Nara Tsubame
9. Osztag
 
Hozzászólások száma : 20
Age : 24
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2012. Dec. 27.
Hírnév : 0
Karakterinformáció
Rang: nincs
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
    (5500/12000)
 |  Tárgy: Ichinose Sakurako Rin Pént. Dec. 28, 2012 2:28 am | |
| Jelszó: Iioe auao i
Engedély:
~ karakterindításra: megvan, Soifontól
~ rokonsági kapcsolatra: megvan, Mei-chantól
Név: Ichinose Sakurako Rin
Nem: nő
Kaszt: Quincy
Szül. ideje: 1992.12.04.
Kor: 20
Jellem: Egy lelkes, életvidám személyiség, néha rossz napjain stresszelve a jövőjét illetően, hatalmas türelemmel megáldva. Őszinte, véleményét nyíltan hangoztatja, szereti a társaságot, néha eléggé keménykezű tud lenni. Eléggé furcsa szokásai közé tartozik a mindenféle tárgynak, élőlénynek való névadás, ami valaha az ő birtokába került. Nincs a szobájában olyan dolog, ami nem lenne megáldva valamiféle találó névvel. Ebből eredően van – állítása szerint – egy mostoha ikertestvére, akit Shuichinak hívnak, általában erre a fiktív rokonra fogja rá az elkövetett hibáit.
Családi örökségként jómaga is topa, de nem olyan mértékkel, mint unokahúga, azonban ahol el lehet esni, ott biztos fejre áll. Kellemetlen szokása kompromittáló helyzetbe hozni másokat. Nem a pontosság híve, eléggé elengedi magát nem csak a ház, de még az iskola körül is, gyakran késik el határidős befizetéseknél, szakdolgozatok megírásánál. Szelektív memóriájának köszönhetően gyakran feledkezik meg – főleg – a fontos – vagy kevésbé fontos – dolgokról, melyet apai ágról volt szerencséje – vagy inkább szerencsétlenségére? – örökölni.
Jelenlegi munkája és az iskola körül minden rossz szokása ellenére igyekszik nagy odaadással végezni feladatait. Tényleg célja nagy sikereket elérni önmagától, akárcsak a család nagyobbik részének, még ha nem is a pontosság híve és gyakran el is késik a munkahelyről vagy a főiskola óráiról. Képességét csak a legszorultabb helyzetekkor alkalmazza, szabadidejében szokott gyakorolni, de ő komolyabban nem hajkurássza a lidérceket.
Kinézet: Hosszú rózsaszín haja van a modern hajfestékeknek köszönhetően, illetve mindehhez kontaktlencse mesterkedésével szintén ugyanilyen színű szeme. Hajzuhatagát általában bontva hordja, nem szokta sehogy sem felfogni, kivéve, ha a helyzet nem úgy kívánja, sajnos ideje nem mindig engedi meg a különböző bravúros frizurák alakítgatását. Valójában barna haja és szeme van, teljesen átlagos, mely okán valahogy ki akart tűnni a többi ember közül. 167 cm magas, alakja átlagos, mégis súlya szigorúan titkosított adat. Szívesen visel szoknyát az iskolai uniformisok emlékei okán, bár igyekszik követni a divatot, ami igen kellemetlen szokása, így évente cseréli ruhatárát, megáldva jó pár, talán még nem is használt öltözékkel unokahúgát.
Képesség:
~ Quincy íj: Keresztje kulcstartóján van, közvetlenül a jáde kő teknőse mellett, így amikor megidézi az íját annak a kezénél, ahol az íjat fogja, ott egy teknőspáncél van, amiből kiindul az íj további része. Nem bír nagy jelentőséggel, csupán a kereszt elhelyezkedésével van összefüggésben.
