Hullámzó patakok ösvénye - Arrancar vonulat

Spoiler:

S míg Las Noches a csendes estéjét tölti, addig az egek természetellenes feketeségbe borulnak. Furcsa anyagú esőcseppek borítják el a sivatagos övezetet. Hangos, erős szél söpör végig, s a külső kapuba belecsap egy villám. Vihar tombolna Hueco Mundoban? E esetményre a Primera torony felől egy hangos sípolás tölti be a teret. A fülsüketítő vészjelzőre ébredhetnek azok az arrancarok, kik már álmaikat aludták. Az Exequias pedig elsőre tökéletes behatolásnak hiheti az esetet, ám rögvest rá kell jönniük, hogy itt nem erről van szó. Miután a Primera Espada gyorsan Las Noches királyához kerül s leadja jelentéseit, Seth hangja az egész levegőben elterjed. Las Noches ura szólni kíván alattvalóihoz. Csak is a technikai vívmányoknak köszönhető ez a gyors információ leközlés.
- Azonnali hatállyal elrendelem az Espada gyűlését. Az espadák jelentősebb fracciónjukkal jelenjenek meg a gyűlésteremben. Az Exequias pedig járőrözzön a külső falakon. - Seth elrendelése egészen furcsán érinthet mindenkit. Hiszen eddig még senki nem hallhatta ilyen nyomatékosan szavait. Ebből utalva pedig komolyabb dolgok elébe nézhet Las Noches. Néhány perc múlva, zárt ajtók alatt Seth megnyitja az Espada gyűlését. De mielőtt ez megtörténne, felhívja a fracciónok figyelmét arra, hogy hátul foglaljanak helyet. Mintha csak arra utalna, hogy nekik itt nincs szavuk. Voltaképpen ez az Espada Tanács gyűlése volna, ez csupán egy kivételes alkalom, hogy a fracciónok egy része is jelen lehet. Mikor végre mindenki elcsendesedik, kényelembe helyezi magát az úr.
- Natalie, kérlek ismertesd mindenkivel a történetet és a jelentéseket. Utána megtudj mindenki, hogy miért gyűltünk itt össze. - Meglehetősen higgadt Seth, mint eddig tapasztalhattátok is. Sok szem ekkor A Primera Espadara vetül, ő pedig kedvesen rákacsint néhányótokra. Van, aki megérti ezt, van aki meg nem. Az ő viselkedése mindig is kiszámíthatatlan volt, de segítőkészen neki lát a beszédnek.
- Bizonyára mindenki emlékszik még a hajdani Espadára, Szayel Aporro Granzra. Éppen az ő könyvtárát kutattam a laboromban, amikor a kijelzőn egy furcsa jelzésre lettem figyelmes Nyata barlangjánál. Nyata, a történetekből és feljegyzésekből egy régen elveszett város, ahová réges- régen Hueco Mundo ura néhány magas lélekenergiával rendelkező fejlett lidércet küldött annak felkutatásáért. A leírtakból egy ismeretlen lélekenergiát érzékeltek azon a helyen, s erejének bemérése okán indultak meg, hogy Hueco Mundo oldalára állítsák. Ám a kijelöltek nem tértek vissza, meghaltak azon a helyen. Így aztán a helyet azóta senki sem háborgatta, inkább a feledés homályába mélyült. S most egy hatalmas lélekenergiát érzékelt a laborom az Emberek világában, valamint furcsa jelenéseket; melyekről régebben is írtak. Komoly a feltételezés, hogy Nyataban megint megjelent az a személy, aki furcsa katasztrófák előhírnöke volt. Látva pedig a kinti időjárást, egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy Las Noches nincs veszélyben. - Ekkor Seth előre dől székében és végig néz mindenkin. - Mindenesetre ezúttal biztosan nem fogunk kudarcot vallani. Kijelölök egy csapatot az eset felkutatására, és az okozó tárgy vagy személy eltulajdonítására. Szeretném néhány napon belül Las Noches falain belül látni az említettet. - Hosszú ujjaival kitámasztja állát, majd körbe pásztázza a termet. - Diego Canino, Cephalus Ó-Madaihín valamint Desmond Phellera legerősebb fracciónját jelölöm ki a feladatra. Ezentúl pedig egy veterán arrancar, Tadeo Dellomeurtret hívom meg a feladatra. Szükség esetén pedig a Natalie, Desmond, Vex megy utánatok erősítésként. - Ekkor összecsapja kezét Las Noches királya, s int egyet a kiválasztottaknak. - Keressétek meg a Privaront, s Natalie segítségével nyissátok meg a gargantat Nyatahoz. - Ekkor a király feloldja a gyűlést, a két espada, az egyik fracciónnal pedig elindulhat Natalieval a privaronhoz. Amint megtalálják azt, a Primera egy különleges eszköz segítségével nyitja meg a gargantat.
- Nyata a Japánok által szentként hitt hegy lábánál található meg. Sok szerencsét! *.* - Integet nektek, míg ti beléphettek a Nyatahoz vezető gargantaba. -

Határidő: Január 05. az ünnepekre való tekintettel!

