lenne a buli, ha ott maradna a csaj. Jaj de jó lenne látni mit reagálna erre ez a Robotzsaru.
- Na, akkor ideje indulni, csak majd hülye leszek a sötétben mászkálni. Ideje segédkezet nyújtani.- még vihogtam is ezen a kis poénon. Jó volt, vicces is, de most inkább a dolgomra figyelek. Lelököm a kezet, majd a kabátom aljából tépek egy szép darabot, rátekerem a karra, előveszem a gyújtómat, és kész is a fáklya. Egy darabig még ki fog tartani, irány hát be a sötétségbe, és remélem, nem Csoda országban fogok kikötni. Bár a hernyónak lehet jó anyagja van, amitől egy rohangáló, és idegroncs nyulat fogok hallucinálni, az de buli lenne. Nagy kalapos fazon, óriás katica, öregem, az már brutális egy repülés lenne.
- KÖZÖNSÉG!! Kövessetek figyelemmel, most se okozok csalódást!!- kell a megnyugtatás a rajongóimnak, szegények biztos boldogtalanuk lennének, ha nem lenne kire felnézni, és a csápos gyerekeiknek példaképe se lenne. Na, hajrá, be az alagútba, persze szaporázva a lépteimet, nem fogok foglalkozni senkivel, csak is magammal, ha véletlen valaki megszólítana, hát leszarom, megyek tovább. Vár a vérvérvérvér.
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te16500/30000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (16500/30000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptySzer. Jún. 19, 2013 8:55 pm