Felszerelés:
- Miki (számítógépe)
- Ceppy (teknős kulcstartója)
- Hopp (folyton eltűnő határidőnaplója)
- Alap quincy felszerelés kistáskájában vészhelyzet esetére
Szeret – nem szeret:
+ rózsaszín színt és árnyalatait;
+ teknősöket;
+ unokahúgocskáját;
+ sportolni;
+ aranyos dolgokat összeütni a konyhában (ami nem feltétlenül ehető). *.*
× Mosogatást;
× számítógépét – olykor, olykor –;
× ha valami alattomos módon elbújik a konyhában;
× a beadandó vagy szakdolgozatról tudomást szerezni egy nappal határidő előtt;
× a folyton eltűnő határidőnaplóját, amit unokahúgától kapott, hogy feljegyezhesse benne a fontos dolgokat.  Előtörténet:
Egyszer volt, hol nem volt…
Élt egyszer egy tündérszépnek sem mondható városkában egy lány – igen, ez lennék én  – és családja. Ennek a lánynak, vagyis nekem, a történet főszereplőjének volt két elviselhetetlen fiútestvére, cseppet sem hercegnek nevezhető temperamentummal. Az idősebbik, Masamune agglegényként élt a családtól távol, külön házban barátaival, melynek a kóros rendetlenség és szétszórtság lett a jussa. Még a mosatlan holmit is a sütőben tartja, hihetetlen! A fiatalabbik Shouta, egy elviselhetetlen tizenéves, aki nap, mint nap a gép előtt ül, számítógépes játékokkal üti el ideje nagy részét és iszonyatosan neveletlen. Hol vannak a régi korok fiataljai, akik még ismerték a magatartás, tiszteletadás halvány fogalmát?
*Földre rogyva, homlokomra helyezve alkaromat, reflektorként világító éjjeli lámpám irányába fordulok, ami kitűnő szituációt teremt a melodrámámhoz, mellyel előadom az őskövületet, ki a régi időket siratja, ahogy az idősebbek is szokták. Hát igen, volt kitől látni. De nem hittem volna, hogy ez a kis szösszenetem megvan még, mikor írhattam? Legalább négy éve, egyik irodalom órára, ha jól emlékszem. De ne szakítsuk félbe a történetet, hol is tartottam…?*
A lány szülei nagyon elfoglaltak voltak, sokat dolgoztak, hiszen egy igazi várat kellett irányítaniuk! De nem feledkeztek meg róluk, legalábbis szerető, gondoskodó, kissé heves vérmérséklettel és nagy hanggal megáldott édesanyjuk nem. Azonban koronázott Tooma király, vagyis édesapjukra olykor – olykor rá kellett szólni, máskülönben elvarázsoltságában kiment volna a fejéből a családja az uralkodása mellett. Sajnos ez családi örökség volt, melyet sokak állítása szerint jómagam is örököltem, bár ezt kérem szépen megvétózom, ezen dolgozat megírása is eszembe jutott leadás előtti nap!
Nos, a leány rokonai közül úgy esett, mint minden tündérmesében: volt egy igazi varázserővel bíró tündérkeresztanyja, aki varázslatok csínyját-bínját tárta fel előtte, amik telis-tele volt hihetetlenebbnél-hihetetlenebb dolgokkal.
*Igen tömör módja a quincy lét megfogalmazásának. Emlékszem, hogy a tanárnak a főzés tudományát adtam be, mint varázslat. Mondjuk részben igaz is, hogy Miharu-nee tanított sütni, főzni… de hát valójában mást rejtett az a szó. Chichi nem igen beszélt erről, helyesbítve megfeledkezett róla. De keresztanyám nem volt rest feltárni előttem az igazságot, így legalább megértettem, hogy mi okból is látom a szellemlényeket. Anyám különleges erő híjában nem tudott erről beszámolni, szóval külön is hálás vagyok keresztanyámnak, hogy ilyen sokat foglalkozott velem anno.*
Csak, hogy a történet további bonyodalmaiba is belemerüljünk, a főszereplő keresztanyjának volt egy lánya: Himeko, ki egy kishercegnő volt, s kivel szíves örömest töltötte el szabadidejét, amikor tehette. Az a két év közöttük meg sem látszódott, olyan volt mintha édestestvérek lennének. Egyikük testvér híján, a másik pedig fiútestvérekkel a nyakán nem is meglepő, hogy általában együtt lófráltak mikor megtehették.