Ismételten eseménytelenült telt el egy újabb nap. Szobámba visszamentem, és lefekvéshez készülődtem. Miután átvettem a pizsamámat, egy kicsit leültem az ablakhoz. Néztem a végtelen csendes éjszakát, szép lassan becsuktam a szememet. Már félig álomba merültem, mikor hirtelen valamilyen fülsüketítő hang riaszt fel. Nem tudom, hogy most kezdjek káromkodni, vagy adjak hálát, hogy most nem egy rémálom riasztott fel. Felnézek magam elé, kinézek az ablakon és furcsa jelenséget látok.
~ Esik az eső? …. Mi? … Hueco Mundoban nem szokott esni az eső. Egyszerűen nem is értettem. Ráadásul fekete, baljós felhőből, és nem is olyan, mint amilyen az emberi világban megszokott. A szél is csak úgy tombol.
Csodálkoztam a furcsa jelenségen, de nem volt sok időm, ugyanis újabb érdekes jelenségre lettem figyelmes. Seth rendelte a csapatot magához.
- Azonnali hatállyal elrendelem az Espada gyűlését. Az espadák jelentősebb fracciónjukkal jelenjenek meg a gyűlésteremben. Az Exequias pedig járőrözzön a külső falakon.
Hangja meglepően határozott volt, és ellentmondást nem tűrően. Azonnal felöltöztem, magamhoz vettem a kardomat, és gyorsan lesiettem a lépcsőn. Bár nem teljesen értem, hogy mit takar az, hogy „jelentősebb”, de úgy érzem mennem kell. Ezzel így voltak a többiek is. Desmond árnyékaként haladtunk. Persze minden Arrancar kíváncsi lett, de ők nem kaptak meghívót. A zártkörű rendezvény volt, és bennünket is Fracción-okat hátraküldtek. Persze ez egyértelmű, hisz mégis csak ez egy Espada gyűlés, meg persze mi is tudjuk a helyünket.
- Natalie, kérlek ismertesd mindenkivel a történetet és a jelentéseket. Utána megtudj mindenki, hogy miért gyűltünk itt össze.
Mindenki rögtön a pillangó hercegnőre szegezte pillantását, aki felállt, egy-két emberre rákacsintott, majd elkezdte kifejteni az eseményeket.
- Bizonyára mindenki emlékszik még a hajdani Espadára, Szayel Aporro Granzra. Éppen az ő könyvtárát kutattam a laboromban, amikor a kijelzőn egy furcsa jelzésre lettem figyelmes Nyata barlangjánál. Nyata, a történetekből és feljegyzésekből egy régen elveszett város, ahová réges- régen Hueco Mundo ura néhány magas lélekenergiával rendelkező fejlett lidércet küldött annak felkutatásáért. A leírtakból egy ismeretlen lélekenergiát érzékeltek azon a helyen, s erejének bemérése okán indultak meg, hogy Hueco Mundo oldalára állítsák. Ám a kijelöltek nem tértek vissza, meghaltak azon a helyen. Így aztán a helyet azóta senki sem háborgatta, inkább a feledés homályába mélyült. S most egy hatalmas lélekenergiát érzékelt a laborom az Emberek világában, valamint furcsa jelenéseket; melyekről régebben is írtak. Komoly a feltételezés, hogy Nyataban megint megjelent az a személy, aki furcsa katasztrófák előhírnöke volt. Látva pedig a kinti időjárást, egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy Las Noches nincs veszélyben.
Kicsit olyan mintha egy régi, elfeledett legenda most újjáéledne. Furcsa események, magas lélekenergiájú személy, és egy rejtélyes barlang. Engem egy kicsit emlékeztet egy múltbeli eseményre, ahol egyedül lettem beküldve az oroszlán barlangjába. Akkor Gin valahogy nem számított arra, hogy a küldetésről épp bőrrel visszajövök. Arrancar-ok vagyunk, de mégis engem egy kicsit aggaszt, hogy olyan helyre küldenek, ahol mások életüket vesztették. Valahogy nem vonz a dolog. Viszont, miért most? Eddig meg volt magának, akkor miért most kezd el megint mozgolódni? Nem igazán értem, de szerintem ez is a mi feladatunk lesz kideríteni. Valószínűleg egy felderítő csapatot fognak majd küldeni, ahol lesz valami tudóska is, akit valahogy majd életben kell tartani. De azon sem csodálkoznék, ha pont Pillangó hercegnő jönne velünk.
Seth hátradőlt a székében. Hosszan végigmér mindenkit.
- Mindenesetre ezúttal biztosan nem fogunk kudarcot vallani. Kijelölök egy csapatot az eset felkutatására, és az okozó tárgy vagy személy eltulajdonítására. Szeretném néhány napon belül Las Noches falain belül látni az említettet.
Tényleg hasonló a kettő, csak most nincs olyan verzió, hogyha a „személy” ellenkezik, akkor megölhetjük. Itt el kell hoznunk, ami kicsit bonyolultabb, ha ellenkezik. Remélhetőleg mégis csak egy tárgy lesz, amit azért könnyebb elhozni.
- Diego Canino, Cephalus Ó-Madaihín valamint Desmond Phellera legerősebb fracciónját jelölöm ki a feladatra. Ezentúl pedig egy veterán arrancar, Tadeo Dellomeurtret hívom meg a feladatra. Szükség esetén pedig a Natalie, Desmond, Vex megy utánatok erősítésként.
Diego-t már ismerem, de a másikat egyáltalán nem. Ami igazán meglepett, és azt se tudtam, hogy hova nézzek, hogy „Desmond legerősebb Fracción-ja” … Az ki lenne? Így még nem igazán tudom, hogy ki közölünk a legerősebb. Tanácstalanul nézek Desmond-ra, hogy most ezzel kire célzott? Illetve két Espada mellé miért pont egy Fracción csatlakozik? Miért nem Desmond? Miért pont csak hárman, egészpontosan négyen vagyunk csak? Kicsit majd furcsán is érezhetem magam, hisz elmaradok az Espada-k mögött, és nem akarom őket hátráltatni.
Seth összecsapja a kezét, és int nekünk. Mégis csak én leszek, akinek mennie kell? Ökölbe szorítom a kezemet, és elhatározom, hogy ugyan nem fogok én senkit sem hátráltatni, majd meglátják, hogy a legjobbat fogom kihozni magamból.
- Keressétek meg a Privaront, s Natalie segítségével nyissátok meg a gargantat Nyatahoz.
Ezzel be is zárta az ülést, és nekünk Natalie-t kellett követnünk. Persze a három Espada mögött megyek, de nem fogok mögöttük kullogni.
Amint megfelelő helyre értünk, akkor Pillangó hercegnő megnyitotta az átjárót, ami egyenesen Nyata-hoz vezet. Nem is tétlenkedem, és belépek. Kicsit kételkedek, de kifelé nem mutatom. Látszólag határozott vagyok, és céltudatos. Persze ez is bennem van, hisz meg akarom mutatni, hogy nem vagyok gyenge, és még lehetek erősebb is, meg megtiszteltetés, hogy két Espada mellett lehetek. Viszont aggaszt, hogy mégis mi állhat az események mögött. Miért most, ki vagy mi okozza, hogyan tudjuk elhozni, vagy egyáltalán jó-e, ha elhozzuk? Rengeteg kérdés kering bennem, és addig nem kapok választ, amíg oda nem értünk.
Persze egy kis biztonságot ad, hogy Desmond, Vex és Natalie is utánunk jön, mint felmentő sereg, de erre azért mérget nem vennék. De egy kicsit hinni akarom, hogyha tényleg nagy lenne a baj, akkor Desmond utánam jön. De ilyen kis utolsó kis remény sugár. De egyedül akarom megoldani, vagy legalábbis jó lenne, ha nem kellene a felmentő sereg után kiabálnunk.
Lépteim szaporák, és nem is csodálkoznék, ha az egyik Espada rám szólna, hogy igazán mehetnék lassabban is.