*Zsigereimben egy fajta fokozatos felszabadulást érzek. Mintha évek óta leszögelt végtagot szabadítanánk fel szögei alól. Ám a keresztre feszített végtagok mindaddig nem lehetnek teljesek, míg kardja nem nyeri vissza eredeti állapotát. Sokszor kóstoltam már magamban eme gondolatot, hogy mégis mi történne ama jelenben, amikor Kaito zanpakutojána ténykedése megszűnne? Lelkemet mely módon nyelné el a sötét árnyak karmai? Meddig billenne, s vajon felismerném- e tudatosan ezt a folyamatot? Haladnék vele, vagy ellen árként a megannyi örvény hatására keverednék ki? Esetleg megfordítanám a folyó áramlásának irányát?
Kezeim, s lábaim e gondolat hosszúságában egyre jobban mennek el mozgásukban az ürességre. Habár az erő, amit képes vagyok egy alap ütésnek számító mozzanattal kiváltani, z meglehetősen brutális mértékű lehet; de ezúttal nem igazán érzékelek belőle semmit. A gondolatok azok, mik elválasztanak az igazi itt léttől. Mondjuk a harcosok igazi útjában van egy mondás, mi szerint: „Dobd ki a szemetet, mert a szemét az, ami elválaszt a jelentől”. Nem mondanám, hogy egy időben nem értettem meg, de most már meglehetősen megértem ezt a fajta gondolkodást. Voltaképpen ezért éltem idáig. Kidobtam minden feleslege dolgot a fejemből, s haladtam előre. Ám mióta találkoztam Aival, mintha felborult volna az életem. Kaitot ismerve, tud meglepetéseket okozni; de ettől függetlenül még mindig úgy gondolom, hogy jobban viselem szívügyemként Ai sorsát. Egyáltalán a fivérem tud arról az esetről? Ismerve őt, biztosan.
Lassacskán végig vezetem tekintetemet a társaságon, s arcomra egy aprócska mosoly kúszik. Mindenkiben olyannyira ég a harci láz, hogy egy kiváló festménynek felelne meg. E kikényszerített helyzet végül mégis felszabadított szinte mindenkit. Szinte, hiszen mi ketten Kirával valamiképpen másképpen vélekedhetünk erről a dologról. Harc a túlélésért? Ez számunkra mindennapos, függetlenül attól, hogy most egy kicsit extra helyzetben vagyunk; tekintve a választási lehetőségeket.
Sóhajtok egyet azért mégis, amikor kidőlnek ezek a dögök végre. Egyre nagyobb érdektelenséggel ugyan, de feltekintek Valentinera. Közben beletúrok a hajamba, hogy kicsit megszellőztessem a fejem. Végre megjelenik a számsor, minek hatására egyből Kirára pillantok.
- „ A quincyt azért nem ártana legyőznöd!” *Titkos kézjelekkel üzenek a Daitenshisnek egy fajta véleményt, amihez egy biztató félmosolyt még hozzárendelek. Nem igazán értem jelenleg a viselkedésemet. Tekintve, hogy régóta vagyok az onmitsukidou tagja; leginkább morcosnak kellene lennem Kirára. Mégis jó érzéssel tölt el, hogy a számára a leghelyesebb utat választotta, és megerősödött. S míg a többieket pásztázom, addig hirtelen elcsendesül minden. Felillantok, mire csupán a háttér suttogásból veszem ki, hogy az aréna vezérének van titulálva. A magam részéről biccentek neki, a tiszteletem nyilvánításául. A helyzet az, hogy akármekkora feszengés okozhat ez a helyzet, ettől függetlenül én felismerem a kiválóságot ebben a képletben. El kell ismernem, hogy kellő tudással rendelkezhet az a férfi. S mivel magam is vezérnek számítok egy börtönben, így elengedhetetlennek találtam egy pillanatnyi elismerés nyilvánítást. Többekből hökkenést válthat ki, de ez számomra elvi kérdés, hogy a nagy ellenfeleket tiszteljem valamilyen szinten.