*Oh, igen, a kedves és aranyos Meko-chan. Nem is meglepő annyira, hogy vele élek. Mikor megtudtam, hogy keresztszüleimnek fel kell költözniük a nagyvárosba, gondolkodás nélkül vállaltam el, hogy Meko-chan nálam éljen, míg kijárja az iskolát, s ne kelljen hirtelen itt hagynia mindent, ami kedves neki. Én egyszer átéltem, hát nem volt vicces. Amúgy is, szüleim hatalmas albérletet fizetnek nekem, ami bő öt embernek is elegendő lenne. De inkább éljen nálam, mint Onii-channál, ki nem is ismeri a rendrakás fogalmát.
Ha belegondolok, hogy az elmúlt két évben miket nem csináltunk! Unszolásomra ő is felvette a rózsaszín haj stylet, jobban is áll neki, legalább kitűnik a szürke emberek közül. Bár szegénykémet, cseppet sem irigylem, nyakán az utolsó év vizsgája, a pályaválasztás, meg annak a seitokainak is a terhe. Kész elnök lehet ebből a lányból idővel, ha így folytatja!*
Említésre méltóak főhősnőnk kedveltjei, mint például a Ceppynek keresztelt házi teknőse, vagy a Miki megszólítással megáldott cyborg gépezet. Persze mindkettőnek volt egy kedvelt elfoglaltsága, ami a bújócska névre keresztelt játék volt. Sajnos én ezt személy szerint cseppet sem tudtam kellőképpen díjazni, igazán érdekes helyeken sikerült felfedezni őket. Ceppy esetében a mai napig nem értem, mit keresett a téli bakancsos szekrényben az egyik hótaposó belsejében.
*Igen, voltak furcsa dolgok, azóta Mikinek igazán feltűnő színe van, de egyszerűen ki tud készíteni bizonyos kiírásaival és cseppet sem erősítem azt a feltételezést, hogy ez a szerkezet több dologra is használható a szövegszerkesztőn kívül. ._. Ceppyt azóta a régi eltűnése óta magamhoz kötve hordom, szörnyű egy óra volt, míg megkerestem és végül felfedeztem egy ilyen leleményes helyen, mint a téli cipős szekrény. A teknősmintás kulcstartóm igazán a szívemhez van nőve.*
A leány, kiről a történet is szól, szeretett sokat kalandozni a jövőben, álmodozni, elképzelni, tervezgetni azzal kapcsolatban, mint minden tündérmese főszereplője. De ő nem hercegre vágyott fehér lovon, vagy egy igazi hőst, ki kimenti a legmagasabbik vártoronyból. Nem, ő hatalmas célokat akart elérni, átvenni az irányítást a várban, mikor elegendő tudást és tapasztalatot halmozott fel. Beleugrani a nagybetűs élet minden jó és rossz dolgaiba, mindenen keresztülmenni, amin lehetséges, hogy édesapja megfelelő utódává válhasson.
*Ezt a véleményt nagyon sokáig nem erősítettem, életem álma volt öt csillagos szakáccsá válni, csupán a szüleim nem bíztak a képességeimben. De állítom, több új ízt hoztam volna a Japán konyhára, mint egy hivatásos szakács! T-T Sebaj, egy valaki legalább kitűnően megérti ambíciómat, sőt mi több, semmi baja nincs a főztömmel. ˇoˇ Jajj, Meko-chan, ha tudnád az igazságot!
Egy apró könnycseppet morzsolok el szememnél, majd felsóhajtok és összehajtom a régi dolgozatomat és visszateszem oda, ahol találtam, inkább mellőzöm a „Boldog, amíg meg nem” – befejezést. Eredetileg kedves határidőnaplómat kerestem, ami szintén rajongott a bújócskáért. Nem szeretem ezt a játékot! T_T Már arra sem emlékszem, miért is kerestem…
Vállat vonva csuktam be a kisszekrényemet, majd álltam föl és az órára pillantva rögtön tudtam mi vár rám, éppen itt az ideje nekiállni a vacsorának, vajon Meko-channak ízlene az édesbabos – csokipudingos krémes? ^_^*
A hozzászólást Ichinose Sakurako Rin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 28, 2012 11:32 pm-kor. |
|
Az előtörténetedet ELFOGADOM.