„Cognito ergo sum!”, mily rövid mondat. Bámulatos mekkora felfordulást okozott az emberiség primitív gondolkodásában. Azzal öntudatra ébredt az egyén, szárnyra kapott az individum soha sem tapasztalt válságba került a magát civilizáció csúcsaként definiáló faj. Tanácstalan sikolyok hagyták el száját, miközben üres ég felé emelte karjait. Rádöbbent, isten nem abban a formában létezik, ahogy évezredeken át hitte. Verejtékes munkával felépített kártyavára semmivé foszlott. Ott állt csupaszon, kiszolgáltatva a világ szeszélyes természetének. Félelemtől reszketve szembesült halandó voltával. Élete véges, bármikor utolérheti a halál. Nincs isten ki védené, nincs menekvés, mivel napolhatná végzetét. Földre dobott kristálypohárként repült szét az addig ismeretes világrend. Váza ugyan megmaradt, többé még sem rendelkezett a biztonság masszívnak tűnő látszatával. Transzcendens alakja eltűnt a kíváncsi szemek elől. Megszűnt a tudást szolgáltató forrás. Ember és világmindenséget beragyogó, egy és oszthatatlan pont között szertefoszlott a kapcsolat. Szerkezet végérvényesen megrogyott. Egyén kilátástalan helyzetében új tanok mögé menekült. Egymás után ontotta magából a szánalmasabbnál szánalmasabb téziseket, mivel reteszelhetné be a félárbocra ereszkedett hitet. Egymást követték a nyájas beszédek, mily formában juthatnának vissza a régmúlt kényelmes paplanára. Az elme azonban ravaszabb tanácsadó, mint engedjen holmi nyeszlett lélek siránkozásának. Előre tört, egyenest a gondolatok tekervényes univerzumába kergetve az embert. Rávette, feladja céltalan bolyongását. Lépjen ki a zűrzavaros társadalom forgatagából, vonuljon félre. Saját világa rejtekébe temetkezve keresse a megoldást. Ne szabadkozzon, ne várjon csodára, vegye kezébe az irányítást és legyen tudatában halandóságának. Fogadja el a halált, kell, fennkölt szavakkal üdvözölje. Törődjön bele önnön mulandóságába.
Igazán varázslatosan csengő szavak ezek, ám az ember, gyarlóságán ritkán emelkedik felül. Meggondolatlan cselekvés, könnyebben járható út. Elegendő egyetlen vezér, karizmatikus személyiség, ki hízelgő szavaival elaltatja az ész lázadását. Mennyei ábrándba ringatja népét. Világrend uraként élvezi zsarnoki világa gyümölcsét. Érdeklődve várom korunk XIV. Lajosa, mit kíván lépni az ügy érdekében. Önkényesen kezébe ragadta a hatalmat. Sokat ígérő szavaival csillapította a bizonytalanságban hömpölygő tömeget. Arany székében pompázva elhitette felsőbbrendűségét. Logikátlan utasításokkal fojtotta el kétkedés csíráját. Ugyan kinek lenne ideje ellenállást tanúsítani, ha küldetések sorával jutalmazzák? Folytonosság hiúságot simogató ténye, érzet, számít a mutatott teljesítmény, könnyedén megszokás rabjává varázsolja az egyént. Elhiteti ostoba áldozatával valaminek részese, valamilyen rendszerben él, előrébb juthat, ha felkelti a trónon üldögélő szem figyelmét. Lassan, lépésről lépésre megtörik az ellenállás. Minden alattvaló mozgatórugójaként jelenik meg az elismerés negédesen felsejlő szava. Minden lény cselekvését az uralkodó dicsérete irányítja. S lám, egyén rögvest függőségbe taszította magát.
Összes lélegző teremtmény vak bolondként vezethető. Kérdés pusztán abból áll, ki rendelkezik kellő erővel, másokat hajtson uralma alá. Örök bizonytalanság, ki végzi koronával fején és ki szenved korbácsok ütésétől. Hueco Mundo-ban a hierarchia, egyelőre leosztatott. Megszületett az úr, elbuká az ész. Sivatag népe újfent bizonyította, képtelen a racionális gondolkodás legelemibb módjára. Rettegve a haláltól meghunyászkodott, holmi ismeretlen jött ment előtt. Újfent átlátszó hibába esett, számára érdektelen célhoz segítsen idegen létformát. Vastaps illeti együgyűségéért. Mi szerepem a játszma jelenleg zajló felvonásában? Semmi. Jelentéktelen légypiszok vagyok. Mindössze propaganda termék lennék a súlyos gépezetben. Apró jelzés, veteránokról sem felejtkezik el a hatalom. Örvendetes kedvesség, ám szavazatomra, ne számítsanak.
Beleegyező bólintással fogadom el a szobámba csődülő, mennyekig magasztalt espada tagok szavait. Könyvem becsukva, némán követem díszes társaságuk a primera-nak titulált nőszemély színe elé. Szánalmas közjátékára oda sem figyelve várakozom, átléphessek a garganta-n. Nem különösebben látom értelmét kegyes jelenlétének. Küldetésre összecsődített arrancar-ok, elvileg rendelkeznek azon születésükből fakadó képességgel önerejükből átjárót nyissanak. Mindezek tudatában nevetséges a keletkező felhajtás és szánalmas mennyire gúzsba kötik az önálló cselekvés leghalványabb esélyét. Mindezek mellett eltörpül a közönséges névvel felruházott koordináta, netán primera pontatlansága. Ugyan kinek ütne szöget fejében, melyik hegyről beszélhet? Együgyű okoskodása, ostoba semmire kellőkhöz intézte. Meg sem fordult bármelyik pondró elméjében, szóban forgó országban több vallás kavarog, ezáltal több szentnek titulált természeti képződmény létezik. Azon tényt is megkérdőjelezném, melyik egyedben fogalmazódott meg a helyes megfejtés…

Sok furcsa dolgot láttam már, mióta Las Nochesben élek, de ez talán furcsább minden másnál. Ha nem az én ablakomon kopogna a baljós eső, bolondnak nézném, aki azt állítja nekem, hogy ilyet látott. Ebben a dimenzióban nem létezik egy csepp nedvesség sem, néhány különleges hollow ugyan képes uralni a vizet, természetes formában nem létezik itt víz. Hogy esik az eső, az azt jelenti, hogy valami természetellenes dolog történt. Rossz előérzetem van, a villámok, az eső, a szél, és ez a természetellenes hideg, sokkal baljósabbak, mintha egy egész shinigami hadsereg gyülekezne a falak előtt.
Nem reagálok a felbúgó riadókürtre, továbbra is a sivatagra néző ablakomon keresztül figyelem a külvilágot, és próbálok rájönni, mit rejtenek a fekete felhők, az eső. Az éjszaka azonban teljes sötétségbe burkolja magát a Hold világa nélkül, én pedig rövid idő után már nem látok mást, csak a saját, halvány tükörképemet, amit az ágy mellett lévő olvasólámpa fénye világít meg nekem. A legjobb lesz, ha én is engedelmeskedek Las Noches urának hívásának, rövid időn belül felöltözöm, felkapom a kardot a hátamra, és elindulok lefelé. Theácska is csatlakozik hozzám, és miután átmenetileg ráhagytam a Sanador Equipo vezetését Lucreciára, a legmegbízhatóbb gyógyítómra, elindultunk abba a terembe, ahol a gyűléseinket szoktuk megtartani. Ezúttal pedig indokolt, hogy megtartsuk azt a gyűlést, bármi is ez, meg kell állítani.
Miután mindenki elfoglalta a helyét, végighallgattuk a Primera és Seth beszámolóját. Rendkívül kevés információt kaptunk az ellenségről, csak annyit, hogy már korábban is volt vele dolgunk, és hogy az akkori összes felderítőnk odaveszett. Ez viszont évszázadokkal ezelőtt volt, meglepő, hogy Hueco Mundo egyetlen uralkodója sem foglalkozott ezzel, és hagyta erőssé válni. Persze, annyira azért nem tartok ettől a valamitől, az erős hollow is legfeljebb csak egy jól fejlett adjuchas lehet, őket pedig még a gyengébb arrancarok is túlszárnyalják, nem csoda, hogy nem tértek haza.
Némán nyugtázom a csapatösszeállítást, melyet szeretett despotánk elénk tár, és gyorsan végiggondolom, kik vannak benne. Nem ismerem a másik Espadát, Cephalust, aki, ha jól tudom, a Diez Espada. Annyit tudok róla, hogy az egyik legrégibb tagja az első tíz arrancarnak, talán már akkor is Espada volt, amikor én még adjuchasként jártam a sivatagot. Nem tudom, miért nem próbált előrébb jutni, amikor megvolt rá a lehetősége, mindenesetre, nem hiszem, hogy gyenge lenne. Azért mégis én vagyok a magasabb rangú, úgyhogy az én felelősségem a csapat vezetése. A Tadeo nevűről annyit tudok, hogy a Thres Cifras tagja, ő sem lehet gyenge. Akit nem értek, az Eliana, nem igazán értem, Seth miért osztotta be egy olyan csapatba, ahol három Espada szintű arrancar is van. Erős, de nem az a súlycsoport, amit az Espada képvisel, ha ez a feladata a mi képességeinket igényli, akkor nem biztos, hogy élve tér haza.
Miközben Natalie nyomában elindulok, lassan rájövök, hogy valószínű azért engem választott Seth az Espadából, hogy ha elfogjuk azt a személyt, aki ezt okozta, életben tudjam tartani az esetleges sérülései ellenére is. Kétlem, hogy ezúttal áldozatnak szánna, tényleg bízik a sikeremben, és mivel most Las Noches érdekei megegyeznek az övéivel, nem fogok neki csalódást okozni. El fogom hozni, amit akart, lehet, hogy nem egy darabban, de még élni fog, amikor megérkezünk vele.
Nem érzem úgy, hogy bármit mondanom kellene Natalienak, mielőtt belépek a gargantába. Nyíltan rákérdeztem volna, hogy mi folyik itt, és hogy gond lesz-e belőle, ha esetleg Seth markába kerül az a dolog, amit akar, és érjek-e el részleges kudarcot, de valószínű mondta volna magától. Ha túl nagy hatalmat juttat Seth kezébe az a személy, talán véletlenül túl jól fog sikerülni egy támadásom.
Mivel ez egy tökéletes alkalom, hogy megismerjek egy másik Espadát, a tízes mellé szegődöm. - Azt hiszem, még nem volt alkalmunk beszélgetni. Diego Canino vagyok, a Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka, illetve Slarin korábbi fracciónja- természetesen ismerjük már egymás nevét és titulusát, de azt hiszem, ezt megkívánja az udvariasság. Fontos, hogy legalább semleges legyen a kapcsolatom az Espada többi tagjával, Vexet pedig lehetőleg ellensúlyozni kell több pozitív kapcsolattal. Így, hogy fellázadunk Seth ellen, nem engedhetem, hogy személyes ellenségeim legyenek, egyet már így is szereztem, több nem fér bele. Ráadásul, rajta keresztül talán megismerhetem jobban néhai mesterem.
- Eliana, ha nem akarsz meghalni, akkor javaslom, hogy ne te menj elöl!- bár a reiatsuja nem marad el annyira a miénktől, a harci tapasztalata annál inkább. Kedvelem, úgyhogy úgy döntöttem, figyelmeztetem, de nem adok neki parancsot. Ha belerohan valamibe, az már az ő baja.