*Várva a továbbiakat, megszületik a várható tényező. Nekem miért volt nyilvánvaló, hogy itt nincs vége mindennek? S tekintve, hogy ketten lassan elmerülnek egy verembe, testtartásom egészen nemesi lesz, nem beszélve a tekintetemről, miről süt az érzéketlenség. Veszekedni lehetne, hogy melyik rosszabb; veremben verekedni az életedért, vagy kint a pályán. De egyetlen erős érvem lenne a pálya mellett, hogy ott legalább szabadon, több lehetőséggel élve küzdhetsz a magad és talán még mások életéért is. Apró nevetés tör rám, amikor felismerem ennek az arénának a pszichikai terrorra hajazó szabályrendszerét. Ez egy fajta kiképzés, amiben egyáltalán nem az a garantált, aki elsőként végez. Ugyanakkor képes mindent kihozni a lélekből, s bizonyára ez az, ami érdekli a vezetőséget. A közönség csak egy mellék eszköz arra, hogy kicsit vidámabbnak tűnjön a sztori.
Nem kérdés nekem, hogy amikor Kira-san fejjel a falnak alapon veti be magát az alagútba, akkor az alagútba lépvén gyors shunpoval álljak elébe egy letarháló tekintettel.
- Ne hagyd, hogy terrorba taszítsák a lelked. Ha így élheted túl, ölj; felebarátodat megmentheted, de minden egyes dühvel a saját lelked pusztítod. *Aztán elállok útjából és hagyom, hogy menjen és tegye a dolgát. Tegye úgy, ahogyan szeretné, én bízom benne, hogy megértette a szavaim minőségét. Még egy pillantást vetek ugyan félárnyékból a kivetítőre, majd aztán shunpoval gyorsan beérem a többieket, még pedig az egyik hozzájuk közelebbi ellenfelet egy paralízissel ütöm ki. A shunpora helyezett technika, mely a gyors vágásokon alapul, – mi mozgásképtelenné teszi az ellenfelet - még nem tökéletes. Ebben még nekem is fejlesztenem kellene magam, de mostanság inkább kidout gyakorlok, nővérem hatására. Valamiért nagyon azt akarja, hogy legyek jobb a kidoukban; nem értem, mivel a Nibantai sansekije vagyok, de majd csak ennek is eljön az ideje.
* A paralízis után kifordulok, hogy a következő lendületemet kihasználva fejbe rúghassam a nekem rontó fenevadot. Most nem azért a szent szóért, de ilyen rendezetlenül haladva persze, hogy lyukak vannak hagyva az egész képletben.*
- Csináljuk már azt, hogy osszuk meg az ellenfeleket legalább addig, míg az alagútban vagyunk. Utána nem érdekel, de ha így haladunk egyikőnk sem jut el a végére egy kialakult torlasz miatt. Jobb ha hullámba jönnek, mint hogy kiönt a csatorna. :|Pedzegetem itt a dolgokat egy morbid humorral megfűszerezve. Majd aztán kivárom, hogy ki mit gondol erről s akképpen cselekszem. Beválasztom a jobb oldalt, hogy én onnan fogom küldeni.
Vissza az elejére Go down
Dalarea Cortéz
Arrancar
Arrancar
Dalarea Cortéz