Mit is tehetnétek? Kénytelenek vagytok elindulni. Még akkor is, ha esetlegesen nincs ínyetekre a feladat. De hát, titeket választott Las Noches ura, ki előtt nyilvánosan mindannyitok fejet hajt. Legalább is a felszín mindezt mutatja, még ha legbelül nem is így zajlanak a dolgok. Ahogyan a Primera megnyitja nektek az átjárót, lassacskán majdcsak megértitek, hogy miért kellett az ő képességei ehhez a feladathoz. Egy természetes garganta mindig oly’ sötét és oly’ sűrített, hogy csupán a talpatok alá gyűjtött reishi nyújtja számotokra a folyosót az Emberek Világába. Ám a garganta rendszerben meghibásodni látszik valami természetellenes. A megszokott sötétség leginkább csak ürességre utal, valamint hiába is számítotok folyosóra, ti csupán a sötétségben lépkedhettek. Levegőt vesztek, s olyan érzésetek támadhat, mintha csak éppen lélekszemcséket zabálnátok. Valami történt az átjáróval, ami nem természetes. Néhány másodperc múlva tanúi lehettek a folyamatnak, hogy egy garganta képes önmagától is bezáródni - akkor is, ha ti mind bent vagytok -. Így aztán valóban tanácsos sietni, mint azt Eliana teszi, mivel a túloldalon lassacskán a kapu elindul a padlózatnak nevezett sötétség felé. Ha pedig időben nem értek át, biztosra vehetitek, hogy örökké a síkok közt ragadtok; hacsak a Primera nem képes ezt kiküszöbölni.
Szerencsétekre, viszont épségben megérkezhettek a kietlen tájra. Tekintetek előtt hihetetlen magas kősziklák nyúlnak ki az agyagos talajból, mintha csak az ellenséget szeretnék átdöfni. Az ég zavaros, szokatlanul sötét. A Hold pedig szinte zöldesen világítja meg a terepet, ez pedig túl mutat mindenféle racionalitáson. A váltakozó hidegérzet nem jósol semmi jót, ebből érezhetitek, hogy aki megnyitotta Nyatat, az kivételesen erős lehet. Utoljára ilyen energiákkal az Aizen fakasztotta háborúban találkozhattatok; ahová minden élő arrancart meghívtak egy egész lidérc nemzettel. Ezúttal viszont hihettek abban, hogy az események másképpen fognak alakulni. Kicsivel talán több esélyt láthattok meg abban, hogy előbb találkoztok az idegennel, mint a shinigamik. A tűz pedig mindenkit körülölelhet, hogy végre felülkerekedhettek az átkozott halálisteneken. S hiába is panaszkodhattatok, a célirány teljesen egyértelművé válik, amikor a ködfüggöny felszáll és a Szent hegy néhány kilométerre kirajzolódik előttetek. Egy hihetetlenül nagy hegy, aminek gyomrában ott nyugszik a felkelő, mitológiákból ismert város. Aligha hihető, hogy mindez eddig titokban tudott maradni, mégis így van.
Nyugtalanságotokat nem biztos, hogy teljes mértékben letudjátok küzdeni; - ez csupán egyéniségetektől függ - de tudjátok, ha nem siettek, elkéshettek. A cél megvan, s ha elindultok a hegy felé, találkozhattok egy izgalmas jelenéssel. Alig pár száz méterrel odébb egy ismeretlen eredetű mutációt pillanthattok meg, egy egész falkát. A sárkányszerű kutyák viszont egy felbukkanó lélekenergia csapat felé halad egészen pontosan. Shinigamik, ráadásul kapitány szintűek. Meglehet, hogy jó esély volna rájuk támadni; de látva, hogy nem éppen a legjobb helyre érkeztek; megéri? Nem, és ezzel ti is tisztában vagytok. Nem harcolni jöttetek ide, hanem bemenni Nyataba és elrabolni Sethnek a bajok okozóját. Így hát, ügyesen elsétálhattok a kialakuló csetepaté mellett, egyenesen a hegy felé. Az oda vezető út viszont egyáltalán nem biztonságos, mert egy adott ponton megfigyelhetitek az út instabilitását. Tadeo éppen egy ilyen aljzatra lép, amikor az egyszerűen leszakad a semmibe; mintha csak varázslat alatt állna, vagy valamiféle erő alatt. De lévén nem most szakajtották, könnyedén túltesz ezen a semmiségen, és haladhattok viszonylag könnyedén előre. Ámbár tudtotokon kívül valaki messziről, csendben követ titeket. S mikor már azt hinnétek, hogy elértétek a hegy lábánál pár méteres átmérőjű folyót; egyszerűen nem bírtok tovább haladni. Egy védőfal pattint vissza titeket, s az enyhe agyrázkódást okozó műveletben, eléggé hangos léptek zavarják tájékozódásotokat.

Hullámzó patakok ösvénye - Arrancar vonulat 800x621_779_Troll_shaman_2d_fantasy_troll_wizard_picture_image_digital_art_www.kepfeltoltes.hu_

- Hát ez pompás öreg, itt a vacsora idő! Hogy is mondta a banya? Bárki, aki a hegy közelébe megy az tápláléknak kínálja fel magát. - Fölétek tornyosul a semmiből két hatalmas troll. Arcuk felét mindkettejüknek egy különleges koponya fedi, hasonló az arrancarok maszkjához. Kezükben pedig csontbuzogányt tartanak, mivel vészjóslóan kapálóznak felétek. Az idősebb elneveti magát, - aki legalább két méterrel magasabb az amúgy is öt méter magas fiánál - majd gyengéden vállba veregeti fiát, hogy milyen jól kiszagolta ezeket a husikákat. Nem is időznek sokáig, a fiatalabb szinte azonnal Diego és Eliana közé csap; míg a másik sikeresen elsodorja Cephalust az egyik odébb levő sziklafalhoz. Talán most még rosszabb helyzetbe kerültetek, mint a shinigamik; de aligha hihető, hogy pont most fogtok megfutamodni.

Spoiler:

*Még szerencse, hogy a vihart megelőzve érkeztem vissza Las Noches falai közé. Mintha csak megéreztem volna, hogy jobb lesz már visszatérni az önként vállalt kutatásról... Így legalább kimaradtam az arrancarok világára úgy jellemző hatalmi játszmákból - köszönöm, nem kérek belőlük többet, így is elégnek voltam már részese, ha máshogy nem, hát megfigyelőként. Úgy látszik, nálunk már csak így működik ez; képtelenség megúszni a következő uralkodót. Mindig lesz valaki, aki elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy igájába hajtsa a többséget... Persze ezzel párhuzamosan azok is megjelennek, akik ennek a személynek a vesztét akarják, tán azért, mert még tényleg hisznek abban, hogy jobb lehet, tán azért, mert ők maguk akarnak abszolút vezetőkké válni. Én, aki már háromszor átéltem ezt, nem akarok mást, csak nyugalmat és azt, hogy békén hagyjanak végre. Úgysem fog változni semmi, legfeljebb csak jön egy rosszabb... Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy valószínűleg már régen még ennél is nagyobb káoszba fulladt volna minden, ha a fenti folyamatok nem ismétlődnek megállás nélkül. Mindig kell valaki, akinek behódolhat az egyszeri arrancar, mert ő majd megvédi - és akit hibáztathat, ha rosszul megy sora. Felesleges tagadni, ez a legegyszerűbb megoldás.
Ekkortájt jut el tudatomig, hogy az eső kopogása az ablakokon nem éppen a természetes időjárás egyik jelensége. Eddig még egyszer sem láttam itt esőt - mivel elméletileg nem is lehetséges az, hogy itt bármiféle csapadék hulljon... Aztán hajszálpontosan ebben a pillanatban valamiféle fülsiketítő sípszó veri fel a csendet, majd nem sokra rá magának Sethnek a hangja zendül fel ellentmondást nem tűrően. Eljátszok a gondolattal ugyan, hogy csakazértsem megyek el a gyűlésre, mintha még nem tértem volna vissza utamról, ám tudom, hogy ez lehetetlen, így hamarosan már az ülésteremben fenntartott helyemet elfoglalva várom, hogy történjen valami. Percek se telnek bele, máris ismerteti a helyzetet Natalie, a primera espada. Figyelmesen hallgatom a beszámolóját erről az ismeretlen vidékről és nem éppen felemelő történetéről, lopva végigmérve a gyűlés résztvevőit. Elég kevés, számomra is ismerős arcot látni - hiába, látszik, hogy mennyi időt voltam távol... Ahogy bizonyára ők sem ismernek engem, de hát nincs min csodálkozni; azt hiszem, tökéletesen a helyzetre illik Tui egyik mondása - "aki szajhának áll, ne sírjon, ha dugják", hogy pontosan idézzem, elnézést a vulgaritásért - , bár azért voltak benne szavak, melyek jelentésével nem teljesen vagyok tisztában. Azonban jobbnak látom Seth és a Primera szavaira ügyelni inkább, minthogy eredetelméleteket gyártsak a fentebbi mondáshoz. Igencsak meg is lepődök, mikor vezérünktől a nevemet hallom. Ki gondolta volna, hogy ilyen rövid idő elteltével el is küld egy újabb feladatot végrehajtani... Persze, minden bizonnyal elégedetlen volt jelentésemmel, amelyben semmi új fejleménnyel nem tudtam szolgálni, de azért mégis kaphattam volna egy kis pihenőidőt is. Hónapok óta nem sikerült befejeznem azt a nagyjából félméteres horgolt rókafigurát...
No nem mintha tiltakozni mernék az újabb küldetés ellen - sőt, kissé talán simogatja is önbecsülésemet az, hogy talán a Hueco Mundo-i helyismeretem miatt történt az egész kinevezés, bár valószínűleg nem itt kell megkeresnünk ezt a rejtélyes valamit -, inkább némán bólintok, miszerint tudomásul vettem a rám kiszabott feladatot és felkelek székemből. Nincs is más hátra innentől kezdve, minthogy kövessem Natalie-t és a többieket a privaron espada lakhelyéhez, majd átlépjek a megnyitott gargantán...*
- Cephalus Ó-Madaidhín, tizedik Espada. Örülök a találkozásnak!
*Viszonzom a Diego nevű espada bemutatkozását egy barátságos mosollyal kísérve és kezemet nyújtva felé. Habár az a sok testékszer a másik arcán nem éppen bizalomgerjesztő látvány, igyekszem jó viszonyt kialakítani vele, elvégre már a gyógyítók csapatának említése arra utal, hogy a látszat jelen esetben is csalóka.*
- Magam is jól ismertem Slarint!
*Fűzöm hozzá derült arccal, miközben az átjáróban lépkedünk. Bár nem valószínű, hogy arcmimikámat látná Diego a sötétség miatt, hangomból is ugyanaz olvasható ki. Egészen addig, amíg fel nem tűnik, hogy a távolban a garganta kijárata mintha egyre csökkenne. Ennek észrevételekor egy hangos "Siessünk!" kurjantással indulok meg a fény felé, lépteimet jócskán megszaporázva. Már csak kint szemlélem végig újra csapatunkat, hogy megvan-e még mindenki - szerencsére nem ragadt bent senki az átjáróban. A tájat meglátva azonban lehet, jobb lett volna, ha bent ragadunk... Nem éppen bizalomgerjesztő a látvány ugyanis, ráadásul szabályos időközönként még a hideg is kiráz, mintha felváltva engednének ránk tűzforró és jéghideg vizet, a keletkezett ködtől pedig szinte az orrom hegyéig sem látok. Aztán, mikor végre visszanyerem látásomat, a távolban feltűnik valami magas hegy - gondolom, az lesz a végső célunk... Szóval, miután gyors pillantást vetek a többiekre, el is indulok arrafelé.
Nem sok idő telik el azonban így, mivel hiába szedem lépteimet, váratlanul valami szokatlan reiatsu csap meg az egyik irányból. Arrafelé fordulva veszem észre azokat a fura jószágokat, melyek csapatostul valami felé tartanak.
Shinigamik!
Mintha valami apró vészcsengő szólalna meg elmém mélyén, úgy hasít belém a felismerés a sárkánykutyavalamik célpontjának felismerésekor. Ráadásul nem is akármilyenek, mind roppant magas lélekenergiájúak... Minél gyorsabban el kell surrannunk hát innen, mielőtt ők is észrevennének minket. Kétségem sincs afelől, hogy ők is ugyanazzal a céllal vannak itt, mint mi - akkor pedig a legjobb lesz minél nagyobb előnyre szert tenni, nehogy ők derítsenek fényt Nyata titkára! Ennek megakadályozása érdekében pedig az út sem tarthat vissza, hiába érződik olyannak, mintha bármelyik pillanatban beszakadhatna alattunk. Ahogy Tadeóval ez meg is történik... Még észbe se kapok azonban, mire ő már meg is oldja a szorult helyzetet, így rendületlenül továbbindulok a rövid megtorpanás után. Egészen addig, amíg...
Bele nem ütöm az orromat valamibe. Mármint szó szerint, nem pedig átvitt értelemben, ez pedig még a lábamról is ledönt. Említett szaglószervemre szorítom kezemet, hogy ellenőrizzem állapotát, amikor is újra nehezedik dolgunk - valaki követ minket... És a léptek súlyosságából ítélve nem valószínű, hogy ártalmatlan nyuszikák lennének, a hangból ítélve pedig be is bizonyosodik ez a sejtésem. Két óriási lény ácsorog mögöttünk és valamiféle vacsoráról beszélnek. Sajnos van egy olyan gyanúm, hogy minket legfeljebb főfogásnak fognak meghívni erre az eseményre... Tovább azonban nem vagyok képes gondolkodni a dolgon, mivel nemes egyszerűséggel a nagyobbik szörnyeteg (ha jól emlékszem olvasmányaimból, "troll" lehet a neve) úgy arrébb lök, hogy meg sem állok egy sziklafalig.*
- Izé, uraim... Nem hiszem, hogy pont mi lennénk a megfelelő vacsora... Hát nem látják, milyen csontos mindegyikünk? Szegényes és rágós falatok vagyunk, azt bizony elhihetik, ráadásul öregek is...
*Szólalok meg bátortalanul, miután összeszedem magamat és nekitámasztom hátamat a szikla tövéhez. Azt hiszem, a trollok azok, akiket szóval kell tartani a meselények közül - vagy keverném őket a sárkányokkal? Remélem, sikerül taktikám és amíg lefoglalom őket a beszéddel, megtaláljuk ezeknek a szörnyeknek a gyenge pontját... Egyelőre ugyanis nem áll szándékomban ilyen bűzös, udvariatlan valakik ételévé válni.*