nő
Hozzászólások száma : 48
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. Oct. 19.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te5800/15000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (5800/15000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptySzomb. Jún. 29, 2013 11:40 am

Az ellenfelek lassan elfogynak, és ahogy nincs közvetlen fenyegetettség, elkezdek gondolkozni a kijutáson. Ez a hely kicsit olyan, mint Róma abban a Russel Crow filmben, és nekem cseppet sem tetszene, ha úgy is érne véget. Újabb és újabb ellenfeleket fognak ideküldeni, megszökni nem fogunk tudni, aztán egyszer majd meghalunk. Az egyetlen kiút lenne megölni azt, aki ezt csinálja, de nem hiszem, hogy az a kis köcsög állna az egész mögött. Túl butának tűnik hozzá, hogy ezt leszervezze. bounce Ennek ellenére, talán fel kéne repülnöm hozzá, és elintézni őt, akkor talán lenne esélyünk kijutni. Hú, ha lenne öt percem tanácskozni Olajmalaccal… az ő tapasztalata és az én kreativitásom verhetetlen kombó. Cool
A rendkívül csúnya, szétvágott fejű gorilla meg ez a hülye rangsor eltereli annyira a figyelmem, hogy csak másodpercekkel azelőtt essen le, hogy bajban vagyok, mielőtt kinyílna a verem. A Sárkányt így is elindítom, hogy gyorsan felugorjak rá, de a lábam alatt megnyíló talaj miatt elveszítem a koncentrációm, és a mélybe zuhanok. Érzem, ahogy az ujjamról egymás után szakadnak le a fehér láncok, míg végül, a mutatóujjam lekapcsolásával elveszítem az utolsó kapcsolatot a bábommal. A másik viszont mellettem állt, úgyhogy mielőtt leérnénk, elkapatom vele a testemet, így viszonylag simán landolok. A mellém eső, korábban németül kiabáló férfi már lehet, hogy rosszabbul járt. Máskor megnézném, hogy mi van vele, de most nem tehetem: valami mozog a sötétben.
Az első előkerülő lényeket az új bábommal könnyedén ütöm agyon, de gyorsan látom: még rengeteg van belőlük, és hiába tűnnek gyengének, én sérülékeny vagyok. Egy átlagembernél semmivel nem bírom jobban a sérüléseket, ugyanolyan könnyen meghalok, mint ők, ráadásul, most olyan bábot kényszerülök használni, aminek tőlem idegen a felépítése. A sorstáramról pedig nem tudom, mennyire harcképes ezután az esés után. Gyorsan végiggondolom, hogy hogyan tudnám túlélni, és támad is egy ötletem.
Valamikor, még tizenöt vagy tizenhat évesen volt egy Star Wars rajongó pasim, és megnéztem vele minden filmet. Túlzottan nem kötött le, de emlékszem, hogy pont akkor ettem, amikor volt egy különösen gusztustalan jelenet: belebújtak egy döglött állat felvágott hasába, hogy ne fagyjanak meg. confused A hideg ellen hatásos volt, talán hatásos lesz most is. Mondjuk, nincs hozzá sok kedvem, olyan nagyon undorító, de nem akarok meghalni sem. Még rengeteg dolgot kell csinálnom: összeházasodni Olajmalaccal, szülni neki legalább hat vagy hét gyereket, és be is kell utaznom a világot még. Annyi mindent nem csináltam még meg, amit mindenképp muszáj, ha ez azon múlik, hogy bemásszak egy döglött izébe, legyen.
Miközben az egyik kezével a lényeket üti, a másikkal kitépetem vele a vágott seben át a belső szervei egy részét, és rádobálom őket a lényekre. Már innen érzem, milyen nagyon büdös, pedig én több hónapja rohadó hullát is ástam már ki, és nyúztam meg. De ez… ez valószínű űbereli azt is. confused Felsóhajtok, ahogy a bábom felemel az egyik kezével, és belenyom az elkészült üregbe- meleg, nyálkás, büdös. Nagyjából három másodpercig bírom ki hányás nélkül, ami tovább növeli a csodálatos komfortérzetet. A bábom meginog, ahogy a rosszullétem csökkenti a koncentrációt, de amint összeszedem magam egy kicsit néhány másodperc múlva, és lerázom a rámászó szörnyeket, nyugtázom, hogy belülről még ilyen gusztustalan körülmények között is könnyebb az irányítás. De ha meg is tartom ezt az izét, azért ki fogom párnázni. bounce
Miután meg tudtam vetni a lábam, elgondolkozok rajta, mit kezdjek a másikkal. A túlélési esélyeink elvileg magasabbak, ha ketten vagyunk, ugyanakkor nem tudom, mennyi dög van még, már harmincat megöltem legalább, és nem úgy tűnik, hogy fogynának. Ha megsebezném őt, akkor elterelném a figyelmük, mert egérutat nyernék, amíg a gyengébb célponttal foglalkozik a nagyja. Meg is tenném simán, de nem látom az egérutat- jobban mondva, nem látok szinte semmit itt lent.