Hallom mögöttem, hogy a Két Espada bemutatkozik egymásnak majd Diego rám szól, hogy igazán mehetnék lassabban is. Ezen meg sem lepődök, viszont olyan nyugtalan érzésem van. A levegővétel is teljesen más, és hirtelen valami furcsa érzés ragad magával. Valami nem természetes dolog történik. Látom, hogy az átjáró vége mintha lassan elkezdene bezáródni. Ilyen egyáltalán lehetséges, hogy magától bezáródjon? Nem lesz ez így jó. Cephalus egy „Siessünk!” felkiáltással suhan el mellettem. Persze ahogy csak tudok én is elkezdek szaladni, ugyanis eszem ágában nincs a köztes világban ragadni. Átugrok, és egy bukfenccel guggolva érkezem meg a túloldalra, majd mikor felnézek, hogy mindannyian megvagyunk, akkor sóhajtok és felállok.
A földből hihetetlen magas kősziklák magasodnak ki. Az ég még a szokottnál is sötétebb, a hold pedig eddig nem látott zöld színben világítja meg a tájat. Mégis mi folyik itt? Ráadásul ez a köd, amitől nem is látni semmit. Cephalus indul meg gyors léptekkel, és én is igyekszem nem lemaradni. A hőmérsékletváltozó. Most már az elemem a hideg, de ez teljesen más. Ettől még a hideg is kiráz. Baljós előérzetem lesz tőle.
Aki megbontotta a Nyatat az nagyon erős lehet. Az Aizen féle háborúban jelen voltam. Igaz a saját harcommal voltam inkább elfoglalva, viszont tisztán érezhető volt, hogy hatalmas, az enyémnél sokkal erősebb energiák szabadultak el. Teljesen mindegy volt, hogy Arrancar, vagy Shinigami részről, ugyanis mindkét esetben félelmet keltő energiák voltak, mellyel egyetlen egy csapással eltörölhettek volna. Most is ezt érzem. Ezért inkább kezdek azon aggódni, hogy mikor jön a felmentő sereg. Desmond mellett nagyobb biztonságban érezném magam. Bár most is jelen vannak az Espada-k, de valahogy kevésnek érzem. És ismételten elgondolkodom, hogy miért is vagyok itt?
Furcsa energiát érzek, ahogyan a többiek is. Shinigami-k? Nem éppen rózsás a helyzetük. Most ha megtámadnánk őket, akkor még győzhetnénk is, viszont ez pont jól jön nekünk, mert így gyorsabban odaérhetünk, mint ők. Ami jó, ugyanis hiába nem érzem magam idevalónak, mégis nagyon akarom, hogy sikert érjünk el. A másik, hogy nem akarok nagyon elmaradni az Espada-k mögött. A többiek is hasonló véleményen vannak, ezért haladunk tovább. Bár nem is sok kedvem lenne kapitány szintű Shinigami-kkal harcolni.
Szerencsére lassan a köd is felszáll, és végre meglátjuk a hatalmas hegyet, melynek a belsejében ott a város, ott a baj okozója. A kétség, hogy lehet nem tudjuk megoldani a feladatot még mindig bennem van, viszont még inkább újra elhatalmasodik a bizonyítási vágy, ezért céltudatosan haladok.
A talaj viszont nem olyan stabil, mint én. Sőt elég ingadozó, és ezt én is hamar észreveszek, de Tadeo lép rá egy furcsa talapzatra, melytől beszakad. Mintha valami varázslat lenne, de szerencsére Tadeo nem most kezdte, és megmenti mindenkinek a bőrét, és így épségben érünk talajt. Ez nagyszerű, viszont így elvesztettük a célt. Fel már nem mehetünk. Egész könnyen haladhatunk előre. Már-már gyanús is ez.
Végre meglátjuk a folyót, mely a hegy lábánál van. Viszont, mintha valami láthatatlan fal lenne hirtelen felkenődök rá, és egyszerűen hátra esek. Még szerencse, hogy nem mentem olyan gyorsan, és nem ütöttem be annyira a fejem, hogy elájuljak tőle. De így is kegyetlenül fáj.
Kénytelen vagyok gyorsan felpattanni, ugyanis két hatalmas vendégünk érkezett. Egyik hatalmasabb, mint a másik. Trollok? Ha vicces kedvembe lennék, akkor azt mondanám, hogy „Troll … Troll lent a pincében!”. Bár ezek máshogy néznek ki, mint az volt. Maszkszerű koponya takarja el arcukat, a fejük felett meg csontbuzogányukat lóbálták.
- Hát ez pompás öreg, itt a vacsora idő! Hogy is mondta a banya? Bárki, aki a hegy közelébe megy az tápláléknak kínálja fel magát.
~ Vacsora? Neeeem! Belőlem ugyan nem lesz. Hamarabb vájom ki a 2 túlméretezett lénynek a szemét. …. Az a „banya” lehet a probléma okozója. Szinte éreztem, hogy nem lesz olyan egyszerű dolgunk.
Diego és közénk vág a nagyobbik. Szerencsére nem kapja el egyikünket, viszont Cephalus-t sikerül úgy eltalálniuk, hogy több métert lerepül, hogy egy Szikla fal állítja meg. Ez egyáltalán nem jó. Ha csak így csapkodnak, akkor összemorzsolnak bennünket. Cephalus összeszedve magát próbál velük beszélni.
- Izé, uraim... Nem hiszem, hogy pont mi lennénk a megfelelő vacsora... Hát nem látják, milyen csontos mindegyikünk? Szegényes és rágós falatok vagyunk, azt bizony elhihetik, ráadásul öregek is...
Nem rossz ötlet, viszont ezeknek szerintem nincs túl sok eszük, viszont annál nagyobb az erejük. Muszáj valami gyengepontot találni rajtuk. Az első ötletem, miszerint kiváljuk a szemüket, nem is olyan rossz. Ha nem látnak akkor akár egymást is kiüthetik. Nem lenne rossz, ha az egyiket megvakítanánk, hogy az fájdalmába, és kétségbeesésében elkezdjen hadonászni. Mi azt hiszem a Sonido-val elég gyorsan vagyunk, hogy kitérjünk, viszont a másikat talán így meg tudjuk sebezni, vagy kiütni. Viszont attól tartok, ha a két mamlaszt le is győzzük, attól még mögöttünk a fal nem fog eltűnni. Nem jó ez így.
- Diego! … - szólok oda nem túl hangosan – Mi lenne, ha az egyiket megfosztanánk a szeme világától? Ha nem lát, akkor nem is tud agyoncsapni. Ehhez viszont valahogy szemmagasságba kell kerülni. Ami nehéz lesz…. Én megpróbálom elterelni a figyelmüket.
Diego gyorsabb, neki nagyobb esélye van megtalálni és kihasználni azt a megfelelő pillanatot. Talán én is tudom elég ideig használni azt a technikát amit annak idején tanított nekem, hogy a Sonido-m sokkal jobb és gyorsabb legyen. Elkezdek erősen koncentrálni a lábamra, hogy minél gyorsabb legyek.
- HÉÉÉ! – kiáltok fel – Ti nagyra nőtt, egy agysejttel rendelkező vadbarmok!! Ha nem látjátok, akkor mi nem vagyunk kaja, és egyébként is a fél fogatokra sem vagyunk elegendők! Meg végkép nincs szándékomban eledelként végezni!!!
Kardom a kezemben, másik kezemre pedig míg kiabálok nagyobb erőt összpontosítok. A Ardiente Garra technikámat használva támadok rájuk. Remélhetőleg ezzel tudatva, hogy nem szándékozom megadni magam. Sonido-zok ide oda, és közben több kisebb erejű Barra-val próbálok kölönböző testrészekre célozni. Karra, lábra, fejre, mellkasra. Az Oodama technikával is próbálok nagyobb sebeket ejteni, de inkább kardommal a lábukat próbálom meg felvágni. Szívem szerint felkockáznám őket, de ahhoz nincs elég erőm. Nem ellenkeznék, ha valaki egy erősebb Cero-val még besegítene nekem, de inkább abban reménykedem, hogy Diego kívánja az egyik szemét, de ha mindkettőjét, akkor szép csendben is el tudnánk osonni. Hacsak nem ezeknek a hatökröknek a szaglásuk is figyelemre méltó. Remélem ez a gondolat nem jön be. Tudom olyan sokáig max sebességű Sonido-mat használni, ugyanis még nem teljesen tökéletes.

Spoiler:

Ki lehet a vezér? Fennhéjázó megszállott, ki önkényesen mások fölé emeli magát? Az a morál ellen vétő semmirekellő, ki mézédes mondatokkal lopja be rothadó ígéreteit megváltóért fohászkodó csőcselék szívébe? Az a hitvány patkány, ki ügyes kártyásként látja a kínálkozó lehetőséget, mire szomjazik az életképtelem tömeg, kik poharat sem mernek kezükbe emelni, biztató szó nélkül? Netán az a passzív individum, ki szavain, tettein, leírott betűin szólítja meg a társadalmat? Mily, kétélű játszma. Igazabb vezető szellemi vonzerejével teremt kapcsolatot, míg a minden hájjal megkent diktátor, villás nyelvével talál utat a közösség centrumába. Naiv spekulációval érezhető, melyik fél helyezheti fejére a halhatatlanság babérkoszorúját. Az együgyű szónok pökhendi szavait messzebbre sodorja a szél. Isten állatkertje mindig terebélyesebb lesz, mint az értelem csírájával bíró civilizáció, mely fogékony lenne az egyesítést, ritkább esetben váltást szorgalmazó úttörővel szemben. Mindig a kor dönti el, kit részesít abban a kegyben halhatatlanok közé emelkedhet, s ezen folyamat, elenyésző hányadban egyenértékű az évtizedek alatt felhalmozott tudás mértékével. Gyakran irányítja birodalmak útját a sors szeszélye.
Las Noches sem több, ennél az üres, sötét, dohos térnél. Középkor sötétsége uralkodik benne. Engedelmes nyájjá tömörült birkák követik a kegyesen kikiáltott vezetőt. Feladva egyéniségük, szabadságjoguk süllyedtek személytelenség alázatos kiszolgáltatottságába. Szem elől tévesztették a képességet önálló gondolatokat fogalmazzanak meg. Elkényelmesedve állati szintre alacsonyodtak. Megelégednek az eléjük hányt moslékkal. Tiltakozás nélkül fogadják el a körülöttük érlelődő káoszt. Békés álomba ringatták magukat, hisz van vezető, ki helyettük gondolkozik. Szükségtelen megerőltetni agycsökevényük. Minden vágyaik szerint alakul. Vajon meddig tarthat, kihúzzák kezük a biliből? Kíváncsian várom, mikor roppan össze az utolsó fehér torony. Elvégre arra sem veszik a fáradtságot, oly jelentéktelen információkat közöljenek, hiba támadt a garganta rendszerében. Néhány arrancar halálát okozná? Hueco Mundo urának figyelmét ily apróság nem érheti el. Szolgák rangjával felruházott pórnép pótolható.
Mesterien mutatja be jelenlegi helyzetünk, mennyire értéktelenek vagyunk a nagyra becsült vezetőség tekintetében. Ám, lássuk nagylelkűségét, kisegítésünkre bocsátotta primera-t, láthassuk, mily nagy az ő kegye. Szánalmas közjáték, ahogy a lecsukódni készülő átjáró sem több jövő pesszimista víziójánál. Háború óta folyó, lassú halál szimbólumának tekinthető. Előtted a kiút, de túl lassú vagy. Régi világ szilánkjaival együtt, enyészetté válsz. Mily felemelő vég, olyan, akár az egész arrancar lét. Gyötrelmesen lassan közeleg, kiírt belőled minden emberséget és a halál pusztán egy üres lélek értéktelen lezárásává minősül. Ezek tükrében, feleslegessé válik sietnem. Átjáró el kíván nyelni, tegye. Veszteni való nélkül az élethez való ragaszkodás, szimpla képmutatás. Nem óhajtok efféle csábító mimézishez folyamodni. Kimért léptekkel haladok végig, majd húzom le fejem az összeszűkülő járat szájánál. Barlangból kijutott emberként hunyorgok a világra, azonban Platon kiválasztottjával ellentétben nem látom meg az ideák fényét. Hold ugyanolyan semmitmondó ábránd, mint Hueco Mundo mesterséges égboltja.
Táj jelentéktelen illúzióként tárul elém, így nem kívánom hosszas elemzésnek alávetni. Feladatom nem a természet csodálata, sem a közvetett környezetet beháló energia mennyiség forrásának megnevezése. Röpke pillantást vetek a tobzódó alakok felé. Nem kívánnám megzavarni semmitmondó vetélkedésük. Láthatóan lefoglalja őket saját erejük fitogtatása és szent írásra felesküdött dogma beteljesítése, védelmezzék az univerzumot. Lelkük rajta. Részemről nem óhajtok belefolyni párviadalukba. Prioritást élvez a hegy gyomrának felkutatása, minden egyéb pitiáner érzelmi kicsapongással szemben. Hezitálás nélkül indulok eredeti célállomásunk felé, melyben az sem gátolhat meg, instabil talaj elnyelni készül. Átvillant elmémben engedek a gravitáció vonzásának külön úton fedezzem fel a földalatti járatokat, ám helyet adtam érvemnek, kijelölt ösvényen haladjak. Komolyabb megingás nélkül koncentrálok talpam alá lélekenergiát. Tapasztaltabb arrancar-nak nem jelenthet problémát ezen alapfokú képesség kezelése.
Vész elültével újabb váratlan akadályt gördít elénk a hegy belseje. Népi babonára támaszkodnék, akár kijelenthetnék, figyelmeztetések láncolata veszi körbe szedett vetett társaságunk. Jelen esetben, sötétben érzékelhetetlen fal kényszerít megállásra. Felületére helyezve tenyerem haladok rajta végig. Rést keresvén tapogatózom, ügyet sem vetve a hátunk mögött feltámadó óbégatásra. Leendő sorsunkról folytató diskurzus, túlontúl ostoba ütődöttségről tanúskodik. Nem jelenthetném ki meglepetés erejével hatna, valóban eszetlenül hencegő lények készülnek életünkre törni. Szemügyre véve megjelenésük igen komoly hasonlóságot mutattak a mitológiából ismeretes kőóriásokhoz. Amennyiben azonosak velük, könnyedén megvezethetőek. Feltételezhetően gyorsan leköti figyelmüket az arrancar nőszemély kiabálása, ezzel időt szolgáltatva támadáshoz.
-Szívét célozd.-Dobom egyenest a közelebb álló, magasabb óriás mellkasához kezemben megidézett vörös lándzsát – lanza roja-. Mesék leírásában ezt nevezték meg gyenge pontjuknak. Hatásos fegyvernek bizonyulhat még a tűz, ám az csupán átmeneti megoldásként szolgálhat.