Vissza az elejére Go down
Yato Chifuyu
13. Osztag
13. Osztag
Yato Chifuyu

Hozzászólások száma : 37
Registration date : 2012. Oct. 29.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Shinimimi
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te7000/15000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (7000/15000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptySzer. Júl. 03, 2013 12:48 am

Ökle már a lény agyát pépesítette, mikor homályos agyához elért a tudat, hogy megölte az ellenfelét. Pár pillanatig éhes szemmel várta, hogy a lény távozó lelkét először tekintetével, aztán szájával kapja el, hogy táplálkozzon belőle, s megtudhassa, hogy milyen íze lehet.
Ezután elméjébe villant, hogy három ellenfele volt, s csupán az egyiket tarolta le. Heves lendülettel megfordult, s ugrásra készült, hogy a következő lényen is agysebészt játszhasson, de félig bosszúsan, félig megkönnyebbülve látta, hogy a Gépember elintézte azokat.
- Tolvaj! – Horkant fel japánul, német akcentussal. Viszont tovább már nem törődött vele, inkább más ellenfél után nézett, vagyis csak akart, de sikertelenül. Már nem volt egy sem, sőt annyi sem. Zihált egy keveset, emlékezetében élénken nem volt egy emléke se, hogy mikor kellett utoljára ennyire megerőltetnie magát. Talán amikor az amerikai fogságból kellett megszöknie? Vagy amikor először szökött, amikor még ifjúgyerek volt? Vagy amikor a bábjával először találkozott, vagy még azelőtt? Ki tudja? Ő maga talán csak akkor tudná, mikor elméje kitisztulna, de az mostanság nem fog megtörténni.
Bordái, ökle fájt, sajogtak a tagjai, háta, s bár szaporábban vette a levegőt, mégse volt igazán fáradt. Az idegesítő képernyővel, ami újra felbukkant a bosszantó alakkal a képernyőjén, de nem törődött vele, inkább táplálékot kutatott a szeme. Mivel a srácra nem figyelt, sem a főnökre, így teljesen váratlanul érte az, hogy a lába alatt kinyílt a föld, és nem is értette, hogy miért zuhan, csupán azt látta, hogy a vézna, s gyengének tűnő nő is vele zuhan. Azután sötétség, mély sötétség, puffanások, és kiáltások. Kiáltások, az új ellenség hangja között az ő kiáltása is ott volt, mivel csont recsegtetően ért talajt.
A csapatmunka egy cseppnyi szikrája található meg benne csak. Ez is kimerül a barátjával, Istvánnal és a bábjával, Kehle von Toddal való együtt működésben. Ezért talán nem is meglepő, hogy csupán egyszerű kíváncsi pillantásvetéssel nézett a lány után, hogy merre lehet, vagy mi van vele. Csupán egy pillanat volt ez, de elég idő, hogy Deus ne a kezdeményező, hanem a reagáló fél legyen a Verem harcában. Az első ütést tisztán bekapta az arcába, amitől enyhén megtántorodott, de ezt egy tamával megerősített ütéssel viszonozta a lénynek, aki elterült. Egy ellenfelet bár megpadlóztatott nem lehetett nyugta, hiszen nem egy lény volt még idelent.
- Zeige Dich, Kehle von Tod! Mauser Schnellfeuer! – Kiáltotta, hogy bábja egy gyorsabb, de kevésbé fárasztóbb alakjával tüzeljen az előbbieknél gyengébb ellenfeleire. A báb ezen alakját még akkor szerezte, amikor még szabad volt, és német tisztnek adta ki magát, a második világháború előjátéka alatt. A pisztoly mérete miatt mind a tíz lövésig, amit újratöltés nélkül le tudott adni, mondhatni biztonságban volt. Ellenben, ahogy kiürült a tár, legalább egy percig a puszta öklére kellett hagyatkoznia, mivel a bábja, mintha lázadna a munka ellen, lassabban töltötte újra a tárját. Viszont ez, valamint az, hogy húsz helyett csak tízszer tudott lőni, Deusnak fel sem tűnt, mert a harc izgalma, heve magával ragadtatta, így még a sérüléseivel se foglalkozott. A sorstársával meg egyáltalán nem is törődött, már az első pofon óta.
Vissza az elejére Go down
Kazuho Kira
Daitenshi
Daitenshi
Kazuho Kira

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 115
Age : 31
Tartózkodási hely : A jégkígyó fészke (Daitenshi főhadiszállás)
Registration date : 2012. Feb. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
*Valótlan* - Végtelenül Valótlan Cl0te19000/30000*Valótlan* - Végtelenül Valótlan 29y5sib  (19000/30000)

*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan EmptyKedd Júl. 16, 2013 3:21 am

Mesélő:

Zeline és Deus a Veram fogságába kerültek, amit mindenki a maga módján reagált le, s nem meglepő, hogy éppen Kira ront elsőként az alagútba. Ahogy azonban lassan mind odaszivárogtok, a fémes csikorgás, egyre jobban betölti az elméteket. Bántó lehet mindannyiótoknak, hogy bár várjátok az ellenfelet, az nem érkezik meg. Csak a hang erősödik egyre jobban, de a szinte teljes sötétségben nem láttok semmiféle ellenfelet. Még a kiborg gépszeme is, csak lustán pásztázza a környéket, s bár néz, nem lát semmit. Nincs túlzott szerencsétek, ahogy beléptek a járatba, ám egy csepp öröm vegyül az ürömbe, ahogy meglátjátok a fémtestű kiborgot hátrébb tántorodni.
Nos igen, bár a kezében kard, a szikrázás - melynek fényében megpillantjátok az új ellenfeleteket – lényegében a fémtest álláról pattan elő, s ahogy érkezik, úgy hagy alább. Igencsak rusnya ellenfeletek – mert ezt abból a fél szívdobbanásnyi időből is leszűrtétek – mind a legalább száztíz fogát rátok villantja, s újfent eltűnik, akárha sosem lett volna. Komoly kutyaszorítóban vagytok, hiszen – bár fény villan az alagút egészében – amint mindannyian beljebb léptek, egy hatalmas ajtó zárul be mögöttetek s így bent ragadtok a mostanra kivilágított alagútban. Ám s dolgok problémás része csak ezután jön. Nevezetesen: Hol az ellenfél? Az az ocsmány pofa, aki az előbb állcsúcson marta a Kirát most akár a kámfor, teljesen eltűnt.
Ahogy bestia belép, s bezárul az ajtó, a kinti hangok teljesen eltűnnek, s nem marad más, csak a sikoltó csikorgások, mintha kardok vágnák a fémpadlót. Valószínűleg egyikőtök sem számított ilyesmire, de haladnotok kell, ha el akartok jutni az alagút végére. Annyi azonban bizonyos, hogy őrületes lehet számotokra az eddigi zajok után, ez a hátborzongató csikorgás. De talán épp az ellenkezője jár át titeket, s felspannol az egész, ahogy minden szál szőr feláll a karotokon, hátatokon, vagy éppen libabőrösek lesztek a helyzettől. Annyi azonban bizonyos, hogy ahogy megindultok előre, tegyétek azt bárhogy, a legelöl haladó számára újra felharsannak az eddig távolinak tetsző hangok. Most nagyon is közelinek tűnik, s a semmiből mar a legelöl haladó tagotok lábába, majd a mulatság felől „kezeskedő” Naraku hátába mar három iszonyatos karom, s most először, a bestia is megsebesül, habár nem súlyosan, csupán egy fájdalmas karcolás formájában.
Ez talán minden sebesülésetekre igaz, hogy bár alig ér el benneteket, sokkal jobban fáj, mint kellene neki.
Megpróbálhattok a karok után kapni, melyek belétek marnak, ám jelen pillanatban nem sok a logikus esly, hogy el is kapjátok, azonban, ha elég gyorsak vagytok akár sikerülhet is, s talán végre létező ellenfelekkel szállhattok szembe, s nem egy halom semmivel. Talán sikerül, talán nem, de reményteli megoldásnak tűnik, legalább megérinteni az ellenségeteket. Ideje tehát valamivel előrukkolni, hogy rájöjjetek, egyáltalán mi támad meg benneteket.

Verem:
A Verem fogságában, szinte záporoznak az ellenfelek, s komoly dilemmát okoz, hogy ha egy ellenfelet megöltök, mindjárt kettő lép a helyébe, s nem látszanak fogyni. A számuk csupán duzzad, azonban minden erőtökkel a túlélésre koncentráltok, habár mindketten magányos harcosként, semmint csapatban. Ahogy azonban serényen szeditek az ellenfeleiteket, egy furcsa csikorgásra lesztek figyelmesek, alig egy-két percen belül. Hatalmas fémkarok – hasonlóak ahhoz, amivel a ketreceteket hozták a felszínre – mellétek siklanak, majd megragadják a testeteket, s felfelé indulnak veletek. A lány, nagy szerencséjére éppen a bábja testében tartózkodott, így nem kell attól tartania, hogy újonnan szerzett játéka lent ragad a veremben. Ahogy lassan megindulnak veletek a fémmancsok, észrevesziek, hogy jóval hosszabb az utatok felfele, mint lefele volt, s mintha nem is egyenesen felfele húznának. Amint azonban megnyílik felettetek a plafon, s beárad a fenti fényesség, lassan ráköttök mi az oka. Egy kivilágított, gigászi méretű alagútban találjátok magatok, s egy óriási, kör alakú ajtó előtt álltok, mely biztosan záró dugót képez a henger alakú járaton. Ahogy körbepillantotok, meglátjátok az előre haladó társaitokat, s megcsodálhatjátok, ahogy a Bestia hátát végigvágja egy furcsa kar, melynek érdekessége az, hogy nincs gazdája, csak lóg a levegőben, majd ahogy felbukkan el is tűnik.

// Post sorrend: Chiyo, Naraku, Kira, Zeline, Deus, Seiran //

 
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




*Valótlan* - Végtelenül Valótlan _
TémanyitásTárgy: Re: Végtelenül Valótlan   *Valótlan* - Végtelenül Valótlan Empty

Vissza az elejére Go down
 

Végtelenül Valótlan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Karakurán kívüli világ :: Küldetések :: Lezárt küldetések-