Úgy tűnik, ezzel az Espadával lehetséges normálisan kommunikálni, ami ritka kivétel, eddig Slarin az egyetlen általam is ismert ilyen Espada, a többieknek mind voltak kisebb-nagyobb furcsa szokásaik, amik megnehezítették, vagy teljesen feleslegessé tették a társalgást. Egyeseknek a stílusa idegesítő, másoknak pedig teljesen érdektelen a mondanivalója. Sajnos a beszélgetést el kell, hogy halasszuk.
A nem túl bizalomgerjesztő garganta, aminek a formáját betudtam annak, hogy Natalie ezen technikája külsőre más típusú, hasonlóan a cerok színéhez, elkezd bezáródni, én pedig kénytelen vagyok teljes sebességgel megindulni. Még az én képességeimmel is több, mint problémás lenne kiszabadulni, ha bezárulna, mielőtt átérek, de szerencsére sikeresen átjutok, köszönhetően annak, hogy magas szinten űzöm a sonidot. Mostanában egyre jobban elhanyagolom, nem szoktam sem üldözni az ellenfelet, sem elmenekülni előtte, a kardot pedig elég jól forgatom, így ki tudok védeni rengeteg támadást, de mint sok másban, ezen a területen is fejlődnöm kellene. Persze, a képzettség nem minden, nem lehet mindent ennyivel megoldani, ebben az esetben az ostobák is erősek lehetnének, jelenleg pedig csak egy általam ismert agyatlan van az Espada berkeiben.
A táj rendkívül furcsa, de kifejezetten tetszik a színvilága, a köd, a zöld hold, a sziklák, az egyetlen, ami nem teszi számomra otthonossá, a hideg, amit a kígyóvérem miatt kifejezetten rosszul tűrök. Azonban eszembe sem jut emiatt bármiféle megjegyzést tenni, csak apróság, amit fél perc alatt megszokok, mint kellemetlenséget. Ez a hideg messze nem olyan elviselhetetlen, mint egy jég típusú technika, ráadásul nem is folyamatos.
A shinigamik jelenléte nyugtalanító, de mögöttünk vannak. Ha minden igaz, szintén négyen lehetnek, és hasonló szintűek, mint mi, de nem kell megküzdenünk velük, illetve meg tudjuk nehezíteni az útjukat, ha megtartjuk az előnyünket. Esetleg valaki feltarthatná őket, bár annak a valakinek erősen kétséges lenne a sorsa.
Ahogy felszáll a köd, megpillantjuk a hegyet, ami messziről is óriásinak tűnik, aki létrehozta, olyan lehet, mint egy kisebb istenség. Persze, őket is le lehet győzni, hiába isten, mi vagyunk az Espada. Ezzel a küldetéssel tekintélyt szerezhetek, ugyanakkor Seth számára ez a valami óriási hatalmat adhat, de ez ügyben nem tehetek mást, bízok benne, hogy Natalie ezzel is számol. Inkább Sethnél legyen ez a valami, mint a mocskos shinigamiknál.
Ahogy haladunk a hegy felé, elégedetten nyugtázom, a szerencse mellénk szegődött, egy nagy csapat szörnyeteg jelent meg, és a shinigamikat szemelték ki prédául. Ugyan kétlem, hogy esélyük lenne ellenük, arra mindenképpen jók, hogy lelassítsák őket. Egy kis szerencsével talán meg is hal közülük egy vagy kettő, és akkor megállhatunk megölni őket, de legalább abban reménykedek, hogy megsérülnek.
Az út mintha készülne szétesni, egy alkalommal be is szakad a Privaron Espada alatt, aki azonban könnyedén felülkerekedik. Ezután én is felkészülök rá, hogy bármelyik pillanatban reiatsut kell gyűjtenem a lábaimba, de több baleset egyelőre nem történik. Talán jobb lenne a levegőben haladni, de túlzottan szokatlan ez a hely ahhoz, hogy megkockáztassam, hogy esetleg elveszítem a reiatsum feletti kontrollt, és lezuhanok.
Gyakorlatilag teljes lendülettel szállok bele valamiféle erőtérbe, aminek köszönhetően megszédülök, de köszönhetően a hierromnak, nem sérülök meg, és bár nem kellemes érzés a zsongás a fejemben, láttam, és éltem is át már agyrázkódást, és tudom, hogy ez nem az, és fél percen belül elmúlik. Ahhoz ellenben tökéletes volt a fal, hogy feldühítsen, de mielőtt nekiállnék lebontani egy ceroval, két, hatalmas, zöld szörny jelenik meg.
Nem érdekel különösebben, mit beszélnek, nem is tűnnek túlzottan erősnek, elvégre ha a méret számítana, a gillianok uralkodnának Hueco Mundoban, azonban úgy döntök, megpróbálom a hasznunkra fordítani ezeket a lényeket. Ahogy valami ostoba japán vívókönyvben láttam, az igazi mester hasznára fordítja az ellenségei erejét is, vagy valami hasonló baromság. Ezek a lények nem is az igazi ellenség, úgyhogy tényleg hasznosak lehetnek a shinigamik ellen, persze eszem ágában sincs tárgyalni velük, nem hiszem, hogy annyi időre feltartanák a halálisteneket, mint amennyi ideig a hülye fejükbe belevernénk, ellenünk nem győzhetnek.
Sonidoval térek ki a kisebb lény támadása elől, aki a gyengébbnek tűnik, ő az ideális ellenfél. Eliana terve természetesen nem tetszik különösebben, valószínű egy-két cero halálos sérüléseket okozna, nem bajlódnék a megvakításával, ha meg akarnám ölni. Viszont az hasznos, hogy eltereli a figyelmét, így a bunkót tartó vállára tudok sonidozni, és a kardommal egy vágást mérek rá.
Nem akarom levágni a karját, a támadás erejét moderálom, hogy tényleg ne legyen több egy súlyos, de nem életveszélyes sérülésnél. Ha humanoid, elvérezni sem fog egy darabig, de azt elérem, amit akarok: veszettül fog neki fájni. Közvetlenül a támadás után a levegőbe ugrok, hogy használjam az egyik technikát, amit talán még Slarintól tanultam, talán már könyvből, nem vagyok benne biztos.
- Gigante!- a technika hatására még azelőtt a többszörösére növekszik a testem mérete, hogy visszaérkeznék, egyenesen a lény hátára, aki talán csak a ránehezedő súly miatt kezdi igazán érezni az általam okozott sérülést, és remélhetőleg összeesik azonnal. Ha nem, a hátán ejtek egy karcolást, de most már vigyázva, a technikának köszönhetően már nagyobb vagyok nála jó két méterrel, ahogy a kardom is, egy teljes erejű vágás félbe is vághatná.
Ha sikerült földre kényszeríteni, ráállok a hátára, és a kardot a nyakának szegezem, ezzel talán lenyugtatva a kedélyeket. Pár másodpercet hagyok neki, hogy felfogja, egy rossz mozdulat, és megölöm a másikat, utána szólok hozzá.
- Ha egy rossz mozdulatot teszel, a kölyköd meghal. Most elmész, és megölöd azt a négyet, aki ezen az úton jön. Ha nem teszed, vagy kudarcot vallasz, a kölyköd meghal. Miután végeztél, idejössz, és megvárod, hogy visszaérjünk. Ha nem leszel itt, a kölyköd meghal. Elég világos voltam?- nem vagyok benne biztos, hogy az egyik izé tényleg a másik izé apja vagy anyja, ahogy abban sem, hogy érdekli, ha megölöm, de egy próbát megér, ráadásul ha elmondja, hogy az ici-pici tündéri egyetlen gyermekét foglyul ejtettük, azok a szánalmas, idióta halálistenek még több időt fognak elvesztegetni. Ráadásul még információkat is kaphatunk a Nyatáról, ha rászánunk egy percet a kicsi kikérdezésére. Ha érez fájdalmat, nem lesz több időre szükségem.

Mindenki 500 ryouval lett gazdagabb.